Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-13 / 36. szám
Csütörtök, 1984. február 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP ÍGY HAMAR MEGY «Mi Gép morzsolja az öreglaki Állami Gazdaság vasadi üzemegységének tíz vagon kukoricáját. Ahogyan a pártbizottság főelőadója Int/a A pártoktatás „első félidejének“ tapasztalatai a kaposvári járásban A napokban számoltak be a tanultakról a kaposvári járás marxizmus—leninizmus középfok^ iskolájának hallgatói. A pártoktatásban — sportnyelven szólva — most van az »első félidő«. A tanulságokat kb. egy hónapja megtárgyalta a járási párt-végrehajtóbizottság. Az első félidő tapasztalatairól beszélgettünk Farkas Dezső elvtárssal, a Kaposvári Járási Pártbizottság ágit.-prop. főelőadójával. — A kaposvári járást a pártoktatás eredményességé; illetően a legjobbak között tartják számon. Minek köszönhető, hogy az indulást jó folytatás követte, a tanfolyamok hallgatóinak lét. száma nem csökkent, haTéli napok Csokonyavisontán A mostoha gyógyfürdő A CSOKONYAVISONTAI GYÓGYFÜRDŐ KÉPE gyerekkoromban rögződött az emlékezetembe. Forró vizet gőzölögtető árok, néhány ütött-kopott fabódé, és egy sátor, ahol fröccsöt és márcot mértek... Ahol valamikor a sátor állt, azon a helyen most egy földművesszövetkezeti étkezdeitalbolt szerénykedik, homlokzatánál fémvázas tetőszerkezet — nyáron kerthelyiség, télen néhány ernyős asztalt »óv« az időjárás viszontagságaitól. Azóta 25x10 méteres nyitott medencét is építettek és néhány téglaépületet: bazár, fényképész, büfé ... Különben minden a régi. Szegényes, szürke kis gyógyfürdő a esokonyavisontai. A »fedett« medence külsőleg pontosan olyan, mint egy elszegényedett egykori kispa- raszt düledező pajtája. A deszkafal tenyérnyi repedésein szökik a gőz, a tetőn cfiónyi lyukak tömkellege. Sivár, szomorú épület. — Ezt a faházat még a MAORT-osok emelték ■— mondja Gáspár József, a fürdő gondnoka —, amikor az 1940-es évek elején olajat kerestek Csokonyavisonta határában. A kocsimosó színből lett később a fedett medence. PEDIG A VÍZ, a hetvenöt fokos forró víz itt buzog gazdagon a fürdő sarkában; kiváló gyógyhatású. A görge- tegi 2. számú MAORT fúrócsoportja olaj után kutatva meleg vízre bukkant. Akkor még nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a víznek, hagyták elfolyni, csak a munkások mosakodtak meg az árokban esténként, dolguk végeztével. — A télen-nyáron szabadban dolgozó emberek észrevették, hogy reumás végtagjaiknak jót tesz a víz. Aztán a falusiak is fölfigyeltek az árokra, kitisztították, a község pedig ideállított egy embert, hogy szedje a belépődíjat. így lett gyógyfürdő a mezei árokból. Hét éve, 1957 tavaszán a községi tanács átadta azfmsz- nek a gyógyfürdőt. —- Ötvenhat augusztusában kerültem ide — emlékszik Gáspár József. — 1957. július 27-én jött az első teherautó, téglát hozott. Reménykedtünk, hogy végre fejlődik a fürdő, de csak étkezdét építettek. 1958-ban elkészült a nyitott medence és harminc öltöző — semmi más. Csokonyavisontát tavaly csaknem hetvenezer fürdőző kereste föl, 222 000 forintot jövedelmeztek a belépőjegyek. A magyarokon kívül németek, franciák, csehek, románok, amerikaiak, lengyelek jöttek. Az egyik német vendég megkérdezte, kaphatnának-e telket a sátorozáshoz, ha jövőre ismét eljönnének egy nagyobb autós csoporttal. Mert szálloda — nincs. KIVÁLÓ GYÓGYVÍZ, külföldön is híres — mégsem becsültük eddig. — Sok utánjárással sikerült az fmsz-től ismét a tanács kezelésébe venni a fürdőt — mondja Nagy István, a tanács elnöke — Január elsejétől a községé a gyógyfürdő; alakítottunk egy bizottságot, meghatároztuk a legsürgősebb fejlesztési feladatokat. A kinti medencéhez kétoldalról féltetőt emelünk, mert a forró vízben nyáron lehetetlen a tűző nap' miatt néhány percnél tovább maradni. Előregyártott elemekből új fedett fürdőt építünk, a medence környékét lebetonozzuk, zuhanyozókat, öltözőket is kívánunk létesíteni. A községi tanács tárgyalt már néhány nagyobb üzemmel és termelőszövetkezettel; javasolta, hogy adnak ingyen telket, építsenek a fürdő környékére víkendházakat. Tervezik a villany bevezetését, mert bármennyire furcsán hangzik (hetven méterre húzódik a fürdő bejáratától a villanyvezeték!), esténként petróleumlámpa világít a gondnok szobájában ... A mostoha gyógyfürdő két kárba veszett évtized után talán-talán édes gyermeke lesz Csokonyavisontáriak. Persze, hogy korszerű gyógyfürdő legyen — több medencével, öltözőkkel, szállodával, ví~ kenűházakkal — ez a csoko- nyavisontaiak akarásán, lelkesedésén, szorgalmán kívül a megye és az állam segítségétől is függ. NINCS SZÁNDÉKOMBAN a híres magyar gyógyfürdőkre utalni, annyit azért megjegyeznék: a esokonyavisontai víz összetétele legalább any- nyira jó gyógyhatású, mint a hévízi, a harkányi, a hajdú- szoboszlói. Jól mondta Gáspár József gondnok: — A csokonyai víznek nem propaganda kell, hanem fejlesztés ... Vincze Jenő nem emelkedett? — Ha vannak eredményeink, azokat mindenekelőtt annak köszörűiétj ük — kezdte válaszát Farkas ‘ elvtárs —, hogy a járási pártbizottságon mindenki személyes felelősséget érzett az oktatásért, vagyis sikerült az egész kollektíva ügyévé tenni ezt a munkát. Nagy gondot fordítottunk a szervezésre. Mivel járásunk 74 községet számlál, egy munkatársunk kizárólagos feladatává a pártoktatás irányítását tettük. Persze egymaga nem győzné a munkát. Ezért már tavaly júniusban részletesen megbeszéltük oktatási tervünket a 16 tagú oktatási bizottsággal. Majd körzetenként is alakítottunk 4—-5 tagból álló bizottságot. Ezekbe a legfelkészültebb elvtársakat vontuk be, olyanokat, akik képesek segíteni a tanfolyamok vezetőinek is. Velük és a pártszervezetekkel együtt választottuk ki a propagandistákat. Nagy figyelmet fordítottunk a hallgatók kiválogatására is. Elítéljük azt a nézetet, hogy a párttagokat nem kell győzögetni, elég, ha a taggyűlés kötelezi őket a pártoktatásban való részvételre mondván, hogy ez a Szervezeti Szabályzatban kötelességük. rögzített —■ S megértették ezt a községi pártvezetőségek? — A legtöbb helyen igen. összeírták a számba jöhető embereket, s ezeket a pártvezetőségi tagok keresték föl. Ám akadt egy-két pártszervezet — mint például a göllei —, ahol mechanikusan értelmezték a Szervezeti Szabályzatot, s nem is akarták elismerni, hogy hibáztak, amikor helytelenítettük eljárásukat. Párttagságunknak mintegy 70 százaléka jelentkezett ideológiai továbbképzésre, kb. 10 százalékuk pedig általános iskolában, technikumban, gimnáziumban, egyetemen tanul. Ez az arány nem rossz, mégsem hagyhátjuk szó nélkül, hogy akadnak olyanok, akik még nem érzik szükségét a továbbképzésnek. Rájuk türelmes meggyőzéssel kell hatnunk. — Milyen adatokkal jellemezhetnénk a pártoktatást? ■— Az előző évihez képest némileg kevesebb tanfolyamot szerveztünk, a jelszó az volt: inkább kevesebbet, de jobbat. Járásunk 74 községében 144 politikai iskolát alakítottunk, ezeken 2673 párttag és párton- kívüli vesz részt. Az előző évi 2,2 százalékkal szemben 14 százalékra emelkedett a nők aránya a hallgatók között, de még ezt sem tartjuk kielégítőnek. Egy évvel ezelőtt 60,5, most 69,8 százalék a tsz-tagok aránya. Emelkedett a pártoktatásban részt vevő pártonld- vüliek száma is. Terveinket lényegében sikerült megvalósítani. — Mint hallottuk, eddig nem volt lemorzsolódás. Milyen tapasztalataik vannak erről, s mivel magyarázzák ezt a tényt? — Talán egy példát mondanék el. Egyik kis községünkben, Patalomban, ahol régebben 16—17 hallgatónál többet nem lehetett összehozni, most az Időszerű kérdések tanfolyamára 33 tsz-tag — köztük 16 nő — jelentkezett. Azóta olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta, hogy »év közben« kilencen kérték a pártvezetőséget, hadd vehessenek részt ők is »ezeken a kellemes vitaesteken«. Baksa Sándor tanácselnök úgy vezeti az1 iskolát, hogy mindenkinek módja van elmondani véleményét a szóban forgó témáról, s a Végén utat tör magának a leghelyesebb álláspont. A patalomi példa nem egyedülálló. A propagandisták többsége lelkiismeretesen, ötletesen látja el feladatát. Gondosan felkészülnek az előadásokra ás a vitavezetésre, helyes, határozott magyarázatot adnak a téves nézetekre. Persze akad egy-két olyan propagandistánk is, aki kényelmességből nem készül, s unalmasan vezeti a foglalkozást, brosúrából olvas fel. Az ilyen elvtársakat idejében figyelmeztetjük, s rávezetjük őket a helyes módszerre. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy már az első foglalkozáson megjelent a hallgatók zöme, s azóta is szorgalommal látogatják a szemináriumokat. Pártoktatásunk hatékonyságát az is bizonyítja, hogy a hallgatók egy-egy téma megbeszélésekor az elméletet helyesen kapcsolják össze a helyi ismeretekkel. Sok helyütt alkalmaznak szemléltetőeszközöket. Kaposújlakon például minden foglalkozáson vetítenek a témához illő filmet. Ezeket Kovács Gábor elvtárs, a propagandista választja és hozza ki a filmraktárból. — Milyen tanulságok vonhatók le az eddigi tapaszta- latokból? A QYÁR MEG AZ ÖREQEK TV égyen jöttek el a talál- kozóra. Freilics György, Stáyer Imre, Henézi Ferenc és Haraga János. Négyen együtt 276 évesek. Ebből 125 esztendőt töltöttek a barcsi fűrészüzemben. Egymás mellett ülnek. Szélről a veterán Gyuri bácsi. Ö a gyár legöregebb nyugdíjasa. Kiabálni kell a fülébe, de így keveset ért. Felül porcelánfehér a fogsora, alul a csupasz íny vörösük. Jobbára hallgat. Zömök, jó kötésű ember, senki sem gondolná, hogy négy éve' megkezdte a kilencedik ixet. Valaha segédmunkás volt a csarnokban. Fia szakmunkás- vizsgát tett, most raktáros. Mellette öregnek tetszik Imre bácsi. Pedig majd két évtized van közöttük. A sovány arcélű, szelíd szemű Imre bácsi vöröskatona volt A fehérterror elől Jugoszláviába menekült, és tíz évet töltött emigrációba. Amikor hazajött, Henézi szerezte be a gyárba. Három gyereke keresi most itt a boldogulást A legidősebb, Imre, előrajzoló szakmunkás. János körfűrészes, középiskolát végez levelező tagozaton. Mária a parkettüzemben válogató. Feri bácsi munkavezető volt. Szálfa termet, rakoncátlan, deres üstök, tompa fényű, mozdulatlan szempár. Erejéről még ma is sokat mesélnek. Itt az üemben vakult meg csaknem teljesen, csak nagyon keveset lát. Későn nősült, tőle nem vette át senki sem a stafétabotot. János bácsi a legfrissebb nyugdíjas. Bal keze csonka. Négy ujját leszelte a fűrész. Élettársa is a gyár nyugdíjasa. Leánya a parkettában dolgozik. Velük szemben ül Szabó János igazgató és' Pandur Ferenc művezető, szb-titkár. Ahogy az öregek mondják: Jani és Fi- rinc. Mert az ő idejükben Jani és Firinc apja törzsmunkás volt a gyárban. A két vezető pedig suttyó legény. Pandur bácsi örök nyugovóra tért. Szabó bácsi kórházi ágyon várja a gyógyulást. A szálfa- termetű Henézi keményen rám dörren: — Na, maga jól elkésett... TJ árom éve, egy langyme- 11 leg tavaszi napon ígéretet vettek tőlem, hogy eljövök. Beszélgetni az életükről, a gyárról. Lent, a Dráva fodros szegélyén dolgozott a nyugdíjasbrigád. Vidámak voltak, kötekedők. Azóta kevesebben vannak. Aki először meghívott, már nincs közöttük. Az egész brigád elkísérte utolsó útjára. Arról szeretnék beszélni velük, milyennek látják a megfiatalodott gyárat. Mi a véleményük a vezetésről? Hogyan látja a gyökér a sudár törzset, a friss hajtásokat? Messze kanyarodunk. Előjön a múlt. — Köpködő — mondja az egyik. — Az mi? — Ma már semmi. A mi időnkben az volt a munka- közvetítő. A legtöbben onnan kerültünk ide szükségmunkásnak ... kíváncsi, mit jelentett akkor ide bekerülni. A válasz: Létbizonytalanságot. Mindig kirúgtak valakit... Henézi fölemeli a kezét: — így volt. Amikor harmincháromban kezdtem rosz- szul látni, kitették a szűrömet. A nyugdíjalap fizetésénél is csibészek voltak, öt kocsi aprófa volt a havi bérem... M it kapott akkor a munkás? Haraga eddig hallgatott. — Katonaládát, ha bevonult, és koporsót, ha elvonult... Tudom, én csináltam mindegyiket ... — Ma? — Kiváncsi vagyok, számon tartják-e a változást. — Munkaruhát, védőitalt — így Stáyer. r— Három forintért ebédet az üzemi konyhán — folytatja Haraga. — És az öltözőt meg a fürdőt ki kapta? — vág közbe Henézi. A fizetés meg legalább ötven százalékkal több, mint akkor... — A gyárat kihagytuk. Kaptunk egy új gyárat is. Mi van itt régi? ... Stáyer szólt. így mondta: kaptjink. — Az akkori gépesítés meg a mai?. Ezt csak mi tudjuk ... Megint elkanyarodunk. Egyikük közbeveti, hogy munkásigazgatót is kapott a gyár. — Derék ez a Jani. Jó veze tő... De hogyan lett »Janiból« jó vezető? — Közülünk, a mi »tükénkKözbeszólok. Arra vagyok bői« nőtt ki. Mellettünk trógerolt. Ismeri a munkástempót. Belül is az maradt, ami volt... — Meg aztán mérnök a Jani. Elvégezte az egyetemet... Szabó elvtárs kényelmetlenül feszeng a sok dicséret hallatán. Mi változott még? Mindegyik egyszerre akar válaszolni. Pandur Ferenc Gyuri bácsinak is tolmácsolta a kérdést. —• Maradjunk a lényegesnél, mert ha mindent el akarunk mondani, estig se végzünk. — Itt vannak mindjárt a cigányok — kezdi Haraga. — A harmincas években százötven munkása volt a gyárnak. Abból két cigány. Most, ha jól tudom, ötvenketten vannak. Zömmel törzsmunkások. És ami a fő, már asszonyok is akadnak közöttük. Ha húsz éve ezt jósolta volna valaki, bolondnak nézik. — És az öltözködés — veszi át a szót Imre bácsi. — Álljon ki a gyárkapuba, és nézze majd meg a hazatartókat. A legtöbbet tisztviselőnek meg vezetőnek képzeli az ember Csak a kezük árulja el őket, XT éső délutánba hajlik az idő. Kopognak az ajtón. A titkárnő hivatalos látogatókat jelent be. Budapestről jöttek exportügyben. Elbúcsúznak az öregek. Henézi Feri bácsi még oda áll az igazgató elé. — Hallod, Janikám, én ezentúl nem tegezlek. Mégiscsak illetlenség. Felnőttél már, kijár a nagyobb tisztelet... Németh Sándor — A gyakorlat igazolta módszereink, munkánk helyességét. Igazolta elvi álláspontunkat és határozottságunk helyességét is. A középfokú iskoláról például eltanácsoltuk azokat, akik ímmel-ámmal fogtak hozzá a tanuláshoz. Az eredmény: a 75 jelentkező közül 69 szorgalmasan, fegyelmezetten vesz részt a foglalko- "N zásokon. Helyes volt társadal- ' mi alapokra helyeznünk az ellenőrzést; az oktatási bizottság és az agit.-prop. mellett működő társadalmi osztály segítsége nélkül nem juthatnánk el minden községbe. A legnépszerűbb oktatási forma, az Időszerű kérdések tanfolyama alkalmas arra, hogy minél több emberrel szerettessük meg a politikai ismeretszerzést, viszont azt a tanulságot is levontuk, hogy a jövőben jobban meg kell választanunk, hol indítunk magasabb előképzettséget kívánó politikai iskolákat. V. J. Az ÉM Építőipari Szállítási Vállalat pécsi szállítási üzemegysége pécsi munkahelyekre fölvesz vagon- és gépkocsirakodókat. Szállást, étkezést biztosi- tank. Tanácsigazolás szükséges. Útiköltséget nem térítünk. Jelentkezés: PÉCS, Megyeri n. 50. (425«)
