Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-07 / 31. szám
Kultúrotthon? EGYE I'BIZOTTSÁG A ES A MEGYEI TAN AC S LA P J A Téli napok Csokonyavisontán Szalóky Danié! uram követői A CSOKONYAI REFORMÁTUS TEMETŐBEN, a főút nyugati oldalán van egy szépen gondozott sír, a huszonöt esztendeje elhunyt híres csokonyai tanítónak, Sza lóky Dánielnek a sírja. Kilencvennégy évet élt; huszonegy éves volt — sovány, vézna fiatalember —, amikor 1866-ban Erdőcsokonyában megválasztották tanítónak. A községről készített monográfiában ezt olvasom Szalóky Dánielről: Negyvennégy évi erdőcsokonyai munkálkodás után WlO^ben nyugalomba vonult, majd 1939. január 6-án lezárult a 94 éves tanító önzetlen, munkás, becsületes élete. A falu lakossága akkor örökös díszpolgárává avatta szeretetének kifejezéséül .. -« Szalóky Dánielre sokan emlékeznek még Csokonyavison- tán — régi tanítványai közül is élnek néhányan, az iskola ahol tanított, ma is iskola —, de arról, hogy 1868- b^n ő szervezte meg az Erdőcsokonyai Közművelődési Egyesületet, az olvasókört, a 180 tagú dalárdát, Erdőcso- konya, Somogyvisonta, Da- rány, Nagykorpád, Somogy- szob, Viszló és más községek kultúrgárdáinak találkozóit, erről már csak a megsárgult egykori újságok vallanak... AZ ÜJ ISKOLA, ahol Szalóky Dániel uram követőit keresem, üveghomlokzatú, modern, szép épület. Tizenhét pedagógus tanít Csokonyavi- sontán, negyvenéves a legidősebb, huszonegy a legfiatalabb. Néhány hónapja beszélgettem Pécsen a Tanárképző Főiskola három negyedéves hallgatójával. — Tanul az ember gyötri magát, aztán elhelyeznek bennünket valahová az isten háta mögé... — panaszolták. Valóban annyira »isten háta mögötti« lenne a falusi pedagógusok élete? — Ha azt mondanák nekem, holnap mehetek Kaposvárra, kapok egy kétszoba- összkomfortos lakást, összecsókolnék itt mindenkit, és mennék! — mondja egy fiatal tanár. — De megszoktam már itt, nehezen, de megszoktam. Megkérdezem, és kiderül, színházban még nem voltak az idén. A tanári kar csaknem minden tagja szenvedélyes színházba járó, de télen nehéz az utazás, ha elmennek is Kaposvárra vagy Pécsre, ott kell hagyni az utolsó felvonást, mert indul a vonat. — Itt van a televízió, vasárnap mozi, a gépállomáson meg a könyvek. — Az, a gépállomási mozi! — Zsbén György nevet. — Megszámoltam, négyen vagyunk abban a moziban rendszeres látogatók. Rajtam kívül három öreg néni. A többi csokonyavisontai vagy eljön, vagy nem, de inkább nem, mert ide csak háromnégy év múlva érnek a filmek ... A felső mozi messze van, és ott sem mutatnak be új filmeket. — Inkább olvasunk vagy beszélgetünk, ha van egy kis időnk. PERSZE UNATKOZNI MÉG SENKI SEM LÁTTA a csokonyavisontai pedagógusokat Az új iskolában és a két régi iskolaépületben tizenhét pedagógus tanít, egy nevelő hiányzik még. — Tavaly egész évben nyolcszázharminc túlóránk volt — mondja Marián József iskolaigazgató —, az idén szeptember elseje óta kilenc- száznyolcvanegy. A túlóradíj kilenc forint ötven fillér, ha ezt beszorozzuk a kilencszáz- nyolcvaneggyel, bőven kijönne egy álláskeret, de nem kapunk. Nyolcán tanulnak a tizenhét pedagógus közöl, hatan a Tanárképző Főiskolát végzik levelező tagozaton, ketten a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemet. Légóoktatást, KISZ-oktatást vezetnek, részt vesznek a tanácsi munkában; Marián József a községi tanács végrehajtó bizottságának tagja, Zsbén Györgyné járási tanácstag, többen ismeretterjesztő előadásokat tartanak a községben. — Ezzel is hogy jártunk a múltkor? A baromfitenyésztésről és a tojástermelésről tartottam előadást — mondja Zsbán György —, és a tanácsi elvtársakon kívül mindössze egy érdeklődő jött el. — Néha úgy érzem, érdektelenül figyelik az emberek próbálkozásainkat. Ha színdarabot rendezünk csak akkor jönnek el, ha kosztümös a darab, tudományos előadásokat hiába szervezünk, üres marad a terem. Pedig hogy érdemes foglalkozni Csokonyavisontán a kultúrával, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az ifjúsági és úttörő tánccsoport sikeres szereplése. Németh Lajos- né igazgatóhelyettes foglalkozik a két csoporttal; az ifjúságiak tavaly járási elsők lettek, az úttörők harmadik helyezést értek el az országos versenyen. MŰVELŐDÉSI HÁZ MÉG NINCS a faluban, a közeljövőben kezdik meg az építését; a fiatalok otthontalanok, a KISZ-taggyűlést is mindig máshol rendezik, a tánccsoport és a színjátszók helyi bemutatkozása elé is akadályokat gördít a megfelelő helyiség hiánya. De a csokonyavisontai pedagógusok tervezgetnek és azt mondják, egyszer talán sikerül pezsgő kul- túréletet teremteni az »iker- községben«. Ilyenkor mindig arra gondolnak, hogy Szalóky Dánielnek csaknem száz éve már 180 tagú dalárdája volt... Vincze Jenő A »Vasutas Szakszervezet XuHúrotthona« olvasom az Irányi Dániel u. 13. számú házon. Szellözetlen, tágas helyiségbe lépek a földszinten. A kőpadlón csikkek és több napos szemét. Elszürkült abroszok restelkednek zöld bádog kerti asztalokon; háromnál a blattot verik, egynél sakkoznak. Fröccsök, literes üvegek. Füst. Söntés. Emberek kabátban, kalapban. Felbáktatok az emeletre. Sehol egy lélek. Egy nagyobb helyiségben vaskályha ontja a meleget. Körben és középen itt is x-lábú, zöld bádogasztalok, székek sorban. A padló talán évek óta nem látott vizet, súrolókefét. A terem egyik végében nemzetiszínű drapéria, a másikban tv-készülék állványon, nyitott szekrényben. Mellette limlom, kacatok. És sehol egy lélek. Otthon? Kultúra? ... Egyáltalán van-e valami élet a rozoga, elhanyagolt és nyomasztóan néptelen helyiségekben? Sierkiewicz Róbert MÁV-főintéző alig fél éve, hogy vezeti ezt a művelődési A Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula színész házaspár azt bizonyítja, hogy nem fáznak télen sem, ha fürge táncot lejtenek a jégen. ÚSZ ÉVI BŐRTÖ írta: A. Jaco (Athén) UTÁN... otthont. Elmondja, hogy faragó, képzőművészeti és sakk szakkör működik rendszeresen; hétfőn és pénteken üzemi iskola a nagyterem. A fiatal ság? A KISZ májusban rendezett utoljára összejövetelt itt. Program, munkaterv nincs. — Most jöttem vissza az egyhónapos szakszervezeti kulturos tanfolyamról. Talán majd ezután. Talán a fiatalokkal ... Szóltam már nem egyszer a KISZ-titkárnak, de hasztalan. Ilyen környezetben ilyen tárgyi feltételekkel? Az ember föllélegzik, ha kiléphet ebből az ütött-ko- pott, megroggyant épületből. Mégis elgondolkoztató, hogy van tv, rádió és lemezjátszó is a fűtött helyiségben — kihasználatlanul. S van gondnok is, akinek kötelessége volna tisztán tartani a helyiségeket, csak meg kellene követelni tőle. Kié ez a ház? Az üzemi pártbizottságon Betlehem Lászlóval, a pártbizottság titkárával és Széchenyi Zoltán szb-titkárral beszélgetünk, s újabb oldaláról ismerhetem meg a vasutas művelődési otthont. A tárgyi feltételekben az évi 25 000 forint állami támogatásból nem képesek javítani. Évek óta kérik az épület felújítását — eredménytelenül. Hogyan juthatott ez az emeletes, vastag falú épület ebbe az állapotba? A választ Széchenyi elvtárstól kapom meg: — Régi ügy ez... Az épületet az egykori vasutas dalkör vette. Ügy tudjuk, az igazgatóság tulajdonában van, de a szakszervezet használja. Így azután egyik sem akar rá áldozni ... Évek óta folyik a telekkönyvi vita, s még ma sem tisztázódott, kié a művelődési otthon ... A Szakszervezeték Megyei Tanácsán megerősítik ezt a véleményt De megtudom azt is, hogy most már nem halogatják tovább, ebben az évben eldöntik a vitát. Márciusig meg kell állapítaniuk az épület hovatartozását. Ha a szak- szervezeté, akkor egymillió forintos felújítással korszerű művelődési otthont teremtenek itt, s a szakszervezet száz-százötvenezer forintnyi támogatásával be is rendezik 1965-ben. Galambos Sándor, az SZMT kultúrfelelőse újabb terveket mond: — A vasutas kultúrotthon és a Latinka Művelődési Ház között alig pár száz méter a távolság. A donneri városrésznek viszont nincs területi művelődési otthona. Szeretnék megegyezni a városi tanácscsal: adjanak egy megfelelő felújítható épületet a Don- nerban, és mi ezt átadjuk lakások vagy irodaház céljaira. És ha mégsem ?... Majdnem két méter magas, de már több év óta nem bír egészen kiegyenesedni. A börtönben hajlott meg a háta, ahogy az olajfák törzse Pireusz szigetén; karjai úgy csüngnek, mint a fák élettelen ágai. Szobájába belépve egy feketébe öltözött, bánatos tekintetű asszonyt látunk, a férfi arcát simogatja. Nikandrosz Kepesszisz nehézkesen áll fel, hogy üdvözöljön bennünket. Ruhája új, de egyáltalán nem illik rá, mintha sohasem lett volna az övé. Az asszony az ismeretleneket meglátva, kedvesen köszön, átöleli fiát, azután elhagyja a szobát. Nikandrosz Kepesszisz — vagy »Agammemnon«, ahogy bajtársai nevezték — vezette a harcokat annakidején Pireuszon. Súlyos csatákban mentette meg embereivel többek között a kikölőne- gyedben levő elektromos műveket. Szobája falán e hősi korszakból származó emlékek sorakoznak: a göfög légierők fiatal századosának fényképe; partizánokról készült felvétel Korakisz Pirosszal együtt (aki még mindig a szotiriai Táborban van); partizánok, közöttük Szarafisz Sztefa- nosz, az ELÁS vezetője. Egy másik képen hosszú asztal körül ülő partizánok; vendégeikkel, angol tisztekkel együtt ünnepük a német fasiszták fölött nemrégiben aratott győzelmet. Ne sokkal e csata után kezdődött meg a görög szabadságmozgalom leverése. Az egyik asztalon aprólékos munkával készített fafigurák; dobozok, faragott ha- mutájca, kis falteretek — emlékek a 19 esztendei börtön- életből. Nikandrosz Kepesszisz csak néhány napja hagyta el a börtönt. Rossz egészségi állapota tette ezt lehetővé: csonttuberkulózisban és gyötrő fejfájásban szenved. Arca magán viseli a hosszú fogság nyomait. »Húsz évig vártam rá — mondja a szobába lépő édesanyja. — Ni- kandrossz sok látogatót fogadott a néhány nap alatt. Itt járt Manolisz Glezosz és sokan mások, akik együtt harcoltak vele. De a fiatalok is jönnek, akik sohasam ismerték, mégis szeretnék köszönteni.« Az utóbbi időben több szabadságharcost bocsátottak szabadon a körtönből. Módunkban állt többel közülük megismerkedni, kettővel az EDA egyik gyűlésén. Mindenki kezet akart szorítani a kis termetű, ragyogó szemű férfiakkal. Százával tolongtak körülöttük. A gyűlés megkezdése előtt bocsátották el őket a börtönből, de azonnal ide siettek, hogy láthassák Manolisz Glezoszt és a többi elvtársat, mielőtt továbbutaznak szülőfalujukba. E hónap elején csaknem 300 politikai foglyot bocsátottak szabadon Görögországban, a politikai elítéltek egyharmadát. Majdnem mind súlyosan beteg, vagy családjuk van . rendkívül nehéz helyzetben. A közvélemény azt várja, hogy az új parlament általános politikai amnesztiát rendel el. A néhány száz elítélt szabadon bocsátása is azt mutatja, hogy a nép november 3-án aratott győzelme után — amikor sikerült Kara- manliszt elűzni — történt némi változás. A kormány lehetőleg minden feltűnés nélkül, csöndben, lassanként akarja szabadon bocsátani a politikai foglyokat. Beszélgettünk Betty Amba- tielosszal, a világszerte iámért szabadsághős angol származású feleségével is férjének ügyéről. Ambatie- losz még mindig börtönben van, pedig ő is súlyos beteg. Betty járt már az igazságügy-miniszternél. Az Ambetielosz-ügy nem könnyű eset a kormány számára, mert történetét az egész világ ismeri. Az igazságügy-miniszter ezért csak a februári választások után akarja szabadon bocsátani. Ez az »elővigyázatosság« magyarázza egyébként a kormány vonakodását is. hogy visszaadja Manolisz Glezosz- nak állampolgári jogait. Míg ez nem történik meg, nem választható, és ő sem választhat. Valójában még a legtöbb fasiszta rendelkezés érvényben van. A népet türelemre intik, várja meg, míg a parlament hatályon kívül helyezi e rendelkezéseket. Erre valószínűleg sor kerül. A görög nép tiszta szívből óhajtja, hogy annak a rendszernek a maradványait, amely annyi szenvedést okozott, gyorsan felszámolják, és helyreállítják a tényleges demokráciát. (Ford.: Tihanyi Vera.) De mi történik akkor, ha; kiderül, hogy az Irányi Dániel u. 13. sz. ház mégsem a szakszervezetet illeti, hanem a MÁV tulajdona? Ebben az esetben a szakszervezet semmit sem tehet, s annak csak: a MÁV-igazgatóság a megmondhatója, hogy történik-e; egyáltalán valami ezzel a; nagy és kihasználatlan épü-j lettel, vagy romlik, málladozik tovább, amíg össze nem dől... Bárhogyan lesz is, időbe telik, amíg az illetékesek megállapodnak. Addig is azonban embereké, dolgozóké az épület. Megilletné a vasutasokat is mindaz, amit az ÉDOSZ vagy bármelyik más területi szakszervezeti művelődési otthon nyújt. De most be kell érniök egy-egy fröccsel, egy parti ultival kabátban, kalapban ... Ezen a helyzeten — addig is, amíg eldől az otthon sorsa — a körülményekhez képest változtatni kellene. Wallinger Endre Sóhajok — Családi állapota? — kérdi a bíró. A tanú sóhajt. — Nős — diktálja a gépírónőnek a bíró. — Családi állapota? — kérdezi a másik tanút. A tanú sóhajt — Hajadon — diktálja a bíró. * * * Morzsák — Jóval könnyebb apává lenni, mint apának lenni. * * *, — Apuka ki az angyal? — Az a járókelő, aki későn ugrott el! ... — Az óra, amelyet két hónappal ezelőtt vásároltam, már nem jár, pedig ön azt mondotta, hogy egész életre szól. — Igen, de akkor olyan rosszul tetszett kinézni... * * * — Járt itt egy férfi, s azt mondta, hogy szétveri a pofád. — No és te mit mondtál neki? — Hogy 'délután itthon leszel. * * * Sikerei voltak a problémák mesterséges szaporításában. * * * 180 000 fegyveres bandita A gengszterbandák tevékenysége Japánban olyan fenyegető méreteket öltött, hogy a rendőrség kénytelen e bandák felgöngyölítésére a legsürgősebb intézkedésekhez folyamodni. Japánban körülbelül 5300 fegyveres banda működik, amelyeknek 180 000 tagja rablással, gyilkolással, leány- és kábítószer-kereskedelemmel fog- ; lalkozik, sőt még az ország politikai és gazdasági életébe is beleavatkozik. Magában Tokióban 120 szervezett banda van összesen 45 000 taggal. * * * Füihosszal győzött... Angliában olykor egészen hihetetlen versenyeket és bajnokságokat rendeznek. Így például a rtyúltenyész- tők abban vetélkednek, hogy melyikük tenyészti a leghosszabb fülű nyulat. 1879-ben az országos bajnokságot 55 cm hosszú fülekkel büszkélkedő nyuszi nyerte, 40 esztendővel később pedig 70 cm-es fülű nyuszi lett a bajnok. * * * Stoplámpás tehenek A brit szigeteken a közsc- 1 gi hatóságok nemrég hatá- j rozatot hoztak arról, hogy t elöl fehér, hátul pedig pi- > ; ros lámpával kell kivilágí- í tani alkonyat után az autó- > utak közelében járó tehe- t j neket. Az intézkedést az j ; tette szükségessé, hogy az | auióutakra tévedő tehenek > sok balesetet okoztak, és tu- S lajdonosaik ellen mindany- > nyiszor pert inditottak. í Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei v Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 13-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti*, a Magyar Posta. Előkelhető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utca «.
