Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-05 / 29. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1964. február 5. Ugrásra készen a Ciprusra klldendő NATO-csapatok Nicosia. Az angol—amerikai terv ér­telmében a Ciprusra küldendő NATO-csapatok továbbra is teljes készültségben várakoz­nak, mert Makariosz ciprusi elnök beleegyező válasza hét­főn sem érkezett meg. A hír- ügynökségi jelentések most már csak szerdára várják Ma­kariosz nyilatkozatát. A köz­beeső idő feszült várakozással és azzal telik, hogy a nyuga­tiak mindent elkövetnek ter­vük népszerűsítése és Maka­riosz »megpuhítása« érdeké ben. Az Egyesült Államok cip­rusi nagykövete hétfőn a késő esti órákban átadta a ciprusi elnöknek Johnson elnök sze­mélyes üzenetét. Bár az üze­net tartalmát nem hozták nyilvánosságra, jól értesült ni- cosiai amerikai körök szerint Johnson az angol—amerikai javaslatok elfogadását sürgeti. New Yorkban átadták a Biztonsági Tanács e havi el­nökének a ciprusi ENSZ-kül- dött levelét, amely háborús készülődéssel vádolja Török­országot. A ciprusi küldött Rusk amerikai külügyminisz­terről is tárgyalt. Az amerikai szenátusban újabb ellenzője akáöt az ame­rikai csapatok eipijasi beavat­kozásának. Morse < szenátor után most Mansfield szenátor, a külügyi bizottság egyik be­folyásos tagja emelte föl sza­vát a közvetlen beavatkozás ellen. Rámutatott, -hogy az ameri­kai csapatok ciprusi jelenlétét a pillanatnyi helyzet még nem teszi szükségessé, s beavatko­zásukból csak mérhetetlen ká­ra származhat az Egyesült Ál­lamoknak anyagi és erkölcsi téren egyaránt. Javasolta, hogy az amerikai kormány igyekez­zék közvetett módon, diplomá­ciai befolyását felhasználva tá­mogatni a »rendfenntartó erők« kiküldését. Mansfield szenátor — a hírügynökségek szerint — nyilvánvalóan ab­ból az álláspontból indul ki, hogy a ciprusi kérdés elsősor­ban Nagy-Britannia ügye, s ezért helyesebbnek tartja, ha a főszerepet továbbra is Nagy- Britannia vállalja ebben a ké­nyes ügybén. Nicosiában angol őrjáratok cirkálnak az utcákon, és a hét­fői heves tüntetéseket köve­tően torlaszokat állítottak fel a görög és a török városrész között. (MTI) A nagy mutatvány — Megáll-e a saját lábán? qetb (Gerő Sándor rajza) Nagy-Brifnimia Kelet-Afrika „láthatatlan” megszállására készül London. Az angol hivatalos köröket erősen nyugtalanítja, hogy a túlságosan szembetűnő brit katonai ellenőrzés és az ismét pökhendivé váló fehér telepe­sek viselkedése robbanékony helyzetet teremthet Kelet-Af- rikában. A kormányhoz közel álló Sunday Telegraph Ismét a régi hibák? című kelet-afri­kai helyzetjelentésében figyel­meztet á veszélyekre, s követ­keztetéseinek alátámasztásául közli tudósítóinak jelentéseit. — Azóta, hogy a múlt va­sárnap ismét brit csapatok vet­ték át a törvény és a rend fenntartását egész Kelet-Afri- kában, a kenyai Nairobiban fehér telepesek egy csoportja rendszeresen egy skót terrier kíséretében tér be a város egyik elegáns bárjába — írja a Sunday Telegraph tudósító­ja. — A kutyát valamilyen — csakis a gyarmatosok által is­mert — különleges módszerrel betanították, hogy támadjon meg minden feketét — a szol­gák kivételével. Valahányszor egy afrikai vendég téved be ebbe az európai mulatóba, a terrier őrjöngő «dühvei rángat­ja pórázát, hogy rávethesse magát a fekete bőrű fogyasz­tóra. Ilyenkor a telepesek za­vart színlelve gúnyosan men­tegetőznek, az afrikai pedig rendszerint gyorsan felhörpin­ti italát, és sietve távozik. Csakúgy, mint a régi időkben. A Sunday Telegraph tudósí­tása ezután tanganyikai »élet­képpel« folytatódik: — Amikor a fülledt trópusi estén Dar es Salaam exkluzív európai klubjában a királyi tengerészgyalogság rezesban­dája adott tánczenét, úgy tet­szett, hogy visszakért a régi idő. Ez azonban nem tarthat sokáig. Csupán a felületes szemlélő gondolhatja: elérke­zett az ideje, hogy a brit szu­ronyok árnyékában rábírjuk Nyererét, Obotét és Kenyattat, hogy ezután igyekezzenek meg­A budapesti bemutató előtt M agyar országon etoszor: Párizs, Varsó, Stockholm, London után a Latinka Sándor Művelődési Házban február 7-én, pénteken fél 6 és fél 9 órakor bemutatkozik a angol tánczenekar. A műsorban közreműködik ANNA LARSEN revű- sztár, T. WOZNIAKOWSKY, ÁCS MARIETTA. Konferál: Dr. Várady György. A félre tett jegyek csütörtök délig vehetők át. (98527) mentőik kedve szerint visel­kedni. A Sunday Telegraph ezután hangsúlyozza: Mindhárom kormány olyan súlyos meg­aláztatást szenvedett el, hogy csak akkor remélhetik tekinté­lyük helyreállítását, ha még határozottabb antikolonialista politikát hirdetnek, mint va­laha. Hasonló képet fest a tanga­nyikai hangulatról az Obser­ver Dar es Salaam-i tudósító­ja is: »— Dar es Salaamban egy­szerűen nem lehet tudomást nem venni a britek jelenlété­ről. A tengerparton a pálmák között a Victorious repülő­gép-anyahajó hatalmas testé­nek körvonalai rajzolódnak ki, az utcákon brit katonák és ten­gerészek sétafikáinak, s az ál­mos város fölött helikopterek berregnek. A jelek szerint a kormány kérésére érkezett brit csapatok megjelenése új lendületet ad a neokolonializ- mus elleni tiltakozásnak ... A tudósító végül rámutat, hogy a brit katonai jelenlét álcázása máris megkezdődött: »Douglas dandártábornok, a volt brit katonai parancsnok már elszegődött katonai ta­nácsadónak a tanganyikai hadsereg mellé, s a logikus folytatás az lehet, hogy kato­nai missziót állítanak fel, amely a színfalak mögött le­fektetné egy közös kelet-afri­kai véderő alapjait.« (MTI) Olaszország lakossága 1963. novemberének végére 50 535 000 főre emelkedett. Néger diákok tüntettek a Mississippi állambeli Jackson városában a faji megkülön­böztetés ellen. Ä rendőrség fi­gyelmeztető lövésekkel és könnyfakasztó bombákkal oszlatta szét a tömeget. Kedden Rómában aláírták Olaszország és a Szovjetunió új kereskedelmi megállapodá­sát, amely a következő négy I évre szabályozza a két ország árucsereforgalmát. Az egyez­mény értelmében a szovjet— olasz árucsereforgalom volu­mene már az idén 40 száza­lékkal emelkedik az előző évekhez képest. A megállapo­dás értelmében minden év­ben 15 százalékkal növelik a kereskedelmi áruk forgalmát. A chilei Arica fürdőhely közelében hétfőn helybeli su- hancok »tréfából« lepedőkre horogkereszteket mázoltak, és ostrom alá vettek egy főleg zsidók által lakott üdülőtele­pet. Az ostromlottak vissza­verték a támadást. Állítólag innen származik az a hír, hogy izraeli kommandók lendültek támadásba, titkos ügynökök szegődtek Martin Bormann- nak, Hitler egykori helyettesé­nek nyomába. A szomszédos Peruban a hír nyomán ria­dóztatták a határőrséget. A nyugat-berlini szenátus lehetőséget akar adni ■ Willy Brandt polgármesternek, hogy magánlakásában több vendé­get fogadhasson, mint eddig, mivel mostani schíachténseei villája vendégfogadásra szűk­nek . bizonyult. Ezért a szená­tus Grünewaldban, Nyugat-. Berlin legelőkelőbb erdős ne­gyedében egymás mellett két telket vásárolt. A kisebbikre a polgármesternek új szolgá­lati vállát, a nagyobbikra pe­dig hivatalos szenátusi ven- dégszállót építenek. EGY PERC KÜLPOLITIKA A visszaküldőit levél Vannak levelek, amelyeket »olvasatta nul« visszakülde­nek, de azért gondoskodnak róla, hogy pontosan tudják, mi foglaltatik bernijük. így történt ez azzal a nyilatko­zattal, amelyet a Német De­mokratikus Köztársaság kül­döttsége hétfőn átadott a genfi leszerelési konferencia két társelnökének. A szovjet társelnök természetesen fi­gyelemmel és örömmel fo­gadta, az amerikai azonban visszaküldte. A levélben fog­lalt kormánynyilatkozat egyébként azt javasolja, hogy a két német állam mondjon le az atomfegyverekről, sőt a nagyhatalmak is vonják ki fokozatosan atomfegyverei­ket német területről. A levélvisszaküldés nem hozta kellemes helyzetbe az amerikaiakat. Mégis megtet­ték, mert foglyai két dolog­nak: 1. formailag még min­dig ragaszkodnak ahhoz, hogy »az NDK nem létezik«; Z. nyugatnémet szövetsége­sük valóságos hisztériás ro­hamot kapna, ha az ameri­kai kormány bármilyen dip­lomáciai jellegű érintkezésbe lépne az NDK-val. A semleges országok azon­ban nem foglyai ennek a rögeszmének, és a nyugati hatalmak attól tartanak, hogy az el nem kötelezett genfi küldöttek másképp fo­gadják a levelet. Joggal fél­nek, mert mind több semle­ges ország adja jelét annak, hogy nem egy, hanem két Németországot iát Európá­ban. Bruno Leuschner, az NDK miniszterelnök-helyet­tese éppen most tesz köruta­zást Délkelet-Azsiában, s örömmel, tisztelettel fogadják Indonéziában, Burmában, Kambodzsában. A most fel­szabadult Zanzibar pedig inár az első napokban diplo­máciai kapcsolatot létesített a Német Demokratikus Köz­társasággal, a munkások és parasztok Németországával. Az a volt gyarmat, amely nemcsak az angolokat űzte el, hanem á szultánt is. Egy­re több semleges ország van tehát, amely »nem küldi vissza a levelet«, sőt felbont­ja, elolvassa, és egyetértőén bólint rá. De a tények a nyugati ha­talmakra is hatással vannak. Éppen Genfben — 1959-ben — jelent meg először diplo­máciai küldetésben az NDK kormányküldöttsége nem­zetközi fórum előtt. Most új­ból Genf a színhely. Bátran tekinthetjük jelképesnek, hogy az a város, amelynek neve összenőtt a nemzetközi tárgyalások fogalmával, is­mételten a Német Demokra­tikus Köztársaság békelépé­sének színhelye lett. T. L Mexikói kompromisszumos javaslat a panamai koniliktus rendezésére Washington. Az Amerikai Államok Szer­vezete tanácsának ülése előtt diplomáciai erőfeszítések tör­téntek avégett, hogy elkerül­jék a panamai konfliktus to­vábbi kiéleződését. Az AÁSZ latin-amerikai nagykövetei hétfőn este zárt ülésen hosz- szan tanácskoztak. Az érte­kezleten Mexikó küldötte Zanzibar népe nem tette le a fegyvert A Pravda keddi számában Tornász Kolesznyicsenko, a lap tudósítója beszámol a fiatal Zanzibari Köztársaság első lépéseiről. — Mindössze három hét telt el azóta — írja —, hogy a szi­get népe az új élet útjára lé­pett, de máris nagy változások tapasztalhatók. Kidolgozás alatt van az ország fejleszté­sének új terve. A földeuraktól elkobzott földeken a hagyomá­nyos termény, a szegfűszeg mellett most már kukoricát, rizst és más mezőgazdasági növényeket is termelnek majd. A legutóbbi kelet-afrikai események megmutatták — írja a továbbiakban Kolesz­nyicsenko —, az angolok min­den ürügyet felhasználnak, hogy bevessék csapataikat a köztársaság ellen. Éppen ezért, bár a fölkelés után a belső helyzet hamarosan rendező­dött, a nép nem tette le a fegyvert, mert tart a gyarma­tosítók agressziójától. Ilyen körülmények között nagy támogatást jelentett a fiatal zanzibari államnak a szovjet külügyminisztérium is­mert nyilatkozata — mutat rá a tudósító, majd idézi ezzel kapcsolatban Okello tábornagy nyilatkozatát. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a szovjet nép ismét Afrika hűséges ba­rátjának bizonyult. »Az impe­rialisták fondorlatai ellenére nemcsak Zanzibar, hanem egész Afrika nemsokára sza­baddá válik« — tette hozzá a tábornagy. (MTI) kompromisszumos javaslatot terjesztett elő, amely lehető­vé tenné, hogy a szervezet ta­nácsa elhatározza a szervezet tanácskozó szervének Panama által követelt egybehívását. Mexikó javasolta, hogy a ta­nácskozó szerv a vizsgáló bi­zottságot ne csak a Panama által az Egyesült Államokkal szemben fegyveres agresszió miatt emelt vádjának kivizs­gálásával bízza meg, hanem hatalmazza fel megfelelő ha­táskörrel ahhoz, hogy a két ország között a diplomáciai kapcsolat helyreállítását is elősegíthesse. Tájékozott washingtoni kö­rök szerint a mexikói javasla­tot Chile és Kolumbia kivéte­lével, az AÁSZ valamennyi tagállama támogatja. (MTI) Megtalálták a buchenwaldi koncentrációs táborban megmentett gyereket .A világon sok millió ember olvasta Bruno Apitz Farkasok között védtelen című regényét, amelynek tárgya az a valóság­ból vett történet, hogyan men­tettek meg a gázhaláltól saját életük kockáztatásával az egy­kori buchenwaldi koncentrá­ciós tábor foglyai egy Lengyel- országból idehurcolt kisfiút. Az Apitz regényéből készült filmet tavaly júliusban bemu­tatták a moszkvai filmfeszti­válon, s a kisfiúnak a Szovjet­unióban élő rokonai, akik lát­ták a filmet, közölték, hogy valószínűleg az ő unokaöcs- csükről szól a film. Az egyik berlini délutáni lap szerkesztősége nyomozott tovább az ügyben, s eljutott a jelenleg Izraelben élő dr. Za­Diáktüntetés Saigonban Saigon. A dél-vietnami nemzetgyű­lés épülete előtt kedden kö­rülbelül ezer diák gyűlt ösz- sze, és zajosan tüntetett Duong Van Minh tábornok mellett. A hírügynökségek azt írják, hogy a tüntetők nem bírálták a január 30-án vég­rehajtott »belső átszervezés« irányítóját: Nguyen Khanh tábornokot, aki különben amerikai nyomásra mindent elkövet, hogy az eltávolított Doung Van Minh, a régi jun­ta vezetője tisztséget fogadjon el az új kormányban. Nguyen Khanh egyébként időközben bevonult a minisz­terelnökségi palotába, ,és meg­kezdte tárgyalásait a kor­mány megalakításáról. Londonban hivatalosan köz­zétették, hogy az angol kor­mány elismerte az új dél­vietnami vezetőséget. Johnson amerikai elnök Vietnammal kapcsolatos leg­utóbbi nyilatkozatával foglal­kozik a Le Monde hétfői ve­zércikke. A lap megállapítja: Az amerikai elnök szavai el­árulják, milyen zavarba hoz­ta az Egyesült Államokat a délkelet-ázsiai helyzet. — Ha a Diem-rendszer bukása után némelyek azt képzelték, hogy a Vietcong-erők fölött katonai győzelmet lehet aratni — írja a lap —, úgy most már elosz­lottak ezek' az illúziók. Az amerikaiak kiutat keresnek, és ez az atomfegyverek korá­ban csak politikai lehet (Mii) megoldás charias Zweig nevű ügyvéd­hez, aki azonnal kijelentette: »Igen, az én fiam: Stephan- Jerzy a buchenwaldi gyer­mek■.« A szerkesztőség ezt közölte Bruno Apitzcal, a regény szerzőjével, aki mint a kon­centrációs tábor foglya maga is karjaiban tartotta egykor a kisfiút, és egyik fő részese volt a gyermek megmentésé­nek. Apitz ezután az Izrael­ben élő antifasiszta harcost: Charlotte Horzel nevű asszonyt kérte meg, hogy ellenőrizze az apa nyilatkozatának valódisá­gát. Charlotte Holzer azután megcáfolhatatlan bizonyítéko­kat talált arra vonatkozólag, hogy valóban Stephan-Jerzy Zweig a buchenwaldi kisfiú. A gyermek azóta már fel­nőtt, szellemileg, testileg ép, egészséges és igen fejlett. Je­lenleg Lyonban egyetemi hall­gató, s az alkalmazott poli­technikai Intézet legjobb tanu­lói közé tartozik. Egyúttal az izraeli országos kosárlabda­válogatott állandó tagja. Miután Stephan-Jerzy Zweig megtudta, hogy róla szól Apitz regénye, első dolga volt, hogy meleg hangú levelet írt Bruno Apitznak, és ismeretlenül is háláját fejezte ki az írónak. Bruno Apitz a levél kézhez­vétele után kijelentette, »úgy örülök, mintha saját édesgyer­mekemet találtam volna meg«. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom