Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-29 / 50. szám
Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BJ70TTSÁGA ES A MEGVEI TANACS LAPJA ÜJ VAS LESZ AZ ÓCSKAVASBÓL A PORTÁS — Szeret aludni? — Nem. Ha este nyolckor lefekszem, már tizenegykor fenn is vagyok, és nézelődök reggelig ... Nekem elég napi három-négy óra alvás. — Loptak már magától? — Nem, soha. Én se senkitől, de tőlem sem . .. — Alkalom lett volna rá? — Tőlem nem, mert mindig vigyáztam. Én tudtam volna lopni sokszor, csak nem kellett ... Éppen tegnap is volt egy eset... Név meg minden jelzés nélkül valaki bedobott ide a portára egy csomagot, nyolcszáz forintos szövet volt benne. Mikor idejövök, hát itt van, és senki sem tudja, kié ... Azon drukkoltam, hogy majd nem a gazdája kéri el, és akkor kész a baj ... — Fél-e, és mitől? — Semmitől sem félek, csak a betegségtől... A vesém rendetlenkedik , — Ki volt a leghíresebb portás a világon? — Hát Szent Péter... Öt mindenki ismeri hallomásból. — Hol szeretne portás lenni? — Odahaza, a saját portámon ... Hetvenéves leszek augusztusban, de kell az a kis nyugdíjkiegészítés. Az asszony beteg... — Álmodni szokott? — Soha. Nem is tudom, mi az. Még sohasem álmodtam ... Nem is volt problémám, nem csináltam senkinek se rosz- szat, nem töprenkedtem ... Meg három-négy óra alatt nem is érdemes álmodni... — Kisgyerekkorában mi szeretett volna lenni? — Kisgyerekkoromban suszter szerettem volna lenni, az la voltam ötven évig. Portásról akkor még nem is hallottam ... — Nem próbálták még rábeszélni az üzemben, hogy segítsen valamit kivinni? — De igen, csakhogy hiába. Mondtam nekik, pajtás, kérj igazolást az igazgatótól, ha az beleegyezik, semmi kifogásom ellene. — Be tudják-e magát csapni? Vagy mindig fölfedezi a trükköt? — Tudomásom szerint még egyszer sem vertek át... Tavaly nyáron jöttem rá, hogy milyen trükköt eszeltek ki az asszonyok... A portán nem volt alkalom az alapos kutatásra. Megnézték mindig a nagy táskát meg a kistáskát, de az erszényt már nem. Én mindig megnéztem az erszényt is, és cérnát négyet, ötöt vagy nyolcat is találtam, egész spul- nikat... Azóta ez sincs ... — Portásszemmel milyenek az emberek? — Hát... van néhány kétszínű ... Ha valaki rosszban sántikál, az sunyi — így szokták mondani. Én már az arcáról megismerem, ha valaki nem az egyenes úton jár.... Meg tudom mondani, hiába is tetteti magát nyugodtnak, hogy kinek a táskájába kell jobban belenézni... * * * FÉNYKÉP HELYETT: Id. Szabó János a Kaposvári Ruhaüzemben teljesít portási szolgálatot 1956 óta. Mosolygós, apró szemű ember. Kicsi, gondosan vágott bajusza van. Nem látszik hetvenévesnek, biztosan a vidámság fiatalítja meg. És mindig megelégedett lehet. Az sem hiányzik neki, hogy életében még egyszer sem álmodott. S. Nagy Gabriella Csavargásba kezdett, hogy ne kelljen a családjáról gondoskodnia Hegedűs György a Kálmán- csa melletti Buváripusztán lakott. Hat eltartásra szoruló gyermeke van. Hogy ne kelljen róluk gondoskodnia, a múlt év november negyedikétől állandóan csavarog. Végigbarangolta a barcsi járást, jóhiszemű emberektől pénzt kért kölcsön, s azt mindjárt el is itta. Miütán családját elhagyta, felesége rövidesen újabb gyermeket szült. Hegedűs sem akkor, sem pedig azóta egy fillért sem adott haza. Gyermekeit a legnagyobb nélkülözésnek tette ki; A bíróság 340 forint tartás- díj fizetésére kötelezte. Heger dúst. Akkor megígért'mindent, de nem tartotta meg a szavát. Ez év első napjaitól sorozatosan érkeznek ellene a följelentések. A kölcsönkért pénzeket nem tudja visszaadni, ezért mindig másutt üti fel sátorfáját. Január 29-én elfogták. Megígérte, hogy munkát vállal, dolgozik, és becsületesen él. Két nappal utóbb újabb följelentés érkezett ellene. Behízelgő módon, családjára hivatkozva kisebb-nagyobb ösz- szegeket kér azóta is, és amint a példák mutatják kap is. A rendőrség most kutat Hegedűs György után. A Balatonlellei Általános Iskola Szputnyik őrsének nyolc tagja szorgalmas munkával nyolc mázsa hulladék vasat gyűjtött össac. Az érte kapott pénzt kirándulásra és táborfölszerelésre fordítják. ŰRHAJÓS KARNEVÁL A nagytermet már megtöltötték az érdeklődők. Egyenruhában, izgatottan várják az űrhajósok érkezését. Kis csoportokban tárgyalják a nagy eseményt, ez azonban nem vonja el a hölgyek figyelmét attól, hogy egymás ruháját megkritizálják. Trombitajelre nagy zúgás, sistergés, fütyülés kíséretében r ívás után verekedés Békességben élt egymással Karádon Huber János és Puncs! Ferenc. A közelmúltban mégis összekülönböztek. Pun- czi egy kis poharazásra hívta meg Hubert. Leültek, beszélgettek, viccelődtek. ízlett a bor, éltették barátságukat, és jókat ittak egymás egészségére. Borozgatás közben Punczi megérte Hubert, hogy ügyeljen a nyulaira és a baromfiakra, mert sok kárt tesznek a kertben. Huber ígérte, hogy eleget tesz a kérésnek. Békésen elváltak egymástól. Huber pár perccel utóbb ásóval a kezében be akart menni a kertbe, de Punczi útját állta, sértegetni kezdte, majd meg is ütötte. Huber erre méregbe gurult, és a nála levő ásóval leütötte Punczit. Ügyükben a Tabi Járásbíróság büntető tanácsa hozott ítéletet. Huber Jánost négyhónapi szabadságvesztésre ítélte, és kötelezte a bűnügyi költségek megtérítésére. KÖZNAPI DOLGOK Anyukák öltöztetik csemetéiket az üzemi óvodai napköziben. Közben a szokásos ellenőrző kérdések: — Jó voltál? Megetted az ebédet? — Igen. „ — Ez nagyon bizonytalanul hangzott. Mi volt az ebéd? — Olyan, amit tányérban hoztak... Anyuka egy másik kislányhoz fordul. — Te sem emlékszel, mi volt az ebéd? — De igen ... Olyan, amit tálban hordtak körül, és senki sem kért belőle... Nagy az érdeklődés a Május 1. utcai játékbolt új kirakata előtt. Egy nagyobbacska kisfiú előrefurakszik, s orrát az üveghez nyomja. Mellette a pöttöm Bórembukk végigméri, és nagyot taszít rajta. Amaz vissza. A kicsi halálosan megsértődik. — Naa ... A szülők békés egymás mellett álldogálásra intik őket. A kis Bórembukkhoz lehajol a mamája: — Kicsi fiam, ne irigykedj, másnak is szabad kirakatot nézni! Erre eltörik a mécses: — Bőőö!... De az én autómat nézi! — Mit szól ehhez, uram? — fordul hozzám az étterem fizetőpincére. — Otthagy nekem a kedves vendég fizetés után az asztalon három forintot. Jön egy másik kedves vendég, leül ugyanahhoz az asztalhoz. Fogyaszt, fizet, és odaadja nekem az előzőleg otthagyott borravalót, ön szerint ez mi? Mulattat a dolog. — Szerintem élelmesség ... A fizetőnek idegesen rángatódzik a szempillája. — Ez, kérem? Ez... ez felháborító szemtelenség! Bármennyire szeretnék is, nem sikerül felháborodnom. Hiába, úgy látszik, más az »optikánk-«... Egy vidéki földművesszövetkezeti étteremben letelepszem az egyik asztalhoz. Körülöttem farsangi fánkot szolgálnak fel. Érzem, hogy elgyengülök a kísértéstől. Félénken érdeklődöm. — Kérem szépen, kaphatnék egy adagot — abból?... — Csak típusban ... — hallom a mellettem elsuhanó választ. Hm. Jól sejtettem, ez bizonyára az előfizetéses menü lesz. Egy kissé szomorúan tanulmányozom az étlapot. Nem telik bele negyedóra, máris megjelenik az előbbi pincér. Egy tányéron két fánkot hoz. Leleszi és odasúgja: — A sajátomból... — s legott odább suhan. Kínosan érzem magam. Mit kell csinálni ilyen esetben? Egy darabig szemmel kísérem ide-oda száguldó önzetlen jótevőmet, szeretném elmondani, hogy »de hát mégis ...« Aztán megtörik az ellenállásom, és lenyelem a pincér két »saját-« fánkját. Fizetéskor a »típus« farsangi csemege ára homályban marad. — Amennyit óhajt, annyit fizet érte a kedves vendég ... Nem szeretek kalkulálni. Fizettem... Kaposvári resti. Délután három óra. Húszan-huszönöten lehetünk a helyiségben, amikor az Utasellátó egyik dolgozója buzgó söprésbe kezd. Lelkiismeretesen, temperamentummal — egészen belepirul —, hadd ragyogjon az a padló! Kellemetlen. Egy kicsit szégyellem is, hogy éppen most jutott eszembe táplálkozni. Hátha zavarom, vagy esetleg útban vagyok? De sebaj, ilyen apróság, úgy látszik, nem számít. A kartársnő sü- rög-forog, minden asztal sorra kerül. Kavargatom a karalábélevest, ami kitűnő, és nyelem hozzá az olajos port, ami viszont határozottan nem ízlik. Ezért azonban kárpótolhat fejlődésünk biztos tudata. Ma ugyanis a tisztasági mozgalmak idejét éljük. Ma, a vendéglátás fejlettebb fokán ragyogjon az étterem padlója! Nehogy a kedves vendégnek kifogása legyen — a tisztaság ellen. Wallinger Endre megjelenik egy űrhajó a színpadon, ajtaja fölnyílik, s nagy saps közepette kilépnek az űrhajósok: Gagarin, Tyereskova, Tyitov és a többi űrhajós — képét tartva kezükben. Az űrhajón a következő felírás: »Úttörő-expedíció a jövőbe.« A kaposvári úttörők expedíció» karneváljának fénypontja az űrhajó megérkezése.. Bár valljuk be férfiasán, kerékpáron tolták be a színre, azért mégiscsak űrhajó. Az űrhajós őrsök felvonulása után a különféle jelmezek keltenek nagy derültséget — cowboy, dominó, nagyon ötletes meg oldású boszorkány stb. Nagy készülődés előzte meg a karnevált. A kiválasztott őrsök — akik űrhajós ruhába öltöztek — azon igyekeztek, hogy a legszebb, a legélethűbb jelmezt készítsék el. A jelmezverseny első díjára pályáztak valamennyien. Szelíd keringőt játszik a zenekar, ám a gyerekek oda sem figyelnek. Nagyon »öreges« ez a zene. A tvisztre azonban megbolydul a terem. Az általános jó hangulatot még Bimbi bohóc és társaina“ silány, lapos műsora sem tudta elrontani. Unalmas, elkoptatott tréfákkal, szakállas viccekkel próbálták megszolgálni a fejenkénti 200 forintos gázsit. Ám a gyerekeknek tetszik a móka, a zsonglőr szánalmas botladozása. Amikor vége a műsoruknak, újra kezdődik a tánc, forog-kavarog az úttörőhad a földíszített teremben. S. M. Helyreigazítás A Somogyi Néplap 1964. január 31-i számának Ará- nyossan! című cikkében megbíráltuk a Balatonboglári Állami Gazdaságot, amiért él- üzemavatáskor több mint 100 000 forintot költöttek el az igazgatói alap jóléti részéből. Ez az összeg — mint az állami gazdaság igazgatójának kérésére lefolytatott utólagos kivizsgálásunkkor megállapítottuk —, nem felel meg a valóságnak; az állami gazdaság szb-titkárától és könyvelőjétől kapott helytelen adatok közlése miatt került a cikkbe. A téves adatközlést az állami gazdaság szb-titká- ra és könyvelője elismerte. Az állami gazdaság élüzem- avatásra 34 300 forintot, az élüzemavatáskor jutalmazásra 88 000 forintot használt fel az igazgatói alapból. « • • • • SO&Ofí Hiányoztam a fizikaóráról... Most látom csak, hogy évek múltán üt vissza az emberre a diákköri hanyagság. Mert a kezembe kerül egy tudósítás, ami arról szól, hogy fényszóróval riasztják az angolnákat a Balatonon, És én nyugodt lelkiismerettel benne hagyom a cikkben, amit egy általános iskolás diák harsány nevetés közben kijavítana: »... négy darab 1000 voltos... és nyolc darab 200 voltos fényszórót szerelnek föl.« Miért is kellett hiányoznom arról a fizikaóráról, ahol azt magyarázták, hogy a volt a feszültséget jelenti, az izzólámpák pedig wattosak? (p-r) De Gaulle-ról Robert Rocca francia sanzonénekes mondotta: — Mit gondolnak, ha mindazt, amit a tábornok az elmúlt öt évben cselekedett, valaki más tette volna, vajon de Gaulle »igennel« szavazott volna a népszavazásokon? Egy történész érdekes adatot fedezett föl: Kiderítette, hogy a »Hivatásos hadsereg felé« című könyvből, amelyet Charles de Gaulle százados 1934-ben jelentetett meg, és amelyre ma számos életrajzírója olyan szívesen hivatkozik, Franciaországban annak idején mindössze 700 példány kelt el. Ezzel szemben a hitleri Németországban a könyvnek nagy sikere volt. Nátha ellen — fagylalt Moszkvai orvosok javaslata nyomán az NDK-ban is kezd elterjedni a téli fagylaltfogyasztás. Szovjet orvosok megállapították ugyanis, hogy a télidőben lassan elszopogatott fagylalt csökkenti a nátha és más hűlé- ses megbetegedések iránti hajlamot. * * * Finnországban „kipusztulnak“ a mozik Finnországban a televízió elterjedése következtében már 1962-ben megindult a mozik »tömeges kihalása«. Az idei év első két hónapjában 14 mozi zárta be kapuját. 1963-ban 55 mozi szűnt meg működni, kétszer any- nyi, mint az előző évben. Az idei évre még néhány száz mozi »halála« várható: ez év elején egész Finnországban 529 mozi működött. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIBfH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latínka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6. JÖN A TAVASZ! Megkezdődik a nemzeti labdarúgó-bajnokság tavaszi fordulója. Tegye próbára szerencséjét! VÁSÁROLJON TOTÓSZELVÉNYT! ti5 s ’ ' ' ' — r -• —n'f-n* ’
