Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-28 / 49. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1964. február 28. Nyugat-Németországban katonai rakétákat gyártanak Berlin (MTI). Csütörtökön délelőtt a De­mokratikus Németország Nemzeti Frontja országos ta­nácsa berlini központjában Al­bert Norden professzor, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja nemzetközi sajtó- értekezleten újabb bizonyíté­kokat tár fel arra vonatko­zóan, hogyan törekszenek az atomfegyver megszerzésé- sére a nyugatnémet Bun­deswehr — egykor Hitler — tábornokai. Bevezetőben rámutatott: Immár 50 nap telt el azóta, hogy Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke leve­let intézett Erhard nyugatné­met kancellárhoz és javasolta, hogy mindkét német állam teljesen és véglegesen mond­jon le atomfegyverek előállí­tásáról, birtoklásáról és táro­lásáról. A bonni kormány azonban nem válaszolt és nyilván nem is fog válaszolni erre a levélre. Az előadó ezután részlete­ket ismertetett a bonni tá­bornokok által 1963 tavaszán kidolgozott »általános vezér- elv«-bőL E tanulmány elké­szítésének egyik kezdeménye­zője Speidel tábornok, a nyu­gatnémet kancellár mai kato­nai tanácsadója volt. Az »ál­talános vezérelv« szó szerint kimondja: »A nukleáris fegy­ver egy állam szuverenitásá~ 7lak jelképe.-» Albert Norden adatszerűén bizonyította, hogy a NATO-n belül egyre jobban eltolódik a hata­lom a nyugatnémet Bun­deswehr javára. Ezután pontosan, tételszerűen felsorolta, hogy — a Nyugat­európai Unió 1954 októberé­ben kötött megállapodása el­lenére — milyen nyugatnémet gyárakban milyen katonai ra­kétákat gyártanak. — Az Erhard-kormány tehát becsapja a világot, mivel feb­ruár 5-én Carstens államtitkár révén kijelentette és hivatalos bulletinben ki is nyomtatta: az NSZK területén semmiféle ka­tonai célú rakétát nem állíta­nak elő. Ezek olyan módsze­rek, amelyeket annak idején már Hitler is felhasznált arra, hogy leplezze az 1930-as évek háborús készülődéseit — mon­dotta. Előadásának második részé­ben Norden professzor lelep­lezte az 56 éves Heinz Trettner altábornagy, a Bundeswehr új főfelügye­lőjének fasiszta múltját. Ezután részleteket mutattak be a fasiszta Wehrmacht film­felvételeiből, amelyek azt bi­zonyították: milyen bűntette­ket követett el Trettner Hol­landiában és Olaszországban ártatlan emberek százai és ez­rei ellen. Kering a Kozmosz—25 Moszkva (TASZSZ). Csütörtökön a Szovjetunióban sikeresen lelbocsátották a Koz­mosz—25 tudományos mesten^jes holdat, amely első ízben 32.27 ITerc alatt került« meg a Földet. Leg­nagyobb távolsága a Földtől 52G, a legkisebb pedig 272 kilométer. F.öppályájának az egyenlítő sík­jával bezárt hajlásszöge 49 fok. A szputnyik fedélzeti rádióadója kifogástalanul működik; a földi koordináló és számító központ megkezdte a műhold által szolgál­tatott értesülések feldolgozását. <MTI> Áprilisban folytatják a berlini tanácskozásokat az utazási engedélyekről Berlin (ADN). . Erich Wendt, a Német De­mokratikus Köztársaság ál­lamtitkára és Horst Korber nyugat-berlini szenátusi taná­csos csütörtökön a Német De­mokratikus Köztársaság fővá­rosában újabb kétórás megbe­szélést folytatott az utazási en­gedélyek kiadásáról. A tanács­kozás után az NDK fővárosá­így fest az amerikai „demokrácia' A Robert Kennedy, az Egye­sült Államok igazságügy-mi­nisztere külföldi diákokat fo­gadott, akik azért utaztak, oda, hogy megismerkedjenek az »amerikai életformával-» és az amerikai »demokráciával«. Jóformán abban a pillanat­ban, amikor az igazságügy-mi­niszter rózsaszínű képet festett a külföldi diákok előtt az Egyesült Államok »-szabad tár­sadalmáról-», Princess Anne- ban (Maryland állam) a rend­őrség ismét kutyákat uszított a faji elkülönítés megszünte­tését követelő néger tüntetők­re. A fajgyűlölők miután elen­gedték a kutyákat, gépkocsi­kon a néger tömeg közé haj­tottak. A hatóságok által már előbb kihívott tűzoltók hatal­mas vízsugarakat bocsátottak a tüntető diákokra. A nemzeti gárda felfegyver­zett katonái és a tűzoltók be­szorították a diákokat a néger kollégium udvarára. A vízsu­garak a földre terítették a né­gereket. A fotóriporterekre és a tudósítókra is ráirányították a tűzifecskendőket, hogy tá­voltartsák őket a leszámolás színhelyétől, nehogy megörö­kíthessék a polgári jogok s példátlan »haladását«. ban közölték, a nyugat-berlini fél nem járult hozzá a Német Demokratikus Köztársaságnak ahhoz a javaslatához, hogy húsvét idején nyugat-berlini lakosok meglátogathassák ke­let-berlini rokonaikat. Nem si­került megállapodásra jutni egy hosszú lejáratú egyezmény aláírásáról sem. Az utazási engedélyek ki­adásáról szóló tanácskozásokat április második hetében foly­tatják Nyugat-Berlinben. ... A liberális diákszövetség, a szocialista német diákszövet­ség, a szociáldemokrata főisko­lai szövetség és a keresztény- demokrata diákok társasága Nyugat-Berlinben vitaestet rendezett az utazási engedé­lyekről. A jelenlevő 1000 nyu­gat-berlini diák többsége kö­vetelte, hogy a december 17-i megállapodáshoz hasonlóan ír­janak alá újabb szerződést az utazási engedélyek kiadásáról. Sokan közülük kifejezték azt a véleményüket, hogy a két Németország között más kér­désekben is meg kell indítani a tárgyalásokat. (MTI) A zanzibari külügyminisz­térium szerdán kiadott nyilat­kozatában félreérthetetlenül visszautasította a bonni kor­mánynak azt a nemrég óta terjesztett állítását, amely sze­rint Zanzibar ígéretet tett az NDK el nem ismerésére. Nguyen Khanh tábornok, aki az amerikaiak által szer­vezett püccs révén került a miniszterelnöki székbe, csü­törtökön bejelentette, hogy összeesküvést lepleztek le. Mint mondotta, a francia nagykövetség «ezázezer piasz- tert fizetett ki egy terroristá­nak és megbízta, ölje meg a miniszterelnököt. McGhee, az Egyesült Álla­mok bonni nagykövete tegnap előadást tartott a nyugatné­met külpolitikai társaságban. A nagykövet a többi között kijelentette: »Az a következ­tetés, hogy a Nyugatnak nem szabad megbeszéléseket foly­tatnia és nem szabad szerző­déseket kötnie Kelettel, nem a kommunisták iránti bizal­matlanságot tükrözi, hanem csak az önbizalom hiánya«. Erhard Hruscsov december 31-i üzenetére válaszolva han­goztatja, hogy elvben egyet­ért a szovjet kormányfőnek azzal a javaslatával: mondja­nak le erőszak alkalmazásáról a határok és a vitás területi problémák rendezésénél. A válaszjegyzék azonban »veszé­lyes állapotnak« nevezi az NDK létét és félreérthetetle­nül kifejezésre juttatja, hogy Bonn továbbra is ragaszkodik régi céljához: az NDK beke­belezéséhez és a határok meg­változtatásához. Johnson elnök szerdán este rövid televízióbeszédben je­lentette be, hogy aláírta az új adócsökkentési törvényt, amelyet néhány órával ko­rábban a szenátus 74 szava­zattal 19 ellenében hagyott jóvá. A törvény értelmében az adókat átlagosan 20 száza­lékkal csökkentik összesen 11,5 milliárd dollár értékben. Az amerikai képviselőház 208 szavazattal 188 ellenében elutasította azt a törvényja­vaslatot, hogy további össze­geket biztosítsanak a gazda­ságilag elmaradott országok támogatására. A törvényja­vaslat kamatmentes hitel fo­lyósítását irányozta elő. Árnyékban a dallasi igazságszobor A dallasi tárgyalóteremben titkosrendőrök légiója őrzi Jack Rubyt, a vádlottat. Min­den jel arra mutat, hogy Ru- byra jobban vigyáznak, mint annak idején Osivaldra. A bíró, Joe Brown ott trónol a hatalmas bőrfotelban. Keve­set beszél, tekintélyét és hi­vatali hatalmát csak akkor veszi igénybe, amikor az ügy­védek és Wade államügyész vitája úgy elfajul, hogy már a tettlegességtől lehet tartani. Ruby védője viszont már ed­dig is óriási lendülettel mű­ködött. Az első esküdtjelölt, Mr. Stone kibuktatása például így zajlott le: Belli ügyvéd megindította a kérdések zuhatagát. — Mit tud a Ruby-ügyről? Látta az eseményeket a tele­vízióban? Fölismerte a pisz- tolyos embert? Volt rajta ka­lap? Melyik uijával húzta el a ravaszt? Vannak baloldal' barátai? Tudja ön, hogy Ruby születésekor 11 fontot nyo­mott? — stb. stb. Belli három óra hosszat »dolgozta meg« a szerencsét­len Stonet, s amikor az a vé­gén halálos fáradtan már va­lóban zavaros válaszokat adott, pillanatok alatt el­hangzott a döntés: »Alkalmat­lan az esküdti szerepre.« Stone után egy asszony ki­vetkezett, Mrs. Cherry; ő már az első kérdésnél megbukott, mert úgy nyilatkozott, hoéy nem kedveli a vetkőző báro­kat. (Hogy is lehetne egy ilyen »ferde gondolkodású« egyén esküdt Dallasban?) A sajtó, a rádió és nem utolsó­sorban Brown bíró is közben kedélyesen folytatják a rek­lámhadjáratot. A bíró a szü­netben sajtófogadást rendez, a női riportereket egyszerűen »kis drágám«-nak szólítja, el­meséli, milyen perei voltak eddig, időnként négyszemközt hosszasan tárgyal Belli ügy­véddel (ők tudják, hogy mit és miért), és amikor Rubyt is­mét bevezetik a tárgyaio te­rembe, joviálisán integet Ami pedig a reklámot illeti, ebből maga a vádlott is kiveszi ré­szét. Módjában volt eljuttat­nia a sajtóhoz följegyzéseit a gyilkosságról. A jelek szerint a tárgyalá­son nem fog sok kiderülni. Egy rendkívül energikus, ha­tározott dallasi akcióról érke­zett eddig mindössze hír. Ru­by bárját, a »Carousel«-t át­keresztelték »Copa«-nak. Most az új cégtábla mögött mutatják be »művészetüket« Ruby barátnői. No és még va­lami: a Sunday Telegraph dallasi tudósítója így írt: »A washingtoni igazság­ügy-minisztérium a maga ne­mében páratlan szövetséget kötőt Ruby ügyvédeivel, és ez a szövetség a megfoghatatlan rejtély drámai elemével ru­házhatja fel az egész: ügyet. A védelem kötegszám kapott az FBI-től különböző infor­mációkat. Ezt a segítséget pe­dig azzal a föltétellel kapták, hogy a védelem nem tesz föl kérdéseket Oswaldra vonat­kozólag. Ügy látszik, hogy Washington valami olyasmit tud vagy gyanít Oswaldról, amit nem akarnák a világ tudtára adni. Vajon miért igyekeznek mindenáron el­mosódott ködképet csinálni Oswaldról, miközben Rubyt az FBI-től kapott információk segítségével próbálják mente­ni?« A dallasi tárgyalóteremben két szobor áll: az igazság és a szabadság jelképe. Az ab­lakok függönyeit pedig min­dig gondosan behúzzák. Nem hatol be a világosság ebbe a helyiségbe — írta az egyik nyugatnémet lap riportere. És ez már több, mint szimbó­lum A dél-vietnami diktátor közelében robbant fel egy harckocsi A dél-vietnami partizánok csütörtökön újabb sikeres ak­ciót hajtottak végre Saigontól 40 kilométernyire északra, Phu Coung körzetében. A szabad­ságharcosok egy dél-vietnami katonai alakulatot támadtak meg, halottakban és sebesül­tekben nagy veszteséget okol­tak az ellenségnek, számos foglyot ejtettek, és nagy meny­nyiségű fegyvert zsákmányol­tak. Előző nap Saigontól dél­nyugatra zajlott le nagyobb összecsapás. Ennek Kguyen Khanh miniszterelnök és. a kí­séretében ott tartózkodó Ca­bot Lodge amerikai nagykövet is szemtanúja volt. A Mekong deltájában lezajlott csatában a dél-vietnami diktátortól száz lépésnyire robbant fel egy harckocsi. TAKÁCS ISTVÁN KETTŐS---------­3 ÁTIÉK (23) Most meg a kellemetlen­ség Somossal. A dresszügy is hátravan: ürügynek szánta, s most teherré válik, ha nem akar megbízhatatlan emberré válni a pannóniások szemé­ben. Úristen, hogy összekava- rodott itt minden! Nem lenne valóban okosabb elfogadni a Judit által fölkínált szállítást? Megcöveklett a gondolata. Persze, elfogadhatná. Csak ak­kor mi értelme az egésznek? A hajszának, a pénznek, a nagynehezen megszerzett te­kintélynek, az útlevélnek, az utazási lehetőségeknek, az ott­honi életnek? Lassan, észre­vétlenül rátekeredett ez a kap­csolat, befonta ösztöneit. Nem cselekedhetik többé szabadon. Van valami, egészen belül, ami erősebb nála. Tehetetlenül ült itt a kávé­házban. Aztán fölemelte fejét. Mintha más szempár nézett volna, arcából Juditra: fáradt, meggyengült, elerőtlenedett öregember tekintete volt ez. Azé a Vizy Imréé, aki talán egyszer, hatvanéves korában lesz, pályája vége felé, mikor már egyetlen szalmaszálban is megkapaszkodna, ha lehetne. S aztán megszólalt. Halkan, levegőtlenül: — Nem, Judit... nem bírok nélküled... akkor minek az egész?... — És velem, velem bírod, Imre? — Csak egy kicsit légy még türelemmel. Dűlőre viszem ... — Mit viszel dűlőre? A há­zasságodat? A pályádat? Ho­gyan képzeled józan ésszel, hogy ezt a végtelenségig húz­hatjuk: te odaát, én itt, és ne­gyedévenként, félévenként összelopunk néhány napot... Meddig mehet ez? — Meddig? Meddig?... — mondta üresen a férfi. Aztán fölkapta a fejét: — Hát van a szerelemnek ideje? — Sajnos, nekünk nincs ... — Ne ironizálj! — Ez a valóság, Imre! Azt hiszed, nem veszem észre, ahogy lopva a karórádra pil­lantasz? Hát milyen ember vagy te, milyen férfi? Percre szabod a szavaidat, így akarsz meggyőzni valamiről, amiben már te sem hiszel többé! — Nem igaz, Judit. — Nem igaz? Jó. Akkor mondj, ajánlj valami épkéz­láb megoldást. De tényeket, Imre, tényeket, ne ilyen jól hangzó érzelmi közhelyeket... És főképp ne üres ígéretekkel tarts jól! — Nézd... egy kicsit össze kell szednem a gondolatai­mat ... és most megint... — Tudom, el kell rohannod. Tárgyalnod kell. És holnap délután a meccs... A mai, meg a holnap este maradna nekem... ha nem lenne ott a bankett, és a kötelezettségek... Épp erről beszélek. — Judit! — Ugyan, Imre. Tettél te már valamit annak érdekében, hogy a mi szerelmünk ne pil­lanatnyi kaland legyen, ne prolongált mellékutca, hanem végképp összetartozzunk? Hogy ne kelljen örökké buj­kálni és hazudozni és szégyen­kezni és mellébeszélni? — De hát mire gondolsz? Mit kellene tennem? — Én mondjam meg neked? Ha magadtól nem tudod, Im­re, akkor jobb befejezni... — Ezt azért mondod, hogy kibújj? Vagy másutt vagy el­kötelezve? — Ha így lenne, sem kifogá­solhatnád. Egy férfi, aki állí­tólag szeret, csak én vagyok a számára... és annyit nem képes megtenni, hogy kihúz­za magát és vállaljon a világ előtt? Nem, Imre, a szerelem nemcsak megbújás kettesben a lesötétített ablakok mögött — ki kell lépni vele a napvilág­ra! — Mit kívánsz hát tőlem? — Semmit. Mondtam, hogy semmit. Pláne, sietsz is ... — Az most nem fontos ... — Vizy hangja reszketett. — Azt akarnád, hogy itt maradjak, fütyüljek mindenre, ami ott­hon van? — Persze, ha nem hiszel benne, hogy itt is megtalálnád a boldogulásodat — vonta meg vállát Judit. Kicsit közelebb hajolt a férfihez. Kékesfekete haján ott játszott a nap, bera­gyogta fél arcát. Félelmetesen szép volt. ö is tudta magáról. — És ha én... ha én mon­danám neked, hogy gyere ha­za, légy a feleségem? Ne kény- szeríts rá, hogy betyárkaland­ba kezdjek itt, ahol senki sem vagyok! — Ügy tudom, Magyarorszá­gon a törvény nem engedélye­zi a többnejűséget — mosolyo- dott el Judit. —• Meg nekem nincs semmi kedvem hozzá, hogy lemondjak a tartásdíjam­ról, amit itt kemény valutában kapok meg havonta. — Valamelyiküknek föl kell áldoznia az egzisztenciá­ját! — Ügy van. Ilyenkor, azt hi­szem, a férfié az elsőbbség. Vagy talán tőlem várnád el, hogy otthon bújkáljak veled, és lessem, mire kimondják a válópert? És ha a feleséged megmakacsolja magát? Akkor végtelenül sajnálod, én meg elkezdhetem eladni az utolsó rongyaimat? Nem, ehhez a já­tékhoz más partnert kell ke­resned, Imre! Én nem vonulok át az árnyékos oldalra, míg a törvényes feleség sütkérezik veled a napon! Vizy Imre tehetetlenül ver­gődött. Már elkésett minden­ünnen. Megint kezdhet sak­kozni az idejével, lecsalja az ebédre szánt órát, bekap vala­mit állva egy büfében és : nyargal... de akkor is. Mit oldott meg? Itt dönteni kell: megérett kettejük dolga. És a döntés sosem volt a kenyere! Reménytelenül Judit haja felé nyúlt, de az asszony eltolta a kezét: — Ne szolgáltassunk itt lát­ványosságot, Imre! Te kíván­tad, hogy megmondjam őszin­tén, mit gondolok, mit kellene tenned. Hát ezt pedig le nem veszi a válladról a legnagyobb szerelem sem. Legalább azt hallottad most, hogy én mit nem teszek meg. — Szava egé­szen nyugodtan, indulatmente- sen csengett. Olyan volt, mint egy hűvös tárgyalófél, aki köz­li föltételeit, a fejtörés a má sik dolga. Neki nincs mit al-f kudoznia. 4 — Hagyj egy kis időt még, t Judit. Ügyis tudod, érzed, hogy képtelen lennék elszakadni tő­led. Talán estére nyugodtab­bak leszünk mind a ketten __ T ízkor várlak a Tomi-Bcby csárdában, jó? Mélyen Judit szemébe né­zett, és hosszan megcsókolta kezét. Aztán választ sem vár­va elindult a kijárat felé, út­közben nyomta a pincér kézé- , be a húsz schillinget. j Az asszony fáradtnak érezte j magát. Sajnálta már a jelene- \ tét. Hiába, c sem maradhat itt ( lebegve, ég és föld között. Va- , lójában szereti Imrét7 Talán ’ nani is ez a fontos. Inkább az, 5 hogy ct ilyen vak szenvedély-' lyel még senki sem szerette mint ez a pesti újságíró. És okos asszony inkább így teszi föl a kérdést. Lassan, hosszú léptekkel indult el v a Grabe- ner.. (Folytatjuk.) PÁRIZS Coxve de Murville külügy­miniszter a szenátus külügyi bizottsága előtt tartott beszá­molójában kijelentette: a fran­cia kormány véleménye sze­rint a vietnami problémát nem lehet katonai eszközökkel meg­oldani. Az egyetlen kiút a tár­gyalás és a semlegesítés — hangoztatta. (MTI) A lakosság jobb ellátására KAPOSVÁRON Májas 1. a. 5. szám, Ady Endre a. 8. szám, Füredi utca 94. szám, Arany J. utca 25/a szám, Géza n. 16. szám, Kelet-Iván fa u. 18. sz. alatt szikvízszénsa­vas ivóvízüdítő- ital-lerakatot létesítettünk. Közvetlen értékesítés a lakosság szolgálatáb n Somogy megyei Szikvízipsri Vállalat (3025)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom