Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-27 / 48. szám
Csütörtök, 1964. február 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP Befejezéshez közelednek s zárszámadások A héten mindenütt megtartják a közgyűlést Megyénkben január első felében tartották meg az első zárszámadó közgyűlést: Ka- pospulán ismertették a múlt évi gazdálkodás eredményeit. Azóta csaknem valamennyi somogyi termelőszöv C'k'-ze ben kihirdették a zárszámadást, és megkapták tavalyi részesedésüket a szövetkezeti gazdák. Ezekben a napokban a járási tanácsok összesítik a tsz-ek év végi eredménykimutatásait, keddig a siófokiak jelentése érkezett be a megyei tanács mezőgazdasági osztályára. Sajnos, egyik-másik közös gazdaság — mint például a kaposvári Latinka Tsz — az elégtelen könyvelés miatt csak későn készítette el év végi mérlegét. A kaposváriak zárszámadását — éppen emiatt — csak kedden erősíthették meg, s rövidesen kihirdetik. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán Fábri István megyei tsz-főkönyvelő és Kovács Károly megyei tsz-revi- zor tájékoztatta lapunk munkatársát az eddigi eredményekről, tapasztalatokról, a szövetkezetek jövedelmének és vagyonának alakulásáról. Mint már említettük, az ösz- szesítések most készülnek, azt azonban már az eddigi beérkezett adatok alapján lehet elmondani, hogy megyénk termelőszövetkezetei — a múlt évi viszontagságos időjárás ellenére — gazdaságilag és szervezetileg egyaránt erősödtek. Ékről tanúskodnak a már megtartott zárszámadó közgyűlések gazdasági beszámolói és a még ki nem hirdetett zárszámadások megerősített mérlegei. Mint már év közben várható volt, a közös gazdaságok egy része nem érte el a tervezett jövedelmet, gazdálkodásuk eredményei várakozáson alul maradtak. Bár a munkákat jobban megszervezték, és a tagok szorgalmasabban dolgoztak tavaly, mint a korábbi esztendőkben, ez nem volt elég a nagyobb hozamok eléréséhez. Ezzel és a helyenként még megtalálható gazdálkodásbeli fogyatékosságokkal magyarázható, hogy az 1963. évi eredmények alapján csökkent a jó és közepes s nőtt a gyenge szövetkezetek száma a megyében az 1962. évihez képest. Samíg akkor 545 000 000, most 525 000 000 forint részesedést osztottak ki a tagok között. Bármennyire nagynak lát-, vetés adminisztrációs előkészíszik is azonban a húszmilliós különbözet, ebből egy tagra már csak 300 forint jut: eny- nyivel kevesebbet keresett tavaly, mint az előző évben. A munkaegység akkor 30 forint 67 fillért ért el átlagosan a megyében, s most is megközelíti a harminc forintot. Mi eredményezte hát, hogy — a jelentős terméskiesés ellenére — az összes részesedés alapján mégis csaknem ötven forint munkadíjra tett szert egy dolgozó tsz- tag egy nap alatt? Az, hogy tavaly — a fokozott gépesítés, a számottevő területen való vegyszeres gyomirtás és a helyesen alkalmazott ösztönző módszerek révén — jóval kevesebb munkaegységet használtak fel szövetkezeteink az 1962. évinél. Így alakulhatott ki, hogy az összrészesedés és ezen belül a munkaegység értéke sok tsz-ben a korábbi, kedvezőbb év szintjén maradt, sőt hozzá képest helyenként még emelkedett is. Így nőtt például a barcsi járásban mintegy 400 forinttal az egy dolgozó tagra jutó részesedés, és megközelíti a tizenháromezer forintot. De ennél is szembetűnőbb a tabi já- szövetkezeteinek előrelépése. Itt ugyanis évek óta gyenge eredményt értek el, de a tavalyi gazdálkodás 1300 forintos emelkedést hozott; most 8800 forint az egy dolgozó tagra eső részesedés. Ennyit a felosztott jövedelemről, a részesedésről. A szövetkezeti gazdák munkájának gyümölcséből azonban nemcsak erre, hanem egyéb, közös célokra, vagyongyarapításra is futotta. Amíg 1962- ben a bruttó jövedelemből 24,8 százalékot, ezzel szemben tavaly 26 százalékot tartalékoltak különféle célokra. Jelentősen gyarapodott a közös vagyon, egy év alatt több mint negyed- millárd forinttal nőtt, és ebből mintegy 68 000 000 forint épületek formájában mutatkozik meg. A most megtartott zárszámadó közgyűlésék tartalmukat, hangulatukat tekintve jobbak, színvonalasabbak voltak a korábbiaknál. Érződött a vezetők gondos felkészültsége, s a gyűléseken a tagok is — néhány esettől eltekintve — aktívan, gazdaként vettek részt, és tették szóvá észrevételeiket. Az év végi szám\fóldwüvesszöved<ezet/ MÁR MOST SZEREZZE BE a tavaszi vetőmagvakat! Bő választékot biztosít a kaposvári földművesszövetkezet vetőmagboltja (Ady Endre utca 15.) és a minden községben megtalálható földművesszövetkezeti vegyesbolt. (3005) tőinek, a szövetkezeti könyvelőknek a többsége is lelki- ismeretesen dolgozott. Munkájuk nem volt könnyű, de megbirkóztak vele. Most a földjáradék számfejtésén és kifizetésén fáradoznak: mintegy 38 000 000 forintot kapnak a szövetkezeti gazdák a közös jövedelemből ezen a címen. És máris soron következik a nagy feladat, a tervkészítés. Annak a tervnek a megszerkesztése vár most a szövetkezeti vezetőkre — és megvitatása a szövetkezeti tagságra —, amelynek az idei gazdálkodásban utat, irányt kell mutatnia — az év végi zárszámadás felé. Az összefogás, az egész évi szorgalom lesz a biztosítéka annak, hogy egy év múlva a tavalyinál jobb eredményekről adhassunk majd számot. Hernesz Ferenc A TÁRHÁZBAN Amikor beléptem a zöldre festett, nehéz vasajtón, Tárká- nyi László igazgatóhelyettes szavai jutottak eszembe: — Csúcsforgalom van most a tárházban — mondta. Azt vártam, hogy berregő autókkal, sietős, vállukon zsákot cipelő emberekkel találkozom. De nem. A hatalmas épület kihaltnak látszott. Csak a villanymotor monoton zúgása jelezte, hogy az épületben valahol emberek dolgoznak. A csúcsforgalomnak nyoma sincs sehol. Vagy mégis? Az iroda falát egy hatalmas tábla takarja. A vízszintes vonalak egy-egy emeletet jelentenek. A számok pedig azt, hogy hol, mennyi termés van. Gyakran változnak ezek a számok. — A harmadik emeleti 12— 14-es fülkében reggel 230 mázsa iregi napraforgó volt — mondja Hegedűs János raktáros. — Délutánra lefogy. — Mit csinálnak télen a gabonaraktárban? — kérdem Bortföldi Ferenc üzemvezetőtől. — Nálunk most a legnagyobb munka a magtisztítás. Száznyolcvan fokos fordulat Egy éve még arról volt »hí- Az oktatást Boldizsár Attila, res« a Kaposvári Kefeanyag- kikészítő Vállalat KlSZ-alap- szervezete, hogy ott a világon semmi sem érdekelte a fiatalokat. Munkaidő után elszéled- tek, taggyűlésre ritkán jártak. Tanulás, művelődés, szórakozás, közösségi élet? Ugyan, kérem! ... Még a nyáron is azt mondogatták róluk, hogy a fiatalok passzívak, ahány, annyifelé húz. Hét hónap alatt gyökeresen megváltozott a helyzet. Gyakran hallatnak magukról a ke- feüzemi fiatalok, s ha munkájuk szóba kerül, a legjobbak között emlegetik őket. Ilyen rövid idő alatt száz- nyolcvan fokos fordulat? Hogyan? A vállalattól két fiatalt — Perus Kálmán KISZ-titkárt és Benedek Rozália szervező titkárt — küldtek a nyáron a KISZ balatonberényi vezetőképző táborába. Hazatérve hasznosították a • táborban szerzett módszertani és elméleti tudásukat, és hozzáfogtak az addig csak névlegesen létező alapszervezet zilált sorainak rendezéséhez. Munkatervet készítettek, beszélgettek a fiatalokkal, megerősítették a brigádokat. Ma már három ifjúsági munkacsapat dolgozik a vállalatnál. A megyei KISZ-vb a múlt év végén értékelte az ifjúsági és exportbrigádok versenyét, s dicséretben részesítette az üzem Kilián György ifjúsági exportbrigádját. A második ifjúsági brigád januárban alakult a szőrelőkészítőben Pavlényi Irén vezetésével, tíz taggal. Tavaly 1X0 százalék volt az átlagteljesítményük. Március végére szeretnék megszerezni a kiváló címet, azután beneveznek a szocialista brigád címért indított versenybe. Mind a huszonhét ifjú kommunista tanul. Öten állami oktatásban vesznek részt, a többiek a »Társadalmi ismeretek<• tanfolyamát hallgatják. a vállalat fiatal technológusa — többszörös újító — vezeti. Jó a KISZ-isták kapcsolata az üzemi párt- és szakszervezettel; a párttagok rendszeresen látogatják a fiatalok rendezvényeit, tanácsokkal, gyakorlati útmutatással segítik őket. Most készült el a vállalat kultúrterme, s a KISZ kúltúr- csoportja hamarosan megkezdi a próbákat az egyik honvédsé. gi együttessel, közösen. Házi asztalitenisz-bajnokságot szerveztek, megalakult a röplabdacsapat, a tavasszal társadalmi munkában pályát építenek a fiatalok. A jó vezetés, az akarat gyors és remélhetőleg tartós sikert eredményezett. Vincze Jenő Sportszertárból óvodába... A somodor! tanács az általános iskola sportszertárából az óvodába helyezte át a községi könyvtarat. Ez az intézkedés korántsem megnyugtató. Ugyanis könnyen lehet, hogy az első szakfelügyelői vagy orvosi látogatás után ki kell költöztetni a nemrég vásárolt könyv- szekrényeket az óvodából, mivel a rendtartás szabályai elég szigorúak. A könyvtár hivatása Somodorban is az, hogy kielégítse az olvasók igényeit. Az olyan könyvtár, amit nem keresnek föl az olvasni vágyó emberek, nem szolgál rá a nevére. Márpedig az óvodában nem éppen kívánatos a felnőttek jövé- se-menése. A tanács nyilvánvalóan jót akart. Ötezer forintért vásárolt új könyvszekrényeket. Nem mondhatnánk tehát, hogy rossz gazdája a könyvtárnak. De azt gyanítjuk, hogy nem- elég körültekintően járt él a könyvtár áthelyezésekor. Igaz, az óvoda külső látszatra méltóbb környezete a könyvtárnak; az általános iskola sportszertára, az ugrólécek, svédszekrények és más tornaszerek szomszédsága nem volt szerencsés. De még szerencsétlenebb az óvodával való társbérlet, mert rendszabályokba ütköző dolog! Nehéz elhinnünk, hogy valamivel nagyobb ügyszeretettel nem találna a tanács mind a sportszer- tárnál, mind az óvodánál jobb helyet a könyvtárnak! I— I» Március elejéig hatvan Vagon hazai és hét vagon export vetőmagot kell napraforgóból elkészíteniük. Zabból meg huszonhárom vagonnal. Ennek egy része már elkészült. Ott vannak a tárházban fémzárolva. A zab egy részét már el is szállították a barcsi, a dráva- szentesi, a kiskorpádi, a so- mogyszili és a taszári termelőszövetkezetekbe. üüüü — De hol a gépész? Már végigjártuk majdnem az egész épületet, és sehol sem találkoztunk vele. Az üzemvezető a legfelső emeletre vezet. Épülethosszú' Ságba nyúló végtelen gumiszalag, és valami különös szerkezet foglalja el a hosszú folyosót. A gépész ezzel bajlódik. A gabonamozgatást készíti elő. A munkások azt mondják, Munkában a magtisztító. S a napraforgó? Abból annyit tisztítanak, hogy akár az egész megyét bevethetnék vele. Ezért más megyékbe is szállítanak. Az üzemvezető kér, hogy nézzünk körül az épületben. Amerre megyünk, mindenütt azokat az embereket keresem, akik ezeket a gépeket irányítják. A nyikorgó falépcsőn azonban nem jön velünk szembe senki. Az első emeleten a zsákraktár a földtől a plafonig ér. Kis fehér papírcsíkok jelzik, hogy már túl vannak a minőség ellenőrzésén, csak a diszpozícióra várnak, s akkor indulnak a tsz-ekbe. — De hol vannak az emberek? — kérdem most már az üzemvezetőtől. hogy a legnagyobb ellenségük a víz meg a zsizsik. — És van? — Nyolc éve nem volt a magtárban zsizsik, a víz sem tud beszökni, ha pedig a friss gabona nedves, addig forgatjuk, míg ki nem szárad. Itt nem nagyon pihen a termés. Így a két fertőtlenítő fülkének sem sok dolga akad, csak akkor üzemel, ha babot kell zsizsikteleníteni. — Milyen volt a múlt évi gabona minősége? — Már nem kaptunk annyi rossz hektolitersúlyú gabonát, mint korábban. És a másik, amit a munkások megfigyeltek, hogy egyre kevesebb a gyommag. Azt A végtelen szalagon a gabona mozgatását készíti elő Imre József gépész. PILLANATKÉP Jlát&QCLták Vasárnap délután két óra. Ez itt, a kaposvári kórházban is mindig ünnep. De talán sehol annyira, mint a bejárati kapuval szemben levő épületben. Ide jönnek köszöntem az életet. Az újat, amely még alig sarjadt ki. És az anyákat. Ezen a délutánon is így van. A szülőszobák előtti folyosón sugárzó arcú emberek járnak. Egy hullámos hajú fiatal. ember odajön hozzám: — Fiú lett! Én el sem tudom mondani... A negyvenhetes szoba csontfehér ajtaja nyitva van.. Az ablak előtti ' ágyon fekszik egy anya. Pedagógus. Hét évig tanított Nagytoldipusztán. Most Öreglakon dolgozik. A pusztáról ma eljöttek hozzá az emberek. Sokan. Neki van a legtöbb látogatója, Az egyik kisfiú, akit ő vezetett be a betűk birodalmúba, az újságban olvasta a hírt: ■ "Cosztonyi Istvánná fiai: Gábor és István.« Odavitte úgy örülök, hogy édesanyjához az újságot: »Anyukám., a Klári tani. tó néninek két gyereke született.« így kerültek ide a mai látogatók. Miért jöttek? A választ kint a folyosón egy pirospozsgás arcú asz- szony adja meg: — Szerettük ... szeretjük... Asért... Amikor kiürül a szoba, az anyát, a tanítónőt kérdezem meg: — Mi az öröm? — Szeretetet adni, és szeretetet kapni... Arcán a kismamák boldogsága fénylik. N. S. — Ebben a műszakban csak négy rakodómunkás — Gyarmati Ferenc, Kiss Nándor, Pu- lai Lajos és Seinmetz János, a gépkezelő Imre József, a raktáros meg egy minősítő dolgozik, — És a rakodást hogyan oldják meg? — A gép húsz perc alatt rak meg egy vagont. Eszembe jut, amit az igazgatóhelyettes mondott a Nosztra dolgozóiról: — Tőlük többet várunk, mint az egyszerű raktárosoktól, rakodóktól. Drága gépi berendezések vannak ott, azokkal gondosan kell bánni. És a vetőmagtisztitás meg a kenyérgabona tárolása is gondos munkát igényel. A második emeleten halk zörgéssel folyik a tisztítógépbe a napraforgómag. A minőség ellenőrzése itt abból áll, hogy belenyúl az üzemvezető az aláhulló magba, és megnézi, megfelelően dolgozik-e a gép. — Állandóan vizsgáljuk a minőséget — mondja —, ha nem megfelelő, szólunk a gépésznek, hogy állítsa be a gépet. mondják, az utóbbi tíz év alatt csaknem negyedére csökkent. Az épület másik részében ékszerűen összeszűkülő tartályok sorakoznak. A silók. Beömlőnyílásuk nyolc emelet magasan van. Itt tároljál5: a lisztnek szánt rozsot meg a búzát. Ha az ember a tetejéről belenéz, szédítő mélységnek rémlik, és akaratlanul is hátrál egy lépést, nehogy beleessen. — Huszonkilenc-harminc vagon gabonát tárolunk egy silóban — mondja az üzemvezető. — Innen a gabona a malomba kerül. Ömlesztve rakjuk vagonba, mert így a molnárok könnyebben boldogulnak vele. A silókban még pihen a búza, de a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kaposvári tárházában a vetőmag már út. ra készen áll. Várja, hogy vagonokba rakják, és rendeltetési helyére szállítsák. Ha kiürülnek a termek és a silók, a raktárosok és a rakodók nagy munkához látnak ismét. A nyári új termést is száraz, tiszta, egészséges helyen akarják fogadni... Kercza Imre
