Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-25 / 46. szám
SomogyiHéplap Z MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Hajnii fi vicinálison A MUNKÁSOSZTÁLY MŰVÉSZE KORSZERŰ UTAZÁS — 1964 Pár perc múlva indul a vonat. Az utasok már beszálltak, ajtócsapódást se hallani. Káromkodást — azt igen. Négy óra harminc. Ä barcsi állomásról kidöcög a hajnali vicinális. A polcokon ujjnyi vastag a por, a hamu, valamikor fűtöttek a kocsiban. Talán tegnap. Most topognak az emberek. Hideg van és sötét. Nem mindenhol. Kint nemsokára dereng. Valaki szól a kalauznak: — Lehetne fűteni egy kicsit? — Nincs lapát. Szén sincs ... nem tudok segíteni. Elfojtott dünnyögés. Kaposvár felé döcög a gőzös, nyomában kivénhedt, jobb sorsra érdemes összevissza kocsik. 1964. február 23., vasárnap. Nincs sok utas. Két kocsi azonban tele diákokkal. Induláskor még énekelnek, topognak hozzá. De elfáradnak, ál- . mosak. S a kocsi hideg, jéghideg. Körútra indulok, végigjárom a szerelvényt. Ó, ha egy kocsiban is megállapodhatnék, ó, ha csak egyszer is az kerülhetne jegyzetfüzetembe, hogy ez igen! Itt legalább meleg van. Álom. Elölről kezdem, ott méggőz- fűtésesek a kocsik. Ezekben megcsillantottak valamit a melegből,- de inkább csak megnyugtatásul. Voltaképpen itt is hideg van; kabátban, kalapban — állva utaznak az emberek. A peronokon mindenütt sötét, a második — pár- nás — kocsiban a folyosón is, s a négy fülkéből egyben van világítás. Ez is valami. Benyitok égy vécébe. Sötét. A másikba. Az is. A többi már nem' is érdekel. Már az ötödik kocsiban járok. Innen »motorkocsik« vannak, azaz kályhafűtésesek. Miért hozza ezeket a gőzös? Mert kilenc vagont nem tud fűteni... (Az első négyet se.) Hideg, mindenütt hideg. A hatodikban egy ember kézzel kotor elő a pad alól néhány Szem brikettet. Rádobja, meggyullad-e? Aligha. Tegnap még éghetett benne a tűz. De ma vasárnap van. Emlékezetes vasárnap hajnal. És életveszély. Egyetlen átjárónál sincs korlát. Csak a »platni«, amin átegyensúlyozhat ugyan az ember, de ha szerencséje van, minden további nélkül a kerekek alá kerülhet. Vagy menet közben ne mászkáljon a tisztelt utas? Igaz, csak hát keresi a meleg kocsit, s áltatja magát, hogy amíg megy, addig legalább nem fázik. A hetedik vagont fűtötték, de hideg, a nyolcadikban padlóra fagy a kicsöppent víz, s a kilencediket már — telelehelték az emberek. Korszerű utazás, 1964. Négy harminckor indultunk. A vonat egy percet sem késik. Csak Szulokon állunk 15 percet és Kadarkúton ugyanany- nyit, mert vizet vesz a gőzös, és Ladon is vagy tízet, mert megvárjuk a csatlakozó autóbuszt. És pontosan hét óra négy perckor befutunk rnajd Kaposvárra — menetrendszerint. Hatvanhat kilométer — két és fél óra. Óriási. Két éve másfél óra alatt értem Párizsba. Igaz, repülőn ... Kérem a kalauzt, beszélgessünk már egy kicsit. Ráérünk, van idő. Barátságosan kérdezem, mit szól e ragyogó körülményekhez. — Ez még hagyján — mondja ő. Milyen lehet az igazi? Szerinte az indító állomás a fslelős. Este hétkor végignézte a szerelvényt — akkor már két órája vesztegelt az állomáson —, de melegebb volt, mint most. Pedig a kályhák jók. Ha van parázs, másfél kanna szénből huszonnégy óráig is tartják a meleget Szén nélkül persze nem... — S a szabály mégsem szabály? Értetlenül néz rám. Mon dóm, hogy tudomásom szerint a kalauz indulás előtt átveszi a szerelvényt. — Hát igen. Ha nincs fűtés, nincs világítás, mondhatnám, hogy nem viszem el a vonatot — Miért nem mondja? — Mert akkor két-három órát késünk. És másnap? Lehet, hogy fékezőként folytatom pályafutásomat... Biztató. Világos van már, a kocsik deresek. Mozdíthatatlanná gémberedtek a kezek és a lábak — nőtt a MÁV tekintélye. A vicinális azonban percnyi pontossággal befutott a végállomásra .... Exportterv 1964-re: 14 000 000 forint A legnagyobb külföldi megrendelő, Hollandia és a Német Szövetségi Köztársaság összesen hetvenkét tonna árut vár a Kaposvári Kefeanyag-kikészí- tő Vállalattól. Most tárgyalnak egy svájci céggel is, így rövidesen három állandó külföldi vásárlója lesz az üzem- nek. Az alapanyag jelentős része ugyancsak Hollandiából és Nyugat-Németországból érkezik, éppen ezért nem mindegy, hogyan dolgozzák föl, készítik ki. Ha sok a hulladék, növekszik a veszteség. Ha azonban ésszerűen gazdálkodnak, jelentős összegű devizaforintot , takaríthatnak meg a népgazdaságnak. Ezt tartották szem előtt a vállalat vezetői, amikor elkészítették az intézkedési tervet, és megjelölték azokat a lehetőségeket, amelyekkel keresni lehet valamit. Első lépésként az importanyag-hulladékot újra bemintázták, és most bemutatják a külföldi vevőknek. Ha megfelel az igényeinek, fölajánlják nekik megvételre az összegyűlt mennyiséget. A külföldről kapott lófarokszőrből kiválogatják a fehér skálákat, s a hazai fogkefegyáraknak adják át. (Eddig erre a célra volt elegendő hazai sörte, termelése azonban az utóbbi időben nagyon csökken, emiatt kell importanyagot felhasználni.) Mivel az alapanyag-vásárlás nemegyszer devizagondokba ütközik,, műanyaggal kevert mintákat is bemutatnak a vásárlóknak. Eddig háromfajta minta készült el: lófarok- és marhafaroksörte nylonnal, illetve pvc-vel keverve. Egy kis vállalat erőfeszítése persze csak csöpp a tengerben, takarékossági intézkedéseik csak szerényen járulnak hozzá a népgazdasági terv teljesítéséhez. Exporttervük erre az évre 14 000 000 forint, ezt minden körülmények között teljesítik. Tavaly csaknem 4 000 000 forintos beruházással fejlődött z üzem, most azonban mégis :t mondják, hogy több expor- ■ vállalni nem tudnak. A ka- - ’kapacitása ezt nem teszi lehetővé, hiszen tudvalevő, hogy a kefeanyag-kikészítés rendkívül gőzigényes. Föltételezve egy új kazán beállítását, persze még egyéb intézkedésekre is szükség lenne, s így kanyarodunk vissza az alapanyag-beszerzés problémájához. Országosan sok millió forint vész kárba, mert nincs megszervezve a sörte begyűjtése. A disznót vágó falusi gazdák a fél kilónyi sörtével nem mennek el a MÉH-hez (persze ezt a begyűjtést is meg lehetne szervezni), éppen ezért jobban kellene a vágóhidakra építeni. Januárban már tanácskoztak erről az illetékes minisztériumi szervek, és felvetődött, hogy a vágóhidak- nak sörteleadási tervet kellene előírni. Mivel ez a kérdés évek óta visszatér, szükséges volna most már intézkedni. Devizaforintok milliói úsznak most el különféle csatornákon, s ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak. Polesz György Dési Haber István: önarckép. Tegnap volt húsz éve, hogy meghalt Dési Huber István festőművész. A munkásosztály művésze volt, aki értékelte és magáévá tette a polgári kultúra minden hasznosítható eredményét, de bármilyen témához nyúlt, a tájképben és csendéletben is kifejezte osztálya küzdelmét és erejét. Marxista tudata és proletár mivoltából fakadó életérzése egyként arra a helyre állította, ahol szószólója lehetett a dolgozó tömegeknek. Művészete fóruma lett az ország elnyomott, nagyobbik és jobbik felének; benne megfogalmazódott minden jogos követelés, figyelmeztetés. Mindezért még börtönnel is fizetett. Egész életművét áthatja a pártosság. Ügy emlékezünk rá, mint a munkásosztály és mini a modern magyar festészet követendő nagy alakjára. Több mint hétezer olvasója van a tahi járás könyvtárainak (Tudósítónktól.) Szépen gyarapodott tavaly a tabi járás könyvtárainak állománya. 187 847 forintért 8687 kötet könyvet vásároltak. A falusi könyvtárak több mint hétezer, a járási könyvtár másfél ezer kötet könyvet kapott. A falvakban 1,03, a járási székhelyen 2,04 kötet könyv jut egy lakosra (több, mint egy évvel korábban). Nőtt az olvasók száma is. 7079-en iratkoztak be a könyvtárakba; ez azt jelenti, hogy a járás lakosságáMegiöriénik ilyen is,.. A József Attila olvasómozgalom szervezői a könyvtárak és a KISZ- alapszervezetek. fgy tudjuk legalábbis, vagy tudtuk, amíg... amíg az alábbi furcsa történet meg nem esett. A községi könyvtáros megkérte a KISZ-szervezet titkárát, ha már mindenképpen bent van a járási bizottságon, ugyan tegye már meg, hozza el a József Attila olvasómozgalom jelvényeit is. Semmi akadálya a kérés teljesítésének. Bizonyosan lesz idő elmenni a jelvényekért! Az értekezlet után a titkár nem is feledkezett meg ígéretéről. Szépek voltak a jelvények. Szép mind a három fokozat. Ez mutat ám igazán jól a kabáthajtókán! Egy ismerős mindjárt alkudozni kezdett: legalább egyet adhatna. Nem, dehogy aranyat, jó lesz egy bronzfokozat is! Bronz? Ha kémek valamit az embertől és könyörögve, lehet-e ellenállni? A kérelmező kapott hát a jelvényből egy aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot. A nagylelkű adományozó rögtön ki is tűzte a jelvényeket. Hazaérkezve aztán bekövetkezett a baj, noha itt már nem osztogatta a jelvényeket olyan bőkezűen csak azért, mert valami csoda jól mutatnak a kabáthajtókán. Egy kis idő elteltével jött a könyvtáros, és érdeklődött, meghozta-e a jelvényeket. — De meg ám, már ki is osztottam! A könyvtárosra hirtelen tört rá a levegőszomj: — Igen? És kinek osztotta ki? — Ügy gondoltam, az értelmesebbeknek kell adni, az érettségizetteknek. Nem idézzük a beszélgetés többi részét. Fiatalemberünkben mindenesetre egy kicsit alábbhagyott a jól végzett munka tudata... És... talán a lecke — ami sokakat megmosolyogtatott — elég lesz ahhoz, hogy ezután ne csak a könyvtáros szervezze a József Attila olvasómozgaimat Felső- mocsoládon! L. I. nak 21,8 százaléka rendszeres olvasó. Tavaly a falvakban több mint 81000, a járási székhelyen majdnem 35 000 kötet könyvet kölcsönöztek. Tabon az idén csökkent a kölcsönzött könyvek száma. Ez azzal magyarázható, hogy a járási művelődési ház fűtőberendezésének átépítését csak decemberben kezdték meg, s a könyvtárat fűtés hiányában azóta sem tudják megfelelően működtetni. A könyvtárak berendezésének gyarapítására a múlt évben — főleg községié jlesztési alapból — 12 200 forintot költöttek. Bábonymegyeren, Ka- polyon és Somogyacsán egy- egy, Nagyberényben, Somogy- egresen és Somogymeggyesen két-két pqlcot vásárolt a ta- pács a könyvtáraknak. A termelőszövetkezetek is kivették részüket a könyvtárfejlesztésből: a karádi gazdaság 5000, a bedegkéri és a gamási 3000— 3000, a tengődi és a somogy- egresi 2000—2000 forintért vásárolt könyveket. FÉRJEK A PIACON Az újra visszatért hideg ellenére igen forgalmas a kaposvári piac. Nagy a kínálat, van elég tojás, tejföl, alma, zöldség. A vásárlók többsége siet, csak a ráérők állnak meg hosz- szabb eszmecserére egy-egy kofánál. Örvendetes, hogy sok férfit látni a piacon. Nylonszatyorral, aktatáskával, sportzsákkal, kosarakkal járják végig a piacot, alkudoznak tojásra, csirkére. — Bocsánat — szólítok meg egy alacsony, szürke kabátos férfit —, hol vette ezt a szép almát? Arcán látszik, hogy jólesett neki a »szép« jelző. Készségesen útbaigazít. — A piac vége felé. Ott áll két idősebb asszony három- nagy kosár almával, abból ne tessék venni; mert. belül minden szem rossz. De mellette .. Ott vettem én is. Négy forintra tartja a néni, de lehet alkudni. Sokan állnak a Latinka Tsz árusítóhelye előtt. Még mindig nem érkezett meg a csirke- szállítmány. Előttem egy idősebb férfi topog idegesen. — Nyugalom, Kovács — szól a mellette álló asszony. — Hányra megy? — Ne is mondja — válaszol bánatosan —, már legalább egy fél órát késtem. De beteg a feleségem ... Becsinált levest enne. Öry Pista bácsi, a MÉH nyugdíjas dolgozója végigfürkészi a kosarakat. Hümmöget, méricskél, megér-e annyit az áru, amennyire tartják. — Most felderítő munkát végzek — mondja vidáman. — Aztán elmegyek a gőzfürdőbe, utána visszajövök bevásárolni, Tudta, kell egy kicsit segíteni az asszonynak... A túlsó soron egy magas, jól öltözött, bajuszos férfi szemléli látható szakértelemmel a portékát. Kezében divatos osztrák nyloniáskában tojás, alma. Röhrig Bélának hívják, főkönyvelő. Gyakorlott »piackutató«, már tíz éve rendszeresen ő végzi a hetenkénti bevásárlást. — Nagyon szeretem a spenótot — mondja —, itt látok is. Egy főzetre elég lesz két csomó? — kérdi tőlem, majd a biztonság leedvéért hármat vásárol. Helyes dolog, hogy a férjek nagy része már megértette: az ilyen női munkának nevezett bevásárlásban is segíteni kell a feleségnek. — Manapság az asszonyok éfpen úgy dolgoznak, mint mi ■— mondja. — Ök is idegesek, fáradtak munka után. Nekik is szükségük van pihenésre. Nyilvánvaló, hogy segítenünk kell, amiben csak tudunk. S. M. SÍ • • • • • SOiZOJK Otromba tréfa Az angliai Berkshire grófság három falujában — amelyek a Harwell atomenergia központ közelében fekszenek — sokan levelet kaptak a Harwell atomkutató központ hivatalos papírján: közölték velük, hogy az atomtelepről radioaktív hulladék anyagok kerültek ki, ezért szükséges, hogy a levél címzettje a mellékelt két kémcsőben vi« zeletmintát küldjön be az atomtelepre. Az atomtelepen óriási megdöbbenést okozott, amikor egymás után érkeztek a környező falvakból a vizeletminták. Csakhamar kiderült, hogy valaki otromba tréfát engedett meg magának, és ezzel megriasztotta a környék egész lakosságát. Gondolatok Legrosszabb a mézzel bevont szájpecek. * * * Nem minden szürke anyagnak van köze az agyvelőhöz. * * * Milyen kicsik a törpék, ha megnagyítod őket! ... Megmutatták neki az egyetlen járható utat, és mégis eltévedt. ♦ * » A robbanómotor mellett nem szabadna robbanó gépkocsivezetőnek ülni. Jól megmondta Az italbolt ajtaján egy ember vágódott ki, és loholva szaladt végig az utcán. A szembejövőnek nagy hangosan kiabálta: — Ne menjenek a kocsmába, mert ott' nagy verekedés van! Az emberek csodálkozva álltak meg, és egyre-másra kérdezték: — Aztán kit ütnek? A rohanó ember messziről kiabálta vissza: — Azt én nem tudom, de amíg ott voltam, . addig engem! — dz — * * * Nagy szenzációja van Franciaországnak és általában . a szépségkirálynő-vá- lasztóknak. A Miss Franciaországot választó bizottság elnöke tanúk előtt kijelentette, hogy Muguette Fabris, Franciaország tavalyi szépe meg nem engedett eszközökkel élt, s ennek köszönheti, hogy szépségkirálynővé választották. A meg nem engedett eszközök — a zsürielnök szerint — habgumiból készült műkeblek. Muguette Fabris nagy föl- háborodással vette tudomásul a rágalmat, és becsületsértési port indított a bírálóbizottság elnöke ellen. A tárgyalást ország-, sőt világszerte hatalmas érdeklődés előzi meg, mert úgy hírlik, hogy Muguette Fabris a tárgyaláson kézzelfogható bizonyítékát adja annak, hogy saját keblével győzött. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága es a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-1Q, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-lfc Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem órzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőLnél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
