Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

* . A 2 ■ MSZMP MEGYEI fii? OTT SAC-A FSA MCGYE» TANACS LfiPJA a (Stuart Jilária ta-k&zo elitét ém t A rádióban nemrég hallott »Kaposvári nap-« után a Ma­gyar Televízió jóvoltából a ka­posvári színház művészeinek újabb produkcióját ismerhette meg az ország; szerdán este a Stuart Mária közvetítésére vo­nultak ki a tv szakemberei. Valóságos karaván. A • nagy közvetítő-kocsin kívül két mik­robusz, egy teherautó és több személyautó hozta a művészeti és technikai munkatársakat. Gonda Györgyöt, a közvetítés műszaki vezetőjét kérdeztük meg; Milyen apparátussal bo­nyolítja le a televízió a szín­házi közvetítést? — Mintegy harmincfőnyi a stáb; szerkesztő, riporter, ren­dező, operatőrök, műszaki ve­zetők, kép- és hangtechniku­sok, világosítók és egyéb dol­gozók kellenek a közvetítés­hez. — Mire kell ez a sok ember? A laikusok mindig azt hiszik, hogy a tv nagy apparátusa »léhűtőkből« áll. — Valamennyinek megvan a maga nagyon fontos és szigo­rúan körülhatárolt munkaköre, a szerkesztőtől a világosító se­gédmunkásig mindenkinek pontosan kell dolgoznia, - hogy a közvetítés zavartalan legyen. A közvetítés lelke a közvetítő kocsi. Ha a teljes apparátus működik, akkor mintegy 11S0 rádiócső továbbítja a képet és a hangot a közvetítő kocsiból. Energiafogyasztása nem is olyan sok, körülbelül kétszáz villanyvasaló teljesítményének felel meg. — Hogyan jut el a kaposvári színházból a Stuart Mária elő­adása az ország minden részé­be? — A nézőtéren három kame­rát állítottunk fel. ezek más­más szögből követik az elő­adást. A három kamera képét a közvetítő kocsi »gyűjti« ösz- sze, ezekből választja ki a ren­dező a legjellemzőbb képet. Innen már csak ez az egy jut tovább a közvetítéskor. A köz­vetítő kocsiból kábelen a szín­ház tetejére felállított parabo­latükörhöz továbbítjuk a ké­pet, majd mikrohullámú lán­con megy végig a közvetítés. A mikrohullámú lánc első állo­mását a ruhaüzem tetejére építették föl, s csaknem húsz állomást iktattak közbe Igáiig. Innen a Kab-hegyen keresztül jut el Budapestre és a tv-né- zők millióihoz a Stuart Mária kaposvári előadása. T. U Április Mii vidékiéit is bérelhetnek személyautót Üj szolgáltatást vezetett be a Fővárosi Tanács közlekedé­si igazgatósága, a személygép­kocsik bérbe adását. A Taxi­vállalattól április 1-től jogo­sítvánnyal rendelkező vidékiek is kaphatnak bérbe személy­autót. A bérbevétel legrövi­debb ideje 24 óra. Egyheti igénybevétel esetén a vállalat kedvezményt is ad. Rendelke­zésre állnak Volga, Moszkvics kocsik, sőt még tízszemélyes mikrobuszok is. Az igényt a Taxivállalat Kertész utcai te­lepén lehet majd bejelenteni. (MTI) Az üzemi és válla­lati lélegzetű zámláló szakcsoportokat fel­szólította az igazga­tóság, hogy múlt évi munkájukról nagy­szabású értekezlete­ken tájékoztassák a dolgozókat. Fölhívták a figyelmet arra, hogy főként a konkrétu­mokat emeljék ki, pontosan megnevez­ve, hogv az üzemben h&l, mikor, kinek és hányszor adott segít­séget a szakcsoport, miijen eredmények­kel dicsekedhet. Az értekezletekre vendégeket is hív­tak. A részvevők megelégedetten hall­gatták, hogy min­den. szakcsoport a lehető legjobban vé­gezte munkáját, minden a legna­gyobb rendben van. A Tűtompító Ktsz lélegzetszámláló szakcsoportja Jám­bor Embert hívta xr»eg az értekezletre, aki még soha életé­ben nem vett részt hasonló eseményen. Érthető hát. ho«rv meahatottan hallgat­ta a szónok kőnkre­límkutumbk turnékkal teli beszá­molóját. >»A vállalati szer­vekkel karöltve si­került elérni öt és egynegyed alkalom­mal, hogy a dolgo­zók ritkábban vettek lélegzetet, öt és egy­negyed alkalom... Hogy milyen gyö­nyörű eredmény ez, azt csak az tudja, aki ismeri a mi mun­kánkat. Csak a mi ktsz-ünkben sikerült azt a szép eredményt is elérni — szívós munkával, önfeláldo­zással —. hogy lát­ható jelei mutatkoz­nak annak, hogy » dolgozók hamarosan leszoknak a léleg­zetvételről. s hogy ez a népgazdaságnak mit jelent, azt nem keil ecsetelnem. Hiába, a levegő pénz . . . « S folytat­ta, folytatta a sok­sok konkrétumot, az eredmények felsoro­lását, melyekben ál­dozatos munkájuk realizálódott. Jámbor Ember könnyet morzsolt el a szeme alatt. »Nem, lehetetlen, hogy még egy ilyen jól dolgozó szakcsoport akad­jon« ■—■ mondogatta magában. Az érte­kezlet után elcsukló hangon kérte, hogy adják neki a beszá­molót, al akarja ■enni kincsei közé, példaként akarja mutogatni minden­kinek. A bizalmi a fejét vakargatta kérésére. — Lehetetlen, ké­rem ... — mondta —, mármint a muto­gatás. Ugyanis szük­ségünk van rá .. . Jámbor Ember gör­csösen kapaszkodott a gépelt oldalakba. — IVIiért? Nincsen másodpéldány? — hebegte könyörögve. — De van. Még kettő is — szólt fö­lényesen a bizalmi. — Csakhogy az egyiket vissza kell küldenünk oda, ahonnan kaptuk, a másikat meg elígér­tük a szomszéd vál­lalat lélegzetszámláló szjakcsoportjájiak. Ott is kellenek a konkrétumok ... S. M. r Megbízható Q Gyors Pontos öles plakátok hirdetik a boyszolgálat megbízhatóságát, gyorsaságát és pontosságát Pedig a tények nemegyszer mást mondanak. Február 6-án három széket adtak fel címemre a Budapesti Boyszolgálat 2. számú kiren­deltségén. A szállítójegyet pon­tosan, az előírásoknak megfe­lelően töltötték ki. Megnyug­tatásul közölték, hogy csak egy hét múlva várhatjuk a székeket, mert körülbelül any- nyi időt vesz igénybe a háztól házig szállítás. Eltelt az egy hét, aztán még egy. Fogytán lévén a türel­mem, érdeklődtem a vasúti szállítási szolgálatnál. Ami­kor már sokadszor telefonál­tam, a felvilágosító azt aján­lotta, forduljak a vasúti értesí­tőkhöz. Ez február 20-án dél­előtt történt. Ekkor ért a meg­lepetés. Közölték, hogy a kül­demény már egy hete megér­kezett. Azért nem szállították lakásomra, mert a címzés elég­telen. A név után ennyi áll a fuvarlevélen; Kaposvár. Mivel sok hasonló nevű személy él a városban, nem akarták mellé­fogni, mint a közelmúltban tették (egy egész bútorgamitú- rát adtak át másnak, és csak hónapok múlva derült ki a té­vedés), és ha nem szólok ide­jében, visszaküldik a székeket Pestre. Tanácsolták, szedjem össze a feladás és a vásárlás Iratait, a többit majd a hely­színen elintézik. Itt ért az újabb meglepetés. Kezembe nyomták a fekbér költségjegyzékét, és felszólítot­tak, hogy fizessek, mert külön­ben nem vihetem el az árut. De miért? — kérdeztem —, hi­szen nem én vagyok a hibás! Mindegy — mondták —, kár vitatkozni. Az árut csak akkor kapom meg, ha leszámoltam az asztalra a pénzt. Fizettem, hazahoztam a szé­keket. A kicsomagoláskor meg kellett fogódzkodni. Három kü­lönböző színű széket vásárol­tunk. Ezek pedig egyszínűek voltak. NEM! A tortúra potom 73 forint 30 fillérembe került Meg kellett fizetnem a tandíjat ahhoz, hogy megtudjam; a boyszolgá­lat nem megbízható. Hibázott a boy a rossz fuvarlevéllel, hi­bázott a vasút, mert az üzleti szabályzat szerint rossz, hiá­nyosan kitöltött fuvarlevéllel árut nem szabad fölvenni. És ugyebár miért ne a fél fizes­sen?... N. S. 4 „LÁZADÁS" ÚJ LÁNGJAI ,1 mm th* cm dat boycott*. Az amerikai képviselőház már elfogadta a négerek megkülönböztetése ellen ké­szült törvényjavaslatot. De ezt a határozatot a szená­tus még nem emelte tör­vényerőre: folyik a huza­vona. És ha törvényerőre emeli is, csupán a mél­tánytalanságok enyhítésére nyílik lehetőség, nem pedig az egyenjogúság teljes meg­valósítására. Tudják ezt az amerikai négerek is. Ezért folytatnak kitartó és Ieíegyverezhetet- len harcot igazi egyenjogú­ságukért. E küzdelmet ne­vezte el a Newsweek új száma a lázadás új lángjai­nak. Képeink, amelyeket ugyancsak a Newsweek kö­zölt, jellegzetes dokumentu­mai az eseményeknek. A kép baj oldalán »vereke­dés« látható az atalantai négerek és fehér roham- rendőrök között. A második kép egy felhívás plakátja a New York-i néger iskolá­sokhoz: »Csatlakozz az egy­napi bojkotthoz a szabad­ságért!« A »fekete forradalom« második évében történik mindez. Maguk a négerek kijelentik, nem hagyják ab­ba a tüntetéseket és a har­cot mindaddig, amíg embe­ri jogaikat teljesen ki nem vívták. Nem kétséges: az idő nekik dolgozik. TI,(indent elmondok, ügy- véd úr. Azzal kell kez­denem, ami nagyon régen tör­tént. Csak így tud megérteni. Maholnap lesz harminc esz­tendeje, hogy széttéptem vala­mit a fiam életében. Most me­gint tépni akarok. Amíg nem késő. Higgye el, csak azért te­szem, mert szeretem a fiamat. Hallgasson végig, akkor majd nem tart kegyetlennek. Harminc éve lesz ezen a ta­vaszon. Itt a városban volt gimnazista a fiam. Sudár nö­vésű, gesztenyebarna hajú, kék szemű gyerek. Jó fejű, tehet­séges, végig kitűnő. Az uram a vasútnál dolgozott mint elő- munkás. Tanulni szeretett vpl- na ő is, de nem lehetett, mert kellett a kenyérkereső. Én pgs- táskisasszony voltam, amikor megházasodtunk. Szerelmi frigy volt a mienk. Mindig azt terveztük, hogy taníttatjuk gyermekünket. Tudja, milyen jó volt tervezni a jövőt? Es­ténként mindig azzal szórakoz­tunk. És komolyan vettük. Először a polgári, azután a gimnázium, egyetem ... Ami­kor megszületett, már kész jö­vő állt előtte. Mert mi akar­tuk. Nagyon. Talán hiú mó­don, önzőén. De ezen már nem lehet segíteni. Álmaink meg­testesítőjének képzeltük. fj gy szaladtak az évek, és minden simán mgnt. Ebből a Balaton-parti faluból négy gyerek tanult. A jegyző két fia, az orvos lánya meg a mi Dénesünk. És ő volt a leg­jobb. Ügy szerette az osztály­főnöké, mint a tulajdon vé­rét. Ha bent jártunk a gimná­ziumban, csak jót hallottunk róla. Hogy Dénes első. Kiváló matematikus, a kémiában nincs versenytársa, rajong az iroda­lomért, történelemből önálló előadásokat tart. Nem tudom elmondani, milyen jó érzés fo­gott el, ha róla hallottam. Az uram még nálam is boldogabb volt. 'Amikor hazafelé utaz­tunk, a vonatkerekek mindig ezt kattogták: érdemes, érde­mes ... Az érettségi előtt néhány héttel levelet kaptam Dénes szemű lány. Azt hiszem, csó- kolóztak, amikor rájuk nyitot­tam. Dénes sápadtan ölelt át, és pirulva mutatta be partne­rét. A lányt kiküldtem. így: Kisasszony, nagyon kérem, hagyjon magunkra bennünket! Engedelmesen kiment. Valla- tóra fogtam a fiamat. Amit el­mondott, porig sújtott. A lány egy gépész gyereke volt. És Dénes úgy tervezte, hogy érett­BOSSZÚ osztályfőnökétől. Elhoztam. Látja, milyen sárga már a pa­pír? Felolvasom: »Kedves szü­lők! Szükségszerű, hogy segít­ségüket kérjem. Dénessel baj van. Ha nem lépnek közbe, Jé­lőnek tartom, rossz vágányra siklik az élete. Tudom, hogy milyen terveik vannak. Ennek a fiúnak tanulni kell. De ha így megy tovább, megakad minden. Beszéljenek vele. Még nem késő ...« A reggeli vonattal utaz- tam be a városba. Nem értettem semmit. A tanárnak éppen órája volt. A tanterem előtt sétáltam,, ott vártam meg. Rosszra számítot­tam. Aztán megtudtam, hogy szerelemről van szó. Belül V£.ég mosolyogtam is. Tetszett, hogy már szerelme van a fiamnak. A háznál, ahol lakott, zavar­tan fogadott a nénike. Bent, a hús szobában magam is meg­döbbentem. Sok könyv az asz­talon. S az asztal mellett Dé­nes és egy szőke, nagy fekete ségi után megházasodnak. Sír­va fakadtam, és percekig zo­kogtam. Hát ezért fáradoz­tunk? Megpróbáltam a lelkére beszélni. Mindent mondtam. Az apjáról, hogy civil ruhája még sohasem volt, mert yem jutott rá. Hogy taníttatni aláír­juk, erre tettük fel az életün­ket. És hogy a szerelem elmú­lik, olyan, mint a betegség, ki­gyógyul belőle az ember. Dé­nes hallgatott. Egy ajtó becsa­pódott, valaki elszaladt az ab­lak alatt. Tudtam, hogy a lány az. És azt is, hogy megnyertem a csatát. Csak most tudom, hogy mi­lyen nagy árat kért a sors. Al­munk beteljesedett, Dénesböl mérnök lett. De az uram ezt már nem érte meg. Hazafelé jött egy hajtókával, hátulról rájuk szaladt a pesti gyors. Egyedül voltam ott az ava­tásán. A rektor Dénesnek ad­ta át először a diplomát. Meg­ölelte a sokaság előtt. Azt kér­te, maradjon bent tanársegéd­nek. De a fiam nem akart. Én szerettem volna, csak nem mertem szólni. Gondoltam, csináljon azt, amit jónak lát. Pesten maradt. Kezdetben minden hónapban kétszer ha­zajött. Később már nyaranta két hét jutott csak nekem. Hajnalban kelt mindig. Nyel­veket tanult, levelezett kül­földre, és pecázott a móló alatt. Tánc, vigalom sohasem érdekelte. Pedig mindig pró­bálkoztam. Meghívtam a dok­torék lányát. Elmentek csóna­kázni. Ahogy visszajöttek, mindjárt láttam, hogy nem ér­demes kísérletezni. Kimért volt, udvarias. A lány tüzet fogott, de Dénes nyugalma le­forrázta. Kértem, hogy nősül­jön meg, könyörögtem neki. Hiába. Nem hallgatott rám. Még sokszor próbálkoztam. Kudarcot vallottam mindig. Beszéltem barátaival is. Azt mondták, nyugodjak meg, az ilyesmit nem lehet erőltetni. Ha eljön az ideje, úgyis ma­gától megy. Hittem nekik, de erre még álmomban sem gondoltam. Majd ötvenéves, és most akar nősülni. Tudja, kit venne ei? Egy tizenkilenc éves fruskát. A lánya lehetne... És ezt is mástól tudtam meg... Tízért jöttem magához, ügyvéd úr. Mert mi, itt az alap? Szerelem? Bolondság. Dénes kocsija, háza meg a pénze. Nem akarom, hogy bo­hócot csináljon belőle. Érti? Nem akarom! Kötelességem, hogy megakadályozzam ezt a házasságot. írja meg a bead­ványt. Ha elveszi a lányt, ki­tagadom. Talán még nem ké­ső. Ha szeret, szót fogad... Németh Sándor ■SOftOK G iccs A festészet ama termékeit nevezzük giccsnek, amelyek utánzások vagy nem a diva­tos maszatolóirányzatok szü­leményei, illetve nem egy absztrakt lelkűiét, hanem holmiféle anyagias szellem izzadmányai. Mivel száza­dunk az absztrakt művésze­tek diadalának korszaka, az emberiség divatos ízlése a tökélyig fejlődött. A giccset utáljuk, mint a sárgarépa­főzeléket. A holdfényre, sze­relemre és a szomorúfűzekr re egyszerűen nincs szavunk. Nincs szavunk, mint ahogy a spártaiaknak nem volt az apagyilkosságra. A kifino­mult ízlésű férfi rá sem tud már nézni egy hamvas, bá­jos, úgynevezett gyönyörű lánykára, mert hiszen nem akar eleven giccset venni feleségül. * * « Sophia Loren megigézett Isteni díva, ezt a vak is látja. Szívesen lennék én a kebelbarátja. * * * Churhill mondta színésznő lányának egyik nyilvános botrány után: — Nem értem, hogy miért iszik nyilvános helyen. Igyon otthon, legyen tökrészeg a saját házában, ahogy min­den rendes, tisztességes an­gol csinálja. « * * Paolo Dehi tecudai (Brazí­lia) fegyenc megszökött a fogházból. Az első kapualj­ban átöltözött, majd a rend­őrségre sietett. Újságírónak mondta magát, s mialatt a fegyőrök meg a rendőrség lá­zasan kutattak utána, két órán át faggatta a rendőr­ség főnökét, hogyan végzi nehéz, felelősségteljes mun­káját. A rendőrfőnök megilletőd- ve az »újságíró« érdeklődé­sétől, saját gépkocsiján vitte ki az állomásra a szökött foglyot. * * * V. B. Bauer ismert New York-i orvos elénk propa­gandát kezdett a salátafo­gyasztás fokozása céljából. Főleg a férfiakat rója meg, mert úgy vélekednek, hogy a saláta nyulaknak való eledel. »Föl kell hívnom minden férfi figyelmét arra a tény­re, hogy a nyálak fürgék, gyors lábúak, és ha el is múlik első fiatalságuk, nem pocakosodnak meg, s idő­sebb korban is élénk, ro­mantikus érdeklődést tanúsí­tanak a gyengébb nem iránt.« * » • „Spontanisztikus“ festmények Göteborgban erősen ellen­tétes kritikákat kapott egy Pierre Brasseau néven sze­replő, eddig ismeretlen festő »spontanisztikus« festmé­nyeinek kiállítása. Abban mindenesetre egyetértett a kritika, hogy a »művész« ecsetkezelése igen erőteljes. A különféle nagyképű kri­tikák harsány derültséget keltettek a városban, amikor kisült, hogy a festő nem más, mint a délnyugat­svédországi Boras állatkert­jének Péter nevű majma. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Teleioi v 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem Őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti:’ a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitől.nél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda- ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom