Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-22 / 44. szám

Különös vallomás AZ ms'zmp MEGYEI RlZOTTSAGA és a megyei tanacs L^PJA .1 Ahol már tavasz van A Siófoki Köz­séggazdálkodási Vállalat kertésze­tében 800 cserép ciklámen, 400 já­cint, 200 tulipán, 300 kála és 2030 cserép primula virágzik. JleD &Uk Suonübéi NEM MA, a harminca- években kezdődik a történet. Jauko Karanko Suomiból, a tavak, erdők és dombok or­szágából az Alföldre került. A finn ifjút magyar szóra fogták. Jauko megismerkedett hazánkkal. Cseretársa ugyan­akkor Finnországot járta, Ka­ranko anyanyelvét ízlelgette. A barátság szálai örökre egy­máshoz kapcsolták a két fia­talembert. Teltek, múltak az évek. Jauko Karanko Csalá­dot alapított. Feleségét, gyer­mekeit is megtanította ma­gyarul, beléjük oltotta a ma­gyar táj, a magyar irodalom szeretetét, őket is elhozta ha­zánkba. Jauko Karanko a ti­zenkétezer lakosú Lempaala- ben él, az ottani gimnázium igazgatója. Lánya, Outi két évvel ezelőtt végzett Helsin­kiben, finn—latin szakos ta­nár. Outi három év alatt tö­kéletesen megtanult magya- ruL Szinte alig lehet észre­venni, hogy nem itt szüle­tett. Mint ösztöndíjas kétszer járt a közelmúltban Magyar-' országon. S itt kapcsolódik a törté­netbe egy kaposvári lány. Kecskeméti Katalin, a Mun­kácsy Mihály Gimnázium ta­nulója 1962-ben Gyulán töl­tötte vakációját a nagybácsi­jánál. A rokonuk volt Jauko Karanko cseretársa, mi sem természetesebb hát, hogy a hazánkba érkező ösztöndíjas Outi meglátogatta édesapja kedves ismerősét. Kati gyor­san megbarátkozott Outival. Meghívta a fehér bőrű, sző­ke hajú, kék szemű finn lányt, hogy jöjjön el egyszer Kaposvárra. A KECSKEMÉTI CSALÄD Kati révén levelezni kezdett Karankóékkal. Mentek a be­számolók Lemuäälä-be, jöt­tek a levelek Finnországból. Aztán tavaly ősszel Outi Ka­ranko megint eljött hazánkba a Kulturális Kapcsolatok In­tézete vendégeként A ma­gyar irodalmat és néprajzot tanulmányozta. Outi elhatá­rozta, hogy finn nyelven tol­mácsolja Móra Ferenc, Kosz­tolányi Dezső, Móricz Zsig- mond, Gárdonyi Géza művét. A fiatal műfordító most dol­gozik első átültetésein. Őszi látogatásakor két na­pot töltött Kaposváron, Kecs­kemétiék Május 1. utcai ott­honában. Az 503. sz. Helyi­ipari Iskolában tanító Kecs­keméti Sándor számtalan fényképet készített Outiról, a kedves finn vendégről. Az egyiken karjalai népviselet­ben, a másikon civilben lát­ható. Itt egyedül, ott a Kecs­keméti család tagjainak a kö­rében. A képekből Karankó- éknak is küldtek, Outi ja­nuár 23-án írott képeslapjá- lan köszönte meg a kedves í jándékot. — Sajnos, nagyon rövid ideig volt nálunk Outi — saj­nálkozik Kecskeméti Sándor­né. — Magnóra énekelt finn népdalokat... De megígérhet­te velünk, hogy nem játsszuk le másnak — mondja Kati. A harmadikos Sanyi veszi át a szót; — A nővérem a Munká- csyba jár, én meg a Táncsics­ba. Megkérdeztük az iskolá­ban, eivihetjük-e látogatóba finn vendégünket. Mind a két helyen megengedték. A TÁNCSICSBAN finn énekkel fogadta a II/e a ven­déget. Outi Karanko latin­órát hallgatott, megnézte a gimnázium könyvtárát. Na­gyon tetszettek neki a régi latin nyelvű kiadványok. El­csodálkozott rajta, hogy mi­lyen zsúfoltak áz osztályok. A Munkácsy Mihály Gimná­ziumban egy történelem- és egy magyarórán volt bent. Különösen érdekelte a Kosz­tolányi Dezsőről tanultak ösz- szefoglalása a IV/b-ben. A lá­nyok kérésére elmondott egy finn verset. Aztán eljött a búcsúzás ideje. Outi tovább­utazott. A levelek változatlanul jöt­tek Suomiból, mentek Finn­országba. Krasznai Lajos, a Táncsics Mihály Gimnázium tanára a nyáron két hetet töltött Finnországban. Tanít­ványa révén Lempäälä-be is eljutott, meglátogatta Jauko Karankóékat. — Sajnos, nagyon keveset beszélhettem a gimnázium igazgatójával, éppen jubileu­mot ünnepeltek, s azzal volt elfoglalva. Különben a csa­lád a legmesszebbmenőkig tá­mogatja a Finnországba láto­gató magyarokát. Jólesett a kedvességük — mondta Krasz­nai Lajos. A magyar—irodalom szakos tanár Karankóékkal is leve­lez. A múltkor egy Kosztolá- nyi-kötettel lepte meg finn ismerőseit. Krasznai Lajos egy levélre a legbüszkébb: — A SUOMEN TEINILIIT- TO, a finn gimnazisták or­szágos szövetsége januárban meghívta a Táncsics Gimná­zium tanulóig és tanárait Finnországba. A műsort ösz- szeállítottuk, már csak a mi­nisztérium engedélye szüksé­ges, s az irodalmi színpad elindulhat Helsinkibe, Tam­perébe és Lempäälä-be. Jauko Karanko igazgató biztosan szeretettel fogadja majd a ' kaposvári diákokat. S viszonzásul, hogy olyan ked­vesek voltak a lányához — magyar énekkel köszönti a távoli Suomit járó barátokat. Lajos Géza Ciccsek a tanácsházán Szándékosan nem árulom el, melyik tanácsházán lát­tam a giccseket, mivel ilye­nekkel még mindig sokfelé találkozunk. A látott »alko­tások« meghökkentőéit. Nyárfával körülvett, virágos folyóparton őzikék legelész­nek, és a vízen hatalmas — az őzeknél is nagyobb — hattyúk úsznak. A virágos, zöld pázsit a nyárra, a fák levelei már az őszre emlé­keztetnek. (Valószínűleg hu­zamosabb ideig készült a »remekmű«!) Mit részletezzem, a többi kép is hasonló. A legszomo­rúbb az egészben, hogy eze­ket a képeket minden nap sokan látják. Ebben a te­remben van ugyanis a köz­ségi könyvtár is. Akarva- akaratlan is ránéznek az emberek, s míg egyfelől kul­túrát visznek magukkal, másfelől lépten-nyomon ta­lálkoznak ezekkel az ízlés­romboló giccsekkel. Sehogy sem helyeselhető ez a kettősség, s most már igazán itt a legfőbb ideje an­nak, hogy eltűnjenek a fa­lakról az úszkáló hattyúk, a dombtetőn ácsorgó szarvas- bikák és társaik. Igen sok értékes, művészi reproduk­ció áll rendelkezésre, cserél­jék ki velük a giccseket! — ds — Ruhája olajosán fénylik. Szeme karikás. Apró, vézna ember. Csak a keze nagy. Alá­zatosan kopog, belép, megha­jol. A nevét nem értem ponto­san, Látja az arcomon. Segít. — Ismeri az ügyünket. Én vagyok a gyilkos asszon/ fér­je. . Hellyel kínálom. Szabadko­zik, nem akarja bepiszkítani a széket. Egypár hónapja írtam róluk. A börtöncellában hall­gattam az asszony vallomását. A gyilkosét, aki földhöz vágta gyermekét, és őrjöngve megta­posta. Jártam a faluban. Az ügyésszel bekopogtunk a szom­szédokhoz. Kevés jót hallottam róluk. Bűnösnek találtam a férjet is. Azt írtam, hogy neki is a vádlottak padján volna a helye. Kit akar most? Miért jött? A bíróság már elítélte az asz- szonyt. Ám nem értettem egyet az ítélettel. Szerintem egy másfél éves kisfiú kegyetlen meggyilkolásáért enyhe bün­tetés a hatévi börtön. Amíg gondolatban idáig érek, némán hallgat. Megvárja, hogy én szóljak. — Hát tessék. Még csupa alázat. — Maga engem is be akart záratni. Azt írta az újságban, hogy én is oka vagyok... Megakad. Váltogatja a lá­bát Nagy halinacsizmát visel. — Tudja, honnan jövök? — Nem. — Az ügyészségről. És tud­ja, miért jöttem magához? — Nem. — Zárasson be engem is, bű­nös vagyok. Mert ha én a sar­kamra állok, és rendesen vi­selkedek, Jancsika élne. Ak­kor nincs gyilkosság. Érti ezt? Persze, hogy érti, hiszen meg­írta! Legyint. — Ha nem csukát be, én ma­gamra gyújtom a házat, az jobb lesz? Elhallgat. Majd így folytat­ja: — Már nem a gazdaságban dolgozom. Átmentem a vasút­hoz. Így könnyebben utazok a gyerekekhez. Tegnap voltam a kislánynál. Aranyos, jószívű teremtés a gondozónő. Szidtam ott magát, mint a bokrot. De az megvédte. Tulajdonképpen ezért jöttem most. Járjon köz­be, hogy csukjanak le ... Leejti a cigarettát. Ez teszi gyanússá. — Miért akar börtönbe menni? — Ott a helyem ... — Ivott, mielőtt ide jött? Meglepődik. — Ittam. — Mennyit? — öt korsóval... Muszáj volt. Most talán valóban szégyel- li magát, úgy összehajlik a széken, hogy csak a háta kö­zepét látom. — Tudom, hogy nem lett volna szabad... Olyan va­gyok, mint a veszett kutya ... Mit ér az én életem? Sokat vonnak le a gyerekekre ... Azt a kis szőlőt is beszámították... Ha egyszer arra jár, jöjjön majd ki, kóstolja meg a ter­mést ... Végre tiszta a kép. Sűrű bo­csánatkérések után távozik. Németh Sándor Új színfolt Kaposváron MODERN CSEMEGEÁRUHÁZ A SZÉCHENYI TÉREN A kaposváriak állandó ér­deklődésétől kísérve készült el a Széchenyi téren az Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat új önkiszolgáló csemegeüzlete. Tegnap reggel nyitották meg a bolfot, és már az első órában bebizonyosodott, hogy sokkal gyorsabban megy a vásárlás, mint a hagyományos berende­zésű üzletben. A nagy, világos áruház a kor követelményeinek megfelelően épült. A vevőknek nem kell sorban állniuk a pultok előtt, s a két pénztárnál is gyorsan végeznek. A hentesáruk, a félkész éte­lek, a cukrászsütemények és néhány más fogyasztási cikk kivételével a vásárlók mindent saját maguk vehetnek le a gondolákról, polcokról. Külön hűtővitrinben található a cso­magolt zsír, a tejföl, a vaj, a dobozos sajt és a mirelit áru is. Az első tapasztalatok néhány fegyelmezetlenséget is rögzíte­nek: sokan teljesen indokolat­lanul idegenkednek a bolti ko­sarak használatától. Pedig a kosár kötelező még akkor is, ha valaki csak egy duplára ug­rik be az üzletbe. (Hátha eszé­be jut, hogy mást is vesz.) Egyébként presszókávén kívül semmit sem lehet fogyasztani a csemegeáruházban. Az új üzlet első vendégei között ott láttuk .Tóth Jánost, az ÉKV megbízott igazgatóját is. Nyilatkozatot kértünk tőle, hogy várható-e a közeljövő­ben a városi üzlethálózat to­vábbi bővítése. — Anyagi lehetőségeink kor­látozottak, ezért nem sok vál­tozásról szólhatok. Az első fél­évben mindössze egyetlen új boltot nyitunk — ha sikerül dűlőre jutnunk a városi ta­náccsal —, a színházzal szem­ben. Ez kávé-, tea-, gyarmat­áru-, csemegeüzlet lesz — mondotta. GÓL! íyinnnrrör-‘ri*“*'“***‘*"**M***,**#i T •j-S £:S0ߣ OH Biztos recept Egy régi művészeti bizott­ság egyik munkatársa így szólt az ismert íróhoz: — Mondja, miért nem akar írni maga darabokat? Mégiscsak hírnév, pénz... — De hiszen én prózaíró vagyok — felelte az író. — Nem tudok drámát írni. — Akarja, hogy megta­nítsam magát darabokat ír­ni? Hiszen ez igen egysze­rű: balra kell írni, aki be­szél, jobbra pedig azt, amit mond... • * * Dedikálás P. G. Wodehóuse a követ­kező dedikációval látta el az egyik könyvét: »Felesé­gemnek és lányomnak, akiknek az értékes tanácsai és segítsége nélkül ez a könyv fele annyi idő alatt elkészült volna.« * * • A világ teremtése A jogász, az orvos, az építész és. a tisztviselő azon vitakoznak, hogy melyik szakma volt az első: — Világos, hogy a jogász! Az ember nem tudott volna meglenni még a legegysze­rűbb jogszabályok nélkül sem Erre az orvos. — Képte­lenség! Hogyan születtek volna meg az első emberek orvos nélkül?! Építész: — Kedveseim! Ádám és Éva előtt márkel- ' lett lenni építésznek ahhoz, hogy abban a természetes káoszban valamilyen rendet teremtsen! — S mi a véleményetek, ki teremtette meg a káoszt? — kiáltott fel a tisztvise­lő. • * * Vallomás — Hallom, hogy megnő­sültél. Szerelemből? — Képzeld, annyira sze­retem, hogy még csak nem is gondoltam arra a tartás­díjra, amelyet majd fizet­nem kell érte. * * * A „legendás“ svéd becsületről A svéd fiatalok között elhara­pódzott egy új »-játék-«, ami a kereskedőknek valóságos va­gyonba kerül. Ebédszü­netben a gyerekek kimen­nek az iskolából, és a közeli nagy önkiszolgáló boltokban »versenylopást« rendeznek. A versenyt az nyeri meg, aki el­sőnek tér vissza az iskolába pontosan két svéd korona ér­tékű zsákmánnyal. Amióta Svédországban elsza­porodtak az amerikai mintára működő önkiszolgáló áruházak, az áruházi tolvajok száma a sokszorosára emelkedett. A múlt évben 8000 áruházi tol­vajt kaptak el. A bűnözésnek ez a válfaja évente több mint 60 millió korona kárt okoz a svéd üzlettulajdonosoknak. »Konzervatív« becslések sze­rint egyedül Stockholmban évi 35 millió korona értékű árut lopnak el. Az idén több mint 1500 tizenkilenc éven aluli fia­talt helyeztek vád alá tolvajlá- sért. A közoktatási hatóságok most elrendelték, hogy az or­szág minden iskolájában a ta­nároknak rendszeresen foglal­kozniuk kell a tolvajlások problémájával. Az angolok időnként nemcsak Londonban, a Wembley-stadionban lőnek gólokat és öngólokat, ha­nem — Kelet-Afrikában is. Ezt a tényt bizonyítja ez a Kenyában készült fölvétel. Eszerint szabályos angol és fehér katonák nagy ügybuz­galommal fogdossák össze a nem angol és nem fehér kenyai »lázadók«-at. Az an­gol és fehér katonák sport- szeretetét és ügybuzgalmát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a nem angol és nem fehér »lázadókat« egy futballkapu hálójába gyűjtögetik. A kép zamatát a következő tények szolgál­tatják: A hálóba »lőtt« né­gerek a saját hazájukban vannak, az angolok nem. Egy kapu — öt »lázadó« — komoly ez? Hány kapura lenne szükségük az angolok­nak, ha valamennyi »láza­dót« a hálóba akarnák lő­ni? És: mennyit ér mind­ezek után azoknak az angol politikusoknak a szavalá­sa, akik »tiszteletben« tart­ják a népek szabadságát? Bizony, a mellékelt kép ékes bizonyítéka annak hogy az angol politika ez­úttal megint szabályos — öngólt lőtt. Vajon meddig tűri ezt a brit gentleman­like? És a kenyai nép tü- reimeT Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, es nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőlnél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, tatinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom