Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-19 / 41. szám

Szerda, 1954. február 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Idejében felkészül a tavaszra és a nyárra a Vendéglátó Vállalat Több mint száz eszpresszó, cukrászda, szálloda és italbolt tartozik a Somogy megyei Vendéglátó Vállalathoz. Egy hónap múlva megérkezik a tavasz. Hogyan készül fel az idényre a vendéglátóipar, lesz-e változás, előrelépés? Ezekre a kérdésekre válaszol Balogh Lajos, a vállalat igazgatója. — Először a tatarozóbrigád kezdi el a munkát. Csaknem minden vendéglátóhelyet fel­újítanak március 15-re. Ek­kor már minden üzletünk nyi­tásra készen lesz. — Kaposváron nyitnak-e új szórakozóhelyeket ? — Itt nem lesz változás, az idén nem nyitunk új eszpresz- szót. Inkább visszalépésről be­szélhetünk, mert az építkezé­sek miatt be kell majd zár­nunk a Belvárosi Presszót és Éttermet — Köztudomású, hogy kevés a városnak az egy kerthelyi­ség. Ebben az évben több lesz? — A Szabadság parki Ven­déglő bővítési tervei már elké­szültek. 650 000 forintba kerül a kivitelezés. De nem is pénz­kérdés, hanem építési problé­ma ennek a tervnek a megva­lósítása. Az építőipari vállalat — a sok munka és a kevés szakmunkás miatt — nem tud­ja ebben az évben vállalni. — Mikorra várható a vál­tozás? Mikor kap a város új és kellő befogadóképességű szórakozóhelyeket ? — Ha a Korona felépül. Az áruház helyén étterem lesz, a mostani presszót és éttermet modern zenés eszpresszóvá építik át, a csemege helyén bisztró lesz, egy kétezer sze­mélyes önkiszolgáló közétkez­tetési étterem. A Koronában lesz bár is. És ha a GELKA elköltözik, akkor a Corso Cuk­rászdát is bővítjük. Tehát a jövő év végére megoldunk mindent. — Kórszerűsítik-e a cuk­rászdák és presszók berendezé­sét? — Igen. A tavaszra 36 új hű­tőgépet állítunk be — fagy­laltgépeket, hűtőszekrényeket és hűtővitrineket. Ebből Ka­posvár nyolc fagylaltgépet és tizenhét hűtővitrint kap. Min­den cukrászdában és néhány italboltban a régi hűtőszekré­nyek helyett vitrinekben tá­rolják majd az árut. — A Balaton-parton lesz-e változás? — Igen. Bogláron a Hullám Szállodát és az éttermet újít­juk fel hatmillió forintból. Az idénykezdésre el is készül. Modern éttermet, presszót, ezerszemélyes kerthelyiséget és egy bárt kap a Hullám. Bé- latelepen a lebontott Kis Pipa helyén most épül hárommil­liós költséggel a kétezer sze­mélyes önkiszolgáló étterem és a presszó. Halsütőt állítunk fel Bogláron és Fonyódon. — Javul-e a Balaton-parti zenés éttermek műsora? — Feltétlenül. Bogláron a Hullámban és Fonyódon a Si­rályban kéthetenként nívós műsort biztosítunk pesti és ka­posvári művészek föllépésével. Ugyancsak ebbe a két étte­rembe állandó énekeseket szerződtetünk. — Végül: mennyit forgalma­zott a múlt évben a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat, és mekkora lesz a várható idei fogyasztás? — Tavaly nyolcmillió fo­rinttal forgalmaztunk többet, mint 1962-ben. A várható for­galom ... ? Ezt előre nem le­het tudni, de az biztos, hogy több lesz a tavalyinál — fejez­te be tájékoztatóját Balogh Lajos igazgató. S. N. G. Új garázsok Kaposváron Egyre több gépkocsi-tulajdo­nos lesz a városban, s az autók számának növekedésével sza­porodnak a garázsgondok is. Nagyon sok gépkocsi az utcán parkol éjszakánként, ez azon­ban nem megoldás. A város belterületének ren­dezési terve most készül, er­ről egyelőre nem sokat tudnak mondani. Az viszont már bizo­nyos, hogy az Ezredév utca folytatásában — az új megyei könyvtár környékéin — épülő új házak mellett garázsok is lesznek. Az Április 4. közben mint­egy húsz, a Kovács Sebestyén utca, a Beloiannisz utca, a Dimitrov utca és a Damjanich utca határolta területen negy­ven, a Füredi út és a Komá­rom utca sarkán levő üres te­rületen pedig olyan harminc garázs építésére van lehetőség, Az északnyugati alközpont tervei úgy készültek, hogy minden tizedik lakos után egy garázs építése lehetséges. A közelmúltban kiadott irányel­vek pedig — számolva a fej­lődéssel — már minden hete­dik lakó után lehetővé teszik garázs építését. MEGGONDOLÓ TLANUL Valaki megállított az utcán, és meglepő hírt kö­zölt: — Hallottad, mi történt Bar­cson? Sztrájkoltak a diákok ___ É rtetlenül nézhettem rá, mert gyorsan magyarázkodni kezdett, s hangjában volt va­lami gúnyoros kajánkodás: — Persze, te nem hiszed el, hogy manapság előfordulhat ilyesmi! Pedig így igaz! Jól megleckéztették a tanárukat. Hiába, nem lehet ma már a fiatalokkal csak úgy elbánni... Azt mondják, volt ennek a sztrájknak valami politikai éle is. De ha nem hiszed, járj utána___ G yorsan faképnél hagytam, de korántsem azért, mintha nem borzolta volna föl gon­dolataimat. Nem hittem ugyan a dologban, különösen a- «■sztrájk« politikai éle hagyott bennem kétséget, de azt biz­tosra vettem, hogy történt va­lami. És néhány nap múlva már együtt ültünk a »sztrájkotok­kal«. Harmadikos gimnazisták, lányok, fiúk vegyesen. Próbá­lom feloldani a hangulatot, s elmondok egy diákköri él­ményt, amikor barátom így kezdte Az ember tragédiájáról írott dolgozatát: »Őszintén szólva a művet még nem ol­vastam«. Összenéznek, s pil­lantásukból olvasok: »Ez mái tud valamit...« Mégis harapófogóra van szükségem. Félmondatos vála­szokból próbálom rekonstruál­ni az eseményt. Magyaróra volt. a ta­nárnő , már az előző órán be­jelentetté, hogy röpdolgozatot írnak. A téma Az ember tra­gédiája, öt kérdésre kellett vá­laszolni. Csaknem mindenki letette a tollat. Az ötvenes lét­számú osztályból hárman ír­ták meg a dolgozatot... Ezek a tényadatok. De hát sokkal többre vagyok kíván­csi. A gyerekek véleményére, az indítékra, s a következmé­nyekre is — ez utóbbiak alatt elsősorban nem a büntetést ér­tem, hanem, azt, hogy mi a vé­leményük cselekedetükről ___ L esütik a szemüket. Szégyel­lik. Hogyan kezdődött? — Nem tudom... nehéz megmondani. Nem készítettük elő különösképpen... — így válaszol az egyik fiú, de nem hagyom annyiban. Krausz Zoricát faggatom, a legjobb tanulót, ő is »sztráj­kolt«. — Azzal fogadtak már a fo­lyosón, hogy mi lenne, ha nem írnánk dolgozatot. Ki volt? Nem emlékszem. Azután eljutunk odáig, hogy a csokonyavisontai bejárók jöttek először az iskolába. Ök már beszéltek róla, alighanem Nagy Jóska volt a kezdemé­nyező. — Lehet, hogy én is mond­tam, nem tudom. Valakinek bűnhődnie kell! Szavai cinizmussal kevered­nek. Tudom, hogy ő volt, nem gondolt a következményekre. De mégis, mi lehetett az oka ennek a nagy összefogásnak? Felélénkülnek, egyszerre öten is mondják: — Nem tanultunk. Ez az igazság. Miért kerteljünk most? Nehéz az anyag, vasár­nap volt... szóval... Szóval nincs politikai éle... — válaszolok magamban az utcai ismerősnek. És utána ar­ra gondolok, hogy nagyon ösz- szekovácsolódott ez az osztály. A közösségi szellemről így vall Villant Magdi, a KISZ-titkár: — Pocsék! Igen, pocsék a közösségi szellem. Még a klub­délutánra se jönnek el, az osz­tálydíszítéssel utolsók vagyunk. — És a »sztrájkban« mégis így össze tudtatok fogni? Megszeppennek. Figye­lem az arcukat, és — megval­lom — élvezem ezt a beszél­getést. Olyan őszinték, kedve­sek, szókimondók! Hiszek ne­kik. Minden átmenet nélkül tudat alatt arról vallanak, hogy remekül értik a fiatalok lé­lektanát. A jeleseket azzal fog­ták meg, hogy nem szavaztak bizalmat nekik. — Rátok nem számítunk, ti úgyis megírjátok a dolgoza­tot... Nem írták meg! Egyre közelebb jutunk a lé­nyeghez. Példálózom. Mi len­ne akkor, ha a feleléskor is így összefognának? Ha senki sem beszélne a szólítottak kö­zül, csak azért, mert többen nem tanulták meg az anya­got... Nevetnek. —. Á, a felelés meg a dolgo­zatírás, az kettő — mondja Vodenyák Imre kategorikusan. Filozófiája hamis. — Egyéni és közösségi ér­dek! Nem mindegy! Először nem értem, megma­gyarázza: — Ha a felelő nem szólalna meg, könyörtelenül beírnák az egyest. De ha senki sem ír dolgozatot... hátha megúsz- szuk... Egy kissé fura értelmezése ez a közösségi érdeknek, azt hiszem, a gyengébb tanulók elméletéből fakad. De miért bíztak ennyire a sikerben? Végtére is azzal zárult a dol­gozatírás, hogy összeszedték a papírokat, s negyvenhét tanu­ló egyest kapott... Megint lesütik a szemüket. Most talán feltárul a »sztrájk« igazi indítéka. — Tetszik tudni, előfordult már, hogy nem írták be az egyeseket! Allatvásár Somogyudvarhelyen Szekereken és gyalogosan sietnek végig az emberek a so- mogyudvarhelyi utcán. Szarvasmarhákat vezetnek kö­télen, és szarvas jószág ballag a szekér után is, a saroglyá- hoz kötve. — Vásár van ma a faluban — hallom az udvarhelyiektől. No, ők se sátoros, céllövöldés, ringlispiles vásárra gondolnak. Tenyészállatvásárt értenek alatta, ilyet szoktak tartani az utóbbi időben a faluban. Oda igyekszik, aki csak teheti, még Az ÉM 22. ez. Állami Építőipari Villalat r.zonnaü belépéssel naz alkal­V ILLAN YSZERELŐ, VASSZERKEZETI LAKATOS, iv-. és lánghegesztő, köz- ■ inttfűtés-szerelő, vizveze- lk-szerelő szakmunkáso­dat, valamint betanított se­gédmunkásokat balatoníűz- íői, bánhidai, nyergesújfa- '.ul, peremartoni építkezé­seikre. Alkalmas dolgozók­nak útiköltséget térítünk. Jelentkezés a vállalat köz­pontjában, Budapest, V., Irányi u. 17. sz. (1241) az is, akinek nincs mit fölve­zetnie a vásárra. Elmegy és körülnéz. Ügy szokták ezt mondani, hogy tájékozódik, ér­deklődik, hátha jó vásárt csi­nálhat ... A tágas udvaron kis csopor­tok vesznek körül egy-egy ál­latot. A TEGI által meghirde­tett tenyészállatvásárra jócs­kán hajtottak fel vemhes üszőt az udvarhelyiek. Csordás István, a Március 15. Termelőszövetkezet sertés­gondozója két vemhes üsző láncát is szorongatja. Az egyik állat kényelmetlenül izeg-mo­zog, szarvával türelmetlenül döfködi gazdája hátát. Szaba­dulni szeretne. — Mindkettő a magáé? — kérdem az idős embert. — Az enyém — mondja, és egy erélyes rántással rendre utasítja a makrancos üszőt. — Az egyiket átvette a TEGI, 8700 forintot kaptam érte. — És a másik? — Azt még egy hónapig tar­tani kell... — Győzi-e takarmánnyal? — Nem vagyok híján a ta­karmánynak — válaszolja Csordás bácsi. Kapott abrakot és szénát jó­formán a termelőszövetkezet­től múlt évi munkája után, nem vette igénybe a TEGI ab­rakutalványát sem... Valamivel odább egy fához kötve vár a sorára Kodak Lászlóék üszője. Egy fiatalasz- szony bottal igyekszik jobb be látásra bírni, hogy legyen még egy kicsit türelemmel. — Héthónapos vemhes — magyarázza. — Nem' azért hoz­tuk, hogy átvegyék, hanem azért, hogy bejelentsük: meg­tartjuk magunknak. Jól tejel az anyja, de már öreg. Úgy gondoljuk, ez lesz a legalkal­masabb a pótlásra. Ezt már is­merjük ... Közben újabb eladók jön­nek, mások meg elmennek dolguk végeztével. Nagy em­bergyűrű veszi körül Galam­bos Jánost, a Somogy megyei Tenyészállatforgalmi Gazdasá­gi Iroda vezetőjét. Érdeklőd­nek, tanácsot kérnek tőle, és a választ nyomban meg is kap­ják: — Egy mázsa abrakot adunk hivatalos áron szerződéskötés­kor, három mázsát pedig ak­kor, amikor a gazda beküldi hozzánk az üsző vemhességét bizonyító állatorvosi igazolást — hallom a tájékoztatást. Egy kissé távolabb Kelemen Gyu­la felvásárló és Fehér László szerződtető tárgyal az embe­rekkel. Igaz, nincs tenyérbe csapko­dás, de azért alku nélkül is vásár ez. Mert akik üres kéz­zel jöttek, azok sem csupán újat hallani, szemet hizlalni jöttek ide, hanem jószágot venni. Előfordul ugyanis, hogy a TEGI átvesz egy-egy szép vemhes üszőt, de ugyanaz a jó­szág megtetszik valamelyik gazdának is. Kell a tej a ház­nál, pénz is jön belőle, s né­melyik üsző nagyon szép te­hénnek ígérkezik. Akinek kell, megveheti a TEGI-tőI, azaz úgy veszi meg, hogy kikerül hozzá az üsző, és az árát há­rom év alatt tartozik megtérí­teni a TEGI-nek. — Kell-e ennél jobb üzlet? — kérdezi derűsen az egyik tsz-tag, és a kérdésre mindjárt válaszol is: — Dehogy kell... Ebben az esetben jól jár az a gazda is, aki fölnevelte az állatot, és az sem veszít vele, aki most, a vemhesülés után átveszi... És folyik tovább az adásvé­tel. Gazdát cserél a jószág. Ilyen a mai állatvásár So­mogyudvarhelyen. Hemesz Ferenc Megvan! Most szinte ma­gam előtt látom az osztályt azon a bizonyos hétfő regge­len. Öra előtt izgatottan hajol­nak könyveik fölé. Föltámádt a lelkiismeretük, de későn. Képtelenség átvenni az anya­got. És akkor valaki fölteszi a kérdést: »Mi lenne, ha nem írnánk dolgozatot?« »Az jó lenne.« Pillanatok alatt meg­jelenik egy kép emlékezetük­ben. Másodikosok voltak, ta­valy történt. Az osztály na­gyon gyenge volt nyelvtanból. Röpdolgozatot írtak, és hu­szonkilenc munka egyest ér­demelt. A tanárnő vívódott: »Ennyire csak nem ronthatom le az osztály eredményét?« El­néző volt, s nem írta be a je­gyeket. Talán most is így lesz ... Közösségi érdekről van szó, ne írjunk dolgozatot... És mindenki letette a tol­lat... A tanárnő nem szólt. Ki­ment, s ők a pádhoz ragad­tak. Az eredmény letörte mindannyiukat. Senki sem kérdezte a másiktól, hogj miért tették. Nyomott volt a hangulat... megijedtek. S amikor felelősségre vonták őket, nem mertek vallani... íme a »sztrájk« hiteles tör­ténete. S ha most a tanári kö­vetkezetlenségre kell utalnom mint fő indítékra, nem azért teszem, hogy angyaloknak tün­tessem föl az osztályt. Meg­kapták büntetésüket, s azóta másképp értelmezik a közös­ségi érdeket, megbánták és szégyellik tettüket. Arra gondolok, meny­nyi apró-cseprő hibát követ­hetünk el az életben, amiknek következményeiért másokat kárhoztatunk... Jávori Béla A választáskor nem ezt ígérték A tanácstagok és a vá­lasztópolgárok tömegkapcso­latát vizsgálta meg a közel­múltban a Siófoki Járási Tanács Végrehajtó Bizott­sága. Megállapította, hogy az utóbbi években sokat ja­vult a tanácsok munkája és tömegkapcsolata, de a köz­ségi tanácstagok vonatkozá­sában még van kívánnivaló. Ezt több adattal is alátá­masztották. Míg például a járási tanácstagoknak több mint 85 százaléka, addig a községi tanácstagoknak csak 46,9 százaléka tartott beszá­molót választókerületében. 1963 második félévében mindössze 282 községi tanács­tag számolt be tevékenységé­ről a lakosságnak, s ezeket a beszámolókat több mint öt­ezer ember hallgatta meg. Hogy mennyire szükségesek az ilyen összejövetelek, azt az is bizonyítja, hogy a be­számolókon hatszázan szólal­tak fel, s közülük száznegy- venketten közérdekű beje­lentést terjesztettek elő. A tanácstagi beszámolók azt is célozzák, hogy minél többen kapcsolódhassanak be ily módon az állami ügyek in­tézésébe. Éppen ezért érthetetlen, hogy sok helyen a községi tanács vezetői sem fordíta­nak nagy gondot a tanácsta­gi beszámolók megszervezé­sére. Zamárdiban, Telekiben például egyetlen tanácstag sem adott számot a maga és a tanács munkájáról a vá­lasztóknak. Pedig a válasz­táskor nem ezt ígérték ... V. J. fíBRUÁR 1Q-T0I-ZZ-IG TÉil A FDLOMVVESSZOVETKEZETI V RUHÁZATI BOLTOKBAN Férfipulóver, hosszú ujjú Gyapjú mackcgamitúra (vietnami import) Női plüssnylon plóver Férfiköntös (Tallérból) Női szatén hálóing Női kosztüm Női pantalló kordbársony­ból, kártolt gyapjú- szövetből Monofilnylon kendő, kézzel festett, festett, 80x80 cm Tiszta selyem csíkos nyakkendő Félselyem csíkos nyak­kendő Férfibakancs 1/1 bőrtalp keresztülvarrott, faszeges Női pumszcipő, sima mar­haboksz 1/1 bőrtalp, ragasztott ________________,__________(4296) N APIG! 230,— Ft helyett 161,— Ft 150,— Ft helyett 105,— Ft 320,— Ft helyett 224,— Ft 250,— Ft helyett 175,— Ft 170,— Ft helyett 119,— Ft 580,— Ft helyett 406,— Ft 150—250,— Ft helyett 105­-175,— Ft 132,— Ft helyett 92,40 Ft 50,— Ft helyett 35,— Ft 30,— Ft helyett 21,— Ft 363,50 Ft helyett 254,50 Ft 262,— Ft helyett 183,40 Ft \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom