Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

2 MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANAGS.LAP'J A Ötvenkét ííj lakás Téliesített építkezésen a Szántó Imre utcában ELÉG REMÉNYTELENNEK LÁTSZIK egy épülő lakóház. Kívülről ugyan biztató, hi­szen állnak a szintek, látsza­nak az ablaksorok, de belül csak pallókon közlekedhet az ember, törmelékküpacokat ke­rülgethet, és csupán a serény munka láttán gondol arra, hogy ezekből a folyosó- és la­birintszerű, huzatos téglabe- nyílásokból lakások lesznek. Elképzelni persze így is nehéz, és aki nem kőműves, teljesen reménytelen vállalkozásnak tartaná. A kőművesek viszont moso­lyognak. ök jól tudják, hogy egy-két közfalat kell felhúzni, s akkor már elhatárolt lesz minden, a lakásokon nem lehet keresz­tüljárni, megszűnnek a hosszú folyosók, a forma és a kiter­jedés végleges lesz. Megnyug­tatóan valóságszerű. A benyílókban kályhákat látni, és az ablakokat beüve­gezték. A kályhákban ég a tűz. — Ez a téliesítés... így tu­dunk dolgozni akkor is, ha kint mínusz tíz fok van... Itt bent akkor is öt-tíz fok meleg van, nem fagy meg a malter... •— mondja Stark Ferenc. Ö már régi szakmunkás, tizenhat éve kőműves. Az SZMT szék­házának építésén lett kiváló dolgozó. A SZÁNTÓ IMRE UTCÁ­BAN épülő lakóház első eme­letén az ő irányításával folyik most a közfalazás. — Nekünk is az a fontos, hogy minél előbb elkészüljön. Csak nincs segédmunkás ... így mi csináljuk az ő munká­jukat is: maltert keverünk, felhordjuk... Pedig ha min­dig kéznél volna az anyag, mi ketten naponta nyolcvan négy­zetmétert tudnánk megcsinál­ni... Hiába, kevés a segéd­munkás ... Most blokktéglákat horda­nak a félig felrakott fal mel­lé. — így, segédmunkások nél­kül körülbelül mikorra fejezik be a közfalazást? — Egy hét, másfél... Aztán jöhetnek a vakolok... A má­sik ház már jobban áll, ott a burkolás folyik... Stágl József technikus mondja a mai helyzetjelentést: — Ma harmincán dolgoznak itt. Szabadságon senki nincs, két kőműves beteg... — A létszájelentést elrakja, és az alaprajzot keresi, hogy eliga­zítson a folyosólabirintokban. Alaprajz nincs, biztosan a kő­művesek vitték el a munká­hoz ... Majd a helyszínen... — Ez egy garzon: a szoba, ez a konyha, itt a fürdő... Ez meg kétszobás lakás erkéllyel... — magyarázza. Tavaly nyáron került ide, egy éve végezte el az építőipari technikumot. A Szántó Imre utcai építkezés az első megbízatása. Most ő irá­nyítja a munkát, mert Renger Gyula építésvezető és Rajnai Ferenc művezető értekezleten van. A két épület között áll a da­ru. A blokkozást már rég be­fejezték, nincs szükség rá. —• Mi jelentettük, hogy be­fejeztük vele a munkát, csak­hogy a fő-építésvezetőség nem továbbította a jelentést Pest­re. Most a gépköltség a válla­latot terheli. Fizetjük hiába. — Mint felelős személy bosszú­san ráncolja össze homlokát. Nem az ő hibája, de valóban bosszantó. Mindaddig morgo­lódik ezen, míg az indiánerrel bajmolódó munkásokhoz nem érünk. A MÁSIK ÉPÜLET már biztató benyomást kelt belül­ről is. A csempézésen és a kö­vezésen dolgoznak szintén me­leg kályhák mellett Nemsoká­ra jöhetnek a parkettázók. A házban levő huszonhat lakás tulajdonosai egy hónap múlva, március tizediké körül beköl­tözhetnek. Ezt a huszonhat la­kást adják át az idén elsőnek Kaposváron. A másik épület április negyedikére készül el Sok a fiatal szakmunkás ezen az építkezésen. — őket még figyelni kell, ellenőrizni a munkájukat Nem... Nem azért, mintha« »lógnának«. Csak hát... Nincs még olyan gyakorlatuk. mondja a technikus egy öreg szakember komolyságával, pe­dig ha jól utánanéznénk, kide­rülne, hogy ő itt a legfiatalabb. S. Nagy Gabriella AZ ÁRAMSZÜNET NEM AKADÁLY A Karádi KeltetöáUomáson, ha áramszünet van, az agregátort indítják be, hogy a keltetőszekrényekben levő tojásokkal baj ne történjék. Gyümölcspresszó A Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő Központja Baiatonlellén zenés gyümölcspresszót nyit. A vendégek fehér asztalok mellett rendelhetik meg és fogyaszthatják el a gyümölcsöt. A presszót még az idei szezonban átadják rendel­tetésének. Szabálytalanul előzött Nagyberkiben a G-A 53-14 rend­számú autóbusszal Schutzibach Já­nos. összeütközött az Élelmiszer­ipari Szállítási Vállalat FC 79-39 rendszámú tartálygépkocsijával. Személyi sérülés nem történt, a két járműben mintegy 3000 forint kár keletkezett. Tv-közvetítés a színházból Schiller Stuart Mária című drá­máját közvetíti a Csiky Gergely Színházból szerdán este a televí­zió. A második felvonás után De­meter Imro színikritikus bemutat­ja a tv-nézőknek a kaposvári szín­házat. &9lk b cítíií Kegyetlen szülők — Orsósné, mi van ezzel a gyerekkel?! — Nem tudom, nővérke, én is csodálkozom... Egyre fogy és fogy... — Adnak neki rendesen en­ni? — Hiába kínáljuk, nem kí­ván ez enni, csak néz, bámul maga elé. — De a gyerek piszkos . és •lhanyagolt is! — Pedig mindent megte­szünk, de hiába mosdatjuk, nem használ neki. Ki tudja, hányadszor hang­zott el ez a párbeszéd Ságvá- ron a körzeti védőnő és Orsós Ferencné között? S akiről be­szélgettek, az csak nézte őket nagy szemével. Szeretett volna tiltakozni, hogy nem egészen úgy van, ahogy anyja mondja. Hogy szívesen enne, ha volna mit, ha anyja, apja törődne vele. De nem tud beszélni, csak sír, nyöszörög. A körzeti védőnő sejti, hogy valami nincs rendben, ezért távoztában visszaszól: — Törődjenek többet ezzel a gyerekkel! S a válasz, mint annyiszor: —- Megteszünk mi ezután is mindent... Ha kell, a lelkün­ket is neki adjuk! ... Orsósék nemhogy a lelkűket, de még azt , sem adták meg négyéves gyermeküknek, ami legelemibb kötelessége volna egy szülőnek. A múlt év november 19-én Megyeri Sándorné szülésznő járt lakásukon. Orsósék nem voltak otthon, s a szülésznő, amikor körülnézett, az ágy lá­bához zsineggel hozzákötve •gy kislányt talált. A gyermek egy szál ingben feküdt a hi­deg földön. Nyomban kiszaba­dította, orvoshoz vitte. Az or­vos hiába akarta a gyermek lábfejét helyére igazítani, az hideg és béna maradt A leso­ványodott testre száradt pi­szok, a mocskos ingecske el­árulta nemcsak az orvosnak, hanem mindenkinek, aki a négyéves Orsós Ilonára ráné­zett, hogy szülei bűnös módon elhanyagolták gyermekük gon­dozását, nevelését • • p A többi a Siófoki Járásbíró­ság előtt derült ki. Orsós Fe­renc 1963 februárjában kötött házasságot Kalányos Rozáliá­val. Magukhoz vették Orsós mástól született négyéves Ilo­na és hároméves Éva nevű gyermekét, s az asszony ugyancsak hároméves gyerme­két Azzal azonban, hogy van-e mit enniük a gyerekek­nek, s hogy miben járnak, sem az asszony, sem a férfi nem törődött. Különösen a négyéves Ilonával bántak ke­gyetlenül. A gyermek néhány hónap alatt kilókat fogyott, csonttá soványodott. Amikor hozzájuk került, egy keveset már tudott beszélni. A sok nélkülözés következtében azonban ezt a keveset is elfe­lejtette. Mindkettőjüket ifjúság elle­ni bűntett miatt vonta felelős­ségre a Siófoki Járásbíróság. A kislányt a Kaposvári Álla­mi Gyermekgondozóba adták. Orsós Ferencnét nyolc-, férjét pedig hathónapi szabadság- vesztésre ítélte a bíróság. Szalai László p öttömnyi kislány állított be egy nap a Rippl-Ró- nai Múzeumba azzal a kíván­sággal, hogy a múzeumot sze- retné látni. Csík bácsi, a tár­latvezető készségesen útbaiga­zította a termek labirintusá­ban, de pár perc elteitével megszeppenve állt előtte is­mét a pici: — Nem találom... — Mit? — kérdezte csodál­kozva Csik bácsi. — Hát... a múzeumot — válaszolta a gyerek. Csik bácsi kézen fogta és végigvezette. Megmutatott mindent történetekkel, ma­gyarázatokkal fűszerezve. Évekkel ezelőtt történt ez, a kislányból nagylány lett, s rendszeres látogatója a mú­zeumnak. Erre a kis epizódra emléke­zik . vissza a legszívesebben és a legnagyobb szeretettel Csik Ernő, a múzeum tárlat vezető je, pedig tizenhárom év alatt, amióta itt dolgozik, sok él­ményt gyűjtött össze. Szívéhez nőtt minden tárgy, személyes ismerőse valameny- nyi. A látogatók számára meg­szokott alakja, a szemüveg mögött mosolygó szeme éppen úgy a múzeumhoz tartozik, mint egy-egy kép, szűr, vág}7 faragás a vitrinekben. Kedves, közlékeny ember. Szívesen beszél magáról, mun­kájáról, órákon át lehetne hallgatni történeteit az ásatá­sokról, a népművészekről, a kiállított tárgyakról. M int teremőr kezdte könyv — mondja. — 1923-ban a’Somogy válogatott balszélső­je voltam. Az első baráttól idővel búcsút vettem, de a má­sik megmaradt. Régészettel foglalkozó iro­dalmat olvas főként; Passuth »Megszólal a sírvirág« című könyvét emlegeti, nagyon tet­szett neki. A képzőművészeti könyvek közül Lyka Károly munkáit kedveli. Évente mintegy tizenhat- ezer ember látogatja a mú­zeumot. Az ország minden tá­járól jönnek érdeklődők. — A fiatalokat szeretem a legjobban — jegyzi meg —, örülök az érdeklődésüknek. A legszorgalmasabban az általá­nos iskolások jönnek. Tavaly múzeumi vetélkedőt rendez­tünk a gyerekeknek. Kérték, hogy segítsek. Velük együtt izgultam a kérdéseken. Jól szerepeltek... Még azt is tud ­ták, hogy melyik vitrinben mi van ... Főleg a Hámán Kató iskola növendékei nőttek a szi­vemhez. Iskolások érkeznek. Negyven gyerek a Süketnéma Intézet­ből Laki László vezetésével. Amíg Csik bácsi bemutatja nekik a múzeumot, belelapo­zok a vendégkönyvbe. A be­jegyzések azt mutatják, hogy nem hálátlanok a múzeumlá­togatók. Az egyik oldalon Far­kas Tiborné budapesti lakos mond köszönetét Csik bácsi­nak az »élvezetes kalauzolá­sért«. A szegedi Hajdú Csilla bejegyzése: »Szép, értékes a képkiállítás, de még szebb az a meglepő kedvesség, szíves­ség és vendégszeretet, amivel Csik bácsi fogadott bennün­ket.« Varga Sarolta, a szentesi gimnázium tanulója írta. »A nagyszerű magyarázatot nem lehet eléggé megköszönni.« A kedves, őszes Csik bá- csit dicsérik a sorok, aki végigkalauzolja a látogató­kat a termeken, mesél, magya­ráz; vele egészül ki, vele teljes a kép, az élmény a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumról. Strubl Márta meg a múzeumi munkát 1951-ben. Három hónap alatt tárlatvezetői vizsgát tett — Nagyon szeretek itt dol­gozni — mondja. — Az én fog­lalkozásomat csak az tudja ér­tékelni, aki benne él... «Minden új lelet, minden új tárlat új öröm számára. Mint­ha itt minden az övé volna. Nemrég beteg volt. A felesége helyettesítette. Ami­kor visszatért, első dolga Volt — mint a jószágát féltő gazdá­nak — végignézni, hogy rend­ben, helyén van-e minden. Amikor arról faggatom, hogy mi a kedvence, mit szeret leg­inkább a múzeumban, felcsil­lan a szeme. — A pásztorfaragásökat. Nincs szebb azoknál. Az egy­szerű somogyi pásztor keze munkáját. Nem járt középis­kolába, főiskolára, a szívét fa­ragja a mintákba ... Elárulja, hogy ha még egy­szer kezdhetné az életét, ré­gész szeretne lenni. Ennél szebb, komolyabb hivatást nem tud elképzelni. Ha teheti, elkíséri Draveczky Balázst, a múzeum régészét egy-egy ása­táshoz. S bár egyre fárasztóbb már, sokat olvas. — Két barátom volt gyer­mekkoromtól, a sport és a Csalhatatlan bizonyítékok: VÉGE A TÉLMEK Hivatalosan még csaknem másfél hó­napig tart a tél, de a valóságban... már ma ... befejeződött. Ezt pontosan tudom, érzem, tapasztalom. Először arra lettem íígyéLmes, hogy az idős szabómester már nem szaladt el mellettem apró, bil­legő lépteivel, kö­szönés nélkül, ha­nem megemelte ka­lapját. Pedig... ko­pasz az öreg. Aztán — sütött a nap, se­hol egy csipetnyi felhő-, és én mégis csuromvizes lettem a fcsepegő, . ömlő ereszektől. Aztán nézzük csak a nőket,. Már az első {napsütéses ’ déleF.öt­tön eltűntek a szűk- íre szabóit nadrá­gok, és kivilágosod­tak a karcsú láb­szárak. Nylonharis­nya! Perlőnk nya! Testszínű ha­risnya Bécsből, fe­kete harisnya Prá­gából! És sok-sok Pclváncsi féirfiszerry Mert... mi, férfiak is értünk ám a ha­risnyákhoz, de csak lábon. Nem is sza­bad durva férfikéz­nek megfogni az ilyen leheletvékony harisnvákat. Csak nézni szabad! A tavasznak még primőr paradicsom, egy csalhatatlan bi- Veszek belőle né- zonyítéka van... — hány szemet! a bundacipö. Igen- E á »gen, a női bunda­a női bunda­cipő, no, nem a nők hatatl»« lábán, hanem a ki- •“*tatlan jele- rakatokban. Most Es . már megjelentek biztosítva maguk­nak az életet a kö­vetkező télig, mert ugye, addig már a kutyának se kelle­nek. Bezzeg novem­berben és december­ben hiába kerestük! Akkor világos, szan­dált - és tűsarkú lakkcipőt kínáltak a cipőből tokban. Most bundacipőt ajánla- n"Jr — egészen már­ciusig. No és a harisnya- nadrág? tavasz csal­— Holnap lesz — mondták a boltban, mert ugye, most kell vásárolni harisnva- nadrágot. Meleg, ké­nyelmes, téli holmi. Mi így készülünk a tavaszra, Azt már csak úgy mellékesen említem a.. bizonvíték között, hogy egy fel­tűnően csinos és fel­tűnően fiatal asz- szonvka a minap így szólt férjéhez a cse­megebolt előtt! -- Pista! Adj egy szá­zast. Megérkezett * A napokban egy fiatal leányzó derékig be­lebújt a fagylaltgép­be, és súrolta, mos­ta, vikszelte és fé­nyesítette, úgymond, hamarosan beleke­rül a vanília-, a cit­rom- és a puncs- króm, hogy az a forgó, lapátos masi­na fagylaltot fa­gyasszon belőle. És a falra is fölszegez­ték a munkásvédel­mi plakátot: -Mozgó fagylaltgépbe ne nyúlj bele!« Hát le­het ez más, mint a tél pusztulásának csalhatatlan jele? Azt hiszem, több bizonyíték már nem szükséges. Legföljebb még csak annyit, hogy .., hapci... brrr ... az éjjel nagyon meg­fáztam. A magygjr nátha tipikus tava­szi betegség. En minden tavaszon megkapom, és ki se kecmergek belőle jú­liusig ... hapci. .. én igazat beszélek... Gáldonyl Béla TOMI Szegény, de becsületes... Washingtonban csak fedd­hetetlen előéletű személyek kaphatnak koldulási enge­délyt. Aki valamikor meg­tévedt, az érdemtelen a koldusbotra. A tiszta múlt bizonyítása általában nem ütközik nehézségekbe, a kol­dusok rendszerint becsületes emberek. A milliomosok vi­szont nem kérnek koldulási engedélyt, de valószínűleg nem is kapnának. Ismeretes még a Rockefeller-vagyon megalapítójának, néhai John Rockefellernek a klasszi­kussá vált mondása a va­gyonról: »A második milliót már becsületesen is megle­het keresni.« A fügefalevél-divat korában Szóla Ádám: — kedves Éva. hiányos a toalettje ... — Képzelje, míg aludtam, a Kecske csöndben lelegelte. ... Az angliai Daily Mail írta: »... A polgármester őlord- sága az estélyen kitűnően mulatott. A belügyminiszter úr ezzel szemben a hitvese társaságában jelent meg.« Szívélyes válasz A fogadáson az egyik idő­sebb úr a nála jóval fia­talabb lánynak udvarol. Szemügyre véve nagyon de- koltált ruháját, így szólt hoz­zá: — Ez a ruha ragyogó, csupán az foglalkoztat, mi tartja a hölgy alakján? — Elsősorban az ön kora. Morzsák csak A kapkodó munka növeli a nehézséget. ... Aki csak a statisztikai adatok alapján von le kö­vetkeztetéseket, téved. De téved az is, aki egyáltalán nem veszi figyelembe azo­kat. • • • Elsősorban nem is amiatt oly drága a bürokrácia, mert sok pénzt emészt föl, hanem azért, mert sok kárt okoz. • * • Nem félt a bírálattól, csak a megbírálttóL ... Sokat vitatkozunk a jó stí­lusról, pedig a legegyszerűbb a világon. Csak arra kell ügyelni, hogy a megfelelő szót a megfelelő helyre ír­juk. • * * A hízelgés, a hajbókolás le­alacsonyítja azt is, aki haj­bókol, és azt is, akinek haj­bókolnak. * * * A kritika és a, rágalmazás között igen lényeges különb- . ség van. És különös, hogy ezt a különbséget sok tanult em­ber sem tudja megérteni. * * * Aki semmit sem tesz, az nem követ el hibát. De akad­nak olyanok is. akik bármit tesznek,' csak hibát követnek el. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem Örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitől:nél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. 25067. ICé3zült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállait kaposvári üzemében Kaposvá- Latinka Sándor utca 0L

Next

/
Oldalképek
Tartalom