Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

C2>+0 VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKí AR4; 50 .FHI.filt Somogy!Néplap A Z MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ A H!. ÉVFÖLVBM 26. SZÁM SZOMBAT 1964 FEBRUÁR 1. Mai számunk tartalmából ? Mozgó emberek (3. o.) Jövő heti rádió- és televíziómüsoT (3. o.) Falugyűlésen Vízváron (6. n.) Megnyílt a mezisazdasági ksnyvMnap Pénteken délután a nyíregy­házi Móricz Zsigmond Szín­házban rendezték a mezőgaz­dasági könyvhónap országos megnyitóját A megjelenteket dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb elnökhelyettese üd­vözölte, majd dr. Petőházi Gábor földművelésügyi mi­niszterhelyettes mondott meg­nyitó beszédet. Hangsúlyozta, hogy a szak­mai műveltség ma már a ter­melésfejlesztés egyik leglé­nyegesebb tényezője, és mi­nél jobban halad a tudomány és a technika, annál fontosab­bá válik. A Mezőgazdasági Könyvki­adó az elmúlt évben pályáza­tot hirdetett olyan új szak- irodalmi feldolgozásra, amely érdekessé, vonzóvá teszi az egyszerűbb dolgozók számára is a szakkönyvet. A pályázat komoly sikereket ért el. 89 pályamű érkezett be, ame­lyek közül 25 több-kevesebb átdolgozással azonnal kiadha­tó. A miniszterhelyettes ki­emelte azt az országos jelen­tőségű kezdeményezést, amit a Szabolcs megyei párt- és tanácsi vezetők indítottak el. Az idei könyvhónap idején valamennyi arra alkalmas tsz ben üzemi szakkönyvtárat hoznak létre. Az ünnepi beszéd után a József Attila Művelődési Ház­ban dr. Simó Jenő, a Műve­lődésügyi Minisztérium Ki­adói Főigazgatóságának veze­tője megnyitotta a negyedik mezőgazdasági könyvkiállítást. Az ízlésesen megrendezett ki­állításon mintegy 600 mező- gazdasági szakkönyvet és fo­lyóiratot mutatnak be. Külön csoportban láthatók azok a kötetek amelyeket a mező- gazdasági üzemek kis könyv­tárába ajánlanak. A kiállítás anyagát a Ki­adói Főigazgatóság Szabolcs- Szatmár megyének ajándékoz­za. y Kisebb enyhülés Január 25. óta kisebb enyhülések —lehűlések hullámoznak át a Kárpát-medencén A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán kö­zölték, hogy Nyugat felől most újabb időjárási front érkezett hazánk fölé .A délkeleti vi­dékeken már péntek éjszaka kisebb havazás kezdődött, a délelőtti és a kora délutáni órákban pedig a Dunántúlról jelentettek szórványos hava­zást. A lehullott hó csapadék­értéke azonban csak néhány helyen érte el az egy-két mil­limétert. A következő 36 óra időjá­rását az Európa légterében »megült-« makacs anticiklon és a nyugatról támadó ciklo- nális időjárási frontok ösze- ütközése határozza meg. Az előrejelzések szerint egyelőre csupán kisebb átalakulásokra van kilátás. Az éjszakai le­hűlés tovább mérséklődik: a szombat hajnali minimumok valószínűleg még mindenütt fagypont alatt lesznek, de se­hol nem süllyednek mínusz 5 fok alá. Kisebb szórványos havazásra kell számítanunk, a szombati maximumok előre­láthatólag plusz 3 — mínusz 2 fok körül alakulnak ki. EGY IFJÚ VÁROS ... ) VCőzei értünk a célhoz.­a szociaihla Hadfitroi'Mzág teljes fölépítéséhez — mondotta Kállai Gyula elvtárs a országgyűlés pénteki ülésén Az országgyűlés pénteki ülésén folytatták az 1964. évi állami költségvetésről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, a Minisztertanács elnöke; Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint a Politikai Bi­zottság póttagjai, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkárai és a kormány tagjai. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Kál­lai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel. legjobban megfélelő munka­körben foglalkoztatják. A tavalyihoz viszonyítva növekedett költségveté­sünknek az az összege is, amelyet népköztársasá- | gunk külpolitikai fclada­I tainak Kállai Gyula elvtárs beszéde A térképek az ötvenes evek eleje óta tüntetik fel Volzs- szkijt. A gyors ütemben fejlődő település először a volgai vízi erőr.iü építőinek v rosa volt. 1951-ben még olyan harmincezren laktak itt, ma pedig már kilenc venkétezren. Akkor még hét is­kolája volt a városnak, ma pedig huszonnégy. S mennyi kulturá­lis központ épült: technikum, egészségügyi, két testnevelési és egy zeneiskola, központi művelődési ház stb. Ma már a vegyészeké is ez a város, nemcsak az építőké és az energiagazdálkodási szakembereké. A Szovjetunió egyik leg­nagyobb vegyikumbinitja épül Volzsszkijban. Három üzembe i kezdték meg a termelést a közelmúltban. A környéket tovább iparosítják, s így hamarosan kétszázötvenezerre no a város la­kossága. — Országunk gazdasági éle­te az elmúlt évben is legfon­tosabb gazdaságpolitikai el­veinknek. az ötéves tervben kitűzött céljainknak megfe­lelően fejlődött. Gazdaságpoli­tikánk egyik fő alapelve, hogy a termelés növekedésével pár­huzamosan, folyamatosan emelkedjék népünk életszín­vonala. A magyar nép jelenlegi élet- körülményeit össze sem lehet hasonlítani azzal, amilyen a Horthy-rendszer alatt volt. Nyugodtan állíthatjuk: száműztük a nyomort, népünk túlnyomó többsé­ge szilárd, biztosított, szolid anyagi körülmé­nyek között él, s tudja, hogy amilyen becsülettel dolgozik tovább, helyzete a jövőben olyan mérték­ben javul. Hazánkban sem a munkás­nak, sem a parasztnak, sem az értelmiséginek nem kell aggódva kutatni a jövőt, mint a kapitalista országok dolgo­zóinak, hogy vajon jól megy-e továbbra is a tőkés vállalko­zó üzlete, s lesz-e holnap is munka és kenyér. A mi rend­szerünk munkát és megélhe­tést biztosít mindenki számá­i. . Népünk életszínvonalát ter­mészetesen még nem hasonlít­hatjuk a nyugati országok ama kivételezett rétegeinek életnívójához, amelyek — ilyen vagy olyan formában — részesei a kapitalista és gyar­mati kizsákmányolásnak, vagy abból hozadékot kapnak. De már most vállaljuk az ösz- szehasonlítást a kapitalista or­szágok nagy többsége alapve­tő munkás- és paraszttöme­geinek életmódjával, mert ez az egybevetés a mi népünk jobb életét bizonyítja. Kállai Gyula ezután a ter­melékenység emelésének szük­ségességével foglalkozott, majd hangoztatta: ötéves tervünk első három évének eredményei elsősorban annak köszönhetők, hogy a bányákban, a gyárakban, az üzemekben, a közlekedésben, a szállításban dolgozó munká­sok zöme mindig híven telje­sítette kötelességét, s kész volt áldozatot is vállalni a nem várt nehézségek leküzdé­séért. De szólni kell arról is folytatta —, hogy csaknem minden gyárban, üzemben, hivatalban vannak olyanok is, akiket nem fűt az ügyünk iránti lelkesedés tüze, immel- ámmal dolgoznak rontván a becsületes dolgozók eredmé­nyeit is. A munkásosztály lég- jobbjaitól azt is kérjük, bogy példájukkal és ha kell, jó szóval is serkent­sék jobb munkára a ha­nyagokat. A szocializmus vívmányait mindnyájan élvezzük, dolgoz­zunk is érettük mindnyájan — ki-ki ereje és képessége szerint, de azonos szivvel és lelkesedéssel! A továbbiakban a mezőgaz­daság előtt álló feladatokról szólt, majd arról beszélt, hogy a szocialista szektor beruházá­saira előirányzott összegek zö­mét a folyamatban levő be­ruházások befejezésére kell összpontosítani. Gazdasági életünkben — folytatta — egyre növekvő a jelentősége a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsába tömörült államok között egy­re jobban elmélyülő nemzetkö­zi munkamegosztásnak. Meg­állapíthatjuk, hogy a KGST- ben tömörülő országok sikeres kooperációja két úton halad előre: valamennyi ország közös megállapodásával, továbbá az érdekelt országok közötti két vagy több oldalú megállapodá­sokkal. Mindkét, út azonos cél­hoz, az együttműködés elmé­lyítéséhez, a szocialista nem­zetközi munkamegosztásból fa­kadó előnyök teljesebb, jobb kihasználásához vezet. Az ilyen együttműködés elmélyí­tése a legfontosabb eszköz ar­ra is, hogy a szocialista orszá­gok népgazdaságainak színvo­nala a fejlődés során kiegyen­lítődjék, mégpedig a legfejlet­tebb országok színvonalán. A szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyös nem­zeti érdekeink szempontjából, elősegíti iparunk és egész nép­gazdaságunk fejlődését. Már a nyugati hírharsonák is rá­jöttek: hatástalanul pufogtat- ják frázisaikat arról, hogy a KGST miatt nemzeti iparunk háttérbe szorul. Kénytelenek voltak frontot változtatni, s ma már nem az együltműkü- dést, a munkamegosztást tá­madják, hanem éppen ellenke­zőleg, a lassúságot vetik a KGST szemére. Szembeállít­ják ezzel azt, hogy a Közös Piacban — úgymond — az együttműködés jobban és gyorsabban fejlődik. Ne fájjon a fejük a mi együttműködé­sünkért, volna mit írniuk a Közös Piac tagállamainak oly­kor viharos összeütközéseiről! A szocialista országok gazdasági együttműködé­se él, virul, és egyre gyorsabb ütemben fejlő­dik. Költségvetésünk csaknem 2 milliárd forinttal többet, mintegy 27 milliárd forintot fordít egészségügyi, szociális és kulturális kiadásokra. A mi idei költségvetésünk javítja a megnövekedett egészségügyi és szociális igények ellátását, és tovább növeli iskoláztatási lehetőségeinket. Nemrégiben volt két éve an­nak, hogy az országgyűlés el­fogadta az új iskolatörvényt, amelynek megvalósítása folya­matosan halad előre. Iskolapo­litikánk változatlanul azt a célt szolgálja, hogy minden gyermek elvégezze az általá­nos iskolát, s minél többen ta­nuljanak tovább középisko­lákban, főiskolákon és egyete­meken. Különösen szembeötlő az a négy fejlődés, amelyet az utób'-í néhány évben a közép­fokú iskoláztatásban elértünk. Míg például az 1960—61-es tanévben, ötéves tervünk első esztendejében 155 ezren tanul­tak középiskolában, ebben a tanévben már 210 ezer a nap­pali tagozaton tanuló középis­kolások száma. Ez azt mutatja, hogy lassan, de biztosan meg­érlelődnek a feltételek ahhoz, hogy általánossá tegyük a középiskolát. Az idei tanévben egyete­meinken és főiskoláinkon új felvételi rendszer alapján vá­logatták ki az első évfolya­mok hallgatóit. Amikor pár­tunk nyolcadik kongresszusán elhatároztuk, hogy a közép- és főiskolai felvételeknél meg­szüntetjük a származás sze­rinti megkülönböztetést, abból indultunk ki, hogy- társadal­munk osztályviszonyai gyöke­resen megváltoztak, az embe­rek ipegítélésében már nem a szociális származás a perdön­tő, hanem a szocializmus irán­ti hűségük, végzett munkájuk, tehetségük és rátermettségük. Sokan azt hitték, hogy ez a döntés veszélyes, háttérbe szo­rítja a munkás- és parasztfia­talokat az egyetemeken és fő­iskolákon. Nos mit mutatnak a tények? Az idei tanévben nem volt semmiféle előírás, hegy az első évfolyamok hall­gatóinak hány százaléka le­gyen munkás- vagy paraszti származású. Csak azt kértük: olyanokat vegyenek föl, akik a szocialista társadalmi rend hí­vei, és rátermettek a válasz tott szakma elsajátítására. Az idei tanévre az egyete­mekre és egyetemi jellegű fő­iskolák nappali tagozatára mintegy 14 ezer hallgatót vet­tek fel; 44 százalékuk fizikai munkát végző szülők gyerme­ke. Ezt igazolja, hogy a munkásosztály és a pa­rasztság gyermekei jó­részt leküzdötték azt a műveltségben hátrányt, amely az értelmiségi, kis­polgári és más foglalko­zású szülők gyermekeivel szemben korábban meg­volt. Kállai elvtárs hangsúlyozta: A szakemberek képzésében már túlhaladtuk a legtöbb fejlett tőkésországot, elértük a világszínvonalat. Nálunk ezer lakosra 8 egyetemi hallgató jut, és ez azt jelenti, hogy ha­zánk a nemzetközi összehason­lításban az első öt ország kö­zött foglal helyet. Erre büsz­kék vagyunk. Az a tény, hogy mi több szakembert képezünk ki, a termelés területén is an­nak biztosítékát hordozza ma­gában, hogy a jövőben elérjük és túlhaladjuk a fejlett tőkés­országokat. Az a fölény, amelyet a tő­késországok fölött a szakem­berképzésben kivívtunk és ki­vívunk, akkor lesz még na­gyobb hatóerő a két rendszer békés gazdasági versenyében, ha a szakembereket a terme­lésben, a termelés irányításá­ban, a műszaki fejlesztésben, a kutatásban, a kísérletezésben — mindenütt a szakképzettsé­güknek és rátermettségüknek ellátására tunk. fordí­Ez az indokolt növekedés ab­ból ered, hogy tovább bővül­tek hazánk kapcsolatai a vi­lág országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb ország­gal létesítettünk diplomáciai kapcsolatot. Ma már a világ 60 államával állunk diplomá­ciai kapcsolatban. Csaknem 100 országgal rendszeresen ke­reskedünk. Szilárd belső helyzetünk, a békés egymás mellett élés el­veit megvalósító aktív külpoli­tikánk eredményeként hazánk nemzetközi tekintélye az utób­bi esztendőben tovább növe­kedett Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tizennyolcadik közgyűlésén nem került napi­rendre, elhalt az úgynevezett magyar kérdés. Hét éve foly­tatott töretlen és világos bél­és külpolitikánknak jelentős nemzetközi sikere ez. Elmúlt, s úgy gondoljuk, örökre elmúlt az az idq, amikor a Magyar Nép- köztársaság nevét a reak­ciós erők a hidegháborús uszításban a haladással szemben fegyverként hasz­nálhatták. Külpoíitikánkban változat­lanul arra törekszünk, hogy to­vább erősítsük annak a testvé­ri barátságnak a szálait, amely hazánkat a szocialista világ- rendszer országaihoz és első­sorban a Szovjetunióhoz fűzik. Dolgozunk azon, hogy még jobb, barátibb viszonyt te­remtsünk a Magyar Népköz- társaság és a gyarmati rab­ságból felszabadult független államok között. Korrekt, jó viszonyban akarunk élni a ka­pitalista társadalmi berendez­kedésű államokkal is. Azokkal az országokkal, amelyekkel még rendezetlen ügyeink van­nak, hajlandók vagyunk az egyenjogúság és a kölcsönös megértés szellemében tárgya­lásokat folytatni. Változatlanul valljuk: a szo­cialista Magyarország és a semleges Ausztria mint két szomszédos állam példát mu­tathatna a világnak a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésében, a kölcsönösen elő­nyös, gyümölcsöző gazdasági, kulturális és politikai kapcso­latok fejlesztésében. Úgy ítéljük meg, elérkezett az idő arra is, hogy további kölcsönös lépések történjenek a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok kö­zötti viszony javítására. Megérett a helyzet arra, hogy a két állam viszonyát zavaró, ma még vitás kérdésekről hi­vatalos tárgyalások kezdődje­nek. — Az elmúlt esztendőben világszerte tovább növeked­tek a demokrácia, a nemzeti függetlenség — a béke és a szocializmus erői. Ennek ered­ményeként valamelyest eny­hült a nemzetközi helyzet an­nak ellenére hogy a háború megszállottjai, a leghatalma­sabb monopolista csoportok tobábbra is folytatják hideg- háborús tevékenységüket. Ja­vult a nemzetközi helyzet, (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom