Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-30 / 24. szám

Csütörtök, 1984. január 30. 5 SOMOGYI NÉPLAP A bizei tanító néni CSILLOGÓ GYERMEKSZE­MEK követik minden mozdu­latát, hallgatják a magyaráza­tot; deciméterről, centiméter­ről, milliméterről beszél a ma­gas, őszes hajú tanító néni, miközben keze, az örökké röpködő pillangó hol a kis Strohmayer Pistike, hol Pa- lacskó Jancsi vagy Silkó Ibi fején nyugszik. Bize legelfoglaltabb, leg­mozgékonyabb lakója özv. Szélessy Imréné. Délelőtt az iskolában kisfiúk, kislányok tanító nénije. Osztatlan az is­kola, négy alsó osztályt tanít egyszerre. A felsősök Marcali­ba járnak. Délutánja Bize fel­nőttjeié. Tele van energiával. Sok munkát vállalt magára, csoda, hogy győzi. A falu nép­frontbizottságának elnöke, a községi könyvtár vezetője. Két család kivételével az egész falu könyvtári tag. Büszke is erre. — Házról házra jártam — mondja —, igyekeztem meg­győzni az embereket, hogy so­kat kell olvasni, szükség van a könyvre. A gyerekek voltak a segítőtársaim. Szabad estéin a dohánysimí­tó brigádnak olvas fel egy-egy novellát, regényt. Beül az asz- szonyok közé, majd a munka végeztével egy-egy — a felol­vasással kapcsolatos — diafil­met vetít. AMIKOR NÉPFRONTMOZ­GALMI MUNKÁJÁRÓL ÉR­DEKLŐDŐM, elmosolyodik. — Ott bábáskodtam Buzsá- kon a népfront születésekor. Még itt sem dolgoztam Bizén — Mesztegnyőre jártam át ta­nítani —, amikor itt megvá­lasztottak elnöknek. Sokrétű, kiterjedt a mi munkánk. Min­denütt ott vagyunk, ahol segí­teni kell. Tudtam, hogy kormányki­tüntetést kapott. Nem emlí­tette egy szóval sem. Amikor szóba hozom, így válaszol: — Nem számítottam rá. Nem a kitüntetésért tettem... Sokat dolgoztak a tanácsvá­lasztások idején; most minden tanácstagnak két népfrontösz- szekötő segít: részt vesznek a gyűléseken, értekezleteken. A művelődési ház építésekor tár­sadalmi munkára mozgósítot­tak, a hároméves ezüstkalászos tanfolyam sikerében is nagy részük volt. Szélessyné tavaly is, az idén is munkaegységszámító tanfo­lyamot szervezett a községben. Szép számmal akadnak h^fl- gatói. — A számítások mellett ta­nulunk egy kis földrajzot, egy kis történelmet, hogy ne állja­nak tanácstalanul egy-egy nemzetközi esemény hallatára. Az előző években volt dol­gozók iskolája is Bizén. Az idei tanévben nem indítottak. Nincs már annyi »iskolaköte­les« felnőtt, hogy érdemes len­ne. A tanító néni »tájol«. — Most Kelevízre sétálok át egy-egy este, ott szerveztem meg a dolgozók iskoláját. Há­rom bizei — aki eddig még nem végezte el — elkísér, s ott tanul. A KÖZSÉG LAKÓI meg­szokták, hogy a tanító néni­hez forduljanak ügyes-bajos dolgaikkal. Az előbb kérte meg egy asszony, hogy segítsen ne­ki a csütörtöki moziszervezés­ben, majd egy kislány dugta be a fejét az ajtón, s ijedten szólt: »Adjon a tanító néni kalmopirint, mert a Margit meghal.« Tegnap este két kis- katona kereste föl. Színdara­bot szeretnének bemutatni Bi­zén. Azért fordulnak a tanító nénihez, mert hallották, hogy a helyi darabot is ő tanítja be, rendezi, festi a díszleteket, szervezi a közönséget. — Nincsenek fiúk a faluban. Legalább a bálon megtáncol­tatják a lányaimat... Végül rátért a legnagyobb gondjára: — A nyugdíjazás előtt • ál­lok. Nem is tudom, hogyan élek majd tétlenül... Meg­szoktam a munkát, a tanítást, az emberekkel való törődést. Balatonakarattyán vettem egy kis házat. De nem szeretnék egyedül maradni... Kezdeni akarok ott is valamit. Nem tu­dom, szeretnek-e kézimunkáz­ni az akarattyai asszonyok, összehozhatnánk egy tanfolya­mot ... Strubí Márta ÓRIÁSGOMBA Egy moszkvai udvarban bújt ki a földből ez a hatalmas gomba. Amikor a gyerekek megtalálták, először töknek nézték. A pöffeteggomba átmérője 32 centiméter, súlya pedig 5 kiló 70 deka. Hát ez valóban óriási! Párizsban volt egy kedves szokás. Álarcos, vidám párizsiak az év bizonyos napján kövér ök­röt — boeuf gras-t — vezettek végig a városon, kacagtag, mó­káztak, búcsúztak a farsang­tól. Olaszországban tengeri ha­jókat ábrázoló díszkocsikkal vonultak föl az emberek, ezért sokan a tengeri hajó (carrus navalis) kifejezésből származ­tatják a karnevál szót. Német­országban a hajdan divatozó álarcos felvonulásokról és a szokásos farsangi pajkossá- gokról a húshagyó keddet »bo­londok keddjének«, Narren- f est-nek nevezték ... A jó öreg Witzl karmester... — Bolond napok is azok, de még mennyire bolond napok!... — mondja az öreg pusztasze­mes! jäger, s akkorát kacag a párizsiak kövér ökrén meg a »bolond keddes németeken«, mint legénykorában, amikor még ő maga is »vadászott« az­zal a hosszú póznával — ka­kasra . .. No de csak szép sorjában. Pusztaszemes ott van Kőrös­hegyen és Kerekin túl, egy macskaugrásra a Balatontól. Kövér dombok alján végigfu­tó kis község, egyebek közt híres farsangjairól nevezetes. A farsangokat pedig kevesen ismerik jobban Pusztaszeme­sen, mint Bodri Károly, a het­venkét esztendős nyugalma­zott erdész. mGi A „boeuf gras” és a bolondok keddje-»> <«­Emberbál Pusztaszemesen «<• Merre kocsizott a Krédli és a Hanzi? — A jó farsangi mulatságok legénybállal kezdődtek. Dél­után összejöttek a legények a kocsmában, hálóztak reggelig, másnap délig, másnap estig. Bírták. Amikor a legények mulattak, oda az emberek nem mehettek ám, mert hát­tal jöttek ki... Mutatja, hogyan ... — De az emberbál volt az igazi. Oda párosán ment az ember, a feleségével. Egy ban­da trombitás zenész fújta a talpálávalót az embertánchoz. Hű!... Olyan trombitás ban­da volt az, hogy nem akadt párja. Isten nyugosztalja a jó öreg Witzl karmestert! Károly bácsi végigmulatta a legénybált is, az emberbált is Pusztaszemesen. — A jäger mehetett. Fabér­be ittam, fabérbe muzsikáltat­tam. Volt erdeje elég a Széche­nyi grófnak. Kire szórt hamut a zsákszamár? A nagy bálozást követő böj­ti »hétköznapok« a kakassü­téssel kezdődtek. — A legények fogtak egy kakast, kivitték a rétre, egy lyukas vájdlingot borítottak szegényre, 'hogy csak a feje látszott ki, aztán meghirdet­ték a nagy versenyt. Kis pén­zért hármat üthetett minden legény, bekötött szemmel per­sze, s aki a hosszú dióverő póznával eltalálta a kakast, azé volt. Aztán megsütötték, volt nagy evés-ivás. Pusztaszemesi szokás volt az is farsangkor, hogy zsákból szürke szamarat ügyeskedtek össze, végigvitték a falun. Minden háznál tojást gyűjtött a pajzán jókívánságokat kán- táló tréfás menet. S ahol nem adtak... ? Arra a házra és la­kóira hamut szórt a zsáksza­már, de jó vastagon ... — De a böjtöt ünnepeltük meg a legjobban — csillan fel az öreg jäger szeme. — Azt mondták, a faluban nem sza­bad húst enni. Jól van! Men­tünk ki a kapási pincehegyre, ott már elkészültek a jó »böj­ÜNNEP A SZÍNHÁZBAN , MÓRICZ ZSIGMOND: LÉG Y JÓ MINDHALÁLIG 1 921-re úgy emlékezhe­tünk, mint az ellenfor­radalom legvadabb, legtébolyultabb éveinek egyi­kére. A Nyugat című folyó­iratban való folytatásos publi­kálás után ekkor, ebben az évben' jelent meg regényalak­ban a Légy jó mindhalálig, majd 1929-ben készítette el az író a Nemzeti Színház kérésé­re a regény színpadi változa­tát. 1930-ban a kolozsvári Nemzeti Színház is műsorra tűzte a darabot, amely azóta is nagy közkedveltségnek ör­vend mind hivatásos, mind műkedvelő színművészetünk körében. A könyvsikernél lé­nyegesen nagyobb színpadi si­ker arra kényszerítette az Akadémiát, hogy 1930-ban Mó- ricznák ítélje oda a Vojnits- díjat... Miért fontos mindezekre utalni? Azért, mert Móricz az 1920-as évek átélt vergődését, eszmei színvallását rejtette el a debreceni kisdiák, Nyilas Mihály történetének a mélyén. Az iskolai élet, a »visszaemlé­kezés« csupán keretül szol­gált a mélyebb tartalomnak, egy a társadalomra vonatkozó írói vallomásnak. Egy több mint tíz éve megtalált Móricz- levélben olvashatjuk: »A Nyi­las Misi tragédiájában való­ban nem a debreceni kollé­gium szenvedéseit írtam meg, hartem a kommün alatt és után elszenvedett dolgokat... Én akkor egy rettenetes vihar áldozata voltam. Valami olyan naív és gyerekes szenvedésen mentem át, hogy csak a gyer­meki szív rejtelmei közt tud­tam megmutatni, amit érez­tem.-« Egyébként a Légy jó rhind- hálálig megjelenésének kora­beli sajtóvisszhangja a félre­értések, • félremagyarázások egész soráról tanúskodik. Vé­letlenül vagy vállalt szándé­kossággal? Ez utóbbiról lehet szó, mert a szélsőjobboldali sajtó részéről vehemens táma­dóhadjárat indult a regény el­len. Az Üj Magyar Szemle, az Auróra, a Pásztortűz Móricz megbékéléséről, ellágyulásáról beszélt örvendező hangnem­ben. De a megsejtett eszmei­ség egészen mértébe vesztett támadásra ingerelte egyebek között például a Budapesti Hírlap kritikusát, Szász Ká­a 3 3 ti« ebédek: hurka, kolbász, disznósajt. Ittuk a jó borokat, ettük a húst még hamvazó­szerdán is! Erős, mély basszus hangja van az öreg erdésznek. — Szép, hosszú életet meg­értem, jó farsangokat, de ve­szekedést itt a faluban még nem. Az emberbálba soha nem kellett rendőr, pedig ittunk, táncoltunk, vígan voltunk. — Csíp a szemével: — Hát azt tudja-e, hogy én tavaly októ­ber elseje óta egy csöpp vizet nem ittam, csak jó pusztasze­mesi bort? Farsangvidámí- tót!..! Maszkajárás Más faluban más a szokás Kifogyhatatlanul gazdagok a somogyi népi hagyományok. A párizsiak egykori boeuf gras-ját szerte a világon isme­rik, de ki hallott a barcsiak maszkajárásáról, az ottani né­metség két hatalmas farsangi bábujáról, a Krédliről és a Hanziról, amit évtizedekkel ezelőtt fortélyos kocsira sze­relve hordoztak végig a köz­ségen, úgy, hogy a bábuk fo­rogtak, mozogtak? Akarva-akaratlan eszébe jut az embernek: érdemes ta­lán azzal a gondolattal foglal­koznia valakinek, hogy ezeket a kedves, bohókás népszokáso­kat feldolgozza, és megment­se az utókornak. Bodri Károly bácsi is tud még mesélni és mások is ... Vincze Jenő rolyt. »A regény hőse — írta —, a tizenkét esztendős Nyi­las Misi rendkívül kellemetlen alak a maga kihívó elbizako­dottságával, minden szerctet- reméltóságot kizáró konoksá- gával, voltaképpen gyenge lá­bon álló erkölcsi érzékével, osztályharc-ízű úrgyűlöleté­vel ... Babér semmi esetre sem jár ki Móricz Zsigmond- nak.« Szász Károly és minden Száz Károlyok tévedtek! Mó­ricz Zsigmondnak a Légy jó mindhalálig lett valahány re­génye és drámája között a leg­ismertebb, legszeretettebb mű­ve, és éppen azok körében, akiknek az író szánta ezt a hitvallást. Félreérthetetlen és szenvedélyes izzású hűségval­lomás ez a meg nem értettek, a megtiportak, a szegények mellett, minden korok embe­réhez szóló tanítás a tudatosan vállalt tisztességről, becsület­ről. Vagy nem példa már a felnőtteknek is leckét adó Nyi­las Mihály felfűtött becsület­érzésével, fanatikus igazságke­resésével? De igen, példa, fel­nőtteket, ifjakat egyaránt magával ragadó, megkönnyez- tető örök példa. Nem ismerhe­tünk-e olykor magunkra Nyi­las Mihályban elszoruló szív­vel vagy nagyon mélyről fel- sejlő mosolygással, ami olyan tiszta és üdítő, mint az erdei patakok vize? M inden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a színház Légy jó mind- halálig-bemutatója ünnepien szép. Ez az előadás a legjob­bak közül való, sőt, művészi jelentőségében, sikerében is sokkal rangosabb az elmúlt évek legjobb előadásainál. Nem csalódtunk türelmetlen várakozásunkban; ez a bemu­tató, ha lehet, sokkal nagyobb ajándéka és bizonyítéktétele fellendülő színházművésze­tünknek, mint amilyenre szá­mítani mertünk. Móricz Zsigmondhoz ap­ró részletekben is hű és méltó előadás Sándor János rende­zőművészetét mutatja meg, és dicséri a méltató szavaknál ékesebben. Szerencsés a sze­reposztás; szándékában, dina­mikájában jó az összjáték, mert az együttes valahány tag­jára átragad (soha nemesebb ragályt színházunk színpadán!) az a lobogás, amely nélkül nincs emberábrázoló művé­szet A rendezés átgondoltsá­ga, az egyszerűségükben is hangulatteremtő, korhű szín­padképek, jelmezek, a szerep­lők lelkes játéka az összetevői ennek az ünnepi sikernek. És még valami... A ven­dégművész, Berek Katalin ma­gával ragadó, nyugtalanítóan tökéletes varázslata, ahogy játszik. Kivételes tehetségű, nagy művész játékában éledi újjá a Légy jó mindhalálig kisfiú hőse, Nyilas Mihály. Ez a szereppel való hibátlan azo­nosulás és azonosítani tudás az, amit varázslatnak kell ne­veznünk! A Berek Katalin megrajzolta Nyilas Misi-figura egyszerűségében, természetes­ségében szuggesztív és meg­rendítő, akárcsak a történet, az a gyermekemberi tragédia, amely az ő alakján át fejező­dik ki. Rendkívül gazdagon árnyalt ennek a szívünkhöz egyébként is közel álló gyer- mekemberhek a portréja, mel­létté hiteles a legapróbb voná­sig. Ha nevet, vele kell nevet­nünk; vele birkózunk, ha rátá­madó gondokkal verekszik gyermeki naivitással, de a jó eszményébe vetett felnőtteket is megszégyenítő hitével. És amikor arcán végigszántanak a nem színpadi könnyek, hanem az igaziak, nekünk is elhomá­lyosul a tekintetünk, összeszo­rul a szívünk. Nem, ez a Nyi­las Mihály nem színészileg ki­számított, külsőséges jelzőrend­szer alapján éledt így meg. Ez él és élt! Éretten, teljesen, ahogy Móricz megírta. Kevés­szer találkozhattunk eddig még — és itt egyáltalán nem a fe­ledékeny hálátlanság beszél A belőlünk — ilyen eleven erő­vel, megrendítően emberivé formált hőssel. S még valamit. Berek Katalin Nyilas Misije megérdemelné — amire a kri­tika szabott határain belül nem kerülhet sor — a figura ízekre szedő elemzését, mert az ábrázolás remeke. És mert ilyen’ sajnáljuk, hogy a fe­lejthetetlen jelző egy kissé megkopot kritikai szóhaszná­latunkban! Egy bizonyos: a ki­vételes tehetségű művész pá­lyáján új csúcsot jelent ez az alakítás, és joggal lehetünk' büszkék arra, hogy e csúcs el­érése a mi színházunk nevéhez fűződik... M int már mondottuk, az együttes összjátéka ki­váló, minden elisme­rést megérdemel, jóllehet a fő­hős belső izzású, szuggesztív játéka gyakran halványítja el a körülötte forgó szereplők művészi teljesítményét. Kal­már Z sóka könnyed, játékos játékkal megformált, robbanó vitalitású Böszörményijén és Papp Enikő jól jellemezett Do- roghy Sanyikáján kívül az osz­tálytársak, pajtások bizony jel­legtelenek, erőtlenek. Nem értjük egyébként, hogy miért kellett ezeknek a debreceni kisdiákoknak vademberhajza­tot növeszteniük. Horváth Jenő csupa szív, öregemberes fáradtságában is roppant szeretetreméltó — mert emberi — Valkay tanár ura, Gáti György igazgatója, Homokay Pál Pósalaky ura mind, mind emlékezetes alak­ja a Légy jó mindhalálig elő­adásának. Mészöly Júlia Bella szerepében kedves, de hul­lámzó szintű alakítást nyújt. Az eltúlzott drámai izzás ide­gen ettől a leányalaktól! Mé­szöly Júlia az ábrázolás külső­belső egyensúlyával marad adósunk, éreztetni véli inkább, mint megláttatni, miként jyt el ez a jól nevelt úrilány a lá­zadásig, a szökésig. A népes szereplőegyüttesnek úgyszól­ván minden tagja hiteles mó- riczi figurákat állít elénk. A sikerültebb reprodukálok kö­zött említjük Egerváry Klára, Szabó Ibi, Kiszely Tibor ne­vét, Gábor Mara okosan visz- szafogott, bár mértéken felül lágy Török nénijét. Vándory Margit Doroghynéja ürességé­vel és erőtlenségével hat ide­genül a lelkes, írótól, rende­zéstől egyaránt megihletett együttesben. Még talán annyit, hogy Forgács Tibor játékában életre kelt ugyan az író meg­álmodta, pontosabban: ábrá­zolta könnyelmű ifjabb Török, de ott kísért ebben a játékban az egyformaság is! A többieket majdnem fenn­tartás nélkül dicsérhetjük. V égül még ennyit: vajha állandósulna a majd ezután következő be­mutatók ünnepi jellege is. A Légy jó mindhalálig előadása kivételesen szép ünnepet ho­zott! László Ibolya CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Este 7 órakor: Légy jó mindhalálig. Arany-bérlet. VÖRÖS CSILLLAG FIMSZINHAZ Hattyúdal. Szélesvásznú magyar film. Korhatár nél­kül. (Február 3-ig.) Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. SZABAD IFJÜSAG filmszínház Huszárkisasszony. Szovjet film. Korhatár nélkül. (Feb­ruár 2-ig.) Előadások kezdete: 4, 6, 8 órakor. LATINRA SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZ 6 órakor: A kereskedelmi akadémia VI. előadása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom