Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-04 / 2. szám

Szombat, 1964. január 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP ÁSiaiagoBÉéiazók a téibsn — Nem tudom, hogyan ju­tunk ki Nagypusztára — mondja Czmerk István, a ber- zencei Jobb Élet Termelőszö­vetkezet elnöke. — Autóval biztosan nem, kocsi meg nincs ilyenkor... Nagypuszta, a szövetkezet állattenyésztési központja há­rom kilométernyire van Ber- zencétől. Ráadásul hó borítja az utat, s nincs még kitaposva annyira, hogy autó is járhat­na rajta. Nem is jutunk mesz- szire a járművel, gyalog foly­tatjuk utunkat. A végtelen fehérségben csak a fák és a varjak feketéknek. A mezőről lehámozta a szél a hó egy részét, és az útra so­dorta. Méteres hófúvások, szél fodrozta buckák torlaszolják el a csapást. Itt bizony csak a traktor törhet át. Meg a szán. Azt elbírja a hó. A pusztához közeledve a fehér takaró mind vékonyabb. Itt volt a legnagyobb ereje a szélnek, és amit csak bírt, elfújt innen. A kopasz jegenyék mellett már a föld is kilátszik. Sertések túr­nak vidáman. — Kell nekik a mozgás — így a gondozók. Jól érzik ma­gukat a süldők, úgy hancúroz- nak, mintha nem is tél volna. A gondozók bezzeg topognak. Az istállókban meleg van, a jószág délelőtti pihenőjét sem­mi sem zavarja. A takarmány elő van készítve. A pihenőszo­bában két állatgondozó me­legszik a kályha mellett. Nap­közi ügyeletesek. Naponta váltják egymást az állatgondo­zók, és ügyelnek a rendre az istállókban. Ma rájuk került a sor. Egyikük, Czmerk György már -két éve jár ki Nagypusz­tára, a hízómarhák mellé. — Hajnali ötkor jövök ki etetni, és délelőtt kilenckor megyek haza. A délutáni ete­tésre megint visszajövök — tá­jékoztat az idős embér. — De ma nem megyek haza, csak es­te, mert ügyeletes vagyok. Elmondja, hogy amikor le­esett a hó, a pusztán töltötték az egész napot, mert a nagy hóban meg hidegben nehéz volt a járás a falutól idáig. Hófúvásban törték az utat, da­coltak az idővel reggelente. Akkor kihozták az ebédet is magukkal, hogy ne kelljen dél­ben hazamenniük. Barbár Ist­ván a növendékmarhákat gon­dozza ugyancsak régóta. A hármas számú istállóban vég­zi munkáját, és most bejött a pihenőszobába melegedni. Ö is ügyeletes ma, mint társa. A jó meleg kályha mellett neki is a hideg reggelek jutnak eszébe: — Olyan négy kilométernyi­re lakom, s bizony járt úton is nehéz télen a gyaloglás, hát még amikor csapást kell tömi a térdig érő hóban. A takarmányosfogatosokról beszél, akiknek még jobban kijutott a kemény télből. Bil- lege Mihály és Kloncsár János nevét említi. — Mindig készen van a ta­karmány, sohase késnek be- hordásával —- mondja. — Még a hófúvás se ijesztette meg őket. Biliege Mihály fogatostól megtudom, hogy a rendszeres takarmányszállítás mellett a fejőket is ő hozza ki a faluból, és este hazaviszi őket. A tejet is ő hordja. Vele teszik meg az utat az állatgondozók is. örül­nek is nagyon: — Most már nem kell gya­logolnunk, szánnal járunk. Az állatgondozók munkája minden évszakban ugyanaz. Télen mégis nehezebb. Az is­tállókban meleg van ugyan, de a takarmány-előkészítőben meg az udvaron hideg fogadja őket. Reggel és este átfáznak az úton. És ez így megy napról napra. Munkájuk töretlen helytállást kíván, mert ha nem jól végzik el feladatukat, an­nak az állatok vallják kárát És ha rosszul bánnak a jó­szággal, a várt hozam is el­marad. Ez pedig — jól tudják a gondozók — az osztalékot csökkenti. Dehogy akarják ezt, hiszen sok egységük volt a múlt évben, és úgy jó, ha mi­nél több részesedés jut az egy ségre. Most az elnöktől kérdezik, hogy mennyit ér majd az egy­ség. — A számítások azt mutat­ják, hogy a tervezettet elérjük, körülbelül 24—25 forintos ré­szesedés várható — hangzik a válasz. Czmerk György 700, Barbér István pedig 600 egységet szer­zett tavaly, tehát most erre számítgatják az osztalékot. Rövidesen — a zárszámadás­kor — kézhez is kapják. Fát tesznek a vaskályhára, kabátot vesznek magukra, és elhagyják a meleg szobát. Az istállóba mennék, megnézik, rend van-e mindenütt. Lépteink alatt csikorog a hó. A falu felé vivő úton az egyik hófúvás tövében megállunk.- Az elnök megjegyzi: — Nagy megnyugvást jelent nekem is, hogy tudom: jó ke­zekben van az állatállomá­nyunk. Ezek az emberek, de a többi gondozó is törődnek a rájuk bízott jószággal. Jó tud­ni, hogy amíg idekint tombol a tél, az istállókban jó körül­mények között telelnek át az állatok. Ez nekik, az állatgon­dozóknak és a takarmányosok- nak köszönhető. Heraesz Ferenc Aktívabb eszmei offenzívát Az MSZMP Vili. kongresszusa azt a feladatot állította a pártszervezetek, a kommunis­ták, a közgondolkodás alakítá­sában közreműködő minden szerv és ideológiai műhely elé, hogy nagyobb aktivitást tanúsítsanak a szocialista esz­mék terjesztésében, tanítsák meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gon­dolkozni. A jelszavak nyelvé­re lefordítva: a kongresszus meghirdette a szocialista ideo­lógia offenzíváját. Az offenzív ideológiai mun­ka szükségességét maga az élet vetette föl. Az ország bel ső fejlődése fordulóponthoz érkezett: csaknem két évtized megfeszített, áldozatos harcá­ban új rendet teremtettünk a lerombolt régi helyében, le­raktuk a szocializmus gazdasá­gi, politikai és ideológiai alap­jait, amelyre felhúzhatjuk a szocializmus és kommunizmus épületét. Ebben a munkában politikailag, gazdaságilag és az ideológia legfontosabb kérdé­seiben végleges vereséget szen­vedtek a régi uralkodó osztá­lyok; az új forradalmi ideoló­gia milliók gyakorlatának ve­zérfonala lett. A megdöntött társadalmi rend eszmei öröksége azonban még mindig kísért: sok ember MI LEGYEN ELŐBB: TRAKTOR VAGY MUNKAGÉP? Érdekes problémát vetett föl nemrégiben termelőszövetkezetünk gépesítésével kapcso­latban Gőgös Péter bonnyai tsz-einök. Leve­lében arról ír, hogy náluk, a Zöldmező Ter­melőszövetkezeiben nincs arányban a traktc- rok'és a munkagépek száma. Annyi a munka­gépük, hogy a Karádi Gépállomásnak is köl­csönözhettek a szántás-vetés idejére, sőt még a szállításokhoz is adhattak pótkocsit. Innen a kérdés: Azért kapjon a tsz vetőgépet, ekét, pótkocsit, hogy legyen mit bérbe adnia, vagy pedig azért, hogy saját traktorai után akasz- sza őket? Az első kérdésre eleve nemleges választ ad­hatunk, hiszen jól bevált' módszer a bonnyai esetnek pontosan az ellenkezője, az tudniillik, hogy a gépállomás gépeit bérlik a termelőszö­vetkezetek. Ez a módszer a természetesebb, az ésszerűbb és a gazdaságosabb. Miért tapasz­talható mégis ennek éppen a fordítottja a bonnyai tsz, illetve a Karádi Gépállomás ese­tében? Megtudtuk, hogy a bonnyai Zöldmező Tsz 1700 hold szántóján két szövetkezeti traktor végzi a szükséges munkákat. (Az idén kapják meg a harmadikat.) Ehhez a két géphez — egy lánctalpas és egy kiselejtezésre váró G—35-ös —, tucatnyi munkagépük van, köztük vető­gép, rendsodró, műtrágyaszóró stb. Ezeknek a vontatására alkalmatlanok a meglevő erő­gépek. Mert ugyan ki próbálná meg például lánctalpas traktorral gyűjteni a szénát, vagy kormos traktorral elvégezni a tavaszi fejtrá­gyázást a zsenge vetéseken? A bonnyaiaknak tehát van egy csomó olyan munkagépük, amit kénytelenek kölcsönadni a gépállomásnak, mert saját erőből nem üzmeltethetik őket. Meg kell jegyezni azt is, hogy az idén érkező univerzális traktor sem segíti ki őket a baj­ból egészen, mert még akkor is marad mun­kagépük, amit nem lesz mivel vontatni. Ez azért is valószínűbb, mert van a szövetkezet­nek egy Orkán silózója, aminek működtetésé­hez ugyancsak gumikerekű traktor kell. Ezen­kívül a silóhordást is meg kell oldaniuk... Egy szó, mint száz: Bonnyán nem kielégítő a gépellátás. Marosi József, a Tabj Járási Ta­nács vb-elnökhelyettese azt mondta: Előbb munkagépekkel igyekeznék ellátni a szövet­kezeteket — ez kevesebb pénzébe is kerül a tsz-nek —, s csak azután jönnek a nagyobb beruházások, a traktorok. Ez így helyes, meg­fontolt elgondolásból eredő álláspont. De még jobb lenne, ha gondosabb mérlegelés alapján osztanák el a munkagépekét, és jobban meg­néznék, hogy az adott gazdaságban van-e any- nyi és olyan erőgép, amivel vontatni lehet a munkagépeket Bonnyán aránytalanság ta­pasztalható, s ez legyen figyelmeztetés min­den illetékes részére. A közmondás szerint: Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Vagyis annyi munkagép kerüljön a tsz-ek- be, amennyit meglevő erőgépeikkel üzemel­tethetnek. II. F. fejében még mindig hat a pol­gári világnézet, hatnak a nyárspolgári magatartás leg különfélébb maradványai — sokszor békés együttesben a szocialista ideológia elemeivel. Az eszmei offenzíva célja tehát az, hogy a szocialista tár­sadalom fölépítésével együtt és vele szoros kölcsönhatásban a társadalom minden tagjának világnézete megfeleljen a szo­cialista valóságnak, szűnjön meg a lét és a tudat között még meglevő különbség. Annál is inkább szükség van erre, mert a szocializmus és a kapitalizmus nemzetközi erő­viszonyaiban bekövetkezett változás a két rendszer harcá­nak új szakaszát tűzte napi­rendre: a békés egymás mel­lett élés körülményei között a harc gazdasági és ideológiai síkra terelődött. S ebben a harcban csak akkor győzhe­tünk, ha a szocializmus nem­csak a politikai és a gazdasági viszonyokban, hanem az em­berek gondolkodásában is uralkodó lesz. Az eszmei of­fenzíva napirendre tűzését te­hát ez a két körülmény dik­tálja, s egyben megszabja az offenzíva tartalmát és mód­szereit is. Az eszmei offenzíva minde­nekelőtt nem látványos, nem zajos hadjárat, nem bontható le egyes kampányokra, hanem szívós mindennapi feladat, át­fogja a gazdasági, a politikai és az ideológiai építőmunka minden területét. Nem merül ki abban sem, hogy időnként hajtóvadászatot rendezünk az ideológia vagy kultúra nega­tív jelenségei, káros megnyil­vánulásai ellen. Az eszmei offenzíva elsősor­ban aktív, kezdeményező el­méleti és ideológiai munka. Olyan megfeszített gondolati tevékenység, amely folytono­san figyeli az élet új jelensé­geit, állandóan szembesíti az elméletet és az elvi megállapí­tásokat a változó gyakorlattal, s marxista—leninista választ ad a valóság fölvetette minden új kérdésre, bátran elvetve az idejétmúlt következtetéseket. Az ilyen kommunista maga­tartás biztosítja leginkább a szocialista építőmunka és a szocialista közgondolkodás fej­lődésének szoros egységét és kölcsönhatását. Mert az esz­mei offenzíva csak akkor éri el célját, ha visszahat a szo­cialista építőmunka tökélete­sedésére, és a fejlődő társadal­mi tevékenységből táplálkozik; másrészt a valóságnak és a tu­datnak ez a szoros kölcsönha­tása azzal jár, hogy a mar­xizmus—leninizmusnak éppen a lényege, a lelke: a valóság változásai iránti érzékenység és a rájuk való helyes reagá­lás válik a szocializmus építé­sén munkálkodók vérévé. Az eszmei offenzíva azt je­lenti továbbá, hogy az életben még meglevő káros jelensé­gekkel, az emberek gondolko­dásában, magatartásában, ízlé­sében ható elmaradottsággal elsősorban pozitív ellenpéldá­kat állítsunk szembe. A neve­lés és meggyőzés legjobb mód­ja az ideológiai munkában is a példamutatás, az új, a szüle­tő vagy a már megerősödött szocialista értékek felkarolá­sa. Az a célunk, hogy elterjesz- szük a szocialista közgondol­kodást, a szocialista életesz­ményeket, a szocialista erkölcsi normákat. Elvont síkon, álta­lános alapelvek hangoztatásá­val itt nem sokra megyünk. A munkamorál, a szocialista em­berség, a társadalmi felelősség követendő példáiban egyálta­lán nem szűkölködünk már, de a marxista gondolat, a szocia­lista irodalom, művészet is sok olyan értéket hozott már létre, amelyeknek közkinccsé tétele és felkarolása nemcsak a szocialista gondolkodás, er­kölcs és ízlés elterjedését szol­gálja, hanem visszahat az ilyenféle példák és értékek gyarapodására is. Ha az eszmei offenzívának ezekről az alkotó, pozitív ösz- szetevőiről nem feledkezünk meg, akkor — és csakis akkor vehetjük föl az eredményes harcot a köztünk és bennünk élő káros, polgári és kispolgári nézetekkel, megnyilvánulások­kal. Mert helytelen lenne el­hanyagolni a marxista—leni­nista világnézet harcoskritika- jellegét, hiszen az offenzíva szó maga is ezt tartalmazza. Az eszmei offenzíva fontos teendője ugyanis a kritikai közszellem, mindenekelőtt pe­dig a marxista kritika meg­erősítése. S itt sok még a meg­oldatlan feladat. Tisztázni kell a kritikai mércék és normák, az irodalmi-művészeti alkotó­munka alapkritériumainak ér­telmezését. Mindenekelőtt ki­mozdítva passzivitásukból, csa­tasorba kell állítani az alkotók és a közönség nevelésében olyannyira fontos marxista kritikusi gárdát, arra kell ösz­tönözni őket, hogy éber fi­gyelemmel kísérve a születő szocialista értékeket, kezdemé­nyezzenek a nézetek tisztázá­sában, a nem marxista kriti­kai és művészeti koncepciók bírálatában. Az eszmei offenzíva nem nélkülözheti a párt által meg­hirdetett és a gyakorlatban is Ziergiebel SEBHELYES áRCU (61) Még meg kellett írnia a fel­jelentést. Jegyzeteket készített magának, mielőtt az írógép­hez ült... Innsbruck, fogság, Dachau, szökés, polgármester, körzetvezető — lopott bőrönd, Paríu, München, Berlin, kém­kedés, zsarolások, Kufrat, az az ápolónő, június tizenhetedi- ke. — Mit közölhet még Sei- ser? Dr. Werner úgy számolt, hogy a valószínűsíthető me­rénylet Kufrat ellen és a többi tény, végül fenyegetése, hogy az egész ügyet átadja a sajtó­nak, nem teszi lehetetlenné, hogy letartóztatást parancsot csikarhat ki ‘Jakutek, alias seb­helyes ellen. Egy óra múlva elindult. A íőállamügyész lakása gyalogo­san mindössze tíz percnyire volt. Bőven volt még ideje. Az ügyvéd egy kis kerülőt tett az üzleti negyeden át. A főutcá­ban megakadt a forgalom. Dr. Werner érdeklődéssel állt meg, amikor a forgalmi akadály okát felismerte. Né­hány száz fiatalember transz­parensekkel vonult az utcán. »Tárgyalásokat az NDK-val! — Pokolba az atomrakéták­kal!-« — ez állt a papírtáblá­kon, amelyeket hordoztak. Mo­solyogva figyelte az ügyvéd a rendőröket, akik szigorú, hi­vatalos arccal kísérték a fel­vonulást. Amikor a menet a közelébe ért, először tett valami szo­katlant. Utánozta a többi járó­kelőt, és tapssal fejezte ki együttérzését a tüntetőkkel. És néhány másodpercre olyan gondolata támadt, hogy maga is elcsodálkozott rajta: azt gondolta és azt kívánta, bár állna valamelyik papírtáblán ilyen felirat is: »Lie a fasisz­tákkal, fegyházba a sebhelyes­sel !« Egy férfi szólította meg: — Jó napot doktor úr, gon­dolatban bizonyára már ezek­nek a fiataloknak a védőbeszé­dét fogalmazza, ugye? — Az egyik ismert napilap szerkesz­tője volt — Ellenkezőleg, Kunze — válaszolt az ügyvéd mosolyog­va —, éppen egy feljelentést gondolok át. Benn van most a főnök a szerkesztőségben? — Természetesen, már há­rom órája. Mi újságírók sajnos nem alkatunk olyan sokáig, mint a más foglalkozásúak. Dr. Werner elengedte füle mellett ezt az ironikus célzást, és hirtelen így szólt: ■— Tudja mit, magával me­gyek a szerkesztőségbe. Hiszen maga most biztosan vissza­megy a taposómalomba, hogy erről a tüntetésről írjon. — A szerkesztőségbe me­gyek ugyan, de nem azért, hogy erről a gyönyörűségről írjak, ezt elintézi a helyi szer­kesztőnk a hetedik oldalon. Jöjjön, Eberhardt örülni fog, ha láthatja. • • * Eberhardt főszerkesztő való­ban örült. Már hosszabb ideje ismerték egymást, és olykor össze is jöttek egy üveg bor mellett. Mikor dolgozószobájában he­lyet foglaltak, a szerkesztő mo­solyogva szólt: — Ha ilyen időben keresel fel, akkor nyilván néhány inyencfalat van a tarsolyod­ban a nyomorgó sajtó számá­ra. — Csakugyan van valamim a számodra — válaszolta dr. Werner. — De ezt az ügyet semmi esetre sem nevezném ínyencfalatnak, ahhoz túlságo­san is bűzlik. A főszerkesztő kezét dörzsöl­te. — Tehát korrupciós botrány, ezt használhatom. A nagykö­zönség mohón falja az ilyen eseteket. Az emberek valahogy megérzik, hogy az az aranyfo­lyam, amelyben a mi notabili- tásaink fürdenek, nem eredhet egészen tiszta forrásokból, ezért mindig éreznek némi elégtételt, ha ilyen botrányok igazolják gondolataikat. — Többet érne, ha inkább állandó erélyes tiltakozásuk­nak adnának hangot, mint ahogyan azt például egyes te­rületeken már gyakorolják. De csalódást kell okoznom neked. Nem korrupcióról van szó, ha­nem sokkal többről. Egy hábo­rús bűnösre akadtam. A váro­sunkban lakik. — Ügy. — A főszerkesztő igyekezett csalódását leplezni. — Hát egy ilyen história, hm, no, igen, őszintén szólva, ked­ves barátom, manapság nem éppen szenzáció... — Hagyd abba a szenzációi­dat! — kiáltott fel az ügyvéd bosszúsan. — Ti újságírók nyilván már csak slágercímek­ben tudtok gondolkozni. De le­gyen meg a slágercímed. An- ngk az embernek, akiről be­szélek, Jakutek a neve, vagy ha akarod: »A sebhelyes arcú-«. — Jakutek? Csak nem az a gyümölcslégyáros? — Pontosan az. Tessék, fusd át a feljelentésemet. — Dr. Werner átadott egy másolatot. Eberhardt meglepődve kiál­tott fel, amikor az átfogó és részletes indokolást elolvasta. — Ez mindenesetre több, mint amit vártam. De hitelt érdemlő mindez, úgy értem, bizonyítható? — Azt hiszed talán, hogy képzelődöm? Szeretném, ha ezt az ügyet egészen feltűnően hoznád ki, lehetséges ez? — Hát persze. Ma este ki is jön az első cikk. Ezt az anya­got részletekben hozom, hat héten át. Remélem, csa'k en­gem informáltál róla? megvalósult türelmet, baráti í szellemet mindazok iránt, akik fmég nem mindenben értenek — Egyelőre, de az egész saj-regyet velünk. Hiszen a szocia­tót mozgósítani fogom. Csak? lista közszellem alakulása is egyre kérlek: várj addig a? ellentmondásos folyamat, publikálással, amíg megkapodfamelyben a réginek és az új- tőlem a jelzet. Előbb az ál-fnak az elemei állandó harcot lamügyésszel kell beszélnem,f vívnak egymással. A szocializ- azonkívül lesz még egy érde-f mus eszmevilágához közeledő kés látogatásom a fogházban, emberek nevelése igen nagy Dr. Werner röviden elmond-!itürelmet igényel; a türelmet­ta a Seiser-ügyet. Kevéssel! lenséS> főle§ Ped^ a rideS le­.... ... ... __ Inezes, a dogmatikus merevseg u tóbb elbúcsúzott, hogy a fo- |és a* liberáiis engedékenység államügyészt felkeresse. (, egyaránt csak kárt okozhat. Ahogy dr. Werner elhagyta! Az Ideológiai egyet nem értés a szobát, a főszerkesztő behív-iinem lehet akadálya a politikai ta titkárnőjét együttműködésnek, ha ez az — Edit kisasszony, egy fon-? együttműködés magában fog­tos anyagnak kell még ma be­kerülnie az első oldalra. Írja, kérem... * • • lalja az idegen nézetek bírá­latát. Ennek a bírálatnak azonban csak az szolgáltathat szilárd bázist ha gondosan A íőállamügyész jókedvűen á megmutatjuk és felkaroljuk üdvözölte dr. Wernert. — örülök, hogy végre magát ' is látom, doktor úr. Ma reggel! igazán nem tudtam a telefon-, hoz jönni, iszonyúan zúgott a1 fejem, tegnap este kuglipar-' fim volt, ért engem. Jöjjön, a' reggeli már készen vár. Ízlésesen berendezett ebéd- ( lőben foglaltak helyet. — Szolgálja ki magát, dók-] tor. — Az államügyész zsem­mindazt, ami már a mienk a felénk közeledőkben, s közö­sen örülünk a szocializmus eszméi felé tett minden újabb lépésünknek. Az eszmei harc tehát pél­damutatást, a valóság szünte­len tanulmányozását, elmé­lyült gondolati tevékenységet, a szocialista értékek ápolását, aktív kritikai szellemet, ugyan­akkor türelmet, bölcsességet lét es pirított kenyeret tolt, , , ,, ,, , .... Követel meg minden pártszer­vendege ele, es maga toltott , , ... , . , , ’ . ,. ..... vezettol, minden kommumsta­neki kávét. Aztán a tolásért ,,, ...................... ..... ,, ... . ..... ,, , tol, az ideológiai es kulturális nyúlt, néhányszor megcélozta s. . , ............. . < front minden munkásától, a kés elevel, es gyakorlott kez- j Baranyai Gyula. az MSZMP KB kulturális zel leütötte a tetejét. (Folytatjuk.) osztályának helyettes vezetőj«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom