Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-15 / 11. szám
Szerda, 1964. Január 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hogyan segíti az állam szakemberekkel a tsz-eket? BÁRMERRE JÁRUNK AZ ORSZÁGBAN, mindenfelé •láthatjuk, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás évről évre jobb eredményeket mutat fel. Igaz, hogy a fejlődés nem mentes kisebb-nagyobb gondoktól' sem. S ha ezek kerülnek szóba, akkor a legtöbben arra hivatkoznak, hogy a legutóbbi években bekövetkezett nagyarányú előrehaladás ellenére még mindig kevés gép, műtrágya, vegyszer, megfelelő nagyüzemi gazdasági épület áll a tsz-ek rendelkezésére. Vitathatatlan, hogy ezeknek s általában az anyagi, műszaki tényezőknek igen fontos szerepük van a termelőszövetkezetek további erősödésében. Példák, tények százai figyelmeztetnek azonban arra, hogy a jó természeti adottságok, a leghasznosabbnak ígérkező beruházások, a legkorszerűbb fölszerelések is csak akkor gyümölcsözőek, ha kellő hozzáértéssel gazdálkodnak a nagyüzemekben. Ennek pedig nélkülözhetetlen feltétele, hogy elégendő és jól képzett szakember dolgozzék a tsz-ekben. Ez az oka annak, hogy az állam nemcsak előnyös hitelekkel, sokféle egyéb gazdasági támogatással segíti a termelőszövetkezeteket, hanem szakmai vezetésük erősítésével is. A 3004-es kormányhatározatok alapján 1959 óta mintegy 5500 szakembert irányítottak át más munkahe- helyekről a nagyüzemi társas gazdaságokba. Azok a szakemberek, akik vállalták, hogy 3—5 évig valamelyik, még meg nem erősödött szövetkezetben dolgoznak, jövedelemkiegészítést kapnak az államtól. Emellett egyéb — társadalombiztosítási, lakásépítési stb. — kedvezményeket is élveznek az ilyen úgynevezett kihelyezett szakemberek. Bőséges tapasztalatok bizonyítják, hogy,a tsz-ek szakemberekkel való támogatásának ez a módszere bevált. Jórészt a kihelyezettek munkájának hatására erősödött meg, zárkózott fel a közepesek vagy a jók soraiba sok gyenge termelőszövetkezet. Igazuk van azoknak, akik szerint az egyik legjobb »befektetés«, ha rátermett és odaadóan dolgozó agronómu- sokkal, állattenyésztőkkel, könyvelőkkel segíti az állam a tsz-eket, mert ez a támogatás a gazdálkodási eredmények növekedésével sokszorosan és rövid idő alatt megtérül. A termelés, az árutermelés fokozásával, a költségek csökkentésével természetesen velejár az is, hogy nagyobb lesz .a tagok részesedése, jövedelme. A KORMÁNY ÜGY HATÁROZOTT, hogy 1964-ben újabb szakembereket irányítanak át a tsz-ekbe, mert még sok nagyüzemi társas gazdaság rászorul erre a támogatásra. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy az érintett szövetkezetek szakmai vezetése olyan mezőgazdászokkal és könyvelőkkel erősödjék, akik eddigi működésükkel már bebizonyították alkalmasságukat nehéz feladatok jó megoldására. A 3004/6-os határozat előírja azt is, hogy elnöki tisztség betöltésére csak kivételesen, a földművelésügyi miniszter engedélyével lehet valakit átirányítani termelőszövetkezetbe. A leghelyesebb, ha elnököt maguk közül választanak a szövetkezeti tagok. Nagyon indokolt és méltányos a határozatnak az a pontja is, amely szerint azok az elnökiek, mezőgazdászok és könyvelők ■ is kaphatnak indokolt esetben jövedelemkiegészítést, akik nem átirányítással kerültek valamelyik gyenge tsz-be. Ugyanilyen állami támogatást lehet engedélyezni azoknak, akik amellett, hogy saját szövetkezetükben dolgoznak, másik tszben is ellátják az elnöki, a mezőgazdászi vagy a könyvelői teendőket. Elősegíti a határozat a nyugdíjas szakemberek munkavállalását is. A megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya vezetőjének hozzájárulásával a gazdaságilag meg nem erősödött tsz-ekben 3—5, a közepesekben pedig 2—3 évi időtartamra a szüneteltetett nyugellátással azonos ösz- szegű jövedelemkiegészítésben részesülhetnek a nyugdíjas szakemberek. Mindamellett lehetőség van arra is, hogy azok, akik 1964- ben végeznek valamelyik közép- vagy felsőfokú mező- gazdasági oktatási intézményben, gyakornoki idejüket termelőszövetkezetekben töltsék. Az ilyen gyakornokokat fogadó tsz-ek vissza nem térítendő állami támogatásként megkapják a gyakornoki fizetésnek megfelelő összeget. Ez a kedvezmény is számottevően hozzájárul ahhoz, hogy tovább javuljon a termelő- szövetkezetek szakemberekkel való ellátottsága. A legjobb megoldás természetesen az, hogy a termelő- szövetkezetek maguk gondoskodnak szakemberekről. Ezért helyes, ha a tsz-ek minél több fiatalt küldenek felsőfokú iskolára tanulmányi ösztöndíjjal. Az állam ehhez is segítséget nyújt a szövetkezeteknek: vissza nem térítendő támogatásként rendelkezésükre bocsátja az ilyen ösztöndíjak összegét. MESSZEMENŐ ÉS SOKOLDALÚ tehát az a gondoskodás, amellyel államunk a tsz-ek szakmai irányításának fejlesztését előmozdítja. A szövetkezeteken a sor, hogy éljenek a felsorolt lehetőségekkel, elsősorban ők maguk látják ennek hasznát, de jól szolgálják vele az egész mezőgazdasági termelés és ezáltal a népgazdaság érdekeit is. Gulyás Pál Mulasztásokra, hibákra derített féitfí a népi ellewtfrzés a tabi Járás fsz-eiben A tabi járás népi ellenőrei vizsgálatot tartottak a közelmúltban a termelőszövetkezetekben. Az ellenőrzés programjában három célfeladat szerepelt. Egyrészt azt vizsgálták, hogy mekkora területet kaptak háztáji gazdálkodásra a tsz- tagok, másrészt az év végi leltározás tapasztalatait vették számba, harmadsorban pedig fölmérték, hogy milyen szállásokon telel át az állatállomány. Aki használja a földet, az fizessen A rend azt követelné meg, hogy a szövetkezeti tagok akkora területet használjanak, amekkorát az alapszabály előírásának megfelelően kaphatnak. Ezzel szemben Kányán pl. 87 holddal több a háztáji föld a megengedettnél. Évek óta így van ez ebben a községben. A többletet a szövetkezet vezetői nem vették külön nyilvántartásba, s nem küldtek róla kimutatást az adóügyi csoportnak. így tavaly is, azelőtt is a közös gazdaság fizette meg ennek a területnek az adóját. Más rendellenességekre is fény derült egyik-másik helyen. Előfordult, hogy a háztájiban végzett fogatmunkát nem térítették meg a tagok. Sőt még mindig akad példa arra is, hogy némelyik szövetkezetben kívülállóknak juttatnak szinte adományként földet. így aztán a postamester, az állomásfőnök, a falufelelős rendőr teljesen jogtalanul használ kisebb-nagyobb területet. Gyakori hiba, hogy velük sem fizettetik meg a föld adóját és megmunkálásának költségeit. Hová tűnt a villanymotor? Az év végi leltározás módot ad arra, hogy pontosan számba vegyék mindenütt a közösség vagyonát. Az ellenőrzés tanúsága szerint nem mindegyik szövetkezetben fordítottak erre még most sem kellő gonn Zíer0fEbel (70) — Demokrácia — ismételte Seiser keserű iróniával —, a nép uralma. Hol van ez az uralom? Kik ülnek itt a börtönökben? Szabadság a sebhelyes számára, az atombomba. a háború dicsőítése és előkészítése .számára. Ismét a régi játékosok keverik a kártyát, ezúttal új jelmezben. 1 Demokrácia, szabadság, sohasem hallottam olyan gyakran ezeket a szavakat, mint Németországnak ebben a részében; úgy forognak újságjaikban, mint a kopott aprópénz, de jaj annak, aki él ezekkel a fogalmakkal, aki kimondja az igazat. . — Kedves fiatal barátom — felelte az ügyvéd mosolyogva —, hiszen ezt mind rég tudjuk, bár a kép nem olyan sötét, mint ahogy ön festi. A tárgyaláson majd tapasztalja, hogy az igazság hangosan és félreérthetetlenül felemeli szavát, akár tetszik a sebhelyesnek és elvbarátainak, akár nem. Ez persze nem lesz népünnepély, hisz ismeri a kedves allegóriát: amikor Pythagorász felfedezte a róla elnevezett, ' tételt, száz ökröt áldozott az isteneknek. Azóta reszketnek az ökrök, valahányszor új igazság került napvilágra. Nem engedjük magunkat megfélemlíteni sem a főállamügyésztől, sem felsőbb helyen működő «ívbarátaitól. — Bár igaza lenne — válaszolta a letartóztatott komolyan. — Sokan gondolkoznak úgy, mint ön, de más a kívánság meg a jószándék, és megint más a cselekvés és a harc. — Harcoljunk tehát, barátom. És most visszatérve a dologra: hogyan támadt az az ötlete, hogy a sebhelyest a mi városunkban keresse? — Véletlenül. Nemrég egyik újságunkban úgynevezett megemlékező cikk jelent meg a balsikerű magyarországi puccsról. A cikk mellett fényképen mutatták be, hogy szövetségi elnökük egy volt SS- tisztnek, Otto Franknak kitüntetést nyújt át. Különleges szolgálataiért a magyar- országi ellenforradalomban. Ez az ember érdekelt engem, mert nagyon hasonlított az egyik ügynökre, akivel annak idején együtt utaztam autón a határig. Kitudtam a címét, és megtudtam, hogy itt lakik. Titokban azt a reményt dédelgettem, hogy rajta keresztül a sebhelyesnek is nyomára jutok. Rokonaim vannak ennek a városnak a közelében. így néhány napig zavartalanul nyomozgathattam. Egyik nap aztán megpillantottam a sebhelyest. Égy sötét Opel-li- mousine-ban ült. Az autó néhány lépésnyire állt meg tőlem az együgyű nevű »Kávébab« vendéglő előtt. Három férfi szállt ki belőle. Egyiküket nem ismertem, a másik az én időközben rendjellel jutalmazott úti társam volh; az ő oldalán ment a sebhelyes. Követtem őket a vendéglőbe. Nem maradtak az étteremben, hanem eltűntek az egyik szomszédos helyiségben. A pincértől megtudtam, hogy a kuglipályához mentek. Óvatlan dolog volt tőlem, hogy a vendéglőben vártam rájuk, s emellett még egy végzetes hibát követtem el: a pincérnél érdeklődtem a nevük után A pincér meghökkent, zárkózottá vált, és azt állította, hogy nem ismeri ezeket a vendégeket. Félóra múlva egy rendőr- járőr őrizetbe vett. Valószínűleg a pincér figyelmeztette a sebhelyest és Frankot. A továbbiakat, beleértve az ellenem koholt vádat, ön is ismeri. — Tudna pontosabb személyleírást adni a harmadik, úrról? — Nem ügyeltem rá különösebben. Ha nem tévedek, a halántéka szürke, középmagas termetű, talán valamivel fiatalabb önnél. — Voltak-e vágások az arcán? Klaus Seiser a vállát vo- nogatta. — Lehet, de megérti, hogy engem jobban érdekelt a másik kettő ... — Hogyne. Mindenesetre nagyon érdekes, amit elmondott. — Mihez kezd most? — Holnaputánig várok. A sebhelyes ellen mór letartóz- tatási indítványt tettem. — Ne bízzék túlságosan a oaragrafusokban — mondta a fogoly kérlelően —, a nyugati övezetben is vannak még jelentékeny demokratikus erők. csak fel kell rázni őket. — Higgye el, mindent megteszek, hogy önt kiszabadítsam, és a sebhelyest ártalmatdot. A zalai Előre Tsz-ben például nem gyűjtötték össze a gazdasági fölszereléseket. Arról sem győződtek meg — még próbaméréssel sem —, hogy mennyi kukoricájuk van a gó- réban. A tagoknak, szárításra kiadott dohányt nem mérték meg, nem leltározták fel. Az állatok mérlegelését ugyancsak elmulasztották, s ezek számbavételekor is csupán a becslésre hagyatkoztak. Sérsekszöllősön a burgonya leltározásánál követtek el mulasztást. Szorosadon pedig még most sem derítették ki, hogy egy évvel ezelőtt hova tűnt el egy villanymotor. Milyenek az állatszállások ? A tél az istállók és az ólak nagy próbájának az időszaka. Ilyenkor válik el, hogy megfelelnek-e rendeltetésüknek az épületek, hogy egészségesen telel-e át bennük a jószág. A népi ellenőrök megállapították, hogy több szövetkezetben nem téliesítették a hideg, huzatos állatszállásokat. Emiatt is betegedett meg és hullott el a közelmúltban több sertés pl. Sérsekszöllősön. Nehezíti az átteleltetést, hogy . a múlt évre tervezett épületek nem mindegyike készült el kellő időben. Zala községben például félben van egy 50 férőhelyes marhaistálló. A gamási építőbrigád vállalta, hogy Bonnyán szeptember 30-ig elkészíti a 100-as nö- vendékmarha-istállót. Ebbe az épületbe azonban még most sem lehet állatokat bekötni. A népi ellenőrök mindezekre a fogyatékosságokra felhívták az érdekeltek figyelmét. A szövetkezetek vezetőin a sor, hogy sürgősen intézkedjenek. Szükséges, hogy a rendteremtést hatékonyabban mozdítsa elő a járási tanács mezőgazda- sági osztálya. P. F. lanná tegyem. — Dr. Werner? bátorítóan veregette meg ügy-J fele vállát. Hasselbergre gondolt, aki a sebhelyest megfi-j gyelés alatt tartotta. — Vanj még néhány adum, Seiser úr. I A tárgyalás előtt még egyszerj felkeresem. Dr. Werner most már sietett. í — Tehetek még valami tj önért? — Ha írna néhány sort ai menyasszonyomnak, nem aka- ( rom a postámat itt leadni. — Természetesen, Seiser úr,^ még ma elintézem. Elbúcsúzott és csengetett. Ai börtönőr belépett, és a vádlót-^ tat visszakísérte cellájába. A KÖR BEZÁRUL Eberhardt főszerkesztő in-1 diszkrét módon megszegte ígéretét, hogy várni fog a nyilvánosságra hozatallal, és már az' esti kiadásban közzétette a sebhelyes esetét. Egy kissé ősz- szekuszálta az ügyvéd terveit. A hírlapi közlésről a főállam- ügyész dühös telefonhívásából1 értesült. — Ezért felelnie kell, Wer-' ner doktor úr! — lármázott az1 ügyész a telefonban. — Eddig1 a percig semmivel sem bizonyította vádjait! Büntető eljá-1 rást indíttatok ön ellen, én ... i Dr. Werner közbe akartai vetni, hogy nem hibás az el-i hamarkodott publikáció dolgá-i ban, de a főállamügyész nem J hagyta szóhoz jutni. * — Felelőssé teszem érte! En-# nek a botránynak komoly kö-í vetkezményei lesznek önre nézve, számíthat rá. Még ma1 fegyelmit indíttatok maga ellen! Hihetetlen!... — Tegyen, amit akar — kia-? bált most már az ügyvéd is,? és lecsapta a kagylót. Felhívta? a főszerkesztőt, hogy rajta? töltse ki haragját, de nem tud-? ta elérni. (Folytatjuk.) i Szakmát, hivatást választottak D' (e nehogy a cipészszakmát ajánlja nekem!.-'ej kendős asszony áll a Rippl-Rónai Iparitanuló Iskola igazgatója előtt. Fiának keres szakmát. Válogat. — Ne haragudjon, asszonyom, de úgy gondolom, hogy egy rosszul elkészített cipő ugyanolyan bosszúságot okoz mindenkinek, mint egy hibás ruha vagy bármi más. Nem szabad ennyire lebecsülni a foglalkozásokat — próbál érvelni Pintér Kálmán igazgató. Az asszony elgondolkodik. Lehet, hogy igazat ad, lehet, hogy nem. Mindenesetre szabadkozik, elnézést kér. — Látja, ilyenek a szülők — mondja később az igazgató. — Még mindig az úgynevezett látványos' szakmák varázsában hisznek. — És a gyerekek? — Hallgassa meg őket. Kétezer-néhányszáz diák jár megyénkben iparitanuló-is- kolába. Némelyeknek nem jutott hely a gimnáziumokban vagy más középiskolákban, és ide jöttek. Mások viszont tudatosan kérték felvételüket. Mint például Vuncs István autószerelő-tanuló. Határozott, komoly kis ember. Azt mondták róla az iskolában, hogy bármilyen feladattal meg lehet bízni, bizonyosan hiba nélkül elvégzi. — Mindig jeles fizikás voltam az általános iskolában, és már gyerekkoromban nagyon kedveltem az autókat — vall önmagáról. — Sokat olvasok a szakma fejlődéséről. Tűzbe jön, úgy magyarázza, hogy milyen nagyszerű dolog lesz a gépkocsikkal az automatizált szerelőműhelyben dolgozni. — Persze most még nehéz a munka. Fűtetlen a műhely, nincs meleg ruhánk, és gyakori az alkatrészhiány. Habozik egy pillanatig és hozzáteszi: — Aztán mi is jobban kihasználhatnánk a munkaidőt. C’urdalja a kíváncsiság az oldalamat: Vajon ez a fej- •*- lődő gyerek, ez a tudást szomjazó, a szépre és a rosszra rendkívül érzékeny kisdiák hogyan látja az üzem gondját-baját, hogyan fűzné tovább a munkaidő kihasználásáról elkezdett gondolatmenetet? Látszik rajta, hogy. meglepődik a kérdésen, és latolgatja magában, vajon mi történik, ha elmondja véleményét. Győz a nyíltszívűség. — Bizony, sokszor úgy érezzük, hogy szólni kellene a hibák miatt. Nekem különösen a kettes szemlék' menete nem tetszik. Nagyon összecsapjuk őket, s néhány nap múlva már újra a javítóban állnak a gépkocsik. Hát megéri ez? így teszi föl a kérdést, és tudom, hogy felelősségérzete őszinte. Szereti, amit csinál, és fáj neki, ha valahol rosszat lát. Itt van egy másik ifjú ember is, Balogh Ferenc. Ö a TRANSZVILL-ban tanulja az esztergályosszakmát. — Egy keveset már konyítottam hozzá, amikor tanulónak jelentkeztem. Ahol lakunk, van az udvarban egy kis műhely esztergapaddal, és sokszor lestem, hogyan perdül a forgács a kés alól. Talán ez a gyerekkori élmény adta az ötletet, hogy ide jöjjek. A műhelyben olajszag terjeng, s olajos ruhás emberek serege végzi megszokott munkáját. A tanulókat egy fiatalember, Galicz János figyeli, oktátja. A gyerekek most még az alapfogalmakkal ismerkednek, a hosszesztergálással meg a síkesztergálással, de nemsokára már bonyolultabb műveleteket is el kell végezniük. — Szép ez a szakma? — Szeretem. Géppel dolgozik az ember, s ez önmagában is sokat mond. Mert a munkás gondolkodik azon, hogy csak eéy kis alkatrészt készített ek ugyan, de abból már egy nagyobb gép lesz, s egy még nagyobb is. Ki tudja, hová el nem jut a munkájuk? — s ez jó érzés. Büszkék arra, amit csinálnak, és Balogh Feri is büszke akar lenni rá. — Később tanulni szeretnék. Mert az is az enyém lesz. A keze olajos, a ráncokba már beszívódott a feketeség. — Szívesen látják a lányok a munkásfiúk társaságát? — Ügy van ez, hogy aki szakmát tanul vagy dolgozik, nem tartja önmagát különbnek. Sokan persze igen. De ez nem nagyon zavar ... | szembe jut most az igazgató beszélgetése a fia ügyében járó asszonnyal. Sokan még nem értik, vagy nem akarják megérteni, hogy nem a tiszta kéz és a fehér köpeny a döntő. Hanem a szív és az akarás. Meg a tudás. Mert aki hivatásának tekinti a választott szakmát, annak beszélhetnek... Mint Vuncs Pistának meg Balogh Ferinek is. Polesz György E5 \
