Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
Vasárnap, lSöi. jaaaár 12. 5 SOMOGYI NÉPLAP Látogatás a* áüatkorházban O — Mi a panasza? — Nyihahaha. A válasz meghökkentő, de dr. Foltényi Imre állatorvost nem lepi meg. Akárcsak a régi orosz mese Jajdefáj doktorbácsija, ő is érti az állatok nyelvét, hisz nap • mint nap ilyen betegek keresik fel az állatkórházat. A fent szereplő páciens az Építőipari Vállalat Árva nevű lova, -aki«, az éjszaka folyamán megsérült a hátsó lábán. Nyugodtan tűri, hogy az orvos összeöitögesse a nagy vágást. — Minden állatot érzéstelenítünk — mondja dr. Foltényi, miután elvezetik a lovat és egy kis pihenőt tarthat az irodában. — Megóvjuk ezzel őket fájdalomtól, ugyanakkor védjük a magunk és az állat testi épségét. — Hány betege van naponta? — Több mint tíz. A leggyakoribb vendégek a lovak, szarvasmarhák. Az éjszaka volt egy császármetszés. Szép, egészséges kiborjút segítettünk a világra. Három év alatt ez volt a százkettedik »»császár-« kórházunkban. Megnézzük az állatokat. Ahogy belépünk a kórterembe, egyszerre felélénkülnek. A ketrecben a kutya vonításba átmenő ugatásba kezd, a bikák bőgnek. Az egyik különösen harcias szemmel méreget. Foltényi doktor tréfálkozva megnyugtat bennünket. — Nem kell félni. Azonnal felfedezik az idegent, de mi gyorsabbak vagyunk, ha futni keü... Jelenleg hat ló, tizenkét szarvasmarha; két kutya és két — Hihetetlen, hisz nagyon jó bőrben van... — jegyezzük meg. — Szőlőcukor infúzióval tápláljuk. De nemsokára rendbe jön, s kiengedhetjük. Felfedezzük a kórház leg- ífjabbját is, a tegnap született kisborjut. Anyja mellett fekszik a szalmán. Nem kis időbe kerül fényképezhető állapotba hozni, azaz felállítani, Az állatkórház dolgozóinak munkája nemcsak abból áll, hogy közvetlenül segítenek a beteg állatokon. Szinte megszámlálhatatlan a telefonhívás naponta, tanácsot kémek. Nem eszik a kiskutya, betegek a tyúkok, rühes a kismacska. Az utóbbi panaszt éppen most közölték telefonon. — Tessék behozni, majd én megmutatom, hogyan kell beA beteg nyugodtan várja a röntgen felvételt. mert nagyon gyenge még, remegnek a lábai. Steimetz János és Légrádi József szakmunkások egy lovat vezetnek a röntgenhez. Dr. Foltényi felvételt készít. Közben bekíváncsiskodunk a szomszédos »»műtő* feliratú helyiségbe. A falak itt is — mint mindenütt — magasan csempézettek, a hatalmas műtőasztal műanyag terítővei van A kórház légiijabbja dörzsölni — mondja telefonba az orvos. Miután letette a kagylót, így folytatja: — Mindenki sajnálja a maga jószágát, az erős bedörzsö- lés helyett inkább rásimogatják az orvosságot. Azért kértem, hogy hozza be a kismacskát, hogy bemutathassam, hogyan lehet teljes eredményt elérni. Ha akkor fáj is az állatnak, de segítünk rajta... StrubI Márta Ász apák is K edves Barátom! A te falusi öreg rokonaid jutottak eszembe, amikor nem olyan régen egy érdekes beszélgetésbe csöppentem bele. Véletlenül történt, s bár nem volt az asztalon a nyelveket és érzelmeket oldó pohár bor, mégis bensőséges hangulat kerekedett. Akikkel egy asztalnál ültem, mind öreg volt, mind férfi és mind falusi. Csodálkoztam, mikor némelyikükről megtudtam, hogy hetvenéves, de még első kocsis a szövetkezetben, s a vetés után 300 forint prémiumot kapott. Azt vedig nem adták ingyen, sokat kellett érte dolgozni... És bámultam azt a hatvanhét éves embert, aki a nyáron egy héten át zsákolt a cséplőgép mellett, s minden zsák gabonát háromszor emelt meg. Nem tudom, ki hogy van vele, én nagyon tudom tisztelni és becsülni az ilyen embereket, szívósságukat és munkaszeretetüket. Hiszen nem is annyira a munkába hívó szó adja a kezükbe a kapát, a gyeplőt, teszi vállukra a nehéz zsákot, hanem valami... valami belső kényszer. A megszokottnak a törvényszerűsége, a föld, a termény szeretete. Ezért sokszor az ő érdemük. .. De, barátom, a tiszteleten és az elismerésen kívül valami mást is ki leéli váltson belőlünk, amikor összegörnyedt, fáradt kezű embert látunk takarmányrépával teli vékát cipelni, vagy éppen a boronát huzó ló után kilométereket gyalogolni. És az a más, amire gondolok, s amit csöndesen, de annál mélyebb aggodalommal elmondtak ott az asztal mellett az öregek is, az az, hogy hol vannak a fiatalok?!... Igen, ők — az idősebbek — még dolgoznak. Lehet, hogy egy évig, lehet, hogy még két- szer-háromszor, négyszer őszbe csavarodik a határ addig, míg végleg elengedi kezük a vasvilla nyelét. Eszembe jutottak a te falusi öreg rokonaid, ök már szerecsétlenebbek. hiszen csaknem teljesen tehetetlenek. Te becsmérelted, szidtad a gyereküket, aki négy-öt évvel ezelőtt nyakába vette az országot. Otthagyta megszokott munkáját amiben felnőtt, aminek szeretetére — úgy látszik, hiába — próbálta nevelni az apja. S otthagyta magatehetetlen öreg szüleit. Nem is támogatja őket, mert nem tudja, hiszen csekélyke a keresete. Te felháborodottan beszéltél erről az emberről. Egyetértettem veled. Hiszen szíven üti az idegent is, mikor azt látja, hogy egy gyerek megfeledkezik legtermészetesebb kötelességéről. És hiány és hány felé lehet látni a te rokonodhoz hasonló helyzetben levő idős embereket, lehet hallani az aggódó kérdést: mi lesz velünk, elöregszik a falu?! És mi — nem mondom, hogy alaptalanul — hajlamosak vagyunk arra, hogy egyértelműen elítéljük azokat a fiatalokat, akik vándortarisznyát akasztottak a nyakukba, és képtelenek arra gondolni, hogy mi van, mi lesz otthon. Már sokat gondolkodtam ezen, barátom^ de ennyire tisztán és kimondva még nem fogalmazódott meg a kérdés, mint azon a beszélgetésen. Vajon igazunk van nekünk, mikor csak a fiatalokra hárítjuk a felelősséget; vajon megjegyzés és szó nélkül hagyhatjuk azokat a már-már könnyekbe csapó kérdéseket, hogy »mi lesz a sorsunk, ha már végleg Item tudunk dolgozni?« Nem! Nagyon is kétoldalú ez a felelősség, s erre rá kell hogy döbbenjen mindenki. Nem szükséges hozzá semmi más, csak egy kis emlékezés. Mert annak idején, négy-öt évvel ezelőtt, félve « holnaptól, bizonytalankodva, rettegve az újtól, bélerögződve az évtizedeken át megszokottba, ki modta azt a fiának: én aláírok, de te menj, keresd a boldogulásod valahol másutt?. .. Ezek az apák, ezek az öregek mondták, akik most már látják, hogy elvétették, rosszúl gondolkodtak... Igen, barátom, az apák felelősségéről is szó van. Azon a beszélgetésen ezt mondta a hosszúvízi Várhegyi Ferec, hogy ő már belátta ezt, és megtette a kötelességét. Hazahívta a vejét, a jó híréről nem, de gondjairól annál inkább ismert hosszúvízi szövetkezetbe. S a veje mégis megtalálta a helyét, számítását. Emberek vagyunk, hibázunk. Sokszer, mikor elkövetjük, úgy véljük, jót tettünk. Csak később derül ki, hogy nem. De éppen azért vagyunk emberek, hogy legyen erőnk, bátorságunk a hibát jóvátenni... E zek a gondolatok jutottak eszembe, és ezért írtam meg, hogy elmélkedj rajtuk te is. S ha elutazol, kérdezd meg öreg falusi rokonaidtól, hogy a lelkűk mélyére nézve őszintén mondják meg: vajon nem az ő hibájuk is, hogy így egyedül maradtak?! Vörös Márta Közös erőfeszítés kisborjú szorul kórházi ápolásra. Az orvos bemutatja mindegyiket. — Ez a zselickisfaludl termelőszövetkezet lova, az Nevenincs tehén, »maszek-« állat Karácsony óta nem hajlandó enni. Küzdelem a csecsemőhalál ellen Évek óta folynak a kísérletek, hogy kikapcsolják újszülötteknél az ún. rhesks-faktor okozta halált. Ez olyankor következik be, ha az apánál _ a vérösszetételben szereplő ún. rhesus-faktor pozitív, az anyánál pedig negatív. A házasságoknak körülbelül a 15 százalékánál fennáll ez a veszély. Ma már van mód az anya vérében kimutatni a rhesus- antitestek jelenlétét, ezek jelzik, hogy a csecsemő élete veszélyben forog. Ha ezt idejében, még a szülés elölt megállapítják, hogy a csecsemő megszületése után vérátömlesztésekkel közvetlenül kicserélik a gyermek vérét és antitestektől mentes vért adnak helyette. A vér »kicserélését« legkésőbb «vole ' 'vei a szülés ut.'n V: ‘ mi. A beavatkozás nem jár nagy kockázattal, össze sem mérhető azzal, hogy mekkora veszély fenyegeti a gyereket, ha ez nem történik meg. leborítva. Ide fektetik és kötözik ki a beteget Az orvos megjegyzi, hogy csak a steril műtéteket végzik itt üzentek, hogy menjen ki egy újságíró Fonyódra, és írjon az új járási könyvtár építéséről. A meghívást egy közmegbecsülésnek örvendő járási vezetőnek tulajdonították, akiről ismeretes, hogy odaadó harcosa a népművelésnek. Nem, nem azért harcol, mert a harcos jelző olyan jól cseng össze egy közigazgatási vezető nevével. Dehogy! A fonyódi járásban sok ilyen vezető ember van, ennek köszönhető, hogy a megyében ez a járás az első a népművelésben. A gazdasági szervező munka rangján foglalkoznak itt a művelődéssel. Nem előbb az egyikkel, majd a másikkal, hanem együtt a kettővel. Fonyódon kiderült, hogy nincs gazdája az üzenetnek. Illetve valami más került napvilágra, ami legalább annyira szép, mint amennyire egészséges jelenség. Egyéni dicsőségre nem tart számot senki, a járási könyvtár építése kollektív munka, ha elkészül, a közösség javát fogja szolgálni. Őszinte szerénységgel hárította el valahány megkérdezett ember a nyilatkozatadást. Igen, megértjük. Itt most nem az »én, te, ő« kiválóságáról, dicsőségéről van szó. Arról, hogy a társadalmi erőket sikerült összpontosítani. A községi tanács vásárolta a telket egy befejezetlen épülettel. A járási tanács műszaki csoportjának kollektívája készítette el a terveket, a járási tanács dolgozói látják el az építésvezetői tisztet. A járási tanács építőbrigádja dolgozik az építkezésen. A járási tanács vezetői, talán így pontosabb; a járás valamennyi tekintélyes vezetője fáradozott és fáradozik az anyagbeszerzésen. Az ősszel — és elég késve — kezdődhetett el az új járási könyvtár építése, decemberben azonban már tető alatt állt, és míg kitavaszodik, a belső szerelés folyhat. Arról álmodoznak a fonyódiak, hogy legkésőbb májusban beköltözhető lesz az új épület, és a 9000 kötetes könyvtár 800 fonyódi olvasója birtokba veheti a szabadpolcos, korszerű olvasóteremmel ellátott közművelődési intézményt. Valaki azt mondta: — kérem, az valóságos csoda, amilyen gyorsan felépült az a könyvtár! Oda kellene küldeni tapasztalatcserére azokat a járásokat, amelyek könnyen beHERR PAUL POSZ MEGLEPŐDIK ŐSZ HAJÜ, vidám arcú ember ropja a táncot, jókedve nőttön-nő. Az egyik zenész — gyerekkori barátja — a trombitát a füléhez tartja, úgy fújja. De most ennek is örül. Rákacsint a szemüveges trombitásra, nagyot toppant a lábával, és még nagyobb kedvvel járja a keringőt 6 is meg a felesége is. Perdülnek-fordulnak. Ismét a szülőfaluban, régi ismerősök között táncolnak.. s Így ismertem meg pár nappal ezelőtt egy falusi lakodalomban Herr Paul Pószt, azaz Pósz Pált, a több mint tizenöt éve N’m'mt-Nőmeitorrzá'j'foan élő hazánkfiát. Szemmel láthatóan jól érezte magát, és amikor beszélgettünk, nem is titkolta érzéseit. — Nem hittem volna, hogy ilyen szép ez az ország, és ilyen gazdag a szülőfalum — mondta, és végigsimitott gyöngyöző homlokán. Kiverte arcát a veríték, hiába, negyvenen felül már nem könnyű a tánc. — És milyen jól élnek itt az emberek! — folytatta. — Nem mondom, hogy NyugatNémetországban rosszul megy a sorom. Tekintélyes fizetésem, szép otthonunk van, jó ruhában járunk, nem vetjük meg a szórakozást... De ez mégis más... És elmondta, hogy miért más. Azért, mert itt született és amikor elhagyta faluját, felfordulás volt itthon, romokban hevert az ország egy része. S ma már nyoma sincs a pusztulásnak. Sőt gomba módra nőnek ki a földből az új házak. — Mindenki olyan kedves hozzám, hogy mióta hazajöttem, alig tudok eleget tenni a meghívásoknak. A disznótorok, a névnapok a régiek maradtak. Előjönnek a sváb nóták, táncok, dalolhatunk... és mesélünk egymásnak. Mint ahogyan most nekem is elmondta, hogy egy francia cég nyugat-németországi kirendeltségénél raktáros. Hozott is prospektusokat, hogy milyen mezőgazdasági gépeket tartanak raktáron, és ha kell szívesen adnak el belőlük Magyar- országra is. KOSSZŰ IDEIG készülődtek a nagy útra, hogy viszontláthassák hozzátartozóikat. — Az osztrák-magyar határon ért az első meglepetés. Akkor, amikor a magyar vámtiszt navyon udvariasan, kedvesen beszélt velünk, és kellemes karácsoTV«i ünneneket. boldog új évet kívánt. Ez olyan jól esett, how csak az tudja igazán megérteni, aki annvi idejer f^vol mint én, és aki annvi mserőt halott erről pt. ■ fp*rnTn ilven szívéivss fogadtatásra ... pirrdi be1 v« a s:zó. M-^élte. hogyan sírtak terfvér^vel együtt, amikor viszontlátták egymást. Kisfia még csak tizennégy éves, ő még nem járt ebben az országban, és csak most ismerkedett meg édesapja szülőfalujával. — Meg akartaim mutatni a 'íamnak a falumat, de alig ismertem rá. Néritem a házat at, már nem iudtam megmondani, ki lakik bennük. Mert amire még ezeket az utcákat jártam, szalmatetős házikók álltak a mai piros téglás épületek helyén ... És akikkel csak beszéltem, mind azt mondták: szép jövedelmük van a szövetkezetben, mire költsék a pénzt? Hát építkeznék, televíziót meg autót vesznek. Ugyancsak meglepetésként említette, hogy Kaposváron járva milyen olcsón vett hurkát a piacon. — Alig hittem el, hogy csak pár forintba kerül. Ilyen kevés fxánaért talán az egész világon nem lehet jóllakni, mint itthon .. i ZENE SZÓLT, táncoltak a párok a lakodalmi díszbe öltöztetett teremben. A messzi útról érkezett ember sokatmon- dóan bólogatott. Vidámság, jókedv volt mindenütt, amerre nézett. — Jövőre Is hazalátogatunk — mondta határozottan. Elnézést kórt, hogy magamra hagy, de nagyon szeret táncolni. Búcsúzóul még megjegyezte: — Ne higgye, hogy csak mi örülünk a viszontlátásnak. Gondol_ jón arra a rengeteg nyugat berlinire, akik az ünnepeket Ke- .et-Berlinben töltötték. Nekik j rövidehb volt az útjuk, mint nekünk. De az bizonyos, hogy a mostani karácsony igen sok ember szívébe hozott nagy boldogságot Hernesz Ferenc letörődnek, hogy ez vagy az az építkezésük nem megy! A járási könyvtárban 150 négyzetméter alapterületen helyezik el a polcokat külön a felnőttek, külön a gyermekek részére. A terem L-alakúra épült, bútorokból állnak majd a »falak« a gyermek- és a felnőttkölcsönző között. Azért bútorokból, hogy eseteiként legyen alkalmas terem irodalmi estek, ismeretterjesztő előadások tartására is. Az épület alsó szintjén kap helyet a járási értelmiségi klub; lesz Itt önkiszolgáló büfé és a gyermekeknek egy olvasószoba, illetve klubhelyiség. A régi járási könyvtár egyelőre működik még. Nem könnyű, ott fenn a hegyen. Az épület, amelyben elhelyezkedett, nyárilaknak készült, állaga nagyon leromlott az utóbbi é- ben, ugyanis magántulajdon- donban van, és a tulajdonos nem volt hajlandó pénzáldozatra a bérlők kedvéért. A járás viszont semmiféle költségvetési leleménnyel nem tudott vállalkozni az épület karbantartására. Ha elkészül az új járási könyvtár, itt fönt egy fiókkönyvtárt helyeznek el. Bélatelepen már van ilyen. Fonyódligeíen kell még fiók- könyvtárt létesíteni. Akkor a nagy kiterjedésű település három fiókkönyvtára már megfelelően elláthatja az olvasószolgálatot. S valószínű, hogy akkor a nyolcszázas olvasólétszám is emelkedni fog. A könyvtár épülete már álL Hírt adni róla különösen érdemes. Túl azon, hogy ismét több lesz eggyel korszerűbb közművelődési intézményeink száma, azért érdemes, mert közös erőfeszítés eredménye ez a még piros tégláival virító épület, amelyben szerelők foglalatoskodnak mostanában. Bizonyosak vagyunk benne, hogy minél készebb képet nyújt az új járási könyvtár, annál türelmetlenebbül sürgetik a befejezést azok, akik névtelenek akarnak maradni, de akik közösséggazdagító tettükkel nemcsak elismerésre, hanem követésre is méltóak! L L
