Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-10 / 7. szám

Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANAGS LAPJA A RTPPT -RÓNÁT MÚZEUM 1963. ÉVI ÁSATÁSAI 5. Ásatás Zala közegben Szétbombázták a ködöt a moszkvai repülőtéren Moszkva. Pirityi Sándor, az MTI tu­dósítója írja: Vnukovo nem fogad, és nem indít. A repülőtér őrtornyának ablakán szinte belógnak a szürke felhőfoszlányok. Tíz méterre sem lehet ellátni... Szerdán reggel az alacsony felhőzet és a sűrű köd miatt megbénult Moszkva közforgal­mi repülőterének élete. Egy órára csupán? Vagy egész nap nem indulnak a gépek? — Az utasok tanakodtak, kérdezős­ködtek, közben azonban a vnukovói meteorológiai állo­más már döntött. Indulásra szólították az L 54 909 számú gépet, amelyet itt csak »repü­lő laboratóriumnak« neveznek. Kinyílt a gép ajtaja, és sor­ra beszálltak az első pilóta, a másodpilóta, a rádiós, a szerelő, egy csoport légkörkutató szak­ember, élükön egy mérnöknő, M. Andrejeva. A gép belsejé­ben ezúttal nem kényelmes ülések sorakoztak, hanem le­vegőminták vételére szolgáló készülékek, léghőméró és ned­vességmérő műszerek, vala­mint egy láda »Hózápor« fel­irattal. A gép a startvonalra gör­dült, majd pillanatok alatt be­lefúrta magát az alacsonyan gomolygó felhőkbe. A »repülő laboratórium« megadott ma­gasságban levegőmintát vett. A vizsgálat eredménye: kitű­nő! Andrejeva kiadja a paran­csot a »hózápor« elindítására. A gép igen jótékony tisztelet­köröket ír le a betonpályák fö­lött, s ahogy bőkezűen szórja a különleges, szemcsézett ve­gyi anyagot, a vastag szürke felhőkből nagy pelyhekben hull a hó, és egy óra sem telik bele, a vnukovói repülőtér fe­lett megnyílik a felhőfüggöny, előtűnik a kék égbolt, minden napfényben úszik Megszólal a hangosanbe­szélő: »Repülőgép indul Ki- jenbe. Kérjük kedves utasain- kati fáradjanak a kijárathoz.« (MTI) A Belügyminisztérium szervei 1964. januar 6-án előzetes le­tartóztatásba helyezték dr. Ma- theovits Ferenc pécsi lakost és négy társát államellenes ösz- szeesküvés kezdeményezésének alapos gyanúja miatt. (MTI) Még mindig az ablakok! Az ÉM Épületlakatos és Tö­megcikkipari Vállalat nem teljesítete november végén tett ígéretét. Lapunk 1963. ok­tóber 16-i számában szóvá tet­tük, hogy a Szabadság parki új gimnázium hatalmas abla­kai nem záródnak rendesen, az ujjnyi réseken befütyül a széL Szabadi Károly igazgató el- imerte, hogy a Majd ha fagy? című cikkünkben írottak helytállóak. Az ablakok azért nem záródnak rendesen, mert szakszerűtlenül szerelték fel őket. A kőművesek rossz mun­kája is oka, hogy ez előfor­dulhatott. Az ÉM Épületlaka­tos és Tömegcikkipari Válla­lat mcgállapodot az Építőipari Vállalattal, hogy poliuretán habot ragaszt az ablakokra, szakszerűen fölszereli a hé­zagtakaróléceket. »A fenti munkákat folya­matosan végezzük, s legké­sőbb 1963. december 20-ig be­fejezzük« — ígérte Szabadi Károly. Sajnos, a vállalat nem állta a szavát, a munkások még január 8-án is szerelték a tömítéseket. S néhány ab­lak még mindig nem zár jól, így a tömítés mit sem segit. A Munkácsy Mihály Gimnázi­um igazgatója csak akkor ve­szi át a munkát, ha a még mindig rossz ablakokat rend­be hozza a vállalat. A szerelés elkészültével azonban nem fejeződik be az ablakok körüli huzavona, sőt kezdődik elölről. Az építővál­lalat most adta át a tornate­rem melletti öltözőket. Tizen­két ablak van ezen az épület­részen, s egyik sem záródik rendesen. Jó volna, ha az Épületlakatos és Tömegcikk­ipari Vállalat minden huzavo­na nélkül intézkedne az újabb tömítés ügyében. Esfiztetőberende?éseket próbálnak ki Szarvason A Szarvasi öntözési és Rizster- mcsztési Kutató Intézet rózsási kerületében — ahol év végére ki­alakítják a nagyüzemi öntözéses mintagazdaságot — 1962—1963-ban hat külíöldi esőztetöberendezést próbáltak lei összehasonlító kísér­letekben. Megfigyelték a gépek tel­jesítőképességét, az üzemeltetés költségeit. A kísérletet az idén folytatják. A KGST megbízásából IS féle külföldi berendezést állíta­nak munkába. Az új gépek a szo­cialista országokból érkeznek. (MTI) Krumplihéjjal, tyúkbéllel, szardi- niásdobozokkal gazdagon díszí­tett salakhegy te­tején két házfel­ügyelő beszélget egy kapualjban. — Jó termése volt az ünnepek­ben. — Jó, hála is­tennek. — iÉn sem pa­naszkodhatok. Az én házamból az ablakon járnak ki s be a lakók. A kapu alja tele. — Én nem en­gedek meg ilyen fegyelmezetlensé­get. — Nagy a hi­deg, sokat kell tüzelni. — Fűtsenek gáz­zal, az hamu nél­kül ég. — De akinek pécsi aknaszene vari? — Takarékos­kodjon! ■ Lesznek ICdpuatfioH fagyok még má­jusban is. — És ha most is fáznak? — Rakják más­hova a hamut! Giliczééknél, az első emelet há­romban vázák­ban tárolják a ha­mut, vitrinben a salakot. — Jó tipp. — Az. Gubitáné befőttesüvegbe rakja a tojáshé­jat, krumplihulla- dékot. így jobban eláll. — Ez se rossz! — Bokafix ta­nár úr az ablakok közé helyezi a hulladékot. Azt mondja, a salak kiváló hőszigetelő. — S az almahé­jat, azt hova te­szik? — Egyék meg, abban van a leg­több vitamin. — Ha énnekem is ilyen fegyelme­zett lakóim vol­nának ... — Nevelni kell őket, asszonytárs, nevelni. — Azért egy kuka sem árta­na ... _ Micsoda? H ogy én kuka le­gyek?! Soha! Ide figyeljen! Meg­kongatom a légó- kolompot... Kolompol. Ki­áll az udvar kö­zepére. — Lakók, sora­kozó! . Mig én aludtam, valaki, egy csibész, egy Séta Pista ban­dájába való, le­hordta a szeme­tet. Micsoda do­log ez?! Lakótár­sak! Tíz perc múl­va itt egy porsze­met sem akarok, látni! Egyket­tőre elhordják, utána fogkefével fényesre sikálják a kapualjat! Vé­geztem! — kgy — Detroiti műpártolók Nemcsak nálunk, hanem Amerikában is köztudott, hogy az új világrész lakói vajmi kevés érdeklődést mu­tatnak a művészetek iránt. A derék Joek és Jackek érdek­telenségének megszüntetésé­re tisztes anyagi haszon re­ményében bölcs detroiti üz­letemberek elhatározták: olyan helyiségben rendeznek kiállítást, ahol korábban használt autókat lehetett vá­sárolni. A megszokott hely és a nagy reklám sok embert oda is csábított, a Jackek- és Joek azonban — miután alaposan kipihenték magu­kat az ugyancsak reklámcé­lokból a helyiség közepére állított hatalmas kereveten — többségükben vásárlás nélkül távoztak. Pedig már négy dollárért is lehetett kapni értékes műalkotáso­kat. Ekkor a rendezők hadita­nácsot tartottak — ahogy 'er­ről a Time rendre beszámol —> s azon a következőiket eszelték ki: mindazok az urak és hölgyek, akik a tár­lat megtekintése után képét is vesznek, abban a szeren­csében részesülnek, hogy au­tomobiljukat ingyen meg­mossák. Ettől kezdve sűrűn jelent­keztek a »műpártolók«. A detroiti honpolgárok egymást túllicitálva vásárolták a festményeket. Lelkiismere­tük ugyanis így megnyugo­dott: pénzükért nemcsak >>bepiszkoit« vásznat és »el­használt« olajfestéket kap­tak. A rézkor korai szakaszában (i. e. 2500—2200) megyénk te­rületét egy délről érkező nép foglalta el, melyet a régé­szeti irodalom legjelentősebb lelőhelye alapján »lengyeli művelődés« néven ismer. Ez a nép hozza először ékszer­ként a rezét. Életére már a termelőmunka jellemző. A földművelést és az állatte­nyésztést kb. egyenlő mér­tékben űzi. Az ilyenfajta gaz­dálkodást korai paraszti gaz­dálkodási formának nevezhet­jük. Az e nép termelte növé­nyek és a tenyésztett állatok is déli eredetűek. Házai na­gyok. Egy-egy nemzetség élt bennük. Föld fölé épült, ge­rendavázas, fonott, tapasztott falú, nyeregtetős házak ezek. Legjellemzőbb formájukat a Baranya megyei Zengővár ­konyban találták meg néhány évvel ezelőtt. Az állatok házhoz szoktatá­sa ebben az időben terjedt el mind nagyobb mértékben és Vele egy időben az állatte­nyésztéshez nélkülözhetetlen növényfajták meghonosítása is. Edényeiket szabad kéz­zel, agyagból formálták, tű­zön égették, és okkerfestékkel vörösre festették. Ezek előz­ményeit Kis-Ázsiában és Tö­rökországban találjuk meg, de előfordult Trója ásatásakor is. A körülöttük lakó népekkel cserekereskedelem formájá­ban érintkeztek. Vallási éle­tük ■ matriarchaiis (ősanya kultusz) jellegű. Ezért telepü­léseiken és temetőikben gyak­ran találunk naturalista női szobrokat, női idomokat után­zó edényformákat. Halottaikat kuporítva, hasz­nálati eszközeikkel, edényeik­kel, ékszereikkel együtt te­mették el. Körülbelül ennyi, amit rö­viden elmohdhatunk erről a művelődésről. Lelőhelyei me­gyénkben gyakoriak. A zalai tsz vezetőségének áldozatkészsége tette lehetővé, hogy egy a község határában található, a lengyeli kultúrába sorolható település és temető nagyságát, vázlatos életét rögzíthessük. A tsz vállalta az egyheti ásatást társadalmi munkában. A feltáráskor egy nagy házhoz tartozó hulladék- gödrök kerültek elő, bennük a jellegzetes, vörösre festett edénytöredékekkel, csontból készített simítókkal és tűk­kel, valamint a cserekereske­delemmel hozzájuk került, ko­vából pattintott késekkel, va- karókkal, riyúzókkal stb. A település mintegy másfél kilométeres körzetű, 6—10 nagycsalád szálláshelye lehe­tett. A település közvetlen közelében levő temetőt a ta­lajpusztító erők (szél, eső stb.) már sajnos, teljesen el­pusztították. A rövid ideig tartó feltárás így is értékes adattal gyara­pította ismereteinket, és re­méljük, hogy a zalai tsz kez­deményezése megyeszerte hasznos mozgalom elindítója lesz. Várjuk, hogy más, a tör­ténelmi múlt iránt érdeklődő szövetkezetek is vállalják ha­sonló, kisebb feltárás finan­szírozását. Értékes és figyel­met érdemlő kezdeményezés ez, kár lenne, ha egymagában maradna. Draveczky Balázs muzeológus. Családi perpatvar késeléssel Homokszentgyörgyön Nagy Ferenc családjában gyakoriak voltak a veszekedések. A múlt évben egy alkalommal verekedéssé fajult a dolog. Nagyot sértegette a vele egy háztartásban élő anyósa. Az anyós, a feleség meg a férj ütlegelni kezdte egymást. A helyszínre érkező rokon, ifj. Csikvár István ahelyett, hogy csitította volna őket, felkapott egy lécet, és neki­esett ütlegelni Nagy Ferencet. Nagy figyelmeztette Csikvárt, hogy ne avatkozzon a dolog­ba, erre Csikvár újra ütött. Nagy ekkor mérgében elővet­te tőrkését, és mellbe szúrta Csikvárt. Csikvár súlyos, Nagy köny- nyű testi sérülést szenvedett. A veszekedés végére a Barcsi Járásbíróság tett pontot Nagy Ferencet hat-, Csikvár Ist­vánt kéthónapi szabadságvesz­tésre ítélte. A büntetések vég­rehajtását háromévi próba­időre fefüggesztette a bíróság. II HÍRHEDT FEGYVER TORTEHETE 91-essel gyilkolták meg Lumumbát is? AJa jón milyen fegy ’ vérből indítót: útjukra azokat a gyil. golyókat, amelyek Da. lasban Kennedy életé kioltották? Valóban igaz, hogy a 91-es szám­mal jelzett puskatípust használta a merénylő? Ezek a kérdések álltak az FBI nyomozói érdek­lődésének középpontjá­ban. De hát miféle fegyver ez a 91-es, amelyről tu­dott dolog, hogy nem amerikai gyártmányú, hanem Olaszországban készül. Lehetséges, hogy a Winchester szülőhazá­jának, az intézménysze- rűen dolgozó orgyilko sok paradicsomának eg; olyan ország ad fegy vert, amelynek földjére a legerősebben hirdetik a »Ne ölj!« parancsolatát? Mint ismeretes, az amerikai .rendőrség tudott róla, hogy a déli államokban két amerikai magáncég néhány 91-est vásá­rolt. A Guns című, kizárólag tűzfegyverekkel foglalkozó fo­lyóirat valóban közölt is egy hirdetést s mellette a fegyver képét is azzal, hogy a puska jutányos áron — 14 dollárért — fnegvásárolható. (Ez az ár egyébként kisebb, mint egy tranzisztoros zsebrádióé.) A Vie Nuove-ban, az Olasz Kommunista Párt lapjában ennek a fegyvernek a karrier­jéről olvashatunk. A 91-est a térni fegyvergyár készítette. De ez a gyár im­már húsz esztendeje, ponto­sabban a háború befejezése óta nem készít ilyen fegyvert: sem régi puskákat, sem a módosí­tott típusú karabélyokat. Még­is bőségesen található az olasz hadseregben, sőt ott alapfegy­verként jelölték ki. A térni gyár tehát újból ráállt a 91-esek — javítására. Ponto­sabban a 91/38-as típusra. Az üzletek tehát ismét tele van­nak velük. Ennek a helyzetnek meg­vizsgálására megint a múltba kell visszapillantani. A har­mincas években, majd a má­sodik világháborúban, amikor Mussolini jelszava az volt: »Nyolcmillió bajonettet«, a térni gyár a 91/38-asokból na­ponta kétezer darabot gyártott. E szám ismeretében érthető, hogy miért vannak a fegyver- üzletek polcain olyan puskák, amilyeneket manapság sehol sem gyártanak ne ha nem gyártották a kö últban a 91-est, miért vá .íotta a gyilkos ezt a pre- z fegyvert? A térni gyár gyik öreg munkásának szavai ,ényt derítenek erre is. 1957-ben a zárdugattyún, 1962-ben a tusán, majd a csö- /ön végeztek »utolsó simításo­kat«. Távcsővel is fölszerelték, 3 ezzel a néhány változtatással a 91/38-as egy jó lövész keze ben annyira pontos fegyverré vált, hogy ezer méterről játszi könnyedséggel találhatja el a cigarettásdobozt. A dallasi rej tély azonban még nem oldó­dott meg, mert lehetetlen, hogy öt másodperc alatt három lö­vést adjanak le vele. A 91-es ugyanis nem automata, az is métlések közti aránylag hosz- szú idő ezt lehetetlenné teszi. Feltételezhetően tehát két 91-essel lőttek a dallasi ab­lakból. Ez a fegyver azonban már valamivel korábban is bevo­nult a történelembe: az Union Miniére, a belga bányamono­pólium urai 91-esekkel szerel­ték föl Csőmbe zsoldosait Kon­góban. Arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok két íegy- verszakíizletének ugyanúgy ad­ták-e el a fegyvereket, mint az Union Miniére-nek, a térni gyár igazgatója nem volt haj­landó válaszolni. Ez, úgymond, katonai titok. Kennedy halálá­ról még csak feltételezések vannak: őt valószínű, hogy 91-essel gyilkolták meg. Az viszont már biztosnak látszik, hogy Patrice Lumumbának életét az olasz gyártmányú 91/38 mintájú fegyverrel ol­tották ki. jro#£Ojfc Érthető Denverben Samuéi Burns halála előtt úgy rendelke­zett, hogy házát egy bizonyos John Smithre, a legnagyobb ellenségére hagyja. Az örö­kösnek azt a feltételt szab­ta, hogy nem távolíthatja el a végrendelkező 85 arcképét á ház helyiségeinek faláról. Smith úgy döntött, inkább lemond az örökségről, sem­hogy volt ellenségének sok­szorosított képmásával éljen egy fedél alatt. A f usizás rekordja At. Egyesült Államokban számtalan munkás és alkal­mazott fusizik. Égy idő óta a hadsereg tagjai is kifizető­dő másodállás után néznek. Szolgálatuk letelte után me­gint csak egyenruhát öltenek, és pincérekké, bármixerckké alakulnak át. Még a viszony­lag jól fizetett tisztek sem restellnek mellékfoglalko­zást vállalni, méghozzá a ka­tonai hatóságok engedélyé­vel. Meghal* az amerikai zsebmetszőkirály 68 éves korában szívro­hamban meghalt Louis Fink- lestein, közismert »művész­nevén« Louis, a benyúló, Amerika zsebmetszőkirálya. Ügy mondják, zsenije volt a mesterségének. Igaz, hogy 120 esetben tartóztatták le, viszont országos hírnévhez jutott. Egyszer a rendőrfőnök­nek, egy másik alkalommal pedig annak a rendőri ri­porternek a pénztárcáját si­került eltulajdonítania, aki az ő bűnügyi tárgyalásáról tudósított. Élete utolsó tíz esztendejét fatális betegség kárhoztatta tétlenségre: reu­más megbetegedés következ­tében csak nehezen bírta mozgatni az ujjait. Zsörtölődök országos szövetsége Angliában Frank Moorcroft nyugal­mazott angol ezredes moz­galmat indított »zsörtölődök országos szövetségének« ala­pítására. Sajtóértekezletén kijelentette: Az angoloknak az a nemzeti sajátságuk, hogy vonakodnak a közüzemek, a közszolgáltatási fogyatékos­ságok, az áruk rossz minősé­ge vagy minden más bosz- szantó körülmény miatti pa­naszaikat illetékes helyre juttatni. Az új szövetség célja az, hogy a közönséget jogos panaszainak szellőzte­tésére nevelje. A szövetség évenként panaszversenyt rendez. A legeredményesebb panaszokért arany, illetve ezüst díszjelvénnyel fogják jutalmazni a panaszkodókat. í Somogyi Néplap Az MSZivlP Somogv megyei Bizottsága és a Somot:» megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latínka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és post áskézbesi tőknél Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca L K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom