Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-07 / 4. szám

Kedd, 1964. január 7. SOMOGYI NßPLAP 5 Fázósan topogott a hóban a vasútállomás eiött. Az ujjain számolta, bemenjen-e vagy sem. A szél át-átbukott a kevés védelmet nyújtó kerítésen, s jókora hócsomót vágott az arcába. Vállára omló, gondosan fésült, hosz- szú fekete haját lebegtette, mintha valakinek integetni akarna vele. összerezzent. A kabát hajtókáját a szája elé fogta, behúzta a nya­kát, aztán elindult az állomás épülete felé. A hangszóró rekedt hangon bömbölte, hogy a gyorsvonat harminc percet késik. A zsebébe nyúlt, tétova mozdulattal megfogta a távira­tot, amelyet délelőtt hozott a postás. A táv­irat szövege hihetetlennek, idegennek hang­zott: »Az esti gyorssal átutazom Kaposváron, gyere ki az állomásra. Látni akarlak. Anyu!-« — Anyu... — tűnődött el a szón. Nem is tudta felfogni, hogy mit jelent. Látni akar. Jó érzés futott vé­gig a hátán, olyas­féle, amit csak akkor érez az em­ber, amikor várat­lanul nagy öröm éri. — De vajon miért akar látni? — vetődött fel benne a keserű kérdés. A tizennyolc év alatt, amióta a világon van, alig találkoztak néhányszor. Gondolatban visszapergette az eseményeket. Vjra meg újra eltűnődött azon, amit nagy­anyjától hallott, meg azon is, amire már em­lékszik. Alig egyéves volt, amikor a bíróság kimondta a válást. Az anyjának ítélték. Gon­doskodjon róla ő. Hamarosan nagyanyjához került, mert anyja újra férjhez ment. Aztán intézetbe küldték, ott nevelkedett. Másodikos gimnazista volt, amikor nagyanyja ismét magához vette. Azt mondta, azért, mert na­gyon rossz egyedül. Pedig érezte, hogy csak azért hivtá vissza, mert kevés volt a nyugdíj, amit a nagyapa után kapott. Otthagyta az is­kolát, dolgozni ment. 'Es levelet küldött any-, jónak. Azt írta, hogy látni szerelné. Hiába várta a választ. Hetek, hónapok múltak el, de m postás nem hozott semmit. Egyre gyakrab­ban tört ki belőle az elkeseredés. — Anyu mindig csak a saját dolgaival tö­rődik, velem sohasem. Nagyanyja ilyenkor vigasztalta: — Kislányom, ne törődj semmivel, én sze­retlek, megélünk mi békességben. Amikor ezeket a szavakat hallotta, mindig arra gondolt, ha igazán szerette volna, akkor nem dobja el magától, amikor kicsi volt. Ke­reste, kutatta a választ: miért ilyen szeren­csétlen a sorsa. És kereste anyját, akinek arc­vonásaira is már csak homályosan emlékszik. Félt az emberektől. Mindenkit ridegnek, szá­mítónak tartott. Lassan beletörődött sorsába. Azt hitte, így kell ennek lenni. Ez az élet rendje. És most jött ez a távirat. Végképp fel­kavart benne mindent. Az anyját is önzőnek, számítónak tartotta. A távirat szövegéből pró­bálta kiolvasni, hogy mi ösztönözte anyját er­re a találkozásra. Talán magához akarja hív­ni? Egysem megy. Vagy segíteni akar? Nem fogadja el tőle. Kiállt a peronra. Nézte a to­vafutó sínpárokat, és várta, hogy mikor tűn­nek fel a vonat lámpái. Egyre türelmetlenebb lett. örökkévaló­ságnak rémiéit minden perc. Fá­zott is, meg éhes is volt, mert va­csoráját sem tud­ta megenni, any- nyira izgult, hogy el ne késsen. — Borzasztó ez a várakozás — csúszott ki száján a szó. Ezen is elgondolkodott. Várni. ■. Mennyit várt már életében. Hírt az anyjáról, vigasztaló szót az emberektől. Mindhiába. A hangszóró a vonat érkezését jelezte. Ösz- szerezzent. A kitóduló utasáradat magával so­dorta a sínek közé. Szíve hevesen dobogott. Már látni vélte anyja arcát. Az az arc amely­ről az idő porát csak nehezen tudta lefejteni — mert mindig homályosan bukkant fel az emlékei között — most élesen rajzolódott ki előtte. Mosolygósán, vígkedélyűen, ahogy leg­utóbb látta. Szinte futott a vonat mellett. — Milyen jó lesz csak pár pillanatra is látni — göndolta. A szerelvény végéhez ért. Nem találta sehol... Visszament. Egészen az első kocsiig. Nincs. Már el kellett volna in­dulnia a vonatnak, de a vasutasok is mintha neki kedveskednének, nem indították. S ő már szinte megszállottan kereste-kutatta az anyját. A világos ablakok mögött azonban csak. ismeretlen arcokkal találkozott... Aztán megindult a vonat. Egyre gyorsulva elgördült az állomás elől. Hosszan nézett utána. Bizonytalan, tétova léptekkel elindult az állomás felé. Szemében könny csillant. Nagyon egyedül, elhagyottan érezte ma­gát ... Kercza Imre EGYEDÜL Címzett: az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat Nyugdíjasok napja A Somogy megyei Vendéglá­tó Vállalat szakszervezeti bi­zottsága az óév utolsó előtti napján vendégül látta har­minc nyugdíjas dolgozóját. A megbecsülést és kedves figyel­mességet tanúsító összejövetel­re az Ipar Kisvendéglőben ke­rült sor. A vendégeket, akik néhány évvel — egyikük-mási- kuk még néhány hónappal — ezelőtt a vállalat dolgozói vol­tak, Balogh Lajos igazgató kö­szöntötte, majd a nyugdíjasok nevében Karsai János mondott köszönetét a vendéglátásért. Ezen a napon a kisvendéglő szünnapot tartott, de a sze­mélyzet létszámhiány nélkül állt a meghívottak rendelkezé­sére. Még a Darvas Károly ve­zette zenekar sem hiányzott. A meghitt hangulatú esten, amely igazán beillett egy kis szilveszternek is, ünnepélyesen elhatározták, hogy minden év december 30-án találkoznak a vállalat nyugdíjasai, mert 1963. december 30-tól ez a nap a nyugdíjasok napja lesz. Munkaügyi viták intézése címmel tartják meg szerdán este a közgazdasági munkás- akadémia ötödik előadását az üzemi és vállalati könyvelők, főkönyvelők részére a Latinka Művelődési Házban. Az előadó ár. Máltás György, a Fővárosi Kerületi Bíróság csoportvezető bírója lesz. Javaslat közügyben Zsúfoltak a kaposvári üzle­tek. Csúcsforgalmi időszakban szinte mozdulni sem lehet a boltokban, s hosszú perceket kell várni, míg sorra kerül az ember. Ott van például a Május 1. utcában a könyvesbolt melletti kis fűszerüzlet. Itt a nap min­den órájában igen sokan vásá­rolnak. De csak két pultnál, ugyanis a harmadik előtt, ahol a cukorkát meg a likőrfé­lét árulják, alig akad vevő. A likőrök forgási ideje 280—300 nap (!), vagyis az áru csaknem egy évig hever a pultokon, míg vevőre talál. A cukorka- és édességforgalom nem ilyen rossz, mégis föl kell tenni a kérdést: helyénvaló-e, hogy ebben a kis üzletben továbbra is árusítsák, amikor szemben cukrászda, néhány házzal odább pedig cukorka-édesség­bolt van. A cukorkák helyébe más is elférne. Amire ebben a pará­nyi üzletben jobban szükség van. Ezzel két legyet üthetné­nek egy csapásra: csökkenne a zsúfoltság, és sokan nem for­dulnának sarkon az üzlet ajta­jában, látva a tömeget. Vacogó kereskedők Egymás kezébe adják a ki­lincset az emberek az üzletek­ben estefelé, s az ajtó szinte állandóan nyitva álL Az el­adók fagyoskodnak, nem gye­rekjáték végigdolgozni egy műszakot ilyen körülmények között. Gyakori a megbetege­dés is. Egyik-másik boltban gáz­kályhával próbálják langyosí- tani a levegőt — nem sok eredménnyel. Vaskályha kelle­ne, de nincs. Pedig lenne hely a beállításukhoz — például a 301-es csemegeüzletben is. A jól fűtött ÉKV-központ- ban gondolhatnának a boltok vacogó eladóira. Messze van még a tél vége, és talán nem lesz eső után köpönyeg, ha kályhákkal látják el az üzlete­ket. P. Gy. CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Du. 3 órakor: Karenina An­na. Munkácsy ifj.-bérlet Tapsonyban: A potyautas. VÖRÖS CSILLAG filmszínház Méhkirálynő. Csak 18 éven felülieknek. (Jan. 8-ig.) Előadások kezdete: 5, 7, 9 órakor. SZABAD IFJtTSA« filmszínház Mi ketten férfiak. Korhatár nélkül (Jan. 8-ig.) Előadások kezdete 4, fi, 8 órakor. LATINRA SÁNDOR művelődési ház Este 7 órakor: Filmankét. (A Feltámadás c. szovjet filmből.) FELHÍVJUK VÁSÁRLÓINKAT, (közületek, vállalatok, tsz-ek és egyéni vásárlók) hogy az 1963-ban vásárolt, de el nem szállított TÉGLA árának visszautalása ügyében 1964 jan. 10-ig a ki nem váltott téglautalványukkal jelentkezzenek az eladó telepen. Későbbi jelentkezéseket nem veszünk figyelembe. (TÜZÉP) (98214) •> .1 Fiókjaink januárban a befizetések gyorsabb lebonyolítása céljából hivatalos időn tál is tartanak ügyfélszolgálatot. ÁU«w; Vér ömlik a mesék szigetén Ügy ismeri a világ Cip­rust, mint a Földközi-tenger mesés szigetét. Kék ege, zöld tengere, bűbájos éghajlata, leányainak és fiainak szépsé­ge, életvidámsága költőket, írókat, muzsikusokat ihletett meg. E sziget görög és török lakossága testvéri békében élt mindaddig, amíg az angol imperializmus közéjük nem tolakodott alattomos hódító­ként. A jelenkorban pedig Ciprust NATO-támaszponttá »fejlesztették-«, és megrakták nukleáris fegyverekkel. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a ciprusiak — teljes sza­badságot és függetlenséget kö­vetelve — ki akarják cbrudal- ni a nukleáris borzalmat szép hazájukból. E céljukra — fe­leletként — a NATO hétpró- bás ügynökei egymásra uszí­tották a ciprusi görögöket és törököket. Azonnal fellángol­tak a nacionalizmus emésztő lángját Athénban utcai tün­tetők szidalmazták a török kormányt. (Első képünk.) Ez­zel egy időben Nicosia utcáit megszállták a fegyveresek. (Második képünk.) A leselke­dő fegyverek ontják a vért. Már rengeteg a halott és a sebesült mindkét oldalon. Hol az egyik fél, hol a másik tartóztat le elvakult embere­ket. (Harmadik képünk.) A rövid fegyverszüneteket újabb gyilkos összecsapások követik. Egy megerősített rendőrállo­más épülete körül (negyedik képünk) különösen vad har­cok dúltak. »Vér ömlik a mesék szigetén« — jelentik a nemzetközi távirati irodák. A békeszerető emberiség mély részvéttel ügyeli a drámai eseményeket, és felháborodot­tan vádolja a szennyes kezd imperializmust, elítéli a fék­telen nacionalizmust, a népek barátságának ádáz ellenségét. (4188)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom