Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

Hfl **' Ellenőrzés A szokás hatalma Csalódott külföldi — Ügy! Szóval kiállításon voltál? Lehelj rám! Miből lesz a cserebogár; — Nem keli visszaadni. Félkész étel Kép szöveg nélkül Napom r Gyakorlati beszélgetés az élet értelméről — Bizony mind meghalunk egyszer! Meghalok én is. Maga is. — Valóban, de ne siessük el! Maga is várjon, én is sze­retném még húzni. — Szeretné, szeretné! De ez nem magán múlik. Megy az utcán, építkeznek, elmegy az állvány alatt, és magára dől a miskulancia. — Hé, ember! Ne idegesít­sen! Mi a fenének rémiszt­get! .... De jó, hogy mond­ja, nem megyek el a misku­lancia alatt. — De csak menjen. Leg­följebb írja alá ezt előbb. — Nem ettem meszet! Mi az a papír, amit nyújtogat? Attól még rám dől! — De biztosítva lesz! — Fütyülök rá! Dől, vagy nem dől? — És az utódokra nem gondol? — Rájuk is fütyülök! Nem rájuk dől! Rám! A biztosí­tástól még agyonlapitliat! — Na és ha agyonlapítja?! Mit önzősködik! Maga agyon lesz lapítva, a család meg fölvehet ennyit meg ennyit. — A család ne húzzon hasznot az agyonlapításom- ból. A család inkább ve­sződjön velem! Így, ahogy élek! Nézze el a rigolyáimat. De életben! — Nem kell mindjárt ré­meket látni! A családnak nem lesz annyi pénzre szük­sége. Ráesik magára a mis­kulancia. Nem a fejére, csak az egyik karjára. Le kell amputálni. Azért is szép pénzt kap! — A karomért, mi?! És ha hülye leszek? — Azért is kap. Persze kö­zel se annyit, mintha elpat­kolna. Azért húszezer forin­tot fizetünk magának, illet­ve a családjának. — Ne idegesítsen állan­dóan a családommal! Én bé­kés öregkort akarok megér­ni! Ágyban párnák közt meghalni! Elhervadni, mint a virág, melyet titkos féreg foga rág! De semmi se es­sen rám! — És ha az autóbusz gá­zolja e?! Akkor is fizetünk! Lelép a járdáról, sutty! Már­is statisztikai adat lenne, ha mi nem volnánk. Látja, ezért érdemes élni! Legalább tud­ja, miért él! Ezt kevés em­ber mondhatja el magáról! Csak alá kell írnia! No, kar­társam! ... — Megörült?! Azért éljek, hogy meghaljak?! — Dé ez nem haszontalan halál! Maga, uram, akarom mondani, kartársam, maga tudja, miért él, és miért hal. Ott lesznek a szerető utódok. Bontogatják a papírokat. Megtalálják a személyazo­nossági igazolványa mellett a mi kötvényünket. A kö­zönség elkezd suttogni: »Ez igen, ez ember volt. Gon­dolt a családjára/« — A közönség ne sugdos­son! Majd inkább én megyek el a temetésükre. Esküszöm magának, én nem suttogok az ő temetésükön! ők se sug­dossanak az enyémen! — Nem a sugdosás a fon­tos. Hanem az, hogy megta­lálja az élet értelmét! — Miután meghaltam! Kö­szönöm. Arról nem is beszél­ve. hogy állandóan az a pa­pír járna az eszemben. — Az a megnyugtatói Ha nem ezt csinálná, még a sír­ban sem lenne nyugta! A családja a legnagyobb nél­külözést szenvedné. Mehet­nének az utcára kéregetni. Körbenéznének az éléskam­rában. Semmi! Se egy kis zsír, se egy kis szalonna. ~A nyomor pedig kopogtatna az ajtón nagy szőrös kezével. — Ember, hol él maga?! A feleségem is dolgozik, és a nyomor nem kopogtat. Sem­mi se kopogtat a nagy szőrös kézével. Semmi! Legföljebb maga csöndben becsukja az ajtót és elbúcsúzik. Még sok­felé lehet dolga. — Nincs szívem itt hagyni magát, míg meg nem tudja, miért él. Véletlenül lezuhan magával a repülőgép. Halála pillanatában eszébe jut ez a papír. Elmosolyodik... Be­fizette a részletet... Nem élt hiába ... Hé, hova megy?! Álljon meg, kartársam! Hé!... A fene megette, hát nem el­szaladt! Csak tudnám, mi nem tetszett neki? Anglia a macskáknak köszönhette világbirodalmát o »A gazdátlan macskák nem ártalmasak c madárvilágra« — állapította meg ítéletében a nyugat-berlini városi bíróság. Az egész per úgy kezdődött, hogy egy idős hölgy etette a gaz­dátlan macskákat. A végén már húsz-egyné- hány macska verődött össze egy bizonyos he­lyen, s leste a jó falatokat. A macskák »tö­mörülése« nem tetszett a madárbarátoknak, perbe fogták az asszonyt, s első fokon 25 már­ka pénzbírságra ítélték. A hölgy fellebbezett, erre december 17-én megtartották azt a neve­zetes tárgyalást, amely »macskajogot« adott a gazdátlan cicáknak. A pereskedők szakértő­ket is hívtak: a madárpárliak Müller berlini professzort kérték föl, a macskák érdekeit pe­dig Ronge, Nyugat-Berlin egyik leghíresebb védőügyvédje képviselte. A bíróságnak el kellett döntenie, vajon az idős hölgy által etetett macska veszélyesebb -e a madarakra vagy az éhes. És vajon a macs­kák »tömörülése« nagyobb veszélyt jelent-e a madarakra, mint egy macska, mivel az ki­sebb feltűnéssel űzheti vadászatát? Már-már úgy látszott, hogy a madárbarátok győznek, mert Müller professzor bebizonyí­totta, hogy a jóllakott macska éppolyan ve­szélyes a madarakra, mint az éhes. A vadász­ösztön, játékkedv stb... Aztán szólásra emelkedett Ronge ügyvéd­csillag, s váratlanul a brit macskákra hivat­kozott. Az ámuló bíráknak odakiáltotta, hogy Anglia kizárólag a macskáknak köszönheti hatalmát és virágzását. Miért voltak erősek és szívósak az angolok? Mert kiváló marha­húst ettek. A kiváló hús pedig kitűnően táp­lált marháktól származik. A marhák elsőren­dű lucernát esznek. A lucernának azért olyan nagy a tápereje, mert a dongók beporozzák. S "■ki« a dongók halálos ellensége? A mezei egér. A mezei egeret pedig a macskák pusz­títják, tehát ők azok, amelyek hozzásegítették a brit impérium létrejöttéhez... A bíróság ennek az érvelésnek nem tudott ellenállni, és meghozta szenzációs döntését: Mivel bebizonyosodott, hegy a »tömörült« macskák ugyan egy helyen több madarai pusztítanak el, mint egyébként, de másutt kevesebb pusztul, a mc.dárvilág létszáma — per szaldó — nem csökken! A macskák azóta még magasabbra tartják farkukat... Néhány szó bajuszügyben Kié hazánkban a leghosszabb bajusz? A büszke ékesség tu­lajdonosát nem könnyű megta­lálni, hiszen ma már faluhe­lyen is csak az öregebbek or­ra alatt díszeleg cílykor-oly- kor igazán tekintélyes, hegyes­re fent vagy lekonyuló szőr­pamacs. Városban még a sok­kal szerényebb »angol bajusz-« is nagyon megfogyatkozott. Mégis hol viselik Magyaror­szágon a legtöbb bajuszt? Alig­hanem a Nemzeti Színház szín­padán. Igaz ugyan, hogy a mai tárgyú darabokban ez a fon­tos maszkkellék is fölösleges­sé vált, de a klasszikus reper­toár kötelez — különösen a Bánk bán és a Macbeth grasiag bajuszos szerepekben —, s így a színház fodrászatán tucat­számra várják a bajuszok, hogy este megjelenhessenek a dicsőség rivalda fén vében. A sokkal nagyobb gonddal őr­zött parókákból leltárija# is 3033 darabot tartanak nyilván. A bajusz azonban kevésbé időt álló jószág. A Ezitavá<sznat a rácrősftett, először még for­mátlan szőrcsomóval együtt a színész orra alá ra'rn^zt'ák, ott kanja meg igazi alakját. Az előadás után benzinnel távolít­sák el érzékenyebb művé­szeink nem csekélv fintorgása közepette. E tortúra nratt azonban egy-egy bajusz legföl­jebb csak 8—10 előadást bír ki. Ez az oka az állandóan megújuló szükségletnek. Éven­te a színház fodrászata körül­belül száz bajuszt ’fogyaszt-«. És hogy kié a leghosszabb bajusz? Természetesen az Úr­istené — mármint Madách Em­ber tragédiájában. Egy-egy szára kereken 44 centiméter. Az utolsó példány Bessenyei Ferencnek készült, és a fodrá- laatnflk ma is büszkeség©. Könyvek nagyítóüveg alatt A ritka és érdekes kiállítású könyvek gyűjtőit a Ma­gyar Helikon és a Kossuth Könyvkiadó a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tavalyi évfordulója alkalmából a Kommunista Kiáltvány miniatűr kiadásával örvendeztette meg. A Franklin és a Gyomai Nyomda közös vállalkozá­saként kézi szedéssel, bibliapapíron, ízléses bőrkötésben készült el a 38x48 milliméter méretű, 328 oldal terjedelmű könyvecske, melynek betűi még szabad szemmel is köny- nyen olvashatók. Azt azonban már kevesen tudják, hogy Magyarorszá­gon a miniatűr könyveknek milyen hagyományai vannak. Harminc évvel ezelőtt kilenc taggal alakult meg a Nyom­dai Művészet Barátai elnevezésű társaság legkiválóbb nyom­dászaink részvételével. Ez a lelkes kis kör készítette el 1940-ben a könyvnyomtatás feltalálásának 500. évforduló­jára a Codex Nyomdában A nyomdászat dicsérete című könyvecskét ugyancsak bibliapapíron, bőrkötésben, szép il­lusztrációkkal, százoldalnyi terjedelemben, 30x40 milliméter nagyságban. A betűket akkor még Németországból ren­delték, de csak olyan kevés betű érkezett, hogy a köny­vecskét két részletben kellett kiszedni. A felszabadulás után a társaság négy kiváló nyomdász tagja a Zrínyi Nyomdában Székely Artúr nyomdásztársuk 50 éves munkásságának jubileumára elkészítette a legki­sebb magyar könyvet — amely valószínűleg a világ legki­sebb könyve is egyben — 10x13 milliméter nagyságban, 84 oldal terjedelemben. Ennek betűit nagyítóüveg nélkül már szinte alig lehet olvasni. 1968 augusztusában még egy em­lékkönyvecskét készítettek nyomdászaink egy nyomdásztár­suk 50. születésnapjára 32x32 milliméter nagyságban. A liliputi könyvek készítése nem magyar találmány. A külföldön készült legkisebb könyvet. amely Galileinek Christina di Lorenahoz 1615-ben írt levelét tartalmazza, Salmin nyomdász alkotta meg 1896-ban Paduában 11x16 mil­liméter nagyságban. A XIX. század legismerttebb apró könyve egy 1876- ban napvilágot látott Dante-kiadás, az úgynevezett Dantino, amely 500 oldal terjedelemben, 34,5z54 milliméter nagyság­ban készült. A Lipcsében gyártott híres miniatűr Korán­kiadások 18x24 milliméter nagyságúak, és fémtokban, na- gvítóüveggel fölszerelve sokat exportáltak belőlük az isz­lám országaiba. Talán nem érdektelen, ha a könyvnyomtatás törpéivel a világ legnagyobb könyvét állítjuk szembe, egy 1660-ból származó holland atlaszóriást, amely 1,75x1,75 méter nagy­ságával ma is a British Museum egyik büszkesége. 99:1 az élők javára A legújabb statiszti­kák. szerint a főváros temetői körülbelül 1303 holdnyi területet fog­tálnak el, Budapest egész területének kö­rülbelül egy százalé­kát. összesen 11 te­metője van a főváros­nak; a legnagyobb a rákoskeresztúri, ez 600 holdnyi kiterjedésével majdnem akkora, mint a többi tíz együttvéve. A halálozások száma évről évre csökken, ez azonban a temetők zsúfoltságán mit sem változtat, mert 30 esz­tendeig nem hántolják ki a régi sírokat, sőt a 30 év eltelte után is az esetek 70 százalé­kában a hozzátartozók fenntartják a síremlé­keket. A zsúfoltság növekedését némileg csökkenti, hogy a ha­lottaknak - körülbelül 17 százalékát ma 13ár nem temetik, hanem Debrecenben ham­vasztják, s ez az arány növekszik majd: a budapesti hamvas- tó létrehozásával. A főváros 22 kerüle­tének egyesítésekor körülbelül 80 kis sír kertben megszüntették a temetkezéseket, a síremlékek nagy része •azonban itt is még évtizedekig megmarad. A Nemzeti Panteon évszázadokig is orz nagyjaink emlékét. A legrégibb síremlék Birli Flórián egykori orvostudoré, akit 1854 ben kísértek utolsó út jára. Eigressy Gábor emlékét is majdnem 100 év óta őrzi a Mező Imre úti temető. Magyarországról származik a grúz ábécé G. Sz. Csitaja tbili­szi egyetemi tanár, aki részt vett a közelmúlt­ban lezajlott néprajzi kongresszuson, elmon­dotta: — Nagy öröm volt számomra — mondotta —, hogy megismerked­hettem a népi demok­ratikus országok közt vezető szerepet játszó magyar néprajztudo­mány művelőivé!. De ezt a Jó alkalmat arra Is föl szeretném hasz­nálni, hogy hazám művelődéstörténetének nyomait kövessem eb­ben a távoli ország­ban. A magyar és a grúz müvelődésttörté- net az elmúlt száza­dokban számos ponton találkozott. A magyar kultúra történetében is nevezetes szerepet Ját­szó Misztótfalusl Kis Miklós állította össze a grúz ábécét, és ugyancsak magyar, egy Istvánovlcs nevű fametszö (xUlográfus) állította íet 17ló-ben az első grúz nyomdát Tbilisziben. — Magyarországon talán kevéssé ismer­tek Zichy Mihály kap­csolatai Grúziával. Pedig ez a nagy festő a cári udvarban eltöl­tött ideje alatt igen sokat tett Grúziáért, örülök, hogy fölkeres­hettem a kastélyt, amelyben született, és ahol kéziratait, vázla­tait őrzik. Zichy Mi­hály sokáig élt a Kau­kázusban, vázlatokat készített készülő mü­veihez, és gyűjtötte • grúz. művelődéstörté­net emlékeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom