Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-28 / 22. szám

Kedd, 1984. január 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nevelő hatású büntetések A közelmúltban két dolgozó ügyét tárgyalta a Pamutíonó- ipari Vállalat kaposvári gyá­rának társadalmi bírósága. Az egyik B. Sándor segédmunkás, aki az orvosi rendelő várójá­ban. minősíthetetlen hangon beszélt az üzem nődolgozóiról és a leányotthonról. A tárgya­láson felszólaló munkatársai elmondották róla, hogy koráb­bi felelősségre vonása óta igen sokat javult a munkafegyel­me és magatartása. Nagyon csodálkoztak azon, hogy B. Sándor most ismét ilyen fele­lőtlenül viselkedett. Arra kér­ték a társadalmi bíróságot, hogy nevelő hatású büntetést szabjon ki. B. Sándor töredel­mesen bevallotta vétségét, és megbánást tanúsított. Ezért a társadalmi bíróság javasolta, hogy szóbeli feddéssel és 200 forint pénzbírsággal büntes­sék. H. Éva fonónő táppénzcsa­lás miatt került a társadalmi bíróság elé. Hét napig volt táppénzen, és az erről kapott igazolást tíz napra javította ki. Amiatt is elmarasztalták, hogy munkahelyén fegyelmezetlen, és már három írásbeli figyel­meztetést kapott igazolatlan mulasztásaiért. Büntetése sú­lyosabb, mint B. Sándoré; el­esik a nyereségrészesedéstől és a textilutalványtól. Ezenkívül írásbeli megrovást javasolt a társadalmi bíróság. Februárban: szóbeli verseny orosz nyelvből az általános és középiskolákban Az MSZBT. a Művelődés- ügyi Minisztérium Közoktatá­si Főosztálya, az Országos Pe­dagógiai Intézet, a KISZ és az Üttörőszö vétség az idei tanévben orosz nyelvből szó­beli versenyt rendez az általá­nos iskolák 8. osztályos, to­vábbá a középiskolák 3. és 4. osztályos tanulóinak. Az első fordulót mindenütt február 15-ig bonyolítják le, a máso­dik fordulóra pedig március első hetében kerül sor. Az általános iskolai megyei versenyek győztesei jutalmul ingyenes nyári táborozáson vesznek részt. A középiskolai országos verseny győzteseinek díja; utazás a Szovjetunióba. A vetélkedés helyezettjei tárgy- és könyvjutalmat, di­csérő oklevelet kapnak. A ki­írás szerint a legkiválóbb eredményt elért tanulók szak­tanárait a Magyar—Szovjet Baráti Társaság ugyancsak szovjetunióbeli jutalomüdülés­sel díjazza. (MTI) Ebéd után ciga­rettámat szívtam az egyik vidéki középület előcsar­nokában. Pár per­ce adta oda a fotó­riporter a fényké­pezőgépét, hogy vigyázzak rá. Mel­lém lépett egy gyűrött arcú, im­bolygó férfi, nya­kában egy Flexa- ret fényképező­gép lógott egy ci­pőfűzőn. Ujjával a gép felé bökött. — Rolleiflex automata — mondta. — Igen. — Fotós? A körülöttem állók válaszoltak helyettem. — Az bizony. Méghozzá jó ké­peket csinál. Ügy látszik, megnyerhettem a bizalmát, mert azonnal szakmai dolgokra tért át. Szintén fotós — Valamikor nekem is jól ment. A Hunniában dol­goztam. — Operatőr­ként? — Nem, segéd- operatőr voltam. — Miért hagyta ott? Borgőzösen vá­laszolt; — Maszekolni akartam, volt egy tanítványom is. Nagy fotóst ne­veltem belőle. Ki­tüntetést kapott Mondja meg, hogy lehet ez? Én yol- tam a mester, és ő lett nagy ember. — Hogy megy az üzlet? — Mindig akad munka, csak sokat betegeskedtem az utóbbi időben. Hogy bizonyítsa, papírokat vesz elő. A Debreceni Or­vostudományi Egyetem idegkli­nikáján állították ki. Igazolják, hogy a »kolléga« négy­szer volt elvonó­kúrán. — A mi szak­mánkban inni kell — mondja. — Ha az ember elmegy lakodalmat fény­képezni, nem uta­síthatja vissza. Gyakran jár erre? — Néha eljövök. Névkártyát vett elő. — Ha valami baja lesz a gép­nek, jöjjön be hozzám — mond­ta. — Megjavít­juk. Mi, fotósok, tartsunk össze. Frissen készült fölvételeket mu­tat. Valamennyi homályos. Az én fényképészem most is így láthat­ja az embereket K. L A munkadíjasás fejlesztése szövetkezeteinkben A ZÁRSZÁMADÁST ÉS A TERVET TÁRGYALÓ KÖZ­GYŰLÉSEK egyik fontos té­mája sok tsz-ünkben az idén is a munkadíjazás fejlesztése. Különösen a gyengén gazdál­kodó üzemeknek kell foglal­kozniuk ezzel. Ezeken a he­lyeken gyakran nem a terme­lés jobb megtervezésével és megszervezésével, vagyis a gazdálkodás megjavításával keresik a kiutat, hanem pusz­tán az elosztás egyik vagy másik formájától várnak gyö­keres javulást. Még a jól gaz­dálkodó tsz-ekben is előfordul, hogy nem számolnak saját kö­rülményeikkel, és egyszerűen lemásolnak más feltételek kö­zött bevált »jó formákat«. Ké­sőbb aztán csodálkoznak, hogy náluk ez a módszer nem ho­zott semmit a konyhára. Elő­fordul, hogy némely járások­ban »rendet teremteni« jelszó­val csak bizonyos formákat »engedélyeznek«. Előfordul to­vábbá, hogy a nagy tarkaság megszüntetése ürügyén olyan formákat szorgalmaznak, ame­lyeknek az adott helyen nincs meg sem gazdasági sem sze­mélyi feltételük. Termelőszövetkezeteinkre jelenleg a munkadijazás rend­kívül nagy változatossága jel­lemző. Ez azonban nem vélet­len, és nem politikai hiba. Az­zal függ össze, hogy a szövet­kezetek között az alapvető gazdasági és személyi feltéte­lek tekintetében is óriási el­térések vannak. Sok szövetke­zet még csak a nagyüzemi gazdálkodás kialakulásának egészen kezdeti szakaszánál tart Se elegendő gépe, nagy­üzemi fölszerelése nincs, se szakembere; tagjaik nagy ré­sze esetleg még nem is érzi otthon magát a tsz-ben. Sok száz szövetkezetünk pedig már jól fölszerelt, korszerűen gazdálkodó nagyüzem. Jó a vezetése, a tagok magukénak érzik a közöst stb. A gazdál­kodás színvonalától függően az egyik helyen alig tud­nak készpénzt osztani, a másik helyen csak pénzben annyit osztanak, mint ama­zokban összesen. Nyilvánvaló, hogy más-más munkadíjazási megoldások szükségesek a kü­lönféle helyeken. A sablonos­ság, a türelmetlenség és a kapkodás ebben a vonatkozás­ban is csak árthat. A gyakor­lat bebizonyította, a tapaszta­lat igazolta, hogy a munkadí­jazást mindig az adott viszo­nyokkal összhangban kell megválasztani, s a körülmé­nyek változásával módosítani. A tapasztalatok alapján ma már biztosan megállapítható, hogy a tsz-ek erősödésével milyen munkadíjazási formák kerüljenek előtérbe. Ez azért fontos, mert abban a nagy változatosságban, amely szö­vetkezeteink munkadíjazására ma még jellemző, szükséges jól eligazodnunk. A fejlődés útja nem a túlzott természet­beli, osztás, a különböző kez­detleges paraszti megoldások felé tart, hanem fordítva, a főleg természetbeliekben való osztástól, a részes műveléstől, a bizonytalan értékű munka­egységtől a rendszeresen kifi­zetett, meghatározott nagyságú pénzelőlegezés, majd pénzdí­jazás felé. Ez a fejlődés útja. A hazai és a nemzetközi ta­pasztalatok egyaránt ezt mu­tatják. Ezen az úton azonban csakis fokozatosan, nem parancsszó­val, hanem a gazdasági és sze­mélyi föltételek megteremtésé­vel lehet biztonságosan, visz- száesések nélkül előrejutni. A türelmetlenség nem visz jóra. Sok tsz-ünkben, gazdálkodá­suk több fontos ágában még egyszerű kisüzemi eszközökkel és évszázados paraszti mód­szerekkel végzik a munkákat. Ilyen esetekben még a paraszt- gazdaságra jellemző egyszerű munkaszervezési és díjazási formákra is szükségünk van, különben kárba veszne a ter­més vagy annak egy része. TERMELŐSZÖVETKEZE­TEINK TÖBBSÉGE a munka­egység-rendszert alkalmazza. De ezeknek az eddiginél töb­bet kellene törődniük azzal, hogy mindenütt rendszeresen fizessenek pénzelőleget To­vábbá minél szélesebb körben alkalmazzák o kombinált (munkaegység-\-prémium) munkadíjazási megoldásokat. A kombinált formák közül legjobban bevált — a munka­egység kiegészítéseként — az ■össztermésből adott prémium. Ezt a pénzdíj kiegészítéseként több pénzdíjas szövetkezetben alkalmazzák, és főleg a kézi­munka-igényes termények mű­velésében, a növénytermesz­tésben terjedt el. Érdemes ezt elterjeszteni más ágazatokban, például az állattenyésztésben is. Mezőgazdasági politikánk kedvező feltételeket biztosít ahhoz, hogy a szövetkezetek rendszeres pénzelőleget ossza­nak. Éljenek ezzel a lehetőség­gel valamennyi szövetkezet- oen. Bebizonyosodott: a tagok munkakedvére az összes ösz­tönzők közül a rendszeres pénzelőleg hat leginkább. Ahol pedig annyira kevés a pénzré­szesedés, hogy pénzelőleget nem vagy csak kis összegben tudnak fizetni, az össztermés­ből nyújtott prémiummal igye­kezzenek kedvező hatást el­érni. A zöldségtermesztésben a legtöbb helyen az értékesített mennyiség után írják jóvá a munkaegységet, illetve a kész­pénzt. Valóban, itt ez a meg­oldás vált be a legjobban. Növekszik azoknak a jól gazdálkodó tsz-eknek a száma is, amelyek a munkaegység­rendszert közvetlen pénz­díjazással váltják fel. A pénz­díjazás bevezetése azonban csak ott eredményes, ahol en­nek a gazdasági és személyi föltételei már létrejöttek, vagy rövid idő alatt megte­remthetők. A pénzdíjas szö­vetkezetekben sem szabad megfeledkezni á tagok termé­szetbeli szükségleteinek kielé­gítéséről. Ä tsz-munkadijazásban az alapdíjazás legösztönzőbb vál­tozatainak helyes kiválasztá­sán és alkalmazásán túl külö­nösen nagy szerepe van a ki­egészítő díjazásnak, a premizá­lásnak. Az alap- és kiegészítő díjazást gyakran összekeverik. Gyakori, hogy az anyagi ösz­tönzésen csak a premizálás egyik vagy másik formáját ér­tik, és nem törődnek az alap­díjazás fejlesztésével. Másutt viszont a premizálás létjogo­sultságát tagadják. Mindkét véglet helytelen. Az alapdíja­zás fejlesztése is szükséges, és a premizálást sem szabad el­hanyagolni. Ott sem, ahol már pénzdíjazást alkalmaznak. A SZÖVETKEZETI MDN- KADlJAZÁS továbbfejleszté­sének további fontos követel­ménye a kereseti arányok ala­kulásának figyelemmel kíséré­se, a helyes arányok kialakí­tása és megtartása. Ez annak a követelménynek megtartását jelenti, hogy az elérhető napi keresetek között, továbbá a rendszeresen dolgozók évi ke­reseteiben túlzottan nagy elté­rés ne legyen. Egyetlen tag se jusson mások rovására vagy munkateljesítményeivel arány­ban nem álló, túlzottan nagy keresethez. A kereseti arányok, ha nem vigyázunk, a legfejlettebb dí­jazási formák mellett is felbo­rulhatnak. Ezt azért szükséges szóvá tenni, mert néhol hajla­mosak arra, hogy ezt a prob­lémát pusztán a részes műve­lés számlájára írják. Persze itt a leggyakoribb, és itt ötlík leginkább szembe, de a mun­kaegység, sőt a pénzdíj alkal­mazása esetén sem ritka. Mit tegyünk a helyes kere­seti arányok kialakításáért és megtartásáért? A legfontosabb* hogy törődjünk a teljesít­ménynormákkal. Ne tűrjük* hogy a laza normák következ­tében némelyek aránytalanul nagyobb jövedelemhez jussa­nak. Továbbá mindig végez­zünk számításokat a prémium mértékének, valamint részes művelés esetén a rész arányá­nak megállapítására is. A ke­reseti aránytalanságoknak ugyanis gyakran itt keresen­dők a forrásai. Ahol elkerülhetetlen a ré­szes művelés, ott mindig meg­vizsgálandó, hogy a rész nagy­sága arányban áll-e a kézi­munka-befektetésekkel és a más területeken dolgozók ré­szesedésével. Arányosabbá kell tenni a természetbeliek elosztását is. A szövetkezet egész gazdálkodására rosszul hat vissza, akadályozza a kö­zös fejlesztését, ha a részes művelésben részt vevők aránytalanul sok természetbe­lihez jutnak a közös és a töb­bi tag rovására. Tavaly, saj­nos, jó néhány tsz-ben elfe­ledkeztek erről, vagy a tagság nyomásának engedve a jogos­nál magasabb részesedési arányt állapítottak meg. En­nek a legtöbb helyen az lett a következménye, hogy nem ma­radt takarmány a közös állo­mánynak, és rosszabbul jártak azok a tagok, akik a részese­désből kimaradtak. Egyetlen szövetkezetben se engedjük meg, hogy a tagság pillanatnyi egyéni érdekeit fölébe helyezze, előbbre valónak tartsa jövőbe­li, tartós érdekeinél, és azokat a közös gazdaság rovására -ér­vényesítse. TSZ-EINK KÖRÜLMÉ­NYEINEK MÉRLEGELÉSE ALAPJÄN maguk döntenek a legalkalmasabbnak vélt mun­kadíjazási formákról. Ez azon­ban nem zárja ki, hogy helyes tanácsokkal segítsük őket. A tanácsadáskor továbbra is két fontos követelményre ügyel­jünk. Egyrészt, hogy az anya­gi érdekeltség f,okozásával szövetkezeteink egyre többet termeljenek, egyre több árut adjanak az országnak; más­részt, hogy tovább erősödjenek gazdálkodásuk szocialista és nagyüzemi vonásai. Csizmadia Ernő KOLUMBUS A XY.SZAZAD YICEN, NYUGAT/ /EÁNT9AM, FŰD KŐKÜHAJ0ZÁ5AYAL AKADTA ElÉONf INDIÁT. tsr Kórőr 47 TA97.BEN KUBÁBAN. kősel SCO ívnEí kellett elmúlania, moot az első fenék emseh,-JAMES COOC - 1779.-Ben FAKTEA STAU HASSON UAWAE SZIGETÉN. 4 BAJT rENGEGNAGYt HIVATAL, kekeskeoelmi is eolitikai okokból kifolyólag SZÜKSÉGESNEK TAETOTA. HOGY AZ S3* ÉSZAK! SU lessé gem felől ecsy átjáeót ke kessem a cbw dbs Óceánom, amely ísneketében kővtoebb reá 4LAT ÉKHETIK Sí AZ ANGOL HAJÓK ÉSZAK - —AMEKJKA NYUGATI FAHTYIOÉkÉT. AZ ANGOL ADNI- KALITAS EZZEL AZ ESETLEGES FELFEDEZÉSSEL AKAKFA MEGEÖVIO/TBMI A HOSSZÉ FENGEAI UT feH IDÓTAATAMÁr . fT7( JÚLIUS M.-EH A AESOLUTfON KIFUTOD A LA MANCHE CSATOKNÁBÓL A NYUT TENGE KOS IS.-AA MECÉEKEZT EK A JÓKEMÉNYSÓQ FOKÁHOZ, HOGY IF' YÁAJÁK AE AKtSÉAŐ HAZÓ D/SCOYEAY ÉKKEZM-

Next

/
Oldalképek
Tartalom