Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

tás'ZMP MEGVEI BIZOTTSÁG A ES A MEGYEI TANACS LftPJ A „Kap osvári nap*’ a rádióban Száz perc — és a színház... Hasznos és helyes kezde­ményezése a Magyar Rádió­nak, hogy munkatársai idő­közönként leutaznak egy-egy megyeszékhelyre, fölkeresik a város üzemeit, kulturális in­tézményeit, beszélgetnek a vá­ros vezetőivel és az egyszerű emberekkel a megyeszékhely eredményeiről, gondjairól, ter­Reggeli riport az állomásról * Amiről a kaposváriak beszélnek ★ Búcsú huszonkettő húszkor veirőL Február 7-én kaposvári ri­portok adják majd a rádió aznapi műsorának gerincét. Reggeltől estig kereken száz percet közvetít a rádió Ka­posvárról — »élő- adásból, este pedig a Csiky Gergely Színház előadásáról adnak helyszíni közvetítést. Az »élő­vagy »egyenes- adásról tudni kell, hogy a labdarúgó-mérkő­zések közvetítéséhez hason­lóan a riportot azonnal köz­vetíti a rádió. A fölvett anyag a riportertől — kábe­len vagy URH-n a Béke Szál­lónál elhelyezett vágókocsiig jut, onnan a postára továbbít­ják, Budapestre a posta adja föl ultrarövidhullámon. A Magyar Rádió munkatár­sai három napot töltöttek Ka­posváron. A műszakiak — Szabó Miklós mérnök és Gé- czy István technikus vezeté­sével — »föltérképezték- a várost, próbaközvetítéseket készítettek a február hetediki adások színhelyéről. A riporterek — Gulyás Gyula, Fábián Gyula és Nagy Tibor — tájékozódtak, anya­got gyűjtöttek a hetediki helyszíni riportokhoz. A nyáron megyénkről el­hangzott összeállítás után rö­vid időn belül ez lesz a Ma­gyar Rádió második nagysza­bású közvetítése. Elkészült a műsorterv Is. Az adás reggel 6 óra 30 perc­kor kezdődik .»Jó reggelt, Ka­posvár,'« címmel Gulyás Gyu­la a kaposvári állomásról ad helyszíni közvetítést. Persze egyelőre titok, miről beszél­get majd a városba érkező utasokkal... Délelőtt két fia­tal — és Budapestről Kapos­várra telepített — üzembe lá­togatnak el a riporterek, hogy megszólaltassák a TRANSZ- VILL és a Világítástechnikai Vállalat dolgozóit Az »Amiről a kaposváriak beszélnek- című adásban mér­nökök, agronómusok, tanácsi dolgozók és egyszerű utcai já­rókelők nyilatkoznak a város életéről. Érdekesnek ígérkezik az esti, »Lámpafénynél Ka­posváron-« című adás. A város egyik országgyűlési kép­viselője Kaposvár kommuná­lis helyzetéről nyilátkozik, majd a rádió riportere a Bé­ke Szállónál, a vágókocsi kö­rül csoportosuló emberekkel beszélget Helyszíni közve­títést ad a rádió a ruhaüzem­ből, a Béke Étteremből, a kórházból, az esti iskoláról, a zeneiskoláról, s elhangzik majd egy beszélgetés a város sportéletéről is. Este a »Légy jó mindhalá­lig« című színművet közvetí­tik a Csiky Gergely Színház­ból; a szünetben a város kul­turális életének több vezető­jét interjúvolja meg a ripor­ter, és beszélget a másnapi — nyolcadiki — Dorottya-bál fő­rendezőjével is. 22 óra 15 perctől 22 óra 20 percig »Bú<;sú Kaposvárról« címmel sugároz műsort a rá­dió dr. Szilágyi Lajosnak, a városi tanács vb-elnökének lakásáról. A városi tanács el­nöke a »Kaposvári nap« mű­sorában felmerült városfej­lesztési és egyéb kérdésekre válaszol. — A városműsorok célja — mondotta Nagy Tibor —, hogy a rádióhallgatók megismerjék egy-egy város gazdasági és kulturális életét, a megye- székhely örömeit és gondjait Röviden: keresztmetszetet kí­vánunk adni egy város hét­köznapjairól ... A rádiós »stáb« két nappal a közvetítés előtt február ötödikén utazik Kaposvárra, hogy az összesen százperces adás és a színházi közvetítés előkészületeit befejezze. Feb­ruár 7-én, pénteken reggel 6 óra 30 perckor pedig a súdió kapcsolja a kaposvári állo­mást: — Gulyás Gyula jelentke­zik: »Jó reggelt Kaposvár!...« — vő — Mire táncolhatunk a farsangban? üj hanglemezek érkeztek a ka­posvári hangszerboltba. A lemez­gyűjtőknek bizonyára örömet sze­reznek A potyautas című zenés vígjáték tviszt- és bossa nova be­tétjei Ambrus Kiry meg Németh Lehel előadásában. Megjelent a közelmúltban alakult Stúdió 11 el­ső hanglemeze is. Szármay Márta és Koós János működött közre a felvételkor. A Modem dzsessz-so- rozat gyűjtői megvásárolhatják a sorozat nemrégen kiadott harma­dik részét. Sok kérést teljesített a hanglemezgyár, amikor forgalom­ba hozta Koós János előadásában az Előzés című filmből ismert Guarda coa me dondoto című tviszfcet. Kellemes meglepetésnek számíta­nak a kubai és dél-amerikai da­lok nagy mikrobarázdás hangleme­zei. lemezen az ismert Ave Ma­ria non morro mellett újszerű fel­dolgozásban és előadásban hallhat­juk Luiz Bonfától spanyol nyel­ven az Orfeo Negro című dalt. A »régi« muzsikát kedvelőkről sem feledkezett meg a hanglemez- gyár. A Hol van az a nyár? című lemezen Lajtai Lajos dalaiból Honthy Hanna, Bilicsy Tivadar, Csákányi László és Ráionyi Róbert ad elő. Magyarországon első ízben NDK és Supraphon gyártmányú sterio- fonikus lemezele játszására is al­kalmas lemezjátszót hoztak forga­lomba, amelyek 850, illetve 960 fo­rintos áron kaphatók. Színházról diákokkal Ügy szól a régi operettrészlet, hogy »Miénk a nyár, és miénk a Balaton... Pedig nemcsak nyá­ron szép a magyar tenger, hanem télen is. Jókai után persze merész dolog lenne vállalkozni a téli '«laton leírására; látni kell inkább. Egészen bizonyos, hogy nem bánják meg az itt eltöltött két hetet a balaton- lellei Május L Üdü­lőbe beutalt dolgo­zók sem. Nagyszerű lehetőség nyílik a pihenésre, a kikap­csolódásra. Persze szórakozást is lehet találni. A legkedvel­tebb időtöltések egyi­ke a fakutyázás. Sik­lik a jégen a faku­tya — vajon honnan e név? —, kacagás veri föl a csöndet. Mert télen is mionk a Balaton. NÉGY TANULÓVAL BE­SZÉLGETEK A potyautas if­júsági előadása után színház­ról és színházi élményekről. Munkácsy-gimnazisták. Éva negyedikes, határozott és gya­korlott vitázó. Kati elsőbe jár, de nem szereti, ha kislánynak nézik; Marika szerény, halk szavú, Pista pedig higgadt és megfontolt, ők másodikosok. Értelmes, életvidám, gondol­kodó fiatalok, és régi színház- látogatók. Kati esetén jót ne­vetünk: nyolc-tíz éves lehetett, amikor erőnek erejével meg­nézte a Hamletet A jegysze­dők felszólították, hogy tá­vozzon, de megküzdött az iga­záért Felsorolta a darab sze­replőit és bizonygatta, hogy ismeri a tartalmát is; és nem fog félni meg sírni... Győ­zött: ráhagyták, maradjon... Kedves emlékű darabok cí­mét említik a diákok. Mariká­nak A kőszívű, Évának az An­tigoné és a többiek tetszett kü­lönösképpen. Pista a Korin­thosz mellett kardoskodik. — Nem is értem, miért »húzták le« annyira a tavalyi évad új törekvéseit... — mon­daná, de Éva cáfolja. — Nem ott a baj, hanem sok volt az ősbemutató. Ezek nem találkoztak a közönség íz­lésével, igényeivel, és — mond­juk ki — nem is mindegyik maradt meg bennünk élmény­ként. Láttunk mi ebben a színházban Cidet is meg Üveg­figurákat, ezekre ma is szíve­sen emlékszünk. Ami a Kőszí­vűt illeti, én többet vártam... És ilyen apróság egyenest bosszantó — franciát is tanú­ÖNKÉPZŐKÖR ÉS IRODALMI SZÍNPAD — Címert, Katám! S cimer- könyvedbe végy föl! — Sisakforgód mi, tán ka­kastaréj. — Taréjtalan kakas, ha te a tyúk. — Te, kakasom? Bizony kap- pan vagy inkább ... Petruchio és Katalin szó­párbaját csillogó szemmel fi­gyeli a hallgatóság. Valameny- nyien — szereplők, hallgatók — diákok. A Noszlopy Gáspár Közgazdasági Technikum ön­képzőkörének huszadik ülésén vagyunk. Muráth Csilla, Pin­tér József és Poór József vál­lalkozott Shakespeare életé­nek bemutatására szemelvé­nyekkel illusztrálva. Igényes­séget, sok munkát tükröz a több mint másfél órás elő­adás. A műsor összeállítói jól tudták, hogy másfél órába Shakespeare-t beszorítani, le­hetetlen. Ezért igyekeztek a forrásmunkákat úgy felhasz­nálni, a szemelvényeket úgy összeválogatni, hogy a lehető legtöbbet kapják a hallgatók. Még így is előfordult — amit a közönség az előadás után föl is vetett —, hogy Shakespeare szonettjeiből egyet sem hall­hattunk. A közgazdasági technikum kétéves múltra visszatekintő önképzőköre — s irodalmi színpada is — már felhívta magára a város figyelmét. Azonkívül, hogy az intézmé­nyek, vállalatok szavatokat kérnek ünnepek előtt az is­kolától, a múlt év márciusá­ban nagy elismerést váltott ki a technikum És valamennyien keresünk, szabadság... című újszerű, modern rendezésű ün­nepi műsora. Többek között a görög líra legszebb gyöngysze­meivel ismertették meg a kö­zönséget. Kísérleti műsorként a Helikonon is szerepeltek ve­le, s ott is nagy sikert arat­tak. Azóta az önképzőkör tag­jai humoros oldalukról is be­mutatkoztak már a Csodálatos utazás című vidám műsoruk­kal. Az önképzőkőri munkáról, a feladatokról, a jövő terveiről beszélgetünk Buzsáki Ilona ta­nárral, az önképzőkör vezető­jével és a tagokkal. — A diákoknak mit nyújt az önképzőkör? — Hetente két irodalom- j óránk van — válaszol Lorcz , Ilonka —, s ez nagyon kevés. Csak a kötelező anyaggal tu­dunk foglalkozni. Viszont va­lamennyiünket érdekel az iro­dalom, szeretjük. Az önképző­körben van lehetőség igé­nyeink kielégítésére. Gallai Kati kivételével vers­rajongó valamennyi. Kati hangja és egyénisége inkább a prózának felel meg. így ő lát­ja el a műsorközlést, felolva­sást. Elárulják, büszkék arra, hogy már »nevük« van a vá­rosban. — Mi is látjuk a fejlődést — mondja Pintér József. — Két évvel ezelőtt talán azt sem tudták, hogy létezünk, ma pe­dig már a gimnázium riválisa­ként emlegetnek bennünket. Bár náluk vannak a »nagy ágyúk«, de amióta a tanár né­ni itt van, nálunk is akad — Ezt erősítik meg a többiek is: Tóth Annamária, Magyar Miklós, Fónai Edit, Muráth Csilla és Poór József. Buzsáki tanárnő munkáját dicséri az önképzőkör sikere, ötletdús, tettre kész, lelkes ember; kedvvel és szakszerűen irányítja a diákokat. Az új, a haladó irodalmat akarja megismertetni és megszeret­tetni velük. Helyes versmon­dásra, beszédtechnikára tanít­ja a diákokat, s igyekszik mi­nél nagyobb önállóságra szok­tatni őket. — Legközelebbi ülésünkön a mai magyar irodalommal fog­lalkozunk — mondja. — Is­mertetését a negyedikesek vál­lalták. Tervünk, hogy megis­merkedjünk a környező orszá­gok irodalmi életével is. Je­lenleg a mai lengyel irodalmat tanulmányozzuk, ezzel szeret­nénk kezdeni... — Hallottam, hogy március 15-én ismét valami új, a szok­ványostól eltérő műsorral sze­repel az iskola. Lehetne-e er­ről valami bővebbet hallani? Elmosolyodik. — A napokban osztom ki a verseket, szerepeket. Annyit elárulok, azt akarjuk, hogy az irodalom mellett a zene, a kép­zőművészet, a mozgásművé­szet is szerepet kapjon a mű­sorban. Szeretnénk a tavalyi­hoz hasonló sikert aratni. Strubl Márta ŐSZINTÉN lünk, észrevettük —; a köz­ismert köszönést nem »áre- voár«-nak ejtik! S ezt egy színész nem tudja megjegyez­ni?!... Egyébként bámulatosa fejlődés a mostani darabok­ban, például a beszédkultúrá­ban. A Stuartban külön gyö­nyörűség volt Olsavszky meg Takács Anna szövegmondása, és nekem kellemes csalódást okozott Korándy Dénes. Ta­valy a Korinthoszt végighar­sogta; most, amikor halkan, fojtottan beszélt, a második emeleten is hallottam. Viszont, hiányoltuk Mária kosztümjé­ből a Stuart-gallért... MOST EGY IDEIG a mai ember ízléséhez alkalmazkodó kosztümtervekről, a mondani­valót szolgáló külső jellem­zési eszközökről folyik a vita, s ennek kapcsán szó esik az idei évad nagy sikeréről is. Jól kezdődött az év a Mária fő­hadnaggyal, és felejthetetlen élmény volt a Stuart — hang­zanak a vélemények. Mariká­nak nagyon tetszett A potya­utas sok kacagtató ötlete is, társai azonban már fenntartá­sokkal nyilatkoztak róla. Igaz, jól szórakozott a közönség, de voltak elcsépelt fordulatai is a nevettetésnek. Például a ci­garettakínáláskor a »Nem le­het mindenem...« Viszont az kedves volt, hogy a váltakozó modern táncok után egy bá­jos, hangulatos keringő motí­vuma mellett találtak egy­másra a szerelmesek. Jó lenne ezután is sok igazi színházi él­ményben részesülni — mond­ják sorban egymásnak adva a .szót. — Mégis milyen darabokat szeretnének látni? Egy pillanatnyi csönd után először Kati teszi le a garast. — Több modem drámát ad­janak! Éva ismét kész a vitára — Katikám, nemcsak mai szerző műve lehet modern! Sőt... Szophoklész Elektrája is szól a ma emberéhez... Ám­bár én is szívesen megnézném például Dürenmatt darabját, a Fizikusokat, amit a Nagyvi­lágban olvastam. Igaz, hogy ez nem általános igény még, de el tudnám képzelni ezt vagy mást is felolvasószínpadon. Mint tavaly az Antigonét... Marika a Il/a nevében ifjú­sági darabokat kér; nagy öröm­mel és izgalommal várják a Légy jó mindhalálig-ot; Pista Shakespeare- és főleg Moliére- vígjátékot szeretne látni. Cinkosan összenevetnek. Ez bizony jó lenne!... Pista hoz­záfűzi még: — Élnek ma is közöttünk Tartuffe-ök meg képzelt betegek... Hosszan, hosszan derülnek az ötleten, s tudják, miért. ök tudják ...'S jó, biztató, hogy amit gondolnak, ki me­rik mondani. AZ IFJÚSÁG mindig a leghálásabb, a leglelkesebb né­zőtábor. Sok diák rajong: a művészbejárónál ácsorog, au­togramot, színészfotót halmoz. Mások beülnek a nézőtérre. Művészi élményt várnak Thá- lia szentélyében, s akkor bol- dogak, akkor lelkesednek, ha ilyen birtokába jutnak. Wallinger Endre Az angol korona és a hollók Angliában a babonás em­berek — és ilyenek szép számmal akadnak még — amiatt nyugtalankodnak, hogy a londoni Toweren fészkelő hat nagy holló kö­zül az egyik eltörte a lá­bát. A legenda szerint »le­hull az angol korona, mi­helyt nincs többé holló a londoni Toweren«. Most a hat nagy madár közül az egyik konfliktusba került a társaival, azok megtámadták, csőrükkel összekaszabolták, és eltör­ték egyik lábát. A Tower középkori egyen­ruhába öltözött alabárdosal ápolgatják a bajba került hollót, nehogy életét veszít­se, és a babonások az an­gol koronát félthessék. A néphit úgy tartja, hogy a Tower hollói közvetlen leszármazottai azoknak a madaraknak, amelyeket még Hódító Vilmos hozatott át a kontinensről, amikor a To- wert megépíttette. * * * Kik a leggazdagabb hollywoodi filmsztárok Az amerikai pénzügy­minisztérium jegyzéket ké­szített a leggazdagabb hollywoodi filmsztárokról. Első helyen áll Cary Grant, akinek vagyonát tizenkét­millió dollárra becsülik, őt követi Frank Sinatra, Eliza­beth Taylor és William Holden. Egy humoros hirdetés Az egyik fára a következő szövegű papírt szögelték: »Használt matrac igényes­nek eladó.« * * * A második osztályos Pi­tyu minden nap beszámol az iskolai eseményekről. Egyik nap elújságolja: — Képzeld, anyú, új ta­nítónénit kaptunk! j — S hogy tetszik? — ér- | deklődik az édesanyja. — Hát... — Pityu sokáig hallgatott. — Egész nap csak panaszkodik, hogy fáj a lá­ba. — Szegény — sajnálkozik az édesanya. — Mit szegény — csat­tant fel a gyerek. — Ahe­lyett, hogy leülne, folyton sétál a padok között! » * « Bízzák csak a feleségemre A híres angliai vonatrab­lással kapcsolatban egy lon­doni lap pályázatot hirde­tett olvasói között: Hogyan rejtenék el az ellopott 2,6 millió font sterlinget, hogy a rendőrség ne akadjon a nyomára? Az első díjat a következő válasz kapta: »Az egész összeget átad­nám a feleségemnek, és biz­tos vagyok benne, hogy so­ha többé senki színét sem látná. Húszesztendei házas­ságom alatt minden fillért olyan sikeresen eldugott elő­lem, hogy egypár millió font elrejtése bizonyára meg sem kottyanna neki.« Somogyi Néplap A2 MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja.* Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor n. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utca «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom