Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

Vasárnap, 1964. jannár 26. 5 SOMOGYI NÄPLAF A SÍNEK KÖZÖTT 25000 házinyulat vásároltak te! tavaly IMPERIALISTA GAZSÁG TŰZ PISLÁKOL A hókupacokat lyukacsosra marta az olaj, a gőz, és a szénpor. A fagyos sínek fölött erőtlen fényű lám­pákat lóbál a hideg január hajnali szél, százötven méterről csak a fűtőház körvonalait látni és a nagy, ormót­lan testű mozdonyok hideg foltjait. Később az emberek is kibontakoznak a sötétből. Ezek az emberek olajfoltosak, szénporosak, fáradtak. Ké­ső este vagy kora hajnalban indultak munkába, szidják a telet, a bunda alá markoló hideget, de a mozdonyoktól egy istenért se válnának meg. A széntéren összefagyott a szén, csákányozni kell; a csil­le vasa hideg, a kényesebb tenyerekről lenyúzná a bőrt. A mozdonyszínben sötét van, és az ajtók repedésein alattomo­san surran be a huzat. De a vonatok hajnalban is elindulnak. Erdős Gyula mozdonyvezető és Kapusig István fűtő haj­nali háromkor jelentkezett szolgálattételre.’ Előkészítették a mozdonyt, fél ötkor rájártak a siófoki szerelvényre, bekap­csolták a lég- és fűtővezetékeket, s amikor a forgalmista jelt adott, a 275—102-es mozdony percnyi pontossággal indult az 5420-as szerelvénnyel Siófokra. — A vonatnak mennie kell, nincs kecmec... Ezt már Makker József mondja később, amikor az egyik fűtőházi szobában beszélgetünk a szolgálatról. — De tél van, a vonatok késnek, az emberek meg ká- romkodnak, hogy az a vasút... Az ablakok négyszögében látom, hogy a fűtőházi mun­kások apró tűzrakásoknál melegítik kormos, lilára fagyott ujjaikat. — Meg azt is mondják, jó a mozdonyvezetőnek meg a fűtőnek! Támaszkodik a korláton, a gőz viszi a vonatot. De miért támaszkodik? Mert nem tud lábára állni; Kaposvártól Siófokig meg vissza a kazánba dobált 50—60 vagy 100 mázsa szenet; ha rossz a szén, minden állomáson megtisztította a tüzet, és gyapottal meg fáklyával melegítette a darut, ha vi­zet vett a mozdony, mert befagyott... Na?! Azt mondja a másik fűtő, Ottó József: — Ha az ember azt akarja, hogy menjen a mozdony, a »ládát-« is a tűzre dobná. A fűtőházban minden ember azt akarja, hogy menjen a mozdony. A párhuzamosan végtelenbe futó sín­párok úgy hálózzák be az országot, mint testet az erek. Az erek a vérben oxigént visznek a szervezetnek, a sí­neken vasúti szerelvények szaladnak, embereket utaztanak a kocsik egyik városból a másikba, a tehervonatok pedig a mindennapi élet oxigénjét viszik: búzát, szenet, vasércet, gyapjút, húst... Az »oxigén« mindkét értelemben — az élet. Nem az én életem, a te életed, hanem valamennyiünk élete, Horváth V. József mozdonyvezetőé csakúgy, mint Kul­csár Károly mozdonyfelvigyázóé, Járfás Jenő műszaki re- szortosé vagy akárkié. Horváth IV. József ebben a hónapban már 260 órát töl­tött »tengelyen«, a kilenctagú Kulcsár-brigád egész éjjel dol­gozott, a Szűcs-brigád pedig reggel hét óra helyett már haj­nali ötkor munkára jelentkezett a fűtőházi lakatosmű­helyben. — A vonatoknak menniük kell! A mozdonyszinben törpének érzi magát az ember. Nagy, engedelmes, sötét állatok a mozdonyok, az idegen légszíve­sebben csak tisztes távolból szemlélődik, mint az állatkert­ben az elefántkarámnál. Gőzt és kénes füstöt kavar a huzat, a padozaton ismeretlen rendeltetésű kábelek futnak moz­donytól mozdonyig, a munkások kormos arca egybefolyik a félhomállyal. Egyikük félrehív. — Rólunk egyszer azt írta az újság, hogy hősök vagyunk, meg mit tudom én! Olyan szép volt, hogy megkönnyeztük, pedig a rossebb se hős. A többiek körénk gyűlnek. Mi lesz itt? — Tegnap délután olyan szépen sütött a nap, azt hittük, itt a tavasz. Hogyne! Hideg van, hogy a lelkünk fagy meg. De a vonatoknak menniük kell. A fekete ember eltapos­sa a cigarettavéget, és elköszön, mert főjavításra hozták be az 570-es mozdonyt, minden perc drága. A kovácsműhelyben Rozina Sándorék dolgoznak, aztán megyünk ki a széntérre, ahol a kis vascsillék és a daru ete­tik a mozdonyokat, A Kaposvári Fűtőházban elmúlott egy hajnal. Milyen hajnal...? Egészen egyszerű, hétköznapi. Olajos ruhás, kormos emberek voltak a főszereplői és nagy, fekete mozdonyok. A fűttőházban — és ezt jól megtanultam — a mínusz tizennyolc fokos hidegben sincs — »kecmec« ... Vincze Jenő (Tudósítónktól.) A földművesszövetkezetek ' és a MÉK 1961-ben kezdtek foglalkozni a házinyúlfelvá-! sárlással. Megyeszerte felku- | tatták azokat, akik korábban szívesen foglalkoztak nyúlte- nyésztéssel, s szerződést kö­töttek velük. Abban az évben 5800 nyulat vásároltak fel. Mivel a házinyúl értékesítésé­nek korlátlan lehetőségei vannak a nyugati országok­ban, tavaly már 25 000 nyúl szállítására szerződtek a so­mogyi tenyésztők. Egy év alatt több mint egymillió fo­rint bevételhez jutottak e mel­lékfoglalkozásból. Kialakult a nyúltenyésztők! törzsgárdája. 16 községben i szakcsoportot alakítottak a tenyésztők. Ennek az az elő­nye, hogy közös szerződtetés és szállítás esetén kilónként 1,50 forint értékesítési felárat kapnak. (A tsz-ek 2 forintot.) A tenyésztők állami áron kap­nak takarmányt. Az idén 14,60—15,50 forint a nyúl ki­lónkénti átvételi ára. A vérfrissítés és a nagyobb súly elérése céljából nemrég külföldről hoztak be tenyész- j állatokat. Ezeket a MÉK bö- i hönyei telepén a Gödöllői Kisállattenyésztő Kutató In­tézet egyik szakemberének irányításával nevelik. Dániá­ból 60 újzélandi fehér fajta j nyúl, a Szovjetunióból pedig 50 nagy testű Csincsilla érke­zett Böhönyére. A szaporulat­ból először egy újabb tenyész- állományt alakítanak ki, s ez­után látják el a szakcsopor­tokat és az egyéni tenyésztő­ket kiváló tulajdonságú te­nyészállatokkal. Az utóbbi időben sok tsz- nyugdíjas is bekapcsolódott a nyúltenyésztésbe. Kihasznál­ják a háztáji istállókat is, s az idén már 45 000 házinyúlra kötnek szerződést a megyé­ben. í Termelőszövetkezeti egészségügyi felelősök tájékoztatója A Somogy megyei Köz­egészségügyi és Járványügyi Állomás munkatársainak gon­dozásában negyedévenként sokszorosított tájékoztató fü­zet jelenik meg a termelőszö­vetkezetek egészségügyi fele­lősei részére. Sok tudnivalót és útmutatást tartalmaz a kiadvány. Leg­utóbbi számában például az egészségügyi felvilágosítás módszereiről, a légúti beteg­ségekről és a fertőző bélbeteg­ségekről, a mezőgázdasági munkaártalmakról és megelő­zésükről, a nélkülözhetetlen tápanyagokról, valamint a he­lyes trágya- és szeméttárolás­ról olvashatni népszerűsítő írásokat A kiadvány rejtvényeket is közöl, s a helyes megfejtések beküldői között könyvjutalma­kat sorsolnak kL Az egészségügyi hálózat fejlesztéséről tárgyalt a Tahi Járási Tanács (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Tanács idei első ülésén a járás egészség- ügyi helyzetét és az egészség­ügy fejlesztésének távlati ter­veit tárgyalták meg. Az erről szóló jelentést dr. Takács Im­re járási főorvos ismertette. Elmondotta, hogy a múlt év­ben is lényegesen javult a járás egészségügyi helyzete. Nagyon sokat tettek a körzeti orvosi rendelők, várók, laká­sok fejlesztéséért, a gondozás, a kezelés és a megelőzés ja­vításáért. Bevezették a fel- nőttbeteg-gondozási rendszert. A szakorvosi ellátás kifogás­talannak mondható, az isko­laorvosi ellátás viszont szak­orvos hiányában október óta szünetel. A járás egészségügyi dolgo­zói sokat tettek a gümőkór és a rák leküzdéséért, megelőzé­séért. az anya- és csecsemő- védelemért. A múlt évben 12 000 ernyőfény kép-szűrést végeztek, s csaknem tízezer embert vizsgált meg a tüdő­gondozó intézet. A rákszűré­sek száma meghaladta a két­ezret. A járási egészségügyi csoport tavaly 41 egészség- ügyi előadást és 99 filmvetí­tést tartott a községekben. Ezeken 4596 ember vett részt. A főorvos szóvá tette, hogy sok termelőszövetkezetben még mindig nem fordítanak kellő gondot az istállók és majorok környékének tisztán tartására, a tej higiénikus ke­zelésére, a növényvédő sze­rek, mérgező anyagok helyes tárolására. Bogó László, a járási párt- bizottság első titkára javasol­ta, hogy a tanácsülés alakít­son egy öttagú bizottságot, amelynek az lenne a felada­ta, hogy megszervezze egy új egészségügyi központ lét­rehozását. Az ehhez szüksé­ges anyagi fedezet előterem­tésére javasolta, hogy a köz­ségi tanácsok, a termelőszö­vetkezetek, az fmsz-ek és , egyéb szervek vállaljanak részt a költségekből. Az el­avult egészségház helyett ok- 1 vétlenül egy újra van szük­ség, amely a járás lakosságá­nak növekvő igényeit minden szempontból kielégítené. Veszélyes a korcsolyázás a Kapóson (Tudósítónktól.) Szép sport a korcsolyázás, ezért ! a gyerekek minden alkalmat meg- i ragadnak, hogy a jég hátán szó­rakozzanak. Am nem elég meg­fontoltak, és olyan helyeket Is föl­keresnek, amelyek sok veszélyt hozhatnak rájuk. A Kapó,-folyó cseri és donneri szakaszát, is el­lepik a korcsolyázó gyerekek. Pe­dig a Kapos itt-ott szakadozó jég­tükre nem elég biztonságos. Sok helyen a viz feltör a jég fölé, másutt az elvékonyodó jég hamar betörik a korcsolyázó gyerekek alatt. A donnert szakaszon a na­pokban többen is a vízbe poty- tyaníak. Igaz, hogy közvetlen élet­veszély nem fenyegeti a vízbe eső fiatalokat, azonban igen sok, meg (ázásból credo betegséget kaphat nalr 1 Ciprus szigetén két héten át ropogtak a fegyverek, és ömlött a vér. E tragédia utó- rezgései pedig még mindig tartanak. Sőt, nincs biztosí­kosságát a sziget görögjeire. Az sem kétséges, honnan származnak a fegyverek, s megkezdődött a vak szenve­délyek felvonulása. (Máso­dik képünk.) oly idős és magatehetetlen. (Harmadik képünk.) Divido et impera — oszd meg és uralkodj! Közismert az ősi machiavellizmusnak ez a milliószor elátkozott recept­je. És a jezsuita szellemű imperializmus nem válogat az eszközeiben: kíméletlenül belegázol a népek legszen­tebb érdekeibe, hogy érvé­nyesítsék Profit-Molochjuk érdekeit szolgáló akaratukat. Hová visz ez? Kötetnyi vádiratnál job­ban felel erre néha egy-egy hiteles dokumentum. Ciprus szigetén gyermekeket gyil­koltak le állati kegyetlen­séggel az imperialista célo­kat föl nem ismerő, elvakí­tott nacionalisták. (Negyedik képünk.) Még halálukban is oly szépek ezek az ifjú em­beri lények. Borzalom rá­gondolni, a félelemnek mi­csoda rettenete viharozha- tott át sugaras leikükön, amikor az állati terror elvet­te ártatlan életüket. És amint vérükbe fagyva ott fekszenek egymásra dobál­va, mindenkinek arra kell ték arra, hogy a fegyver- nyugvás végleges. Mi tör­tént? Több, mint amin az emberiség egyszerűen napi­rendre térhet. Nem katonák álltak ugyanis szemben ka­tonákkal. A lakosság egy ré­sze .ragadott fegyvert a la­kosság más része ellen. Az emberéletek kioltására föl­emelt fegyverek asszonyok­ra, karonülő gyerekekre, fia­talokra, boldogságra, életre vágyakozó ciprusiakra irá­nyultak. (Első képünk.) Miért? Azért, mert az emberiség békéjét fenyegető NATO-nak nukleáris támaszpont céljára kell Ciprus földje. És azért, mert Ciprus népe nem akar­ja átengedni hazája földjét a dühödt pusztítás ádáz erői­nek. És ekkor, mint már annyiszor, a népek ellensé­gei a nacionalizmus gyilkos eszközéhez folyamodtak: rá­uszították a sziget török la­Ahol pedig a fegyverek lépnek az ész, a szív és az emberiesség helyébe, ott öm- leni kezd a vér, és semmivé válik az ember — ha még olyan ártatlan is, ha még gondolniar: ilyen sorsot szán földke rekségméretekben mindenkinek a nemzeti gyű­lölködés, az imperialista gaz­ság, a harmadik világháború. — fm —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom