Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
Vasárnap, 1964. január 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP DOHÁNY S.IMÍT.AS A mikéi Rákóczi Tsz 130 holdon termelt dohánya 8—8,5 mázsával fizetett átlagosan. A dohánylevelek simítását november végén kezdték el, s december 2-án szállítottak először a Nagyatádi Dohánybeváltónak. flz 59-ss körzet tanácstagja Harmadszor választották meg tanácstagnak a múlt évben lváncsics Ferencnét. Elég dolga akad, amióta az 59-es körzetet képviseli a Kaposvári Városi Tanácsban. Hányszor kellett sürgetnie, hogy rendezzék az utcát, indítsanak buszjáratot, amíg mindkettőből valóság lett! S az elszálló évek mögött mennyi panasz orvoslása, kérés elintézése veszik lassan ködbe. Eseteket sorol, amelyekben felvilágosítást, támogatást — talán bátorítást — kértek tőle, az őszülő háziasszonytól. — Nem is gondolná, hogy milyen ügyekben fordulnak hozzám. Egy idős férfi elvett egy fiatal nőt 35 év korkülönbség volt köztük. Amikor a bácsika észrevette hogy baj van a hitvesi hűség körül, hozzám jött, hogy mit tegyen. Nem volt könnyű tanácsot adni... Mostanában sokan fordulnak hozzám a kisajátítások miatt. Kevesellik a kártalanítás összegét A bíróságra tanácsolom őket. A lakás- és gázügyek is sok munkát adnak. Akinek a helyzete olyan, i hogy megérdemli a gázkiutalást, azért kardoskodom. Aki viszont még nem kaphat, annak is megmondom. — Volt-e olyan kérés, amit nem tudott elintézni? — kérdem. — Volt Az, hogy nyilvános telefonállomást kapjon az Arany János tér környéke. Gondolhatnának már ránk is, mert messze van a kórház, az orvos. Közügyekről beszélgetünk még sokáig az 59-es körzet tanácstagjával, akinek vállára — úgy érzem — túl sokat is raktak. Tagja a nőtanácsnak és a Hazafias Népfront városi elnökségének is- A népfront Füredi utcai alapszervezetében elnökségi tag, a tanács szociális állandó bizottságában is sok munka hárul rá. Ráadásul ő vezeti a körzeti lakónyilvántartó könyvet, és bírósági ülnöki munkával is megbízták. Ennyi megbízás mégiscsak sok egy idős asz- szonynak. Ezt ugyan csak halkan mondta, de így is meg kell hallani. F. I* Gondoskodtak az idei gáztűzhely-ellátásról Az illetékes minisztériumok és szervek összefogásának első kézzelfogható eredménye, hogy sikerült biztosítani az 1964-re szükséges gáztűzhelymennyiséget nagyrészt hazai gyártással, kisebb részben pedig behozatallal. Amint a bizottság megállapította, ebben az évben) 114 000 új gáztűzhelyre van szükség. Az érdekelt szervek megállapodtak, hogy ebből ötvennégyezret a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat, harmincezret a Zománcipari Művek salgótarjáni üzeme állít elő, harmincezret pedig baráti országokból importálnak. Tervezik a - salgótarjáni üzem gázkészülékgyártó kapacitásának fejlesztését a következő években. Jövőre a gyár már 40 000, 1966-ban 85 000, 1967-ben 90 000, 1968ban 150 000, 1969-ben pedig 170 000 modern gáztűzhelyet állít elő. Jtfehezen birkózva a hó- 1 ’ val, botjára támaszkodva ment. Húsz év távlatából föléledö emlékek kezdtek csa- vongani körülötte. Akkor szilveszterkor is ilyen havas idő volt. — De sokszor megbántam már azt az éjszakát! — gondolta. — Már el is porladt. Mennyire szerettem ... Csak ne tudtam volna elmenni, vagy ö is eljött volna velem... Az az átkozott Varga volt az oka. Sohase volt addig pálinka a számban... Jaj, de fázom! Hogy töri a lábam ez a rozzant cipő! Volt tehenem is.,, és tisztességes ruhám... Végignézett magán... Keserűre görbült a szája. — Ennél még a börtönben is jobb volt. Csak úgy rotyog a mellem. Nyolc év! Ott soha nem fáztam így... Nem kellett volna ivásra adni magam — De hát még ne is igyák? Még van egy liter pálinkára valóm, csak érjek egyszer oda... Talán még benn lesz a Varga. Megvannak még a régi barátok is biztosan __ I nnen egy darabig nem megyek el. Majd csak a tavasszal Szennyes színű zsákját fel- fellökte a nyaka közé. Cikcak- kos nyomokat hagyva közeledett a faluhoz, de nem a régi kép fogadta. A gödör, az éppen olyan, mint régen. De a falu, a falu, az igen megnőtt benne! Mintha senki se élne itt, olyan csönd van. — A kocsma ott lehet valahol — töprengett. 71/T ■ lecsúszkált a. házak közé, besötétedett. Néha-néha keresztbe fordult az utcán, és kíváncsian nézett be azokba az udvarokba, ahol valamikor ö is megbecsült ember volt... Felragyogott a szeme, amikor a kocsmaablak fehér fénykévéjét észrevette. Belül került az udvarra, és letette terhét. Melegség öntötte el, amikor a kilincsre tette kezét. Belépett, körülnézett. A söntésnél egy soha nem látott idegen állt, az mindjárt rá is szólt, hogy menjen vissza, és söpörje le a lábát. Kifordult. Nem talált söprűt. Leverte lábáról a havat, és ismét benyitott. Hogyan átalakult itt minden ... — Két deci pálinkát kérek. — Nem lesz az egy kicsit sok, öreg? — Nagyon át vagyok fázva. — Akkor is sok. A kocsmáros gyanakodóan nézett a szakadozott köpenyű, rongyos nadrágú, szakállas, éhesnek látszó emberre. Az pálinkájával félrevonult egy sarki asztalhoz, és nagy érdeklődéssel szemlélte az érkező vendégeket. Hamarosan leöntötte a két decit. Kezdett fölmelegedni. Néha szólt valamit, de rá se hederítettek. Alkoholba fojtotta a megve- tettség érzését. A záróra kikényszerítette a havas éjszakába. Fölvette a pitvarban hagyott holmiját. Ment, ment céltalanul, neki az éjszakának. A faluvégen hosszú istállók sárga ablakszemei sorakoztak. — Ez itt istálló, itt megalszom. Alig lépett be, az éjjeliőrrel találta szemben magát. — Itt akarok aludni! — kiáltott a rongyos vándor rekedt követelődzéssel. — Azt már nem! Ide ilyen emberek nem jöhetnek aludni. Pláne ilyen állapotban! Csatos Berci a meleg gőzben csuklani kezdett, forgott vele minden. Amikor egészen közel ért hozzá a bundába burkolt tömzsi éjjeliőr, Berci örömmel felkiáltott: — Te vagy az, Zsiga Feri?! — Honnan ismer maga engem? Berci feléje indult. — Feri! Nem ismersz meg? — Nem! Nem is vagyok magára kíváncsi. Menjen ki, mert itt nem maradhat. •— Hova menjek ki? Esik a hó. — Nem bánom, akárhová megy, de mondtam már, hogy itt nem maradhat. Berci letette terhét, de azonnal ki is dobta az éjjeliőr. — Maga meg menjen utána, 'mért különben utána teszem! Ti erei továbbállt. Arcát vagdosta a hóval elegyes szét A havas major szélén egy lóherkazal csúcsa feketedett. — Itt a szél se ér, meg már nem is fázom ... Í0V nyögdécselt, amikor befúrta magát a kazalba. Reggel a major hangja és a szárnyasok csivitelése ébresztette. Amikor a szénalyukból kimászott, kegyetlenül vacogott, fázott. — Jaj, de hideg van! Az este nem fáztam, de most nagyon ... No, majd a kocsmában, még van egy kis pénzem... A hótól lesöpört járdák az új utcák házai felé vitték a régi utcák éjszaka ritkán alvó, pörge kalapos, egykori legényét. Ezek a sorok, ezek a házak mind azóta épültek. Támog'asKiik a háztáji gazdaságokat Az elmúlt négy esztendőben megerősödtek a termelőszövetkezeti gazdaságok. Tovább emelkedett termelési színvonaluk, megnőtt súlyuk az árutermelésben. Ma már a lakosság ellátásához, az ipar és az exportigények kielégítéséhez szükséges termékek többségét szocialista nagyüzemeink termelik. Részesedésük az országos árutermelésből az utóbbi két évben pL gabonafélékből 50,7 százalékról 70,2 százalékra, burgonyából 55 százalékról 89 százalékra, sertés- és marhahúsból 50 százalékról 69 százalékra emelkedett. Államunk nagy erőt fordít a tsz-ek gyors ütemű fejlesztésére. Nagyarányú segítséget nyújt a termelőszövetkezeti építkezésekhez, a szövetkezeti géppark létrehozásához, a szőlő- és gyümölcstelepítésekhez, a tsz-ek szakemberekkel Való ellátásához és egyéb kedvezményekkel. A fő feladat továbbra is a termelőszövetkezeti közös gazdálkodás gyors fejlesztése, de támogatnunk kell a háztáji gazdaságok árutermelését is. Nem nélkülözhetjük Az elmúlt években a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése, árutermelése — különösen az állattenyésztésben — visszaesett. Kocaállományuk több mint 91 000, tehénállományuk 57 000 darabbal csökkent. A háztáji gazdaságok termelésének ez a nagymérvű visszaesése rendkívül káros, fékezi az egész mezőgazdasági termelés növekedésének ütemét. Az itt kieső termelést a közös gazdaságok esetleg pótolják, de az állatállomány további nagyarányú növelésének objektív korlátái vannak. A háztáji gazdaságok állatállományának — és árutermelésének — ilyen mértékű csökkentése még akkor sem indokolt, ha a falu szocialista fejlődése ebben az irányban hat. Ez a jelenség jórészt annak következménye, hogy a termelőszövetkezetek fejlődéséért felelős vezetők közül még ma is akadnak olyanok, akik anyilgazdaságok adják a hústermelés 46, a vágott baromfi 79, a tojás 90, a tej és tejtermékek 60 százalékát. A múlt évben a termelőszövetkezeti családok háztáji gazdaságához tartozott az összes szántóterületnek csaknem 10 százaléka, a szőlőterület 27, a gyümölcsösök 23 százaléka. Érthető, hogy komoly problémát okozna, ha máról holnapra lemondanánk a háztáji gazdaságok termeléséről. A lakosság élelmiszerszükségletét fejlődő nagyüzemeink még nem tudják teljesen kielégíteni. A háztáji és kisegítő gazdaságok némely termékekből (főként sertés- és baromfihúsból, tejből, tojásból, zöldséges gyümölcsfélékből) jelentős mennyiségű árut adnak a központi árualapok számára. Még fontosabb az a szerep, amelyet a háztáji gazdaságok termelése a termelőszövetkezeti családok élelmiszerellátásában betölt. Erről tanúskodnak azok a statisztikai adatok is, amelyek szerint a háztáji gazdaságok az általuk termelt hús és húskészítmények 40, a zsír és zsírszalonna 60, a vágott baromfi 82, a tojás 67, a tej és tejtermékek 40 százalékát maguk használták fel. A termelői önellátás jelentőségét bizonyítja, hogy ha pl. a háztáji gazdaságok sertéshizlalása csak 10 százalékkal csökkenne, akkor pótlására — a jelenlegi fogyasztási színvonal mellett — 4200 vagon húst kellene központi készletekből biztosítani. Egy háztáji tehén kiesése pedig tizennéggyel növelné a központi ellátásból részesülők számát. Nem kevésbé fontos a háztáji gazdaságoknak az az előnye, hogy módot adnak a falusi családok munkaerejének gazdaságos hasznosítására. A háztáji gazdaságokban levő kisparaszti termelőeszközöket — épületeket, fölszereléseket, berendezéseket — is csak ilyen módon használhatják ki. Szükség is van ezekre a kisüzemi épületekre, mert a háztáji állatállomány nagyüzemi koncentrálása nagyarányú megterhelést jelent az államnak. A háztáji gazdaságok ma még igen fontos szerepet töltenek be a termelőszövetkezeti családok közösből származó jövedelmének kiegészítésében. A jövedelemnek csaknem fele a háztájiból származik. Természetesen nagymértékben hozzájárul ehhez a közös gazdaság, amely a szükséges takarmányok nagy részét biztosítja. Előnyös a háztáji gazdaság vánvaló tények ellenére sem értik meg, hogy a háztáji gazdaságok termelését nem nélkülözhetjük. A háztáji gazdaságok termelésének népgazdasági jelentőségét mutatja, hogy az ország szarvasmarha-állományának egyharmada, tehénállományának majdnem fele, a sertések 38 százaléka, a kocaállomány 30 százaléka, a baromfiállomány 55 százaléka a háztáji gazdaságokban van. A háztáji azért is, mert lehetővé teszi nagy mennyiségű olyan melléktermék (konyhahulladék, moslék stb.) hasznosítását, ami egyébként kárba veszne. A felsorolt adatok és érvek bizonyítják a háztáji gazdálkodás szükségességét. De nem adnak feleletet arra az álláspontra, hogy a háztáji gazdá- ság támogatása akadályozza a közös gazdaság fejlődését. Ä jól gazdálkodó termelőszövetkezetek gyakorlata azt bizonyítja, hogy a háztáji gazdaságok támogatása, termelésük stabilizálódása, sőt növelése is lehetséges anélkül, hogy az hátráltatná a közös gazdaságok fejlődését. A Statisztikai Hivatal adatai is azt bizonyítják, hogy azokban a szövetkezetekben, amelyekben nagyobb a közös gazdaságból származó jövedelem, ott a háztáji jöveKöszöngetett jobbra, balra, de köszönését a gyermekek félelemmel, az idősebbek megvetéssel fogadták. — Itt már senki sem ismer. — Odaért a kocsmához. — Jó reggelt, vendéglős úr! — Na, mit álmodott, öreg? — Semmit, hideg volt — felelte komoran. — Egy deci pálinkát kérek. — Pénz van? — Igen. Mikor megfogyták a vendégek, Berci odaállt a kocsmáros elé. — Valami munkát nem tudna adni? — A magáé azok a szerszámok odakint? — Igen, de fát is vágok, ha kell. — Majd megbeszéljük. D erei leült, hallgatott Néhány ismerős jött be, de nem mert szólni senkinek. Csak nézett maga elé, fejében millió gondolat gyűlt és szuny- nyadt el. Észre sem vette, hogy ezt mormolja: — Valamikor én is ilyen voltam... — Milyen volt öreg? — rez- zentette föl a kocsmáros hangja. Mintha álomból ébredt volna, úgy bámult. ti nem akart velem jönni szilveszterezni. Azt mondta, minek teveled elmenni, hiszen nem iszol még egy pohár bort sem. Én nagyon mérgesen elmentem egyedül. Itt, ebben a kocsmában volt a szilveszter... Berúgtam. Tántorogva mentem haza, és úgy megütöttem szegény feleségemet, hogy belehalt. Engem nyolc évre becsuktak. Nagyon bántam tettemet, de minden hiába, már nem lehet feltámasztani... Amikor kiengedtek, hol erre, hol arra ténferegtem a világban. Soha nem mertem erre eljönni. Mindig attól féltem, hogy agyonüt itt valaki. Nekem már a bor nem jó, csak a pálinka. Nincs nekem más kívánságom, mint az, hogy engem is abba a temetőbe temessenek, ahol az én drága feleségem nyugszik... Az asztalra borult és sírt. — Öreg — rázta meg a vendéglős ■—■, induljunk. — Vendéglős úr! Még van itt egy százas, adjon egy liter pálinkát, hadd öntsem le magamban a keserűséget. Amíg van pénzem, addig iszom! — Azt nem, öreg, azt nem lehet. Maga azt úgyse bírná el... delem is több. Pl. azokban a szövetkezeti gazdaságokban, amelyekben az egy tagra jutó átlagcs részesedés 6—7000 forint között volt, a közösből származó jövedelem 8581 forintot, a háztáji jövedelem pedig 2993 forintot tett ki. Azokban a gazdaságokban, amelyekben az egy tagra jutó átlagos részesedés 11 000 forintnál több volt, a közösből 16 430 forint, a háztájiból pedig 10 567 forint jövedelem jutott egy tsz-tagra. Az elmúlt évek tapasztalatai a háztáji gazdaságok termelését támogató politikánk helyességét bizonyítják. Előnyös ez a támogatás a népgazdaság, a termelőszövetkezeti tagok, de a közös gazdaságok számára is. Ebből következik, hogy a törvényes keretek között működő háztáji gazdaságok támogatása továbbra is fontos feladat. A háztáji állat- állomány további csökkenésének megakadályozására irányuló állami intézkedések mellett elsősorban arra van szükség, hogy a szövetkezetek ter— Kehe, ehe, hallgasson ide, uram! Üljön le egy kicsit. Legyen maga az egyetlen, aki ebben a faluban meghallgat engem. — Na, mi panasza, van öreg? — Itt nevelődtem föl ebben a faluban. Ott fönn, a Harsá- nyi erdősnél. Ott szolgáskod- tam, és onnan mentem a faluvégre, Pirosékhoz vönek. Régen volt, maga nem emlékezhet rá. Sok erőm van nekem ebben a határban. Huszonöt évvel ezelőtt volt, amikor Esz— Itt a százas egy literért, na! — Hát nem bánom, kocsmáros otthagyta. Mikor visszajött, az öreg elnyúlva feküdt a masza- tos padlón. Mellette az üveg üresen. Próbálta emelni, s mikor hozzáért, észrevette, hogy halott... Ijedtében a hideg, szürke sarok felé nézett, és sajnálkozott az első pohár meg az utolsó liter pálinka közé szorult nyomorult éleim . . . Cséplő József melési terveik kialakítása közben gondoljanak a háztáji gazdaságok termelési szükségleteinek kielégítésére is. A háztáji gazdaságok termelési lehetőségeinek kihasználásával, támogatásával kapcsolatos feladatok sokrétűek és bonyolultak, de a kormány intézkedései nyomán a közös gazdaságok tevékeny támogatásával megvalósíthatók. Dankovits László
