Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-23 / 18. szám

Csütörtök, 1964. január 23. 5 SOMOGYI NÉPLAP (VLzS.g.át'i Lnmn — oiz£gÁti túl... Izgalmas perceket élnek: vizsgáznak az egyetemek és főiskolák hallgatói. Népesek a tanulószobák, és mostohagye­rek a színház, a mozi, a tánc: most első a tanulás. Ha pedig a pillanat a nyirkos tenyerek­re simít egy «■sorsdöntő-« fehér kis cédulát, bizony — felké­szülés ide, felkészülés oda — gyorsabban lüktet a szív. Ezt tapasztaltuk hétfőn délelőtt a Kaposvári Felsőfokú Tanító­képző Intézet első évfolyamos hallgatói között. 8 óra 10 Négyen már bementek, nyolcan-tízen meg ott topog­nak a 2. számú ajtó előtt. Van, akire csak délfelé kerül sor, de eljött «terepszemlére«. No meg szurkolni az évfolyamtár­saknak. Ki tud ilyenkor ta­nulni? Csak összekeveredne az is, ami egyébként rendben van. Horváth Aranka elmondja, hogy logikából »mennek le« ma délelőtt, de »jaj, nem tu­dunk semmit!«... Aranka is izgul, ez az utolsó vizsgája a félévben. De azért mosolyog, amikor megkérdezem: Mi min­dent fogadtak meg a vizsga előtt? — Egyik szobatársam, ha megbukik, »felköti magát«. Persze csak pamuttal vagy cérnával. 10 óra 30 Az első emeleten ifjúsági irodalomból vizsgáztat dr. Bellyei László. Két kislányt találok az ajtó előtt; láthatóan túlestek már az erőpróbán. Egyik társukat várják, aki még bent izzad — a vizsgán innen... — Az imént jöttünk ki; én Tersánszky és Török Sándor ifjúsági műveit és a Pártosság az irodalomban című tételt fe­leltem, négyesre, és most nagyon jól érzem magam — mondja Puskás Mária első éves hallgató. Társa, Illés Er­zsébet közepest kapott, de ő is megelégedettnek látszik. — Móra Ferenc ifjúsági mű­vei volt a tételem. Előző nap ebből bukott meg valaki... Meglep a válasz. Mórából megbukni? — Ja, hát el kell olvasni a kötelező irodalmat. Anélkül nem megy — oldja meg a rej­télyt, miközben kivágódik az ajtó, és — puszi jobbról-bal- ról — körülveszik azt, akit vártak. —• Gyerekek, »jó«-ra men­tem! — ennyit hallok Baksai Erzsébettől, a többit elnyomja a hangzavar. Egyszerre be­szélnek, de ők biztosan meg­értik ... Jókedvűek, boldogak. Túl vannak... 10 óra 55 Három a kislány dr. Szirmay Endrének, az Anyanyelvi is­meretek tanárának az asztala előtt. Mindhárman jegyzetük­be mélyednek, és időnként dús, bodros hajukon igazítanak va­lamit látszólag minden külö­nösebb ok nélkül. A gondosan tupírozott frizurák is vizsga­izgalmakról tanúskodnak.., A középső kislány, Siroki Olga felel most éppen. Egy mondat szófaji, majd a »kö­vetkező-« szó hangtani elemzé­sét végzi. Ez jól megy, a helyesírási gyakorlatoknál azonban több hibát ejt. Sorra kapja a kér­déseket. Egyikre jobb a vá­lasz, a másikra kevésbé. A mérleg serpenyőjében egy-egy érdemjegy. Feszült pillanatok. Most dől el, jobbra vagy balra billen-e a mérleg karja. — Mondjon néhány »jel«- végződést. — Például a tárgynak »t« a jele... Könnyűnek találtatott... Ez bizony csak közepes. A tárgy­nak ugyanis nem jele, hanem ragja van. —... és a végződések funk­cióját is jól meg kell tanul­nia. Ezt év végén ismét meg­kérdezem magától! Rövid értékelés után kerül a jegy a leckekönyvbe, s miköz­ben kimegyünk a szobából, már egy új vizsgázó, Orsi Ka­talin kezdi mondani tételét a szókészletről és finnugor ere­detű szavainkról. 11 óra 15 — Nos, Jolán, hogy ment? — «Jó«-ra, és nagyon boldog vagyok.:. \ Barabás Jolán önként je­lentkezett — a kitűzött idő­pontnál jóval korábban — elő­vizsgára. így egy héttel meg­toldhatja a vizsgák utáni pi­henés idejét. Általános négyes osztályzata eredményeként pe­dig — nem kis összegű szociá­lis segélye mellett — 100-ról 150 forintra emelkedett az ösztöndíja. A logikavizsga helyisége előtt már csak egy hallgató álldo­gál: Kecskés Krisztina. Bájos, gödröcskés arcáról, kék sze­méből meglepő nyugalom su­gárzik. — Maga nem izgul? — Legyűröm ... És aztán es­te jön ki rajtam ... Nem, nem voltam sehol a vizsgaidőszak­ban, még moziban sem. De már nagyon hiányzik ... — Mit csinál majd a szü­netben? — Otthon nagyon megkímél­tek, hogy nyugodtan tanulhas­sak. Most szeretném vissza­adni. Sokat segítek majd, és szórakozni, pihenni akarok ebben a két hétben. Szólítják; Kriszta kicsit sá­padt arca megszínesedik, és egy apró sóhajjal elszántan belép a 2. számú terembe ... Wallinger Endre Egy szerény mosolyú lány­kát állít meg a folyosón Hajdú Tibor, az intézet igazgatója. Üj amerikai hírközlési műhold Cape Kennedy Kedden egy Thor-Delta tí­pusú rakétával a floridai Cape Kennedy űrkísérleti központ­ból pályájára vezérelték a 83 kilós Relay—2. amerikai hír­közlési műholdat. Az első je­lentések szerint a rakétarend­szer mindhárom fokozata jól működött. Az új hírközlési mesterséges hold segítségével televízió-ösz- szeköttetést lehet teremteni az Egyesült Államok, Dél-Ame- rika, Európa és Ázsia között. Európa és Amerika között minden háromórás fordulat idején 70 perc az adásidő. A jelenlegi mesterséges hold elődjét, a Relay—1-et 1962 de­cemberében vezérelték pályá­jára, és még működik. Új lehetőségek a mezőgazdasági építésben A mezőgazdasági jellegű építkezések, beruházások nagy ­sága évről évre nő hazánkban, s mint a legutóbbi közlemé­nyek is hírül adták, az idén olyan nagy méretűvé váíik a mezőgazdasági beruházás, mint eddig még soha. Ismere­tes, hogy e beruházások jelen­tős része építkezés, hiszen a sok kis gazdaságból szervezett nagyüzemeknek még mindig nincsen elegendő épületük. S éppen mert sok’ építkezésre van szükség, nagy figyelmet nagyfokú tipizálást. A mező- gazdasági építkezésekre ezen­kívül még az is jellemző, hogy általában nehezen megközelít­hető, bekötő utakkal esetleg ei sem látott területeken keli dolgozni, és ily módon nem lehet felvonultatni a korszerű építési technológia által meg­követelt nagyobb szerelőbe^ rendezéseket. A szóban forgó épületek vá­za általában két fő elemből áll: a pillérekből és a fedél­széket képező tartókból. A te­érdemelnek az új építési eljá­rások. Azok, amelyeket az egyes tervező- és kutatóintéze­tekben kidolgoztak. A mezőgazdaságban szüksé­ges építmények a legtöbb eset­ben azonos szerkesztéssel old­hatók meg, s bár mintegy 30— 40 féle, különböző rendelteté­sű — istálló, borjúnevelő, el­lető, juhhodály, fejő, csibekel­tető stb. — épületről van szó, ennek ellenére ki lehet alakí­tani olyan egységes szerkeze­tet, amely lehetővé teszi a tőt a hagyományos módszer szerint körítőfalakra helyezik, és ezek a falak veszik föl a teherhordáson kívül a vízszin­tesen ható szélnyomást, és be­töltik a hőszigetelés nem ke­vésbé fontos feladatát is. Ilyen építési módszerrel azonban teljességgel lehetetlen kielégí­teni a növekvő, hatalmas igé­nyeket. A mezőgazdasági és építési szakemberek együttes vizsgálódása alapján olyan vázszerkezet bizonyult erre a célra a legalkalmasabbnak, Több mint tízmillió forint értékű szemlllíofőeszköz, föiszereiési tárgy az iskoláknak A központi hitelkeretből — amelynek összege meghaladja a 10 COi ooo forintot — a többi között 5200 homorú, illetve domború len­csét, 1T0O tára mérleget, 2200 fe­szültség- és áramerőméröt, továb­bá 1000 diavetítőt vásárolnak a tanintézetek számára. A tananyaggal összefüggő dia- ÍHmekböl 15S0-at bocsátanak az iskolák rendelkezésére. Fizikai és egycb kísérleíekhez 5200 hőmérőt jurtáinak az iskolai szertáraknak. A természettudományos oktatást 1300 úgynevezett molekulakészlet segíti. Ezenkívül laboratóriumi kí­sérletekhez és a biológia anyagá­nak elsajátításához sok kisebb nö­vény- és rovartani gyűjteménnyel virágmodellekkel stb. egészítik ki az általános és középiskolák föl­szerelését. Az idén folytatják az új típusú iskolapadok szállítását, lehetőséget nyújtanak azonban arra is, hogy a tantermeket — padok helyett — tanulóasztallal és székkel rendez­zék be az iskolák. m z úttest közepénél tar- íX tok, amikor csikorog­va fékez mellettem egy szürke Warszawa. A so­főr rázza az öklét, látom az arcán, hogy a pokolba kí­ván. Utasa is mérgesen me­reszti rám a szemét. Ismerős­nek tetszik a% arca. Ugyan kire hasonlít? Nem tudom, sehogy sem jut eszembe. Pe­dig mintha már láttam volna valahol. Hol is? Mindegy. Kaptafaarca van — nyugta­tom magam, és betérek a presszóba egy délelőtti kávé­ra. Így tíz körül kevesen van­nak. A vitrin előtt mindig akad szabad asztal. A nyugdí­jas öregek teát szürcsölnek, és szapulják az időjárást. A bársony püspöksapkát viselő öreg ügyvéd egy régi kaland­ról, egy szép szemű, telt keb­lű hölgyikéről mesél. Csám­csog közben, mert a citrom- szeletet rágóguminak használ­ja. Barátai unott közönnyel hallgatják: ismerik már a me­sét. A felszolgáló hozza a duplámat, éppen kavargóim kezdem, amikor valaki léül az asztalomhoz. — Szervusz. Pillanatokig nézegetjük egy­mást_ aztán mint a dinamit, robban a fölismerés: — Pista!... — Zoli!... Az öregek érdeklődve néz­nek át hozzánk. — Hát te? Hogy kerülsz ide? —• Majdnem elütöttünk. Akkor ismertelek meg, ami­kor visszanéztél. Tudod, a nyugalmad mindig irigyel­tem. Akkor is így néztél, emlékszel? Csuklószíj és sző­nyeg nélkül csináltad az óriás­kört. Lezuhantál. Megrepedt az állkapcsod, eltörött a csuk­lód, és mégis te voltál a nyu­godt. Talán még mosolyogtál is. Látod, erre nem emlék­szem pontosan, pedig jó a memóriám... Váratlan találkozás — Cinege! — mondom neki, ahogy félbehagyja. Nevetünk. — Mesélj, Cinege! N em hallom, hogy mit mond, az arcát né­zem. Nem sokat vál­tozott. Nem is értem, miért nem ismertem föl. Vékony, hajlott, se színű szemöldök, gondosan fésült, sűrű, hullá­mos haj, római orr, gödrök az arcon. Ilyen volt akkor is. Es végtelenül szerény. Har­minckilenc kiló. Én neveztem el Cinegének. Padtársak vol­tunk. Tornaórán szégyellt le­vetkőzni, mert a lányok kine­vették. Olyan volt, mint a csontváz a biológiaszertárban. Egyszer Csutak, a matektanár bezúgatott. Öra után Cinege odajött hozzám, és egyezséget ajánlott fel. Azt mondta, mindig megcsinálja a mate­matikámat, ha délutánonként tornára tanítom. A második napon fel akartam rúgni az alkut, olyan ügyetlen volt mindenben. Sírt és könyör- gött. Olyan volt, mint egy elemista. Gyűrtük tovább. Én jó jegyeket kaptam Csutaktól, Cinege pedig minden délután ott kalimpált a korláton. Ma­gam sem tudom, hogyan let­tünk barátok. Az apja főor­vos volt valahol, az enyém bakter. Kocsival jöttek hozzá finoman kiöltözve. Hozzám gyalog, szürke posztóban. Apám sem nézte jó szemmel ezt a barátságot. Mindig azt mondta, hogy Cinege nem hozzám való. Valahogy me­gint előjön a kérdés. Már ép­pen szólni akarok, amikor rá- ver a kezemre. — Mesélek, mesélek, te meg ábrándozol. Figyelsz? — Persze, de mondd csak, hány kilót nyomsz bakancs nélkül? Értetlenül néz, aztán gur- gulázva nevet. — Nyolcvanhét. Fogadok, te nem í\agy annyi. Ja, bará­tom, azóta öregebbek lettünk. Elkomolyodik. Ügy beszél, mintha értekezletet vezetne. — Látom, nem figyeltél. Arról beszéltem neked, hogy csibész gazemberek vagyunk. Tudod, kik voltak ott a tíz­éves találkozón? — Nem. Honnan tudnám? — Ketten. Érted? Csak ket­ten. A harmincnégyből ket­ten. Ügy értesültem, hogy az öreg Pál tanár úr, tudod, aki téged szeretett a legjobban, sírva fakadt. És tudod, ki volt az a kettő? Persze azt se tudod. Tóth Feri, az a szep­lős, vörös fiú. Jobb oldalon ült a harmadik padban. Meg Gyóta Karcsi, arra biztosan emlékszel. Jeles volt mindig. Hát ők voltak ott. És tudod, mi az érdekes? — Nem. Nem tudom. — Megmondom neked. Mind a kettő fizikai munkás. Hallgatunk, — Idd ki a kávédat, már úgyis hideg. De inkább küldd vissza, hogy gőzöljék meg, ak­kor jobb lesz. Már megint nem figyeltél. Éppen úgy vi­selkedsz, mint régen, Zeller tanár úr óráján. Biológiából te voltál a legjobb, de órán mégis mindig mással foglal­koztál. Egyszer szétszedted a zsebórádat. Ahogy Szabó Jan­csi leült, elgurult egy fogas­kerék. A csavarokból még fö­lösleged is maradt. Hát nem érted? Ketten voltak ott... Néz, mint az orvos, amikor elmebeteget vizsgál. — De értem. Ketten voltak ott. Pál tanár úr sírt. Fizikai munkások. És te nyolcvanhét kiló vagy ... Cinege konyakot kér és irá­nyít. — És a többiek? Mi miért nem mentünk el? Ügy beszél, mint egy nar­rátor. — Értesüléseim szerint négy osztálytársunk meghalt. A kis Fülöp volt az első. Balaton- fenyvesnél elütötte a vonat. Mindössze húszéves volt. Ben- ezét egy vadászaton érte bal­eset. Tusnádi Poszi autóval karambolozott. Még az újsá­gok is írtak róla. Az Esti Hírlap részletesen beszámolt a tragédiáról. Nem olvastad? Ittasan ült a volánnál, Szé­kesfehérvár alatt .belerohant a kocsijával egy álló oszlop­szállítóba. Jamesz disszidált. Bécsben összeszedett valami nyavalyát. Táborköltségen te­mették. Az anyja akkor már különélt az apjától. Idegösz- szeroppanást kapott. Még ma is hazavárja a fiát. Egyszer összefutottam vele Pesten. Köszöntem neki. Odajött hoz­zám, és mélyen a szemembe nézett. Azt kérdezte tőlem, hogy én miért élek. Megijed­tem a szemétől. Elmenekültem tőle... — Az élik: Azokról mesélj. Egyszer azt mondta rád Csu­tak, hogy belőled csak apád egzisztenciája csinál majd embert. Mi lettél? — Főmérnök. Az FM-ben dolgozom. Most éppen itt el­lenőrzők. Hirtelen fölrémlik egy em­lék. Tass Jóska akart mér­nök lenni. Somogyi fiú volt. Kitűnő végig, a tanárok büsz­kesége. Vele mi lett? — Látod, öt sajnálom a leg­jobban. Az érettségi előtt de­rült ki, hogy katonatiszt volt az apja. A diri nem is küld­te el papírjait az egyetemre. azt mondta, nincs semmi ér­telme. Most brigádvezető va­lamelyik gépállomáson, ösz- szetört élet..'. Most haragszom Cinegére. Éppen úgy, mint ott a kor­lát alatt. — A te apád százados volt a háború idején. Belőled mér­nök lett. Gúnyosan nevet. — Ne légy már szentimen­tális! Akkor ilyen idők vol­tak. Most már belőle is le­hetne ... Vitatkozni szeretnék, sarok­ba szorítani. De nem akarom j felrúgni a barátságot. Inkább | közömbös dolgokról kérde­zem. — A nőkkel hogy állsz? I — Ragyog az arca. Vékony szemöldöke úgy gyűrűzik, mint a hernyó mászás közben. — A nők? Nézd, van ko­csim, lakásom, majd negyven­öt után talán nősülésre is gondolok. Addig nem. Bolond lennék... Még egy konyakot kér. Koc­cint, sietve iszik, és már nyújtja is a kezét. — Ha Pesten jársz, keress föl. Akkor többet társalogha­tunk ... L átom, ahogy beszáll a kocsiba, keményen le­vágja az ajtót. Köz­ben apámra gondolok. Miért is óvott ettől a Cinegétől? A kávé már tényleg hideg. És Cinege 87 kiló. A számla egy délelőttre egy kicsit »meleg«. Négy konyáit, két kávé, az annyi mint... — Kedves vendég volt? — kérdi a felszolgálónő, amíg visszaad. — Igen — mondom —, vá­ratlan találkozás. Már csak ketten vagyunk. A nyugdíjasok hazamentek. A felssolgálónő beszélgetne még, de látja, hogy rossz kedvem van... Németh Sándor amelynél a tető terhelését egyenletes távolságban elhe­lyezett pillérek hordják, míg az épület falai csupán térhatá- roló és hőszigetelő szerepet lát­nak el. A funkcióknak ez a szétválasztása azt is lehetővé teszi, hogy a pilléreket szilárd­ság szempontjából legjobban megfelelő vasbetonból készít­sék, a térhatároló falakat pe­dig jó hőszigetelő anyagokból, különlegesebb szilárdsági meg­kötések nélkül alakítsák ki. Az épületek tetőzetének megoldása alapvetően terve­zési probléma, ami az érintett tervezőirodák hatáskörébe tar­tozik. A pillérek alapozásával azonban behatóbban kell fog­lalkozni, mert a hagyományos módszerekkel való építés na­gyon munka- és időigényes. A pillérek alapozását az NDK- ban szerzett tapasztalatok sze­rint az úgynevezett árbocosz­lopos megoldással célszerű ké­szíteni. A talajba 50—60 cm átmérőjű lyukakat fúrnak 1,20 —1,80 m mélységig, amelyek­be előre gyártott, 4—4,5 m hosszú vasbeton pilléreket ál­lítanak be, majd a lyukakat kibetonozzák. Az így lealapo­zott pillérek alkalmasak arra, hogy az .épületre ható függő­leges és vízszintes terheléseket kellő biztonsággal hordják. A vasbeton pilléreket azon­ban nemcsak vízszintes, ha­nem egy időben működő más erők is terhelik. Ezeknek az összetett igénybevételeknek a hatását többféleképpen vizs­gálták. E kísérletsorozatok igazolták azt a föltevést, hogy az eddig alkalmazott számítás­módok kielégítik a műszaki igényeket. Tervezőmérnökeink ezzel egy egységes, szabatos számítási eljárás birtokába kerülnek, és az új méretezési eljárás segítséget nyújt az ár­bocoszlopos rendszer kialakí­tásához. Ennek az építési mód­nak további előnye, hogy egy­szerű, könnyen gépesíthető, és igen rövid átépítési időt igé­nyel. Egyúttal azt is lehetőssé teszi, hogy helyszínről hely­színre utazó, gyorsan mozgó szakbrigádokat hozzanak lét­re a nagy számban épülő me­zőgazdasági épületek vázának gyors elkészítésére, ami tehát a lyukak fúrásából, a pillérek elhelyezéséből és a tetőszere­lés szakszerű elvégzéséből áll. Célszerűnek látszik, hogy ezek a brigádok a jövőben az elemgyárakhoz tartozzanak, s így teljes mezőgazdasági építő vertikumok jöhetnének létre. Az ÉM és az FM programja szerint kísérletképpen 17 ilyen új rendszerű vázat építenek föl az ország különböző he­lyein és különféle mezőgazda- sági rendeltetésű épületek szá­mára. Aba Iván Művelöcléi \ lomkoié CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Du. 3 órakor: A potyautas. Ifjúsági előadás. Este 8 órakor: Légy jó mindhalálig. Nyilvános főpró­ba szervezők részére. VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ Szerencse a szerelemben. Korhatár nélkül. (Január 26- ig.) Előadások kezdete: 5, 7, 9 órakor. SZABAD IFJÜSAG FILMSZÍNHÁZ Szélvihar. 14 éven alul nem ajánlott. (Január 26-ig.) Előadások kezdete: 4, 6, 8 órakor. LATINRA SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZ Este 6 órakor: A színművé­szet új útjai. (A művészettör­ténati sorozat VII. előadása.) n. és fél. 11 órakor: Erdei óvo­da (bábműsor).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom