Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-23 / 18. szám

Csütörtök, 1984. január 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Új népfrontbizottságokat választunk Az utóbbi hetekben meg- s megszervezik a házak kör­élénkült a munka a Hazafias nyékének parkosítását, szépí- Népfront kaposvári körzeti bi­zottságában. Fölmérik, mit végeztek négy év alatt, ho­gyan sikerült mozgósítaniuk a lakosságot, s milyen feladatok várnak megoldásra a körzet­ben, a városban. Két hét múlva a nagy nyil­vánosság előtt is be kell szá­molniuk eddigi tevékenysé­gükről, s a lakosság egyúttal megválasztja az új népfront- bizottságokat. Azokat az em­bereket küldik majd ezekbe a bizottságokba, akik fáradha­tatlanul szolgálták, s akarják szolgálni a lakosságot a jövő­ben is. A népfrontbizottságok köz­ben elkészítik programjukat, és megvitatás végett az újjá­választó gyűlések részvevői elé tárják. Sok ötletről, kezdemé­nyezésről beszélnek ezek a tervek. Mindenütt azon törik a fejüket a népfront aktivis­tái, hogy új színnel élénkítsék a mozgalmat, s még inkább fölkeltsék a lakosság érdeklő­dését. A kaposvári népfrontbi­zottságok fontos feladatuknak tekintik a lakosság bevonását a városszépítő munkába. A ta­nácstagokkal karöltve igye­keznek elérni, hogy az utcák lakói is vegyék vállukra a kör­nyék gondjait. Jó kezdeménye­zés, hogy a tanácstagok a terü­let problémáiról a legtöbbször együtt tanácskoznak a , nép­frontbizottságok tagjaival, és kérik javaslataikat, vélemé­nyüket, segítségüket. Részt vállalnak a városfejlesztési tervek megvalósításából, külö­nösen oly módon, hogy társa­dalmi munkát szerveznek. Vízvezeték, járda kellene? El­ismerjük, hogy jogos a kíván­ságotok, pártfogoljuk is. az ügyet a tanácsnál — mondják a lakóknak —, de ha azt akar­játok, hogy mielőbb megvaló­suljon a terv, gyertek segíte­ni. S a leggyakrabban van is foganatja a hívó szónak. Az emberek többsége készségesen segít az árokásásban, ha ar­ról van szó, hogy vízvezetéket kapnak, vagy alapot készíte­nek a bitumen járdának. A Cserben a népfrontbizottság védnökséget vállalt a parkok, játszóterek fölött, önállóan gondoskodnak az elromlott hinták megjavításáról, törőd­nek a gyerekekkel. Az I. számú belvárosi körze­ti népfrontbizottság huszon­egy pontból álló programot készített erre az évre. Terve­zik, hogy találkozókat rendez­tését, játszóterek létesítését. Vállalják, hogy ismertetik a 20 éves fejlesztési tervnek a belvárosra vonatkozó részét. Találkozókat terveznek a terü­letükön levő vállalatok veze­tőivel; felköszöntik a nehéz té­li időszakban helytálló vas­utasokat, postásokat. Bevonják az iskolás gyerekeket is a parkvédő mozgalomba; »Is­merd meg Kaposvárt«-mozgal- mat bonyolítanak le a három­fordulós »Ki mit tud?« ver­senyben. Feladatul tűzik ma­guknak, hogy segítenek a he­lyes közlekedésre való neve­lésben; részt vesznek a peda­gógusnapi ünnepségek előké­szítésében; napközit szervez­nek nyugdíjas pedagógusok felügyeletével. Abból a célból, hogy a la­kosság minél nagyobb részét kapcsolhassák be a népfront­munkába, s hogy az eddigi bi­zottságokat némileg tehermen­tesítsék, a februárban sorra kerülő választásokon a koráb­bi hat helyett nyolc körzeti népfrontbizottságot választa­nak. A körzeti népfrontbizott­sági tagokat újjáválasztó gyű­lések — akárcsak a falvakban — február elején kezdődnek. A nyomdában már készülnek a meghívók. A gyűlésekre hi­vatalos lesz a körzet minden lakója. Egészen bizonyos, hogy sokan élnek majd a meghívás­sal, s azon lesznek, hogy a ta­nácskozások után még jobb le­gyen a népfrontmunka. V. J. Vissza nem téríteni állami támogatás a lennel!:ziieíiezetetM AZ IDEI NÉPGAZDASÁGI I Hosszú lenne felsorolni. TERV ADATAIBÓL ISMERE­TES, hogy államunk az eddi­ginél is nagyobb mértékben segíti a mezőgazdaságot, ki­váltképpen a termelőszövetke­zeteket a termelési színvonal fejlesztésében. Mostani ötéves tervünk első négy esztendejé­ben az eredetileg előirányzott­nál 14 millárd forinttal fordí­tunk többet beruházásokra. Ennek majdnem felét — az élelmiszeripart is számításba véve kereken a felét — kapja a mezőgazdaság. Ebben az év­ben a mezőgazdaság összes be­ruházása mintegy 13 százalék­kal nő a tavalyihoz képest, és az összes népgazdasági beru­házásoknak 23 százaléka szol­gál mezőgazdasági célokat. Nehogy sínylődjön a háztáji jószág Nemrégiben Bélaváron a szövetkezet helyzetéről beszél­gettünk. Szóba került a háztá­ji gazdálkodás is. A tsz-veze- tők tájékoztatójából derült ki, hogy nehézségekbe ütközött a háztáji állattartás segítése. En­nek ellenére sem hagyták ma­gukra a szövetkezeti gazdákat ezzel a gondjukkal, hanem amennyire tehették, könnyítet­tek helyzetükön. Vegyük először a takarmány­ellátást. Nagy kiterjedésű le­gelője van a falunak, kijár­hattak rá a háztáji állatok is. Rétjük csaknem 400 hold. En­nek első fűtermését harmadá­ból, a sarjút pedig feléből ka­szálhatták le. Nem a pillangó­sok hazája ez a vidék, a kevés vörösherének egy részét — na­gyon helyesen — mégis kiosz­tották. így nyáron zöldet, tél­re szénát ki-ki szerezhetett jó­szágának. S alomnak való? Az bizony több kellene. Bélaváron is ke­vesebb gabonát vetettek 1962 őszén a kelleténél. Ném ter­mett hát elegendő szalma sem. A háztáji állományt figyelem­be véve, de a közösben végzett munka arányában osztottak belőlé. Határozottan és kerte­lés nélkül megmondták a ve­zetők: ennyi jut, több egy szál sem. Értett belőle mindenki. S alaptalannak bizonyult az az aggodalom, hogy netán vala­ki megdézsmálja a szalmakaz­lakat. Helyette a tsz-gazdák más almolnivaló után néztek. Ebben is megkapták a kellő segítséget. A kukoricát megsanyargatta nek az új lakótelepek lakóival, az aszály. A háztáji földek holdra átszámítva nyolc má­zsánál többet nem adtak. Ez a gyatra abraktermés csak nö­velte az állattartás nehézsé­geit. Csökkent volna a gond, ha a közösben megfelelően fi­zet a legfontosabb abraknö­vény. Ám nem ez történt. Hiányzik néhány vagonnyi ku­korica a szövetkezet takar­mányalapjából is. Mindegy, munkaegységenként kiutalták a megjáró 3 kiló csöves kuko­ricát. Még így sem elegendő az abrak a háztáji állatok eltar­tásához. Hogyan segítettek magukon a bélaváriak? Nagy megértésről tanúskodik a tsz- vezetők cselekedete és eljárá­sa. Tanácsolták a gazdáknak, hogy vegyenek kukoricát másutt. Nincs rá pénze pilla­natnyilag mindenkinek? Jár forint a munkaegységre előleg­ként is. S amikor Baranyában megvették a bélaváriak a ter­ményt, a szövetkezet küldte érte a vontatót. A szükség, a hiány kény­szerhelyzetét szül, sürgős meg­oldást, hatékonyabb támoga­tást követel. A bélavári veze­tők megértették ezt, és gya­korlati tettekre váltották azt a parancsoló igényt, hogy a közös elsődleges és egyidejű erősítése mellett segíteniük kell a termelésben a háztáji gazdaságokat. Utólag így indo­kolják, magyarázzák a dolgot: — Muszáj volt megtennünk, nehogy tönkremenjen a háztá­ji jószág. — S nagyságrendjét tekintve a háztáji állomány bizony nem is kicsi a község­ben. A szövetkezet most növe­li 60-ra teheneinek a számát, a tsz-tagok pedig körülbelül há­romszor ennyi tejelő jószágot tartanak. Kell is tehát, hogy a tsz-vezetők a 60 mellett amaz­zal a 180 tehénnel, annak ellá­tásával és takarmányozásával is nagy gonddal törődjenek. Sem a tsz-tagok jövedelme, sem a község, a járás, a me­gye, az ország szarvasmarha­tenyésztése szempontjából nem mindegy ugyanis az, hogy mennyi tej jut családi fo­gyasztóra és közellátásra, hány borjút ad a háztáji te­hénállomány Bélaváron is, másutt is. K. J. Tejipari szaktanfolyamok Tahon (Tudósítónktól) Immár öt éve színhelye Tab a tejipari dolgozók téli tovább­képző szaktanfolyamainak. Decemberben két turnusban hatvannégy embert képeztek ki a hűtőgépek kezelésére, a jelenlegi tanfolyamon pedig harminckét hallgató vesz részt. Január végén újabb tanfolyam kezdődik, ezen az ország álla­mi gazdaságainak tejkezelői ismerkednek a munkafolyama­tokkal. A tanfolyamok célja, hogy a hűtőgépek kezelésének elsa­játításával a meleg időszakban is savanyodásmentes tejet küldhessenek a feldolgozóüze­mekbe. mennyi minden létesül 1964- ben a termelőszövetkezetek­ben. Arra azonban ezúttal sem árt ráirányítani a figyelmet, hogy az állam igen sokkal hozzájárul a tsz-ek korszerű nagyüzemekké formálásához. A segítség egy része előnyös hitelekben, kedvezményekben jelentkezik, más része pedig olyan állami támogatás, amit nem kell visszafizetni. Á 3004/ 6-os számú kormányhatározat és végrehajtási utasításai téte­lesen felsorolják, milyen cé­lokra mekkora összegű ilyen támogatást kapnak a tsz-ek. A talajjavításon és a talaj- védelmen kívül — ami kiemel­kedő jelentősége miatt külön elemzést érdemel — igen fon­tos például a szőlő- és gyü­mölcsültetvények, valamint a spárga- és komlótelepítés után, a termőreforduláskor nyújtott támogatás. A határozat sze­rint csemegeszőlőnél 20— 40 000, borszőlőnél 15—35 000, almánál és körténél 8—12 000. meggynél, kajszinál és bogyós gyümölcsűeknél 6—10 000, egyéb gyümölcsűeknél 3—6000, spárgatelepítésnél 10 000, kom­lótelepítésnél pedig 25 000 fo­rint holdanként a vissza nem térítendő állami támogatás összege. A KÖZÖS ÁLLATÁLLO­MÁNY növelését és javítását egyebek között azzal mozdít­ja elő az állam, hogy minden előhasi üsző után — a leellés- kor — 4000 forint olyan támo­gatást ad a tsz-nek, amit nem kell visszafizetni. A termelő- szövetkezetek sertésállomá­nyának pestis elleni megelőző oltásához ingyen kapják a tsz-ek az oltóanyagot. A ter­melőszövetkezetek beruházási terheinek csökkentése végett a nagyüzemi gazdálkodás köve­telményeinek megfelelő új lé­tesítmények üzembe helyezé­sekor is igen tekintélyes ösz- szegű vissza nem térítendő ál­lami támogatás illeti meg a tsz-eket. Ha tehénistállót épít a tsz, akkor férőhelyenként 1—11 000 forintra jogosult. Süldőszállás és hizlaló eseté­ben ez az összeg férőhelyen­ként 500 forint. Földbe épített, nyomócsöves esőztetőberende- zésű öntözésnél holdanként hatezer forint a támogatás. Ha felületi öntözésről van szó, akkor holdanként 1500—4000 forint jár a tsz-nek. Dohány- pajta építését holdanként, hi­deg levegős szénaszárító léte­sítését pedig darabonként 2e> 000 forint támogatással te­szi könnyebbé az allam. VISSZA NEM TÉRÍTENDŐ állami támogatásban részesül­nek a termelőszövetkezetek altkor is, ha sertésfiaztatót, juhtenyésztéshez szükséges épületeket, tojóházat, barom­fiólat, csibenevelőt, palántane- velö telepet, növényházat épí­tenek. Ugyanez vonatkozik különféle öntözőtelepek léte­sítésére, halastó, víztároló, ku- koricagóré, magtár, gépkar­bantartó műhely, gyümölcstá­roló és -csomagoló, kút, vízto­rony és vízvezeték-hálózat épí­tésére is. A támogatás mérté­ke változó, de minden esetben számottevő. A föl nem sorolt, egyéb mezőgazdasági üzemi célt szolgáló épületeknél, lé­tesítményeknél és a már el­készült épületek korszerűsíté­sénél is van vissza nem térí­tendő állami támogatás. A termelőszövetkezetek szakemberekkel való jobb el­látását mozdítja elő a 3004/6-os számú határozatnak az az in­tézkedése, hogy a szakembe­rek részére típusterv szerint készülő, 2—3 szobás, közműve­sített készenléti lakás építésé­hez 80 000 forint vissza nem térítendő támogatással jártig hozzá az állam. NEMEGYSZER ELŐFOR­DULT MÁR, hogy a nagy munkával és tetemes költség­gel, állami támogatással meg­valósított beruházásokat nem megfelelően hasznosította a termelőszövetkezet. Ez termé­szetesen kárt okoz az ország­nak és közvetlenül a szövetke­zetnek is. Éppen ezért helyes az az intézkedés, amely sze­rint visszamenő hatállyal is meg lehet vonni a támogatást attól a tsz-től, amely saját hi­bájából nem vagy rosszul használja az állami segítséggel létesített beruházást. Mindaz, amiről ebben a cikkben szó volt, csak vázlato­san sorolja fel a vissza nem térítendő állami támogatáso­kat. Ügy helyes, ha a szövet­kezeti vezetők és tagok a ren­deletekből még részletesebben megismerik, milyen lehetősé­gekkel élhetnek közös gazda­ságuk fejlesztése céljából. S miután megbeszélték, együtte­sen eldöntötték, hogy mit a legcélszerűbb igénybe venni, dolgozzák bele terveikbe, való­sítsák meg legjobb tudásuk szerint. Elengedhetetlen fölté­tele ez annak, hogy ebben az évben is tovább erősödjék szövetkezetük. Gulyás Pál 5jg25'2c^52525[25325252SH5ESí5i2S2SHSÉ5H5HSHSHSZ5HSíES5HSH5S5H5H5H52SHS,E5H5E5H525EE5H5H5S5HS2SÍHSSHHSE5HSH5ESHSESi25HííHSH5H5HSE5HS2SS52SH5HSílSHSH5S5HSHSE5HSH5H5HSH5HS2SH5i2SH5H5HSHS;S5H GULLIVER Brazíliai útijegyzetek (3) Lusták-e a brazilok? Az északi és északkeleti vi­dékről gyakran ezrével kelnek vándorútra az emberek. Elő­ször a vidék nagyvárosait le­pik el, és amikor már ott is reménytelenné válik helyze­tük, megindulnak a déli nagy­városok, főleg Sao Paulo felé. Éhen halni és megfagyni na­gyon nehéz Brazíliában. Az éghajlat lehetetlenné teszi a megfagyást. Az éhenhalás el­len pedig ott van a rengeteg vadontermő gyümölcs, amely­nek még a piacon sincsen nagy értéke. A piacokon szá­zával lődörögnek a gyerekek zsákkal a kezükben. A keres­kedők a kissé sérült gyümöl­csöt azonnal eldobálják, mert úgysem venné meg senki. A sérült banánokból, narancsok­ból estig zsáknyit gyűjtenek, és ez már elég az egész csa­ládnak az éhenhalás ellen. — Nézze, azért nem me­gyünk előre, mert ilyenek a brazilok — mutogatta a gyere­keket Sao Paulo piacán egy harminc éve ott élő hazánk­fia. — Lusta ez valamennyi. Inkább nem esznek rendesen, csak ne kelljen dolgozniuk. A piaci hulladékon tartják el családjukat. — Lusták a brazilok? Én in­kább arra gondoltam, hogy nagyon szorgalmasak — vála- *ioltam. — A csodálatos váro­sokat: Rio de Janeirót, az új fővárost, Brasíliát, Sao Paulo felhőkarcolóit ki építette föl? Ki gyártja a modern gépkocsi­kat, a Volkswagen, a Ford, a Mercedes Benz brazil kiadá­sát? Csak nem importálnak munkásokat is, amikor a ha- zaiaknak sem tudnak megfe­lelő életkörülményeket bizto­sítani? Hosszasan vitatkoztunk ezen. A kapitalista országok­ban, különösen a félgyarmati országokban szívesen magya­rázzák a nép lustaságával az elmaradottságot, a nyomort. Ez Brazíliában is* szokássá vált Persze könnyűszerrel meg lehet cáfolni ennek az el­méletnek a támogatóit hiszen ami az országban van, amit a mezőgazdaság termel, az mind-mind a dolgozó ember kezemunkájának gyümölcse. Vajon létre tudott volna hozni egy tehetségtelen, lusta nép olyan — világviszonylatban is egyedülálló — fővárost, mint az őserdő közepén épült Bra­silia? A hosszú ideig tartó munkanélküliség kétségtelenül sok embernek kedvét szegi, el­vesztik reményüket és a pá- linkaiváshoz menekülnek. Ezek aztán csak az alkohol mámorában érzik jól magukat, és meg sem próbálnak elhe­lyezkedni. De ez a kisebbik hányada a lakosságnak. A munkanélküliség, a nyomor ellen harcolnak az emberek. Szakszervezetekbe tömörülve igyekeznek kivívni a munká­hoz való jogukat, akik dolgoz­nak, azok pedig az emberibb fizetést. Napirenden vannak a sztrájkok: évente általában egy és fél-kétmillió ember vesz részt a sztrájkokban, tüntetésekben és egyéb meg­mozdulásokban. Álnok erkölcsök Igaz, hogy Brazíliát már 1500-ban fölfedezte Pedro Al­varez Carbal portugál hajós, de a komolyabb gyarmatosítás csak negyven évvel később kez3ődött. S akkor a fegyver­rel együtt a keresztet is ma­gukkal vitték a gyarmatosítók. Innen ered, hogy ez a hatal­mas ország még ma is az egy­ház befolyása alatt áll. A val­lás dogmái éreztetik hatásukat az ország törvényeiben, a ki­alakult erkölcsi felfogásban is. Az Amazonas-torkolat legna­gyobb kikötővárosában, Be- lémben sétáltam az utcán Sil- la Todescóval, a Panair do Brasil légiforgalmi társaság kapitányával. Egyszer csak egy nagyobb csoportra lettem' figyelmes. Elöl egy fiatal pár — lány és fiú —, mögöttük egy idősebb férfi kezében pisztollyal, őket követte a bá- mészok tömege. Társam látva megdöbbenésemet, nyomban magyarázni kezdett. — Biztosan a rendőrségre viszi őket — mondta. — Ná­lunk van ugyanis egy törvény, amely szerint ha a kiskorú lány szeretőjénél alszik, a tör­vény kötelezi a házasságra. a szomszédban lakott. Reggelig nála maradt, mert nem mert visszatérni részeg apja mellé. Apja pisztollyal ment érte, és egyből vitte őket a rendőrség­re, ott aztán kiadták a »há­zassági parancsolatot«, kerítet­tek gyorsan egy papot, és az erkölcs, a közbiztonság őreinek házát már mint férj és feleség hagyták el. Ugyanakkor csak ebben az egy városban ezré­vel tartják nyilván a prosti­Másnap aztán az újságokból megtudtam a teljes történetet. Az apa este részegen tért ha­za nyomorúságos viskójába, és nekiesett tizenhét éves, nagyon csinos lányának. Erőszakot akart elkövetni rajta. A két­ségbeesett lány az udvarlójá­hoz menekült, aki szerencsére tuáltakat. A gazdag emberek három-négy szeretőt is tart­hatnak, és senki sem szól ne­kik. Pénzzel mindent el lehet intézni. A törvények tiltják a válást is. Ám ha valakinek csekkfüzete van, bemegy vala­melyik idegen ország követsé­gére, és ott elválasztják. Ké­sőbb az erről szóló okmányt a brazil hatóságok is elfogadják. Egy másik történet Belém- ből, amely ugyancsak az er­kölcsi viszonyokra vet árnyé­kot. Az egyik városatya elgá­zolt egy kisfiút, s az belehalt sérüléseibe. Természetesen — mármint brazil felfogás sze­rint természetesen — áldoza­tát cserbenhagyta, továbbro­bogott. Az orvosok megállapí­tották, hogy ha kellő időben kórházba viszik a gyereket, nem halt volna meg. A törvé­nyek értelmében, ha valakit tetten érnek, letartóztatják, és súlyos büntetés vár rá. Ha el­menekül, és másnap önként jelentkezik a rendőrségen, ak­kor szabadlábon védekezhet. A városatya is jelentkezett más­nap, és egyúttal följelentést tett a gyerek szülei ellen kár­térítést követelve, mert össze­tört autójának lámpája, és a sárhányó is megsérült. Mivel a papa szegény volt, a város­atyának pedig bőséggel állt a pénze a bankba, az apát ma­rasztalta el a bíróság. Hosszan sorolhatnám még a története­ket, amelyek európai ember számára szinte hihetetlenek, pedig mindezek a szomorú va­lóságot tükrözik. Becs István Következik: A SALARIO MINK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom