Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-01 / 280. szám
Hortobágyi lovasbemutató külföldieknek — Hölgyeim és uraim, vaSbesnu tatára!... a csikósok megérkeztek a lo (Fülöp György rajza) — Mondd, John, dollárral vagy tarkababban fizettél? A látszat csal Az új parvenü ’ Síb — Fiam, nem veheted el azt a lányt! Hiszen annak az apja villamosán járt (Szűr-Szabó József rajza) Parkírozás után fcaíjt — Érmek már megint csak a játékon jár az esze! — Mondja, Darling, biztos, hogy a magyarok vendég(Balogh Bertalan rajza) szeretetükről híresek? Í RCCíl íímgmrIc j| ATlCKPOTÁlí |C A TEHETSÉG Volt a szerkesztőségünkben egy nagy ádámcsutkájú bar na fiú. Igen derék, müveit fiatalember, de, gondolom, egyáltalán nem írótehetség. Maga sem vélte magát ilyesminek. Az újságcsinálást — mint a komoly emberek rendesen — hivatalos foglalkozásnak tekintette. És valóban, igen pontos, becsületes, munkás magántisztviselő volt, sőt hasznavehető is... Egy este több színházba kellett menni, mert mindenütt volt valami, amiről írni muszáj. Bemutató, vendégszereplés, próbálkozás — mit tudom én. Minden kritikus elment a maga színházába. Mikor már elmentek, akkor láttuk, hogy több a színház, mint a kritikus. Egynek — annak, amelyikben o próbálkozás volt — nem jutott ember. Hát oda ki menjen? Ej, valaki, akinek nincsen okosabb dolga. De hát ki az? Nini, itt van Ádám, menjen ő, hiszen majd ő w csak megírja valahogy. Ádám tehát ment, és meg is irta azt a kis referádát teljes ambícióval, sót elég jól is. De az mégsem jutott volna az eszembe, hogy az a referálta valami határkő a magyar irodalomtörténetben. Másnap délben lent szivarozgattam a szerkesztőségben. Egyszer csak beront Adám: <— Azok a marha korrekto- torok! Képzelje, én azt Írtam arról a próbálkozó Itís szőke énekesnőről, hogy a hangja szonórus, a korrektorok megy úgy hagyták, hogy szomorús. Bivalyság! Épp vigasztalni akartam Ádmot, mikor betoppant a főszerkesztő. És szinte lelkendezve így szólott: — Ki írta azt az egynéhány sort arról a kis szőke énekesnőről? Ádám aggodalmasan pillantott rám; sejtette, hogy most öt a miatt a sajtóhiba miatt ostobasággal fogják vádolni Én azonban bátorítottam a tekintetemmel; ej, ha kell, majd a kéziratból fogjuk bebizonyítani, hogy a korrektorok a bűnösek, mert ö csakugyan azt írta,, hogy szonórus. Ádám tehát előállott: — En írtam. A főszerkesztő rámeredt Addig nem is igen vette észre a szerkesztőségben ezt 0 derék fiút. — ön? Csakugyan ön? — kiáltotta szinte kételkedve. — Igenis, én, kérem szépen — mondta szegény Adám. Erre a főszerkesztő (ki mellesleg mondva irótehetségek, buzgó fölfedezője vala) kitárta a karját: — Gratulálok! Az a kis bírálat nagyszerű. Főképpen van benne egy szokatlan, egy meglepő, egy gyönyörű jelző... Az, hogy annak a leánynak a hangja szomorús! Nagy mély igazság ez! En is ott voltam abban a színházban, és éreztem, hogy a kis szőke énekesnő hangjában van valami, aminek én nem tudok nevet adni. S fél éjjel töprengtem rajta: mi is az, hogyan is fejezhetném ki? De csak nem jutott az eszembe. Ma reggel aztán láttam, hogy ön megtalálta az igazi szót, Szomorús! Igen, igen, ez az! Abban a fiatal hangban volt, van valami titkos bánat, melankólia. .. ön nemcsak megérezte, hanem Jd is tudja mondani: szomorús! Gyönyörű, igaz beszéd. A szomorús hang! ön tehetség, kedves. hogyan is hívják? ...ön kiváló tehetség! Írjon drámákati Adám szédült a dicsőségtől, de rám nem mert pillantani Drámákat különben nem írt, S okosan tette, mert drámák nélkül is igen derék, hasznos ember lett belőle. Mennyit ér a szikáncstanyai aranylelet — rabszolgavalutában? Sajtónkat már bejárta a hír: a Nemzeti Múzeum éremtára nagy kinccsel gazdagodott. Októberben Hódmezővásárhely határában, Szi- káncstanyán Józó Erzsébet pulykalegeltetés közben aranyakra bukkant. Több mint ezer érmet gyűjtött össze egy beföttes- üvegben, és a leletet becsületesen bejelentette a Nemzeti Múzeumnak. A lelőhelyet régészek vizsgálták át, és további 284 aranyérmét találtak. A lelet — összesen 1400 solidus — zömmel II. Theodosius keletrómai császár (408—450.) és kisebb számban II. Va- lentinianus nyugat- római császár (425— 455.) pénzeiből áll. Mindkét császár Attilának, »isten ostorának« volt kortársa. A solidus súlya 4,5 gramm, aranyfinomsága 0,980. Vásárló- értékére vonatkozólag azonban csak közvetett adataink vannak. A zsoldfizetés az V. században terményben történt. 3 solidus értékű áru volt a katona zsoldja. Így 1 solidus maximált áruértéke 26,5 kilogramm zsírnak vagy 26,5 kilogramm disznóhúsnak vagy 109 liter bornak vagy 1 katamaköpenynek felelt meg. Nyolc— tizenkét solidusért már rabszolgát lehetett kapni. A solidus a kisemberek értékmérője volt, az államkincstár fontokban számolt. Egy római fontból 72 solidust verlek. A 430-as években a keletrómai birodalom 350 font évi adót fizetett a hunoknak; ezt az összeget rövidesen 700 fontra emelték, hogy a nyugalmat biztosítsák. A szikáncsi lelet csaknem 20 fontnak felel meg. Józó Erzsébetet « Művelődésügyi Minisztérium az érmék becsületes bejelentéséért és átadásáért 70 000 forint jutalomban részesítette. Ilyen nagy jutalmat hazánkban régészeti lelet beszolgáltatásért még senki sem kapott. Igaz. hogy a római korban még több mint száz rabszolgát vásárolhatott volna magának a solidus okért. Csakhogy azóta az arany értéke csökkent, az emberé emelkedett. A 70 000 forintnak biztosan jobban örül, mintha száz rabszolgát kapott volna ajándékba. Hiiipi&eíifeLE mindeH&eőe r m 0 m mm 0m»0»mmm0»mummmrnmmmmmwi m m m maim 000000000000000000000» mm»» ■ «C« 0 0 » • » » » » m 0 0» » » » 0 » m 0 • 0 * Cm » 0 • ■ ■ 00000000000 am >•■•■•••• »mmmmmmmmmmmmmommmmmmvom mm 00 « r»»0»mm»»»00m»»»000 o0»000m»00 Magyar javaslat a naptár megreformálására Mostanában újból gyakran esik szó nemzetközi viszonylatban is a naptárreíormról. Ma sem a tizenkét hónap, sem a négy negyedév, sem a két félév napjainak a száma nem azonos. Az ünnepek nagy részének sincs fix helye a héten belül. És mindez csak azért, mert az év a csillagászati valóságban 365 és egynegyed napból áll, maradék nélkül tehát sem hónapokra, sem hetekre, de még napokra sem lehet felosztani. A naptár megreformálását napirendjére tűzte az ENSZ is. Számos javaslat született már a nehézségek megoldására. Ilyen tervezetet készített hosszú esztendők munkájával Redoes József kiszombori lakos is két egykori magyar tudósnak, dr. Mahler Edének és dr. Kürschák Józsefnek gondolatait is felhasználva. Eszerint kétféle; közönséges és szökőévet kellene rendszeresíteni. A közönséges évek 364 napból 12 hónapból és 52 hétből állnának. Minden harmadik hónap 31, a többi 30 napos lenne. Ebben az esetben mindegyik negyedév 91 és mindegyik félév 182 napig tartana. Amikor pedig a csillagászati évből »-tartalékolt« ötnegyed napok ból összegyűlik egy hétre való, 371 napos, tehát 53 hetes szökőév következik. Ebben az esztendőben a 30 napos februártól eltekintve minden hónap 31 napból állna, az első negyedév 92, a többi pedig egyformán 93 napot foglalna magában. A javaslattevő számításai szerint szökőévre négy évszázadonként 71-szer kerülne sor. Mivel azonban így is marad évente 0,003, tehát 3333 évenként egy teljes nap »fölösleg«, minden 23 331 év elteltével egy szökőév helyett szintén közönséges évet kell tartani. A javasolt naptár szerint minden év hétfővel kezdődnék, és vasárnappal fejeződnek be, s az azonos típusú években minden nap a hétnek mindig ugyanarra a napjára esik. Ha tehát most kinyomatnák a kétféle naptárt, mindegyiket az idők végezetéig lehetne használni, csupán arra kell majd ügyelni, hogy 23 331 év elteltével ne feledkezzenek meg az egyik szökőév kihagyásáról. A magyar javaslat jelenleg már illetékes helyen van és remélhető, hogy mire a reformot konkrét formában tárgyalni kezdik, ez is ott lesz az ENSZ tárgya1,8 milliárd „stempli “ A gyerekek, de még a felnőttek is szívesen feledkeznek ott néhány pillanatra a postahivatalban, amikor a postások ördöngós ügyességgel és gyorsasággal bélyegzővel »láttamozzák« a leveleket, az üdvözlő lapokat, a csekket és a pénzesutalványt. A keletbélyegző a postások egyik legfontosabb, mindennapos segédeszköze. Bélyegző például előbb volt, mint bélyeg, hiszen ezzel érvényesítik, teszik forgalomképessé a küldeményeket. A posta-vezérigazgatóságon csaknem húszezret tartanak nyilván belőlük. A bélyegzők utánpótlására — hiszen a gyakori használattól hamar kopnak — évenként mintegy 600 új bélyegzőt készíttetnek, s négyszázat »élesíttetnelc« meg, nehogy a szabályos szöveg helyett csak pacni kerüljön a levelekre. A nagyobb forgalmú hivatalokban általában 4—5 évenként nyúznak el egy-egy bélyegzőt, de olyan postahivatal is van, ahol még ma is a hetven évvel ezelőtt »üzembe állított« bélyegzővel dolgoznak. Akik csak nézik, nem tudják, milyen fárasztó, monoton munka a sokszor órákig tartó pecsételés. Pedig sokszor van rá szükség, hiszen egy év alatt 1,5—1,8 milliárd bélyegzőlenyomat hitelesíti a küldeményeket. S hogy ez megtörténhessen, több mint 10 hektoliter fekete és piros bélyegzőfesték fogy el a postán. Világviszonylatban egyedülálló tüdőoperáció A bukaresti Filaret tüdókórház egy négytagú orvo&koUektívá- ja dr. Theodor Cons- tantinopol vezetésével nemrégiben világviszonylatban is egyedülálló műtétet hajtott végre. A páciens egy fiatal férfi volt, akinek két tüdején tizenhat nem rosszindulatú daganat képződött: tizenegy a jobb és öt a bal tüdőn. A nemzetközi orvosi szakirodalom az eddigi legsúlyosabb esetként egy négydagamatos megbetegedést tartott számon, de ott csak aa egyik tüdő volt beteg. A bukaresti orvosok az azonnali beavatkozás szükségessége miatt nem alkalmazhatták a szokásos módszert, egyszeri kétoldali felnyitással végezték el a műtétet A több órás operáció kiválóan sikerült A beteg már a harmadik napon fölkelt ágyából. Ezt a rendkívüli orvosi teljesítményt a közeljövőben orvosi konferencia fogja tárgyalni Bukarestben. Két mázsa szőlő egyetlen tő kén Befejeződött a -szüret« az ország legnagyobb szőlőtőkéjén a SzűlészeU Kutató Intézet Herman Ottó úti központjában. Az itt nevelt növény tulajdonképpen nem Is töke, hanem valóságos szőlőfa, amely teljesen elfoglal egy 70 négyzetméteres, külön az -Ö« számára épített üvegházat. Viszonylag kis törzséről ugyanis négy, egyenként 20 méter hosszú, karvastagságú ág nyúlik ki. Több mint 30 évvel ezelőtt, 1932-ben ültették, nem sejtve, hogy mérete többszörösével meghaladja majd fajtájának, az Erzsébet királynénak és az összes többi fajtának az egyedeit. Ez az óriási növekedés egyébként elsősorban nem magának a növénynek valami különleges tulajdonsága, hanem inkább a nevelés, azaz a metszés és főleg a táp- anyagellátás eredménye. Ami az utóbbit illeti, Erzsébet — ahogyan szakkörökben -becézik« — nem éppen igénytelen: évente 10—12 kilogramm műtrá- gyát, 50—70 kilogramm szerves trágyát és különféle nyomelemeket -fogyaszt«. A különleges szőlőfa meg is hálálja a bőséges tápanyagot: évente átlagosan 2,5—3 mázsa termést hoz, csaknem százszor annyit, mint a közönséges csemegeszőlő-tőkék. Eddigi rekordját 1957-ben -állította fel« kereken öt mázsával. Az idei termés viszont -gyenge«, éppen hogy elért a két mázsát. Erről azonban nem ö tehet, gondozói szándékosan vágták vissza a hajtások egy részét, mert félő volt, hogy az óriási, dúsan rakott fürtök több mázsás súlya alatt megroskadnak az ágak.
