Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-13 / 290. szám
fentek, 1963. december 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP Horváth Pál vallomása SOK MINDENRŐL BESZÉLGETTÜNK Kiinger Sándor elnökkel. A szövetkezet gondjaiból, örömedből, problémáiból, eredményeiből szövődtek a társalgás szálai. Es szóba került ő is. — Pali bátyám? — kérdezte vissza a nevét, s most már tudom, miért tartott egy kis szünetet. Azért, hogy úgy fogalmazza meg mondatát, hogy minden benne legyen. — Ha olyan volna minden tagunk, mint ő, akkor szövetkezetünknek a hírneve messzire szállna •.. Ott állt a fiaztató mellett. Kezében jegyzetfüzet. A megfagyott fű mint száraz szalma ropogott a lába alatt. — Pali bátyám, magát keresik. Horváth Pál zsebre tette a ceruzát. A kifutóban egészséges, szép választási malacok futkároztak. — Falkásítunk — mondta — tegnap szállítottunk el ötvenegy hízót. Magas, szikár ember, egyéniségéből határozottság sugárzik. Keményen lép, mutatja a majort, a gondjaira bízott birodalmat De közben meg- megáll, szót vált az emberekkel. — Menjetek, Márton, melegedjetek meg, addig összegyűlik annyi víz. Ezt a kis meszet kellene oltani. •. — Kimerült a kút — lép vissza hozzám —, s hiába, irányítaná kell az embereket, mindenen rajta kell tartani a szememet. Pedig ma már sokkal könnyebb, mint az első időkben. Akkor bizony nemegyszer majdnem sírva mentem haza innen ... AZ ELSŐ IDŐKBEN.. Hol is kezdődött? Kínnal, keservvel összegyűjtött tizenkét holdja volt, mikor az új szelek fújdogálni kezdtek Potonyban is. Kezébe temetett arccal, háborgó lélekkel sok estén kérdezgette magától: »Érdemes volt eny- nyit szenvedni azért, hogy most minden a szövetkezetbe menjen?« Félt és aggódott — sokan voltak így abban az időben. Nem is értett egészen mindent, mikor odakanyarítot- ta nevét a belépési nyilatkozatra, de odáig eljutott már: »Az idők szava azt kívánja, Míg ültem a gépkocsiban, próbáltam magam elé képzelni, azon gondolkodtam, vajon milyen lehet. Csak hallomásból ismertem, és csak any- nyit tudtam róla, hogy a potonyi szövetkezetben brigádvezető Horváth Pál. Valami kiváncsi izgalom töltött el, amit olyankor érez az ember, amikor valakit közelebbről akar megismerni... . hogy nekem is új körülmények között kell dolgozni. ■. « A kétségek nem ültek e' azonnal, s egyszer a barcsi Vörös Csillagban járva, régi barátjától, Losonczi Pál elnöktől azt kérdezte: — Te Pali, beléptem a szövetkezetbe, de nem tudom, esz-e kenyerem ... Az akkori elnök — a mostani földművelésügyi miniszter - megfogta a vállát, és ezt •álas zol'ta: — Biztos, hogy lesz. Ha iem lenne, gyere hozzám, én majd adok neked... Két hónapig volt fogatos, azután az állattenyésztés brigádvezetője lett. Kemény, nehéz napok voltak azok. Megnyugtatták a jó barát szavai, a lelke mégis tele volt aggo- ialommal. Már nem a földet, a közösbe adott eszközöket sajnálta. Másért sájgott a szíve: mi lesz itt a szövetkezet állományával, mikor értik meg az emberek, hogy nem 'iram kozni, hanem dolgozni kell? Innen kell megélni, s a közösség vagyona nem válhat az enyészet préda jává— Jöjjön, segítsen takar- mányozni — szóiongatolt sok amber, s válaszként azt kapta: — Dehogy megyek! Elég bolond vagy te is, hogy' így őröd magad.., Ezek az idők voltak azok, mikor a faluban nem akad: jószággondozó; amikor 1960 aúsvétja előtt az elnök legeltetett, ő, a brigádvezető takarmány ozott; amikor kétszáz hold kukorica kapálatlem maradit, s nem volt mivel hizlalni! Az osztalék 18 forint, két éven keresztül mérleghiány ... Igen, sok este majdnem sírva ment haza. Mások értetlensége, konoksága elkeserítette — pedig már akkor sokat hallott arról, és hitte is: lehet szép eredményeket elérni, lehet jól gazdálkodni a szövetkezetben. Azután jött két asszony gondozónak, és lassan-Iassan kialakult a rend ... — Régien volt ez már, nem is emlékszem mindenre — szív nagyot a cigarettából. Eszembe jut az a mozdulat, ahogy az istállóban megsimogatta a hétezer literes Zsuzsának, az első osztályú bikanevelő tehénnek utódját — Nyolchónapos és három- százhetvenöt kiló! Az anyja eddig körülbelül százezer forintot adott csak növendékjószágban! S hogy zúgolódtak a tagok, mikor tizenegyezer forintért megvertük... ILYEN KÜZDELMEK IS VOLTAK, az állattenyésztés f föUehdítéséért lépésről lépés- ? re kellett megvívni... Ha leesik a kocsiról egy nyaláb .szalma, altikor Horváth Pál fölveszi, nehogy összetapossák, nehogy kárba vészén, így mutat példát, így irányítja az összeforrott állattenyésztő gárdát Pia értekezlet van vala-i hol, példának említik a poto-1 nyi majort, az állattenyésztést,? ami az idén is majdnem há-* romszázezer forinttal többet\ hoz a tervezettnél.. • \ Amikor újra meglátogatta J őt Losonczi Pál földművelés- ? ügyi miniszter, megkérdezte" tőle: — Na, Pali, hát van-e nyered? Nevetve legyintett, s lelke mélyén talán restellve a régebbi aggályt, így válaszolt: — Van bizony! — Sokan vagyunk már így, hogy azt mondjuk — jegyzi meg csöndesen — jobb ez az élet a régebbinél.. Négy küzdelmes év jormált egy gazdaságot le együtt egy embert — ezen) gondolkodtam hazafelé' jövet, i Nem mondott nagy szavakat. í Visszatekintett a megtett út-) ra — s megengedte, hogy az í őt kísérő idegen is megpil-f lantsa ezt az utat... J Vörös Márta ) új külföldi játékok v- 5 •• *■£*£>*. N ke- ] út Jf 1 így j s re-,,* Miért ? Egyik délután benyitottam a textilművek személyzetisének szobájába. A géplrónut kerestem, és több fiatal lányt találtam a helyiségben. Szalai Miklós művezetővel beszélgettek. Nem hivatalos gyűlést tartottak. Néhány fontos dologról esett szó köztük. A művezető beszélt: — Hogyan szervezzenek közös kirándulást olyanok, akik maguk sem akarnak részt venni rajta? Arról vitatkoztak, hogy miért nem sikerült a legutóbb szervezett kirándulás. Bencsik Erzsi, a Minőségi-brigád vezetője szerint az nehezíti a közös rendezvények megszervezését, hogy sok fiatal vidéken lakik. De elmondta, hogy azért akik nemrégiben a Kezesekkel Pestre látogatlak, igen jól érezték magukat. Ezután két lány kérte fölvételét a brigádba. A- tagságnak döntenie kellett. És ekkor vetődött föl a «-miért?-« Ugyanis Weiss Erzsébet, az egyik új jelentkező már három éve dolgozik az üzemben, és még csak most kéri fölvételét a szocialista brigádba. Kiss Rozália viszont még csak négy hónapja lépett be először a textilmüvek kapufán, és máris jobbnak látja a brigádban, mint egyedül. Weiss Erzsébet azt mondta: «Rájöttem, hogy közösen többre megy az ember, hisz jobban segíthetjük egymást a munkában és az életben« Kiss Rozália pedig úgy fogalmazta meg a választ: «A brigádban több a lehetőség nagyobb eredmények elérésére, a tanulásra és a szórakozásra. Egyszóval szép a brigádélet.. • Sz. F. A*ég egyszer: * Lakás vagy saláta? 1\J yolc hónapja írtunk először Siófok egyik gyökeres ' problémájáról, az OTP-lakásépítés elszomorító kálváriájáról. Köztudott, hegy a Balaton fővárosa súlyos lakásgondokkal küzd. Ezért fogadtak örömmel a község és a járás vezetői az OTP lakásépítési kezdeményezését. A városiasodó üdülőhely központjában, a gimnázium és az általános iskola mögötti területen levő kerti telkeket kellett volna kisajátítani az új utca megnyitására. Ma már itt állhatnának a város- rendezési tervbe illő szép, modern házak. Harminc lakással több lehetne Siófokon. De nem állnak. A vezetők a lakásépítés, a kerttulajdonosok a salátaiermelás mellett kardoskodtak, összecsapott a közösségi és a magánérdek. Két évig dúlt a csatározás. Cikkünk alapján az Építésügyi Minisztérium az illetékes szervek bevonásával vizsgálatot tartott. Egyetértettek velünk, és sürgő» intézkedést kértek a megyei tanácstól. A telektulajdonosok azonban még most sem nyugodtak bele a község érdekét szolgáló fejlesztésbe. Levelek és beadványok tucatjait írták a párt és a kormány vezetőinek. És bizonygatták vélt igazukat. Összeköttetéseiket felhasználva, mindent megtettek azért, hogy ne legyen fejlődés. A csaknem száz sorházigénylő pedig kétségbeesetten kilincselt. Nemegyszer mondták keserűen: »Nálunk a saláta termesztés fontosabb, mint a lakásépítés.« Most végre egyenes vágányon halad az ügy. Megindul a sorházépítkezés, lesz lakás. Győzött a közösségi érdek, Siófok fejlődni fog. De már most érdemes megkérdezni: Mi lesz a későbbi fejlődéssel? A távlati rendezési terv szerint autósztráda éj>ül, tovább fejlődik, szépül a legnépszerűbb balatoni üdülőváros. Mindig így megy majd az ügyintézés? A fejlődés a lakosság érdekeit szolgálja. Az állam a forgalmi ártól függően kártalanítja ' a telektulajdonosokat. A csökönyös, maradi gondolkodásmód fölött győzött és mindig is győzni fog a haladás szelleme. Persze nem mindegy, hogy egy a köz érdekét szolgáló tervből mikor lesz valóság. Ezt be kell látniuk és meg kell érteni azoknak is, akik a lakások helyett a salátát választották. (45) — Ügy. És azt hiszed, hogy a szép kók szemedért megengedjük, hogy ezzel a katonai titokkal sétálgass. — Részemről mindent elfelejtettem — bizonykodtam —, soha nem fogok róla egy szót sem beszélni, semmi esetre sem, de most hagyjatok már békében. — De hiszen, nem bántunk, cimbora. Itt a hátralékos háromszáz márka. Mégiscsak gyorsabban kerested meg ezt a pénzt, mint annak idején Münchenben cigarettával vagy Ajax zamatos borjúhúsával. — Hirtelen harsogva felnevetett. — Az volt a gaudium, hej, ha csak visszagondolok is rá! — Miért rendezed ezt a nagy felhajtást — kérdeztem szorongva. — Először mindent Németországért, most mindent volt ellenségünkért.... — Nem érted te ezt! — felelte gorombán. — Ma másra megy a játék. Te talán helyesled, hogy az oroszok itt kényelmes ugródeszkához jussanak, és aztán egyszer csak a Nyugatot is bekapják? Éppen elég, hogy az Elbáig kiterjesztették uralmukat. Egész kicsiben kezdjük itt, de bízhatsz benne, Kufrat, hogy egy napon megint mi leszünk felül.. És akkor ezeket a híreket már nem nekik gyűjtjük, hanem magunknak. Akkor megint itt vagyunk, a keservit annak a gázkamrának! Értetlenül néztem rá. Egyáltalán normális még ez az ember? Törmeléket szállító vonatok járnak az utcákon, mindennap egy-egy életveszélyes romot bontanak le, és légoltalmi bunkereket robbantanak, az emberek éheznek, és ő már megint anról az időről álmodik, amikor csaknem a szakadék Sizéléig sodródtunk. Nem, ezúttal fölényben érteztem magam. Bolond ez, ha közveszélyes bolond is, mert lehetetlen, hogy mindez megismétlődjék. Azt az embert szeretném látni, ezen az egyen kívül, aki még egyszer ilyen úton kívánna végigmenni. Hiszen ismertem a cimborákat a. gyárban. Szitkozódtak ugyan, de ha ennek a beszédét hallanák, hát megrugdosnák. Ez a gondolat elégtétellel töltött el, és mosolyogtam. — Ugyan mit vigyorogsz? — tudakolta a sebhelyes gyanakodva. — Azt hiszed, csak tréfálok? Várj csak, barátocs- kám. De most valami másról. Azt mondtad egyszer, hogy a lichtenbergi lakás a tied. Miért nem dobod akkor ki őket? — Más albérlőket helyeznének be. — Erről van szó. Van egy hölgyismerősöm, aki szobát keres. Meg tehetned azt a szívességet, hogy átadod nedű az üres szobát. — Nem tehetem, nem rakhatom az utcára azt a két embert. — Kár. A sefohelyes gondolkozott. — Később egyszer még visszatérünk erre. Kopogtak, Kitzingerné lépett be. — Ö, hát itt van a barátunk! — kiáltott jókedvűen, — Hányszor megtiltottam már, hogy hívás nélkül begyére — támadt rá a sebhelyes. — De hiszen tudtam, kivel beszélgetsz — védekezett — Egyre megy, kifelé, az istenit! Az asszony engedelmeskedett Mikor megint egyedül maradtunk, kezet nyújtott. — Viszontlátásra, Kufrat. Egyelőre nincs dolgod. Ha épp pénzzavarban vagy, gyere nyugodtan, régi baj társamat mindig kisegítem. Néhány hétig békén hagyott, aztán újra eljött Még egyszer ugyanazzal a megbízással Ellenkezés nélkül végrehajtottam. Egy hét múlva ismét Aztán megint a lakásomról kezdett beszélni. Vonakodtam, de ő nem engedett Jól tudta, hogy ahhoz már túlságosan mélyen benne vagyok ebben az ügyben, hogy komoly ellenállást fejthessek ki. És végül is odáig jutott a dolog, hogy egy este felszólítottam a meglepett Siebertet, 'költözzék ki. — De liát miért olyan sürgős egyszerre? — kérdezte csodálkozva. — Azért — feleltem mogorván. — Egyszer csak végét kell vetnünk ennek a helyzetnek. — Mióta a volt háborús baj- társaddal találkoztál — felelte —, teljesen megváltoztál, Robert. Őszintén szólva beteg- szabadságaidat sem mindig értem. Én is lógtam már, olykor megeshet az ilyesmi, de nálad se vége, se hossza, ide-oda ko- csikázol bele a nagyvilágba, hogy dohányt halmozz. Megéri? Féltem, hogy gyanút foghat, ezért így szóltam: — Persze, hogy megéri. A dohányt elsózom a nyugati szektorban, azoknak most nincs semmijük, hogy a blokáddal becsaptuk mögöttük az ajtót. — Mi csinálunk blokádot? — kiáltotta felháborodva. — Ki ajánlott fel nekik élelmiszert? Az oroszok. És vajon miért utasítja vissza Reuter főpolgármester meg akik mögötte állnak? — Nem vagyok gondolatolvasó — dönmögtem megköny- nyebbülve a beszélgetés ilyen fordulatán. — Talán kevesel- lik? — Hogy lehet valaki ilyen szemellenzős? Hát nem látod, hogy mindenáron provokálni akarnak bennünket? Azok a gonosz kommunistáik, ordítják. De ők maguk szennyes propagandájuk végett hajlandók egy fél várost éhhalálra ítélni. És te még ki is használod ezt — Semmit sem használok ki, de te talán kihasználod a párttagságodat hogy terrorizálj, és aztán egy szép napon elvedd a lakásomat — Én tennék ilyet? — kiáltott fel megbántodva. — Eddig sohasem mondtad, hogy egymagádban akarsz itt lakni. Jó, három nap múlva itt sem vagyok. — Csak azért, mert talán újra megházasodom — békítet- tem. Szó nélkül otthagyott Három nap múlva egyedül voltam a lakásban. Szívesebben váltam volna el Siebert- töl békésen, de a szekér, amelybe a sebhelyes befogott, már megindult, húznom kellett; nem volt többé megállás. A sebhelyes elhozta hozzám a »hölgyet« és bemutatta. Har- mincegyneháiny éves nő volt, sötétszőke, hűvös, sima arcú. (Folytatjuk.) (Németh) Teljesítette tervét a Vendéglátó Vállalat A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat dolgozói minden lehetőséget kihasználtak a forgalom növelésére. Bővítették a saját készítésű ételek választékát, javították minőségét. Ezekből az ételekből 15 százalékkal több fogyott el a tervezettnél. Igyekeztek sok üdítő italt is eladni. Az országos üdítőital-értékesítési versenyben harmadik lett a vállalat. A tervezettnél több új egységet helyeztek üzembe. Egy új fagylaltkészítő üzemet is létesítettek. Ezzel a cukrászüzemben — ahol eddig a fagylaltot is előállították — helyet nyertek. Mivel nagyobb hely állt a cukrászok rendelkezésére, növelhették a cukrászműhely termelését, bővíteni tudták a választékot. Ennek is köszönhető, hogy az idén 25 százalékkal több cukrásztermék fogyott el a tavalyinál. A Balaton-parton 33 százalékkal bonyolítottak le nagyobb forgalmat az előző évinél. A vállalat dolgozói az év hátralévő részében is igyekeznek jól dolgozni. Előreláthatólag 110 százalékra teljesítik évi tervüket. ÉRTESÍTÉS Értesítjük a t. utazóközönséget, hogy az autóbusz bérletjegy váltásához szükséges igazolványokat 1963. év december 15-től 31-ig új igazolványokkal cseréljük ki Felhívunk tehát minden autóbuszbérlet tulajdonost, hogy ezen időközben váltsa meg az új igazolványt (ára 1 Ft), mert január 1-től a régi igazolványokat nem feladhatlak el érvényesnek. , 13. sx. AKÖV Forgalmi Szakosztály. (98029)
