Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-01 / 280. szám

Vasárnap, 1963. december L

5

SOMOGYI NÉPLAP

^Válasz 03. leoelére,

3Cap úfA)á na

A váróéi tanács főmérnökének szavaival kezdtük »Engedély nélkül« című írásunkat: »Ész nélkül nyúlik a város.« Ügy érezzük, hogy nem volt alaptalan ez a kijelentés, hiszen Kaposvár külterületein gomba mód szaporodnak a családi házak, új lakótelepek épülnek, s maholnap megoldhatatlan gond lesz a közművesítés. Okkal tettük le a garast a városi tanács határozott intézkedései mellett, hiszen azoknak, akiknek csak egy kicsit is szívügyük a város fejlődése, nem lehet mindegy, vajon belátható időn belül megoldódik-e a lákáskérdés, a vízproblóma, az úthálózat fejlesztése, avagy húzódik, nyúlik, mint a rétestészta. Ezért emeltünk szót az engedély nélküli építkezések ellen is. Ezek a tervszerűtíenül fölépített házak olyan helyen állnak, amelyet még a távoli jövőben sem fejlesztenek. Viszont tulajdonosaik maholnap útért, vízért, villanyért jelentkeznek, és végeláthatatlan körforgás kezdődik. Ezért jegyeztük meg, hogy Kaposváron nem a korszerű, több szintes építkezési mód a divat, hanem a földszintes épület. Pedig a világ építészei a magasba törnek, mert fölismerték a Jerpeszkedés veszélyeit.

Évek óta tartja magát az a téves elképzelés, hogy Kaposvár nem alkalmas magas házak építésére. Akadtak némelyek, akik szántszándékkal hirdették ezt a nézetet — nem tudni milyen meggondolásból fakadóan —, s erre alapozza véleményét B. T. is. Szerinte »a több szintes építkezésekhez megfelelj) terület, altalaj és nagyon sok pénz szükséges! Kaposvár pedig dombos, résziben laza, tőzeges, kötetlen aljazató, mélyedésekkel változatos.«

Nos, Kaposvárnak elsőrendű talaja van a több szintes építkezésekhez — a Kapos közvetlen árterületét kivéve —, és tőzeges rósz egyáltalán nincs a városban! A tulaj tehát nem lehet akadálya az emeletes házak építésének. Marad tehát a pénzkérdés, de erről majd később szólunk.

N

éhány adatot ismertetünk a lakásépítéssel kapcsolatban. Kaposváron 12 830 lakást tartanak

nyilván, az összes lakott épületek száma pedig 7188. A házak 85,2 százaléka 1944 előtt épült A lakások korszerűségéről és nagyságáról a következőket lehet elmondani: 0,7 százalékuk szoba nélküli, 57,4 százalékuk egyszobás, 33,1 százalékuk kétszobás, 8,8 százalékuk pedig háromv és ennél több szobás. Az emeletes házak száma az összállománynak kfo. 5 százaléka. Az épületek 20,3 százaléka vályog (!), 23,2 százalékuk pedig 1900 előtt épült, s majdnem teljesen elavult.

Ezeket az elavult házakat le kell bontani. De helyes lenne-e

Ugyanez családi házban 160—

170 000 forint.

Szól a kaposvári vízellátás gondjairól is. De mióta a magasság függvénye a vízellátás Kaposváron? A vízhozam a kevés, a napi 6900 köbméter!

Ha az optimális vízigényt vennénk figyelembe, akkor már most tizenegyezer köbméterre volna szükség. S ha ez rendelkezésre állna, a legmagasabban fekvő házakban sem hosszan- . . ... .

kodnának — meg az emelete- illetőleg, hogy a magán.......................................................................r^%viviY«vyjvnfwuvuiAnJ

S

zerkesztőségünk levelet kapott B. T. kaposvári lakostól. A levélíró sérelmezi »Engedély nélkül« című cikkünk állításait, és kifejti nézeteit a kaposvári építkezések jelenéről meg jövőjéről. Szükségesnek tartjuk, hogy vitába szálljunk. B. T. nézeteivel, mert levelének szemlélete, hangneme és tartalma erősen kifogásolható.

ken —, mert hidroforral akár az égig lehetne nyomni a vizet.

N

agyon ide kívánkozik az emberek létkörül- ményeinek megváltozása is. Köznevetséggé vált Budapesten, hogy a Mária Va- léria-telep barakkjainak helyén épített modern házakba némelyek disznót meg baromfit vittek az emeletekre, és a fürdőszobákban tartották őket. Érthető volt a nevetés — és a felháborodás. Azoknak az embereknek a tuda ta, akik megkapták az új lakásokat, még nagyon messze volt a realitásoktól, ők még mindig a «maguk kis világában éltek.

S ugyanígy van ez Kaposváron is. Amikor a faluról városba települő emberek házat építenek, magukkal hozzák a tyúkólat meg a disznóólát — mert ehhez szoktak hozzá. Nemrég azon vitatkoztunk a Marx Károly köz égjük lakójával, hogy helyes-e a modem házak tövében hagymáit termeszteni. Belátta, hogy ez valóban csökevény, amiről le kell és le lehet szoktatni az embereket. Hiszen a boltiban van hagyma, van zöldség, s az ára sem megfizethetetlen.

Idézzük Major Máté professzornak, a Magyar Építőművészek Szövetsége elnökének a Valóság című folyóiratban ismertetett álláspontját. Major professzor azt fejtegeti cikkében, hogy az építészet mennyire befolyásolhatja a tudat alakulását. Elmondja, hogy a lakásformák megváltoztatásával az építészet jelentős szerepet kap a gondolkodás irányításában. ►... Nem lehet közömbös — különösen egy szocialista társadalom számára — hogy állampolgárait — az anyagi és esztétikai minőséget illetően egyaránt — milyen lakóházhoz, lakáshoz juterőből folyó lakás — családiház építést irányítás, beavatkozás, ellenőrzés nélkül szabadjára engedi-e vagy sem? Teljesen igaz, hogy a kispolgárivá formálódás nem a lakásformáknál kezdődik — ezt igazán nem állítottam. A kispolgárit még a kapitalizmusból hoztuk magunkkal, csak éppen nem sokat tettünk eddig elsorvasztása, megszüntetése érdekében... Nem, a kispolgári valóban nem a családi házban kezdődik, a giccs-családiház következmény, következménye a kispolgári szemléletnek, de mivel szabadon tenyészhetik, miután létrejön, maga is, aktiv erővé? válik, elevenen tartja és terjeszti mindazt, amit a kispolgári fogalmában együvé szoktunk érteni. Márpedig teljes szocialista öntudatról és társadalmi tudatról nem beszélhetünk mindaddig, amíg az emberek gondolkodását kispolgári behatások torzítják

.«

M

ert a családi ház — menekülés a közösségtől a magányba, az ele- fántesottoronyba, a négy fallal, kerítéssel elzárt birodalom mögé. Az »Én házam az én váram« szemlélet megvalósulása mindez — s érthető, hogy a szocialista, kommunista ember nem mehet el mellette szó nélkül.

Véletlen-e, hogy az egész világon a táirsasház-építkezés a divat; véletlen-e, hogy Prágában a harmadik ötéves tervben harminchétezer lakást építenek, de csak ötszázat engedélyeznek családi ház formájában elkészíteni? Nem véletlen. Tudatos akció ez.

És tudatos akciónak kell következnie Kaposváron is, ha

nem akarunk milliókat elpocsékolni a közművesítésre.

Szándékosan nem hivatkozunk a világ legkiválóbb építészeire, Le Corbusier re, Kenzo Tange-re, Alvar Aaltóra, mert könnyen szemünkbe vághatják némelyek, hogy a Nyugatot majmoljuk. Pedig van mit tanulni tőlük is. Mert a szocializmus lehetővé teszi, hogy felhasználjunk minden érdemleges kezdeményezésit. És ezzel a lehetőséggel élni kell.

B. T. hivatkozik levelében az anyagpocsékolásra, a gyakori tervszerű tlenségre is. Ebben fentartás nélkül igazat adunk neki. Sajnos, igen sokszor tapasztalható, hogy némelyek lelkiismeretlen munkája miatt tízezer forintok vesznek kárba. De nem túlzás ezért szapulni az emeletes építkezéseket? És nem túlzás azt állítani, hogy a »szegény proli« azért issza részegre magát, mert nincs lakása? Nagyon zavaros és ikörülményes itt A magyarázkodása, majdnem teljesen érthetetlen.

Visszakanyarodva a családi házaikhoz, leszögezhetjük: nem vetjük el teljesen ezeket az épületeket, de véleményünk szerint túlságosan elburjánzásuk. És gátjai lesznek a fejlődésnek, ha a jelenlegihez hasonló ütemben szaporodnak.

T

izenöt éves távlati tervünk szerint egymillió lakást kell építeni az országiban, s ebből négyszázezer családi ház lesz. Szakemberek kiszámították, hogy ennek a négyszázezer háznak a forintértékéből másfélszer any- nyi lakást lehetne építeni több szintesen, mint így. Kell ehhez bővebb magyarázat?

Ez a válaszunk B. T. levelére és az általa fölvetett kérdésekre.

Polesz György

Az élet követeli a termelés korszerűsítését

Balatonszemesen háromnapos tanfolyamon vettek részt a tanácsi vállalatok főmérnökei és műszaki vezetői. Nagy Lajos, a megyei tanács ipari osztályának főmérnöke elemezte a tanácsi vállalatok 1964. évi műszaki fejlesztési tervét.

A főmérnök elmondta, hogy jövőre a tanácsi iparnak jóval többet kell termelnie, mint az idén. A termelést elsősorban a termelékenység emelésével kell növelni. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha a vállalatok feltárják a rejtett tartalékokat, korszerűsítik a munkafolyamatokat, újítanak, gépesítenek, emelik a műszaki színvonalat

A tanács idejében felhívta dZ üzemek vezetőinek figyelmét arra, hogy vizsgálják meg, hol lehet műszaki fejlesztéssel növelni a termelést. Kérte őket, dolgozzanak ki olyan tervet, amelyből világosan kitűnik, hogy mit akarnak tenni, és hegy az intézkedések nyomán milyen eredmény várható. A tanács — mondotta a főmérnök — azt kérte a vállalatok vezetőitől, hogy sokkal igényesebben készítsék el a műszaki fejlesztési tervet, mint a korábbi években.

A megyei tanács elbírálta a vállalatok műszaki fejlesztési tervét Megállapította: nagy részt megér tót ték, hogy ma már nemcsak a minisztériumi, hanem a tanácsi iparban is az eddiginél nagyobb mérvű műszaki fejlesztésre van szükség. Ezeknek a vállalatoknak a vezetői magukévá tették a tanácsnak a tervek elkészítésére vonatkozó felhívását Különösein a kaposvári kefeüzem, a Csurgói Faipari Vállalat, a Somogy megyei Faipari Vállalat, a Somogy megyei Sütőipari Vállalat, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat és a tőzegüzem végzett kiváló munkát e téren. Több üzem azonban gyenge terveket állított össze. Ezeknek a vállalatoknak a vezetői nem beszélték meg a dolgozókkal a műszak! fejlesztés kérdéseit. Ügy vélték, hogy teljesítik kötelezettségüket azzal, ha hevenyészve papírra vetnek egy-két számadatot, s beküldik a tanácsnak. Ez a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat meg a Vas- és Fémipari Vállalat tervén látszik meg leginkább. A vállalatok harmadik csoportja igyekezett megfelelni a követelményeknek, ennek ellenére is csak közepes tervet készítettek.

Mindent egybevetve a tanácsi vállalatok — a műszaki fejlesztési tervek tanúsága szerint — 1964-ben 347 500 normaórát akarnak megtakarítani a műszaki színvonal emelésével. Ez — mondotta a főmérnök —i nem lebecsülendő szám. Ám a megye tanácsi vállalatai többre is képesek ennél.

A megyei tanács ipari osztálya díjazta a legjobb terveket. Az első dijat megosztva Nagy Géza, a kefeüzem főmérnöke és Nemes Károly, a Csurgói Faipari Vállalat műszaki vezetője kapta. A második díjat — szintén megosztva — Perjési Ferencnek, a Sütőipari Vállalat főmérnökének és Dér Józsefnek, a Somogy megyei Faipari Vállalat műszaki vezetőjének ítélte oda. A harmadik díjat — ugyancsak megosztva — Horváth László, a Fonyódi Tőzegüzem és Farkas Béla, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat műszaki vezetője nyerte.

Azok a főmérnökök és műszaki vezetők, akik nem végeztek elég alapos munkát, visszakapták tervüket. Nekik ki kell javítani a hibákat, új terveket kell készíteniük. Ezt meg is tehetik, ha nem egykét emberre bízzák a feladatot, hanem bevonják ebbe a munkába a dolgozókat is.

A kefeüzem, a Csurgói Faipari Vállalat, a tőzegüzwn képviselőd elmondották, egy kissé megijedték, amikor megtudták, hogy a tanács magas színvonalú műszaki fejlesztési terveket vár tőlük. De nem csüggedtek el. Igyekezték minél több dolgozót bevonni a tervkészítésbe. S így, közös erővel sikerült megoldaniuk a nehéz feladatot. Nem sajnálják az 1964. évi műszaki fejlesztési tervekre fordított energiát. Jól tudják, hogy a műszaki színvonal emelésével üzemeinkben gyorsabbá válik a termelés. Azon lesznek, hogy a műszaki intézkedési tervben foglaltakat meg is valósítsák,

Sz. N.

EMBEREK, EMLÉKEZZETEK!...

ÜJsághir: »Bécsiben fölismerték Kari Sllberbauer egykori Gestapo-tis7.trt, jelenlegi rendőrfelügyelöt,

Anne Frank és családja el- hurcolóját.«

»1942. június 14., vasárnap.

UU111,WUIU. _____________ Június 12-én, pénteken, már

h

elyükbe ugyanolyan földszin- reggel hatkor fölébredtem. Ert- tes épületeket emelni? ,)hető, hiszen akkor volt a szuvesszük ai!letésnapom... Alig múlt hét

WüfSt

sóról kell gondoskodni. B. T. () ereztem. Te vagy a £gkédve- elmélete alapján ehhez 4500 é^bb ajandek, amit ezen a na családi házat kellene éoíteni. \P°n csak kaphattam.

A 4500 családi házhoz 657 00C a tizenhárom éves Anne négyszögöl terület — 2344 hold I1 Frank üdvözölte e szavakkal — szükséges. Vajon ennek a l’azt „a kemény fedelű füzetet, hatalmas területnek a közmű- gamely a kevély .Napló’ névre vetítésével milyen módon bir- f hallgat.« Ebbe a füzetbe ír- kóznék meg B. T.? ('ta a Majna-Framkfurt-i szüleSzámoljunk tovább? A 4500 tésű lányka a maga neméiben lakáshoz 160 kilométer hosszú páratlan naplóját. Négyéves kerítés kell és 450 000 négyzet- fkarában, 1933-ban menekülnie méter tetőfedő anyag. Nem be- ' kellett hazájából, mert Német- szélve arról, hogy egy kilomé- országót elárasztotta a barna tér út megépítése egymillió fo- pestis, s ő zsidónak született, rint, egy kilométer vízhálózat1 Néhány gondtalan, boldog százezer forint, és ugyanannyi- ' gyermekév következett Amsz- be kerül a villanyhálózat is.'terdamban, majd... — de er- Hát nem olcsóbb nyolc lakás-'y öl szóljon ő maga: hoz egy tető, egy alapozás?"

»19«. június 2»., szombat.

.. . 1940-ben azután véget értek a Hollandiában töltött nyugalmas idők: előbb kitört a háború, majd jött a kapituláció, a németek bevonultak Hollandiába, és elkezdődött a zsidók üldözése ... mennyi szégyenletes, megalázó rendelkezés!«

A náci megszállás második Révében már nem volt elég a árga csillag, a sok szégyenleNem olcsóbb, hogy ide nem kell kerítés? Nem olcsóbb, hogy a szanált földszintes épületek helyén emelendő több szintes házakhoz nem kell utat építeni, villanyt és vizet odavezetni?

Az államnak egy kétszobás, _ _

összkomfortos lakás építése lob. f tes rendelkezés, elindultak a 138 000 forintjába kerül, t szállítmányok a haláltáborokba. A Frank családnak ismét menekülnie kellett. De hová..? Bátor holland antifasiszták segítségével rejtekhelyét rendeztek be egy üzletház hátsó traktusában, és 1942. július 8-án a Van Daan családdal bevonulták búvóhelyükre. Itt, a halál elől ideig-óráig védelmet nyújtó prinzengrachtl házban irta Anine szeretett naplóját, a fasiszta barbárság egyik megrázó dokumentumát. Teltek-múltak a hónapok, rettegés és remény, rettegés, majd újabb reménysugár felvillanása váltják egymást. Az életkedvvel teli, napfényre, mozgásira vágyó gyermeklánynak borzalmas a bezártság! De a külvilágból kapott hírek, az ablakból látottak türelemre, kitartásra intik.

»1943. Január 13., szerda. ...Szörnyű események történnek a külvilágban. Éjjel-nappal tart a szerencsétlen emberek elhurcolása ... Elszakítják egymástól a családtagokat. .. A holland keresztények Is rettegnek már, mert fiaikat Németországba küldik. Mindenkinek van oka a félelemre.. - Nekünk Itt aránylag jól megy a sorunk. Jobban, mint sok millió embertársunknak... A környékbeli gyerekek vékony blúzocskában, facipöben, sapka, harisnya és kabát nélkül szaladgálnak, és senki sem törődik velük. Gyomruk üres, egy-egy szál sárgarépát rág- csálnak . .. Bizony, bizony odajutottunk Hollandiában, hogy a gyerekek az utcán megállítják a gyalogjárókat, és kenyeret koldulnak . . , Nem marad más hátra, mint magunkra erös7.akolt nyugalommal bevárni ennek a szerencsétlenségnek a végét. Csak várunk mindnyájan, zsidók Is, keresztények is; vár az egész földgolyó, és sokakra már csak a halál vár.«

Elmúlt a tél, elmúlt a nyár, de a hőn óhajtott szabadulás

késik, nagyon késik... Mind nehezebben viselik el az embertelen helyzetet. Nem történik velük semmi különös: csak várnak és félnek, a legkisebb jó hímek Is örvendenek, és a leg jele ntóktelenebb apróságon is civódmak, tehetetlenségükben egymást marják. A bezártságban töltött idő kegyetlen vasfoga felőrli Idegeiket. A kis Annenak is egyre nehezebb magára erőszakolnia a nyugalmat.

»1943. október Í9., péntek. ... Ügy érzem magam, mint az énekesmadár, amelynek kegyetlen emberek kitépték a szárnyát, s a vaksötétben nekirepül szűk kalitkája rácsának. ,Repülj lu a szabadba, kacagj’ — kiáltja bennem egy belső hang, do nem hallgatok már rá. Lefekszem a díványra s alszom. Ezzel ütöm agyon az időt, így szabadulok meg a csendtől és a szörnyű félelemtől, amely sajnos, nem hagy cl egy pillanatra sem.«

Az élet örök törvénye utat tör a külvilágtól elzárt falak között; a vidámságra termett, de pusztulásra ítélt lánykában új érzés sarjadzik. Meleg barátság. halk gyermekszerelem szövődik Anme és Van Daanék kamasz fia között. Szerelerp és felkészülés a jövőre — ez tölti be Anne minden percét.

»1944. április 4., kedd. . . . Nem maradok műveletlen. Fejlődnöm kell, hofry újs ágíró lehessen belőlem. Meri újságíró szeretnék lenni! Érzem, hogy tudok írni, egy-két kísérletem jól sikerűit ... ez a napló maga helyett beszél, de ... van-e valóban tehetségem? Majd meglátjuk ... Én a halálom után is tovább szeretnék élni! Ezért vagyok hálás az Istennek, hogy olyaa adottságokkal jöttem a

világra, amelyeknek segítségévei tanulhatok, írhatok, papírra vethetem mindazt, ami bennem él. Az írás megnyugtat, elmulasztja a bánatomat, és visszaadja bátorságom. Persze, nagy kérdés, tudok-e ma.id valami nagyszerűt alkotni, s lesz-e belőlem valaha is író vagy újságíró. Remélem, bizton remélem . . . Hát csak így tovább, bátorság, maid csak sikerül: mert ha törik, ha szakad, író lesz belőlem.«

Igen, a napló ékes bizonyítéka annak, hogy író lett volna, igazi író... Északon és Keleten diadalmasain tör előre a szovjet hadsereg; a szövetségesek hadműveletei lassan, nagyon lassan haladnak, és a fasiszta fenevad utolsó nekirugaszkodásában mind féktelenebből tombol. A még fel nem szabadult területeken könyörtelenül folyik az embervadászat, és a hóhérok már kiszimatolták a Frank család rejtekhelyét is. De ők erről mit sem tudnak, s Anne még reménykedik.

»1944. július 15., szombat.

___Csoda, hogy még nem adtam fel a reményt, hiszen minden oly valószínű tlennck és mogvalósíthsUatlannak lit, zik. Es mégis, mindezek ellenére ... még mindig hiszek az emberi lóságban. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy a világon minden halálba, nyomorba, zűr7.avarba torkollik. Látom, amint a pusztulásból lassanként újra felépül a világ, hallom a közeledő égsza- kad&st, amely végül Is elpusztít bennünket, együtt szenvedek sok-sok millió emberrel. És mégis, ha fölnézek az égre, úgy érzem, hogy Jóra fordul minden, elmúlik ez a szörnyűség, s

m

egint béke és nyugalom lesi

ezen a világon.«

1944. augusztus 1-én kelt az

utolsó bejegyzés. Három nappal később, 4-én a Gestapo pribékjei betörtek a búvóhelyre. Elhurcolták a Frank és a Van Daan családot. A Gestapo kínzókamrája, az amszterdami fogház, a westerborki gyűjtőtábor, majd Auschwitz, végül Bergen-Belsen. Itt pusztult el a kis Anne 1945 márciusában, alig egy hónappal a tábor felszabadulása előtt.

Ez volt Anne Frank életútja — együtt szenvedett és pusztult el az ártatlan emberek millióival.

De hol vannak a gyilkosok?! Vajon méltóképpen meglakoltak-« tetteikért?! Sajnos, nem! Ezt mutatják a legújabb hírek is, hiszen Kari Silberbauer, aki a Frank családot is elhurcolta, mind a mai napig büntetlenül él. Sőt, nemrég még rendőrfelügyelő volt Bécsben. Bízunk benne, hogy a nácizmustól oly sokat szenvedett osztrák nép igazságügyi szervei mielőbb kiróják rá az ezerszeresen megérdemelt büntetést.

És a főbűnösök, a gaztettek kiagyalói? Azok talán megbűnhődtek már tetteikért? Nem, többségük jólétben él, magas pozíciókat töltenek be, és szívósan készülnek az újabb rémségek elkövetésére.

Emberek, emlékezzetek! Emberek, vigyázzatok!...

Hollósi Tibor