Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-04 / 282. szám

MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAN ACS L rendkívül igényes műsorvá­BENSÖSÉGES HANGULA­TÚ est nyitotta meg a kapos­vári kulturális hét esemény- sorozatát A Latinka Művelő­dési Ház széksorait ez alka­lommal a kórusmozgalom ba­rátai töltötték meg — s öröm­mel jegyezzük íöl — majdnem teljesen. Az ünnepi aktust Pados József, a városi tanács vb-elnökhelyettese jelentette be méltatva december 2-át és a felszabadulást ünneplő ha­gyományok jelentőségét. Ezút­tal nem irodalmi napok, ha­nem kulturális hét esemény- sorozatával áldozunk az év­fordulón. Igazán méltó és — fogyaté­kosságai ellenére — igazán emlékezetes hangverseny ta­núi lehettünk a város három felnőttkórusának közös sze­replésekor. Maga az esemény sem mindennapi: hosszabb idő után először csendült fel kó­rusok, kaposvári énekkarok muzsikája önálló esten. Min­denekelőtt , ezt üdvözöljük nagy-nagy szeretettel és öröm­mel. Most pedig néhány szót a művekről és megszólaltatóik- róL A három kórusvezető műben (Händel: »Szárnyaljon víg dalunk« és Schumann: »Cigányélet«) is. Azonban a törekvés, hogy képességük leg­javát nyújtsák, őszinte elisme­rést érdemek Különösen itt a modern hangzatokkal átszőtt mű szárnyra bocsátásakor. Hi­szünk a munkáskórus fejlődé­sében, és sok hasonlót várunk tőle. Szép, puha intonációval és szép, kidolgozott dinamikai árnyalással hatott Verdi Lorn- bar dák című operájának egyik részlete, melyet a Vikár Béla Kórus adott elő Nvakas József vezetésével. Két kórusdaluk: Lóránd: »Éneíc a szabadság­ról« és Gulyás L.: »Gazdag or­szág hazánk« még érhetett vol­na, s az utóbbi kezdő taktusai mértéktartóbb, azaz menetdal tempót kívánnak. Megkapó él­ményt szerzett a Felsőfokú Ta­nítóképző Intézet Merényi György vezette női kara. Ér­zelmileg, hangulatilag ragadott magával előadásukban a há­rom mű: Gárdonyi: » Jere, bé, violám«; NoVikov: »Volgái leánykesergő« és Kodály: »Väinemöjnen«. Az egységes, fegyelmezett és kitűnő techni­kájú együttes muzsikájában önfeledten gyönyörködhettünk. A MŰSOR MÁSODIK RÉ­SZÉBEN Nyakas József vezé­nyelte a Vikár Béla Kórusnak a Kaposvári Szimfonikus Ze­nekar kíséretében előadott mű­sorszámait. Nagy sikert ara­tott, emelte az est ünnepélyes­ségét J. S. Bach erőteljesen, gazdagon és lelkesen szárnya­ló Honszeretet kantátájának részlete. A szoprán szép hang­zása kitűnt mind a piano, mind a forte effektusokban. Halványabbnak éreztük vala­mivel Hadyn »Évszakok« orató­riumának fonó és nevető kó­rusát Tátrai Irma kifejező szólója és a kórus, a zenekar együttes produkciója nyomán így is méltán követelt ismét­lést a közönség. Befejezésül Verdi Nabucco és Trubadúr című operáiból idézett egy- egy részletet a kórus. A nagy sikerű koncert kö­zönsége élményekben gazda­gon távozhatott — abban a reményben, hogy a kaposvári kórusmozgalom életében is »új kor nyitányá«-nak része­se volt. Jogos, indokolt ez a remény: várjuk a folytatást W. E. Az Operaház balettkarának műsora a francia televízióban Párizs. A francia televízió hétfőn közvetítette a Magyar Állami Openaház balettkarának pá­rizsi vendégszereplésekor ké­szített fölvételeit A magyar művészek 20 perces műsoruk­ban Hacsaturjám Gajane cí­mű balettjéből mutattak be részleteket, köztük a kardtán­cot, amely rendkívüli sikert aratott a Theatre des Champs- Élysées színpadán. lasztásának köszönhető, hogy nem szokványos, jellegében és színvonalában ünnepi estet hallhattunk. Így a továbbiak­ban nem a rangsor szándéká­val emeljük ki a koncert leg­emlékezetesebb pillanatait BEMUTATÓ VOLT — si­kert aratott az est merész vállalkozása: Lendvai Kamilló »Üj kor nyitánya« című, Ga- rai Gábor versére komponált micro kantátája a kaposvári munkáskórus előadásában, Merényi György vezényletével. A kórus gyöngéi érezhetőek voltak ebben és a két másik Kodály Zoltán a Szovjetunióba utazott Kodály Zoltán kedden Moszkvá­ba utazott« Moszkvából először Leningrádba, majd onnan az Észt SZSZK-ba látogat. Tartuban megtekinti a Háry János egyik előadását. Tartuból visszatér Moszkvába. December 12-től 20-ig a Magyar Zeneművészek Szövet­sége és a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége közös találkozót ren­dez, amelynek célja, hogy meg­hallgassák és megvitassák a két ország múlt évi zenei alkotásait. Kodály Zoltán a szovjet szövet­ség meghívására lesz jelen a ta­nácskozáson. December 19-én a szovjet fővá­rosban Kodály-hangversenyt ad­nak, majd 20-án a Sztanyiszlavsz- kijről elnevezett Nyemirovics Dan- csenko színházban a szerző je­lenlétében bemutatják a Háry Já­nost. Kodály Zoltán előrelátható­lag három hetet tölt a Szovjet­unióban. (MTI) Új írás irodalmi est .Kaposváron Az Üj Írás című irodalmi fo­lyóirat munkatársai és szer­kesztői találkoznak Somogy megyei olvasóikkal december 8-án, vasárnap este 8 órakor a Latinka Sándor Művelődési Ház nagytermében. A beve­zető előadást Tóth János, az Üj Írás szerkesztő bizottságá­nak tagja mondja el. Az iro­dalmi esten részt vesznek: Ba- ranyi Ferenc költő, Galambos Lajos József Attila-díjas köl­tő, Simdnffy András író, Soós Zoltán költő. Takáts Gyula József Attila-díjas költő, Ter- sánszky Józsi Jenő Kossuth- ttojas író, Váczi Mihály József Attila-díjas költő. A mikor a magas kitünte­tés érte — augusztus 20-án —, nem lehetett ott a Parlamentben. Hosszabb ideje kórházi ágyhoz láncolta beteg­sége. Országos szaktekintélyek keresték föl akkor, látta őket az üvegablakon túl. — Meg ezt is hozták ... Keze féltő szeretettel simo­gat ki celofán köpenyéből egy megszáradt piros rózsacsokrot. Mellette hever a tokban pi­henő aranyozott jelvény és az oklevél: Tautner .Ilona ipar­művész, »A népművészet mes­tere«. Az asztalon szerte rajzok, minták, megsárgult vázlatfüze­tek, hímzések, régi fényképek. Tanúi, dokumentumai három évtized tudatos művészi törek­véseinek. E három évtized alatt a karádi hímzés sokfelé eljutott — tengeren innen és tengeren túl —, hogy hirdesse a népi gyökerű alkotókészség nagy művészi értékeit, csodá­latos szín- és motívumgazdag­ságát. Nem a »magyarosch«, hanem a magyar, a tisztaságán őrködő karádi népművészet esztétikumát. Ülök a kopott bútorzatú la­kókonyhában. Ilonka néni tö­rékeny alakja lassan, vigyázva halad az asztaltól a szekrényig és vissza. Megfáradt; egészsé­ge, látása meggyengült. Keze azonban nyughatatlamíl matat, újabb és újabb néznivalókat tesz elém. ózni valók? Álmélkodni és csodálkozni valók a párnák, térítők, készletek, fal­védők hímzései! Mindegyik motívum nevet kapott — ki tudja, mikor, melyik fürge ke­zű művelőjétől e százados, ősi művészetnek? Találóak e ne­vek: »fűrészcsipke« a terítő széle; ez »gyönge«, ez »dará­zsolás«. Rozmaringág övezi, »szakállas lik« dúsítja a szőlő­fürtöt; »búzaszem«-bői rózsa nyílik, aranysárga meg arany­barna gyöngyfonalú a nyers­színű lenvásznon. Van itt kor­sós mintájú jegykendő, szilva­magos falvédő; s a »pacalos«, »bagófejes« motívumok mel­lett apró, cizellált hímzés: ez »csatos lik«, ez »mesterke«, ez meg »görbegyönge«... Egy halom ing tornyosul előttem. — Nézze, maga láthatja is, valóságos domborművek... — Ujjai mint billentyűsoron vé­gigfutnak az ingmell hímzésén. Egyszerű, háziszőttes ingek •ezek, elejükön fehéren fehér­rel hímzett karádi motívumok. A történetük is ilyen; egysze­rű és megkapó. CÁ ltípJfiUJ)ÍLZ(Lt TJ ogyan is kezdődött? Tautner Ilona 190ö-tól él Karádon. A helyi takarék, majd a Hangya, később az fmsz ügyvezető könyvelője. Szenvedélyesen kézimunkázik, rajongója a karádi mintáknak, melyek jobbára már csak az öregemberek ingeit díszítik. A harmincas évek elején gyűjtö­getni kezdi, megvásárolja őket s — helyi nesztorok munkáját lesve — tanulmányozza és gyűjti a hímzéstechnika forté­lyait. A megvásárolt ingek mintái kockás fedelű füzetek­be majd másolópapírra kerül­nek. — A magam ízlése szerint kezdtem tervezni. Álmaimban és álmatlan éjszakáimon ... A tökéletest akartam színekben, kompozícióban és technikában. Minőséget! Megfelelő miliőbe álmodni a motívumokat egy- egy munkadarabon... S nem kevésbé: munkaalkalmat sze­rezni a karádi asszonyoknak, N( hiszen a készségük és a szük­ség is nagy volt. Üristen, mi­lyen élet volt itt a válság ide­jén! A mai fiatalok ezt nem tudják... Tautner Ilona hangja el- csuklik. Könnyen sir, a legap­róbb emlék is felkavarja. — Hetente kétszer jöttek az asszonyok. Csepregí Ferencné, Komárom Vendelné, Kiss Já- nosné, Vas és mások. 1934-ben szövetkezetei alakítottunk. S jöttek a megrendelések, kül­földre: Párizsba, Londonba; a nemzetközi vásárokra és sok­felé. Én terveztem, az asszo­nyok — nyolcvanan, százan — hímezték az előnyomott min­tákat A szövetkezet csakhamar megerősödött. Ontotta a mű­remek térítőkét, párnákat, mappaborítókat. A művészi technika és a tervezés for­magazdagsága a szakembere­ket is lenyűgözte. Mégis 1951- ben feloszlott a szövetkezet Xautnar Ilon*, a népművészet mester«. Az akkori helyi vezetők eile- nézték, komolytalannak bélye­gezték működését — Babaruházunk!!!... — szinte sikoltja, és rázza a zo­kogás. — Ezt mondták! Nem értették, miről van szó ... Jaj, csak azt az öt évet el lehetne felejteni! öt évet vesztettem, és még mennyi mindent sze­retnék tervezni! De most meg már nem bírja a szemem ... Döbbenten hallgatom, hogy mennie kellett a faluból állás, kenyér után. Nyugdíjazásakor térhetett vissza, 1955-ben. Üj- rakezdte, megsebzetten, mégis hittel. ]Vfa ismét szövetkezetben dolgoznak a karádi hímző asszonyok. Igaz, jóval kevesebben, mint egykor. Utánpótlás is akad, általában ott, ahol a családban öröklő­dik a hímzés művészete. Si­mon Marikát rajzolni tanította meg a karádi népművészet mestere, tervező azonban nem akadt. »Erre születni kell«... Hogyan tükrözi népművé­szeti hagyományait a község? Látható-e a szőkébb pátriá­ban az, amire ország-világ föl­figyel? Legutóbb a brüsszeli világkiállításra kétszáz párnát rendeltek Karódról. De ha va­laki közhivatali helyiségekben vagy nyilvános helyeken ke­resné itt a hímzések nyomait, csalódna. Nem »próféta« a ka­rádi kézimunka sem ... Pedig másként is lehetne, s megér­demelne már ez a község egy táji népművészeti házat, ahol bárki megtekinthetné a köz­ség hagyományait, ősi művé­szetét. Amikor arról kérdeztem Ilonka nénit, hogy mit szeret­ne még elérni az életben, mi­után a népművészet mestere lett, ezt felelte: — Békét és több szeretctet, megértést... És hogy az egész­ségemet visszanyerjem... Czeme, kutató ujjai vé- gigsimítják az asztalon halmozódó tárgyakat, s meg­pihennek a kis piros kazettán. Ez a kitüntetés meg az erköl­csi elismerések sok megbántá- sért, gáncsoskodásért kárpótol­ják Tautner Ilonát, aki életé­nek nagyobbik részét — agyon­dolgozott, görcsös kezű asszo­nyok hímzőtűjét vezetve — Karád népművészetének áldoz­za, Wallinger Endre cÁ kiihiLtcílij hit aemímydbai KÓRUSHANQVERSENY KAPOSVÁR FELSZABADULÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁN SOfiOK Érti a módját A hatéves Kati levelet ír Télapónak. Ákonibákom vo­nalakat húz a fehér papí­ron, s közben hangosan mondja a szöveget; »Kedves Télapó bácsi! Nagyon szé­pen kérlek, hogy hozzál ne­kem ...« Hirtelen abbahagyja az írást, és ezt kérdi: — Anyu, Télapónak mi­kor van névnapja? — Amikor az ajándékot hozza, kislányom. Kati elgondolkodik, az­tán mint aki hirtelen meg­találta a mód ját annak, ho­gyan biztosítson megfelelő előnyt magának Télapónál, így kezdi újra a levelet: »Kedves Télapó bácsi! Névnapod alkalmával szív­ből köszöntelek...« — szn — * * « Az angol vámhatóságok hanyagsága Sydney Silverman mun­káspárti képviselő az angol alsóházban felszólalt a vám­hatóságok hanyag munkája ellen. Példaképpen említet­te azt az esetet, hogy vala­ki a határop kapott kérdő­ív »Vezetéknév«-roixttába a Hitler, »Keresztnév«-rova­tába az Adolf nevet írta be, és a hatóságoknak ez fel sem tűnt. Az illetőt minden további nélkül beengedték Angliába. * * * Nyomós bizonyíték Cook konzervatív képvise­lő november 26-án az angol alsóházban a bűnözéssel kapcsolatos vitában felszó­lalva hirtelen megszakította beszédét. »Kiraboltak« — közölte a parlament tagjai­val. Abban a pillanatban, amikor Cook a londoniak szemére vetette, hogy nem segítenek a rendőrségnek a bűncselekmény feltárásá­ban, föl jegyzést kapott: »Kérem, azonnal telefonál­jon haza, mert lakását alig­hanem kirabolták« — írta egy jóakarója. Cook haza­telefonált, és beszédéhez újabb megcáfolhatatlan ér­vet kapott... .*** Az angol fiatalság történelmi „tudása“ Angliában 250 fiatalt meg­kérdeztek: Mit tudnak az első világháborúról? Többen habozás nélkül azt állítot­ták, hogy a Waterlood, sőt az agincourt-i csata az 1914— 18-as világháborúban zaj­lott le. A megkérdezettek többsége nem tudta meg­mondani, mikor fejeződött be az első világháború, és mikor azt kérték tőlük, hogy nevezzenek meg né­hány jelentős személyisé­get, aki az első világháború­ban szerepet játszott, többen Hitler, Mussolini, Sztálin, sőt Napóleon nevét emle­gették. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága .és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap (lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1S. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári> üzemébe« Kaposvár. Latinka Sándor utca 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom