Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-31 / 303. szám

Nehéz emlékek WfMtí Nyilatkozat YfPt $— /.? V/ t 7/ 7/ // iikiíi; 1-, V/ 1—*-C--------i-ü ' Űrti I CÚL (^,OM.CCe^ — Sztrájkok, OAS, Adenauer, Erhard, Algéria ... Me- i lyik is volt kedvem?« való ebben az évben?... ______________________________(Szegő Gizi rajza) K ^f> *zöveg nélkül Erhard: — Minden igyekezetünkkel a Közös Piac lett« foglaltunk állást! (Gerő Sándor rajza) Johnson a jósnál (Szűr-Szabó József rajza) Paxc Vigyázzon! Jól válogassa meg a parcneien... (Erdei Sándor rajza) Blokád Kuba ellen Angliai házibulin — Köszönöm, angyalom! Maga nélkül sose lettem vol- Castro: na miniszterelnök! (Endrődi István rajza) Hát nem megmondtam, hogy zárlatos?!..; (Fülöp György rajza) Uft/i dfyfnu&ók Százesztendős jövendőmondók Töprengve néznek föl az égre, Nem tudják, mit is jósoljanak Ezcrkilencszázhatvatmégyre. Pedig a tőkésállamokban Akadnak jósok ma is bőven, De dolguk sokkal nehezebb most, Mint i^jyéb szimpla esztendőben. Az új esztendő szökőév lesz, S fogadást lehet arra kötni. Hogy Afrikából ismét számos Gyarmatosító fog megszökni. Persze, hogyha portugál jósok Jövendölnék ezt Salazárnak, Ilyen jósokat Lisszabonban Leltározás miatt bezárnak. És arról, hogy az új esztenÄ Franco számára mit fog liozn^ A madridi jövendőmondó Nem mer jóslásba bocsátkozni. Párizsban huncut még a jós If Jósol tenyérből, kávézaccből* De nem mondja meg, hány gólt rúg De Gaulle az; USA-nak még dacból. S melyik jós merne célzást tenn Dallasnak hírhedt Kubyjára? Nem vitás már az, hogy a válasz Ilaslövés lenne bizonyára. Miután felsoroltam itt most Jövendőmondóból már ikszet, Engedjék meg, hogy az új évr® Én jósoljak egy egész fixet. Soha még olyan év, mint ez lesz, Tanúm az ég rá és a mennybolt: Ezerkilencszázhatvannégyes Esztendő eddig soha nem volt. Ilidvéghy Ferenc PATZAL ÚR PECHES ÚJÉVJF Patzal Tódor Sárrög nagy­községben éL Jelenleg étícsiga-felvásárló. Egész nyáron éti csigák miatt zaklatta a falusiakat. Aztán va­gonszámra küldte FranlJionba a finom nyúlós csigákat a francia gyomrokba. Mert min­denféle gyomrok vannak. Amott, a nyugati fertályban be- falják a kellemesen brekegő kecskebékákat is. Nos, ami az üzletet illeti, peches Patzal Tó­dor úr pechje némiképp sánti- kált. Pechjeinek tömkelegé egész életében üldözte. Még a születése sem sikerült. Rossz fogóval nyúltak a fejé­hez, s emiatt nyakának dísze szabályos pulykatojáshoz lett hasonlatos. Szeplős kiadásban. S miután hajzata is igen ko­rán hálátlanul cserbenhagyta, a nők csak kacagtak rajta. Ré­gebben megpróbált mindent. Érettségizett és szellemi szük­ségmunkát kapott a vármegyé­nél. Doktorált, és iktatóhivata­li segédtiszt lett. Megnősült, és a felesége nagy adósságokat hagyva rá Patagóniába utazott egy lélekidomárral. »-Patzal úr, Patzal úr — vigasztalták rosszakarói —, maga aztán peches ember.« A jóakarói rá sem köptek. Lyukas nadrágban, ferde sar­kú cipőben és egy kopott ló- denkabátban érte a felszabadu­lás. örömében fölvételét kérte a minoritákhoz, de azok meg kivetkőztek. Pech, pech, min­dig pech. De az úr megszólítás­hoz ragaszkodott tűzön és ví­zen át. Amikorra 59 éves lett — az idén — megtalálta vegre he­lyét az éticsiga- és kecskcbéke- szakmában. Az egész világ megváltozott körülötte, csak benne nem. Hősiesen ragaszko­dott a — babonáihoz. Hitte például, hogy újévkor nem szabad asszonyt verni, mert akkor egész évben vesze­kedés lesz a háznál, és minden levesben hajszálak fognak úsz­kálni. Crjévkor az első boldog új évet kívánó nem lehet nő. Crjévkor lencselevest kell enni, hogy sok pénz legyen a buk­szában. Disznósültet enni — »disznó szerencséje« lesz. L"bát enni: elgágogja a lottófőnyerc- ményt. Poharat törni — óriási szerencsétlenség. Pénzt kiadni biztos elszegényedés. Mindezt tudva szilveszter éj­szakáján elment a »Kedélyes Malacába, öt darab százast dugott a farzsebébe, hogy ked­vére megvendégelhesse magát. Amikor azonban fizetni akart — fuccs a pénznek: kiejtette v. valahol. Talán a re taráiba Legalább másutt érte volna - ez a pech. Dühében elindult haza. És • • . Elsőnek a tejesasszony kí­vánt neki boldog új évet. /, háziasszonya nem lencseleves, készített, hanem gombócot, ami elgurítja a jólétet. Nem disz­nósült volt délre, hímem lib' oda a »disznó«, a liba meg gágogja minden reményét. Es ráadásul megjött a postás Is. öt persze nem engedte be, hiá­ba zörgetett. — Hogyisne, hoz ez egy va­cak újévi lápot valamelyik étá- csiga-gyüjtő gazfickótól, s ezért a postás borravalót akar. Pénzt kiadni? Üjév napján? Rettene­tes! De a postás erőszakoskodott. Doronggal verte az ajtót. A környékbeli Összes kutyák azt hitték, hogy kísértetek kóborol­nak a negyedben: kéteégbe- esetten vonítottak. Patzal úr idegességében leverte a ^ vizes- készkészlotet. Pech. Dühében megégett © a kezét a tüzes kály­hán. Pech. Nagyot ugrott, és beverte a fejét a csillárba. Pech, pech, pech. — Hol az olaj az égés! seb­re? Olaj nincs. Nincs? Nem t olajozottan működni az tizlt Gyalázat, meg kell tébolyodul És a postás — segéderőket hoz­va — többedmagával betörte '... ajtót. Most már mindegy. M den mindegy. Egy forintot k a kapzsi fráter, egy fillért sem többet. A postással együt 40—50 szájtátó nyomult a szo­bába. »Mi történt? Mi történt?* — csivitelték. Patzal úr táviratot kapott ér­zel a szöveggel: »Távoli rokor, tói félmillió forintot örök Azonnal jelentkezzék ...« i Stb. Patzal úr rárogyott fearo^ székére, s a széknek ettől ki­ficamodott a lába. A szájtátók gratuláltak. —• Micsoda szerencse! — Takarodjanak innét! Ne gúnyolódjanak: — hörögte Pat­zal úr. — Engem ez a hír agyoncsapott. Megrohannak majd a kölcsönkérők. Ismeret­len nők gyermektartási pert akasztanak a nyakamba. Soha nem látott rokonaim gyámság alá helyeznek, nehogy elver­jem az örökséget. A rég elfele­dett barátok felajánlják örök hűségüket. Mindenki mindenütt mindig pénzt fog követelni tő­lem. Felordított: — Ich bin unschuldig! Pech, takarodj! ABCZ ABA 7 Jeles A krónikás — vagy másfél évszázaddal ez­előtt — meglehetősen rosszallóan jegyezte meg, hogy az új év még mindig őrzi a po­gány hagyományokat. Az egykori krónikás megállapítja, hogy »a Pogányok Keresztyé- nyekké lévén, ezek a megrögzött rossz szo­kások a keresztyé- nyek közé is bejöt­tek, s — a többi kö­zött — utcákon nyár- galóztanak, a gazda­goknak ajtajukon éne- kellettek, muzsikál­tak«. A nagy szimbólum — a tegnapból a hol­napba lépés — termé­szetesen sok évszázad óta »óvatosságra« in­tette az újévköszöntő­ket, hogy egész évre biztosítsák a megelé­gedettséget., a jó sor­sot. Mindenesetre a legfontosabb: elüldöz­ni a tegnapot. Nos, sok helyütt kiharan­gozzák az óévet, éne­kekkel köszöntik az újat. Több helyütt még ma is, hogy biztonsá­gosabb legyen a for­dulat., egy fiatal le­gény e«/v görnyedt há­tú öregembert illően »k? tess ékel« a szobá­ból. A néoh* gvomány bő­séges tárháza arra is figyelmeztet, hogy ezen a jeles na non mit fo^v^sfzu^k. ttöz- ismgrt tény —. valószí­nűleg a ió üzikt re­ményében született meg ez a hagyomány —, hogy a malac fel­túrja a c'70r°n csét, fo- gyp.sep’n1-- hát. óvato­sabban •'•»ónban a b°- romű^-'i. m^rt az ki­ka oa ri a a gazságot. Rengeteg népi ha­nap gyományt ajánlhatunk a férjhez menő leá­nyoknak, a többi kö­zött a galuskafőzést. A recept: a galuskákba egy-egy férfinév ke­rül, s amelyiket előbb dobja fel a víz, ahhoz megy férjhez a lány. Ennek a jóslásnak azonban van egy szi­gorú feltétele: az ér­dekeltnek saját kezű­leg kell kifőznie a galuskát, s nem a ma­mának, mert akkor a jóslat — a legújabb- kori babonakutatás eredményeként — ha­szontalannak bizonyul. Az is bölcs és egész­séges tanítás: aki újév első harangozásakor megmosakszik, egész évben tiszta lesz. Na­gyon sokaknak figyel­meztetőként állhat az a népi hagyomány, hogy alti újévkor pénzt ad ki, egész év­ben hasonló sorsra jut; viszont az is igaz — s ezt még ma sem sza­bad elfelejteni —, hogy az újévet már a XIII. századbeli magyaror­szági oklevelek is így említik: strenarum dies, az ajándékozás naoja. s nem rossz a haladó hagyományo­kat ápolni, ha mi kap­juk az aiándékot. Az elcő jeles napon tehát a1,ónozzuk meg az év örömeit, és a néni b a «vomár* vök ta­nácsainak meg fele­lően »versük meg a kellemes hétköznapok alvója it« egészség-, széoség-, szer^me^e-, termés- és áliatha- Rzon-birtosításí va­rázslatokkal. melyek­ből óriási csokrot kí­nál mindenkinek az etnográfiai gyűjte­mény. «•••ti V.' Mimfe§ite0ö£ A legszerencsésebb nap a kedd, a legbiztonságosabb közlekedési eszköz a vil'anos Tizennyolc fejlett Ipari ország adatainak feldolgozásával nem­zetközi statisztika készült a halálos balesetek alakulásáról. Ha­zánk a listán éppen az utolsó helyet foglalja el, a 18 ország kö­zül nálunk a legkevesebb a tragikus kimenetelű baleset. Százezer lakos közül Angliában 70, Svájcban 57, Nyugat-Németországban 56, Svédországban 40, Magyarországon 33 áldozata van évente az óvat­lan közlekedésnek vagy a figyelmetlenségnek. Nálunk azonban sokkal kevesebb a gépkocsi — a baleseti for­rás is —, mint a többi felsorolt országban, ezért baleseti statisz­tikánk korántsem megnyugtató, városaink közül a lakosság szá­mához viszonyítva legtöbb a halálos baleset Pécsen: 50 százalék­kal több, mint a fővárosban. Hasonlóan kedvezőtlen a helyzet Tol­na és Bács-Klskun megyében. A legkevesebb súlyos baleset Sza- bolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében történik. A sérüléseket, szerencsétlenségeket kimutathatóan az emberek figyelmetlensége, a kapkodás, a rohanás okozza. Evek óta a vl- kendre sietés idején, a szombati napokon a legtöbb a baleset; a következő legveszélyesebb nap a péntek, majd a hétfő. Ez év ele­je óta a szombati napokon 1946, pénteken 1772, a hétfőkön pedig 1711 baleset fordult elő. A legnyugodtabb nap hosszú ideig a va­sárnap volt, az idén azonban — valószínűleg a nagymértékben fellendült vasárnapi túrázások, a balatoni autóforgalom miatt — a vasárnap elvesztette ezt az előkelő helyét, és a kedd bizonyult a legszerencsésebbnek. Keddi napokon történt a legkevesebb (1474) közlekedési vagy üzemi baleset. A sérülések és különösen a halálos szerencsétlenségek legfőbb okozói a motorkerékpárok, a gépkocsik. A legbiztonságosabb köz­lekedési eszköz viszont a villamos. Majdnem egymilllárd utast szállított, és alig száz súlyos balesetet okozott. A villamoson kö­rülbelül hatszor akkora az "esély«1 a súlyos balesetre, mint a lot­tón az őt találatra. A természeti csapások közül a legsúlyosabbnak az idén a ziva­tar bizonyult. A villámcsapásnak összesen 32 áldozata volt. Az is bebizonyosodott, hogy a hideg tél a legforróbb nyárnál is vesze­delmesebb; a fagyás az idén 24, a nagy nyári meleg, a napszúrás pedig egy ember halálát okozus Gellérthegynyi élelmiszert fogyasztottunk 1963-ban Az orvosok kiszámították, hogy az emberi karizmok a gépek jó­voltából ma alig feleannyi mun­kát végeznek, mint húsz évvel ezelőtt. Annál edzettebb azonban gyomrunk izomzata, amely 1963- ban az évszázad legfeszítettebb tervét is túlteljesítette. A kará­csonyi és szilveszteri fogyasztás várható étel- és italmennyiségét is beleszámítva az év folyamán egy és negyedmillió tonna tej­ős tejterméket, negyedmillió ton­na zsiradékot, négyszázezer ton­na húst és hentesárut s mind­ehhez százhúszezer vagon kenye­ret és péksüteményt fogyasztott az ország lakossága. Az ételek minden egyes alapanyaga tonnára átszámítva is csak ötjegyű szám­mal fejezhető ki, még a beiglibe való mákból és dióból is több mint húszezer tonna fogyott az idén. Az ország gyomra az év folya­mán 5,6 millió tonna élelmiszert emésztett, vagyis akkora ételku­pacot, mint a Gellérthegy, nyúl­ványai nélkül számítva. Az ízle­tes falatokra félmilliárd liter sört, bort, likőrt, konyakot, rumot és pálinkát, továbbá hatmillió köb­méter vizet ittunk, akkora mer.y- nyiséget, amely megtöltené az öt­ven kilométer hosszú soroksári duna-ágafc Érdekességek az év idegenforgalmi naptárából Az idén az IBUSZ közreműködésével több műit 150 000 külföldi körülbelül 600 000 na­polt töltött el hazánk­ban. Történtek velük vagy körülöttük olyan esetek is, amelyeket érdemes följegyezni, íme néhány: P. W. Russel, az egyik nagy holland lap nemzetközi hírű riportere nálunk jött rá, hogy különleges tehetséggel rendelke­zik. Sokfelé járt már a világon, de itt ta­lálkozott először olyan népi zenével, amely a szöveg és a zene tökéletes stílus­beli egységével tudja kifejezni a legkülön­bözőbb — pattogó, vi­dám, tüzes, mélabús, tragikus — hangulato­kat. Attól kezdve, hogy erre rájött, foly­ton cigányzenét akart hallgatni, és minden nótának lefordíttatta a szövegét. Ezután »to­tózni« kezdett: pró­bálta kikövetkeztetni a melódiából a szöveget. Néhány nap kellett csak hozzá, és több mint 90 százalékos ta­lálati arányt ért el: az először hallott meló­diákból is úgy kiol­vasta a mondanivalót, mintha p nvel­vet megtanulva a szö­veget is megértette volna. Az IBUSZ vendége­ként itt töltötte idei szabadságát M Snhloe- sing, az ea-vik legna­gyobb francia idegen­forgalmi írottá tnlai- donosa. Vendéglátói­nak feltűnt. mii ven erőben, a szokottnál is behatóbban érdeklődne hazánk iránt. Látoga­tása vége felé mond­ta ed azután, hogy tá­voli familiáris kap­csolata van a szabad­ságharc legendás hírű vezére, a Komárom várát Világos után is még hosszú ideig védő Klapka tábornok csa­ládjával, sőt az ő bir­tokában van az egy­kori hős kardja is. Célzást is tett rá, hogy ezt az ereklyét esetleg visszaadja azoknak, akik érthe­tően a legnagyobb megbecsüléssel vennék körül: a magyar nép­nek. Végül egy harmadik eset. Holland turisták lóháton barangoltak a ország egyik romanti­kus vidékén. Egy kis falun keresztüllovagol­va a társaság egyik fiatal nő tagja vidá­man ráköszönt egy öreg parasztasszony­ra: »How do you do?« Maid leesett a nye­regből, amikor bár kissé amerikaias, de hibátlan angolsággal kanta meg a választ: »Thank you, very well.« S az utána következő rövid be­szélgetés bebizonyítot­ta. hogv a néni leg­alább ű«y tud «ro­lni, mint új Wl’földi ismerőbe. TT^vptiís mint ré«i kivándorló hosszú évtize töl­tött Amenitráhpn^ és c=sak nemrég tért ha­za. A fiatal hr-hjo-nd hölgy azonban ezt vem tudhatta, éq ta­lár* még most is cso­dálkozik. hogv az el­dugott ki«; magyar fal­vakban is beszélne!! angolul.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom