Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-31 / 303. szám
Kedd, 1963. december 31. 5 SOMOGYI NSPLAT A tél babonái Luca széke és a boszorkányok — Karácsonyi csodavárás — A meztelen lány meglátja jövendőbelijét? Akarat kell! latinak előlegezték bizalmukat ... Nézem a munkájáról tanúskodó újítási naplót és az újításokból származó megtakarítást. Májustól százharminckét újítást javasolt elfogadásra, kikísérletezésre. A vállalati megtakarítás 320 000 forint. A Latinka Sándor Művelődési Házban egy sikeres újítási kiállítást rendezett. A közelmúltban 600 forint jutalmat kapott ezért. Így telt el Bogdán József életének legutóbbi három éve. Közben megnősült, házat épített, bútort vásárolt, és mint jól dolgozó fiatal pártonkívülit fölvették a Latinka Sándor munkásőr zászlóaljba. — Ügy látom, hogy elégedett a sorsával... S a jövő? Mii; a tervei? — Tovább tanulok... A jövő ősszel beiratkozom a felsőfokú gépipari technikumba, és mérnök leszek — mondja határozottan. Vajon sikerül-e? Minden bizonnyal. Bogdán Józsefnek erős az akarata. Eddig is, amit elhatározott, véghezvitte. Mert érezte, hogy bíznak benne. Szalai László A tél babonáit ma már csak az idős emberek emlékezete és a néprajzkutatók följegyzései őrzik. Néhány évvel, évtizeddel ezelőtt még lázasan készültek a falvakban egy-egy »jeles« téli napra. Lucaszéket készítettek, kotyolni jártak, karácsony este babonás »házi szertartásokat« bonyolítottak le. Ma? A falusi fiatalok jót nevetnek a tél babonáin, talán el sem hiszik, hogy apáik, nagyapáik hajdan menyire komolyan vették az alábbi képtelenségeket. December 13 Luca napja, december 13-a volt az első »jeles« téli nap. Kevés falusi ház volt, ahol nem készítettek ezen az estén lucaszéket. 13-án este kezték faragni, s úgy dolgoztak, hogy pontosan karácsony estére legyen kész. Lassan készült, tizenkét napig, azért mondják, hogy »úgy csinálják, mint a Luca székét«... Karácsony este, amikor a legények ostorral, kürttel, riasztópisztollyal járták a falu utcáit, kolompolva, durrogatva, trombitálva riasztották föl az embereket, az apró falusi házakban éjféli misére készültek. Szöllősgyö- rökön az volt a szokás, hogy a lucaszéket elvitték a misére, meghintették szenteltvízzel, s ha készítője ráült, meglátta a templomba jövők között a »boszorkányt«. A följegyzések arról tanúskodnak, hogy Győrökön utoljára Szárnyai Gáspár készített lucaszéket... Pusztakovácsiban nem a »boszorkányt« keresték, ott az a hiedelem járta, hogy az éjféli misén lucaszéken ülve mindenki meglátja, mit hoz a jövő év. Kity-koty, kity-koty... Korán ébredtek Luca napján a falusi gyerekek. Házról házra jártak — kotyolni. A kiszemelt ház udvarán fölvettek egy fatuskót, bekopogtak a házba s elkezdték: »►Kity-koty, kity-koty, galagonya kettő..«« Minden faluban más szöveget mondtak a kotyolók: csípős kifejezésekkel tűzdelt jókívánságokat. Szívesen fogadták őket a háziak, pénzt, diót, almát adtak a gyerekeknek, mert azt tartotta a babona, hogy a kotyolók szerencsét hoznak. Eltelt a tizenkét nap, elkészülték a lucaszékek, a falvakban a karácsonyra készültek. Esténként hátborzongató meséket mondtak az idősebbek: boszorkányokról, kísértetekről. És eljött a karácsony este, a legmeghittebb, legbensőségesebb ünnep. Talán — a legba- bonásabb is... Lószerszám, gabona, kenyér az asztalon... Karácsony estéjén és éjszakáján titokzatos, különleges ceremóniák színhelye volt csaknem minden falusi ház. Vízváron azt tartották, hogy ha »szent éjjel szalmát visznek a szobába, azon töltik az éjszakát, az asztal alá szénát, az asztalra ekevasat, rozsot, árpát, lószerszámot, az asztal négy sarkára búzakenyeret tesznek —• bőséges termés lesz a jövő esztendőben«. A szöllős- györöki öregek karácsony előestéjén szénát vittek a szobába, összekötözve az asztal alá helyezték, hagyták újévig. A szénát a tehenekkel és a lovakkal megetették, hogy erősek, egészségesek legyenek egész évben. Kaposújlakon az volt a babona, hogy egy szakajtó lekopozott kukorica karácsony és újév között olyan ►►erőt« szerez az asztal alatt, hogy attól jól tojnak majd a tyúkok ... Kisberényben karácsonykor és újévkor nem adtak ki pénzt, nehogy a pénzzel együtt a szerencse is elhagyja ■ házat... A kadarkúti öregek még ma is mondogatják az őseik alkotta karácsonyi »törvényeket«: — Karácsony éjjel ne lö- gyön ruha a szárétón, nehogy a gyű (a jövő) esztendőben möghajjon valaki... De nemcsak az embert, a jószágot is féltették: — Karácsonykor nem szabad semmiféle bőrnek lógni, mert eldöglik a jószág. Kadarkúton az abrosznak is »varázserőt« tulajdonítottak: — A karácsonyi abroszt född é (tedd el). Ha rúgós lösz a marhád, jó lösz ráborétani. Karácsonyi abroszból vess el mindön magot, jó termés lösz... A meztelen test babonái Abroszból ma már sehol sem vetnek, tavasszal, ősszel vetőgépek járják a határt. Elkopnak, elszürkülnek, aztán eltűnnek a babonák is, a karácsony csodaváró és jövendölő babonái. Elfelejtik a meztelenség babonáját is. Ez a babona nem somogyi jellegű, de jó néhány faluban emlékeznek arra, hogy karácsony éjjelén, valamivel éjfél előtt meztelenre vetkőzött a lány, tükörbe nézett, s abban meglátta jövendőbelijét. Hasonló az előbbihez — tükör nélkül: »Ha valaki azt akarja megtudni, ki lesz az ura, akkor karácsony estéjén fűtse be jól a kemencét. Kis idő múlva vetkőzzön le meztelenre, álljon a padkára a kemence elé, háttal fordulva hajoljon le, és nézzen lábai közt a kemencébe, ott meglátja jövendőbeli urát.« Máshol egy pohár bort és egy pohár vizet tettek az asztalra, a lány meztelenre vetkőzve az asztalhoz ült és várt. Ekkor »megjelent« jövendőbelije, s ha a borból ivott, gazdag, ha a vízből, szegény lesz az illető... Az már titok, arról nem beszélnek az öregek, hogy a legényt a ruhátlan lány, a pohár bor csalta-e a házhoz, vagy egyszerűen megszomjazott — a vízre — vagy másra... A betlehemesek Betleherneseket ma is látni — városban is. Persze, ők már g éjszakai sötétség van, amikor az autóbusz nehezen fékezve megállt a síkos úton. Az agronómus, Peresa József — mint minden ilyen téli hajnalon — leszáll, egy pillanatra mellbe veri a hideg levegő, de talán észre sem veszi, ezt is megszokta ... Mint az utat, ami ilyenkor egyenesen kivezet a majorba a jószágokhoz. Tempósan lépked — és lehet, hogy közben, mint korábban az autóbuszon — ott keringenek gondolatai a fialni készülő kocák, az utolsó kilókat hízó marhák, az egy kupacba húzódó juhok körül... Somogybabod még alszik ilyenkor, csak itt-ott pislákol a hajnali sötétségben mécsesnek tetsző villany. Az agronómus megy, ő már megkezdte a napi munkát... — Mi volt a legfőbb cél az idén? — Ügy gazdálkodni, hogy az adott szó'valóság legyen, minden ígéret beteljesüljön. S nálunk ez különösen fontos volt az idén. Az embereknek csalódást okozni a legnagyobb vétek. Alig jóvátehető. Fehér hólepelbe burkolózott a határ, gyengéden betakargatva a zöldellő vetéseket, a felszántott hantokat. Ezek a földek sokat tudnának beszélni. De fázósan hallgatnak. Pedig tanúi voltak sok társalgásnak, miközben kapa hasította a hátukat, vagy az érett termést szedték az ügyes kezek. nem igazi »angyalok« és »pásztorok«. A hajdani szöveget, ami a községekben öregről fiatalra szállt, elferdítették, legföljebb csak szárnyaszegett, cérnahangú, hibás szöveget kántáló kis angyalokkal találkozik olykor-olykor az ember. Pedig a betlehemezésnek komoly hagyományai voltak. Régen dicsőségnek számított, ha valaki a »banda« tagja lehetett. Hetekig, hónapokig faragták a betlehemi házikót, tanulták a szöveget, az énekeket. November végén, december elején fölkerekedtek, járták a környéket, előadták a kis mesét, pénzt kaptak, élelmet, s borral kínálták^ őket. Színházat akkor nem nagyon ismertek falun — ez volt a »színház« karácsony előtt; a betlehemeseknek pedig — üzlet... Igen, üzlet — legalább any- nyira, mint a kotyolás vagy a virgácsolás aprószentekkor. December végén a fiatalok fűzfából korbácsot (virgácsot) fontak, s házról házra járva paskolták az ismerősöket, ismeretleneket többnyire az alábbi szöveg kíséretében: »Hála Isten, megértük az aprószentek napját. Adja isten, többeket is megérhessünk. Friss légy, jó légy, egészséges légy, keléses ne légy! Vízért küldnek, bort hozz, borért küldnek, vizet hozz! Almát, pénzt, diót kaptak a j őkívánságokért. A legszebb hagyomány Az évszázados téli, karácsonyi népszokások, babonák — a disznótori nyársdugás, a luca- székkészítés, az ólomöntés és a sok száz babonás hiedelem — már a múlté. Idős emberek, néprajzkutatók idézik föl néha a régi szokásokat, elvétve találkozhatunk még ezekkel a falvakban, de egyre ritkábban .., A karácsony azért őrzi még — és biztosan nagyon sokáig fogja őrizni — a legszebb hagyományt Azt, hogy a karácsony a szeretet, a béke ünnepe. Az emberek szeretnek beszélgetni munka közben. Egy esztendeje még valami régi viszály taszította el őket egymástól. Csak a panaszban egyeztek meg: hogy kevés a kereset, hogy rossz, gyenge a vezetés és így nem érdemes... Sok ésszerű, okos javaslat pusztába kiáltott szó maradt. S a fiatal agronómus is nemegyszer tehetetlenül tárta szét a karját — pedig tulajdonképpen láthatatlan szálak kötözték össze. Az »Idősebb vagyok, gazdász gyakorlatom van« — falába ütközött nemegyszer. S csak aggódva figyelhette, hogy a termést gyarapító trágya bent marad az istálló mellett, hogy dirib-darab parcellákra oszlik szét a nagyüzem, hogy a sokfajta növény sokféle kívánalmakat adó munkáit nem győzik elvégezni az emberek. S a vége 156 000 forint mérleghiány ... 11 A keserűség elsöpörte a régi -irányítókat — az agronómus maradt. És nem tört le fiatalos bizakodása, tenniakarása. — Sokat vitatkoztunk az idén is, csakhogy ezek a viták már mások voltak. Olyanok, amire azt szokták mondani, szükség van. Alapokat akartunk teremteni az idén, és eltüntetni a hiányokat... Az agronómus tempósan lépked, csikorog a fagy a lába alatt. Az. állattenyésztés kizárólag az ő gondja. Az emberek közti viszály megszűnt azzal, hogy egyetlen növényter1960 utolsó napjaiban kérdést intéztem néhány emberhez az eltelt év eredményeiről, illetve jövő évi terveikről. Így ismerkedtem meg Bogdán Józseffel, a TRANSZVILL esztergályosával. Ezt mondta akkor: — Az idén szabadultam ... Azonkívül még egy öröm ért: fölvettek a gépipari technikumba. Azon leszek, hogy a munkában és a tanulásban is becsülettel helytálljak ... Akkor a bizakodástól lelkes hangja késztetett arra, hogy higgyek neki, most pedig a kíváncsiság sarkallt megtudni, vajon mi lett vele, mit váltott be fogadkozásából... * * * A '1 KANSZVILLr-nál hiába kerestem. — Nem dolgozik már nálunk, a 13. AKÖV-nél megtalálhatja. 13. AKÖV. — Igen, itt van... Keresse az újítási irodában. A kis szobában egy megnyerő külsejű, erőteljes fiatalember ül az asztalnál. — Bogdán József újítási előadó vagyok — mutatkozik be, amikor ismertetem jövetelem célját. — Igen, emlékszem — folytatja mosolyogva, és közben, amíg beszél rendezgeti az asztalon levő rajzokat, műszaki leírásokat. — Ügy bíztam volt üzemem vezetőiben — kezdi a visszaemlékezést. — Amikor segéd lettem, akkor indult Kaposváron a gépipari technikum, de csak kétévi gyakorlattal rendelkező szakmunkásokat vettek föl. Megszerezték a Kohó- és Gépipari Minisztérium hozzájárulását, hogy fölvegyenek. Sokat kellett tanulni, hetenként háromszor délután három órától este tízig volt az iskola. Eddig minden évet jeles, illetve négyes eredménnyel zártam. Megígérték, hogy ha a műszaki osztályon akad munka, bevisznek, hogy nyugod- tabban tanulhassak. Azonban mást vettek fel hirdetés útján. Ezért jöttem el. * • * Az AKÖV vezetői előlegezték neki a bizalmat. Munkaköre érettségihez van kötve, azonban csak jövőre vizsgázik. — Tanuljon, végezze el az iskolát, közben dolgozzon becsületesen, ezt kérjük magától — mondotta neki Hoffman Sándor igazgató, amikor alkalmazták. Ez a néhány szó szárnyakat adott Bogdán Józsefnek. — Bíznak bennem ... Meg kell mutatnom, hogy nem méltatmesztési brigád lett. S az egész irányításán kívül Peresa József vette kezébe az állattenyésztést. A pénzforgalom növelését, a holtpontról való kimozdulást kellett elősegíteni. A kiöregedett, gyenge tehénállomány lecserélése nem máról holnapra elvégezhető feladat. Tizenkettőt mindjárt az első félévben cseréltek ki, és a most bent álló huszonhat hasas üsző a minőségi javítás céljait szolgálja. Negyven anyakoca helyett 60 van óljaikban, s a kétszáz juh helyett már 650 népesíti be az új hodályt... — Tavaly nyolc vagon abrakhiányunk volt, az idén nem lesz szükség segítségre. Jó, közepes termést takarítottunk be, elég lesz a takarmány. És elláttuk a háztájit is. Megnyugvás ez nekünk is, az embereknek is. Éppen ma fejeztük be a szalma és a polyva kiosztását. Ezt munkaegység arányába adtuk, de prémiumként, hiszen a trágyát mi használjuk fel... Megnyugvás az embereknek. Mikor köztük jár — és sokat van köztük — maga tapasztalja, hogy megváltozott a véleményük. Némelyek idegenkedve fogadták a részes után a prémiumrendszert. Aztán megszokták és belátták, így jobb. Bizakodóbbak lettek — pedig hát csak júliusban kaphattak először előleget. És a tervezett osztalék sem magasabb, mint a tavalyi volt. De nem lesz mérleghiány, a nagy Botrányhősök A n r r Az erős pu es Akkor, azon a novemberi délutánon hősnek képzelte magát. Most, az ügyészségi nyomozó előtt kisfiút alakít. Melyik az igazi arca? — Szégyellem magam ... Van miért szégyenkeznie. Azon a vasárnapon az alkoholból merített bátorság hatására Don Jüant akart alakítani a nagyatádi személyvonat egyik kocsijában. Először egy a teher lekerül a vállukról. Sokat jelent ez? Nagyon! A vékonyka falakat meg kell erősíteni először, hogy emeletet lehessen ráhúzni... Még nem látható, de a hólepel alatt erősödik a jövő évi kenyér... — Teljes egészében egyetértett a járás az előterveinkkel. Igaz, nagyon megfontoltan készítettük, gondosan megbeszéltük a vezetőségi tagokkal. A fő célunk a kenyérgabona mellett a takarmánytermelés, és egyszerűsítettük a növény- termesztést. Nem foglalkozunk annyi fajta növénnyel. Nem termelünk sárgarépát, köménymagot, bokorbabot, feketebabot stb., ez csak az erőt aprózza szét. Az állattenyésztés fejlesztésének programját összehangoltuk a növénytermeléssel ... Ez a mi boldogulásunk útja. — És marad itt továbbra is? — Ha a nép is úgy akarja — igen ... Fiatal, tenni kész szakember Peresa József. Csupa bizako- "zs, csupa mozgékonyság. C mogvbabod még alszik ^ ilyenkor. A hajnali sötétben tempósan lénked és derűs az arca, mikor benyitva az istállóba a mindig megszokott mondattal köszönti az ottlévő- ket: — Jó reggelt emberek! Mi újság? Történt-e valami az éjszaka? Vörös Márta a bátor ember fejkendős asszonykát próbált meghódítani. — Gyere kisanyám... Mit játszod meg magad ... Az asszonykának szerencsére sikerült elmenekülnie a folyosón legénykedő Radák János elől. Néhány perccel utóbb B. Antalné akart elmenni a folyosón. Radák vele is kikezdett. Az asszonyka kétségbeesetten menekült a férjéhez. A férj figyelmeztetni akarta Ra- dákot, de a fiatalember azt ajánlotta neki, hogy evezzen jobb vizekre,. és ha jót akar, tűnjön a fenébe. Az utasok már nem tudták szó nélkül nézni ezt, és értesítették a kalauzt. Radák, hogy bizonyítsa bátorságát, mindjárt nekiesett az elősiető jegyvizsgálónak. Arcul ütötte, és letépte a váll- lapját. A kocsi peronján foly a dulakodás. Egyik utas rémületében meghúzta a vészféket. Somogyszob előtt leállt a vonat, és az elősiető személyzet az utasokkal együtt ártalmatlanná tette a botrányhőst. A két arcú erős fiú hamarosan méltó »jutalmat« kap a bíróságtól. * * * Az alkohol űzte újra bíróság elé Váradi István nagyatádi lakost. Éppen zárt tanácskozás folyt a Nagyatádi Járásbíróság tanácstermében, amikor kopogtatás nélkül berontott, és bejelelítette, hogy beszélhetnek, amit akarnak, ő bizony itt marad, és végighallgat mindent. Hiába figyelmeztette a bíró, Váradi válaszul üvöltéssel felelt. — Amikor engem elítéltek, hétköznapi módon tárgyalták az ügyemet. A bíró elment, hogy értesítse a rendőrséget. Az egyik ülnök csillapítani próbálta a dühöngő bátor embert, de a szelíd szavak olajként hatottak. Váradi tovább tüzelt. Felkapta a tintatartót és az ülnökhöz vágta. Ütni is akart, de az ülnök kitért a kötekedő elől. A rendőrség kísérte biztonságos helyre a hétköznapi tárgyalást fájlaló büntetett előéletű botrányokozót. A közeljövőben sorra kerülő ugyancsak hétköznapi tárgyalásán bizonyosan ünnepi büntetést kap majd. N. % 0000000000000000300000000000OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÍ Jegyzetek egy fiatal agronómusról
