Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-24 / 299. szám

Samom!Héplap AZ MSZMP MEGYÉI BiZÖTtSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Érdekes kísérlet — mérsékelt siker TOLSZTOJ: ANNA KARENINA rr SÍÉP!... Nagyon bitó várakozással tekintettünk a színháznak e már karácsonyi ajándékszám­ba menő bemutatója elé. Vi­szont ha most azt kellene el­döntenünk visszavonhatatla­nul, hogy várakozásunkban csalódtunk-e vagy sem, az ob­jektivitás biztos tudatában nem mernénk sem igenlő, sem pedig tagadó választ adni. Az idei évadnak eddig ez a legvitatottabb, legvitathatóbb produkciója, és ezt ki kell mondanunk, akár szívesen tesszük, akár nem. A lendületes évadkezdés, az újra való törekvés, az első né­hány bemutató előadást övező siker fokozta a színházzal szemben támasztott igényein­ket. Ha most meg kell valla­nunk, hogy érzünk némi kis csalódásfélét, akkor magyará­zatként a felfokozott igények­re kell utalnunk. Divatos dologgá vált — kí­sérletező kedvünknek megbíz­ható ürügyet keresve — a klasszikusok izgalmas modern­ségére hivatkozni. Egy bizo­nyos határig ez rendben is lenne, hiszen a klasszikus azért halhatatlan, mert nem­csak a maga korában volt iz­galmasan korszerű, hanem az ma is, és korszerű lesz az el­jövendő századok emi-n szá­mára is. Miért? Csak egy ap­ró kitérőt... A filozófus szil­logizmusokban beszél, az író a valóságból vett képekben, de mindketten ugyanazt mond­ják. A közgazdász statisztikai adatokkal az értelemre apellál­va bizonyltja, hogy adott kor­ban egy-egy társadalmi osz­tály — és tagjainak — hely-» zete milyen okok következmé­nyeként javul vagy romlik. A közgazdásznak, az írónak is egyként ez a célja: meggyőzni. A közgazdász logikai érvekkel közelít az értelemhez, az író a valóság eleven tükörképével és nemcsak értelmünkre szá­mítva. Valahány klasszikus­nak, így Tolsztoj maiságának is ez a titka, ez többek között Tolsztoj hazai népszerűségé­nek, olvasottságának az oka. A népszerűség, az olvasottság szigorú tény. Olyasvalami te­hát, amit semmi körülmények között nem lehet és nem sza­bad számításon kívül hagyni. Azt meg kiváltképpen nem le­het, hogy az olvasó ember — személyes ismereteire, élmé­nyeire támaszkodva — nem titkolt idegenkedéssel tekint a még oly halhatatlan epikus művek színpadi változatára is. Nem indokolatlanul. Nagyon kevés olyan remekművet tart­hat számon a világirodalom, amelynek színpadi változata többet ad, vagy ad legalább annyit, mint az olvasmányél­mény. Tolsztoj Anna Karenl- nája éppen azok közé a művek közé tartozik, amelyek az írói lángész megvilágította társa­dalmi valóságnak csak villa­násnyi képét adják. Követke­zésképpen hézagos képét S amikor ezt papírra vetjük alighanem nevén neveztük az Anna Karenina előadása mér­sékelt sikerének eredőjét. A három felvonásra tagolt törté­net kiegyensúlyozatlan. Az át­dolgozás adós maradt az ese­ménysor okozati megalapozott­ságával az alakok fejlődésé­ben. Elnézést a méltatlan ki­fejezésért, de elkent a hősök hangsúlyos alá- vagy mellé- rendelése, ráadásul komoly tü­relmet igénybe vevő a cselek­mény dinamikának nem is ne­vezhető dinamikája. Mindeze­ken a bajokon vajmi keveset segített az a rendezői igyeke­zet, hogy a színpadi átdolgozás szerkezeti lazaságán technikai eszközök igénybevételével mó­dosít. Ebben a rendezésben Anna Karenina — a XIX. század orosz társadalmát vá­doló — szerelmi története bal- ládává lényegült. Drámai szag" tatottsága ellenére olyan bal­ladává, amely szembe kell nézzen a maga vontatottságá- val, s mert ezzel van elfoglal­va, nem »látja«, hogy nem hi­telesek a tolsztoji hősök. Bo- zóky István rendező bemutat­kozását köszöntjük, amennyi­ben megpróbálta a veszélyes újat: két színpadi változatból, illetve fordításból alkotni egy harmadikat. Az eredmény? Mérsékelt siker. Ám ... nem minden érték nélkül, jóllehet a rendező vállalta cél: Tol­sztojhoz hűen tolmácsolni az Anna Kareninát, félig-meddig csak célkitűzés maradt Zavaróan hatnak a pisztoiy­lövesnyi rövid jeleneket átkö­tő hosszú változások, amiket éppen színházunk szegényes technikai adottságai miatt rendkívül nehéz a mostaninál jobban megrövidíteni. Az ese­ménysor pergését hangulatilag torpedózzák meg ezek az el­nyújtott, közzenés változások. Csökkentve mindenképpen a színpadi hatást és megnehezít­ve a szereplők helyzetét is. Eredeti és jó elgondolás kö­zölni a nézőkkel a hősök leg­intimebb gondolatait. De az elsuttogott és rosszul artiku­lált szövegrészek sok helyütt érthetetlenek a magnetofon közvetítésében, és így hiányos az a színpadi magyarázat, hogy ezek a gondolatok mennyiben hatnak elhatározólag a sze­replők sorsára. Barta Mária a címszerepben talán a legsikerültebben köze­lítette meg hősnőjének érzel­mi telítettségű asszonyi prob­lémáját. De — mert ebben az alakításában nagy kultúrájú színésznőnek ismertük meg — meg kell jegyeznünk, hogy ez a megközelítés nem eredmé­nyezett teljes azonosulást a szereppeL Ettől függetlenül ro­konszenves emberábrázolóként mutatkozott be a kaposvári közönségnek Barta Mária; re­mélhetjük tőle, hogy végül is találkozik színésznő és sze­rep; talán érettebbé válik az előadásokon az általa megfor­mált hősnő. Forgács Tibor Vronszkij-ala- kításából kitűnik, hogy küzd a szereppel becsületesen és korrektül. Rendezői vagy szí­nészi szerepfelfogás: hiba? Forgács Tibor Vronszkij gróf­ja is nélkülözi a tolsztoji jel­lemzőket. Ez utóbbiakra hite­lesítőén szert tennie Kalmár Zsókának és Kiszely Tibornak sikerült. Szabó Imre Karenin- jét fáradtnak és erőtlennek éreztük. Itt is felvetődhet: ta- lálkozott-e igazán színész és szerep? Takács Anna Ligyia Ivanov- nája jó rajzú alakja az elő­adásnak. Szabó István Szerpu- hovszkoj őrnagya viszont kö­zelebb áll a külsőségességhez, mint az átgondolt és érzett emberábrázoláshoz. Mint már mondottuk, az An­na Karenina előadása érdekes kísérlet, de nem kimunkált kí­sérlet, ezért fogadta mérsékelt siker, amivel szembenézve is kötelező számunkra a tisztelet az újra való törekvés iránt. László Ibolya 'rapkü müSOJZOfí. Qh^oirátyök az altiakon Az új cipő meg-megcsú- szott a síkos járdán. Nemrég vette, ma van elő­ször a lábán. Nem sokba került, a havi nyugdíjnak egyharmadá bál futotta rá. Karácsonyra vette az új ci­pőt, de hát már két nappal előbb felhúzta. Szegény Má­ria, ha látná most, megdor- jálná... Lassan lépkedett, nehogy elessen. Néha megállt a ki­rakatok előtt, de nem kí­váncsiságból, hanem azért, hogy kifújja magát egy ki­csit. A hetven év megtörte. A kirakat üvegén látta, hogy mások mennyire igyek­szenek. A tükörképek gyor­san suhantak el az üve­gen. Kucsmás nők, kalapos férfiak léptei alatt csikor­góit a hó. m Alit, és nézte a kirakatot. Az üveg mögött méteres fe­nyőfa díszlett fölékesítve villanyégős gyertyákkal, vil- lódzó üveggömbökkel, szi­porkázó angyalhajjal. Lát­ványa melegséggel árasztotta el a szívet, és felnyitotta az emlékezés zsilipjét. Különö­sen a színes gyertyák szivár­ványfénye kápráztatta el szemét. Olyan szép volt ez a karácsonyfa, annyira pom­pázott a kirakatban, hogy mágnesként vonzotta a bá­mészkodó öregembert. Prém­gallérjára dér tapadt, . arca kipirult a hidegtől. 'Továbbment, elmar ad- -*■ tok mögötte a látvá­nyos kirakatok. A díszes fe­nyő képe azonban még előt­te vibrált: látni vélte a pa­zar ruhába öltöztetett /ócs­kát, és mintha viaszszag is megütötte volna az orrát. Pedig azok nem is igazi gyertyák voltak... Mit Is mondott Mária vagy négy-, ven évvel ezelőtt? Akkor is tél volt, és közeledett a ka­rácsony. Csillagszórót meg egyéb karácsonyi kellékeket vásárolt a boltban. Mire ha­zaért, Mária betegsége sú­lyosbodott, éppen az orvos volt nála. Az asszony alig pihegett, indulni készült be­lőle az élet. Arról suttogott, hogy nagyon szeretné meg­érni az ünnepet, mert az olyan szép... És azt mond­ta: »Ha mégse sikerűimé ... Péterkém, gondolj majd rám, amikor a karácsony­fán meggyújtod a gyertyá­kat ...« Ballagott meg-megcsúsz- va, kezében féltőén szoron­gatta a kopott bőrtáskát. Déligyümölcs volt benne meg alma. Illatos lesz majd tőle a szoba. A lehámozott héjat a kályhára teszi, hogy még jobban terjedjen az illat. Mert az idén nem lesz karácsonyfa, fenyőillat. El fé­lejtettek hozni a gyerekek. Nem az övéi, mert neki nin­csenek. Máriát negyven éve temette el. Nem sokkal előbb házasodtak össze, úgy gon­dolták, hogy előbb egy fiú lesz majd, aztán egy kis­lány. De a végzet közbe­szólt ... Az üzembeliek — rendes emberek valameny- nyien — eddig még minden karácsonyra hoztak neki fe­nyőfát. Csak az idén, úgy látszik, nem jutott eszükbe az öreg nyugdíjas, a régi munkatárs. Az alacsony ház előtti tég­lákon koppant az új cipő. Naponta többször is ellapá­tolta a havat a járdáról, hogy ne bosszankodjanak a járókelők. A cserépkályhá­ban égett a tűz, kellemes meleget árasztott a szobá­ban. A kályha ajtaján, az apró nyílásokon elővilágí­tott az izzó parázs, és in­nen a szoba közepéig elsza­ladt a fénysugár. A ház előtt neonlámpa ontotta a világosságot, és a két utcai ablakon át a lakásba szö­kött egy kis derengés. Előző este gyerekeket látott az ut­cán, betlehemes házikót vit­tek, kucsmájuk majdnem az orrukig csúszott le. Őhozzá nem mentek be, valamelyik szomszéd biztosan meg­mondta nekik, hogy ebben a házban nincs gyerek... Kirakta a táska tartalmát az asztalra, kést keresett a hámozáshoz. Leült a kályha mellé, és reszkető kézzel bontogatni kezdte a naran­csot ... lyiegkoppant az ajtó. irj Egyszer, kétszer... Majd vidám nevetés hang­zott. Felállt, tétova léptekkel az ajtóhoz ment, és csak­nem megtántorodott a meg­lepetéstől, amikor a küszö­bön megpillantotta a három embert. Karácsonyfát hoz­tak ... Nem csupasz fenyő­fát, hanem földíszítettet. Gyertyák U voltak rajta, aprócska viaszgyertyák. Amikor az üzemi munkások az asztalra állították a ka­rácsonyfát, és a villanyégő éppen rávilágított, a csodá­iéit mindenkit megnémított. A fényképek a falon is mintha ezt az álomszerű je­lenetet nézték volna. Az óra éppen az időt kongatta mélyről jövő, kedves han­gon: bim-bam, bim-bam. Kikísérte a három embert az utcára, és köszönő szava­kat ismételt minduntalan remegő, fátyolos hangon. Azok meg kellemes ünnepe­ket és boldog új évet kíván­tak, megszorították a ke­zét. ... Nagyon nagy melegséget érzett a szivében. Próbálta maga elé idézni a három lá­togató arcát, de nem sike­rült. Amikór bejöttek, nem ■nézett rájuk, csak a kará­csonyfát bámulta. Mintha egyenesen abból a kirakat­ból hozták volna el neki. Nem akart az emberekre nézni, hogy ne lássák, a könnycseppek hogyan gör­dülnek végig az arcán, a ráncok között... Nem ment be az utcáról, hanem megállt az ablak előtt, és nézte, hosszan néz­te a karácsonyfát. Mint alig egy órája a városban. De ez most az ő szobájában csillo­gott, villogott. Az ablaküve­gen a jégvirágok megtörték a színeket, úgy tetszett, mintha sok-sok szivárvány kuszálódott volna össze, és odabent nem is egy, hanem több karácsonyfa állna ... Es a csiVogófa mellett egy asszony és két gyerek mo- S'*hioana... ff eze remegett a meg- indultságtől, amikor a meleg szobában gyufát gyújtott, és <j lángocskát a karácsonyfa egyik gyertyájá­hoz érintette. Vélemény Volt egy ember, aiki igen gyakran fölkereste a szer­kesztőséget szépirodalmi pró­bálkozásaival. Egy alkalom­mal meg is jelent egy írása, és ez rendkívü elbdzakodot- tá tette. A legjobb alkotását — egy tizenhárom oldalas elbeszélését — azután pos­tán küldte el a következő levél kíséretében: »A novel­la szerkezete olyan, hogy az utolsó három oldal minden további nélkül elhagyható.« A szerző izgatottan várta a választ, s az néhány nap múlva meg is érkezett. Ez is rövid volt és ve­lős: »Az első tiz oldal szin­tén ...« • • • Miniatűr értelmező szótár Hízelgés: Apró emberek hatalma. Pletyka:• A titok karika­túrája. Tapasztalat: Hibák soro­zata. Parnasszus: Az egyetlen hely, amelyét a dilettáns nem tud megmászni. • • • Egy magyar művész, aki hosszabb ideig élt külföl­dön, hazajött. Barátai cso- dálkoeva nézegették, hogy milyen hosszú és rendetlen hajjal érkezett meg. — Miért nem nyiratkozol meg? — volt első kérdésük. — Ugyan, kérem — felelt méltatalankodva —, mi­előtt Párizsból elindul tam. nyiratkoztam. Erre valaki halkan közbe­szólt: — Szegény fiú, akkor te gyalog jöhettél... • • • Érdekes mondások ORSON WELLES: »Csak akkor vagyunk ádáz er­kölcscsőszök, ha mások er- köcseiröl beszélünk.« * • • SOMMERSET MAUG­HAM: »Jó író az, akinek sikerül eljutnia az egészen egyszerű igazságokig, ame­lyekről nem mond semmi fö­löslegeset,« • * • LORD BEAVERBROOK: »Az újságírás nem egyéb, mint a kíváncsiság felcsi- gázása és kielégítése.« • * • HAROLD MACMILLAN: »Nem nehéz szellemesnek lenni, ha az ember semmit sem tisztel.« ... COCO CHANEL: »A mű­vészet és a divat között az a különbség, hogy ami a mű­vészetben csúnya, az idővel szép lesz, de ami a divat­ban szép, az idővel csúnya lesz.« ... DISRAELI: »Az első sze­relem varázsa abban rejlik, ho.*• meg nem tudja: egy­szer majd. elmúlik.« • * • SPANYOL KÖZMON­DÁS: »Barátságot felkínálni szei’elemért epedőnek any- nyi, mint kenyeret kínálni a szomjanhalónak.« Somogyi Nép’apt Az MSZMP Somogy megyei Sizoitsága és a Somogy megyei Tanéc* lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaoosvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Riadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Váltalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-18. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem órzíink meg. és nem adunk vissza. \ Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helvi postahivataloknál é> nosfáskézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 12 FL index 25061 Készült a Somogy megyei Nyor-««- ipari Vállalat kaposvári üzemébe« Kaposvár. Latinka Sándor utca i. Herne.« Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom