Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-24 / 299. szám

SOMOGYI KÉPLAP 6 Kedd, 1963. december Törvény csak egy van! A SIÓFOKI BALATON CUKRÁSZDA volt fizető fő- pincére, Kertész László több műit egy éve állás nélkül van. A siófoki földművesszöveéke- zet nem tart igényt egy har­minckét éves szakmai gyakor­lattal rendelkező Gumdel-ta- mítvámy szolgálataira. Pedig ugyanez a szövetkezet még 1960-ban nagyon ragasz­kodott Kertész Lászlóhoz. 1717,' 1960. jelzésű levelükben arra kérték az Éttermi és Büfé Vál­lalatát, hogy Kertészt adják át az fmsz-nek. Szükségük volt rá, tudására, szorgalmára. A főpincér két év múlva azonban kegyvesztett lett, mert nem láttak benne »-valutát-. Ugyan­is nem volt hajlandó részt venni a Balaton Cukrászda és a földművesszövetkezet né­mely vezetőinek kisded játé­kaiban. A Balaton Cukrászda ügye Jól ismert, és az is köztudomá­sú, hogy folytatása következik. Jó néhányan elmélkednék megfelelő helyen arról, hogy hol hibázták el a lépéseke:. Fölösleges dolog ezt a csúnya históriát takargatni vagy szé- pítgetni — mint némelyek na­gyon szeretnék —, úgyis tudja mindenki, hogy miről van szó. Amikor Kertész László ügyé­nek kapcsán az újságíró vizs­gálódott, valaki figyelmeztette, hogy abba kellene hagymr ezt az egész cukrászda-ügyet, és jó lenne, ha »egy tárgyilagos cikk jelennék meg az egészről, nem olyanok, mint eddig-. PEDIG NEM LEHET AB­BAHAGYNI, mert akkor ar­cul csapnánk az igazságot, tu­domásul vennénk a korrupció meg a szélhámosság létezését, de semmit sem tennénk elle­ne. Ezért kell Kertész László ügyében is állást foglalni, és betekinteni elbocsátásának sö­tét hátterébe. Kertész nem adta be a dere­kát, ezért mennie kellett a cukrászda,bóL Indok is akadt: átszervezés; szezon után ugye­bár kevesebb emberre van szükség, mint nyáron. Mindez így elfogadható. Ezért nem adott helyt Kertész fellebbezé­sének a Területi Egyeztető Bi­zottság, és ezért nem óvta meg a döntést az ügyésrség sem. Mert akkor még nem láthat­tak be a kulisszák mögé. Most viszont már tiszta a kép. Az -átszervezés- után nyol­cán maradtak a cukrászdában. Közülük négyen előzetes le­tartóztatásban vannak, a bolt­vezetőt pedig már él is ítélték. Érthető, hogy miért kellettek ezek az emberek Resoczky üz­letvezetőnek, és miért nem kel­lett Kertész. Az összeszokott galeri nem tűrte meg azt az embert, aiki beleszólt -munká­jukba-. Az üzletvezetőnek jo­ga van megválogatni, hogy kikkel dolgozik együtt — Re­soczky pedig alaposain megvá­logatta, AMIKOR LEBUKOTT A TÁRSASÁG, magától értető­dő lett volna, hogy a földmű- vesszövetfceziat vezetői belát­ják -tévedésüket-, fölkeresik Kertészt, és visszahívják az üzletbe. Nem ez történt. Tel­jesen elzárkóztak visszavétele elől. Amikor már nagyon szo­rított a cipő, akkor azzal álltak elő, hogy Kertésznek nincs is benn kérelme az igazgatóság­nál, nem tudják, milyen alapon foglalkozzanak ügyével (?!). Pedig ezt az üg' t külön ké­relem nélkül is kellett vol­na intézni — pontosan azért, »mert nem Kertész hibázott A formai akadályokat persze át lehet lépni: Kertész hivatalos levélben kérte visszavételét. S erre a következő szövegű vá­laszt kapta. -F. hó 14-én kelt kérelmét az igazgatóság meg­vizsgálta. Elbocsátásának kö­rülményeire vonatkozóan jog­sérelmet nem talált. (Valóban, alaki hiba nem történt, minden a Munka Törvénykönyvének paragrafusai szerint zajlott le.) Üjbóli alkalmaztatását felszol­gálóként a jelenlegi forgalom nem teszi lehetővé. A forgalom emelkedése esetén szükséges további létszámszükséglet be­állításánál jelentkezését az igazgatóság figyelembe veszi.« A levél hangja mindent el­árul. S a folytatás is. Olyany- nylra figyelembe vették Ker­tész kérelmét, hogy november 15-én (!) fölvettek a cukrász- lába egy kaposvári pincért; közben helyettesítések is vol­tak, de akkor sem jutott senki­nek az eszébe, hogy eec m végi szakember létezik. (Mások persze fölfigyeltek rá. Az egyik kiemelt balatoni üdülő igazgatója, Tóth Zoltán kijelentette, hogy szívesen al­kalmazza időszakodként, s ha állandó jellegű lenne az üdülő, ott tartaná náluk.) És míg Kertész ügyével csak tessék-lássék foglalkoznak kü­lönböző fórumokon — »...a TEB döntése után egy évvel nincs módunk foglalkozni az üggyel..»... miért nem jött frissiben a panaszával..« —, addig ez a családos ember mér a második télre készül — állandó állás nélküL OKKAL VETŐDIK FEL A KÉRDÉS; Megan gedhet j ük-e magunknak azt a luxust, hogy ez a jó szakember munka nél­kül legyen; megengedhető-e, hogy több mint egy év után — bírósági ítéletek és egyéb té­nyek birtokában — vállrándí­tással intézzék el Kertész jo­gos kérését? Eddig az ügy emberi vonat kozásai. Szerkesztőségünknek azon­ban olyan adatok is birtokába jutottak, hogy Kertész átszer­vezés címén való elbocsátása jogtalanul történt. Tanúkat tu­dunk megnevezni ennek bizo­nyítására Ez azonban már a törvény hatáskörébe tartozik. Ezért helyes lenne, ha mi­nél hamarabb új vizsgálat kez­dődnék. Poles* György MONTREALBOL ­EMBEREK KÖZÉ Hosszan, ehiyújtotftan búg a hajókürt. A hatalmas szállító­hajó motorjai elcsendesednek. A matrózok megszokott, ruti­nos mozdulatokkal látnak munkához, hogy a hajó gyom­rában tárolt szén kirakását mi­előbb megkezdhessék. Annál nagyobb az izgalom a fedélközben. Hangzavar, tülekedés, kapkodás. Az uta­sok — jobbára egyszerűen öl­tözött emberek — szegényes batyujukat szorongatják, ben­ne egész vagyonkájuk: néhány váltás fehérnemű, egy jobb ruha, néhány fénykép otthon­ról, az elhagyott hazáról. Mert legtöbbjük kivándorló, illetve olyanok, akik engedély nélkül, titokban lépték át ha­zájuk határát, hegy külföldön próbáljanak szerencsét Egy vékony, fekete, a töb­binél is izgatottabb fiú álldo­gál a lármás tömegben. Arca jápadt a nyolcnapos tengeri úttóL Valami összehúzza, ma­rikra fog5 a a szívét, amint né­zi a kikötőben lüktető életet, a darukat, a targoncákat és a '«izeiben horgonyzó k-h^'-h-nn- yobb hajókat. Ä zászlók ren­getegében szeme ismerőst ke­ns — hiába S ekkor néhány pillanatra 'elötlenek benne azok az iz­galmas percek, órák. amíg He­gyeshalomnál sikerült a hatá­ron átjutnia. Bécs, Olaszország, hajóra szállás Genovában ... 1951 nyarán tizenhét éves fellel érkezett meg álmainak ígérséf didiére, Kanadába Tö­rök János Gábor. Újra és újra elolvassa a vámhivatal épüle­te fölötti hatalmas, a város ne­vét hirdető feliratot: Quebec... Hajóval Yokohamába Néhány nap a város hatal­mas épületeinek nézegetésével, az ismerkedéssel telt el. Mun­ka a csak magyarul tudó fia­té teljesen egyedül, idegenek között. De nem akart senki­nek a köny áradomanyára sem rászorulni, s ezért vállalt min­dent. Mint a cég dolgozója Brazíliába, Argentínába is el­jutott. Bőrgyárat és más erős­áramú berendezést szerelt. Ar­gentínában is találkozott ma­Még senkit m kiTM fagyszatodjágra az ípi’öiperi Val.a álnál A Tőrök Házaspár siófoki otthonában. A Somogy megyei Építőipari Vállalat felkészült a télre. Azokat a munkahelyeket, ahol hideg idő­ben is dolgozhatnak, téliesítettek. A 29 fokos hideg ennek ellenére megnehezítette munkájukat. Min­dent megtesznek azonban a -ne­hézségek leküzdésére. Igyekeznek minél több kályhát beállítani, hogy . a munkahelyeket megfelelően füt- hess ék. Eddig még sikeresen dacoltak a téllel. Belső, főként szakipari mun­kát végeznek a Kaposváron, a Marcaliban és a Nagyatádon épülő lakásokban, valamint a Balaton- parti üdülőkben. Építőanyag van elég. A dolgozók zömét tudják fog­lalkoztatni, még senkit sem kellett fagyszabadságra küldeni« 99 Azok a régi karácsonyok... 99 1 O j Q karácsonyán vastag hótakaró borította a földet, de ez túlságosan véres és sötét volt. A »fehérek« első karácsonyán több ezer árva és özvegy hiába várta visz- sza a családfőt Nehogy azt higgye valaki, hogy az urak nem »gondoltak« közben a szegényekre. Már az első »ka­rácsonyuk« idején gondolnak a módosított intemálási ren­delettel, mert ezután már lehet föllebbezniük a hozzátarto­zóknak. Ugyanekkor nyolc somogyi földbirtokos néhány ko­ronás ajándékot ad a kaposvári Mária Valéria Árvaház la­kóinak. S a nagy betűkkel szedett cikk után egy alig lát­ható betűkkel szedett hír is olvasható. Kaposvár város más­fél milliós deficittel zárta az évet, és jövőre a városi pótadó 156 százalékos lesz. Néhány bárgyú versikét olvashattunk még a helyi lapban. Hogyan lepte meg két szegény magyart az álruhában földön járt Krisztus: »A pénz mellett hevert még Idvezítőnk írása: Ki a szegényen segít Azé Isten áldása/« K ét év múlva csupán annyit változik a helyzet, hogy néhány »úri jótékonyságról« olvashatunk. Naponta 160 ember kap ebédet Huszár Aladárné buzgólkodása nyo­mán a Németh István utcai hadibarakkoknál: *Ingyen, nem kell fizetni érte semmit.« A karácsonyi menü: bableves, lekváros tészta. »Rongyos emberek gyülekeznek lassan, las­san a konyha köré. Apró, sápadj vézna gyerekek. Csupa rongy mindenik. Cafatokban lóg ruházatuk. Egyetlenegy ép öltözetet sem lehet látni. Hozzák is már a levest. Csönd. Elnémul mind. Majd összeteszik kezüket. Fölzeng a szent imádság: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában... A jel­mondat következik, mely után megkezdődik a kiosztás. Mindegyik egy fél literre való levest kap. És esznek. Gyor­san. Étvággyal. Szomorú, semmitmondó arccal. Ezenkívül tudomásunkra jut az is, hogy a Szarvas Szál­ló különtermében ülésezik az »Egyesüljünk a gyerekek sze­retettben« nevű asztaltársaság. Kaposvár előkelő úri jótét- lelkeit egyesíti, akiknek este hattól hét óráig egyetlen ide­gen szót sem szabad kiejteniük. Viszont ha kimondták, ak­kor két koronát fizetnek szavanként. Tankovils János kép­viselő, malomtulajdonos 8 koronát fizet, majd távozik. Az egyik bankigazgató 10 koronát fizet, és ő is távozik. Majd »bús magyar« nóták következnek, és *>... ezután oszladozni kezdenek az emberek, hogy ki-ki családi körében, jó va­csora mellett elmélkedhessek azon a sok jótéteményen, amelyet ártatlan társalgás közben úgyszólván öntudatlanul cselekszenek itt a jó szívek.« Nagyatádon »közei 200 szegényt vendégeltek meg a sze­retet jegyében«, szól a nagyhangú, nagy betűs cikk. De ha a számokat összeadjuk, még a fele sem jön ki, mert huszon­négyen cipőt, negyvenkilencen ruhaneműt, tizenkilencen pe­dig 10—10 pengőt kaptak 1930-ban gróf Somssich Eszter és Gulyás Gellért ferences páter buzgólkodásából. Két év múlva csak Kaposváron 6700 ínségest, munkanélkülit tartanak szá­mon, akiket ínségmunkával hetenként felváltva foglalkoz­tatnak. A MIR cukorgyári ínségkonyháján 1932—33-ban 33780 adag, 1933—34-ben 30 880 ebédet osztottak ki a rászo­rulóknak. Élőbb aaonbaa »KUdnigné, a Pécsi utcai ktt> város nagyasszonya«, a gyárigazgató felesége megimádkoz- tatja az éhségtől kimerült munkásokat, majd ».. .biztató jó szóval, a jobb jövő reményében életet önt a jobb sorsra ér­demes szegényeinkbe«. 1 QQ9 karácsonyán Somogybán 21000 azoknak a szá- y ma, akik segélyezésre szorulnak. Mit jelent az a néhány száz ajándék, amelyet az urak juttattak a szeretet napján a nélkülözés és nyomor tengerében? »A gabona, mit keresek, kenyérnek sem elég tízünknek. Négy gyermekem iskolaköteles, de nem tudom őket iskolába küldeni, mert nem tudok nekik ruhát venni« — írja Salamon Fe­renc gálosfai cseléd 1933 karácsonya előtt. A kérvényen raj­ta éktelenkedik nemesdédi Stephaich Pál földbirtokos, al­ispán elutasító válasza. Egyre nagyobb a választék a segélykérő levelekből az 1940-es évek elejétől, és egyre több a »nem teljesíthető«, »elutasítandó« tollvonás rajtuk. Pedig mind több behívó- parancsot követ rövid árnyékként a »Hazáért« fekete kere­tes gyászjelentés. 1941 karácsonya előtt Horthyné »főmél­tóságú asszony« tíz napig ajándékokat csomagolt ugyancsak »főméltóságú menyével« a katonáknak. Minden csomagban egy pakli dohány, karácsonyi gyertya és a tetején szentkép. A rádióban Karády Katalin kívánsághangversennyel pró­bálja a lanyhult harci kedvet fokozni: »Jó éjt, drága kis hadnagyom..., csak rád gondolok, jó éjt...« S a címzett kis hadnagyokra és a még kisebb közvitézekre örök éjszaka borult a fpméltóságú úr és méltóságos bandája szerető gon­doskodása nyomán. S hogyan gondoskodtak azokról, akiket ők itthagytak? Farkasné, négygyermekes kaposvári lakos, akinek férje 1942 márciusa óta katonai szolgálatot teljesít, kéri a főis­pánt: »Képtelen vagyok a gyermekeimet ruházni. Ügy ne­kem, mint gyermekeimnek a legnagyobb ruha- és cipőhiá­nyaim vannak. Azonkívül ahol lakom, havi 14 pengő lak­bért fizetek. Ügy nekem, mint férjemnek vagyona nincs, illetve teljesen nincstelenek vagyunk. Kegyeskedjék gyerme­keim érdekében lépést tenni, hogy úgy én, mint gyerme­keim egy kis téli melegruhához jussunk.« A helyzet annyira tragikus, hogy a főispán kénytelen néhány pengős segélyt kiutalni 1943 karácsonyán. Ugyancsak Kaposváron ezen az utolsó úri karácsonyon vastag betűk hirdették a lapokban, hogy a főispánná » nemes jószívűsége letörölte a hadigondo­zottak karácsonyi könnyeit«. 380 hadigondozott csomagot, kisebb összegű pénzt, 160 pedig egy-egy mázsa szenet ka­pott. Majd az egyik tanácsnok úr »megható beszéde« kö­vette az ajándékozást. »Ide kértük a hadigondozottainkat, hogy tudomásukra hozzuk: ismerjük keresztjük súlyát, és hogy könnyíteni akarjuk azt. Látni akarjuk őket, hogy be­tekinthessenek lelkűnkbe, és legyenek megelégedve azzal, amit ott látnak.« XT aposváron ez volt az utolsó lehetőség a húsz-egyné­hányból az úri lelkekbe való betekintésre. A követke­ző karácsony már egészen más volt, mint az előzőek. Bár még nem volt annyi bőség a fácska alatt mint napjainkban, de tiszta szívből először énekeltük igazán: »Békesség a jó' akaratú embereknek«...itt a földön. 1 A. falembemek nem nagyon kí­nálkozott. Szerencséjére meg­hallotta, hogy villanyszerelőt keresnek egy hosszabb útra in­duló hajóra, s mivel itthon ezt a szakmát tanulta, jelentke­zett Valóságos nemzetközi talál­kozó volt a Bel work nevű ha­jón, annyiféle ország szülöttei szolgáltak rajta. A hosszú ha- r jóúton ezernyi emlék gyűlt össze. Yokohamában városné­zésre iríSultak, majd egy kis < teázó asztala mellől nézték a (számukra idegen életet, em- í bőreiket. Tört angolsággal teát t kértek. A felszolgáló merev (mosollyal, mélyen meghajolva ft vette föl a rendelést. De már a * jóval későbben érkezőket is ( kiszolgálták, előttük még min­idig üres volt az asztal. — Nem szeretik itt az ame­rikaiakat ... Maguk nem azok, ha egyenruhájuk ameri­kai is, rendeljenek újból — ta­nácsolta nekik a szomszéd asz­talnál ülő egyik vendég. S mi­kor németül ismételték meg kívánságukat, néhány másod­perc múlva már szürcsölhették is a különleges zamatú italt... Ha vállalja, taníttatjuk Biztos otthona volt a hajón, /nem is keresett rosszul, de \nem ezt az életpályát — egyik -világrészből a másikba való vándorlást — szánta magának. Elbúcsúzott hát a hajótól, a cimboráktól. Azok azt taná­csolták neki, menjen Mont- , realba, ott kezdhet valamit , Ebben a másfél millió lako- isú városban többségében be­lvándoroltak élnek, nagyon sok I) közöttük a magyar. S bár éve­ikig volt itt, mégsem tudott kö- izülük senkivel őszinte barátsá­got kötni. Csupán egyetlen em­ber, a bizonytalan foglalkozá­sú Mr. Dávid Szabó segített /rajta. De azt a kevéske köl- jicsönit és élelmet, amit adott, kamatostul követelte vissza. J Ezért nem is igen kereste ké- ■söbb sem az ottani magyarok társaságát. Egy magyar nyelvű újság­ban olvasta, hogy az AEG (nyugatnémet hajó- és repülő- motorokat, erősáramú villa­jmossági berendezéseket gyártó jós felszerelő cég) fiatal férfia­jkat keres munkára. Jelentkezé- isekor közölték: taníttatják, ha Ja cégnél dolgozik tanulás köz­jóén is, utána öt évig náluk ma- j rád, s bárhová küldik, elmegy, így került Montreal egyik eleiktro-ipari technikumába. Magyarnak kevesebbet r ...............................— 1 N em volt könnyű szakmát, qyelvet tanulni, dolgozni szia­gyarokkal. Olyanokkal, akikra nem szívesen emlékezik vissza. Közöttük volt egy Csáki ne­vű szerviztulajdonos. Látszó* lag igen nagy szeretettel fö­ladta a fiatal magyar szakem­bereket, s alkalmazta,, őket. De amíg másait 206(i—2500, nála csak 1000—1200 pesót kereshettek a szaJke mberelc. Néhány fiatal magyar meg is verte emiatt Bárdos István, egy áruház főigazgatója — aki­nek itthon Pesten és környé­kén éjszakai szórakozóhelye volt egykor — sem tagadta meg önmagát. Csak a® nézte, hogy minél több hasznot húz­zon a rászoruló disszidált ma* gyárakból. Emberek közé... — Nem éltem rosszul ü. Amikor tanultam, akkor is meg utána is rendesen megfi­zették munkámat. Négy-ötszáz dollárt is kerestem. Kocsit vet­tem, haza is hoztam. — Akkor mégis miért jött haza?... Rám néz, aztán egy kicsit idegenes kiejtéssel — tizenhá­rom év alatt három nyelvet ta­nult meg — megszólal: — Szüleim hívtak... Idős emberek, látni akartam őket.j S ott olyan más a világ, az élet... Nem is tudtam volna megszokni... Ezért iskoláinak elvégzése után a cég hamburgi kiren­deltségéhez kérte magát. Itt ismerkedett össze az előtte nemrégen disszidált K. Máriá­val, s mint férj és feleség tér­tek haza. Más ott az élet, s Török Já­nos Gábor nem tudta meg­szokni. Mert ott az emberek értékmérője a pénz. Kinek mennyi dollárja, bankbetétje van, annyit ér. S a pénz világából, Mont­realiból visszajött — az embe­rek közé. i § Szalai László Mulatni támadt kedve Sipos János felsőbogátpusztai la­kosnak. Nem akarta gyalog meg­tenni a Kozmapusztái’* vezető utat, ezért este 19 órakor ellopta testvé­re zsebéből az RS 09 szá*.:ú trak­tor slusszkulcsát, és azzal ment el. Ott éjjel három óráig szórako­zott, aztán nyeregbe szállt és ha- zaindult. A gép azonban útközben leállt, és a szakszerűtlen haszná­lat következtében alaposan meg­rongálódott: 5781 forint kár kelet­kezett a motorban. A Nagyatádi Járásbíróság nyolc- hónapi javító-nevelő munkára Ítélte Sípos Jánost» #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom