Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-03 / 281. szám
Kedd, 1963, december 3. 3 SOMOGYI NfiPLAP Mai katonák Megyénk egyik legkorszerűbb tanműhelye ( Tudósítónktól.) Sorra jönnék a legények. Egyik félszegen, a másik magabiztosan, Szeretnék többet tudni róluk, azért megkérem a parancsnokot, hívjon össze harminc vagy negyven önként jelentkezőt. Sokan jönnek. Az ÉDOSZ művelődési ház belső klubterme kicsinek bizonyul. Kimegyünk az üvegterasz alá. Megszámolom, hányán vannak. Hatvamhárman. A kaposvári járás majd minden községét képviselik, de vannak Fonyódról, Siófokról, Gyékényesről és Lengyeltótiból is. A parancsnok elmegy, a fiúk cigarettára gyújtanak. A sor elején áll egy zömök, medveerős legény. Bóza János a neve, matróz volt a balatoni hajózásnál. Matróz lesz a hadseregben is. Büszke nagyon, mert ez volt minden álma. Ö mutatja be a többi hajóst: Pusztai Jancsit, Gelencsér Jóskát, Tálján Jósltát és Ábrahám Lacit. Középen nevetés támad. — Nős emberre nincs szükség? — kérdi egy kefehajú, villogó szemű,' bőrkabátos fiú. — Altad köztünk az is. Tesz- Wc Laci tegnap nősült, nem akart lekésni a saját esküvőjéről. Meg kell vigasztalni, mert folyton csak bánkódik, odahaza még mindig áll a lagzi. Kétszáz vendég ropja a táncot, ő meg már katona. De hát az úton majd mélázunk neki, megtartjuk á legénybúcsút Mindenki nevet. Nézem őket, és szeretnék róluk még többet tudni. Amit a parancsnok elmondott, az nehéz és szomorú. Ez a korosztály akkor született, amikor Európában a fegyver és a gyilok volt az úr. Amikor elvadult, őrült eszméktől terhes Hitler-lcatonák sárba taposták az emberséget. Akkor születtek, amikor sokat sírtak' az anyák, mert nem volt tej, cukor és kenyér. Csak vér volt és szenvedés. A statisztika fekete számsora mögött sírfákat látok- Ebből a generációból 47 százalék érte meg a harmadik életévet. Nem élhettek, mert háború volt.. , Mit tudnak ezek a fiúk, a matrózok, Bóza Jancsi és a többiek? Akkor lett béke, amikor anyjuk az első szóra tanította eket A hatvanhárom közül tizenhatan sohasem látták az apjukat. Harmincnégy legény apja volt hadifogságban. Tizenegy fiú édesapja nyomorék. í. Mit tud, írnlyen ez a nemzedék?------------- ------------\ M ég nem egészen, de néhány óra múlva azok lesznek. Húszévesek. Ki- csattanóan vidámak. Értik már a parancsszavakat. Az orvosok még egyszer megvizsgálják őket, utána az elosztó bizottság elé lcerül- nek. Itt két kérdést tesznek föl mindenkinek: Van-e szociális problémája? Hova szeretne kerülni? Kedélyesek, bátrak, jól öltözöttek. Belenőttek egy új életbe, egy új világba, a régit csak liírből ismerik. Kérdezek, ők válaszolnak. A hatvanhá- ram közül tizennégy tsz-tag, a töbhíek az iparban dolgoznak. Heten kerestek havonta ezer forint leörüli összeget, tizennyolcán kétezer forintot, nyolcán háromezer forinton felül. A csoport átlagkeresete 1470 forint. Harmincnégyen szakmunkások. A hatvanhárom kő- sül huszonnyolcnak van érettségije. Tizenhármán jártak egy-Siét évig középiskolába. Négyen nem végezték el a nyolc osztályt Moziban, színházban mindegyikük volt. Csak hárman nem jártaik Budapesten. Huszonkettőn társas- utazások alkalmával ellátogattak külföldre is. — Kinek nincs karórája? ■ Ketten jelentkeznek, — Kinek van motorkerékpárba? Negyvenhetet» nyújtják a kezüket Amikor megszámolom, egy szemüveges fiú szót kér: — Az nem érdekes, hogy kinds van autója? Háromnak van. Tudni akarok még mást is róluk, alak csak hírbői ismerik a háborút. Mit tudnak Eáther- lyröl, az amerikai hadipiiótá- ról, aki amikor Hirosima fölött meghúzta a kioldókart, alig volt idősebb, mint ők most. Mit Gagarinrül, Tyitovróí ? Mit az életről, a békéről? Meglepően sokat. A parancsnok ' már visszajött. Mellettem csodálkozik ő is. Búcsúzóul még azt kérdezem tőlük, hányán jöttek szívesen katonának. Nem értik a kérdést. Megismétlem. Négyen jelentkeznek. Csak négyen. És a többiek? A medveerejű Bóza Jancsi próbál elsőnek választ adni. amerikai szállt ki belőle. A gépkocsi vezetője több bőröndöt cipelt a ház ajtaja elé Én nyitottam ajtót. — Mi tetszik? — A házat lefoglaltuk — mondta egyikük, egy szálmagas ember. Anélkül, hegy még csak egyetlen pillantásra is méltattak volna, félretoltak, és a bőröndöket a szobába vitték. Ott állt a sebhelyes és Párta. — Goddam, mi van itt? Férfigyűlés? Kik maguk? — KZ-foglyok — magyarázta a sebhelyes —, ezt a házat az amerikai megszálló hatoság bocsátotta rendelkezésünkre. ■ — Mutassák ezt nekünk írásban. — Írásunk nincs, de Fürst hadnagy jól ismer minket. Ö a mi barátunk... — Nem ismerek semmiféle Fürst hadnagyot — mondta a hosszú. — A házat ki kell üríteni, mert mostantól kezdve az amerikai megszálló hatóságoké. Ma estig csomagolják össze a holmijukat. Holnap már senkit sem akarunk itt látni, megértették? Átnyújtottam neki a német—amerikai címét és telefonszámát. Mindketten átfutották a cédulát, aztán összegyűrték és eldobták. — Hogy mi dolga volt Captain Fürstnek veletek, az nekünk mindegy. Azt az osztagot már egy hete leváltották, és hamarosan visszamennek Amerikába. Na, asszonyom, mutassa meg nekünk a szobákat. Jarolinné, aki bejött a szobába, némán engedelmeskedett — Egy pillanat! Hiszen még fenn van a holmink! — A sebhelyes elnyomult az amerikaiak mellett és íelrohant . — Siessenek, rámoljanak ki minden szobát. Bőröndjeinket, élelmiszereinket és feketeárukat tartalmazó különböző csomagjainkat a lakószobáiba cipeltük. Biztonságunknak ez a hirtelen félbeszakadása elkeserítette a seb- helyest és Partul. Vad szitkokat szórtak az amerikaiakra, és kétségbeesetten tanácskoztak, hova vihetnék a holmikat. Számomra ez a váratlan fordulat örvendetes alkalom volt arra, hogy egy régen dédelgetett elhatározásommal előhozakodjam. Vissza akartam menni Berlinbe, hogy mielőbb újra rendezett viszonyok közé kerüljek. Bár köztem és feleségem között már egy évvel előbb teljesen elromlott a kapcsolat, és azt is tudtam, hogy régen szeretője van már, mégis vissza vágy tarn szülővárosomba. Ezt megmondtam két társamnak, sőt, lemondtam a rám eső részről is. A sebhelyes, mintha egy pillanatig habozott volna, de aztán nyersen mondta: — Szó sem lehet róla, Kuf- rat. Most akarsz lelépni, amikor szarban vagyunk. Nem, barátom, gondolj arra, hogy téged ugyanúgy keresnek, mint minket. A két amerikai lecsörtetetí a lépcsőn. — Nos, boys, mindent becsomagoltatok? — Nagyon nyájasak voltak, és cigarettával kínáltak bennünket. — Tehát KZ-ből valók vagytok? — Igen, Wamparch baj társunk nyolc évig volt benn, én csak öt, Heider bajtárs hatod- fél évig. Megszöktünk, és itt OKOS EMBER NEM HAGYJ AZ UTOLSÓ PILLANATRA bevásárlásait. Most nyugodtan kiválaszthat), az Önnek legmegfelelőbb tv-készülékél. bújtunk el. Fürst hadnagy úr azt mondta nekünk araiak idején — Yes, yes, tudón» már, hogy mit mondott. Miér t voltatok a KZ-ben? — Kommunisták voltunk — mondtam én. — Aha — felelt az egyik jelentősen —, na persze, mindenki olyan, ahogyan gondolkodik. — Én nem voltam kommunista — szólalt meg hirtelen a sebhelye» —, én csak a nácik ellen voltam, és Header baj társaim úgyszintén. Csak később értettem meg, miért változtatóit olyan hirtelen szerepet a sebhelyes. Hamarább megértette, mint mi, hogy a háború utáni amerikaiaknak ez a második hulláma nagyon lényegesen különbözött a frontkatcnáktóL A sebhelyesnek mindig kitűnő hallása volt az ilyen finomságok iránt, és mér most megmutatkozott, hogy ösztöne helyesen vezette. A két amerikai hallgatott egy ^•■rcig, aztán az egyik azt mondta: — És mi a véleményük az oroszokról? — Hallani sem akarok róluk — erősködött a sebhelyes tüstént —, ha már választha- tunäc, akkor inkább a Nyugát. — De nem nagyon szívesen, mi? — Mi németek mindig Angliával és Amerikával éreztük magunkat szövetségesnek. Sajnos, az az agyalágyult Hitler nem értette, miről van szó. — Oké — dörmögte kettejük szószólója —, csakhogy ezek a szerelmi vallomások, alaposan elkéstek. Most mi kell, bogy etessük magukat. Egyébként, mondják csak, mi van ebben a csomagban? A formája elég ismerősnek tetszik. Elakadt a lélegzetűnk, amikor a dobozt kinyitotta. A ci-. garettakészletünk volt, száz? skatulya. — Halló! — szólt meglepődve. — Camel, az amerikai hadsereg készletéből. Nézd csak, Williams. Williams megnézte a dobozt. — Hogyan jutottak ehhez a cigarettához? Hisz ez egész kis vagyon. — Cseréltük — mondta a sebhelyes —, & egy részét Fürst hadnagy úrtól is kaptuk, mivel annyi hosszú évet... — Well, boys, nem akarunk a poggyászotokban tovább kutatni — mondta Williams —, de ezeket a cigarettákat el kell. koboznunk. | — Kérem, mister., j A sebhelye® nem jutott hozzá, hogy kérését elmondja. — Vidd fel a dobozt, Harry; — mondta Williams higgadtan* —. vagy azt akarjátok, hogy tovább firtassák ezt az ügyet?; . Van itt a CIC-nek egy osztó-'; lya, amely elsősorban a esem - pészekkel foglalkozik, ez ta- ; Ián kellemesebb nejetek? A sebhelyes hallgatott. Harry felvitte a csomagolt. Néhány . apróságtól eltekintve, nagyjából egész vagyonunk benne i volt. ; — Mondjátok . csak, boys —; kérdezte Williams vidáman —, nem találtatok itt egypár náci könyvet? Talán mister Hitler »Mein Kampf«-ját vagy mister Rosenberg könyvét »A huszadik század mítoszáét? Vagy valami mást, esetleg; Goebbelstől? ; ♦ * (Folytatjiútj Benkó János a hidraulikus fűrészgépet kézén. Áp-io §/ karácsonyig (3705) — Nézzük meg közelebbről ezt a dolgot. Szeretem a munkámat, megtalálom a számításomat. Ha nem dolgozom, egy ember kiesett a termelésből, s ez nemcsak nékem, hanem a hazának is gond, mert el kell hogy tartsanak. De még sorolhatnám . . ; Az egyik autótulajdonos legény folytatja: — Azt hiszem, nyugodtan mondhatom valamennyiünk nevében, hogy békében akarunk élni. Az lenne jó, ha már nem volna szükség hadseregre. Érteim®, Húszévesek, de életre, hazára távlatokban Azért jöttek, ; Kaposváron, a Rippl-Rónai utcában tavaly kezdte meg működését a gépipari technikum ; nappali tagozata, hogy jól képzett szakemberekét neveljen az iparnak. Az új iskolaépületnek most még csak az alapjait rakják le, de a régi, udvari helyiségekben, a tanműhelyekben már pezsgő nevelőmunka folyik. Nyolc csúcsesztergapadot, egy gyalugépet, egy hidraulikus fűrészelő- és egy köszörűgépet kapott a technikum az idén. Megérkezett a hegesztőkészülék is, most várják a maró- és fúrógépet. A lakatosműhelyben nem kevesebb, mint 44 satu várja a diákokat, akik hetenként egy napot töltenek a tanműhelyben. Az esztergá- lyosműhelyben a gépeken kimunkálják, a lakatosműhelyben pedig összeszerelik a fém- ; fűrészkeretek részeit. logikus válaszok. í Megyénk első gépipari technikumában Mert szükség van rájuk. Nem; metszeteket készítettek alkatrészeiről. Most öldöklésre, háborúra, hanem a ; folyosón szemléltetőeszközként láthatják béke megvédésére. íjiáirnir Ti<rv r-ciiim? a réci eéo. mintha Meghallgatom a búcsúztató- kait, végignézem a sorakozást Hatos oszlopban, nótaszóval mennék végig a városon. A járókelők, apák, anyák, karcsú, szőke és barna lányok integetnek utánuk.:. Németh Sándor már tudnak | élénk a szakköri munka is. A Patyolat Válla- vonatkoaóan $ lattól nemrég egy kiselejtezett gőzgépet kap- gondolíkodni. | tak. Szakköri órákon a tanulók kicsiszolták, mert kell. ;befestették, polírozták az öreg gépet, aztán a a »diákok. Ügy csillog a régi gép, mintha új jvolna. A TRANSZVILL és a Baromíifeldol- {gozó Vállalat is adott gépeket az iskolának, [az iparitanuló-iskolától pedig alkatrészeket [kap a technikum. Az arra járók még csak körvonalait sejt- : hetik az új iskolának, a régi falak között [azonban már új gépsorok fölött dolgozó fiaitalok tanulnak... Háromszázmillió forint Még egy hónapja eines, hogy a takarékossági napok szervezői, a Hazafias Népfront és az SZMT célul tűztek: úgy dolgoznak, hogy az akció eredményeképpen megyénk betét- államánya háromszázmillió forintra emelkedik. A célt elérték, sőt a betétállomány ösz- szege meghaladja a háromszázmilliót. Nádor Gézától, az OTP megyei fiókjának vezetőjétől nyilatkozatot kértünk a takarékossági napok sikerével kapcsolatban. — Megyénk ■ történetében most történft meg először — mondja a fiókvezető —, hogy a lakosság háromszázmillió forintot tett takarékbetétbe. EZ egyrészt az életszínvonal növekedésének, stabilitásának, másrészt a lakosság gondolkodásmódjának megváltozásával magyarázható. Azok a családok, amelyek takarékoskodnak, sokkal többre mennek, mint miások. A takarékoskodás az életszínvonal emelésének egyik fontos előmozdítója. Kaposváron például az utóbbi három évben több száz család jutott új otthonhoz, mert takarékoskodott. De bármerre járunk a| megyében, mindenütt látha-S tunk’Új utcasorokat, új utcá-| kát, szép két-, háromszobás,; összkomfortos családi házakat. í Ez is a takarékosság gyümöl-í cse. Nemrég még a nyős televíziót keresték a többen, ma már a vásárlók nyomó többsége nagy képernyős készülékre gyújt. Csak az utóbbi lsét hónapban hatvanan í vásároltak személygépkocsit.; Sokan új bútorra, telekre, vil-i Iára gyűjtenek. f — Mit mutat a talearékossá-l gi napok mérlege? — A kép még nem teljes.; Annyi azonban máris bizo-| nyes, hogy érdemes volt meg-; hirdetni a taíkarékossági ma-; pokat. A megye lakossága? csaknem négymillió forinttal | többet tett betétbe, mint; amennyire számítottunk. Ka-| posváron és a ikaposvári já-í fásban négy és fél millió fo-í rintot tettek takarékba az új| betétesek. Az eddigi számító-; sok szerint négy-ötezerrel nőtt| a takarékos emberék tábora f Somogybaint f Lacza József lechniiiits-tanir a lakatosműhelyben Kiss Judit, Gadányi László és Horváth Ferenc munkáját ellenőrzi. Kovács Tibor mülielyfónök az esztergapadnál sodlk osztályosoknak. magyarító a
