Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-03 / 281. szám

Kedd, 1963, december 3. 3 SOMOGYI NfiPLAP Mai katonák Megyénk egyik legkorszerűbb tanműhelye ( Tudósítónktól.) Sorra jönnék a legények. Egyik félszegen, a másik ma­gabiztosan, Szeretnék többet tudni róluk, azért megkérem a parancsnokot, hívjon össze harminc vagy negyven ön­ként jelentkezőt. Sokan jön­nek. Az ÉDOSZ művelődési ház belső klubterme kicsinek bizonyul. Kimegyünk az üveg­terasz alá. Megszámolom, há­nyán vannak. Hatvamhárman. A kaposvári járás majd min­den községét képviselik, de vannak Fonyódról, Siófokról, Gyékényesről és Lengyeltóti­ból is. A parancsnok elmegy, a fiúk cigarettára gyújtanak. A sor elején áll egy zömök, medveerős legény. Bóza János a neve, matróz volt a balatoni hajózásnál. Matróz lesz a had­seregben is. Büszke nagyon, mert ez volt minden álma. Ö mutatja be a többi hajóst: Pusztai Jancsit, Gelencsér Jós­kát, Tálján Jósltát és Ábrahám Lacit. Középen nevetés támad. — Nős emberre nincs szük­ség? — kérdi egy kefehajú, villogó szemű,' bőrkabátos fiú. — Altad köztünk az is. Tesz- Wc Laci tegnap nősült, nem akart lekésni a saját esküvőjé­ről. Meg kell vigasztalni, mert folyton csak bánkódik, odaha­za még mindig áll a lagzi. Két­száz vendég ropja a táncot, ő meg már katona. De hát az úton majd mélázunk neki, megtartjuk á legénybúcsút Mindenki nevet. Nézem őket, és szeretnék róluk még többet tudni. Amit a parancsnok el­mondott, az nehéz és szomorú. Ez a korosztály akkor szüle­tett, amikor Európában a fegy­ver és a gyilok volt az úr. Amikor elvadult, őrült esz­méktől terhes Hitler-lcatonák sárba taposták az emberséget. Akkor születtek, amikor so­kat sírtak' az anyák, mert nem volt tej, cukor és kenyér. Csak vér volt és szenvedés. A sta­tisztika fekete számsora mö­gött sírfákat látok- Ebből a ge­nerációból 47 százalék érte meg a harmadik életévet. Nem élhettek, mert háború volt.. , Mit tudnak ezek a fiúk, a matrózok, Bóza Jancsi és a többiek? Akkor lett béke, amikor anyjuk az első szóra tanította eket A hatvanhárom közül tizenhatan sohasem lát­ták az apjukat. Harmincnégy legény apja volt hadifogság­ban. Tizenegy fiú édesapja nyomorék. í. Mit tud, írnlyen ez a nem­zedék?------------- ------------\ M ég nem egészen, de néhány óra múlva azok lesznek. Húszévesek. Ki- csattanóan vidámak. Értik már a parancsszavakat. Az orvosok még egyszer meg­vizsgálják őket, utána az elosztó bizottság elé lcerül- nek. Itt két kérdést tesz­nek föl mindenkinek: Van-e szociális problémá­ja? Hova szeretne kerülni? Kedélyesek, bátrak, jól öltö­zöttek. Belenőttek egy új élet­be, egy új világba, a régit csak liírből ismerik. Kérdezek, ők válaszolnak. A hatvanhá- ram közül tizennégy tsz-tag, a töbhíek az iparban dolgoznak. Heten kerestek havonta ezer forint leörüli összeget, tizen­nyolcán kétezer forintot, nyol­cán háromezer forinton felül. A csoport átlagkeresete 1470 forint. Harmincnégyen szak­munkások. A hatvanhárom kő- sül huszonnyolcnak van érett­ségije. Tizenhármán jártak egy-Siét évig középiskolába. Négyen nem végezték el a nyolc osztályt Moziban, szín­házban mindegyikük volt. Csak hárman nem jártaik Bu­dapesten. Huszonkettőn társas- utazások alkalmával ellátogat­tak külföldre is. — Kinek nincs karórája? ■ Ketten jelentkeznek, — Kinek van motorkerék­párba? Negyvenhetet» nyújtják a ke­züket Amikor megszámolom, egy szemüveges fiú szót kér: — Az nem érdekes, hogy ki­nds van autója? Háromnak van. Tudni akarok még mást is róluk, alak csak hírbői ismerik a háborút. Mit tudnak Eáther- lyröl, az amerikai hadipiiótá- ról, aki amikor Hirosima fö­lött meghúzta a kioldókart, alig volt idősebb, mint ők most. Mit Gagarinrül, Tyitovróí ? Mit az életről, a békéről? Meglepően sokat. A pa­rancsnok ' már visszajött. Mel­lettem csodálkozik ő is. Búcsú­zóul még azt kérdezem tőlük, hányán jöttek szívesen kato­nának. Nem értik a kérdést. Megismétlem. Négyen jelent­keznek. Csak négyen. És a többiek? A medveerejű Bóza Jancsi próbál elsőnek választ adni. amerikai szállt ki belőle. A gépkocsi vezetője több bőrön­döt cipelt a ház ajtaja elé Én nyitottam ajtót. — Mi tetszik? — A házat lefoglaltuk — mondta egyikük, egy szálma­gas ember. Anélkül, hegy még csak egyetlen pillantásra is méltattak volna, félretoltak, és a bőröndöket a szobába vitték. Ott állt a sebhelyes és Párta. — Goddam, mi van itt? Fér­figyűlés? Kik maguk? — KZ-foglyok — magyaráz­ta a sebhelyes —, ezt a házat az amerikai megszálló hatoság bocsátotta rendelkezésünkre. ■ — Mutassák ezt nekünk írásban. — Írásunk nincs, de Fürst hadnagy jól ismer minket. Ö a mi barátunk... — Nem ismerek semmiféle Fürst hadnagyot — mondta a hosszú. — A házat ki kell ürí­teni, mert mostantól kezdve az amerikai megszálló hatóságo­ké. Ma estig csomagolják össze a holmijukat. Holnap már sen­kit sem akarunk itt látni, meg­értették? Átnyújtottam neki a né­met—amerikai címét és tele­fonszámát. Mindketten átfutot­ták a cédulát, aztán összegyűr­ték és eldobták. — Hogy mi dolga volt Cap­tain Fürstnek veletek, az ne­künk mindegy. Azt az osztagot már egy hete leváltották, és hamarosan visszamennek Amerikába. Na, asszonyom, mutassa meg nekünk a szobá­kat. Jarolinné, aki bejött a szo­bába, némán engedelmeske­dett — Egy pillanat! Hiszen még fenn van a holmink! — A seb­helyes elnyomult az ameri­kaiak mellett és íelrohant . — Siessenek, rámoljanak ki minden szobát. Bőröndjeinket, élelmisze­reinket és feketeárukat tartal­mazó különböző csomagjainkat a lakószobáiba cipeltük. Bizton­ságunknak ez a hirtelen félbe­szakadása elkeserítette a seb- helyest és Partul. Vad szitko­kat szórtak az amerikaiakra, és kétségbeesetten tanácskoz­tak, hova vihetnék a holmi­kat. Számomra ez a váratlan for­dulat örvendetes alkalom volt arra, hogy egy régen dédelge­tett elhatározásommal előhoza­kodjam. Vissza akartam men­ni Berlinbe, hogy mielőbb új­ra rendezett viszonyok közé kerüljek. Bár köztem és fele­ségem között már egy évvel előbb teljesen elromlott a kap­csolat, és azt is tudtam, hogy régen szeretője van már, mégis vissza vágy tarn szülővárosom­ba. Ezt megmondtam két tár­samnak, sőt, lemondtam a rám eső részről is. A sebhelyes, mintha egy pil­lanatig habozott volna, de az­tán nyersen mondta: — Szó sem lehet róla, Kuf- rat. Most akarsz lelépni, ami­kor szarban vagyunk. Nem, barátom, gondolj arra, hogy téged ugyanúgy keresnek, mint minket. A két amerikai lecsörtetetí a lépcsőn. — Nos, boys, mindent becso­magoltatok? — Nagyon nyája­sak voltak, és cigarettával kí­náltak bennünket. — Tehát KZ-ből valók vagytok? — Igen, Wamparch baj tár­sunk nyolc évig volt benn, én csak öt, Heider bajtárs hatod- fél évig. Megszöktünk, és itt OKOS EMBER NEM HAGYJ AZ UTOLSÓ PILLANATRA bevásárlásait. Most nyugodtan kiválaszthat), az Önnek legmegfelelőbb tv-készülékél. bújtunk el. Fürst hadnagy úr azt mondta nekünk araiak ide­jén — Yes, yes, tudón» már, hogy mit mondott. Miér t vol­tatok a KZ-ben? — Kommunisták voltunk — mondtam én. — Aha — felelt az egyik je­lentősen —, na persze, min­denki olyan, ahogyan gondol­kodik. — Én nem voltam kommu­nista — szólalt meg hirtelen a sebhelye» —, én csak a nácik ellen voltam, és Header baj tár­saim úgyszintén. Csak később értettem meg, miért változtatóit olyan hirte­len szerepet a sebhelyes. Ha­marább megértette, mint mi, hogy a háború utáni ameri­kaiaknak ez a második hullá­ma nagyon lényegesen külön­bözött a frontkatcnáktóL A sebhelyesnek mindig kitűnő hallása volt az ilyen finomsá­gok iránt, és mér most meg­mutatkozott, hogy ösztöne he­lyesen vezette. A két amerikai hallgatott egy ^•■rcig, aztán az egyik azt mondta: — És mi a véleményük az oroszokról? — Hallani sem akarok ró­luk — erősködött a sebhelyes tüstént —, ha már választha- tunäc, akkor inkább a Nyugát. — De nem nagyon szívesen, mi? — Mi németek mindig Ang­liával és Amerikával éreztük magunkat szövetségesnek. Saj­nos, az az agyalágyult Hitler nem értette, miről van szó. — Oké — dörmögte kettejük szószólója —, csakhogy ezek a szerelmi vallomások, alaposan elkéstek. Most mi kell, bogy etessük magukat. Egyébként, mondják csak, mi van ebben a csomagban? A formája elég is­merősnek tetszik. Elakadt a lélegzetűnk, ami­kor a dobozt kinyitotta. A ci-. garettakészletünk volt, száz? skatulya. — Halló! — szólt meglepőd­ve. — Camel, az amerikai had­sereg készletéből. Nézd csak, Williams. Williams megnézte a dobozt. — Hogyan jutottak ehhez a cigarettához? Hisz ez egész kis vagyon. — Cseréltük — mondta a sebhelyes —, & egy részét Fürst hadnagy úrtól is kaptuk, mivel annyi hosszú évet... — Well, boys, nem akarunk a poggyászotokban tovább ku­tatni — mondta Williams —, de ezeket a cigarettákat el kell. koboznunk. | — Kérem, mister., j A sebhelye® nem jutott hoz­zá, hogy kérését elmondja. — Vidd fel a dobozt, Harry; — mondta Williams higgadtan* —. vagy azt akarjátok, hogy tovább firtassák ezt az ügyet?; . Van itt a CIC-nek egy osztó-'; lya, amely elsősorban a esem - pészekkel foglalkozik, ez ta- ; Ián kellemesebb nejetek? A sebhelyes hallgatott. Har­ry felvitte a csomagolt. Néhány . apróságtól eltekintve, nagyjá­ból egész vagyonunk benne i volt. ; — Mondjátok . csak, boys —; kérdezte Williams vidáman —, nem találtatok itt egypár náci könyvet? Talán mister Hitler »Mein Kampf«-ját vagy mister Rosenberg könyvét »A huszadik század mítoszáét? Vagy valami mást, esetleg; Goebbelstől? ; ♦ * (Folytatjiútj Benkó János a hidraulikus fűrészgépet kézén. Áp-io §/ karácsonyig (3705) — Nézzük meg közelebbről ezt a dolgot. Szeretem a mun­kámat, megtalálom a számítá­somat. Ha nem dolgozom, egy ember kiesett a termelésből, s ez nemcsak nékem, hanem a hazának is gond, mert el kell hogy tartsanak. De még sorol­hatnám . . ; Az egyik autótulajdonos le­gény folytatja: — Azt hiszem, nyugodtan mondhatom valamennyiünk nevében, hogy békében aka­runk élni. Az lenne jó, ha már nem volna szükség hadsereg­re. Érteim®, Húszévesek, de életre, hazára távlatokban Azért jöttek, ; Kaposváron, a Rippl-Rónai utcában tavaly kezdte meg működését a gépipari technikum ; nappali tagozata, hogy jól képzett szakembe­rekét neveljen az iparnak. Az új iskolaépü­letnek most még csak az alapjait rakják le, de a régi, udvari helyiségekben, a tanműhelyek­ben már pezsgő nevelőmunka folyik. Nyolc csúcsesztergapadot, egy gyalugépet, egy hid­raulikus fűrészelő- és egy köszörűgépet kapott a technikum az idén. Megérkezett a hegesztő­készülék is, most várják a maró- és fúrógé­pet. A lakatosműhelyben nem kevesebb, mint 44 satu várja a diákokat, akik hetenként egy napot töltenek a tanműhelyben. Az esztergá- lyosműhelyben a gépeken kimunkálják, a la­katosműhelyben pedig összeszerelik a fém- ; fűrészkeretek részeit. logikus válaszok. í Megyénk első gépipari technikumában Mert szükség van rájuk. Nem; metszeteket készítettek alkatrészeiről. Most öldöklésre, háborúra, hanem a ; folyosón szemléltetőeszközként láthatják béke megvédésére. íjiáirnir Ti<rv r-ciiim? a réci eéo. mintha Meghallgatom a búcsúztató- kait, végignézem a sorakozást Hatos oszlopban, nótaszóval mennék végig a városon. A já­rókelők, apák, anyák, karcsú, szőke és barna lányok integet­nek utánuk.:. Németh Sándor már tudnak | élénk a szakköri munka is. A Patyolat Válla- vonatkoaóan $ lattól nemrég egy kiselejtezett gőzgépet kap- gondolíkodni. | tak. Szakköri órákon a tanulók kicsiszolták, mert kell. ;befestették, polírozták az öreg gépet, aztán a a »diákok. Ügy csillog a régi gép, mintha új jvolna. A TRANSZVILL és a Baromíifeldol- {gozó Vállalat is adott gépeket az iskolának, [az iparitanuló-iskolától pedig alkatrészeket [kap a technikum. Az arra járók még csak körvonalait sejt- : hetik az új iskolának, a régi falak között [azonban már új gépsorok fölött dolgozó fia­italok tanulnak... Háromszázmillió forint Még egy hónapja eines, hogy a takarékossági napok szerve­zői, a Hazafias Népfront és az SZMT célul tűztek: úgy dol­goznak, hogy az akció ered­ményeképpen megyénk betét- államánya háromszázmillió forintra emelkedik. A célt el­érték, sőt a betétállomány ösz- szege meghaladja a háromszáz­milliót. Nádor Gézától, az OTP megyei fiókjának vezető­jétől nyilatkozatot kértünk a takarékossági napok sikerével kapcsolatban. — Megyénk ■ történetében most történft meg először — mondja a fiókvezető —, hogy a lakosság háromszázmillió fo­rintot tett takarékbetétbe. EZ egyrészt az életszínvonal nö­vekedésének, stabilitásának, másrészt a lakosság gondolko­dásmódjának megváltozásával magyarázható. Azok a csalá­dok, amelyek takarékoskodnak, sokkal többre mennek, mint miások. A takarékoskodás az életszínvonal emelésének egyik fontos előmozdítója. Kaposvá­ron például az utóbbi három évben több száz család jutott új otthonhoz, mert takarékos­kodott. De bármerre járunk a| megyében, mindenütt látha-S tunk’Új utcasorokat, új utcá-| kát, szép két-, háromszobás,; összkomfortos családi házakat. í Ez is a takarékosság gyümöl-í cse. Nemrég még a nyős televíziót keresték a többen, ma már a vásárlók nyomó többsége nagy képer­nyős készülékre gyújt. Csak az utóbbi lsét hónapban hatvanan í vásároltak személygépkocsit.; Sokan új bútorra, telekre, vil-i Iára gyűjtenek. f — Mit mutat a talearékossá-l gi napok mérlege? — A kép még nem teljes.; Annyi azonban máris bizo-| nyes, hogy érdemes volt meg-; hirdetni a taíkarékossági ma-; pokat. A megye lakossága? csaknem négymillió forinttal | többet tett betétbe, mint; amennyire számítottunk. Ka-| posváron és a ikaposvári já-í fásban négy és fél millió fo-í rintot tettek takarékba az új| betétesek. Az eddigi számító-; sok szerint négy-ötezerrel nőtt| a takarékos emberék tábora f Somogybaint f Lacza József lechniiiits-tanir a lakatosmű­helyben Kiss Judit, Gadányi László és Hor­váth Ferenc munkáját ellenőrzi. Kovács Tibor mülielyfónök az esztergapadnál sodlk osztályosoknak. magyarító a

Next

/
Oldalképek
Tartalom