Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-23 / 298. szám
Hétfő, 1963. december 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP A takarítónő A zümmögő gépek közt söp- röget. Csak a munkájára figyel. öt és munlcáját nem nagyon veszik észre mások. Nem sürgeti a művezető, de igaz, még kitüntetést sem kapott. A dicséretet is köny- nyen zsebre teszi, amennyit kap. Somogyi Ferencné mégis nagyon komolyan veszi a munkáját, öreg, száraz kezével kitartóan húzogatja a partvist a gyapjotpihés parketton. Nem sérti, hogy mások kevésre becsülik az 5 dolgát, elég, ha ő tudja, mennyivel jobb szép, tiszta, rendes környezetben élni, dolgozni. Nyolc éve ugyanazt a munkát végzi, és még nem unt bele. Megtört arca, szeme megnyugvást tükröz. Sokat próbált, több munkahelyen megfordult már, és nemegyszer úgy érezte, hogy nyűgnek tartják. De küszködnie kellett, hogy négy gyermekét özvegyen eltartsa, fölnevelje. Mióta a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárában dolgozik, végre megállapodott, megnyugodott. Senki sem érezteti vele, hogy ő »csak« söprögetö. Ez az, amiért megszerette a gyárat, és azt vallja, ha nyugdíjba megy, utána fog emlékezni is szeretettel a gyárra. T. Gy. SZAKKÖRÖN KÉSZÍTETTÉK A Kaposvárt Gép’part Technikum diákjai szakköri foglalkozásukon helyrehoztak egy régi, használhatatlan erőgépet. Az ügyes diákok kicstszol ák az alkatrészeket, és metszeielcet készítettek róla. A hosszú fáradozás után most már az utolsó beállításokat végzik a maguk javította szemléltetőeszközön. AlioI felszáll itlülis utáni lőrlénMÉ fontos iokiHiíeiiimii irzifc Egyéves a Somogy megyei Pártarchivum HAZÁNK ÉS NÉPÜNK fasizmus alóli felszabadulásától idestova húsz esztendő választ el berniünket Mi minden történt ez alatt a csaknem két évtized alatt! Pártunk és népünk sok-sok eredményes harca immár történelem. Közülünk sokan nemcsak szemlélői, tanúi, hanem cselekvő részvevői, formálói, alkotói is ennek a történelemnek. De az emlékezőkészség véges. \ Küzdelmeink, nagyszerű múltunk és jelenünk emlékeit megőrizni elsőrendű kötelességünk, tartozunk ezzel önmagunknak és az eljövendő generációknak. Nem értheti meg jelenünket s majdan jövőnket az, aki nem ismeri múltunkat E kor párt- és munkásmozgalmi dokumentumainak tudományos és részletes feldolgozása nagyjából még hátralevő feladat. Még sok mindent ösz- sze kell gyűjteni, és vigyázni, hogy semmi el ne vesszen, mert pótolhatatlan, nagy értékek kallódhatnak el. Ezzel a céllal hozták létre Kaposváron az MSZMP Somogy megyei Bizottságánál« Archívumát Az archívum még csak egyéves, de már fontos iratokkal, dokumentumokkal teli állványok Tej ügyben módszerekről Levelek fekszenek előttem, segítséget, támogatást kérő levelek. Nem lakásügyben várnak intézkedést a levélírók, nem is rendkívüli segély kérése végett ragadtak tollat Tejet szeretnének venni. Tejet Mert nem kapnak. Az utóbbi időben Véséről, Buzsákról meg Kéthelyről érkezett panasz — tehát egyáltalán nem elszigetelt jelenségről van szó —, hogy a község lakói hiába várnak a tejcsarnokban: nem adnak nekik tejet. Indok nincs. És tej sincs. Ezért levelek mennek, levelek jönnek: »...A falusi dolgozókat ki kell elégíteni a szükséges tejjel és tejtermékkel... Azonnal gondoskodjon arról, hogy a tejgyűjtő csarnokon keresztül korlátlan mennyiségben fogyasztói tej — vagy ameny- nyiben más tejterméket is igényel a község lakossága, az is — rendelkezésre álljonm — adja ki az utasítást a Tejipari Vállalat igazgatója a Csurgói Tejüzem vezetőjének. A Fonyódi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának vezetője azonban már így válaszol a buzsáki panaszra: »...a tehénnel nem rendelkező személyek részére — amennyiben gyermekük van(!) — a tejet a csarnokon keresztül kötelesek kiadni.« Külön hangsúlyozza: amennyiben gyermekük van. Pedig semmiféle rendelkezés nem szól erről, hiszen a Tejipari Igazgatóság utasítása egyértelmű: nem lehet különbség város és falu között a tejellátás tekintetében. De akkor miért ez a megszorítás? Erre aligha tudnak elfogadható választ adni. Marcaliból a kéthelyi ellátással kapcsolatban az a válasz érkezik, hogy a tej- és tejtermékellátás az önkiszolgáló bolton keresztül biztosítva van. Aztán megtudjuk, hogy reklamációnk után még két kanna tejet kap a falu. De akkor miért ez a magabiztos válasz? Furcsa módszerek ezek, idegenek tőlünk. Nem szabad megengedni, hogy bárki is saját kénye-kedve szerint döntsön — és rosszul döntsön — ezekben az ügyekben. A tej mindennapi táplálékunk. És szerencsére most már azzá válik Vésén, Buzsákon meg Kéthelyen is. Igaz, huzavonával. De ez a huzavona tanulságul is szolgál. P. Gy. Írii3»álas7iják az önkéntes üizollate.tü.elek vezetőségéi A három c- "zeiőtt megválasztott köz.. o'. önkéntes tűzoltótestületi vezetőségek megbízatása lejárt, ezért újjáválasztják őket. A választások lebonyolítására és irányítására dr. Kassai Jánosnak, a megyei tanács vb-titkárának vezetésével megyéd bizottság alakult. Hasonló bizottságok alakultak a járási székhelyeken is. Az a feladatuk, hogy megszervezzék a testületek gyűlését. Ezvkan elemzik az utóbbi három évben végzett munkát, és megválasztják azokat a személyeket, akikre rábízhatjuk a községek tűzvédelmének irányítását. A gyűléseket mindenütt nagy érdeklődés kíséri. Adandón például a tanács vb-elnö- ke tartott beszámolót. Felszólalt az általános iskola igazgatója is. Sok helyütt tűzoltóbált: rendeznek a gyűlés -itán. Megyénknek eddig mintegy száz községében választották újjá az önkéntes tűzoltó testületek vezetőségét. Januárban fejeződik be ez a munka. A .negyei tanács végrehajtó bel- zottságának képviselője megy eszerte több ezer forint jutalmat adott át a legkiválóbb tűzoltóknak. . Ajándékvásár nagyobb Minden nagyobb ünnep előtt megjelenik a textilművek folyosóján egy alacsony termetű, gialamibősz, szemüveges néni. Mindkét keze tele hatalmas tíohozoíckal. Kipakolja kis asztalkájára a gyereke!: szívének oly boldogító látványt nyújtó játékokat: a gyönyörű, arany szőke hajú, tarka szoknyás babákat, a göndör? zőrű mackókat, az autókat, az összeszerelhető kisvasú tat. — Hogy megy a bolt? — kérdezzük a nénit. Elégedett mosollyal így válaszol: — Nem pamrslkodhaitiok. Mindig gazdára találnék a szép játékok Ebben a hónapban több mint tizennégyezer lorint értékű ajándékot adtam el az üzem dolgozódnak. Ügy látszik, nagyon szeretik gyermekeiket, mert igen sok ajándékot vásárolnak. Sz. F. hirdetik a szándék és a cél hasznosságát, eredményességét. 1958 előtt a párt- és munkásmozgalommal kapcsolatos írásos emlékeket Budapesten a Párttörtór.eti Intézetben őrizték. Ám az egész országból annyi ilyen anyag gyűlt itt össze, hogy rendezésével képtelen volt megbirkózni az intézet. Ezeket az értékeket most a megyei pártarchívumok felállításával visszaadták a megyéknek. Jelenleg a ‘Somogy megyei Pártarchívumban is ez a legnagyobb érték. Feldolgozásukat, témák és területek szerinti csoportosításukat már megkezdték. A járási pártbizottságok is rendelkezésre bocsátották az 1957—1980 közötti összes irato'kat, amelyek a jb, illetve a pártalapszervezetek eseményeiről, üléseiről, határozatairól készültek! Ezenkívül a pártarchívumtoan őrzik majd a Somogyi Néplap szerkesztőségében összegyűlő ösz- szes dokumentumokat, leveleket, a KISZ és a munkásőrség megőrzésre, archiválásra érdemes iratait. NAGY ÉRTÉKŰEK azok a munkásmozgalommal kapcsolatos okmányok, fényképek, ereklyék, röplapok stb., amelyeket a munkásmozgalom veteránjai és hozzátartozói juttatnak el a megyei pártbizottság archívumába. Már ez alatt az egy év alatt is igán sok értékes' anyag gyűlt össze. Sokan adták át az 1919-es Tanácsköztársasággal kapcsolatos emlékeiket, régi párt- és szakszervezeti igazolványokat, a Hor- itby-korszak bú-óságai által forradalmárok ellen hozott ítéleteket, az ellenforradalmat le* leplező röplapokat, fényképeket, régi cselédkönyveket stbj Akadtak, akik az 1945 utáni eszendők munkásmozgalmi emlékeit juttatták el a pártarchívumba, nehogy valami iá elkallódjon. Vannak olyan elvtársak is, akik felkutatják ezeket az értékeket az ismerősöknél, régi harcostársaiméi, illetve ezek hozzátartozóinál, és felhívják rájuk az archívum vezetőjének figyelmét, mert tudják, hogy ami oda bekerül, az biztos helyre jut. Így is él dicső hagyományaink féltő sze- retete, megbecsülése népünkben. A PART- ÉS A MUNKÁS- MOZGALMI dokumentumok összegyűjtése nem önmagáért való. Az iratok, emlékek csoportosítása a tudomány gazdagítását, történelmi ismereteink kiegészítését szolgálja, s nagy szerepe van népünk szocialista és hazafias nevelésében is. Az anyagok tudományos elrendezése után mód és lehe'óség (nyílik tudományos kuta: "'okra és a megye életével 1: / so- latos tanulmányok kés.. - sőre is. Máris tervezik például felszabadulásunk huszadik évfordulójára egy a Somogy megye húszéves fejlődését bemutató füzet megjelentetését. Reméljük. h-'Tv az új meggyei pár tar" n dokumentumai ihletűi isit majd a Somogy párt- ás munkásmozgalmát hitelesen bemutató írásoknak; segítségünkre lesznek abban, hogy példát vegyünk, erőt merítsünk nagyszerű harcainkból. Varga Józset Idős és fiatal vasutasok találkozója Száz meghívót küldött szét a kaposvári MÁV-csomócont KISZ-szerv sete a közelmúltban mgrendezett idős és fiatal vasutasok találkozójára. A zord időjárás miatt a meghívottak mintegy ötvein száza- réka nem tudott megjelenni, de a találkozó így is hasznos és tanulságos volt. A kaposvári vasutas művelődési otthonban a MÁV Leánynevelő Intézet tanulóinak műsora után Hiffner Ferenc üdvözölte a megjelenteket, majd Varga Sándor, a Somogy megyei KlSZ-bizctt- ság munkatársa mondott vitaindító beszédet — Ez az első alkalom a megyében — mondotta —, hogy egy KISZ-szervezet kezdeményezésére idős és fiatal do"go zókat hívtak össze azért, hogy megbeszéljék munkaköri problémáikat, köt; Lenül, őszintén és segítő szándékkal vitatkozzanak azokról a kér*1 désekrűi, amelyek a két korosztály még jobb viszem "á- nak kialakítását és a termelési eredmények növekedését előmozdítják. Varga elvtárs ezután beszélt az idősebbek felelősségéről a fiatalok nevelés ben. Hangsúlyozta, hogy a KISZ központi bizottságának nevelési irányelved is leszögezek* hogy a fiatalok kommunista szellemiben való nevelésébe az egész társadalmat be kell vonni. Végül a moderrsér és a modernkedés kérdéseit foglalta össze. Az előadást érdekes és értékes vita követte. A találkozó után közös vacsor'n ve ek részt az idős és fistp! as ’olgozók. a fehér r 1 is hasznos javaslatok i n z-ittak el a fiatalság ne elmére* Figyelemreméltó, szép kezmann-nál. A farkas csapdába esett, minden egyéb a rendőrség dolga. De hogy lehet a rendőrséget értesíteni anélkül, hogy a kapualjat szem elől téveszteném? Az utca kihalt volt, a távolban egy gyorsvasúti szerelvény kattogott. A másik oldalon egy kis dohányboltot vettem észre a pincében. A primitív kirakatban elsárgult cigarettás dobozok és reklámtáblák hirdettek olyan cigaretta- és dohányfajtákat, amilyeneket már rég nem lehetett kapni. Állandóan a kapualjat figyelve átmentem az úttesten, és beléptem a félhomályos, barátságtalan boltba. Vagy fél tucat bol'csengety- tyű meghatározhatatlan dallamot vert ki. A pirinyó kirakat- ablak n keresztül figyeltem a kaput a túlsó oldalon. Eltartott egy ideig, mig a boltos előcsoszogott lakószobájából. Almosán és morogva köszönt. — Mit tetszik? Nyitva hagyta a lakószoba ajtaját. Egy polcon telefont láttam meg. — Megengedné kérem, hogy telefonáljak? Nagyon sürgős... — Mién* ér pen tőlem? — válaszolta kedvetlenül. — Mindíárt itt a sarkon áll egy telefonfülke, mindenki siet... — Foglalt — mondtam türelmetlenül —, és csakugyan nagyon fontos ügy ... A dohánykereskedő idegenkedve nyitotta ki a pult melletti bejáratot, és a lakásba tessékelt — Cigarettát máshol vesznek, de telefonálni az én boltom is jó — dörmögte magában. Felvettem a kagylót, és a rendőrséget tárcsáztam. Amikor az ügyeletes tisztviselő jelentkezett, olyan izgatott voltam, hogy bejelentésemre azt felelte: -Egy szót sem értek az egészből.« Aztán nyugodtab- an mondtam el a taláikozáit, és hogy kit követtem — és megadtam a címet. A mogorva trafikos lassanként megértette a telefonbeszélgetésem jelentőségét Mialatt némi megnyugvással tettem le a hallgatót, szolgálat- készen helyet kínált maga mellett a díványon. — Mit nem mond — szólt izgatottan —, egy gonosztevő, egy gyilkos, ül odaát az öreg Pahlmann-nél? lehetséges ez? És Pahlmann talán nem is sejt. semmit? Na, de ilyet! Mindig azt hittem, hogy a háborús bű nősöket már rég elítélték . . — Igen — válaszoltam szórakozottan. A lakószoba ablakán át megfigyeltem a kapubejáratot. — Megengedi, hogy a rendőrség megérkeztéig itt várjak? — Hát hogyne, uram — erő- sítgefcte a kereskedő —, mondja csak az istenért, micsoda szörnyű ember tartózkodik a szerszámgyárban? Személyesen Ismeri? — Igen, személyesen ismerem. — Akkor nyilván ön Is KZ ben volt? — Igen — feleltem egy szóval. — Szörnyű dolgok ezek. szörnyűek! — siránkozott a trafikos. — No, de ilyet! De én máidig ellene voltam, és ha akkor, negyvennégyben nem lett volna olyan szerencsém, talán engem is becsuktak volna. Mi, kisemberek, persze, nem sokat tehettünk. Egyszer, jól emlékszem még, 1944. december 16-án történt, délelőtt, fél tizenegy tájban. Bejön hozzám egy ilyen aranyarán, és svájci rövidszivart kér. Tudja, mit mondtam neki? A boltos kérdően nézett rám. b’zét hősies mozdulattal esi- őre téve Minthogy nem kapott választ, folytatta: — “Nincs egy darab se- — feleltem neki. Pedig volt Ha a barom a pult alá nézett volna. hahaha, még vagy tíz csomag hevert ott. Akkor ugyanis megvoltak az állandó törzsvevőim, tudja. Ma már alig van ilyen, hiszen mindenütt csak ugyanazt a füvet kapni. És az'án most ezek az adók. Azt hiszem, hamarosan lehúzom a rolót. De hagyjuk ezt. Tehát egy S3-vezető ül odaát Pahlmann-nál. Hiszen ez borzasztó! Odaát nyugaton állítólag már egészen elszemtole- nedtek. Talán ez is odaátról való? De mit keres irt?... A trafikos fecsegése az idegeimre ment. A karórámra pillantottam. Három per-- tol: el telefonbejelentésem óta Soká már nem tarthat. Még néhány perc. aztán meg kell érkeznie a rendőrautónak. Még néhány perc, és szemtől szembe áttoK a sebhelyessel. Vajon emlékszik-e még rám? Ha nem így lenne, majd felfrissítem egy kicsit az emlékezőtehetségét. Zsarnoksága évei alatt szerzett emlékeim életem végéig '’ennem égnek. Észire sem ve' tem, hogy gondolataimban e'- mgrülve szétnyomogattam i drágokat A boltos még mindig siránkozott. Odakinn megszólaltak a csengettyűk, és felijesztettek gondolataimból. — Vevő — mondta a boltos, 's kiméit az üzletbe. Valamiéi később vissza lőtt a ' in •anaszVodni kezdett. — Rossz dók jó nak, nemcsak mos hanem általában ... — Mit ért azon, hogy általában? — Hát úgy általában, az egész világon. Hisz nem normális idők ezek, se béke, se háború, Berlin két részre szakítva, odaát, a nyugati övezetben csálét kiáltanak, itt hajszol Aztán milyen nehézsége5 vannak manapság a magamfajtának. Most egvszerre kapitalista vagyok. Én mondom önnek, urarp. nem jól van ez ’tv. Hiszen az ember csak néhány pfe ;r 'get a' ír keresni a nyugdíjához, Istenem, micsoda egy élet. Szomorúan rázta a fejét, és panaszos hangon folytatta: — Hisz ön még fiatal, uram, nem élt a régi jó időben, a császár idejében. El tudja képzelni, hogy valaha egy korsó malátasör alig öt pfennigbe került a Látott ön ^Irtében iga zi aranvmárkát’ Mi törté“' iön már a rendőrség? . — Nem, nem meséljen csa’ nyugodtan tovább. (Folytatjuk.) dem'nyezés volt a ka“O"vári " TÁV- csőm ópont K'SE ?'óink rendezvénye. Köz ’ bb zt; egymáshoz az idő" és tál vasutasokat; o'yan kérdésekről beszélgcttak kö'et- f lenül, szobádon, atnn'y k ől ! munka közben nem. a - csuk .? "elszínesen eshetett volna szó. t Követendő példa a vasutasak ’ "Jálkczóia. fcrnl !k*7*s s met' < o áiis 5 **q pifin íamjJmaiwoii beftj - setö ^ Azoknak, akik 1953-ben vagy kérőbb szerez ok végbizonyítványt / a Műszaki Egyetemen, és lanul- mányaik befejezésére l9d. feb- i Tuár 15-ig jelen kéznek — ha kü= lönbSzeti vizsgakötelezettségüknek 1964. december 15-ig eleget . tesznek, és diplomái érvükét 1965# Július 31-ig benyújt ák —, a? ok. tatás! reformmal járó fantervvál- to^ás miatt szükség es v'Z’g.ik köa zü! errk a szakid ilrtiik tan ár® gyaiból vála'z'ott gv öt Vz^gáX kell le'enn ük A kü ö bö eü vizsgák tárná- .\h a karok dékánjai állapítják eg A mhii^z- teri rendelkezés kb* *ed azokra J is, akik a kütö:d ö/e'j vizsgák le« t tételét már megkezdték. (MTI)
