Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-21 / 296. szám

Szombat, 19c" december 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP A zöldségboltok munkáját vizsgálta meg az ÁKF Az Állami Kereskedelmi Felügyelet munkatársai a MÉK irányításával működő zöldségboltok munkáját vizs­gálta meg a napokban. A ta­pasztalatokról Neichel Lajos, az ÁKF vezetője így nyilatko­zott: — Javult a MÉK irányító tevékenysége — mondotta. — Jobban megszervezték a bol­tok áruellátását. A zöldségféle általában már a reggeli órák­ban a boltokban van. A vizs­gált üzletek 80 százalékában megfelelt a követelményeknek az áru minősége. — Lesz-e a télen elég zöld­ség? — Kaposváron biztosítani tudjuk a zavartalan zöldségel­látást. A megye némely na­gyobb helységében viszont szá­molni kell zökkenőkkel. Fo­nyódon, Balatonbogláron és Balatonlellén csak nyári pavi­lonok vannak. Szükségesnek tartjuk, hogy zöldségboltot nyissanak ezeken a helyeken. — Milyen visszaéléseket, hiányosságokat tárt fel az ÁKF? — A fogyasztók megkárosí­tása összegszerűleg nem nagy (088—140 Ft). A boltok 62 százalékában a fogyasztók ká­rára tévedtek. A legtöbbször nem tudatos visszaélésről van szó, inkább hanyagságról. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy a burgonyát, a vöröshagymát, az almát nem lehet mindig pon­tosan mérni, de ez nem ok ar­ra, hogy csaknem rendszeresen 4—8 dekával kevesebbet adja­nak a vásárlóknak. A boltok dolgozóinak módjukban lenne a súly szerinti árat számolni, 95 dekáért ne kérjék egy ki­ló árát! — Sokszor rothadt, poshadt árut is adnak a vásárlóknak. Talán nem írja le a vállalat a romlott cikkeket? — A vállalat biztosítja a rossz, értékesíthetetlen áru le­írását. Fhhez fokozott ellenőr­zésre és a zöldségboltok dől­Nagyáruházát Kaposvárnak Megírtuk, hogy a volt Korona Szálló átépítésével ki­költözik az épületből Kaposvár legnagyobb áruháza. Az il­letékeseknek nagy gondot okoz, hogy hol helyezzék el az áruházat, illetve egyes osztályait. Tervezik, hogy a Széche­nyi téren és másutt felszabaduló kisebb raktárakban nyitják meg majd az áruház osztályait, illetve a vállalat üzleteiben helyezik el őket. Mindez azonban csak ideiglenes megol­dásnak jó. A végleges megoldás az lenne, ha egy modern, az igé­nyeknek megfelelő áruházat építenének. Azok a kaposvá­riak, akik megfordulnak Fonyódon vagy Tabon, irigykedve nézik a jól fölszerelt, korszerű áruházakat, ahol a vásárlók mindent egy helyben megkaphatnak. A megyeszékhelyen viszont mindent másutt szerezhetnek be. Külön szaküzletek­ben árusítják a női, külön a férfi-, külön a gyermekholmi­kat. Ez sok bosszúságot okoz azoknak, akik dolgoznak, s csak munkaidő után vásárolhatnak be. A Belkereskedelmi Minisztérium szakemberei nemrégen jártak Kaposváron. Egyetértettek azzal, hogy a városnak igen nagy szüksége volna egy modem áruházra. Sőt, amikor a megyei tanács végrehajtó bizottsága a megye és Kaposvár kereskedelmének távlati fejlesztési tervét tárgyalta, meg is ígérték, a harmadik ötéves terv időszakában áruházat építe­nek Kaposváron. Erre nagyszerű hely lenne a Finommecha­nikai Vállalat Irányi Dániel utcai autójavítójának jelenlegi területén. Az üzemet rövidesen lebontják, s a telket haszno­síthatnák. Most azon vitáznak, hogy 1966-ban vagy 1967-ben kezd­jék-e meg az építést. A város érdeke azt kívánja, hogy ne 1966-ban vagy 1967-beri, hanem, ha lehet, jövőre, de legké­sőbb 1965-ben lássanak hozzá az építkezéshez. Sz. L. gozóinak lelkiismeretességére van szükség. Ök sem vennék jó néven, ha egy üzletben se­lejtes árut adnának nekik. Ne­kik is jó minőségű zöldséggel és gyümölccsel kell kiszolgálni a vevőket — fejezte be a be­szélgetést az ÁKF vezetője. F. L. A bizalomról A barcsi járási KISZ-bi- zottság munkatársai arról panaszkodnak, hogy az utób­bi időben sehogy sem megy a KISZ-élet a barcsi gim­náziumban. Ügy vélik, ennek legfőbb oka az, hogy a fia­talok nem kapnak elegendő bátorítást és főleg gyakorla­ti segítséget az iskola tanári karától. A KISZ-nek nem nagy tekintélye van a diá­kok előtt. Többen például azt mondják: elvesztették tagsági igazolványukat, csak­hogy szabaduljanak a köte­lezettségektől. A minap a gimnázium KISZ-titkárával és az egyik vezetőségi taggal beszélget­tek a járási bizottságon. Ott volt a KISZ megyei bizott­ságának egyik munkatársa is. Amikor a KISZ-élet pan­gásának okairól érdeklődtek, a lányok nagyokat hallgat­tak. A beszélgetés után el­búcsúztak, és természetesen megígérték, hogy a jövőben másként lesz. Hamarosan azonban visz- szajöttek. Mindenki azt hit­te, hogy valami különöset akarnak mondani, talán olyat, amiről az imént nem mertek vagy elfelejtettek beszélni. Ám másért jöttek vissza. Papírt kértek arról, hogy valóban a KlSZ-bizott- ságon töltötték az időt, nem pedig lógtak. Nagyot néz­tünk valahányan, és igen furcsának találtuk az egé­szet. Arra gondoltunk, hogy milyen kényelmetlen ezek­nek a lányoknak a helyzete, s arra is, hogy így nem cso­da, ha nem tudnak jól dol­gozni. Vajon a barcsi tanár elvtársak nem tartják ezt helytelennek? V. J. FÖLFELÉ• PILLANATKÉP Mert nemcsak ők néznek visz­sza az elhagyott putrira, az A lovak cuppogva emelgetik ádáz sorsra, a szegénységre, lábukat a tengelyig érő sárból, éhezésre, hanem azok is, akik Erejüket megfeszítve húzzák a segítették, ha szerényen is, az kocsit. Nehezen 'pergődnek ki otthonteremtésben, emberek a földútról a kövesútra. Egy fölemelésében, életszemléletük megváltoztatásában. S erről nem könnyű írni. Feltörnek a mokány cigányember biztat- gaíja őket. Ne-e! Ne-e! Rigó! A telettel felkérte az iskolaigaz­gatót: legyen tanúja az eskü­vőjén, mert élete párjával már harminc éve együtt él, de nem voltak megesküdve. Most a tanácsnál egybekelnek, s tisz­telje meg otthonát is, vegyen részt az ünnepi ebéden. kocsin bútordarabok, egybekö- gondolatok, de mire papírra VITATKOZNAK kerülnek, kiderül, hogy valami pa- té­lo- ma gyűlik össze. A forma sem oi- akar kialakulni. Jó volna a kezdősorok hangulatában írni, de a mondanivaló nem enged lírizálni. Nem egyszerűen ti- porttéma, hogy a megy aratási tött ágynemű. Az ember ügye­sen tornássza magát, a rúdon kimaradt. Halmozódnak a állva fogja a gyeplőt, amíg a pírszeletek, regényre való kövesútra nem koppan a vak lába. Ekkor leugrik, dalról irányítja az állatokat, hátraszól az asszonynak, vi­gyázzon. le ne essen valami. Szeme fátyolos, ahogy hátra­néz. A gyerekek is már ott cigányok, a Ienin Tsz tagjai topognak a kocsi körül. Hat sorra elhagyják a putrit, a ember. Egy család. Négv cver­mek. A kövesúton mennek. Most az asszony néz vissza. Szeme messzebb lát az elha­gyott putrinál. Műt lát, nem mondia. Akaratlanul a vállá­hoz nyúl A kéregetőtarisznyát már régen nem hordja, de nyo­mását még érd. Kihúzza ma­yát. toppant egyet a lábával, a makacs, ragadós sarat lerázni. Nem megy könnyen. A gyerekek nem néznek Pedig... de hát ők még hogy értenék ezt. A kis Teri a tás­káját lóbálja, büszkén feszít a kültelki házát, s a faluba köl­töznek. EZ riGÁNYÉLET VOLT Talán azzal kellene kezdeni, mit mondanak ők magukról Ahogy hallgatja az ember, akarja «únt idézik a múltat, érzi, miért csináltak a cigányok éle- vissza. téből romantikáit. Festő ecsetjére való arc, dél­ceg termet, túl a hatvanon is fürge járás, rámába rakott de- kocsi mellett Most már olvas- res bajusz, mosolygós tekintet hat sokat, a leckéje is mindig _ e2 idős 0rsós> a volt vajda> kész lesz, s a cipője nem lesz ma a Lenin Tsz íakarmányosa. sáros. Házat vettek, »villanyos Szavai nyomán megelevenedik házat«. Oda költözik a család, a múlt. Koncer Mihály, a magyaratádi — Cigányok csoportja bak- Lenin Tsz tagja házat vásárolt tat az úton. Elöl a vajda. Vál- Patalombam. ián fejsze, övében teknővájó A KRÓNIKÁS szalukapa, vonyókés. Szeme az MONDJA út menti nyárfákat méregeti. Asszony, gyerekhad követi, S most megakad- a toll, ho- tisztességet adva a vezetőnek. A falu szélén letelepednek. gyan folytassa a krónikás. i!S‘h^S'GvÄ!°ir “ jeer Péter, Orsós Jószef bútor- ad a bográcsba, a koldulás ke- jral megrakott kocsija is a kö- nyeret melléje. A vajda meg- ; vés útra kaptat, házat vásárol­tak a faluban. Nem felejtve el azt sem, hogy Orsós János, •Bogdán József is új otthonba meg magának. ;készül. Gyűjtik a pénzt a ház- irány a kocsma, a alkuszik a jegyzővel, milyen teknőt csináljon, mit tarthat Mikor kész, teknő gaz­vásárlásra. De ennek sora van. dára lel> a kapott pénz lefo­lyik a torkon. Mi lesz holnap? n Ziergiebel P5«? — Gondoltam rá. De várjuk be még, milyen eredménnyel jár látogatásom a vizsgálati fogházban. És most mindenek­előtt nézzük tovább a feljegy­zéseket ... Dr. Fallroth becsukta az ablakot — Alapjában véve — mond­ta bosszúsan — jogi szempont­ból ügyfeled éppoly kevés bi- zinyítható tényt sorol fel, mint Kufrat Teljessé teszi ugyan ennek a szörnyű embernek az arcképét, de a te felfogásod szerint a sebhelyes ezeknek az adatoknak alapján is találhat enyhe, sőt hozzá húzó bírákat. — Találhat — ismerte be az ügyvéd. — A sebhelyes élítél- tetése nem utolsósorban időbe­li kérdés is. Elévülési paragra­fusaink ugyanis két és har­minc év között mozognak. Az elévülési idő függ a kiszaban­dó büntetés nagyságától. Ha a sebhelyes például negyvenöt előtti bűntetteiért mondjuk tízévi fegyházat érdemelne, akkor ezt a büntetést meg sem kellene ■ kezdenie, mert el­évült ... Dr. Werner lemondóan von­ta meg vállát — Nálunk minden lehetsé­ges. Mindenesetre megteszem, ami tőlem telik. Meg kell ta­lálnunk azokat, akik a sebhe­lyes mögött állnak, akik támo­gatják. Meglátjuk. Most olvas­suk tovább Seiser feljegyzé­seit. így talán valamicskével előbbre jutunk. Az éjszaka csendjében, a négy fal között, a vádlott sza­vai mintegy Kufratnak, a seb­helyes engedelmes eszközének felismeréséhez kapcso­lódtak: »:.: a tegnap volt ő, és amerre járt, a pusztulás kí­sérte.« • * * Az ülés már négy órája tar­tott. A hőség elviselhetetlen volt. Eschenbach vezérigazgató erősen izzadt. Az ülésteremben valamennyi úr vagyon kime­rült már. A vezérigazgató utolsó tá­madásra szánta el magát, — Bernhardt doktor úr, vég­ső ajánlatom: »Dessauer Gas« ötszáz, és egy ponttal keve­sebb és »Leuna« ötvenegy szá­zalék. ■ A jelenlevők felijedtek, és dr. Bernhardtra néztek. Ö hi­degen mondta: — Engedjen meg egy pilla­nat gondolkodási időt. Bam- birtger igazgató úrral szeret­nék beszélni. — Tessék. Dr. Bernhardt felügyelőbi­zottsági elnök átment egy szomszédos szobába és telefo­nált. Időközben Eschenbach vezérigazgató úr a Glöckner- konszern képviselőjével tár­gyalt. Kisebb részvénypaket­tekről volt szó, főleg thürin- giai és chemnitzi középüze­mekről. Az utőlsá hetekben meglepően emelkedtek az ár­folyamok, részben két-három ponttal is. Eschenbach vezérigazgató minden pontért harcolt.. Elmé­letileg a keleti zóna iparának ötven százaléka immár a zse­bében volt. Elméletileg ez alatt a négy óra alatt Eschenbach néhány kerek milliót keresett. Dr. Bernhardt visszajött — »Dessauer Gas« elfogad­va, »Leuva-müvek« ötven szá­zalék, realizáláskor félmillió levonással. — Vérszopó — mondta Eshcenbach —, elfogadom. Tapsoltak. Az egyik úr így szólt: — Remélem, barátaim, hogy tanácskozásunk rövidesen megérleli gyümölcsét az egész német gazdaság javára és épü­lésére. Ezt a reménységet minden jelenlevő osztotta. TALÁLKOZÁS BERLINBEN Ennek a június tizedikének ünnepnapnak kellett lennie számomra. Szerény agglegény- szobámba meghívtam barátai­mat, hogy a nagy eseményt ve­lem együtt megünnepeljék. A nagy esemény pedig utol­só vizsgám volt, amelyet a Zeneművészeti Főiskolán le kellett tennem, az államvizsga befejezése. Csak az értheti meg, mit éreztem akkor szerda délután, amikor becuktam magam mö­gött a Főiskola kapuját — aki már maga is átélt ilyesmit. Minden jól ment — csaknem úgy, ahogy barátaim és minde­nekelőtt Johanna, főiskolai kolleginám elvárta, csupán ab­ban a tárgyban ért kis híján kudarc, amelyben semmiféle nehézségtől nem tartottam: zongorázásban. Játék közben különös idegesség fogott el, új­ra és újra felbukkant előttem az a nő, áld olyan tökéletesen játszotta ezt a zongoradarabot, és akinek előadásmódját hiába próbáltam utánozni. Keserve­sen értem csak a darab végé­re, nem sejtve, hogy magam játszottam a nyitányt ahhoz, ami ezután következett. Kinn, a meleg júniusi napon elhalványultak az emlékek Több mint öt évnyi tánulmány volt mögöttem, előttem pedig -a kecsegtető docensi pálya örö­mömben legszívesebben éne­keltem volna Kényelmesen ballagtam a villamosmegállóhoz. Az utca­sarkon virágárus asszonyok orgonát és tulipánt kínálták. Egy nagy csokor világoskék or­gonát vettem. Johanna, aki otthon várt, szerette ezt a színt. Jobb kezemben a virág­gal keresztülmentem a Fried- nich-strassén. A másik oldalon volt a megállóm. Egyszerre hirtelen »*Vándorút, újabb teknő, koldu fiás, mert ez az élet, a cigány- KÜZDÜNK élet. »Zöld erdő mélyen, kis patak szélén ...« — még szé- . pen is hangzik. S hogy mit ta- ijedség'!kar? Embertelen életet. Ma állított meg. Egy férfi haladt . MTtvka el mellettem, sietős léptekkel. A Világosszürke nyári kabátot FÖLEMEL viselt, kezében egy barna bőr­táska volt. Ami azonban meg- — A munka, az más. borzongatott, mikor ezt az em-.imásképp gondolkozunk. Akkor bért megpillantottam, az az (jó volt, most nem. Mi is úgy arca volt, amelyet profilban Jelünk, mint a többiek, láttam egy másodpercig. Arcát A Koppamnak a mondátok az a t»al szemen keresztül a száj-.(idős ember száján. A felszaba- szögletig húzódó széles sebhely Jdulás megváltoztatta életmód­torzította el. (íjukat. De nem volt ez olyan Néhány szívdobbanásnyi 1egyszerű. Mert kaptak ugyan ideig gondolkoztam. »Lehetet-,(tőidet, de házat csak a külte­lem — kalapált bennem —, ez ..lekre építhettek. A tsz, a nagy nem lehet ő! Tévedek, ez a J emberformálás változtatta meg zongorajáték megbolondított.« . |életfelfogásukat. S valami, .Egy járókelőbe ütköztem. (»““* ntítezen «-temek A M- ,T , . . itura. Nem hagyta özet sem be­— Nem tud vigyázni?! — [kén, ha akarták, ha nem, be­szidott. ,hatolt életükbe. Néhány méternyire tőlem,l A gyerekek iskolába járnak, megállt a villamos. Bizonyta- felnőttek gyűlésre. Párttag, Iámul néztem az idegen uitán. Vihar is volt. S erről nem lehet hallgatni. Történt, hogy egy este Orsós Jánoséknál az iskolaigazgató előadást tartott a cigányság sorsáról, múltjá­ról, jelenéről, jövőjéről. A szoba megtelt hallgatósággal, a kályha meleget ontott, de va­lami más forróság izzott a szo­ba levegőjében. Igaz, igaz, bó­logattak az előadásra, de ... S jöttek a kérdések. Miért nem segít a község, hogy villanyt kapjanak? Nem érdemlik ők meg? Hol lesz az új »cigányte­lep«, ahova innét el kell men­niük? A vezetők érezték, hogy nem térhetnek ki a válasz elől. Be­széltek. A legfontosabb a mun­ka. Dolgozzanak, találunk megoldást — mondták. A tele­pet megszüntetjük, még emlé­két sem akarjuk hagyni. Ide nem szabad villanyt vezetni. Az új »cigánytelep?« Igaz! Ez megint nem könnyű kér­dés. De jó volt a véleménycse­re. Segíteni kell a telep lakóit, hogy a faluban elszórt telke­ken építkezhessenek. Beszéltek ők is. Van megtakarított pén­zük, szeretnének házat venni a faluban. S itt, ezen az estén indult el a gondolat. Ma már nem tilos cigánynak a faluban letelepedni, a falu vezetői tá­mogatják ezt az elgondolást Sok ház van lakatlanul, kihal­tak az öregeik, elköltöztek a fialtatok, vásárolják meg. A termelőszövetkezet tisztességes jövedelmet biztosít. Megtanul­tak a háztájiban is gazdálkod­ni, kaptak segítséget tehénvá- sá fiúsra, kocaszerződést kö­töttek velük. Orsós János, aki legjobban ragaszkodott a tele-' pen épített házhoz, követelte a villanyt, ma szorgalmasan gyűjti a pénzt. Nem akármi­lyen házat akar venni. S a többiek is, akik még kint lak­nak, készülnek házépítésre, vásárlásra. tanácstag is van közöttük. A , , # tanító nem tesz megkülönböz­Az utcakeresztezodésnel vára-, i totóst a gyerekek között, kö­rözött, mert a közlekedési (»zépiskolába küldték Orsós Pis- lámpa vörös fénye tilost jel-»1*®*» mert képessége, tehetsége zett. Határozatlanul közeled-'!™1^, te™^sra. Orsós Kati , , J _ (»lakodalmába hivatalos volt az tem feleje, abban a meggyőző- ((egész tantestület. Az egykori désbem, hogy érzéki csalódás (» tanítvány tiszteséggel meg- űz velem rossz tréfát (»hívta nevelőit. Koncer Ilona . * i B££ «•makor mellette álltám. Olyan (ilaigazgató. Ezernyi alkalom a közel volt hozzám, hogy csak-(»beszélgetésre, a falu vezetői­nön hozzáértem a kabátjához. (,'nek; megnyilatkozásaira, hogy ^ hideg. Amiről épp az imént (»ző termelőszövetkezeti tagok még azt reméltem, hogy érző- kiránt, emberséget adjanak az ki csalódás vagy gonosz látó- *’emberséget olyan hosszú időn *“• rsssT ássssfi«. Mellettem állt a sebhelyes, (»vetkezőket is. Orsós Györgyék- az az ember, aki a háború után tnek kisfiúk született. Az apa a évekig foglalkoztatott éber ál- 4párlszervezet tagja. A helyi • , __,, f szervek névadó ünnepséget m aimban, akinek emleke tu-5rendeztekj az úttörők dattalanul mindig nyugtalan!- # tőit mondtak, Ids ajándékokat tott, aki még most is, néhány f adtak a szülőknek. Utána Or- perccel ezelőtt, zongorajáté- is?^kn01 éjfélbe nyúló vacso- kom alatt, felidézte ennek az, átkozott múltnak minden nyo-1 mór úságát. (Folytattuk.) rán vett részt a falu vezetősé­ge, a meghívott vendégsereg. Életforma változás ez? Igen! Nem lehet elfeledni azt a pillanatot sem, amikor Bogdán József Juci Jóska bácsi — tisz­És most, hogy egymás után gördülnek a kocsik a köves­útra, kigázolnak a sárból a ci­gányok, villany világít a tá­lcásukban, tisztes otthonuk van, biztos megélhetésük a termelőszövetkezetben, már minden rendben is van? Nem! Még nekik és a falu vezetőinek is van teendőjük. Nem is a poppelkai vándorcigány telep­re gondolunk, mert azt is meg kell szüntetni. A lépések ott is: a munka, a kultúra, a lakás lesz. A falu vezetőinek meg kell küzdeniük a nem cigány lakosság nézeteivel is. Az igaz­gatónak mondta egy ember a kocsmában: »Tudja, igazgató úr! Meg vagyunk mi elégedve magával, csak miért pártolja annyira a cigányokat? Miért küldték gimnáziumba azt az Orsós gyerekét?« S aki mond­ta, a faluban tekintélyes pa­rasztembernek számított. Né­zetével nem áll egyedül. Igaz, a cigányok magatartásában ta­lálni még kivetnivalót. Nem mindenkiében. De emberség­gel, neveléssel, az iskolában tanuló gyermekeik életbe való kilépésével meg lehet oldani. Az egyik cigányember mond­ta: »Én nem megyek a telepre lakni, nem akarok szomszé- dolni a poppelkai cigányokkal, mert szógyenítenek bennün­ket.« Az előbbi és az utóbbi nézet ellen is a falu, vezetőinek kell küzdeniük, ök tudják ezt, s látják, hogy apró, napról napra végzett türelmes mun­kájuk nyomán eltűnnek a fa­luszéli cigánytelepek, a cigány megkülönböztetés ismeretlen lesz a falu társadalmában. Nem könnyű feladat ez, de vállalni kell, s Magyaratádon vállalják a vezeték. Horváth János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom