Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-18 / 293. szám
TÉLI ÖRÖMÖK Sommi Néplap ",Va Z'vM Ö7M P KIÉGVE 1 p I ZOTT SÁSÁÉ SÄ MEGYE I f A NAC'S TftPJ A Balaíonszenígyörgyön igen — BALATONBERÉNYBEN NEM?! A kél dél-balatoni községet nem választja el egymástól nagy távolság. Tulajdonképpen egy családot alkot a két község lakossága a harmadikkal, Vörssel: egy termelőszövetkezetet. Sok tehát a hasonlóság e falvak élete között, egy valamiben azonban nagyon elütő, és ezt szóvá kell tenni, hátha nem lesz falra hányt borsó. Hátha a jó példáról is be lehet bizonyítani, hogy ragadós. Nem állítom, hogy a kulturális élethez szükséges anyagi, tárgyi és személyi feltételek dúsabbak, Balatonszentgyör- gyöm, mint Bala ton berény ben. Nem. Legföljebb arról van szó, hogy az adottságokkal ésszerűbben, okosabban gazdálkodnak Szentgyörgyön. Ha úgy tetszik: kollektívabb felelősség tartja szemét, kezét a népművelésen. S ez a merev hivatalosságot nélkülöző állandó figyelem édtetí, tartja mozgásban az embereiket Ez nem engedélyez . visszakozt, üreg járatú évek« például a felnőttoktatásban. Azt — úgy vélem — szükségtelen hangsúlyozni, milyen helyet foglal el művelődési feladataink között a felnőttoktatás. Nyilván nem ismeretlen ez Ealatanfberényben sem, mint ahogyan sehol sem az. A bala- tanberényi művelődési tervben olvastam: »A felnőtt lakosság beiskolázásában nem értünk el eredményt (a megál- JflRÍtás az 1962/63. művelődés évre vonatkozik!), jelentkezők hiányában nem tudtuk beindítani a dolgozók általános iskoláját A következő évben (1963—6i.) mindent elkövetünk, hogy a dolgozók iskolája megfelelő hallgatólétszámmal létrejöjjön.« Vajon valóban elkövették-e mindent Balatonberényben, hogy a felnőttoktatásról jövőre ne úgy kelljen számot adni, hogy igyekeztünk, de nem sikerült végrehajtani ezt a vállalásunkat? Azt olvasom a naptári programban, hogy hétfő, szerda, péntek tanítási nap a dolgozók általános iskolájában, ez azonban most sem valósult meg. Manapság kevés ember hisz a csodákban. Vagy talán... a mai embernek másféle fogalmai vannak a csodáról, amennyiben realizálja a fogalmat, és azt vallja: ami szívós, céltudatos emberi munka eredménye, csak az sorolható a csodák kategóriájába. No de ilyen hétköznapi csodált teremhetnek ám nemcsak Bala- tonszentgyörgyöm, hanem Be- rényben is! Vagy fogadjuk el egyszer s mindenkorra érvényes ténynek, hogy Berényben nincs hatóereje, vonzása az iskolának, a tanulásnak? Az tagadhatatlan, hogy Ba- latomszentgyörgyön idejében alapozták meg a tanulás napjainkban szükségszerű kultuszát. Mi másért, ha nem ezért találkozhat itt az ember tiszteletet és meghatottságot egyaránt kiváltó szép példákkal? Huszonkét hetedik osztályosa van a dolgozók általános iskolájának, amely valamikor az ötvenes évek elején szerveződött itt először. 1957-től év- kihagyás nélkül működött és működik ma is. Ez az osztály — Öt asszony van a kollektívában — hetente öt estét tölt az iskolában, mert fél év alatt alcarnak megbirkózni a hetedik osztályos ismeretanyaggal. Heti öt foglalkozás biztosítja a kötelező óraszámot. Januártól nyolcadikosok lesznek, éa akkorra már harmincán. Nyolc ember várja, mikor kapcsolódhat be a tanulásba. Csak várnak? Nem. Vendégként bejárnak a hetedikesek foglalkozásaira. Könnyen felejt az ember, és jó az, ha fölfrissíti, amit már megtanult. A Jeszenszky házaspár is ilyen vendégeskedő, de varrnak többen is. Olyan egyszerű leírni... Szabó József Vömről jár be az iskolába. Farkas Ferenc és Lakatos Imre termelőszövetkezeti tagok korelnököknek számítanak a »fiatalok« között. Ok ketten közelebb vannak az ötvenedik életévükhöz, mint a többiek a negyvenhez. Könnyű nekik? Nagyon nehéz. & az asszonyok? Ők osztják talán az energiájukat legtóbbfelé. Munka, család, tanulás... Az iskolavezető tanár beszélt nekem egy fiatalemberről, aki itt végezte el az általános iskolát. Harmincnégy éves. Kitűnő bizonyítványt szerzett. Szomszédok lévén, a tanár biztatta: — Magáinak jó feje van, szomszéd, nem kellene megállnia. Iratkozzon be gimnáziumba! Gondolkodási időt kért az öreg diák. Sok nehézsége volt a matematikával. Sok küzdel- mű lenne az a négy év a gimnáziumban! — Ne féljen semmitől, segítek én, ha kell. Csak gondolja meg! Hosszú ideig nem esett szó szomszédok között a tanulásról. Egy este aztán betoppant a fiatalember: — Tessék már segíteni egy kicsit, nem boldogulok, ezzel a példával. Vagy... Van az ÉRDÉRT Vállalat helyi telepén egy szocialista brigád. A kollektíva úgy döntött, hogy nem lehet brigádtag az, ckinek nincs meg az általános iskolája.« ők így fogalmazták meg: — Ne csak dolgozni tudjon, aki a mi brigádunk tagja. Annak a fejé ben is legyen több, ne elégedjen meg azzal, amit most tud. Igen, Balatonszentgyörgyön fölfedeztek az emberei’:, hogy a több tudással többek, hasznosabbak lesznek. Nyílván nem magától született meg a fölfedezésnek ez a képessége. Nem. Itt jelenvaló a csoda: vonzása van az iskolának, a tanulásnak. A továbbtanulásnak is. Ilyen mai csodákra képtelen lenne Balatoniberény? Nem hihetjük el. Inkább azt hiszr szűk, ami valósabb: a módszerek rosszak. Az agitációs érvek gyöngék. S még egy: a felnőttoktatás megszervezésének sikeréért éppen napjainkban nem szabad már csak egy embert felelőssé tenni. Közös feladat ez, és nem is csak oktatásügy — politikai nevelő- munka is! László Ibolya „SZEKTA“ A GRILLBEN Minden szerdán egy kis társaság tűnik el a Béke Grill ajtaja mögött. Nem, na gondolja senki, hogy táncolni, szórakozni mennek. Lehetetlen volna is ez, hisz este hat órakor lépnek be az ajtón, és a nyitást meg sem várva fél nyolc, nyolc óra tájban már távoznak. — Mi lehet odabent? — törtem a fejem, és ezernyi lehetőség fordult meg agyamban. Hazárdjátékosok, ópiumszívók, szeilemidézők, új vallási szekta szertartása? Elhatároztam, hogy utánajárok, s egyik szerdán én is elxnerész- kedek a »szeánsz«-ra. — Bon soir prenez place s, il vaus platit — hallottam, miközben beléptem az ajtón. A kölcsönös bemutatkozásai: után folytatták a félbehagyott beszélgetést — franciául. Amíg a többiek a Paris Match-ot lapozgatták, s csodálták a La Fontaine-mesékhez készített gyönyörű illusztrációkat, madame Winkler tájékoztatott sorról, hogy tulajdonképpen mi történik itt szerda esténként — 1945 őszén alakult meg a társalgási körünk — mondotta. — Nyolcán-tízen voltunk akkor. Az embernek ritkán nyílik alkalma rá, hogy gyakorolja az élő francia nyelvet s gondoltuk, hasznos lesz. ha hetenként összejövünk egy kis beszélgetésre. Később a TIT vette védőszárnyai alá a csoportot, majd »önállósultak«. Kiket találhatunk a csoport tagjai között? Orvosokat, francia szakos tanárokat diáklányokat, festőművészt, pincért A mag inadame Winkler, madame Népyesi, madame Osz- mann, madame Sárosdi, monsieur Wirth, monsieur Farkas, monsieur Dankó. De akadnak szép számmal érdeklődők is. A csoport egyik tagja — ha ideje engedi — Nagykanizsáról keresi fel őket Nemrégiben dr. Polonyiné számolt be franciaországi útján szerzett tapasztalatairól; megvitatták a Les Lettres Franciaises cikkét Somlyó Györgyről és Illyés Gyuláról. Dr. Wirth budapesti színházi élményeiről mesélt — Úgyszólván minden szerda estével többet tudók — mondottá Dankó János, a Béke Étterem fiatal pincére —, sokat jelent nekem ez a társalgás szakmai szemponttól is... — Elmondotta, hogy minden délben madame Winkler franciául rendeli meg nála az ebédet. Már egészen jól beszélgetnek: Que desirezvous madame? Vne soupe ... Et encore?« Nyolc óra felé járt az idő, elbúcsúzkodtak a »szekta« tagjai. Nem kötötték senkinek sem a lelkére, hogy szerdán ismét itt legyen. Nincs szűk? reg rá. Akt teheti, úgyis eljön ... Strubl Márta n n Jégmúzeum A világ »leghidegebb« múzeuma, a jégmúzeum az Egyesült Államokban van. A a múzeumban jégtömböket gyűjtöttek össze a föld minden sarkából, főként • Grönlandiról és az Antarktisziról. Van itf vulkanikus, eredetű jég, * meteoritbkkal tűzdelt jég és így tovább. A legrégibb kiállítási tárgy több mint hatszáz éves. i Ka! mondanak több buiasegol: j a nézőtéren vagy a színpadon ? • Eugene Ionesco, a francia • színház Enfant Terrible-je i mondotta: »A színházban j ugyanannyi ostobaságot mondanak a nézőtéren, mint a színpadon. Az esetleges eltolódások kizárólag a szünetek hosszúságától függnek.« Ajtókilincsre szerelt villanykapcsoló Ha sötét szobába lépünk, többnyire csak fáradságos tapogatózással találjuk meg a villanykapcsolót' Egy angol feltaláló kényelmesebb megoldást gondolt ki: olyan ajtökilincseket készített, amelyekre nyomógombot szerelt. A kilincs kinyitásakor megnyomhatjuk a gombot, és belépésünkkor fénybe borul a szoba. A szoba elhagyásakor ugyanezzel a módszerrel kell , eloltani a villanyt. » * * Leendő anyós leendő menyéhez — Gondolod, hogy meg fogtok élni a fiam fizetéséből? — Igen. — Láttad te, hogy mennyit eszik? — Láttam. — És láttad, hogy mennyit eszik, amikor te nem látod? ■pirin, Rila, Rhodope. Gyö- A nyörű, méltóságteljes hegyek. Nagy Sándor ezen a vidéken toborozta világhódító seregeit. A legenda szerint Spartacus legjobb hívei is e vidékről valók voltak. A kései utódok a török hódítókkal hadakoztak elszánt hősiességgel több évszázadon át. S a fasisztáknak is meggyűlt a bajuk az itteniekkel. A nagy hegyek lakói az első között fogtak fegyvert a bolgár cár katonái és a hitlerista csapatok ellen. A várost és a megyét valamikor Górna Dzsumajának nevezték. Az első bolgár marxista, Blagoev emlékére most Blagoevgrádként tisztelik. Blagoevgrád megye Bulgária legdélibb részén terül el. Görögországgal és Jugoszláviával határos. Az ország egyik legnagyobb megyéje. Területe 6500 négyzetkilométer. Ebből mintegy 150—160 000 hektár a művelhető föld. A lakosság száma 307 000, közülük mintegy negyvenezerre becsülhető a macedónok száma. A megye- székhelynek 36 000 lakosa van. Gyors fejlődésére jellemző, hogy az 1958. évi népszámláláskor még csak 24 0Ö0 lakost találtak Blagoevgrádban. Koszta Keremidcsijev, a megyei tanács elnöke energikus fiatalember. Főiskolát végzett. Megyéje örömeit, gondjait alaposan ismeri. — Megyénkben a földművelés, a kertészet és az állattenyésztés dominál — mondotta elöljáróban. — Blagoevgrád megye mezőgazdasága évente QjőLq-Cuf tájiak — böigiíf mibeßzk NAQY SÁNDOR FÖLDJÉN kilencvenmillió leva értékű termékeket (1 leva=16 forint 80 fillér. Szerk. megj.) ad népgazdaságunknak. — Milyen hatással volt a megye mezőgazdaságára a’kollektivizálás? — Szép eredményekről adhatunk számot — válaszolt az elnök. — Amióta megyénkben a közös gazdálkodás az uralkodó, dohányból például 25 százalékkal többet termelünk, mint régebben. Megyénk egyébként számottevő szerepet játszik országunk dohány termelésében. Bulgária évente kilencvenezer tonna dohányt produkál. Ebből húszezer tonnát a mi megyénkben termelnek meg. A közös gazdálkodás jelentősen megnövelte a zöldség- és gyümölcstermesztést is. Blagoevgrád megye termelőszövetkezetei ma már 65—70 000 tonnányi zöldséget termesz'e- nek évente, s a szakértők véleménye szerint ez a mennyiség még jócskán növelhető. A 65— 70 000 tonna évi termelésiből 36 000 tonna a paradicsom mennyisége. A megyéből az idén 17 és fiél ezer tonna paradicsomot szállítottak külföldre — főleg nyugati államokba A paradicsomtermesz- tés nagyon kifizetődik. Ezt annak köszönhetik, hogy korán szállítanak, s árujukat jól megfizetik. Ha a mi paradi- csom termesztésünkkel összehasonlítást teszünk, azt kell látnunk, hogy bolgár barátaink ebben jóval előttünk járnak. Egy friss statisztikai fölmérés szerint ugyanis nemcsak hogy 14—15 nappal előbb jelentkeznek a piacon, hanem egyhektárnyi területen két és félszer annyit termelnek mint mi. Őszibarackot 600 hektáron termesztenek, de három év múlva már 2200 hektárról szüretelhetik a kitűnő, ízes exportképes gyümölcsöt Szőlő 2500 hektáron található Blagoevgrád megyében.. Érdekes, hogy termésátlagaik e két gyümölcsből is jóval nagyobbak a mieinknél. A borszőlővel szemben a csemegét részesítik előnyben. Igazuk van. Egy hektár csemegeszőlőből (átlag 86,45 q) 864,5 dollár a bevétel, míg a borszőlőből egy hektárról csak (61,1 q) 444 dollárt termelhetnek ki. S hogy ez a népgazdaság számára mit hoz, könnyen megállapítható az alábbi adatból: Bulgária 1962- ben csemegeszőlő-termésének 68 százalékát (17 000 vagonra valót) exportálta! —- Iparunk még nem áll ilyen kedvező szinten — mondotta a későbbiekben a megyei tanács elnöke. — Megyénkben textil-, dohány-, fa- és elektromos készüléket gyártó ipar van. össztermelése tizenötmillió leva. Terveink azonban az ipar fejlesztését célozzák. Néhány év múltán megyénkben kétszeresére növeljük az ipar- termelését — Nálunk sok gondot okoz a lakáshiány. Önöknél mi a helyzet? ^ — Előbb talán az eredményekről néhány szót — hangzott a válasz. — Megyénkben az utóbbi évékben minden három családból kettő új házat épített. Vidéken nincs különösebb lakásgond. A vidéki lakosság saját erejéből sok házat épít. A hegyekből jóformán már mindenki lehúzódott a fejlődő falvakba. Négy-öt család összefogva maga égeti a téglát, kő és fa ugyancsak van elég. A városokban — itt Blagoevgrádban is — már nehezebb a helyzet. Blagoevgrádban az idén ötvenkét állami és százötven szövetkezeti lakást építettünk. Ámde ötszáz lakásra lenne szükség. Nagy gondunk a közművesítés fejlesztése. A felszabadulás előtt erre semmit sem adtak. A múlt mulasztásait pótolni kell, és ez sok pénzt elvisz. A magánépít- kezőket kölcsönökkel támogatjuk. Az építkezés költségeinek harminc százalékát kell előre kifizetniük, a többit pedig húsz év alatit törlesztik. Az elmúlt húsz évben sokat, fejlődött, változott Nagy Sándor földje. Amit Koszta Keremidcsijev,' a blagoevgrádi megye tanácselnöke nagy vonalakban elmondott, arról részletesen, aprólékosan, sok-sok élménnyel gazdagodva magunk is meggyőződtünk. De erről majd a következő leírásokban számolunk be. Kerkai László—Tímár Ede (Következik: Akik a szabadságunkért harcoltak.) Prof. Misálek Misálek csúnya, vézna kis emberke volt, szeplős, szemüveges. A szemüveg miatt valaki elkeresztelte profesz- szor Misáleknek, és az a hir járta még róla, hogy ő a »világ legcsúnyább katonája«. Egy délutáni foglalkozáson lövészteknőt ásott a szakasz normaidőre. — Feküdj! — vezényelt a hadnagy, s a szakaszvezetővel együtt szemlélni kezdte a jel-rosszul sikerült gödröket. Misálekhoz értek, A »világ legcsúnyább katonája-« nem hasalt, hanem kuporgott a formátlan üregben. — Lövészteknö ez magának?! — dörrent rá a hadnagy. — Jelentem nem! — válaszolt esetlenül prof. Misálek. — Ez lövészlavór. A sza-kszevezető — szerette különben ezt a csúnya, esetlen fiút — menteni próbálta a helyzetet. — No, jó, jó. De legközelebb aztán nehogy lövész- szappantartót ásson, Misálek! Somogyi Néplap Ajz, MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzíink meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár« Latinka Sándor utca %,
