Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-12 / 264. szám

Kedd, 1963. november 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Kedves Barátom? Egyik útitársam azt mondta, hogy Harkov — amelynek egymilliomodik polgára nemrég látta meg a napvilágot — olyan, mint Milánó. En semmilyen városhoz sem hasonlítottam. Talán azért, mert Harkovban nem annyira a terek, épületek, hanem azok az emberek ha­tottak rám legjobban, akik ebben a városban élnek. Annyi fiatalos erővel, optimizmussal, mint itt, eddig még sehol sem találkoztam. Erről első ízben a már világhírre szert tett, Lenin nevét viselő turbinagyárban győződ­tem meg. Ebben az üzemben jelenleg több hidro- és turbogenerátort gyártanak, mint Franciaországban és Angliában együttvéve. Amikor ezt meghallottam, azt gondoltam, hogy a harkovi gyár dolgozói, vezetői meg vannak elégedve önmagukkal. Hiszen ragyogó, teljesítmény ilyen gyárat létrehozni, fenntar­tani egy olyan városban, amelyet a háború alatt úgyszólván teljesen leromboltak a néme­tek. Ám csakhamar kiderült, hogy szó sincs önelégültségről. A turbinagyár dolgozói to­vább akarnak lépni, bátran kísérleteznek, újí­tanak; kisöprik, ami elavult. Együttműködnek a szocialista országokkal. Dolgoznak Magyar- országon, az NDK-ban és Csehszlovákiában vásárolt gépeken is. Óriási erő rejlik ebben az együttműködésben. Azt hiszem, senki sem tudja jobban ezt a gyár főmérnökénél, aki könnyed mosollyal mondta: »A turbinagyár­tásban hamarosan magunk mögé fogjuk uta­sítani Amerikát...« Hogy a harkoviak a jövőt tudatosan for­máló, fiatalos lendülettel alkotó emberek, azt utoljára nem sokkal a várostól való elbúcsú- zás előtt, a Vörös Zászló című lap szerkesztő­ségében tapasztaltam. Az újság munkatársai arról beszéltek, hogy igen nagy gondot fordí­tottak a dolgozók leveleire. Létrehoztak egy nyugdíjasokból álló társadalmi bizottságot, ez foglalkozik a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, panaszaival. A társadalmi bizottság elnöke az a nyugdíjas tábornok, aki... Előlépett egy alacsony, csupa mosoly, egész­séges öregember. Két háborút harcolt végig a levegőben (pilóta volt), többször megsebe­sült. Mint mondta, rendkívül örül megbíza­tásának. S hogy ez így volt, azt mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy az agg tábornok, a megfáradt öreg harcos idős fejjel elvégezte az újságíró-egyetemet is. Ifjú ez a város, barátom! Talán azért fiata­losak még az idős lakói is, mert ittak abból a forrásból, amelynek vizéről azt mondják, hogy megfiatalítja az embert? — kérdeztem, amikor magam is mégízleltem ezt a vizet Harkovban. Nem! A jövőbe vetett szilárd hit, az alkotás öröme, a nagyszerű cél az, ami hal­latlanul nagy tettek elérésére sarkallja a fia­talokat és öregeket egyaránt. És hogy ifjúnak, idősnek érdemes küzdeni a szebbért, a jobbért, azt Harkovban, a romokból újjáéledt gyönyö­rű városban az idő már igazolta. Szegedi Nándor Szemléltető játékfilmek kaposvári iskolások részére Sr4«kes kezdeményezést va­lósító tt meg a Kaposvári Vá­rosi Tanács Művelődésügyi Osztálya. Az általános iskolai tananyag szemléltetéseképpen nagy sikerű játékfilmeket mu­tatnak be a Vörös Csillag mo­ziban az iskolák érdekelt osz­tályai részére hetente egyszer. A VIII. osztályban zenetörté­netet is tanulnak. Ehhez az Er­kel, a történelem tantárgy ta­nácsköztársaság! részéhez pe­dig A 39-es dandár című filmet tekintették meg a város nyol­cadikos tanulói. A hetedike­sek tanulják Fazekas Mihály népszerű elbeszélő költemé­nyét, földrajzból pedig a föld­részekkel ismerkednek. Tan­anyagukhoz kitűnő szemlélte­tés a Ludas Matyi és az Afri­kai képeskönyv című film. A KRESZ-órák szemlélteté­sére mindkét tagozat részére levetítik a Mindenkit hazavár­nak című filmet. Az eddigi előadásokon egy-egy alkalom­mal öt-hatszáz általános isko­lás tekintette meg a szemlélte­tő játé'kfüméket. A Művelődésügyi Miniszté­rium igen hasznosnak tartja a kaposvári kezdeményezést, ■ s foglalkoznak a gondolattal, hogy a jövő tanévben országo­san is bevezetik ezt a mód­szert. Magyar hét a frankfurti rádióban Novemberben négytagú nyu­gatnémet rádióriporter-csoport érkezik a fővárosiba, hogy iro­dalmi műsorokat és helyszíni riportokat készítsen a mai Ma­gyarországról. A riportműsort 1964 januárjában magyar hét keretében sugározza majd a Frankfurt am Main-i rádió. A magyar héten egyenes adásban közvetítik a Magyar Állami Hangversenyzenekar egyik koncertjét, és átveszik a Ma­gyar Rádió déli zenei koktél­ját ist I — M3t csinál ott fönn a paj­tánkban? — Itt éjszakáztam. Bocsás­son, meg, eltévedtem, és nem tudtam, hol töltsem az éjsza­kát. Feleletem megtelte. Tátott szájjal bámult rám, aztán az idősebb megkérdezte: — Maga nyilván katona? — Nem — mondtam —, itt a közelben munkát akartam ke­resni. Tudtam, hogy ezt a magya­rázatot senki sem hiszi el, de mi mást felelhettem? Valami­képpen véget kellett vetnem ennek a kellemetlen jelenetnek, ezért megkérdeztem: — Megszárítkozhatnék talán maguknál? Nedvesek a ruháim, beleestem a Trisannába. Összesúgtak, aztán a fiú fel­szólított, hogy jöjjek a házba. Elkergette a gyerekeket, és az asszonyok is eltávoztak. Föl­vettem nedves ruháimat, vet­tem a batyumat, és lemásztam a létrán. A nagyapa és a fia­talember fogadott. Az egész ta­nya egyszerre kihaltnak lát­szott. A többiek talárt a csend­őrökért mentek? Vegyes érzelmekkel , követ­tem kettejüket a konyhába. A tűzhelyen már az ebéd Totyo­gott, a kiolvadt szalonna illa­ta megzavarta érzékeimet. A nagyapa széket folt alám. — Hát szóval — kezdte —, honnan jön? — Berlinből. A házunkat romba döntötte egy bomba. Azért keresek itt munkát — ide nem jönnek repülők. — És nem szöktünk meg? •Nem voltunk katonák? — Mi jut eszébe? — tértem ki kérdése elől. — Nem vol­tam katona — itt biztosan szük­ség van munkaerőre... — Lárifári! — szakított fél­be. — Maga Svájcba akar men­ni. Egy pillan(aflig hallgattam. Nem volt értelme, hogy ezek előtt az emberek előtt eltitkol­jam szándékomat. Ha ellensé­gesen éreznek velem szemben, elkérik az irataimat — és ak­kor egész hazugságépületem úgyis romba dől. — Megmondom hát maguk­nak az igazat — szóltam —, igen, Svájcba akarok menni. Szökevény vagyok. És most átadhatnak a határőröknek, és megkapják a fejpénzt. Egymásra néztek és moso­lyogtak. — Mi senki sem jelentünk fel — mondta a fiú. Fellélegzettem. A nagyapa megtömte pipáját. — Nem értem — dörmögte közben —, egyáltalán hogy ju­tottál el idáig. Még minket, idevalósiakat is megállítanak a határőrök. Itt ugyanig különle­ges igazolván,yra van szükség. — A hegyeken jöttem ke­resztül, a parasztok segítették. Talán egy kis szerencséim is volt köziben. — Kicsi? Nahát neked egy egész hátizsákra való szeren­csét kellett magaddal hoznod. Itt majdnem minden paraszt a határvédelem alkalmazottja, mi is. De mi még senkit sem csíptünk el, ügyi, Xavér? — Nem — mondta a fiú mo­solyogva —, mi nem csípünk el senkit, téged sem. — Köszönöm — mondtam —, nem is akarom magukat to­vább veszélybe sodorni. Ha még egy éjszakáit alhatnék a szénában, legalább addig, amíg a ruháim megszáradnak™ — Vidd őt a régi széna táro­lóba — fordult a nagyapa a fiúhoz — az tele van szénával, ott senki sem látja. Sok értel­me ugyan nincs, nem fog sike­rülni neki, idén senki nem jut át a határon. — Nekem sikerülni fog — biztosítottam —, csak száraz ruhám legyen. — A Trisanna mentén kell felmenned a Fimber patakig — mondta a fiú —■, onnan mér csak pár száz méter. Ha a Fim­ber pataknál állsz, egy kétpu­Csaknem tizenegyezer fiatal vesz reszt a KISZ pe itikai oktatásban Beszélgetés a KISZ-oktatásról Varga Sándorral, a KISZ megyei bizottságának ágit.-prop. titkárával A KISZ megyei bizottság oktatási terveiről beszélget­tünk Varga Sándorral, a So­mogy megyei KISZ-bizottsóg agit.-prop. titkárával. — Ezekben a napokban kez­dődik megyénkben a KISZ po­litikai oktatás — mondotta varga elvtárs. — A 21800 KISZ-fiatal közül csaknem ti­zenegyezren gyarapítják majd tudásukat a KISZ politikai ok­tatáson, a többiek más oktatá­si formákban vesznek részt. Hatezer középiskolás KISZ-fia- talunk van, öli a napi tanulás mellett eljárnak az ISZM-pró- bákra is. Állami oktatásban tavaly 4283 dolgozó KISZ-tag vett részt, s bár az idei jelent­kezésekről pontos adatunk még nincs, úgy tudjuk, hogy az ál­lami oktatásban részt vevők száma több a tavalyinál. So­kan jelentkeztek a szakmun­kásképző tanfolyamokra; csak­nem ezren a mezőgazdasági kérdések tanfolyamán, ezerti- zennégyen pedig a pártoktatás­ban képezik magukat: — Változik-e az oktatás rendszere? — Az oktatás jelenlegi rend­szere alapjában megfelelő, ám szükségessé vált az oktatási rendszer módosítása és korsze­rűsítése. Megszűnnek a KISZ politikai körök és a politikai olvas ómozgalom. Két új okta­tási formát vezetünk be »Tár­sadalmi alapismeretek« és »Me­zőgazdasági kérdések« címmel. Továbbra is marad a »Világ térképe előtt« kör és az ifjúsá­gi pártszerninájdum mint kö­tött oktatási forma. Kötetlen oktatásként ismét megindítjuk az ifjúsági akadémiák és film- szemináriumok előadássoroza­tait — Melyek a KISZ politi­kai oktatás legfontosabb ide­ológiai feladatai? — A politikai oktatás , köz­vetlenül és közvetve is a szo­cialista emberré válást segíti; megvalósítja a párt politiká­ját az ifjúság körében; választ ad lényeges elvi és ideológiai kérdésekre; megismerteti fia­taljainkat korunk alapvető kér­déseivel, a szocialista tábor egységének fontosságával, pár­tunk szövetségi politikájával, a népi, nemzeti egység erősítésé­nek kérdéseivel. A KISZ poli­tikai oktatás fontos feladata még, hogy fiataljainkat kom­munista erkölcsre, a munka szeretetére és a közösség meg­becsülésére nevelje. — Hogyan készítették elő az oktatási évet? — A szervezési intézkedése­ken kívül legfontosabb felada­tunk a propagandisták jó föl­készítése volt. Egyhetes propa- gaindista-tanfolyamot szervez­tünk Kaposváron. A járási bi­zottságok lelkiismeretesen fel­készültek a KISZ politikai ok­tatás lebonyolítására, szív­ügyüknek tekintik, hogy tanul­janak, művelődjenek a gond­jukra bízott fiatalok. A megyei és a járási oktatási bizottságok segítik majd az alapszervezete­ket. Felkerestük a pártalap- szervezeteket, s kértük, hogy a párttagok kísérjék figyelem­mel az oktatást, segítsék meg­oldani az esetleg felmerülő vi­tás kérdéseket. A községi ta­nácsoktól is kértük, karolják; fel a mozgalmat, támogassák az oktatást, biztosítsanak meg­felelő, fűtött helyiséget a fia­taloknak — mondotta Varga elvtárs. Nincs igaz®, mert i okozott bonyodalmat Szilágyi Mária panasza nyomán Kaposszerdahelyen Egy kaposszerdahelyi asz- szonynak, Szilágyi Máriának nem kerül haza a burgonyája. Hogy történhetett ez meg? Kit terhel a mulasztás, kié a fele­lősség? • Számtalan kérdés ve­tődik fel az emberben hallva ezt a panaszt. S aki csak eny- nyit tud, ennyit ismer, az hi­báztatja a szövetkezet vezetőit, személyeskedést, egyéni foosz- szút vél fölfedezni a tény mö­gött. Pedig nem egészen így van. Még a múlt hónap közepén, a vetés dandárjában történt az eset. Szilágyi Mária beteges asszony, ezért leánya, Horváth Magdolna szedte ki a burgo­nyát. Egy kissé később kezdte mint a töbhiek, mert a tsz épít­kezésénél a kőművesek mellett dolgozott. Mikor végzett a bur­gonyaszedéssel, csak az övé meg a közös néhány kupac ter­ménye volt a földöm, ahová ke­nyérgabona vetését tervezték. Ebben az időben már törték a kukoricát is, s hogy mielőbb szabaddá tegyék a területet, hordták azt is. A gyenge, sok gonddal küsz­ködő • termelőszövetkezetben a vezetőknek igen meg kel­lett fontolniuk, hogy a szállí­pú hegyet látsz. Olyan mint egy tevehát. Az a határ. De vi­gyázni kell, a bal púpban a határőrök megfigyelőállást épí­tettek a sziklába. Legjobb sö­tétben átmenni. — Széles a Fimber patak? — Mint a Trisaaana. A nagyapa fejét csóválta: — Nem fog sikerülni, nem jut át — jósolta ismét —, a Fimber völgyben figyelmezte­tés nélkül lőnek. És a határ­őrök mind sível járnak. Le­puffan tanak, mint egy nyulat! — Biztosan átjutok — mond­tam határozottan k—, most már több mint száz kilométert tet­tem meg jégen és havon. Ez az utolsó kiloínéter nem lehet rosszabb, mint ami mögöttem van, még ha kúszva kell is megtennem. Elszántságom semmi hatás­sal nem volt rájuk. — Én inkább visszafordul­nék, a határ le van zárva, nincs mit tenni. De ki-ki, ahogy akarja. Xavér, hozd ki neki a régi öltönyt, amelyik az istállóban lóg. Az száraz. A fiú kiment. — Csak egy régi rongy, de mindegy, milyen ruhában lő­nek le. — Ha sötét van, nem láthat­nak — válaszoltam. — Persze, persze, ha sötét vaui, semmit sem látni. Talán tóeszközöket — a'fogatokat — kihasználják, amennyire csak lehet. Veszteni való idő — épp­úgy mint most — akkor se volt. A szóban forgó nap dél­előttjén — ahogy Rácz János elnök és Tamás József brigád­vezető mondta —• négy fogatot a kukorica, kettőt pedig a még kint levő burgonya behordá- sára állítottak. Nehéz eldönte­ni, hogy kinek van igaza, és tulajdonképpen nen- is az a lényeg, hogy amikor először délelőtt odament a fogat, vég­zett-e már a burgonya szedé­sével Horváth Magdolna vagy sem. A szövetkezetben egybe­hangzóan azt állítják, még volt hátra a .munkából, ezért a bri­gádvezető megbeszélte a fiatal lánnyal, hogy ebben a nagy munkaidőben nem várhat a fo­gat, de délután elsőként az ő terményüket viszik be annál is inkább, mert éjszaka szántani fogják a burgonyatáblát. Hamarosan végzett a fiatal lány, aztán várt. Közben dél lett, a fO'gatosók etetni mentek. Éppen ott volt a brigádvezető, s időközben odaért Harsányi Ferenc agronómus és Simon Ferenc pártütkár is, ámikor kijött a burgonyaföldre Szilá­mégis szerencséd lesz. — Egy( csésze forró kávét töltött be, és egy karéj 'kenyeret vágott le. — Itt van, hogy legyen valami' a hasadban. Furcsa öreg, gondoltam. Ügy( alkar bátorítani, hogy állíhata-( tosan bajt jósol nekem. ( Xavér visszajött, és egy sok( helyütt foltozott munkaruhát, hozott magával. — Ezt felhúzod a szénatá-, rolóban, és ha megszárad, hol-( nap fölébe húzod a holmidat,, hiszen teljesen szétszakadt. , Megköszöntem, és mohón el­fogyasztottam a reggelit. A, nagypapa vállon veregetett. , — Tovább kell etetnem az, állatokat. Ha elkapnak, ne, mond meg, hogy nálunk voltál., — Kicsoszogott. , A takarmányházikóhoz veze-, tő úton elmondtam a fiúnak a, Hexenkopf hoz vezető Odüsz-, szeiámat. Kiderült, hogy két-, száz méterrel előbb fordultam, be. Xavér még egyszer *ponto-, san elmagyarázta útvonalamat;, az utat most már sötétben sem1 téveszthettem, el. A régi csűr tíz perc járásra, volt, egy szelíden lejtő hegyol­dalban. Tetejéig meg volt töm-i ve szénával. Xavér kezet fogott1 velem. , (Folytatjuk.) gyi Mária. Szavait, a jelenetei leírni nem lehet, csupán any­uját róla, hogy durva hang­nemben megtámadta a brigád- vezetőt, miért várakoztatja a lányát, miért nem szállíttatta el a burgonyát, és hogy most már nem is kell, vigye, aki akarja... Kiss István fogatos hiába ment oda, nem engedte felrakni a terményt. Másnap reggel az elnök ismét odairá- njátotta a fogatot, de az asz- szony a felrakodás helyett a zsákokban levő burgonyát ki­borította, így a szövetkezet kénytelen volt bevinni a kö­zösbe az: asszony részét is. Ennjá minden húzódik meg az egyszerűnek látszó panasz mögött.. Szilágyi Mária úgy mondta, azért nem vitte el a burgonyát, mert megcsípte a dér, és nem tartósítható. Nem egészen fedheti ez a valóságot,- hiszen akkor még a közösé is kint volt, s nem valószínű, hogy Szilágjá Mária burgonyá­ját leprizmázták volna a töb­bivel egjáitt, ha egészségtelen-. Az asszony nem jelentkezett á részéért, a szövetkezetben meg leföldeltók a terményt, Ipv járandóságát az apró •krumpli kivételével csak a ta­passzal kaphatja majd meg.- I Személyes ellentétről nem be­szélhetünk, hiszen a szövetke­zetnek abban az időben az volt a legfőbb érdeke, hogy mielőbb lelvethesse a gabonát ezen a ( táblán is. 1 Ez a — valljuk meg, nem túl­ságosan nagy horderejű — eset I mégis elgondolkodtató. Hiszen (egy ember sértve érzi magát — pedig nincs igaza. Egy sor bo­nyodalom, vita származott az (ügyből. Pedig nem történt más, •csak néhány órával később ment egy fogat. Természetesen (az lett volna a helyes, ha az • utolsó szem fölszedésekor már 1 takodhatnak, szállíthatnak is. De emberek vagyunk, és meg (kell érteni, hogy ilyen nagy • munkaidőben kisebb elcsúszá­sok, apró-cseprő zökkenők elő­fordulhatnak. S nemcsak -meg- I értésre, hanem türelemre is •szükség van, egymás és a kö­zös «ondjainak méltányolására! (Ha ez pö— hiányzik, akkor • Szilágyi Mária burgonyája is •otthon volna éppúgy, mint a többieké. Vörös Márta t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom