Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-07 / 261. szám
Csütörtök, 1963. november T. 7 SOMOGYI NÉPLAP KENDE SÁNDOR; Az esztergomi vár A N em szeretem Elzáit. Talán, más fiú se szereti a nővérét. Elza ráadásul beteg, mindig beteg Ma kirándultunk, együtt az egész osztály, évvégi túra, reggeltől estig a hegyet másztuk. Ügy elfáradtam, hogy mire hazaértem, mór a vacsora se kellett. Sötétben lehámytam a székre a ruháimat, és bedőltem az ágyba. Anyám egy perc múlva utánam jött, felkattintotta a villanyt, és jeges szóval kiporan- csöLt a takaró alól: — Azonnal rakd rendbe a holmidat, egy-kettő! Tehát még most is ez a legfontosabb! Mint minden este: — előkészíteni a ruhámat, készenlétbe helyezni, hogy ha kell, ha Elza éjjel rosszul lenne: hirtelen, pillanatok alatt magamra kaphassam, és azonnal indulni tudjak az orvosért Elza! — A cipőm fűzőjét is gondosan meg kell oldanom minden este; nem rúghatom csak úgy le, nehogy egy félpercet veszítsek éjjel, ha esetleg bele keltene ugranám. — Elza.! Anyám minden este, most te, az ágyam fejénél állva megvárta, amíg.;. a fene egye meg az ilyen lefekvést! — amíg (ahogy mondani szokta:) rendbe rakom a holmimat. Ellenőrizte a cipőfűzőmet, aztán elfordult: — Lefekhetsz, — mondta szigorúan, leoltotta a villanyt, és kiment Pontosan nem is tudom, mi a baja Elzának. Tulajdonképpen sajnálnivaló, milyen makacsul próbálja testi hibáit takargatni. A háta a balvállánál például — nem mondom, hogy púpos — de a ruha nyakát, a blúz gallérját furcsán elhúzza. Elza tehát valami kötött kendőt selyem holmit, sálat koppét terít magára, s úgy hordja, minha csak hanyagul kapta volna föl, szeles nemtörődöm módon, valójában azonban kínosan vigyáz, s a legakaratosabb kánikulában se veti le, nem, még tánc közben sem, pedig mind- untalanul oda kell kapnia, hogy nem csúszott-e le a kendő. ..? Ezt én sehogyse értem: — hát Tibor nem vette még észre? És Elza nem hagyja el magát, mint más beteg ember nem is látszik szomorúnak vagy vigasztalannak, hanem komoly fáradsággal, szinte eszelős rendszerrel ápolja magát. Mindig pontosan kifesti az arcát meghúzza a szemöldökét, s hetenként kétszer beül a fodrászhoz, pedig a forró szárítóbúra miatt aztán egész éjjel rázza a köhögés, én meg szaladhatok az orvosért De reggel újra kezdi. És nem gubózik be négy fal közé, mindig van programja, s ha Ilus, a barátnője tíz óráig nem jelentkezik, akkor már megy is eléje vékony nyári ruhában, bő kendővel a vállán, könnyű kis selyemtáskával a kezében. Beülnek a cukrászdába, — sokan forgolódnak itt, s leplezetlenül megnézik a lányokat, hiszen Ilus nagyon csinos és kacérul feszes a ruhája, Elzának fjedig az arca és a feme talán érdekes is, de ők aBg néznek vissza a fiúkra, Nem értettem. De ez az erős, annyi a mesélnivalójuk nap nagy ember úgy rázkódott, mint nap mindig. Elza halkan hogy feflkiáltottam: — vékony szájaszéle finoman — Menjen az orvosért! remeg — felolvassa Ilusnak Ettől magához tért Fejével Tibor szerelmeslevelét (mert zavartan biccentett, körülné- Titoortól minden reggel érke- zett, kitört a járda szélére, és zik levél, akar találkoztak elő- felágaskodva, két kézzel ha- ző este, akár nem; pontosan donázva kiáltozott taxiért három oldal írás, szép fehér En anyámért futottam, borítékban). Elza nagyon vé- Nem találtam. Olyan fáradt komy és nagyon tiszta ujjai voltam már, majd felbuktam reszketnek, a levélpapír zizeg a lépcsőn. Nem mertem mind- a kezeben, s közben pállana- járt Leültem az tönként odákap a ruha valla- utcán ^ Arra riadtam, hoz, aztán a haján igazítja meg a fodrot, vagy a selyem- táskáját húzza közelebb: nincs 8 nyugta, szaggatott fél mozdulatai állandóan vibrálnak, Ilus pedig figyelmesen hall^Azt^mSSik ami a lehogy körülállnak: — miért bőMegínt futottam. B iztosan sok idő telt el. Amikor hazaértem, már az előszobában vélben volt. Egészen délig tárgyalják. Mondom: ez minden nap így megy; otthon van. Az ajtó különben nyitva volt, s láttam, hogy Hza az ágyban fekszik. Az orvos már elment. Anyám lé- De tegnapelőtt baj történt. be a konyhába Meg se A nyu még nem volt ott- aU] aimnt észrevett,, ■ a mahon, amikor hazaértem. szonal tóttal volt- - ......... nekem: — Tégy oda vizet melegedni! Ez a szigorú, mindig csak utasítani tudó hang megkeményített, mint akit eviokélés hon, amikor hazaértem. Gyanús csend ült a lakásban. Pedig Elza megjött már, tudtam, hogy ilyenkor mindig otthon szokott lenni. Megijedtem, féltem, nem nyinyitottam be mindjárt, hanem után ?artra Nyugodtan az előszobafalnak dőlve fü- « grúzon figyeltem; hallat- leltem, vártam, hátha történik “ft valami. Minha vinnyogásféle, nyüszítő kis hangot halottam volna, — most néztem be a szobába. Elza hanyatt feküdt a fölElza az oldalára fordult, kinyúlt a takaró alól anya kezéért és magához vonta. — Meg akart csókolni.: s — nyöszörögte panaszosan —, aztán megcsókolt... Nem akardön. úgy lélegzett, rövideket, köhögése. Utána sokáig hallgatott. mélyen, kapkodom, hogy a válla is folyton megemelkedett. Olyan nehéz volt, nem tudtam mindjárt az ágyhoz vonszolni, — belekapaszkodott a szőnyegbe, nem hagyta magát. — Mondta, hogy szeret, kétszer is mondta, háromszor is. ; ; — sírdogált Elza megint. — Miért mondja?! Nem igaz, És sírt, hang nélkül sirt, mint ba százszor mondja is! Hát a némák. milyen vagyok én...?! Szeret? Szorongva, gyáván ültem Csúfol csak! Idejön, először mellette a földön, — mit esi- talál alkalmat és, és... persze, náljak vele? Kérleltem, dühös mert azt képzeli, hogy én... voltam rá, fenyegettem is, az- hogy én nyaljam meg a tíz tán a karját dörzsöltem meg ujjamat, ha egyáltalán szóba- a homlokát, de nem tudtam áll velem valaki...! Erezzem elhozta az ágyig. Tehetetlensé- kegynek.:. Mert azt képzeli, gemben jobban sírtam már, hogy az ilyen.., az ilyen, mant mint ő, féltem, hogy ha meg- • - • én..; ha véletlen akad va- jön anya... és így talál, hogy altkor menten elveszíti a nem csináltam Elzával sem- fejét.;. az ilyennel gyorsan mit...! megy, az ilyennel könnyű, nem Ellöktem a kezét, gyűlölet- úgy, mint azokkal, akiket kötél néztem rá, otthagytam, rülsereglenek az udvariak, nyitva maradt az ajtó, bőgve aMk válogathatnak..,. Ugye azt rohantam le a lépcsőn. képzeli, hogy... Futottam az utcán is, de minduntalanul nekiütköztem a járókelőknek, félrelöktek, és hallottam, hogy valaki törtet utánam, nagyokat csattog a talpa, mindjárt utolér, már a nevemet kiáltja. \ Tibor volt. A vállamat kap- ta el, megállított. — Mi történt?! Hová rohansz? Kitéptem magam, de utánam nyúlt, elért, visszatartott. Most vettem észre, milyen feldúlt az arca. Kalapja a kezében, nyakkendője vitorlásán kilibbent a kabát alól. Ügy fogott, mint egy rabot. A futástól erősen fújtattunk. Riadt szeme az enyémet kereste. — Elza— ennyit kérde- zett csak. — Elza...?! — Engedjen! — akartam menekülni. — Miért nem beszélsz?! Hallod?! Félelem, ijedtség, düh fojtogatott, s nem tudtam, nem is akartam mondani semmit. Megpróbáltam elfordulni. — Ó én... én... — szakadt fel belőle a kétségbeesés. Most elfuthattam volna, mert elengedte a karom: két kézzel, tenyérrel csapkodta a homlokát: — Hát nem akartam én, hogy. .| Dehogyis akartam! Anya Vissza akarta fektetni rendesen a párnára, de ő feltartotta a fejét, erőszakkal beszélni próbált, de olyan gyenge volt, alig lehetett hallani: — Szeret...? Miért hazudik így? Hiszen látja, hogy milyen vagyok...! Ha Húsnak mondaná ezt! Nézze meg őt! De én...? Csúfolni akar...? Miért.;.? Olyan törötten, olyan vissza nem tarthatóan zuhogott fel belőle a sírás, — előreborult a paplanjára; lecsúszott válláról a kendő, s meg se igazitotta, pedig a hátánál balfelé a blúz teljesen elállt, egész testében rázkódott. r“l ajnalban orvosért kellett futnom. Az eset nehezebb volt, mint máskor: Elza ezen a reggelen nem kelt fel, nem indulhatott Hús elé. De furcsamód Hús se jött Később újra orvosságért küldtek. Visszafelé kerültem egyet, és benéztem a cukrászdába. A középen, a szokott asztalnál, ott ült Ilus. Tiborral ült! Ok ketten! Máris! Ahogy Elza tegnap délután mondta. Hát ezért keU nekem a gyógyszertárba futkározni! Olyan vörös düh rántott meg, hogy felemelt karral nekik rontottam, az orvosságosüve- get akartam az arcukba vágni. De az utolsó szavait meghallottam Tibornak: — Ha kibékít Elzával... — és nem ütöttem. Ilus körülbelül ilyesmit mondott neki: — Segítek. Aztán értetlenül rám meredtek, aki reszketve torpantam meg az asztaluknál. Hazafelé Tibor a vállamra tette erős kezét: — Látod, öcskös, így van ez. Nem értettem, miért mondja, de bizalmas mosolya olyan jól esett... talán beavat... ? Buzgóh rábólintottam: — Ühüm. — Nagyon haragszik? — kérdezte. — Sokat sír — válaszoltam. Keserűen ingatta a fejét. (Szlovák György rajza) TASNÄDI VARGA ÉVA: NOVEMBER 7 Ezer új hajtás nőtt fel, ezer tekergő inda fonja most át a fákat növekvő, új erővel. Udvara van a holdnak zizzenve él az erdő, gyökerek hús tövében nyugosznak lent a holtak. Sok év múlt el azóta, hogy innen elindultak, s fiatal szívük sajgott a rab világnak kínján. A géppisztolyok tára földbe süppedve hallgat, s tücsökzenén keresztül intenek hallgatásra. Régóta zárt szemekkel néznek át a homályon, és azt mondják: — Ki most élsúi te tudod, mi a reggel, te tudod, mi az élet, mi az, hogy hazatérni, nyugodtan ágyba térni.., Ezt a világot védd meg! *— Ezt az életet óvjad! — A békesség vigyázzon! 9 tdvább hallgat az erdő, s udvara van a holdnak DARÁZS ENDRE: NO VEMBER Sokaknak csúzt, enyhe náthát hoznak A behussanó novemberek. Ablakukat jól kilincsre zárják S üvegén puha eső pereg. — Morgolódva elkezdik a fűtést S az újságot olvasatlanul Pillanatnyi fáklyává csavarják És a kályha nyűglődve begyül — Mi megszoktuk, hogy a kormos felhők, Akár üveg, mind átlátszanak S megérezzük a ködökön át is, Mint melegít bajtársunk, a Nap — A mi kályhánk sokszor begyújtatlan, Mert éjjel, hogy hazatérhetünk, De annyi szempár figyel merőn ránk S ez máglyáknál többet ad nekünk — Még annyi baj szirénáz a ködben, De torpasztja soruk a tilos: Az őszön is átvilágít szívünk S jelzőfényes erős mélypiros. őrá nem voltam most dühös, — Nem hisz, nem, nem. hanem szerettem volna valami Mert a lányok azt képzelik, igazán okosat mondani, na- olyan szerelem van csak, ami- gyon vigyáztam a szavaimra: lyeneket a »nagy« filmekben — Nem hisz; folyton azt látni, hajtja, hogy nem is tud. Ez Nagyon szomorúan mondta, a baj... egészen fátyolos hangon, alig Ügy éreztem, hogy most mellette növök férfivá. E lza reszkető ujjai ügyesen, gyakorlott mozdulatokkal, gyorsan tépték fel az orvosságosüveg csomagolását, — Jön... — súgtam neki közben. Szája előtt megállt a keze, — és bekapta volna a pirulákat, rám nézett, most egészen száraz volt a szeme. Nyújtottam neki a vizespoharat, un- és bólogattam, hogy megértse. — Jön ... Eltolta a kezem, nem vette be a gyógyszert, és durcásan rázta a fejét. — Minek? — Tudod. Azért. — Nem igaz. — De. De igaz. Egy pillanatig gondolkoztam, és megint súgtam: — Nekem mondta. A rcán itt-ott elsimultak a ráncok, s a párnáját elgondolkozva végigsimogatta. Kihúztam magam, hogy mélyebb hangon, nagyobb nyomatékkai szólhassak: — Férfiak egymásnak nem hazudunk. Láttam, hogy mosolyogni kezd. Lehajoltam hozzá, lovagia- san megigazítottam vállán a kendőt, s hogy így tettem: én is mosolyogni tudtam végre.
