Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-07 / 261. szám
Csütörtök, 1963. november 7. 3 SOMOGYI N'Yn.IY Németh Ferenc elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulóján eredményes munkássága elismeréseként a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta Németh Ferenc élv- társnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottsága első titkárának. A kitüntetést az Országház kupolatermében Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át tegnap ünnepélyesen Németh Ferenc elvtársnak. Kitüntetéseket, jutalmakat adtak át a megyei pártbizottságon A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából Németh Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára több eredményes munkát végző pártmunkásnak nyújtotta át a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa által adományozott kitüntetéseket. A kitüntetések átadásánál jelen voltak: Illés Dezső és dr. Nagy Lajos elvtársak, a megyei pártbizottság titkárai. Szocialista Munkáért Érdemérmet kapott Dombóvári László elvtárs, a megyei párt- bizottság párt- és tömegszervezeteik osztályának vezetője; Gajdos László elvtárs, a Fonyód! Járási Pártbizottság titkára és Müller László elvtárs, a városi párt-vb tagja, a Kaposvári Ruhaüzem igazgatója. .Munka Érdemérem kitüntetést kapott Deák Lajos elvtárs, a göllei termelőszövetkezet függetlenített párttitkára; dr. Katona Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkárságának vezetője és Szimcsák Istvánná elvtárs, a Siófoki Járási Pártbizottság instruktora. Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntették ki továbbá Perbiró Adóm elvtársat, a Barcsi Járási Pártbizottság Revíziós Bizottságának elnökét, valamint Munka Érdeméremmel Trovencsák Gyula elvtársat, a Nagyatádi Konzervgyár párttitkárát. A két elvtárs a kitüntetést Budapesten vette át. Németh Ferenc elvtárs tárgyjutalmakat adott át több a pártapparátusban tíz éve dolgozó elvtársinak, hatan pedig jubileumi díjat kaptak a 25 éves munkában eltöltött idejük után. Németh elvtárs a megyei pártbizottság nevében boldogságot, egészséget kívánt az ünnepelt elvtársaknak. A kitüntetettek nevében Müller László elvtárs mondott köszönetét a pártnak és a kormánynak. Szakszervezeti munkatársakat és aktívákat jutalmaztak meg Egész napos értekezletet tartottak kedden a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának székházában. A tanácskozáson Szőke Pálnak, az SZMT vezető titkárának beszámolója alapján megvitatták a szak- szervezetek idei munkáját. Részt vett a tanácskozáson Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára, a SZOT elnökségének tagja; Dombóvári László, a megyei párt-vb tagja, az MB párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője is. A munkaértekezlet második részében az SZMT megyei elnöksége megjutalmazta a szakszervezeti munkában kitűnt aktívákat és az apparátus tagjait. Igen sok idős társadalmi aktíva kapott pénz-, illetve tárgyjutalmat. Az apparátusban dolgozók közül többen kaplak fizetésemelést, illetve előbbre so-1 rolást. A jutalmakat Suri Sándor, az SZMT titkára adta éx az arra érdemeseknek. Kitüntették a megye legjobb KISZ-aktíváit Szerda délelőtt a megyed KISZ- bizottságon kitüntették, illetve megjutalmazták azt az ötven fiatalt, aki a legaktívabban dobozott a KlSZ-alapszervezetekben és az úttörőmozgalomban. A megjelenteket Tóth János, a megyei KISZ- bizottság titkára üdvözölte, majd a KISZ-munka időszerű kérdéseiről beszélt. A Somogy megyei KISZ-bizottság első titkára, Tóth János tegnap Budapesten a Fiatal Művészek Klubjában vette át Puiai Árpádtól, a KISZ központi bizottságának első titkárától a Szocialista Munkáért Érdemérmet. Varga Gyula kapós kérész túri KISZ-titkámak és Csapó Sándor megyei úttörőtitkámak a megyei KISZ-bizottságon nyújtották át a KISZ Érdemérmet. Kilencen ^Kiváló úttörővezető« jelvényt, kilencen pedig aranykoszorús KISZ-jelvényt és dicsérő oklevelet kaptak. Harminc fiatalt értékes tárgyjutalomban részesített a KISZ megyei bizottsága. (15) Az egyik udvaron egy öregasszony ment keresztül, hátán rőzsenyalábbal. A három paraszttanya közül ez volt a legszegényesebb. A rőzsenyalálbot letette a házajtó előtt, és térdén el-tördelte a fáit. Senki sem segített neki, ezért úgy gondoltam, hogy egyedül van. Határozatlanul elindultam felé, és köszöntem. Ijedten rezzent föl. — Jesszusom, maga meg hogy kerül ide? — Eltévedtem a hegyekben, néni kém. Megmelegedhetem magánál egy kicsit? Az asszony kinyitotta a házajtót, és betessékelt. Követtem ott a konyhába. — Hiszen teljesen elszag- gatta az ujjasát — mondta fejcsóválva —, hova akar menni? — Munkát akart»« itt ke— Munka van itt sok — mondta —, a fiatal legények mind a háborúban vannak. Csak az én fiam nem, neki nem kell háborúba mennie, neki jó. • — Nem katona? — kérdeztem gyanakodva. — A rendőrségnél van? Az asszony boldogan félnevetett — Nem, Svájcban van, mér harminckilenc óta. Fluelenbe házasodott, a Vierwaldstädti- tónál. írt nekem, hogy jól megy sora. A háború után újra hazajön. Megkönnyebbülve lélegeztem fel. — A svájci határ nyilván nagyon közel van? — Persze, innen három órányira, Finstermünznél húzódik. Nem akar egy kis meleg te jeti a házak gomba módra... D epülőgéprót és a kör■* *■ nyék magas házainak tetejéről, ablakaiból felemelő látvány Kaposváron a Marx Károly utcai szövetkezeti lakótelep. A házak sokféle színe kellemes a szemnek. Esténként, amikor egymás után gyűl ki a lakásokban a villany, lépnek működésbe a televíziók, rádiók, valóságos kis város él, szórakozik, tanul a falak között .., ... IJ űvös szél fúj, s jólesik a kellemes meleg, ami Tóth József cukorgyári munkás lakásában fogad. A házigazda olvasgat, tizeinkét éves kislánya, Ágika pedig vasal, a háziasszony teendőit végzi, mert Tóthné dolgozik. — Mit jelen/t hármuknak az új lakás? — Közelebb kerültünk az élethez ... Azelőtt a Róma-he- gyen laktunk albérletben. 400 forintot fizettünk havonta Bár ketten kerestünk, mégis nagy teller volt ez. Azért mondtunk le jóformán minden szórakozásiról, s gyűjtöttünk 1957 óta, hogy saját otthonunk legyen ... A berendezés még egyszerű. De már elhatározták, hogy kicserélik. A forintok szaporodnak, egy-két év még, s az új lakásba új bútor isjkerüL * * * ]V agy szemét tágra nyitja, 11 úgy nézi csodálkozva a késő este betoppanó idegeneket Csobod Péterke, a szövetkezeti lakótelep első újszülötte, aki ez év januárjában látta meg a napvilágot — Fiatal házasok vagyunk, de mielőtt megesküdtünk, már erre gyűjtögettünk. Minden hónapban félretettük keresetünkből, amit csak lehetett, s számolgattuk, mikor lesz annyi pénzünk, hogy belevághatunk egy szövetkezeti lakás építésébe. Férjem még a motorját Németh Lajos titkár elszámoltatja Zsohár Józsefné házfelügyelő*. is eladta;:: És sikerült. Jó érzés az embernek a sajátjában lakni — mondja a kedves fiatalasszony. jVI érneth Lajos a szövet* ’ kezeld igazgatóság titkára. Akár reggel, akár este megy hozzá valaki, mindig találni nála panaszost vagy kérelmezőt. — Bár nem ez a feladatom, de meg kell hallgatni az embereket, kívánságaikat pedig továbbítani kell. — Mi egy ilyen titkár teendője? — Van éppen elég. A lakbérről elszámoltatni a házfelügyelőket, intézni az ő fizetésüket, SZTK-jukat, a vizet, a Az »ÜJ élet- lakótelep. Tóth József olvasgat, kislánya, Agika vasal. megöleltem ha Legszívesebben volna. — örömmel, nénikám, van feleslege. Egy tálba öntötte a tejet. — A jó Isten tudja, miért hagyta meg nekem a tehenet — mondta reszketős hangon. A konyhaszekrényből elővett egy nagy, fehér vászonzsákot. Tele volt pirított kenyérdarab- kákkaL — Ez a téli készletünk. Nagyon nehezen rágok, így a fehérkenyeret mindig tejbe mártom. — Kivett egy marókkal, és a tálba tette. —■ Egyen csak, Mik, ha az ember gyomra üres. A tej langyos volt. Soha életemben reggeli jobban nem ízlett. Az anyóka figyelt. Szó nélkül töltötte meg másodszor is a tálat — Nagyon éhes? — Igen — mondtam. A tej maradékát is tálamba öntötte, és még egyszer megkínált ítéli készletéből. Aztán egy kamrába ment és egy inggel tért vissza. — Elszakadtak a ruhái, de én csak ezt az inget adhatom. Jó lesz magának, a fiamé. Nem fogja rosszallani, hogy egy szegénynek ajándékozom. Olyan rettenetes, hogy manapság annyi fiatalembernek kell meghalnia. — — Köszönöm, nénikém, köszönöm. — Elvettem az in- Set, és a hátizsákba dugtam. Aztán felálltam, és homlokon csókoltam az öregasszonyt. Fáradt ezer kis ránccal szabdalt arca felderült, mintha saját fia adita volna szeretetének ezt a tanújelét Az ajtó kinyüt egy negyvenöt év körüli férfi lépett be. — A vöm — mutatta be a belépőt az öregasszony. A férfi köszönt és megnézett. — A fiatalember eltévedt, egészen ki van éhezve. — Hm, eltévedt? De mégis \ szerencséje volt — Miért? — kérdeztem. — Üljön csak le egy pillanatra. Elfoglaltam előbbi helyemet, s ő leült velem szemben. Az anyóka kiment. — Maga Svájcba igyekszik. — Olyan határozottan mondta, hogy nem mertem ellentmondani. — Ez itt veszélyes — folytatta —, a szomszédaim a határőrség szolgálatában állnak. Ha ott kopogtat vége van! Látta valaki? — Nem, nem hiszem. — Tudja merre kell mennie? — Nem pontosan, de hallottam, hogy a határ nincs már messze. Finstermünznél kell lennie. — Igen, de ott nem jut át Akkor ugyanúgy vasúton is megpróbálhatná. A paznauni völgyön keresztül kell mennie, ez kerülő, de biztosabb. Várjon csak... villanyt a bankrészleteket, utánajárni, hogy a garanciális javítások idejében elkészüljenek. Most megyek a köztiszía- szági hivatalhoz kérni, hogy hetenként ne kétszer, hanem többször szállítsák el a hulladékot s hogy állítsanak fel néhány szeméttárolót. Bizony van teendője bőségesen, erről mi is meggyőződtünk. Néhány lépcsőházban rossz a világítás, a házak környéke rendezetlen, sok az udvar képét rontó szeméthalom, építkezési maradvány. De a tavaszra mindez eltűnik: társadalmi munkával rendezik az udvart, virágoskertet létesítenek. • » • r rdemes följegyezni azt ^ is, amit az egyik házfelügyelő, Zsohár Józsefné a lakókról mond. — Mások itt az emberek ... — Miből állapítja meg ezt? — Abból, ahogyan élnek, s ahogyan becsülik az épületeket Látni, hogy sajátjuknak tekintik, óvják, védik őket. Nem a házfelügyelőnek kell nevelnie a gyerekeket arra, hogy ne (Folytatjukj Kik ezek az idegenek? — néz ránk csodálkozva Csobod Péterke. hordják be a sarat a lépcsőházba, ne karcolják össze a falat. A szülők teszik ezt, hiszen a ház sajátjuk, * » * C amíg ezt hallgatom, eszembe jut az a beszélgetés, melyet Nádor Géza elvtárssal, az OTP megyei igazgatójával a napokban folytattam. — 1961-ben kezdődött el a szövetkezeti lakásépítési mozgalom megyénkben, s ma egyre többen kapcsolódnak P- — mondta. — Jelenleg három- százötven-négyszáz igénylő van, akik így szeretnének lakáshoz jutni. így épülhetett fel a Tóth Lajos közben harminckét lakás; a Marx Károly utcában most fejezik be a kilencedik épülettömböt, ezekben összesen 136 lakás van A Szántó Imre utcában egy huszonhat lakásos szövetkezeti ház épül. Az emberek rájöttek, .'rdemes így építkezni. Megtakarított forintjaikhoz jelen lekeny összeggel járul/hozzá az állam.- A kölcsönt harminc év alaltt kamatmentesen fizethetik visz- sza, s lakásuk huszonöt évig adómentes. Uazafelé tartunk a Marx Károly utcai szövetkezeti lakótelepről. Néhány lakásban még fent vannak. Szól a rádiót kiszűrődik a televízió kékes fénye. Egyik szoba nyitott ablalcán önfeledt gyermek- kacagás hallatszik ki. Boldog emberek Iáknak itt. Nemhiába adták lakószövetkezetüknek ezt a nevet: »tfj élet.-’ Szalai László
