Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-05 / 259. szám
Kedd, 1963. november 5. 3 somogyi »ß Csak összefogással végezhetnek el mindent Hedrehelyen Az új elnök munkaszervezési gondjairól A KRUMPLIFÖLDÖN JÖN- MEGY, intézkedik, irányít. Délelőtt még maga ült a gépen. Szállított. Most már Rózán Ernő magtáros vezeti a traktort, burgonyát forgat. Asszonyok szorgoskodnak, burgonyával telt vontatók indulnak a tábláról, s a túlsó szélen már javában szánt a traktor ... Fiatal, nyílt tekintetű, megfontolt szavú ember Nagy Sándor. Nem olyan régen még traktoros volt a hedrehelyi szövetkezetben, s október közepe óta ő az elnök. Nem lepődöm meg, amikor ez a második mondata: — Tudtam, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire nehéz, arra nem számítottam. Eszembe jut, hogy egy fél árával előbb Váradi Lajos könyvelő azt mondta az irodában: »Hedrehelyen ötvenkilenc óta ő az ötödik elnök. Eléggé el van rontva itt már minden.-» És most azt hallom Nagy Sándortól: — A legnagyobb hiba, hogy éveken át becsapták ennek a falunak a népét, sohasem kapta meg, amit ígértek neki,.. A bizalmat helyreállítani, bitet önteni az emberekbe — igen nehéz feladat. S ő akkor vette át ennek a szétzilált szövetkezetnek a vezetését, amikor a legnagyobb, a legfontosabb őszi munkának, a vetésnek a közepén voltak. VEZET ÉSVALTOZÁSKOR —■ érthetően — az emberek mindig várnak valami jobbat. A kérések, a problémák özöne zúdult az új elnök nyakába. Sok tagjának tartozik a szövetkezet szánkóárral, istállóbérlettel, s ki győzné felsorolni, még mivel! A télen kitermelt fát — jogos volt ez a követelés is — haza kellett most hordani, a kombájnszalma Lakásépítés Szófiában A bolgár fővárosban néhány év óta rendkívül nagy lendülettel folyik a lakásépítés. Az idén 5680 lakást adnak át. A jövő évben befejezik a lakónegyedekben elkezdett összes építkezést, és 1380 új lakás építését kezdik meg Az eddiginél jóval nagyobb méretekben fognak alkalmazni nagy paneleket A következő években tovább gyorsítják az építkezést, és 1966-ban már 9100 lakást fognak átadni Egyidejűleg számos új középület épül, parkosítanak, bevezetik a neonvilágítást negy ven százaléka kint volt, nagy részben még szanaszéjjel a táblákon. S mindennek tetejében szorított az időszerű munka, sürgetett a takarítás. Ezek a tények csak jelzései annak, hogy ... ri traktoros mivel találta magát szemben, amikor az őszinte tanácskozások után úgy döntött a falu népe, hogy az ő kezébe helyezi az irányítást. Lábával egy rögöt morzsol szét, miközben a sablonosnak ható, de a vezető hivatását jelentő szavakat mondja: — Legfontosabb feladatomnak tartottam és tartom: megkeresni az emberekhez vezető utat. • k ' És ezért kezdte ezt úgy, hogy négy részre osztotta a falut a vezetők között, s esténként minden házhoz ellátogattak. Bármennyire terhes és nehéz volt is a napi munka, sokszor éjfélig is eltartottak a családlátogatások. Megbeszélték a problémákat, és azt is, hogy mi a teendő.;. AZ EMBERI KAPCSOLATOK ALAKULÁSÁT a könyvelés nem tudja kimutatni. Tény, hogy Hedrehelyen nem is olyan régen még azt hajtogatták: »Novemberben sem vetünk el.« MosJ azonban már földben van kenyérgabonájuk. Hogy hogyan csinálták? — Megbeszéltük például, hogy vasárnap délutám úgy adunk fogatot a háztájiba, ha délelőtt lehordják, letakarítják a répát. Egy kivételével mindenki megértette ezt. Így vethettük el a répaföldet... Akadnak bizony olyanok, akik húzódoznak a közös munkától. Most leginkább ők nehezítik a helyzetet. Rózán János például két hete vállalta, hogy állandó kocsis lesz. Aztán hazahordta, amit kellett, beszántotta szőlejét, mindent elrendezett a háztájiban, a közösben pedig mindössze talán hét-nyolc napot dolgozott, és njost ott akarja hagyni a fogatot. — Nem mondunk le róla — hangsúlyozza az elnök —, beszélünk még vele. És azokkal az asszonyokkal is, akik kereken megtagadták a munkát. Igen, szükség van most minden erőre. Itt a betakarítás, az őszi mélyszántás; azért, hogy Hedrehelyen jövőre* jobbra forduljon a helyzet, már most kell dolgozni. Hallgatom az elnököt, és úgy érzem, őszintén, felelősség- teljesen aggódik az Üj Tavasz sorsáért. A hibák következményeit annak idején saját bőrén tapasztalta mint tag, s ahogy abban az időben ők fölvetették a vezetők felelősségét, tudja, hogy ez mosj; ráhárul. Volt ! már sok elnök, és végül szinte egyik sem tudott szembenézni a tagsággal... Még nem tudott maga helyett traktorost állítani, azért is ült délelőtt ő a gépen. Meg azért is, mert mindenekelőtt az vezeti: minden feladatot, bármilyen nehezek is a körülmények, el kell végezni Hedrehelyen, Nem könnyű a dolga, nagy szükség van a támogatásra. AZ JUTOTT ESZEMBE, amikor elbúcsúztam tőle a krumpliföldön, milyen jó lenne — és saját érdekükben lenne jó —, ha valamennyi hedrehelyi ember a bizalom mellé, amit a választáskor neki megszavazott, töretlen, odaadó szorgalmat is mellékelne. Mert bármennyire igyekszik is az új elnök, csak velük együtt tud rendet teremteni ebben a gyenge szövetkezetben. Vörös Márta AKTATOLOCATÁS \f olt Salamon Bélának v egy mulatságos jelenete. Mint ügyfél végigbotorkálja a Hivatalt. Asztaltól asztalhoz, emeletről emeletre küldözgetik, csak éppen nem teszik rá a szükséges pecsétet a kérvényére. A panaszost alakító színész kétségbeesetten így kiált fel mindén továbbküldéskor: »Már megint egy csapóajtó!« A műfaj szabályai szerint a jelenet erősen túlozta a valóságot, s így még hatásosabban találta telibe az ügyfeleket értelmetlenül küldözgető, az aktákat lélektelenül tologató magatartást. A tréfa megírása óta sokat javult a helyzet, kevesebb lett a csapóajtó, de azért még gyakran előfordul, hogy az ügyet legalaposabban ismerő szervek nem orvosolják a panaszt, továbbpasz- szolják az aktát. í"’ sürgőn hallottam a kö- vetkezőket. Két zákány! lakos összeveszett azon, hogy hol van a mezsgye ingatlanaik között. Mivel sehogyan sem jutattak dűlőre, elmentek a tanácsházára. Megkérték a Vb-titkárt, hogy tegyen igazságot. — Méressék föl az ingatlanokat mérnökkel, majd az eldönti, hogy hol van a határ. Egyébként is a bíróság foglalkozik az ilyen ügyekkel — mondta a titkár. A két haragos megfogadta a tanácsot, elment Csurgóra. Legnagyobb meglepetésükre azt a felvilágosítást adták nekik a járásbíróságon, hogy nem rájuk tartozik a birtokháborítás, menjenek a járási tanácsra. A két zákányi egyre bosz- szúsabb lett, mert már unta az értelmetlen talpalást. De hát csak továbbmentek egy hivatallal. A járási tanács titkára végighallgatta, hogy mi járatban vannak, aztán közölte: csak a községi tanács döntheti el a vitát. A panaszosok megköszönték az útbaigazítást, s nagy dühösen elindultak haza. Fölöslegesen utaztak a járási székhelyre, fölöslegesen háborgattak két szervet, amikor jó helyen kereskedtek odahaza, a tanácsnál. A járási tanács titkára a panaszosok távozása után azonnal felhívta a zákányi tanácsot: bejelentette, hogy mikor keresi föl a hivatalt a két vándorútra küldött panaszos. Egyúttal felhívta a titkár figyelmét, hogy a birtokháborítás az ő hatáskörébe tartozik. A tanácsnak kell szakértőt kérnie, s nem a vitatkozó feleknek. Az ÚJ UTCÁT NYITNAK CSURGÓN Már épül az utca első háza. cember Egyelőre 29 házhelyet parcelláznak ki. Az első házat de- 3I-én adják át rendeltetésének. zíergíebeL (is) Hányszor csináltunk így tüzet a cellában. Kari, aki a legerősebb volt hármunk között, addig dörzsölte a seprűnyéllel priccsünk fáját, míg a fa fel- hevült és parázslani kezdett, s a matróz rászórta a könnyen gyulladó celluloidforgácsokat, én pedig meggyújtottam a fellobbanó lángnál azt a papírt, amellyel aztán a cigarettacsikkekből és krumplihéjból sodort cigarettáinkat gyújtottuk meg. Most persze mind a három munkafolyamatot magamnak kellett elvégeznem, de sikerülnie kell, ha minden kéznél van. Izgalmamban nem ügyeltem az útra. A hóesés egyszerre megszűnt, és a felhőfoszlányok közül csillagfény ragyogott elő. Ám merre volt a kunyhó? Megálltam, kutatva néztem körül, és a kunyhó körvonalait nagy távolságban fedeztem föl. Jobban siettem, de a talaj hirtelen engedett a lábam alatt, ösztönszerűen hátradobtam karjaimat. Az üveg nagy ívben kirepült kezemből, és recsegve zúzódott szét egy kövön. Földre vetettem magam, de a talaj kicsúszott alólam. Havat és kőgörgeteget rántva magammal, a mélybe zuhantam. Kiterjesztett karomat teljes erővel a hóhoz szorítottam, és így sikerült az esést némileg lefékeznem. Bénító rémület fogott el a szakadékba ledü- börgő köveik növekvő robajának hallatára. Akaratlanul segítségért kiáltottam; azután rögtön tudatára ébredtem esz- telenségemnek. Néhány másodpercig még meg,tartott a karom, aztán erőm véget ért. Kétségbeesetten próbáltam cipőmmel a síkos sziklafalon támasztékot találni, homok és hó hullott a fejemre és a tarkómra, a kövek dübörgése, mélyen alattam, úgy hangzott, mint egy távoli zivatar. Behunytam a szemem, amikor kezem a peremet elengedte. Miért nem esem tovább? Miért nem zuhanok le oda, ahová már alázúdult a lavina? A megerőltetéstől reszketve álltam a sziklafalnak támaszkodva, és nem tudtam megérteni, mi óvott meg a lezuhanástól. Néhány perc telt bele, amíg addig merészkedtem, hogy lábammal kitapogassam a kiugrót, amely zuhanásomat feltartóztatta. A megmentő perem alig egy méter széles volt. A földre siklottam, óm centiméterről centiméterre másztam a sziklafal mentén, A kiugró hol szélesebb, hol keskenyebb volt. Végtelennek és időtlennek tetszett ez az út a sziklafal peremén, a szakadék fölött, amely áthatolhatatlan homályban húzódott mellettem, mindössze néhány centiméternyire. Végre, egy örökkévalóság múlva, a kiugró kiszélesedett. Szorosan a sziklafal mellett felegyenesedtem. A fal már csak egy méter magas volt. Föllélegezve kúsztam fel, és másztam el néhány méterre a veszedelmes lejtőtől. Mikor felálltam, térdem annyira remegett, hogy le kellelt ülnöm. Hamarosan ismét a védelmet nyújtó kunyhó költötte le minden gondolatomat. Az ég csaknem felhőtlen volt, és a csillagok olyan fényesen világítottak, hogy lábnyomaimat világosan kivehettem a hóban. Egy kőnél megtaláltam fiaskóm maradványait. Zsebre tettem egy üvegcserepet, és visz- szatértem a kunyhóhoz, amely most tisztán vált ki a hóból. Milyen jó, hogy Kari az utolsó pillanatban még figyelmeztetett a fogkefére. Tíz perc múlva egy maréknyi celluloidszál hevert a deszkán. Most még fát kellett tüzesáteni. A fahasábot teljes erővel a deszkához dörzsöltem. Látni nem láttam semmit, de kicsit később Világosan érezhető volt az elszenesedő fa szaga. Dobogott a szívem, amikor a forgácsokért nyúltam. Vajon sike- rül-e? *• t Még egyszer összedörzsöltem a fákat, és rászórtam a celluloidszálakat. Hirtelen láng csapott fel, és újra ki is aludt; Hol a széna? A deszka picit parázslóit. Belefújtam a parázsba, és közben a széna után tapogatóztam. Végre megtaláltam. Semmi sem ment előírásszerűén, a száraz szénát a fellobbanó lángon kellett volna meggyújtanom. De a deszka még mindig izzóit. Óvatosan a parázsra szórtam a szénát, ráfújtam, és végre, kínos másodpercek a v°Igybe. Kenyér, ha után, fényes lánggal égett, elegendő kenyerem más kérdés, hogy ki fiaeff majd a költségeket. Hasonlóan járt el egy ügy* ben a balaton boglárt tanács; Az új háztulajdonos elvágta a bérlő villanyvezetékét, megvonta a lakótól a kerthasználatot. A házban lakó család nem hagyta annyiban a jogtalanságot, kérte a tanácsot, hogy sürgősen segítsen, ment sötétben vannak este, petróleumlámpával kénytelenek világítani. A község a sürgős intézkedés helyett a járási tanács igazgatási osztályára küldte az aktákat. Onnan természetesen visszakü leitek Boglárra azzal a megjegyzéssel, hogy helyben kell intézkedni. Az első példában említett két zákányinak nem volt olyan égetően fontos, hogy ;izomnál intézkedjenek ügyükben, mint a bogiári családnak. A károsultak a petróleumlámpa mellett »böjtölték ki« az akadozó, vargabetűs ügyintézésit. Türelmetlenül várták, Hogy mikor kapcsoltatja vissza az áramot a tanács. S az akták eközben Boglár és Fonyód között utazgattak, senki sem mozdította a kisujjáí sem a kellemetlen helyzetbe került család érdekében. "p kifordul, hogy némely itanácsvezetők nem ismerik eléggé a rendelkezéseket (-mint a zákányi esetben), s azért küldözgetik fölöslegesen az ügyfeleket. Olykor meg nem őszinték az íróasztal mögött ülők. Nem mondják meg, ha nincs igaza a panaszosnak* ha nem tudnak segíteni. Kényelmetlen megmondani az igazat, s inkább továbbküldi^ a panaszost egy »csapóajtó«“ val. — Csak menjen el a járáshoz, ott majd elintézik az ügyét — hitegetik a panaszost. Nem növeli a tanács tekintélyét az efféle »lerázás«. Előbb- utóbb úgyis megtudja az ügyfél, hogy nem helyesem tájékoztatták ott, ahol először járt. A kényelmesség és a nemtörődömség miatt húzódott el hónapokig Harangozó Lajosné somogyvári olvasónk panaszának kivizsgálása. A Fonyódi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának vezetője — ahelyett, hogy megvizsgálta vagy megvizsgáltatta volna valamelyik munkatársával az ügyeit — továbbküldi« a beadványt a somogyvári tanácshoz. Ott aztán elakadt az ügy. A mezőgazdasági osztály többszöri sürgetésére sem vizsgálta meg a vb-elnök. Harangozó Lajosné ügyét végül is a járási ta- ► nács elnöke (!) intézte el. BiÍ zony nem vetett jó fényt ez a . huzavona sem a mezőgazdasági osztályra, sem a községi tanácsra. Az utóbbi időben többen fordultak lakáspanasszal a szerkesztőséghez. Csaknem mindegyik így kezdte a mon- dökáját: — Az egyik tanácsi dolgozó — kérte, hogy a nevét ne mondjam meg — küldött ide.- Azt mondta, hogy itt orvosolni tudják bajunkat. S hiába minden magyarázat hogy csak a tanács foglalkozhat érdem-ben az üggyel. Ez nem nyugtatja meg a hozzánk fordulót, azon morfondírozik, hogy vajon miért tagadja meg a szerkesztőség a segítséget. gyal elfogyasztottam a szemeket. »Igazán csodálatos tűz ez — mondtam magamnak —, így már tudnék idefönn élni. Csak krumplira volna még szükségem. Milyen pompás ízű is a krumpli, ha forró hamuba rakja az ember. Ö, régen, krumpliszedéskor mi gyerekek mindig így sütöttük a -krumplit És még mi mindent lehetett belőle készíteni. Lán- gost, galuskát, sülit krumplit krumplis fánkot, pürét...« Ha Kari hallaná ezt, összeszidna. Ilyen teljesíthetetlen kívánságok csak eltérítik az^TT , . . . , , _ jHa neki a tanácson azt mondcéijatól, magyarázná. \ták, hogy ide bizalommal forElegiendő volt ahhoz, hogy a faforgácsokat meggyújtsa. Égett a tüzem. A kunyhóban világos lett és meleg. Az ajtót kissé nyitva hagytam, hogy a füst kitódulhasson rajta. Örömömben, hogy ilyen jól sikerült tüzet raknom, majdnem elfelejtettem, hol vagyok. Levetettem nedves ruháimat, és egy deszkára akasztottam őket. Aztán hátizsákomból elővettem az utol- 6Ó kukoricacsöveket, a tűz mellé ültem, én farkasótvágyembert A cellában ez a cél a kihallgatásra való felkészülés volt, később a szökés előkészítése. És most? A határ. De amíg elérem, élnem kelL Holnap, jókor reggel le kell mennem csak lenne! Amellett nem sok kellene ahhoz, hogy elegendő élelmiszerem legyen, de gyáva vagyok, nincs tehetségem a lopáshoz. A parasztok kamrái tele vannak, nekik mindig van mit enniük. Ha megtömhetném a hátizsákom kenyérrel, liszttel, kramp-, lival és szalonnával vagy zsírral, akkor nyolc napig idefönn maradnék, és csak aludnék, ennék, és megint aludnék. (W<XytatjuikJ dúlhat, akkor az úgy van, csak ő valamiért kivétel. Egyik-másik panaszossal csak másfélkét órai beszélgetés után síkéiül megértetni, hogy rosszul tájékoztatták. Mennyivel helyesebben járt volna el a háttérben maradó tanácsi dolgozó ha nyíltan, őszintén megmagyarázza az ügyfélnek, hogy még várnia kell a kiutalásra, sokkal súlyosabb helyzetben levők vannak előtte. Persze könnyebb ehelyett máshova küldeni, mert esetleg még hálás is a »jó -tanács«-ért. C ok bosszúságot okoz . az embereknek az ak- 'tatologatás és az átpasszolás, növeli a hivatalok és a különböző szervek munkáját, lassítja az ügyintézést. Nem ártana, ha a jövőben még kevesebb »csapóajtó« állná el az ügyesbajos dolgaikat intézők útját. Lajos Géza
