Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-03 / 258. szám

AZ MS'ZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA | Mozigondok a tabi járásban A tabi járásban 50 százalé­kos ráfizetéssel működnek a filmszínházak, ezek átlagos ki­használtsága látogatottság szempontjából nem haladja meg a 45 százalékot. Amikor ezeket az adatokat a járási tanácson elmondták, arra gondoltunk, hogy a tapasztalatok csak a tabi járásra érvényesek. Ma­gyarázatot kerestünk, és a kiinduló ponton — szintén a járásnál — úgy tájékoztattak, hogy a mozilátogatók csökke­nő számának oka a gyenge mű­sorellátásban keresendő. Olyas­mire hivatkoztak, hogy egyik­másik filmet többször műsor­ra tűzik, nem csoda tehát, ha ezeket a filmeket nem nézik meg sokan. Hiszen kevés em­ber hajlandó egy könyvet több­ször elolvasni, egy filmet két- szer-háromszor megnézni. Az­óta, hogy ez a nyilatkozat, amelyet kénytelenek vagyunk hivatalosnak tekinteni, meg­néztünk néhány úgynevezett vándormozis kis községeit A látogatottság csökkenését jel­ző számadatok, a ráfizetés szá­zalékának emelkedő tendenciá­ja állítólag e kis községekből származnak. S valóban így van. J De... távolról sem azért, mert ? valós az az állítás, hogy egy i film többször szerepel a mű- i soron. Néhány évvel ezelőtt i joggal vethettük a megyei Mo- i ziüzemi Vállalat szemére, ^ hogy nem jár el elég nagy 4 gonddal a körzeti vándormozik 4 műsorának összeállításakor. 4 Ma már nem lehet hivatkozni 4 arra, ami egy-két évvel ez- 4 előtt volt. A moziműsor általa-4 ban kielégítő és viszonylag 4 friss. A látogatók létszámának 4 gyérülése tehát nem vezethető 4 immár vissza a műsorellátás # hibáira. A ráfizetés és ami ezt# okozza, a közönség csökkenése mással magyarázható. És ez- ^ zel a mással kell szembe néz-l nünk most, ha azt akarjuk' hogy kiterjedt mozihálózatunk , képes legyen ma már sokkal , összetettebb kulturális funk-.| dójának megfelelni. Jártunk^ Zicsen, Kányán, Tengődön, i Bedegkéren és más községek-1» ben. Azt tapasztalhattuk, hogy# azokon a helyeken, ahol a ván­dormozi előadásai vasárnapra esnek, ott nem probléma a lá­togatottság. Ott, ha találkozik a közönség érdeklődése a mű­sorra tűzött filmekkel — és általában találkozik —, nem ötven-hatvan ember előtt ját­szik a mozi. A kis körzetekbe osztott községek között a va­sárnapi vetítésért folyik a harc. Sorra születnek a bead­ványok, címzett a Mozdüzemi Vállalat. Ezekben a hivatalos kérelmekben 37, van, hogy ten­nék át a mozinapot vasárnapra ezért meg ezért. Legtöbb he­lyen a községi tanács kezde­ményezésére születtek meg ezek a beadványok. Bizonyít­va, hogy a tanácsvezetőnkek, a tanácstagoknak gondot okoz a ráfizetés, a terem kihaszná­latlanságának problémája. Saj­nos, egy hét nem ád több vasárnapot az egynél. Igazsá­got tenni tehát nagyon ne­héz a vasárnapi előadásokért harcoló községek között De a figyelmeztető jelzésekre érde­mes fölfigyelni. Az egy körze­tet alkotó községek között igaz­ságot lehetne tenni, ha a Mo­ziüzemi Vállalat váltakozva tartatna a körzethez tartozó községekben vasárnapi előadá­sokat. El kell ismerni, a prob­lémát ez sem oldaná meg vég­legesen, de valamiféle egyen­súlyt eredményezne. A hét­köznapi vetítés okozta pan­gást helyre hozhatná a vasár­napi előadások nagyobb láto­gatottsága. Kulturális forradalmunk most érkezett el arra a pont­ra, amikor a televízió elterje­dése révén már falvainkban is kell számolni a televízió kö­zönségelvonó hatásával. Az ed­digieknél jobb műsorellátás már összefügg a tv megjelené­sével falun. A vasárnapokért folyó «►versenyfutás« azonban csak akkor záródhat le, ha lesz elegendő vetítőgép és szakkép­zett gépkezelő, filmellátásunk pedig olyan gazdag, hogy va­lahány községünkben ki lehet tűzni mozinapnak a vasárna­pok Október 24-én este a kis nyugatnémet bányászfaluban, Lengédében átszsSkadt az ércmosásra használt víztároló gátja, és mintegy ötszázezer köbméter viz zúdult a tárná­ba. Az elöntött tárnából mindössze tíz bányászt sikerült élve kimenteni. 40 bányász életét vesztette. A képen: Az egyik megmentett bányász a hordágyon. (MTI Külföldi Képszolgálat) John Steinbeck a Szovjetunióban Moszkva: John Steinbeck Nobel-díjas amerikai író írók és kritikusok társaságában. (MTI Külföldi Képszolgálat, Sugár András felv.) Mindent a maga helyén Az üzemben, az autóbuszon, enyhén szólva úton-útfélen hallja az ember, hogy problémáznak, vitatkoznak a dolgozók. Persze, jó ha vitatkoznak, ámde vannak különböző fórumok, ahol e problémákat érdemben meg lehetne tárgyalni. Sajnos, nem sokan használják ki ezt a lehetőséget. Ezt tapasztaltam a Pamut-fonóipari Vállalat kaposvári gyára fonó VJC mű­szakjának szakszervezeti taggyűlésén is. Igaz, hogy Szűcs Lajosné műhelytitkár most tartotta elő­ször a szakszervezeti taggyűlést, azelőtt az üb-elnök, és ösz- szevontan vezette le. Nem is az ő rovására írható az a pasz- szivitás, amit itt tapasztaltunk. A beszámoló foglalkozott minden olyan kérdéssel, amely a szakszervezet hatáskörébe tartozott Elismeréssel beszélt arról, hogy az üzemrész 100 százalékon felül teljesítette ter­vét, és ebben nagy szerep jutott a szocialista brigádoknak. Nem ártott volna konkrétan is megdicsérni az arra érdemes brigádokat, fonónőket. És bizonyára volt ok a bíálatra is. Ez­zel kapcsolatban emelt kifogást hozzászólásában Horváth Istvánná munkamódszeres és Besenyei István, az előfonó mű­vezetője is. Véleményük szerint rendszeresebben kellene nép­szerűsíteni a jó brigádokat és a jó dolgozókat a faliújságon és a versenytáblán is. Számos adatot közölt a beszámoló a dolgozók egészség- ügyi problémáival kapcsolatban. De talán helyesebb lett vol­na, ha a megyei adatok helyett néhány üzemi vonatkozású tapasztalatot sorolnak fel. Bírálta a beszámoló azokat a dol­gozókat, akik nem használták ki a továbbtanulással kapcso­latos lehetőséget. Ugyanis az üzemi bizottság úgy szervezte meg az idén az általános iskolai oktatást, hogy azon minden dogozó rendszeresen részt vehessen, függetlenül attól, hogy melyik műszakban dolgozik. Ugyancsak elmarasztalta Szűcs Lajosné a szakszervezeti bizalmiakat, akik keveset foglalkoznak a dolgozókkal, s nem mozgósították őket a taggyűlésre sem. A műhelybizottság először tartott ilyen szakszervezeti gyűlést Bízunk benne, hogy a következők még aktívabbak, termékenyebbek lesznek. Sz. F. T> oda Jóska a pajta vé­■*-* gén gubbasztott egy csomó egymásra hányt darás zsákon. Az járt az eszében, hogy miért nevezik ezt az ólait pajtának, hiszen mióta csak emlékszik, mindig ser- tésfiaztató volt. Aztán arra gondolt, hogy jobb volna a másik oldalra menni, mert igaz, hogy mindent elvégzett, a brigádvezető mégis lehordja, amiért leül, vagy kitalál va­lami lehetetten munkát, csak hogy mutassa a tekintélyét. Nem szerette a brigádveze­tőt. Igaz, a többiek sem sze­rették, inkább féltek tőle Azért mindig körüludvarol­ták: ha valami »jót» mondott, nagyokat nevettek rajta. Egy- kettő a sréberebbek közül a lakására is eljárt. Vizet hord­tak a feleségének, elvégezték a nehezebb munkát. A kis Szunyi a rőzséjét is behordta a vontatóról, amikor meghoz­ták az erdőről. Az ilyenek az­tán a legjobb falkákat kap­ták elosztáskor, meg a legkö­zelebbi ólakat, hogy ne kell­jen messzire hordani a darát. Boda Jóska nem nagyon bánta ezt. Szerette megcsinál­ni a munkáját, aztán hagyják őt békén. Néha kártyázott a többiekkel, legtöbbször azon­ban kiültek a paita elé be­szélgetni. »politizá'ni«, ahogy ők mondták. Sor került itt mindenre: ósdi vicceken na­gyokat nevettek, megtárayal- ták, ki nősül, ki megy férjhez legközelebb. Sokszor azon vi­tatkoznak, hogy mit mondott az állatorvos: elkaphatja-e a kutya az orbáncot, meg hogy mivel fertőtlenítenek a jövő héten. Főleg a kutyákról sze­ditek sokat beszélgetni. Ilyen- klar mindenki mondott egy­egy esetett, hegy neki milyen jó kutyája volt egyszer. Jós­kát dolgos, rendes gyereknek ismerték. Nagyon csöndes volt az igaz, de nem lehetett olyat kérni tőle() amit meg ne tett volna szívességből. Ha valakit soron kívül váltani kellett, rendszerint hozzá mentek. Vasárnapi ügyeletet is vállalt, mert legtöbbször úgysem ment sehová. A jó­ságára aztán nemegyszer rá is fizetett. Tudták, hogy nem szól semmiért, és ezt kihasz­nálták. Az elmaradott vagy beteges falkát, amit senki sem vállalt, rögtön neki adták. Sen­ki sem akart a távoli üzem­egységbe menni? Már küldte is a brigádvezető. »Ez úgyse sok vizet zavar, elküldöm« — gondolta. Így aztán Jóska ke­resett legkevesebbet a brigád­ban, és a legrosszabb munká­kat végezte. Ezért is nem járt sehova. Igaz, az idén vett any­ja neki egy öltönyt hétszáz fo­rintért, de nem szerette, mert bő volt a nadrágja meg gyú­ródott is. Azt mondta az any­ja, jobb ha bő, nem szaggatja el olyan könnyen. Sokkal job­ban érezte magát a megszokott zubbonyban, ami nem feszé­lyezte. Titkon persze irigyelte a többi fiút, hogy olyan jól öl­töznék, vagy inkább, hogy min­den olyan jól áll rajtuk. T"1 örtént egyszer, hogy az -1- igazgató, az üzemegy­ségvezető meg egy sereg kísé­rő — a vezérkar, ahogy ők mondták — megjelent a tele­pen. Azt mondták, hogy szo­cialista brigádot kell alakítani. Valami szerződésről is beszél­tek, amit aztán kifüggesztet­tek a melegedő falára. Ebből nem sokat értettek, mert az igazgató gyorsan beszélt, ő meg meg is volt ijedve, mert min­dig megijedt, ha elöljárója került eléje. A többiek sem ér­tették jól, mondták is utána, hogy biztos megint kevesebb lesz a fizetés. Nagy hangon ki­jelentették, hogy inkább itt­hagyják az egészet, de ők ilyes­mibe nem mennek bele. Jós­kának azonban olyasvalami rémlett, hogy ezután együtt kell dolgozni. Ez jó leime, gon­dolta. Ha együtt dolgozunk, t I nem lesz jobb falka meg gyen­gébb falka, akkor nem kell őrizni a malacokat, mint ed­dig. Mert olyan is megtörtént, hogy a kis Szunyi kicserélget­te az ő fejlettebb malacait hitványabbakra, hogy több le­gyen a súlyszaporulata. Másnap a brigádvezető ösz- szeírta a brigád tagjait. Na­gyot néztek, mikor Jóska első­nek jelentkezett. Sokan húzó­doztak, de a brigádvezetővel senki sem mert ellenkezni, így lassan meglett a tíz fő. A nagy­száj úak persze bölcsen távol­tartották magukat. Azt mond­ták, ők nem keresnek pénzt más helyett. Markukba röhög­tek, hogy ezekkel milyen jól kibántak. Mindez január ele­jén történt. Még csak ezután következett az igazi tél. Azt hitték, a megszülető kismalac rögtön megfagy az anyjával együtt. Valóban, kétségbeej- tően hullott a fiatal jószág, fő­leg az éjszaka születettek. Ek­kor Jóskának jó ötlete támadt. Azt mondta, ottmarad 6 éjjel­re a malacoknál, hogy legyen, aki ügyel rájuk. Vigyáz a töb­biekre is, hiszen mindegy, hogy egy ólra néz az ember, vagy kilencre. Még azon az éjszakán három koca alól szed­te össze az újszülött malaco­kat, ládába rakta, betakargat­ta és bevitte a melegedőbe. Ezek közül csak kettő pusztult el. 11^ ásnap éjjel is a fiaztató- ban akart maradni, de a többiek nem engedték. »Men­jél csak haza, aiudd ki magad — mondta az öreg Szabó Jani bácsi —, most én maradok itt Vénember úgyis rossz alvó, legalább nem otthon hánykoló­dom az ágyban.« Ügy is tör­tént Egyik este az öreg Sza­bó, máskor más; lassanként mind a tizen sorra kerülték. Jó kocsi kukoricacsutkát hozat­tak, egész éjjel lobogott a tűz a melegedőben. Mire a hosz- szú január, február, március véget ért, alig fordult elő hul­lás a szocialista brigádban. A súlygyarapodás is félül volt a száz százalékon. Ebből pré­mium lesz, dörzsölték kezüket az emberek, és huncutkásan mosolyogtak hozzá. Hire ment persze a dolognak a gazdaság­ban, de még az igazgatóságon is megtudták, hogy egyetlen brigád volt, amely a kemény télben is teljesítette tervét. A főigazgató nagyon meg volt elégedve, és önetetőket ígért nyárra a gazdaságnak. Jóska nagyon megszerette ezt a munkát. Főleg azt, hogy most mindenki gondoskodott a másikról, nem becsapni, ha­nem segíteni igyekeztek egy­mást. Ügy érezte, egészen más­képp néznek rá, mint azelőtt. A legjobb mégis az volt, ha valami olyat tehetett, ami a brigádot még szebbé, otthono­sabbá tette. Sokszor maradt ott, mikor a többiek már el­mentek, hogy fölseperje és ho­mokkal szórja be az utakat a telepen. Azt akarta, hogy a munkahely külsőre is barátsá­gosabb, szebb tegyen. Ilyenkor jóleső melegség járta át. Elérkezett április negyediké. A szocialista brigád tagjai 800 —800 forint jutalmat kaptak. Az igazgató beszédében na­gyon megdicsérte őket Kezde­ményezésükre a többiek is ver­senybe indultak a szocialista brigád címért Jóska napjai vidám hangulatban teltek. Két napja kapta meg a fizetését, most meg a jutalom. Majdnem kétezer forintja volt együtt. Nagy elhatározások születtek benne. Szabadnapon bemegy a városiba, vesz egy olyan sötét öltönyt, mint a Busa gyerek­nek van. ö maga választja, hogy olyan jól álljon őrajta is. Tj1 zen gondolkodott éppen, mikor előtte termett a brigádvezető. (Hogy tud ez mindig ilyen észrevétlen fel­bukkanni?) Meglepődött. So­se tudta elnyomni rossz érzé­sét, ha ez az ember megjelent előtte. Tizedikén tanfolyamra mégy — mondta kurtáin, s már ment is tovább. Jóska csak most fogta fel a szavak értelmét. De hisz ez nagysze­rű! — ujjongott magában. De hisz ez nagyszerű! — kiáltotta hangosan is. Aznap tánclépés­ben söpörte az ólat, és állan­dóan a sötét öltönyön meg az iskolán járt az esze. Komor József SO ft OK Hallgatni arany Reginaid Queem kanadai gengsztert betörés közben tettenérte a rendőrség. Tűz­harcba (keveredett a rend­őrökkel, meg is sebesült, de sikerült elmenekülnie. Queem otthon kis műtétet hajtott véigre magán: kivet­te a karján lévő sebből a go­lyót és egy más kaliberű go­lyót tett a helyébe, olyat, amilyet a rendőrség egyálta­lán nem használ. Amikor bí­róság elé került, az ügyészt megtévesztette a hamis bizo­nyíték, ezért tudta elejteni a vádat. Queemet szabadlábra is helyezték volna, ha nem fecseg. A saját találékonysá­gára felettébb büszke gengsz­ter azonban edddesekedett a bírónak, hogy milyen műté­tet hajtott végre magán. A bíró elismeréssel nyilatko­zott az ügyességéről, majd kétévi börtönre ítélte. • • • Wilkins úr nem kaphat vadászati engedélyt Az amerikai Georgetown bírósága a következő indo­kolással vonta meg Harold Wilkinstől a vadászati enge­délyt: »Harold Wilkins any- nyira rövidlátó és nagyot­halló, hogy köztudomásúan rálőtt egy alacsonyan repülő négymotoros bombázóra, mert vadkacsának nézte. • • • A férj telefonál az orvosár nak: — Doktor úr, azonnal jöj­jön hozzánk. A feleségemnek vakbélirritációja van. — Vakbélirritáció? — kér­dezi csodálkozva a doktor. — Hiszen tavaly vettem ki a kedves feleségének a vakbe­lét... — Doktor úr, higgyen ne­kem! — Ugyan, kérem, ne mondjon ilyesmit. Egy em­bernek nem lehet két vakbe­le. A férj izgatottan kiáltja a telefonba: *-> És második felesége? • • • — Papa — kérdezi Pisti­ke —, mit csinálsz te egész nap az irodában? — Semmit. — Akkor honnan tudod, hogy mikor kell hazajönni? Erhard alatt nem tilos a dohányzás Ha egyéb nem is nagyon változott, a minisztertanács tagjai az új kancellár, Lud­wig Erhard alatt legalább nem kényszerülnek arra, hogy az üléseken megtartóz­tassák magukat a dohányzás örömeitől. Október 17-én, Erhard első kabinetülésén hosszú idő óta először min­denki kedve szerint szivaroz­hatott vagy cigarettázhatott. Adenauer uralkodásának 14 esztendejében rendkívül rossznéven vette, ha valaki a jelenlétében rágyújtott, mivel ő meggyőződéses nem­dohányos volt. A minisztertanács asztalán tehát közel másfél évtized óta először — megjelentek a hamutartók! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanáé? lapja. ‘ Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 F* index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdá ipari Vállalat kaposvári üzemébe! Kaposvár. Latinka Sándor utca fi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom