Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-30 / 279. szám

Szombat, 1963. november 30. SOMOGYI NÉPLAP Jogtalan illeték A lavinát Bertalan Imre ka­posvári olvasónk indította el július 4-én. Elpanaszolta a szerkesztőségben, hogy a váro­si tanács egészségügyi csoport­ja húszforintos illetékbélyeget kért a vámkezelésihez kiállított orvosi bizonyítványra, pedig a budapesti 70. számú vámköz- vetitő postahivatal nyomtatvá­nyán az van: »A vámkezelés­hez kiállított orvosi bizonyít­vány nem esik bélyegilleték alá.« \ — Mivel idehaza nem ka­pom meg a gyógyszert, Afriká­ban élő rokonaim küldik meg. ötszáz forint nyugdíjam van, nem futja belőle a drága gyógyszerre... Miért nem tartják meg az előírást a vá­rosi tanácson! Ha meg elavult a nyomtatvány, cseréljék ki! — mondta a panaszos. A Budapesti Postaigazgató­sághoz fordultunk felvilágosí­tásért Darabos Sándor, az igazgatóság helyettes vezetője a Fővárosi Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal illeték­osztályának tájékoztatása alap­ján megírta, hogy a 6470—52/ 1950, PM sz. rendelet 32. pa­ragrafusa érteiméiben illeték­mentesek a szóban forgó iga­zolások. Bertalan Imre panaszát és a posta válaszát közöltük Olva­sóink írják c. rovatunk Leve­lekből — levelekről részében augusztus 14-én. Azt gondol­tuk, hogy az ügyét ezzel lezár­tuk, kielégítő tájékoztatást ad­tunk olvasóinknak. Kiderült azonban, hogy egyáltalán nem. A lavina egyre nagyobb lett. Gyűltek a bejelentések, pana­szok, jöttek-mentek a levelek. Jfirtei nem érdekel, mit irkái az újság!“ Kürtösi Ferenc, a megyei ta­nács munkatársa a Budapesti Postaigazgatóság válaszára hi­vatkozva kijelentette a városi tanács egészségügyi csoportjá­nál, hogy nem fizeti meg a húsz forint illetéket. — Minket nem érdekel, mit irkái az újsági — dörrentek: rá. a lap közleményére, hivatkozó ügyfélre. Kürtösi Ferenc bejött a szer­kesztőségbe, s kérte, hogy mu­tassuk meg a postaigazgatóság levelét a városi tanácson. Dr. Juhász Gyöngyi volt ügyelet­ben a városi egészségügyi cso­portnál. Amikor elmondtuk, hogy a külföldi gyógyszerek ügyében jöttünk, kijelentette: ■— Fizetni kell az orvosi bi­zonyítványért Elővette a Somogy megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivataltól kapott jegyzéket. A tizenharmadik oldalon az állt, hogy a tanács húsz forint illetéket köteles szedni a vám­kezeléshez kiállított orvosi bh zomyítványért — Mindaddig kérjük az ille­téket, míg szerepel a jegyzék­ben -- közölte a doktornő. * Böndi Béla, az Illetékkisza­bási és Vállalati Adóhivatal vezetője megállapította, hogy a Budapesti Postaigazgatóság levelében idézett rendelet nem vonatkozik az orvosi bizonyít­ványokra. Felhívtuk telefonon a postaigazgatóságot Gyar­mati Ilona ügyintéző megígér­te, hogy utánanéznek a rende­letnek. 0 Pénzügyminisztérium i a vitát Horváth János kaposvári ol­vasónknak októberben gyógy­szert küldtek külföldről. A vá­rosi tanács egészségügyi cso­portja tőle is kérte a húszfo­rintos illetékbélyeget, amikor elment a szükséges igazolásért. A Bajcsy-Zsilinszky utca 25. szám alatt lakó olvasónk meg­kérdezte a szerkesztőségtől, hogy miért szedik még mindig a pénzt, amikor a lap az ellen­kezőjét írta meg. Október 19-én megkaptuk a Budapesti Postaigazgatóság levelét. Közölték, hogy az elő­ző válaszukban sajnálatos el­írás történt. A PM-rendelet 32. paragrafusa 2. bekezdésének 3. pontja mondja ki a szóban forgó igazolások illetékmentes­ségét. Darabos Sándor még azt is megírta, hogy az orvosi bi­zonyítványokat az ország min­den részében illetékmentesen adják ki. Mivel a Somogy megyei Il­letékkiszabási és Vállalati. Adó­hivatal ezt a választ sem ta­lálta kielégítőnek, a Pénzügy­minisztériumtól leértünk felvi­lágosítást. November 19-én megérkezett a várva várt le­vél. Dr. Dániel Béla főelőadó a következőket írta: »A hatósági orvosi bizonyítványért általá­ban 20 forint illetéket kell fi­zetni. A vámhivatal megkíván­ja, hogy a beteg orvosi bizo­nyítvánnyal igazolja: valóban szüksége van a külföldről ér­kezett gyógyszerre. A Somogy megyei Illetékkiszabási és Vál­lalati Adóhivatalnál jogbi­zonytalanságot tapasztaltunk az orvosi bizonyítványok ille­téke ügyében A hivatal meg­követelte az orvosi bizonyítvá­nyért egyébként járó illetéket. Az ilyen orvosi bizonyítvány a 6470—52/1950. (XII. 31.) PM sz. rendelet 57. paragrafusa 3. bekezdésének a) pontja szerint illetékmentes. A vámhivatal ugyanis kizárólag hivatalos célra kéri.-* Miért sem figyeljek fői előbb a jelzésekre? A példamutatás mellé nevelő szót is A Pénzügyminisztérium le­vele eldöntötte a vitás kérdést, megnyugtatta külföldi gyógy­szert kérő olvasóinkat. A vá­rosi tanács tájékoztatása sze­rint ebben az évben nyolcvan- heten kértek igazolást a kül­földi gyógyszer kiadásához. Csaknem 1800 forint illetéket fizettettek jogtalanul az orvo­si bizonyítványokért a több­nyire idős, nyugdíjas kérelme­zőkkel. Többen szóltak az egészségügyi csoportnál ügye­letben levő orvosnak, hogy máért kérik tőlük a húsz fo­rintot. A nyomtatvány szerint nem jár semmi. Hiába rekla­máltak az ügyfelek, senki se nézett utána, hogy jogosan sze­di-e a tanács az illetéket. A Somogy megyei Illetékki­szabási és Vállalati Adóhiva­tal csak a szerkesztőség több­szöri érdeklődése után fordult a Pénzügyminisztériumhoz. Az egészségügyi csoportnál levő díjjegyzék tizenharmadik oldaláról törlik a vámkezelés­hez kiállított orvosi bizonyít­vány illetékért. Ezután díjtala­nul állítják ki a szükséges pa­pírokat. Lajos Géza A CSURGÓI JÁRÁS LEG JOBB KÖZÖS GAZDASAGAI­NAK SORÁBAN tartják szá­mon a berzencei Búzakalász Termelőszövetkezetet. Hosszú évek lelkiismeretes munkájá­val vívták ki az elismerést. Né­hány héttel ezelőtt ünnepi párttaggyűlésne hívták meg a tsz kommunistáit. Ma is jól emlékszem azokra a felemelő pillanatokra, amikor hét, a munkában élen járó, példa­mutató szövetkezeti tagot vet­tek föl tagjelöltnek. S most újra a termelőszö­vetkezetben vagyok. Az egyik irodában beszélgetünk Simon László elnökkel, Dobri István párttitkárral, a szövetkezet könyvelőjével. Előttünk az asz­talon kartonok halmaza, ezek­ről olvasom le, hogy október végéig melyik tsz-tag mennyi munkaegységet szerzett. A szá­mokból, a párttitkár és az el­nök szavaiból úgy látom, hogy az új tagjelöltek valóban élen járnak a közös munkában, olyan emberek, akikre alapoz­hat a szövetkezet Ifj. Kondor Vendel traktoros az egyik tagjelölt Éjszaka, ün­nepen, és vasárnap is dolgo­zott, s ha kellett, huszonnégy óráig le sem szállt gépéről. Amikor nemrégiben a járás vezetői itt jártak, azt hitték, kertészetnek készíti elő a ta­lajt, olyan szépen, egyenlete­sen munkálta meg a vetésre kijelölt területet. Eddig 490 munkaegységet gyűjtött össze a legtöbbet a szövetkezet­ben. Nagy Bélának a másik tagjelöltnek csak 178 munka­egysége van ugyan, de ez nem zt jelenti, hogy rosszul dolgo­zik. Gyenge fizikumú, nem ép­pen fiatal ember. De olyan nap nem volt, hogy ne kérjen részt a munkából. Viant József KISZ-titkár a tsz-ben. Hívták máshová, mehetett volna álla­mi gazdaságba is dolgozni. De maradt. Előbb növénytermelő­ként, majd fogatosként dolgo­zott. Hogy mennyit és hogyan, arról 405 munkaegysége beszél. Idősebb Hent János két fiával együtt veszi ki részét a közös munkáiból. Kovács János csak betegsége idején nem dolgo­zott, se azelőtt, sa felgyógyu­lása után nem hiányzott egyet­len napot sem. Nyitrai József is mindenkor becsülettel látta el a rábízott feladatot. Németh István jó munkáját mutatja az is, hogy október végéig 398 munkaegységet jegyeztek be neve mellé. Ügy gondoljuk, a kommunis­ták, a tagjelölteik példamuta­tásának eredménye, hogy a KISZ-fiatalok is becsületesen kivették részüket az őszi nagy munkákból. Filipovics László ugyan Zetor-vezető, de ha kel­lett, gyalogsminkát is szívesen végzett. Domián Lajos, Papp János, Hent József, Hent János gyakran már hajnali négy óra­kor munkába állt, és szállítot­ta a vasútra a burgonyát, hogy ne kelljen álláspénzt fizetnie a tsz-nek. MÉGSEM MONDHATJUK, hogy a Búzakalászban minden a legpéldásabbban megy, hogy már nincs semmi tennivaló. Mivel áruértékesítési tervüket nem teljesítették, sok tsz-tog- ban bizalmatlanság, kétely tá­madt. Félve attól, hogy nem lesz meg a munkaegységre ter­vezett 37 forint, jó néhányan máshová mentek számításu­kat megtalálni, s állami gazda­ságokban vállaltak részes ku­koricatörést. Nyitrai József tagjelölt mun­kájáról már szóltunk. Az igaz­ság kedvéért meg kell monda­nunk: elkövette azt a hibát, hogy két hétre otthagyta a szövetkezetét. Németh István tagjelöltnek a leánya ment el máshova dolgozni. Pedig egyik legjobb gyalogmunkása volt a szövetkezetnek. A vetés, a be­takarítás idejében való elvég­zésére nem volt elegendő em­ber. Akik maradtak, azoknak szinte éjjel-nappal kellett dol­gozniuk. Most, hogy az állami gazdaságokban véget ért a ku- karicatörés, jönnének vissza valamennyien. Némethék még meg is sértődtek, mert leá­nyuknak nem tudott a szövet­kezet munkát adni a télre. Ta­lán olyanokat küldenének ha­za, akik a nagy munkák idején sem hagyták ott a közös gaz­daságot? Az a tény, hogy többen el­mentek — ha rövid időre is — részes munkát vállalni, azt mutatja: nem volt elég hatásos a pártszervezet munkája, a kommunisták nevelő, felvilá­gosító szava. Most, hogy hét tagjelöttel erősödtek, eredmé­nyesebb munkát végezhetnek. Ment alkalmasait valameny- nyiem feladatuk ellátására. So­kat várnak tőlük a termelőszö­vetkezet vezetői. Nemcsak azt, hogy mint eddig, ezután is be­csülettel elvégezzék a reájuk bízott munkát, hanem azt is, hogy beszéljenek, értsenek szót minden emberrel. Azt várják tőlük, hogy példájuk­kal, nevelő szavukkal erősítsék a tagság öntudatát, felelősség- érzétüket a közös dolgai iránti A TERMELŐSZÖVETKE­ZET VEZETŐI bíznak abban, hogy sikerül a tervezett mun­kaegység-részesedést biztosíta­ni. S bíznak a megerősödött pártszervezetben is. Abban, hogy munkájuk eredménye­képpen senki sem hagyja majd ott a közös gazdaságot a leg­nehezebb időszakokban. Szalai László SEBHELYES ARCÚ (34) Az öregasszony továbbsza­ladt, és felkeltette a többieket. A ház rezgett. A közvetlen kö­zelben tank tank után gördült végig. A nappali szobában ültünk. — Csak nyugalom! — A sieb- helyes lárvaszerű mosolyt öl­tött magára. — Mindig arra gondoljunk, kik vagyunk. Lázas hallgatásunkat az öregasszony jajgatása törte meg — Ö, Istenem, Istenem, hol lehet most az én Wolf gangom, csak ne essék baja. — Biztosan idejében lelépett, asszonyom — nyugtatta meg Partu, és a sebhelyes még hoz­zátette: — Most némiképp meg kell lepnünk magát. Valójában ugyanis egyálta'án nem va­gyunk SS-ek, hanem volt KZ- foglyok. Jarolinné nem értette. A sebhelyes váratlanul keményen ismételte meg magyarázatát — Igen, mi foglyok vagyunk, itt bújtunk meg, mert itt vol­tunk a legnagyobb biztonság­ban. Most mi vagyunk soron, felszabadítóink már az ajtó előtt vannak. Az asszony zavarodottan né­zett ránk. , — De hiszen ez lehetetlen, kérem önöket... — Elég — vágta el a sebhe­lyes a szavát —, örüli ön, hogy itt vagyunk. Meg fogjuk mon­dani az amiknak, hogy masa menedéket adott nekünk. És most legyen szíves meglenni, amit mondunk. Először is éhe­sek vagyunk. Évekig csak krumpliskenyeret és vizes le­vest kaptunk zabáim, ugye, bajtársak? Tehát elő. a szalon­nával, vajjal és tojással. — Azonnal hozom — mo­tyogta az öregasszony, és a konyhába ment. A sébhelyes vigyorgott. — Egész jól begyullasztot­tam. Ne féljetek, a Haupt- sturmführer úr megtömte .ám az éléskamrát. Becslésem sze­rint egypár hétig jól megle­hetünk itt — És ha Jarolin visszajön? — Attól őrizkedni fog. Ha még él, elbújik valahol, de ha jönne, szépen befogja a szá­ját Az asszony hozta az ételt. — Bort ide — parancsolta a sebhelyes —, de tisztességeset. Egy óra múlva jóllakotton álltunk fel. A sebhelyes és Partu körsétát tettek a házban. Már jogos örökösöknek tekin­tették magukat, és ennék meg­felelően léptek fel. Kevéssel éjfél előtt Ajax hirtelen morogni kezdett. A kert kavicsos útján lépték csi­korogtok. — Tűnjön el azzal a döggel — sziszegte a sebhelyes az asszonynak. Rögtön ezután ko­pogtak a ház ajtaján. A sebhe­lyes bekapcsolta a kerti világí­tást, és ajtót nyitott. Egy ame­rikai tiszt és egy katona állt előttünk, mindkettőjük kezé­ben géppisztoly. A kertkaput erőszakkal nyitották ki. — You are soldiers? — How many are hidden? (Maguk ka­tonák? — Hányán rejtőzköd­nek itt?) — kérdezte a tiszt, — No, we are no soldiers! — szólt gyorsan a sebhelyes. — We are internees of the con­centration camp of Kaufibeu- rem. This woman has given us hospitollity. We escaped from the concentration camp. (Nem vagyunk katonák! — A kaufbeureni koncentrációs tábor foglyai voltunk. Ez az asszony vendégül látott min­ket. Megszöktünk a koncentrá­ciós táborból.) — Concentration camp? — Egymásra néztek, majd felszó­lítottak bennünket, hogy men­jünk előre. Bevezettük őket a lakószobába. — We are very thankful to you because you have freed us (Nagyon hálásak vagyunk önöknek, hogy felszabadítottak minket) — kezdte újra a seb­helyes, nehezen összekeresve angol szókincsének töredékeit. A két amerikai a díványra ült anélkül, hogy a fegyvert letet­te volna kézéiből. Kutatva néz­tek ránk. — We live already since a couple of days... (Már néhány napja itt lakunk...) — Well, jobb ha németül be­szél — mondta a tiszt, arcát elfintorítva —, melyik KZ-ben voltak? — Kaufbeurneniben, ez Da­chau egyik külső lágere. — Miért voltak KZ-ben? — Ö, mi, hm, mi... — Republikánusok vagy de­mokraták? — kérdezte a kato­na. — Hogyhogy? — Hogy republikánusok vagy demokraták-e? — Republikánusok vagy de­mo ... — a sebhelyes tanácsta­lanul nézett ránk. — Nem, ez nálunk másképp van — avatkozott Partu a be­szélgetésbe —, nálunk ilyesmi nincs. Kommunisták vagyunk. — Igen — erősítette a seb­helyes —, kommün, vörös front, Sztálin. Ez a magyarázat különös változást okozott mindkettő­jüknél. Géppisztolyaikat óvato­san Jarolinné diszpárnáira rakták, felálltak, és szívélye­sen kezet szorítottak velünk. — Az oroszok barátaink, és a kommunisták oké — bizony­gatta a tiszt. A katona kulacsot húzott Iá Jtése; ízlésfejlesztés; a szocia­Szervező a kulturális Ötödik alkalommal bocsátot­ták közre a Latinka Sándor kulturális szemle irányelveit, melyeit ezúttal két évre szab­ják meg a feladatokat. A tennivalóöt világosak: a mű­veltségi színvonal emelése; a tanulási mozgalom kiterjesz­a zsebéből. — Whisky — mondta, és fe­lénk nyújtotta a kulacsot. Va­lamennyien ittunk egy-egy kortyot. lista kultúra alkotásai iránt való érdeklődés fölkeltése. A fejlődést szolgálja, hogy a kulturális szemle területe ismét szélesedett — túlzás női­nkül állíthatjuk, gazdagodott — A ház egy SS-emberé? — f— azzal, hogy az esti és a érdeklődött a tiszt. ílevelező oktatást is prográm­— Igen, egy Jarolin nevű \ jába iktatta, méghozzá az el- SS-Haupteturmfüihreré. De őlsö helyen. Azaz bárki részt sajnos nincs itt, csak az anyja. ? vehet a szemlén, aki valami ­Jöjjön ide az öregasszony, ilyen iskolai rendszerű íelnött- A sebhelyes behívta Jarolin-1oktatásra jelentkezik.' A Jó­llét, az asszony sápadtan lé-#2861 Attila olvasómozgalom, a pett a szobába. szórakozás, a klubélet, a mű­„ , ... __, . ikedvelő művészeti és szak­a .^a" haliga ta ifeöri mozgalom ágazataiban az az amerikai. _ (lösszel megkezdődött a feliké­— Nem tudom, igazán nem (iszülés, illetve folyamatos a tudom. < (szemle követelményeinek tel<­— Dachau góréja volt, ugye? (Ijesítése (klubmunka, klubren­— Nem, csak Hauptsturm-(l^^vény-e^ társastánc-verse­führer volt — erősitgette az, < nyék). Eddig azonban azokról a asszony remegve, 11 területekről, melyek' kívül es­— Csak Hauptsturmführer! fnek a műkedvelő művészet Ezek a mocskos orgyilkosok, látványos rendezvényein, meg- Ha elkapjuk, asszonyom, fel-1'lehetősen keveset hallottunk, akasztjuk, és ez nagyon kegyes1' Ilyenformán két különösen büntetés lesz aljas tetteiért! J fontos feladatra kívánjuk fei­A tiszt összeszorította ajkát, hívni a figyelmet: arcán kemény kifejezés jelent az égjük az, hogy fia­•Ywwr (BH táljaink, a KlSZ-szerveze­... tek ismerjék föl végre, — Most pedig tunjon el, es hogy a szemlén nemcsak ajánlom, hogy ezt a három művészeti Agak vesznek részt; ki­lj* n- S l!™ dent megkapnak, amit akar szolgálják helyesen, ha a mák, megértette? részvétel nem korlátozódik a ov oc7. táncban, zenében, színjátszásban — Igenis - mondta az asz-$jartas >zerepiak ’jelentkeJzésére. SZOny és kiment. A másik sarkall atos fel­— Söpredék! Túlságosan adat elsősorban a népmű­^ \ velőket es a művelődés al­tiszbességesen bánunk velük. íami vezetőit érinti. a _ naffvon iól beszél né-fszemle ^népszerűbb és legnépe­u n nagyon )Ol oeszei ne-^sebb területe eddig * a műkedvelő metül, szinte tökéletes kiéi- művészet volt. Csakhogy ezt a , , _ TT , , ,1 „ népszerűséget az operatív szer­tessel. Hol tanulta meg 3 vezés nem használta ki kellőkéo­nyelvünket? — kérdezte a seb- Pen a színvonal emelése, a fej­ilődés javára. El kell érni, ho’ry helyes. Jegyrészt a járási bemutatók való­— Hol tanultam? Itt Német-iba" a ,**i,obb csop,'r­ftok szemlei legvenek. Másrész ne országiban. Német vagyok. /ismétlődjön meg az, hogy- a rend­_ ttn /ki \Tüí sok energiával megrende­wn nemei. Jzett járási bemutatók alánján a Tnéíátnak vettem, de a tiszt. Jrészvevő csoportok ne kantnak f (írásban és szóban is) megvei loiytatxa: - fszakemberektől véleménvt egész ^évi munkájukról. Tarthatatlan ál- (FolytaljukJ Alapot, hogy a járási bemutató­feladatok szemle előtt kon legföljebb egy-két művészeti ág képviseletében (sokszor egyéb­ben sem) ül szakember a bíráló bizottságban. Mi értelme van így, értékelés nélkül vagy dilettáns vé­leményekkel a csoportok minösl- tésének, rangsorolásának? A kulturális szemle opera­tív bizottságánál!: mindeddig nincsenek határozott elképze­lései ezen a téren. Irreálisak a KISZ megyei bizottságán hal­lott elgondolások. Ezek sze­rint a körzeti bemutatókat a községekben előadott cseremű­sorok helyettesítenék. Ez még csak hagyján! A népművelési felügyelők, járási szakreferen­sek véleménye szerinti leg­jobb csoportok kerülnének be a járási bemutatókra. Azért bemutatókra, mert a tavasz- szal járási székhelyenként legalább három alkalommal (?!) rendeznének ilyet E terv megvalósítása sok veszéllyel járhat. Várható, hogy a szín­vonal helyett a csereműsorok mennyisége határozza majd meg a járási bemutatóra va­ló bejutás lehetőségét. Ennek liberalizmus, a műkedvelő művészeti mozgalom felhígu­lása lehet a következménye. Nem beszélve arról, hogy a szakemberek bírálata átlago­san 27 bemutatóra semmikép­pen sem biztosítható. Ez év ta­vaszán a Népművelési Intézet útmutatót bocsátott M a já­rási, városi színvonalverse­nyek bíráló bizottságai részé­re. Mielőbb szükséges előké­szíteni és közreadni a bírála­tok megyei útmutatóját is. Tisztázni kell azt is, hogy kikre, mikor, hányszor lehet számítani a járási bemutatók értékelésében. Az utóbbi évek­ben sokszor gépkocsikon mú­lott, hogy kijuthat-e a megyei szakember a vasárnapi művé­szeti szemlére. Bizonyos szer­vek — azok is, amelyek meg­hirdetői és patrónusai a La­tinka kulturális szemlének — »rossz a kocsi, javítják- — ki­fogással utasították el a KISZ illetékes szervezőjét,.. Mindez természetesen szer­vező munka kérdése. A mi­előbbi hiteles, pontos, megbíz­ható és eredményes szervező munkáé! Wallinger Endr»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom