Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-24 / 274. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1983. november 8C Gúzsba fantázia A gépkocsi a néptelen balatoni megáll országút padkáján, ml pedig a takaros villák között próbálunk Kálmán István faragó népművész otthonára találni. Kiskaput nyitunk, az előkertben hidegfehér krizantém, fakult hortenziabokrok, szalmavirág. Ősz. A ház új, városias. A kiskapuval szemben a Balaton felé néző üveges veranda, a bejárati fehér ajtón fémtáblába vésett betűk: »Kálmán István, a Népművészet Mestere,« Amióta végleg elbúcsúzott a pusztától, Balatonfenyvesen él. Hatvannyolc éves, szikár, melegszemű ember. A Népművészet Mestere címet 1953. augusztus 20-án kapták meg idősb Kapoli Antallal együtt, elsőnek az országban. Híres faragó. Balatonfenyvesig egyre csak arra gondoltam a gépkocsiban, hogy Kálmán István lakásán egy kis múzeumot ‘találok majd a pásztorművészet remekeiből: tükörfákat, kecske- rágitó fából faragott botokat, kobaktök domborulatán megelevenedő betyárhistóriát, spa- nyolozott, színes dobozokat... De nine* semmi. Az ország egyik legnevesebb faragó népművésze semmit sem őriz otthon régi munkáiból. — Elhordták — mondja. — Múzeumokban barátoknál, ismerősöknél, vásárlóknál, gyűjtőknél megtalálhatja. Itt, sajnos, nincs..; A Balatonra néző ablak párkányán kések, görbe és homorú vésők, bizsókok. Az ablak alatt a sok forgács mutatja, hogy Kálmán István jövetelünk előtt éppen dolgozott. — Feleségem is népművész, hat éve farag. Ketten csináljuk ezeket... Vékony, simára gyalult falemezen vésett virágdíszek. — Cimbalom-alkatrész lesz — mondja Kálmán István. — Amikor megbíztak ezzel a munkával, két mintát kellett fölvinnem Pestre. Kiválasztották, hogy ezt csináljam. Sok kell, és egyik sem térhet el a másiktól. Sablon után faragom. Nyelvemen o kérdés, de nem mondom ki, csak gondolom: — Igazi, hamisítatlan népművészet volna ez Is? A hetedik vagy a nyolcadik garnitúra? Illő folytatása a híres magyar pásztorművészetnek az, hogy előre leg.valult, megmunkált lemezre (így, készen kapják Budapestről a megrendelőtől a Népművészek Háziipari Termelőszövetkezetétől a nyersanyagot) Kálmán István, és a megyében, az országban a többi faragó népművész is — sablont illeszt, tintaceruzával körülrajzolja a mintát —és kivési? Van ebben eredetiség, fantázia, népi teremtő képzelet? Taláncsak az első, a mintapéldány igazi. A többi? Láttam Kálmán István néhány csodálatosan szép munkáját, a hatalmas, spanyolo- zott ökörszarvkürtöt, amit a Brüsszeli Világkiállításra is kivittek, és amit — »... három király is megcsodált — mondja a művész —, az angol, a belga és a holland ...« A melegszemű, stuecolt baj- szú, szikár férfi régen csak önszántából faragott berekfából dobozt, arra »cserepestuli- pányt, tejarózsát, szentgyörgy- vlrágot, cinegemadárt«, nem rendelésre. Kustánpuszta, Szentgyörgy- vár, Szőcsénypuszta, Kopárpuszta, Pálmajor ... Gróf Batthyány Ernő, Olty Guidó. Eszterházy herceg ... Kálmán János számadójuhész fia anyai nagyapjától, a híres juhász, jó faragó Bécsi Istvántól kapta az első faragókést, a bízsó- kot... Kint a pusztán hamarosan megismerték a remekelő pásztor nevét, tehetségét, szőkébb hazájában népszerű ember lett Kálmán István, ám a népszerűségből még nem élt meg senki. A harmincas évek elején összecsomagolt néhány mély faragásé, díszes dobozt, tükörfát. karcolt díszítésű sza- rusótartót, ostornyelet, sétabotot. és fölruccant Pestre, a Tavaszi Nemzetközi Vásárra «■ruhára, cipőre, iskolára való pénzt vinni haza«. Tarisznyából falatozott, vizet ivott, har- Mdnap pedig megüzente Kopárpusztára Gamos intéző úrnak, hogy még este vonatra ül, reggelre otthon lesz ... A felszabadulás utáni években a Mélyépítő Vállalatnál dolgozott. / — Áca voltam, barakkokat építettünk. — Látja, hogy csodálkozom, juhászból ács...? — Igazán juhásznak mindenhez kell tudni: vályút és «saroglát« csinálni. Ez ácsmunka. Gerendát bórdolt le éppen, amikor négy idegen kereste Budapestről. Akkor vettem föl ismét a bizsókot, és azóta népszerű, megbecsült ember. Kitüntették; itthon is, külföldön is csodálják művészetét. Amikor híre ment, hogy tanítványokat fogad — legyen utánpótlás —, hetvenhárman jelentkeztek. Héttel tudott csak foglalkozni akkor, de életében tizenhárom tanítványa volt. Szép háza van, nyugodtan dolgozhat, legtöbbször boldog és elégedett. Ez az egyik arca. Megrendelésre tucatmunkát is kell faragnia, s néha kesereg, hogy nem engedheti amúgy igazán szabadjára a fantáziáját. Ez pedig a másik arca. A kettő együtt? — Meglátja, ha majd nyugdíjba megyek, ráérőbb ember leszek, faragok olyant, hogy csudájára Járnak. Akkor majd lesz nekem itthon is ... Bizakodó a hangja. — Kevesen vagyunk már igazi pásztorfaragók. Tehetséges fiatalok vannak, az a baj talán, hogy türelmetlenek. Egyszerre akarnak mindent, pedig olyan ember nincs, aki egy kaszavégásra levágjon egy táblát. Azért már sokan nagyon szép munkákat csinálnak. Tekintete a fal mellé sorakoztatott cimbalom-alkatrészekre téved, kézbe veszi a bizsókot. Farag — megrendelésre, s talán arra gondol, hogy nemsokára majd mindig kedvére faraghat, azt, amit szeret, azt, amit szívből, lélekből farag a népművész. Lehet, hogy kedvelt díszítőelemei — a «-cserepestulipány, a szív alakú vitézkötés, a ké- nyacseresznye bogyója, a muskátlibokor, a lóherelevél, az ngácalevél, a sallangó, a két juhász összetalálkozása« — jutnak eszébe, én pedig arra gondolok, milyen kár, hogy a Népművészek Háziipari Termelő- szövetkezete valóban egyedi darabok helyeit tucatmunkákat rendel faragó művészeinktől. Nem jobb lene a pillanatnyi haszon helyett népművészetünk pótolhatatlan becsű értékeit sértetlenül, a faragóművészek fantáziájának gúzsbakötése nélkül megmenteni a holnapnak? ... — eő — A VIPERAVADÁ Olyan a kaszói erdő, mint valami mesevilág. Különös a táj. Amikor először jártam itt, hazánk egyik legöregebb erdészét kerestem. Akkor még robusztus alkatú volt Pito- nyák János. Szálfatermetű, kérges kezű. Mogorván szótian. Pedig beszédes élete volt. Egy délelőttön át faggattam. Azt hittem, sokat mondott, aztán rájöttem, hogy keveset. Második látogatásomkor Kiss István erdészetvezető kalauzolt. Meghallgatta aradozáso- mat, elvitt az ősléphoz, ladikba ültetett, és megmutatta az egyedülálló növényvilágot. Egy másik alkalommal Szokup Ervin műszaki vezető mutatta be az erdőt. Barangoltunk fél napon át. Hazafelé a kisvasút végállomása alatt lett beszédes az én szelíd, szótian vezetőm. Oda vitt a fűrészporhalomhoz, és túláradó melegséggel tudományos értekezést tartott a kígyókról, pontosabban a siklókról. Mutatta a gondosan betakart kígyó tojásokat. Óvatosan kézbe vette az egyiket, és szinte simogatta a tekintetével. — Nagyszerűnek ígérkezik a kelés, S2épen lesz kígyó ... Most negyedszer a legbátrabbat keresem: Szászi Endre viperavadászt. A fenyők között megbúvó irodaház kihaltnak látszik. A rajongó Szokup Ervin fogad. Mondom, hogy Szószit keresem. Mosolyog a bajusza alatt — Szászi nagyon bátor... Elküld valakit hogy hívják ide. Közben Ízépeket szed elő a fiókjából. Kígyó van mindegyiken. Vipera. Keresztes és fekete. Mert ezen a vidéken tanyát vert a fekete vipera is. Kis kígyó, nagy kígyó. Összecsavarodva, mint a spirál. A másikon támadásra készen, gyertyaként feltartott fejjel. Áz ember szinte hallani véli a sziszegését. A méregfogak vége olyan vékony, mint a hajszál, tflhegyes. Szokup csak mosolyog. — A vipera gyáva, Szászi bátor... — De hogy van ez? — kérdezem. Azt mondja, erre majd Szá- szitól kérjek választ Addig is tovább mesél. Megtudom, hogy két lény nem fél a viperától. A láp agyarasa csemegeként fogyasztja el a sütkérező mérges kígyót. Annyi csersav van a bendőjében, hogy egy kis méreg meg se kottyan neki. A vipera ijedten menekül, ha meghallja a vaddisznókonda közeledését. A másik bátor a Győztes. Öt figyelték meg, hosszú csőrű, hosszú lábú. Vadászszenvedélye nagy tiszteletet biztosit száméra. Ez a Győztes kemény, kitartó és bátor gólya. Evekkel ezelőtt egy hatalmas vihar letörte a vadászház előtti sudár fenyő csúcsát. Rá néhány napra gólyák köröztek a magasban. Az erdészek csodálkozva nézték a különös jelenséget. Aztán kitört a háború a levegőben. Percekig tartott a küzdelem. Egy gólya maradt csak itt, a többi elment. Ez az egy leszállt a csonka csúcsra, és diadalmas kelepelésbe kezdett. Még aznap megkezdte a fészekrakást. Azóta minden tavasszal újra kezdődik a küzdelem, most már a fészekért. És mindig a Győztes kerül ki győztesen a csatából. Hát ez a gólya a viperák másik ellensége. Ha véletlenül álmodozó napja van, akkor sikló helyett viperát hoz a fészek szélén tébláboló gólyapalántáknak. De itt, a fészek peremén mindig vizsgálatot tart. És ha tévedett, mérgesen ledobja a törött gerincű viperát a bejárati ajtó lépcsőjére ... Szászitól megtudom, hogy egyszer tizenkét kilométert gyalogolt jobbjában egy viperával. Két ujjúval szorította a kígyó fejét. Kezét mereven előre tartotta, csuklóját perecként díszítette a hüllő teste. Nemrég befogott egy anyakígyót. Üvegbe tette, és hat hétig vigyázta. A hatodik hét utolsó napján tizenhat kis viperát talált az anya mellett. Fogott már rókát is puszta kézzel. A borzot Is így fogja be, pedig ennek a ragadozónak olyan a foga, mint az acél. Szinte levágja az ember ujjút. Szász! rajongva szereti a viperát. Azt mondja baráti körében: az a legszebb. Olyan bársonyos a teste, mint á velúr. Mire bejön a »legbátrabb«, azt hiszem, mindent tudok róla. A bokros szemöldök alatt vidám kék szem. Eles a tekintete, mintha most is kémlelne valamit. Sovány arcéi, szikár termet. Zöld vadászruhát visel, jobb zsebében szarvasnye- lű tőrkés. — Az minek? — A kés? Nagy szükség van rá. Ha véletlenül marás ér, gyorsan keresztet vágok a sebre és kiengedem a vért. De erre még nem került sor.., Elhallgat. Nem szeret beszélni. Azt tartja, az erdei ember legyen csöndes, erre tanította az apja. — És a kígyók? Mit tud róluk? Az arca komoly, de a szeme nevet. — Nagyon keveset... A siklót utálom csak a viperát szeretem... Tudja, hogy a vipera hol tanyázik, mikor kel, mikor napozik, hogyan étkezik, hogyan támad, hogyan fog egeret, hogyan menekül, mikor tér nyugovóra. Azt is, hogy milyen hőmérsékletet szeret legjebviperák együtt PitymalUU volt. A tehéncsordás számadó dudája már a falu főutcájáról hallatszott be a faluba. Tisztán lehetett hallani, mert a község kertjei alól bekanyarodott a visszhang, ami azt jelentette, hogy már mehetünk mi is. Mert úgy volt elrendezve, hogy előbb a gulyás hajt ki, és csak azután a kanász. Mert ha a kanász is abban az időpontban hajtott volna, akkor a tehenek könnyen feldöfték volna az anyadisznókat. A dudaszó, vagyis a kürtszó hallatára nyaltunkba vettük a tarisznyát édesapámmal, a karikást váltunkra tettük, és a kürttel kezünkben hajtani indultunk mi is. Olyankor a tehéncsordás már rendszerint a régi postánál hajtott. Apám kiment egészen a kocsmáig, és onnan kezdte a hajtást. En meg a falu másik végétől, majdnem Nagy János régi darálómalmától. — De soká gyüssz! — mondta Nagy János, aki már kora hajnalban képes volt kihajtani a kapuba két korcs kis jószágát. — Ej, dehogy gyüvők soká! — vágtam rá —, hisz még csak most gyün föl a nap. Máskor meg még ilyenkor szoktam fölkelni — — Ejnye, fiam, de elvásott a nadrágod! Gyere mán be, majd rrtegfódom, hát így mán csak nem engedhetlek, hogy végigmenj a falun. •:níH C7# szé fpjetL-i IÍ!h_ r mondtam és továbbhaladtam fújva a dudát. Már vagy huszonnégy jószág lehetett előttem, mikor Turiék kapujához értem, ahol ötöt-ha- tot bele kelleit fújni, s mégsem jött ki senki. Egyszer csak Túri néni kiszól a kapun: — Fiam, hajtsd ki mán őket, ott vannak a szalmakazal tövibe. Bementem az udvarba, hogy a malacokat a többihez az utcára kihajtsam. Túri néni ott állott az ajtóban, és várta, hogy megtalálom-e mindet. Mert tudta, hogy az övék mind sokkal pajko- sabb, mint a többié, és könnyen a kazal alá szöknek. Egyszer csak meglátta, hogy a nadrágom hátul mennyire el van szakadva és odaszólt: Bementem Túri nénihez. Egy fél zsákot varrt a nadrágomra, de mire elkészült vele, addigra az egész csűrbe szétszéledt a kapu előtt.' Az egyik visszament, a másik előreszaladt, mások a kinyílt kapukon idegen udvarokba tértek. Csak néhány öreg anyadlsznó maradt ott künn a kapu előtt, azok talán meg akartak kímélni a nyaklevestől, amit apám már készenlétben tartogatott számámra. Feketéékig kellett visszamennem, míg újra össze tudtam szedni a szétszéledt jószágokat, és amikorra a legelőre értem, a papista toronyóra éppen akkor ütötte a kilencet. Már messziről láttam, hogy apám a zsebóráját nézi, s fejét csóválja, ű már régen kint volt, sőt fatkája már a kiskút melletti fák alatt delelt. Ügy éreztem, hogy most nagyon kikapok, mert már tízéves korom óta bojtárkodom, de még sohasem fordult elő, hogy ilyen későn értem volna a járásra. — No, hol voltál, gyerek?! — kérdezte apám, a számadó, s kezében a karikás kétrét volt fogva. En mindenképpen kerülni akartam, de nem mertem elszaladni sem, mert akkor rám uszítja a kutyát, amit én etettem ugyan, de mégis jobban az apám szavára hajlott... — Túrt néni a nadrágomat fódta, és azért mulasztottam ennyi időt. De ezeket hiába mondtam, bár az egész nadrágom ott volt bizonyítékul. Apám kételkedett, és azt mondta, hogy eljátszottam az időt, és nagyon megvert. Pedig tudtam, azt szégyeli, hogy idegen asszony varrta meg a nadrágomat. Vass György Ettói nem kell félni. ban. Azt is, hogy háromhetenként egyszer eszik, azt is, hogy lassú mozgású, és hogy két ,S betűt ír le mozgás közben a teste. Szerinte pontosságszere- tőbb, mint a szarvas. Ha ma 11 óra 20 perckor az ötszáz éves tölgy tövében látta, akkor holnap ugyanabban az időben biztosan ott találja meg. Szérumot és injekciós tűt sohasem hord magával. Még vadászatkor sem. Csak a kését a kopott bőrtokban. Félelmet még sohasem érzett. Egyszer a lakásén tartott vipera kiszabadult az üvegből. Rettegett az egész puszta. Három ember őrizte a szökevényt botokkal fölszerelve. Szászi, amikor hazament, fölvette, és visszatette az üvegbe. Megköszönte, hogy nem bántották a kígyót. Másnap Pestre vitte az egyetemre. Az ország majd minden tudományos intézménye tőle vár anyagot. Évente átlag tíz viperát fog be. Ahogy mondja körülbelül százat adott a tudósoknak. Megkéredezem tőle, honnan a bátorsága, hogy-hogy nem fél. Egy vállrándítás a válasz. Kaszói ő is. mint a többiek. A különös táj különös embere ... N. S. Továbbra is ligye'ni kell a gabonatáblákat Porrogszen tkirályi tapasztalatok A száraz, meleg; nyár, a korai vetés meg az enyhe ős* kedvezett a csócsárolú elszaparodásának. A szépen fejlődő vetéseket erősen veszélyeztette ez a kártevő. A csurgói járásban egy hét leforgása alatt több mint hótszá* holdon kellett elvégezni a porozást. Bóra Sándor járási főagronómus Szerint ezzel sikerült megelőzni a csócsároló további kártételét. A járásban először a porrogszent- királyi Aranymező Termelőszövetkezet egyik tábláján észlelték a kártételt. Azt vették észre, hörv sokkal rosszabbul fejlődik a vetés, mint a környékbeli azonos minőségű talajokon. A csocsároló megjelenése és elszaporodása elsősorban annak tulajdonítható, hogy már több óv óta kalászost termelnek ezen a táblán. De megmenthették volna a vetést itt is, ha idejében elvégzik a vegyszeres Védekezést* Varga János tóz-élflök ugyan arra hivatkozik, hogy a kártevő néhány nap alatt teljesen tönkretette a táblát, de Pofésa István körzeti növényvédelmi ag- ronómus Jelentéséből kiderül, hogy 0 már akkor figyelmeztette a szövetkezeti vezetőket a kártevő jelenlétéről, amikor még megmenthették volna a gabonát. Amíg várakoztak, a csócsároló pusztított, s hamarosan annyira letarolta a táblát, hogy a vetést ki kellett szántani. A harmincnégy hold kiszántása figyelmeztető példa volt a porrógszentklrálvfaknak. Hozzáláttak hát a többi tábla fertőtlenítéséhez. Két RS—09-es traktorral naphosszat poróztak * traktorosok, Bodó István és Zsibrsk József. Az eredmény' nem maradt el. Amikor FíllÖp Mihállyal, a Nővén wédő Állomás megbízott igazgatójával végiglártuk a határt, még a klszárttott tábla tőszomszédságában levő búzán Is alig vettük észre a csócsároló pusztításának nyomait. A fiatal vetés k’hever*o a kártételt, egészségesen fejlődik. A veszély fölismerése utáni gvors beavatkozásnak köszönhető, hogy több gabonavetés nem került a har- mincn«*r>-v hold sokára. A Növényvédő Állomás igazgatója Javasolja a norrogsz*»n*királvi- *Vr»í>k. hoFv szervezzenek állandó 'igvetős*m«»áinmt a hftt«»-ban. és ahol a kártevő m«gi«d*»n<k. azonnal vonu^Dqcék fél a növényvédő »•épeket. VieviWn! kell erre azért mert a hótekoró alatt a csócsáro- ’ó könnyen áttelel, s a télen Is. de *«ii»» tavasszal folytatja garázdálkodását. X. L
