Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-22 / 272. szám

TALÁN MÉG NEM KÉSŐ Ismét az ÉDOSZ művelődési házáról BESZÉLGETTEM a műve­lődési ház néhány látogatójá­val. Fellapoztam a Kaposvári Műsorkalauz novemberi szá­mát, s miután ezt is, azt is megtettem, meg tudom érteni a panaszokat, méltányolni ■ a most még csöndes szavú elé­gedetlenséget ... Űj művelődési év küszöbét léptük át. Nem közömbös az indulás az ÉDOSZ esetében is. Változtak-e a viszonyok, bővültek-e a lehetőségek? Ér­demesebb-e, vonzóbb-e a prog­ram? A válasz ez volt: »nem«. Nézzük^ meg, mit tartalmaz a művelődési ház november havi programja. Hát... nem éppen haladóknak minősíthető hagyományok szerint nyolc filmelőadást, műsoron olyan darabokkal, amelyeket már be­mutatott premiermozink, a Vörös Csillag, s újrajátszott reprízmozink, a Szabad Ifjú­ság ... Csoda-e, ha a nyolc­szor három előadáson is olyan a filmelőadások látogatottsága, hogy ráfizetünk? Nem csoda. De... ha már ráfizetésekre van pénzünk, miért nem for­dítjuk inkább a rendelkezésre álló összegeket nem fölösleges dolgokra? Nem lenne jobb he­lye a pénznek? Kinek éri meg ezt a perémkerületi művelő­dési házat fiókmoziként mű­ködtetni? A művelődési ház nagyterme tehát ismét mozi, esetenként bált rendeznek ' benne. Saját rendezvények, meghívott mű­sorok, esetleg csereműsorok? Novemberre nem jutott ebből a »műfajból«. Szerepel még az e havi programban a nők akadémiá­jának két előadása. Az aka­démia gazdája a nőtanács. Vendéglátó a művelődési ház. Csak a látogatottsági statiszti­kának tesz jót az ilyen! E hó­napban kerül sor »A föld, az ember és a csillagos ég« című kisfilmsorozat negyedik elő­adására, egy Katalin-bálra, amelyen a művelődési ház sa­ját zenekara muzsikál. Az ese­ménysort magyar—szovjet ba­ráti est zárja. Kevés, kevés, kevés! Az utóbbi két évben sok szó esett az ÉDOSZ munkájáról, tömegkapcsolatáról. Sohasem hálás feladat már kimondott kérdéseket újra föltenni, mi mégis ezt kell hogy tegyük. NEM LESZ BAJ ISMÉT AZ ARANYOKKAL? Korábban számot vétettünk azzal a tény­nyel, hogy az ÉDOSZ művelő­dési ház tartalmi munkájának eredményessége nincs arány­ban a fenntartási költségekkel. Leszögezhettük azt is, hogy amíg ez a művelődési intéz­mény a mostaninál sokkal ke­vesebb állami támogatást ka­pott, szűkösebb tárgyi, szemé­lyi feltételekkel is. jelentősebb alkotórésze volt Kaposvár kul­turális életének, mint most. A cukorgyári városrész la­kói javarészt munkásemberek. Ha nem tévesztjük szem elől — és nem téveszthetjük — a munkásság kulturális ellátott­ságával kapcsolatos sürgető feladatainkat, akkor semmi­képpen sem nyugodhatunk be­le, hogy az ÉDOSZ az idén is fiókfilmszínház, táncos hely marad, s kevés saját rendez­vény gazdája lesz. Miért? Hi­szen így vajmi keveset tehet az általános műveltség emelé­séért! Mit változtat a helyzeten a havi nyolc filmelőadás? Állan­dósíthatunk súlyos pénzek árán olyan állapotokat, amilyenek­kel korábban már többször ta­lálkoztunk? Arra gondolunk, hogy nem egy irodalmi est, hangverseny, komolyabb kul­turális esemény alkalmából voltak többen az ÉDOSZ szín­padán, mint nézőterén! Nem hisszük, hogy e városrész la­kói csak a fehér asztal körül érzik jól magukat, csak kár­tyázni és csak táncolni szeret­nek, és nincs igényük arra, hogy a szórakozás mellett mű­velődjenek is. Csakhogy... az igényeket nemcsak kielégíteni kell és lehet. Az igényeket for­málni, alakítani kell, terelni a tartalmasság irányába! A bevezető sorokban hivat­Kémeket ítélt el a Budapesti Katonai Bíróság A Budapesti Katonai Bíró­ság november 18-án tárgyal­ta Polyvás István piliscsabai lakos kémkedési ügyét. A bí­rósági tárgyaláson bebizonyo­sodott, hogy Polyvás István a nyugatnémet hírszerző szerv részére rendszeresen küldött katonai vonatkozású adatokat tartalmazó titkosírásos kém- jelentéseket. A Budapesti Katonai Bíró­ság Polyvás Istvánt kémke­dés bűntettében mondotta ki bűnösnek, és ezért 13 évi szabadságvesztésre, teljes va­gyonelkobzásra ítélte, vala­mint a közügyek gyakorlásá­tól tíz évre eltiltotta. Az íté­let nem jogerős. A vádlott enyhítésért fellebbezett. (MTI) koztam a művelődési ház né­hány állandó látogatójára. Ök nemcsak látogatói,' hanem munkásai is valamilyen for­mában a művelődési ház életé­nek. S mert meghallgattam Őket, hadd vessem papírra: ezek az emberek készségesen vállalkoznak többet munkára. De eddig még senki sem kérte segítségüket. Pedig lennének javaslataik. MEG KELLENE HALLGAT­NI ezeket a javaslatokat, ötle­teket. Fölfedezni a kollektív Az Állami Operaház balettje hatalmas sikert aratott Párizsban A Magyar Állami Operaház balettegyüttese szerdán mu­tatkozott be a párizsi tánc- fesztiválon, a Champs Elysé- es Színházban. Művészeink rendkívüli sikert arattak első párizsi fellépésükön. A gála­est szűnni rém akaró taps­sal jutalmazta táncosaink és zenekarunk teljesítményét. Üjra és újra, a függöny elé szólította a szólótáncosokat, Ferencsik János karnagyot és Harangozó Gyulát, a tánckar vezetőjét Az AFP francia hírügynök­ség a táncfesztivál legnagyobb sikerének minősíti részletes beszámolójában a Magyar Ál­lami Operaház balettegyütte­sének fellépését (MTI) bölcsesség erejét, mindenek­előtt azt, hogy nemcsak a tar­talmi munkát kell vonzóbbá, érdekesebbé tenni, hanem a légkört is meg kell változtat­ni. Az ember igényli, hogy ön­ként vállalt fáradozását mél­tányolják, esetenként meg is köszönjék, ellenkező esetben elveszti a kedvét Talán még nem késő erre most, a műve­lődési év elején felhívni a fi­gyelmet László Ibolya Lelteire egyszerűbben is Egy döntőbizottsági tárgyalás elé Levelet kaptak a napokban a berzencei szociális otthon ve­zetői a megyei döntőbizottság­tól. Azt közölték benne, hogy a Gépipari Elektromos Kar­bantartó Vállalat (GELKA) hozzájuk fordult, mert az ott­hon vezetői egy hónapokkal ezelőtt elvégeztetett munka dí­ját többszöri felszólítás ellené­re sem fizették ki. — Egyszerűbb lenne, ha a szociális otthon vezetői teljesí­tenék a GELKA kérését. Ila pedig erre nem hajlandóak, a rendelkezésre álló okmányokat nyolc napon belül juttassák el hozzánk, különben a birto­kunkban levő iratok áttanul­mányozása alapján határozunk — írta a döntőbizottság Ber- zencére. Hasonló tartalmú le­velet írt a GELKA jogtanácso­sa is, kérve az 517 forint mun­kadíj és a négy hónap után já­ró ötszázalékos kamatnak a kifizetését Valóban, a szociális otthon ez év májusában a GELKA nagykanizsai részlegével egy hangszórókábelt helyeztetett áit. Mumkadíjként a szerelők 517 forintot számoltak fel. Csupán az a bökkenő, hogy az •fcthön vezetői ezt a számlát május 14-én —■ a munka el­végzésének napján — elszámo­lási utalványon kiegyenlítet­ték. Az utalványt (száma 444 388) Tallár István, a ki- rendeltség dolgozója vette át, ezt aláírásával igazolta, majd lebélyegzett nyugtát adott a munkadíj kifizetéséről. Hol történhetett a hiba? Ott, hogy bár a GELKA nagykani­zsai kirendeltségének dolgozó­ja elvitte az elszámolási utal­ványt, a pénzt még a mai na­pig sem utaltatták át saját számlájukra. Felszólítást vi­szont, hogy a számlát nem egyenlítették ki, s hogy a mun­kadíjat fizessék meg, egyet sem küldtek a szociális otthon vezetőinek. A GELKA felületességéről van tehát szó. S ezt tetézik az­zal, hogy döntőbizottság elé ci- táltatják a szociális otthon ve­zetőit, fölösleges munkát ad­nak a bizottságnak. Igaza van a döntőbizottság­nak: tárgyalás nélkül is elin­tézhető ez az ügy. Mégpedig úgy, hogy a GELKA rendet te­remt a maga portáján, s nem másokat hibáztat saját mu­lasztásáért, Sz. L. Imris orvosnak készült, és szabó lett. Nincs is lénye­ges különbség e pályák kö­zött. Mindkettő emberi test­tel bíbelődik. Egyik a belső szerkezetet óvja, foltozgatja, másik a külső vázt díszítge- ti, csinosítja. Hogy Imre Hiiért nem lett orvos, és miért lett szabó, azt soha­sem árulta el senkinek. Akik akkoriban is ismerték, azt állítják, hogy Imris az egye­temen az elsők közé tartozott, kitűnően ismerte az anató­miát, a biológiát, de idegze­te megbukott a legelső bonc- tani órán. Rosszul lett, ami­kor a többiek tízóraizni men­tek a szünetben. Ekkor határozta el, hogy hasműtét helyett inkább a vállak vattázására fordítja figyelmét. Végeredményben igazán mindegy, teljesen íz­lés dolga. Ha már boncolgat­ni és varrni kell, mégiscsak kellemesebb a ruhák férce­lését szétbontogatni és ösz- szeöltögetni. Imris a szabóműhelyben is orvos volt. Ezt már a leg­első pillanatban megállapí­tottam. Egy-egy kabátot vagy nadrágot oly féltő sze­retette] nyújtóztatott ki . a vasalódeszkán, mintha em­beri testet helyezne el a mü­Kedves Barátom! Amikor Kijevben városnézésre indultam, elhatároz­tam, hogy kiragadom azt, ami a legjellemzőbb a 44 000 000 lakost számláló U.krán SZSZK 1 300 000 lakosú fővárosára, és erről írok neked. Csakhogy nem tudtam el­dönteni, mi a legjellemzőbb. A parkok! — gondoltam egyszer. A csodálatosan szép zöldövezet, amelyből tizen­nyolc négyzetméter jut minden kijevire. A fejlett isko­lák, a tudományos intézmények jellemzőek inkább — változtattam meg véleményemet, amikor megtudtam, hogy csupán a tizenkét fakultású egyetem — az ország egyik legrégibb egyeteme — évente ezer specialistát bo­csát ki, és hogy a városban olyan magas színvonalú a tudományos élet, hogy az ukrán tudósok tevékeny része­sei lehetnek az űr- és egyéb kutatásoknak. Kijev a tör­ténelem tükre — mondtam, amikor megtekintettem azo­kat a műemlékeket, amelyek tanúi voltak az ukrán nép múltjának, a haladásért vívott küzdelmének. Talán nincs is még egy olyan városa a világnak. ahol ilyen jól ötvö­ződnek a régi házak a korszerű épületekkel. Nem, Kijev nem a hagyományok hű őrzője elsősorban, hanem a fej­lődés városa ■— írtam jegyzetfüzetembe, amikor megpil­lantottam azt a sok lakást, amelyet az utóbbi néhány évben építettek, illetve most emelnek. Kijev a színházak és a stadionok városa — állapítottam meg, amikor meg­néztem öt színházát, tizenhárom stadionját és tíz uszo­dáját. Végül is beletörődtem abba, hogy nem tudom meg­írni neked, mi a legjellemzőbb erre a városra. Talán nem is baj, hogy így történt, mert ezentúl nem kerestem az ilyen látnivalókat. Ráértem tehát arra, hogy elvegyüljek az utca forgatagában. Talán ennek köszönhetem, hogy amikor a búcsú pillanataiban leültem a szálloda halijá­ban, és még egyszer fölidéztem a kijevi napok élményeit, akkor nemcsak a sportpalotákat, a színházakat, a tudo­mányos intézményeket, a gyárakat. az új lakótelepeket láttam képzeletemben, hanem az automatából szö pöt ivó járókelőket, az apró könyvesbódékat, a hejsök sírjára virágot tűző asszonyokat, a villamossíneket javító mun­kásokat, az itt tanuló magyar diákokat, a Dnyeper-parti halászokat, az andalgő szerelmeseket, a kicsiny padokat és az ősz színeiben pompázó folyóparti fákat is. És akkor úgy éreztem, barátom, hogy mindez együtt Kijev... Szegedi Nándor tőasztalon. Varrógépére ál­landóan 250-es égő szórta alá a vakító fényt, s keze ügyében egy lavórban min­dig forró víz gőzölgőit ké­szen az azonnali »bemosako­dáshoz«. Láthatóan nagyon örült nekem, új »páciensének«. Egy perc alatt végzett is ve­lem. Gyorsan lemérte bal karom hosszát a csuklóig, és AZ ANATÓMIAJ megállapította boltóm széles­ségét. Más mértéket nem is vett föl rólam. Egy kissé szo­katlan volt ez a művelet. Ré­gi szabóimtól megszoktam már, hogy centiméterrel a kezükben percekig csiklan­dozzák testem különböző ré­szeit, miközben érdekes tor­nagyakorlatokat végeznek körülöttem, hogy tetőtől tal­pig tisztában legyenek mére­teimmel. — Kérlek, az anatómia tö­kéletes tudomány — nyugta­tott meg Imre lelkes szavak­kal. — Nekem nem szüksé­gesek a szokásos szabászat! adatok. Elég egyetlen test­rész mérete, a többit annak alapján pontosan ki tudom számítani. Nálam még pró­bára sem kell járnia a meg­rendelőnek. Ilyen előzmények után érthető kíváncsisággal vár­tam új öltönyöm »fejépülé­sét« a szabóműhelyben. Imre valóban pontos munkás volt. Szombat reggel már hozta is a kész ruhát. Nagy izgalom­mal próbáltam fel. Az ana­tómia valóban tökéletes tu­domány, de úgy látszik, nem a szabászatban. A nadrágom alig ért a bokámig. Kabá­tom ujja alól majdnem lát­szott a könyököm. A mellé­nyem fölött pedig sokáig töprengtem, hogy zsebken­dőnek használjam-e avagy nyaksálnak. Lepengettem Imrének a ruháért járó »orvosi honorá­riumot«, az öltönyt pedig ti­tokban elvittem a régi sza­bómhoz, hogy vonja ki belő­le az anatómiai részt, és pró­báljon neki valami egyszerű, de viselhető formát ' adni. Imrishez, a szabóhoz azóta nem megyek ruhát csináltat­ni, legföljebb csak akkor lá­togatom meg a műhelyében, ha olykor-olykor vakbélfáj­dalmak kínoznak. ¥. Gy. Csigolyák görgős csapággyal Eljön-e a nap, amikor az ember teljesen gépesített lesz, tehát ugyanúgy javít­ható, mint valami gépkocsi? Elképzelhető: ereket készíte­nek műanyagból, tranziszto­rok szabályozzák a vérke­ringést, központi vezetőmű irányítja a művégtagokat, s legújabban a »csúszós csap­ágyas« természetes ízületeit fejlettebb, technikájának ad­ják át helyüket: a görgők­nek. Az új sebészeti technikát svéd orvosok dolgozták ki: rozsdamentes acélgolyót ül­tetnek be a gerincoszlopba. A görgőt két csigolya közé, tehet a porckorong helyére illesztik. Ezt a technikát isi- ász vagy porckorongszakadás esetén alkalmazzák, amikor minden más módszer csődöt mond. A görgők lehetővé te­szik, hogy a gerincoszlop visszanyerje rugalmasságát és mozgékonyságát. Eddig harmincöt beteget műtötték meg, s csupán két ízben for­dult elő, hogy a görgő el­mozdult a helyéről. Cocteau a bölcsességről Jean Cocteau 70. születés­napján az egyik gratuláló megkérdezte: elérte-e életé-, nek minden célját? Cocteau ezzel a történettel válaszolt: »Ehhez olyan bölcsnek kellett volna len­nem, mint az a dervis, aki­től egy tolvaj ellopta a tur­bánját. A bölcs férfiú, ahe­lyett, hogy üldözőbe vette volna a tolvajt, a közeli te­mető kapujába állt. Egyik barátja megkérdezte, miért áll olt mozdulatlanul, miért nem siet a tolvaj után. A dervis így válaszolt: Öreg lábam úgysem érné utol, de ezt a kaput idővel élve vagy holtan, de óhatatlanul át Ixll lépnie.« * « * Repülőgéproncsból készült pénzérmék Jemenben 1955-ben lezu­hant egy repülőgép. Az akko­ri imám, országának elnyo­mó diktátora elrendelte, hogy a gép roncsaiból alumínium aprópénzt verjenek. Az ér­dekes pénzérmék világszerte keresett darabjai az érem- gyűjtőknek. * * * Mínusz 142.8 fokot mértek az atmoszférában. Ez rekor­dot jelenít Svéd és amerikai tudósok méréseket végeztek az ún. éjjel világitó felhők összetételéről. Július végén és augusztus elején négy da­rab Nike-Cajun típusú me­teorológiai rakétót lőttek fel e célból a svéd Lappföldről A rakéták 80 km magasságba, jutottak, s ott állapították meg a rekordhideget Somogyi Nép’ap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaoosvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. , Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünlt meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft, Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe® Kaposvár, Latinka Sándor utca (L I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom