Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-17 / 269. szám

▼asárnap, 196?. november 17. 5 SOMOGYI NÉPLAP Az elméleti ember szalonnázik Az elméleti ember roppant bölcs volt. Sokat olvasott, de főként rengeteget beszélt. A legbonyolultabb gazdasági és társadalmi kérdéseket pehely- könnyen oldotta meg. Idegen szakkifejezésekkel, hosszú, nehéz számokkal dobálózott. Percek alatt megmagyarázta az ember származásának problematikáját, levezette a virág, a fa, a fű növekedésé­nek törvényszerűségét. Órákig beszélt a szerelemről és a sze­relem haláláról — a házas­ságról. Szóval az elméleti em­ber mindent tudott. Történt egyszer, hogy az elméleti embert meghívták az egyik faluba, tartson elő­adást a modem gazdálkodás előnyeiről. A meghívást elfo­gadta, és elutazott a faluba. Az előadás fényesen sikerült. Ä derék falusiak — noha nem értették az értékes elő­adást — lelkesen megtapsol­ták. Különösen az keltett ál­talános tetszést, hogy az el­méleti ember folyékonyan, minden fennakadás nélkül adta elő mondanivalóját. Az előadás után Kovács István bácsi, a népfront helyi elnö­ke sugárzó arccal mondott köszönetét az elméleti em­bernek, s arra kérte, hogy tisztelje meg látogatásával az ő szerény házát. Az elméleti ember örömmel beleegyezett, igy elindultak gyalogszerrel a felvég felé. Otthon Pista bácsi emigyen mutatta be vendé­gét feleségének: — Asszony, most aztán jól nyisd ki a füled, szemed, mert olyan tudós embert mu­tatok neked, amilyet még ál­modban sem láthattál. Juli néni meghatódva fo­gott kezet az elméleti em­berrel, majd egyet-kettőt té- rült-fordult, és jó magyar szokás szerint, paprikás sza­lonnát, lágy kenyeret és egy kupa bort tett az asztalra. Az elméleti ember kitörő lelke­sedéssel fogadta a pompás háziszalonnát. — Ez, látja, Pista bácsi, a világ legegészségesebb éte­le. Ebben van az erő, a táp- erő. Az A-, a B-, a C-vitamin. Könnyen emészthető. Nem árt a szívnek, nem okoz gyo­morsavat és reumát. Munka­bíróvá és szívóssá teszi az embert. Pista bácsi nagy áhítattal hallgatta a szóáradatot, majd elővette fanyelű bicskáját, és átnyújtotta az elméleti em­bernek. — Na, faljunk egy kicsit. Szeljen a szalonnából. S ekkor történt a tragédia. Az elméleti ember kezébe vette a bicskát, és nem tud­ta, hogy mit kezdjen villa nélkül vele. Forgatta jobbra, forgatta balra, majd meré­szen nekivágott a szalonná­nak, és elvágta az ujját. Pis­ta bácsi csodálkozva nézett rá, az elméleti emberre, és kiábrándulva, megvetően szólt a feleségének: — Juli, lelkem, hozz csak egy kést meg egy villát az úr­nak. A falatozás után Pista bá­csi kikísérte a kapuig az el­méleti embert, elbúcsúzott tőle, s mikor visszajött, ezt mondta a feleségének: — Látod, asszony, ezek a nadrágosok még manapság is becsapják az embert. Azt hit­tem, hogy többet tud, mint a tanító úr, s lám, még a papri­kás szalonnát se tudja úgy, istenigazából megenni. V. Gy. Hogyan intsünk? Az Energiagazdálkodási Tu­dományos Egyesület megálla­pítása szerint a szén fűtőérté­kének csak 13 százalékát hasz­nosítjuk, 87 százaléka elvész korom, szénmonoxid, pernye stb. formájában. A legrosszabb hatásfokkal (4,5 százalék) a vasút dolgozik. Ezért terjed­nek el a Diesel-mozdonyok. A háztartási tüzelés hatás­foka 25—70—80 százalék kö­zött váltakozik. Mi az oka, hogy egyik kályha a tüzelő fű­tőértékének 75 százalékát el­pocsékolja, a másiknál pedig csak 25—30 százalék a veszte­ség? Azért, mert legtöbb he­lyen helytelenül fűtenek. Nincs olyan rossz szén, amit ne le­hetne — elméletben füst nél­kül, tehát jó hatásfokkal el­égetni. De meg kell tanulni, hogyan. Ismerni kell a helyes tüzelés szabályait, tudni kell, hogy milyen kályhába milyen tüzelőre van szükség, s hogyan tartsuk rendbe a kályhákat. Ezekre a kérdésekre ad vá­laszt Reménlczky Károly fő­mérnök, az Energiagazdálko­dási Tudományos Egyesület Aeroszol Munkabizottságának vezetője november 18-án, hét­főn este 6 órakor a Latinka Sándor Művelődési Ház Klub­jában a TIT által rendezendő ismeretterjesztő előadáson. A lengyel erőművek „szépségkirálynője“ Lengyelország legkorszerűbb erőműve a Lagisza, amely nemrég kezdte meg az áram- termelést a bedzini járásban. Tekintettel rendkívül szép és modem építészeti megoldására, a Lagiszat megválasztották a lengyel erőművek ►»szépségki­rály nőjének*, és a Misz Erőmű nevet kapta. A 120 891-es számú Sétfionísta HAZAJÖTT Ül Hét év után . . . Ebből ötöt a pokolban töltött. Elment 1957. február 8-án este 10 óra­kor. Hazajött 1963. október 26-án reggel negyed nyolckor. Csurgóra jött, ott laknak a szülei. Haza . .. Apja a gimná­ziumban takarító. Anyja kicsi, barna asszony. A ház fageren­dás. A légionista, ahogy franciá­san írták: Férenc Pammer, hu­szonhét éves. — Miért ment el? — Kalandvágyból — mondja halkan, szégyenlősen. — A Szabad Európa Rádió állandóan a nyugati világot dicsérte hogy ott milyen szép, milyen jó. Arany az élet. Tárt karokkal fogadnak mindenkit. Megszédültem... Hallgat. Homlokát kiveri a veríték. — Hazudtak a nyomorultak! Tudja, mi voltam? Etranger, idegen! Piszkos idegen! Az maradtam volna életem vé­géig . .. Ausztria, Belgium, Francia- ország . . . — Haza akartam jönni. Ak­kor még őszintén írhattam. Kerestem jobb munkát, de nem találtam. Azt mondták, menjek a légióba, ott biztos a megélhetés. Egy vagyont ka­pok majd. Lesz minden nap ennivalóm, nem kell azon töp­rengenem, hogy éjszakánként hova hajtom le a fejem. Egy év múlva egy párizsi laktanyá­ban aláírtam. Adtak ennivalót. Jóllaktam végre. Marseille-be vittek. Kaptam bakancsot, ru­hát. Onnét Oránba, az elosztó­helyre kerültem. Gépkocsi-ka­raván szállított bennünket Si- di-bell Abbesbe. Az első hónap úgy megver (hogy napokig nem bírtam lábra állni. Egy hónapig feküd­tem a gyengél­kedőn. Ott ha­tároztuk el Szerdahelyi Sándor nagyka­nizsai társam­mal. hogy ha törik, ha sza­kad, megszö­künk. Az első kime­nő alkalmával szöktek. Este tízkor megla­pultak egy ház tetején, és éj­szaka útnak in­dultak az al­gériai partizá­nok tábora fe­lé. Két napig bolyongtak. Akkor találtak rájuk a szabad­ságharcosok. Két hónapon át —— adták őket kéz­ről kézre. Óvatosan menetel­tek a Szaharában. Észre sem vették, hogy egy légiós va­dászegység került a hátukba. Az első géppuskatűz egyik arab kísérőjüket, egy bájos or­vosnőt terített le. Fölvették, és vele együtt futottak azon az éjszakán. Hajnalban heli­kopterek tűntek fel az égen. Sehol egy fa, sehol egy bokor, ördögi volt a géppuskakatto­gás. A süvítő golyók elzárták a meneíkülés útját. Szerdahe­elteltével jelentkeztem, hogy kilépek. A vezénylő őrmester lyit kettéfűrészelte egy soro­— Indulunk , * — R«adnóti László rancsnoki hídon-«. *-pa­kezet nyújt, hogy az olajfoltos fedélzetre segítsen. A vaskor- léttől balra egy kátrány papír­ral fedett fülkében Diesel-mo­tor dübörög, gyermekkamyi láncszemek viszik csikorogva a transzportőr szalagjáig a ka­viccsal teli kanalakat. A drávai »kincskeresők-« itt dolgoznak a kotróhajón. Kora tavasztól késő őszig járják Barcs alatt a Drávát, arcuk vörösbamára cserzett a metszőén hideg drávai széltől, mozdulataik megfontoltak, óvatosak. Radnóti László kotrómester — a kapitány — ellenőrzi a víz mélységét, Dobnya István kainálkezelővel vált néhány szót, aztán — mert az óva­tosságról kérdezem — azt mondja: — Tavaly elsüllyedt az egyik uszály ... — Vigyázatlanságból? — Nem. Senki sem tehet ró­la. Az uszály egy víz alatti tuskónak ütközött. Kettőt se kiáltott Szabó István matróz, már a víz alatt voltak. Mellé­jük álltunk a rocsóval, emel­tük az uszályt, akkor meg kotró kezdett oldalra dőlni No, gyorsan a léknek ékeltük a bandást, s amikor mór bordáknál leszorítottuk a lyu kát, kimeri a vizet az uszályból, ífey lassan fölemel­kedtünk. — Nehéz volt... — A sző­ke, kék szemű kapitány nevet, és azt mutatja a szemével, ahogy körülpillant a hajón, gépeken, embereken,: »Itt nemcsak a gépek dolgoznak keményen, hanem az emberek Is!« A kapitány, Dobnya Ist­ván kanálkezelő, Szabó István, Korn János matrózok és Nagy János, a rocsós... A folyó piszkosszürke vízé­ből fehér kavicsot és tompán csillogó homokot hoz fel a kotróhajó Naponta nyolcvan köbmétert. Egész évben ... ? — Nyolcszázezer forint az évi terv — mondja a kapitány. — Ezt már teljesítettük. Ápri­lisban kezdtünk csak dolgozni a nehéz tél miatt, de október közepéig kitermeltük a nyolc- százezer forint értéket Az öt ember minden reggel hét óra előtt találkozik a Drá- va-parton. Rocsóba ülnek, a kotróhajón és az uszályokon mindenki elfoglalja a helyét; Radnóti László bekapcsolja a kotrógépet; negyed nyolckor már forognak a csatlakozóke­rekek, csikorog a lánc, a kana­lak nagyokat harapnak a me­derből. — Ha kavicson állunk, tizenöt perc alatt, homokon húsz perc alatt telik meg a hat és fél köbméteres uszály. A kiváló minőségű folyami kavicsot és a homokot vagonok, teherautók szállítják a műkőüzemekbe és az építkezésekhez. A homok­ból a MÁV rendelt sokat, ez a legszemcse- sebb kvarcos homok az országban — szak­nyelven: a legjobb »mozdonyhomoik«. Alig m * A folyó pisz- kosszürke és sebes sodrású Furcsa, kiismerlK tetlen, szeszélye A drávai ember szeretik a szer.r lyes, gyors foly Néha-néha sz ják ugyan, \ bi koznak vele, < mégis — a foly ból élnek. Valaki azt mar. ta, kincset ér drávai kavics és kristályosán iisr fehér folyami h mok. Márpe: ha így van, nyi godtan nevezh- tem az öt dráv embert — akit szók»*! an form •' kopott hajón mertem meg kincskeresőnek . . A kis lélé ■ tő a hajó oldalá­hoz simul, valaki . «pj» “ .Svcsa formájú bajó . Kora János a »kormánynál«. múlik el olyan hét, hogy ne rendelnének Dráva »kincséből« a Barcsi Községi Tanács­tól. Az öt drávai ember már a jövő évre dol­gozik, és ha néha-néha szidják is a folyót, birkóznak vele, nem haragból teszik; mert a munkát és ezt a szeszélyes, gyors folyót szeretni kellő*. zat. Vérhab tört fel a száján» Suttogva bírt csak beszélni. — Én elpatkolok, de te fuss... Hárman maradtak életben. Két szabadságharcos meg ő. A lovas vadászegység parancs­noka hátrakötötte a kezüket, és a szíjat a nyeregkápához erősítette. — Kilométereken át hajszol­tak így. A sarkamról lekopott a bakancs. .. A sivatagi őrhelyen bedob­ták a helikopterbe. Sidi-bell Abbesben tért magához. Ott elölről kezdődött minden. — Gúzsba kötöttek és ki­akasztottak meztelen testtel a kapura— ötvenfolros forró­ságban. Nem tudom, mikor vettek le ... Oránban a légió bírósága tárgyalta ügyét. Mutatja az ítéletet. Negyedíves sárga pa­pírlap. Nyomtatott nagybetűs fejléc. »Tribunal Militaire f'er- monent.« — Egyévi börtönbüntetésre ítéltek. A kolonel mindjárt az ítélet kihirdetése után felpo­fozott ... Hárman egy cellában. A fekvőhely egy kőágy. Nappal állni. Kint kúszni, feküdni» szaladni, rohamozni. A börtön­parancsnok, Kovács Ferenc szakaszvezető somogyi volt. Marcaliból került a légióba a háború után. ö volt a legva­dabb. Mindenért ütött, bünte­tett. — Egyik éjszaka valaki már nem bírta tovább a kegyetlen­ségeit. Egy konyháról lopott nagykéssel kétszer mellbe szúrta... A büntetés után még három és fél év. — Haza mindig azt kellett írnom, hogy jól vagyok, ki­tűnő helyem van. Cenzúrázták a leveleket... Mutatja a pecsétes, szigo­rúan átszűrt levélköteget. Van vagy ötven darab.- Hazudnom kellett. Talán jobb is. Mi lett volna anyám­mal, ha tudja az igazságot? . .J öt év után, 1963. február 18-án délelőtt 10 órakor ka­pott egy használt civil ruhát és ötvenezer frankot. Norman- diába ment. Egyik társának, Panok Tibornak a rokonához. Negyvennégyezret mindjárt be­fizetett a penzióba. Másnap levelet írt a magyar nagykö­vetségre. Kérdezte, hogyan jö­het haza. Amikor megkapta a vízumot, minden fillért félre­tett. Október 25-én egy órakor repülőgépre ült Párizsban, és délután ötkor leszállt Buda­pesten. A repülőtéren kapott egy vonatjegyet. — Anyám boldog. Éjszakán­ként odajön hozzám és beta­kar ... A ház előtt suhog a fenyő, a szél száraz leveleket zörget a diófán, ősz van. De neki új­ra tavasz... Németh Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom