Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-12 / 239. szám

Somom néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TÁN ÁCS LAPJA Egy kiállítás makettjei Megyénk második kiváló népművelője (Tudósítónktól.) Kellner Bemét, a Megyei Könyvtár vezetője a múlt év­ben kapta meg a »Kiváló nép­művelő« kitüntetést. Az idén Márton István hedrehelyi ta­nító, a kadarkúti földműveszö- vetkezet hedrehelyi népi együt­tesének vezetője állhatott ott a boldog kitüntetettek között. Nem érdemtelenül. Márton István tizenöt évvel ezelőtt jegyezte el magát a népművelési munkával. Szülő­falujának fölemelését, az em­berek szocialista szellemben való nevelését tekintette leg­fontosabb feladatának. Mun­kájához nagyszerű segítőtárs­ra talált feleségében. Hozzá hasonló igyekezet, akarat, szor­galom és tudás összpontosult élettársában, úgyhogy a ki­tüntetés nem egy személynek szól, hanem egy lelkes, fárad­hatatlan házaspárnak. 1952 óta dolgozik irányítá­sukkal az együttes. Azóta nyolc új népi játékot mutattak be, ezekhez saját gyűjtésű tánco­kat és dalokat használtak fel. Az együttes több mint százszor szerepelt Somogybán és a me­gyén kívül. Ötször közvetített hedrehelyi nótákat, szokásokat és tréfákat a rádió. Mártonék- nak mégis az a legnagyobb ér­demük, hogy a régi hagyomá­nyokat új, szocialista tarta­lommal töltötték meg. A há­zaspár birtokosa a »Szocialista kultúráért« jelvénynek is. Kívánjuk Márton Istvánnak, hogy 'kitüntetését, amelyet mondhatunk a művelődés kis Kossuth-díjának, sokáig visel­je egészséggel! a na; Elfogadták *' '* TIT munkatervét járási (Tudósítónktól.) A TIT nagyatádi járási szer­vezetének kibővített elnökségi ülésén megvitatták a múlt év munkáját és az új feladatokat. Az 1963/64. művelődési évben mintegy 300 ismeretterjesztő előadást tartanak a járásban. Az előadók 60 százaléka TIT- tag. Nagyatádon a filmbarátok körében nyolc előadásiból és filmből álló sorozat indul Nagy színészek címmel. A hozzászólók hangsúlyoz­ták, hogy javítani kell az isme­retterjesztő előadások, mód­szerén, több szemléltetőeszközt kell felhasználni az előadáso­kon, és gazdag, változatos prog­rammal kell vonzóvá tenni a klubéletet. Az elnökségi ülés a munka- tervjavaslatot elfogadta, s ezt hamarosan, ismertetik a TIT tagságával Fegyverkereskedői — Ezt megfelelőnek találja urasé­god? Egy kis kikapcsolódás Három nap, három egész nap! Nagyszerű lesz. Semmi izgalom, csönd, finom éte­leit. Ez az igazi kikapcsoló­dás. Reggel korán indulás a vonathoz. Autóbusszal tíz perc a vasútállomás. De az ördög vigye el, nem jön a busz. Tizenöt perc múlva indul a vonat... A busz sehol. Rágyújtok, de el is dobom. Azért sem idegeske­dem. A busz majd megjön. Jön is. Rohanás. Az utolsó pilla­natban. Már mozog a szerel­vény. Nem gyújtok rá, nem idegeskedem. Átszállás. Újra autóbusz­ra. »Pénztárnyitás 12-kor.« , Negyed egy, és még sehol semmi. Nem gyújtok rá. Ti­los a dohányzás. Tizenkét óra húsz. Zörgők. »Várjon!-» Kérem a panaszkönyvet. »El­magyarázom, hogyan keU beleírni, mert a sok hülye még azt se tudja...« Most már rágyújtok. S míg írok, elmegy a busz. A másik meg már dudorodik a tömegtől. Hórukk, fönt vagyok. Vala­mi folyik a nadrágomén. Egy borosüveg tört csak össze valakinek a szatyrá­ban. Bőröndöm a fejem te­tején. A fejem egyr másik ember hóna alatt. De jó len­ne rágyújtani. Mert ez aztán szép kis ki- kapcsolódás. És még csak az első nap telt el... (Polesz) Giccs a falon Egy kicsit már elcsépeltük ezit a témát, hadakoztunk a giccs ’ ellen írásiban, szóban, eredménnyel és eredménytele­nül is. Most ismét. .. A közelmúltban Öreglakon jártam, s egy pohár sörre be­tértem az állomás mögötti italboltba. Rend volt és tiszta­ság, de a falon...! Üveg alatt, szépen, szimmet­rikusan elhelyezve néhány fest­mény kék, zöld, lila, rózsaszín, fehér színekben. A kén botorai­hoz viszonyítva elefántnagysá­gú hattyúk, bárgyúin mosolygó szépfiúk és idétlen leánykák, hátborzongató, szörnyű tájiké­pek rózsaszínű hegyekkel. Mi­egymás. Egy szóval sem mondom, hogy az italboltok falára neves művészek festményeit függesz- szék, de az ilyen borzalmas mázolványokat se! — vő — A napokban üzem-egészség­ügyi kiállítás nyílt a Baromfi- feldolgozó Vállalat ebédlőjé­ben a Közegészség- és Jár­ványügyi Állomás meg a TIT rendezésében. A makettekből és tablókból, plakátokból álló anyag a Nagyatádi Fonalgyár­ból és a járási művelődési ház­ból került ide azzal a céllal, hogy az ipari ártalmakra, a munkásvédelmi és üzem-egész­ségügyi intézkedésekre felhív­ja a dolgozók figyelmét. Szel­lemes, ötletes rajzos plakátok — Pusztai Pál ismert figu­ráival — teszik nevetségessé az alkohol rabjait, mellette tablók figyelmeztetnek a rend­szeres szűrővizsgálat, az üzemi fürdő használatának fontossá­gára. Egy a fonalgyári bejegy­zések közül: »Bárcsak nálunk is hasonló korszem fölszerelés lenne!« Az Egészségügyi Miniszté­rium Egészségügyi Felvilágo­sító Központjának kiállítására tehát fölfigyelnek az emberek. Sokan nézték már ezeket a tab­lókat, maketteket eddig is. Ilyen módon a kiállítás anya­ga — legalábbis egy bizonyos része — ( igen célravezető. S elvben kitűnő gondolatnak tartjuk, szívesen. üdvözölnénk minél több helyütt az üzem­egészségügy érdekes és színvo­nalas propagálását. Mégis ez esetben szóvá kell tennünk va­lamit. A kiállítás egyik-másik ré­sze előtt (például a testgya- korlatokat szemléltető makett előtt) bizony törheti a fejét a szemlélő: ugyan mit is akar ki­fejezni? A groteszk és enyhén szólva naív figurális ábrázolás­ban nem könnyű fölfedezni a valójában szóra érdemes ko­moly gondolatokat. A korsze­rű üzemi ebédlőt ábrázoló makett pecsétes térítői, po­ros fölszerelése láttán pedig arra gondolhatunk, hogy bizo­nyára ilyen az elhanyagolt ét­kezőhelyiség ... ‘ Elrettentő példa lenne?. Aligha. S aligha hinnénk azt is, hogy a kifogásolható maket­teket bármelyik fővárosi nagy­üzemben. kiállítanák. W. E. Hfy%azda&á$i ébdek Rendkívül óvatos ember vagyok, tessék elhinni ne­kem. Talán csak egy ember van a vállalatnál, aki óva­tosabb nálam, de az is ki­jelentette, hogy én még nála is óvatosabb vagyok. Egy­szer mégis elvetettem a .a súlykot. Ferenc . kartárs előtt a vállalati rendezvé­nyen, amikor már volt ben­nem némi kadarka, a követ­kező megjegyzést tettem: »Kiváncsi vagyok, ilyen gazdálkodás mellett meimyi lesz a nyereségrészesedés év végén?!« Nem sokkal ezután magá­hoz hívatott az igazgató. Le­ültetett, mélyen a szemem­A leselkedő halál legyőzői Nincs olyan nap, hogy a tűzszerészeknél ne csörrenne meg a telefon, és egy-egy iz­gatott hang ne közölné: »Löve­déket, robbanóanyagot talál­tunk ..; segítsenek.« A közelmúltban Kislángon az állami gazdaság területén, Gárdonyban a termete mellett, Polgárdon az ipartelepen, Bics­kén és Csőszön az általános is­kola udvarán, Budapesten a Gellérthegyen épülő Jubileu­mi parkban, Százhalombatta térségében a Dunában találtak a második világháborúból visz- szamaradt robbanóanyagot. Csákvár közelében egy 17 éves, életerős fiú talált a második világháborúból visszamaradt lőszert; szét akarta szedni, és a lövedék a kezében felrob­bant ... Sorolni lehetne a tra­gédiák egész láncolatát, mert 1945 óta hazánk területén a második világháborúból visz- szamaradt lövedékek, bombák, aknák igen sok életet oltottak ki, igen sok egyént sebesítet- tek, csonkítottak meg. Mi okozza a tragédiákat? Gyakorta előfordul, hogy aknavető gránát, kézigránát vagy kisebb bomba kerül elő a föld gyomrából vagy más­honnan. Ilyenkor összecsődül­nek a kíváncsiskodók, .és leg­többször akad valaki, aki hety­kén megjegyzi: »Voltam kato­na: ismerem, ez már döglött.« S hozzányúl vagy hozzányúl­nak. A hozzá nem értés okozza aztán az emberi tragédiákat, mert más az a lövedék, me­lyet nem lőttek ki, s egészen más, amelyet kilőttek, de még nem robbant föl. Országszerte1 megszervezték a tűzszerésZszólgálatot A szak­képzett tűzszerész feladata az, hogy a második világhábo­rúból visszamaradt lövedéke­ket, robbanóanyagokat meg­semmisítse, ártalmatlanná te­gye. Ha az ország bármelyik pontján akár a. föld mélyéből, akár máshonnan »visszama­radt« lövedék vagy robbanó­anyag kerül elő, azonnal érte­síteni kell a rendőrséget. Ahol nincs rendőrség, ott a községi tanácsot. A tűzszerészeket az­tán a rendőrség és a tanács ér­tesíti, és aaok sürgősen a helyszínre érkeznek, hogy a veszélyt elhárítsák. A tűzszerészek kérése: ha valahol lövedéket találtak, s amíg ők a helyszínre nem ér­keznek, a rendőrség, illetve a tanács gondoskodjék arról, hogy illetéktelenek ne nyúlja­nak hozzá. A megszeiídítők Bátorságot, vasakaratot, fi­gyelmet, fegyelmet, pontossá­got és szakmai ismeretet köve­tel meg a tűzszerész munkája. Megfontolt szavú, kiszámított mozdulatú a budapesti járőr parancsnoka. — A robbanóanyag nem já­tékszer — mondotta. — Aki nem szakember, semmi körül­mények között ne nyúljon hozzá, még akkor sem, ha az rozsdás. Gyakorlatúink szerint a rozsdás lövedékekhez nyúlnak leginkább abból az elgondolás­ból indulva ki, hogy rozsdás, már nem robbanhat. Nagy té­vedés, de mire erre, rájönnek, már késő, kezükben felrob­bant a lőszer... A rozsdás rob­banóanyag legalább olyan ve­szélyes, mint a rozsdamentes, tehát ezekhez se nyúljon ava­tatlan kéz. — Mi a legtöbb tragédia okozója? — tettük föl a kér­dést — Az aknavető gránát En­nek műanyag gyújtója vari, könnyen törő csappantyú van vele szemben, és egy kis kar­colás elég, hogy robbanjon. De ezenikívül igen veszélyesek a »kis« fél-két kilogrammos bombák is, azokat sem szabad piszkálni, szétszedni. — Mit tesznek a robbanó­anyagokkal? — Több lehetőség van a -megszelídítésre«: vagy a hely­színen felrobbantjuk, vagy ott hatástalanítjuk és elszállítjuk. Mindig attól függ, milyen »csa­ládhoz« tartozik a robbanó­anyag, és milyen állapotban van. Más módszert alkalma­zunk a kilőtt lövedékkel, és mást a még »érintetlennel«; 18 mázsás bomba Már »szelíd«, már senkinek sem Okozhatja vesztét az a 18 mázsás angol bomba sem, me­lyet büszkén őriznek a tűzsze­részek. »Megszelídítették«. De tízmázsás és kisebb lövedékek, robbanóanyagok egész garma­dát halmozták fel, mely jó munkájuk dicsérője. Ök szed­ték össze az ország különböző részeiből, és ők tették azokat ártalmatlanná. Hazánk területén — érthe­tően — még igen sok robba­nóanyag található a második világháború nyomaiként. Aránylag a legtöbb a Dunán­túlon fedezhető fel. Budapes­ten főleg a Vár környéke volt tele robbanóanyagokkal. A szakértők már igen sok pusztí­tó lövedéket hatástalanítottak, és feladatuk, hivatásuk, hogy a napjainkban előbukkanókat is megsemmisítsék. S ennek a feladatnak bátran, megfontol­tan tesznek eleget, ezért jár­ják hétről hétre az ország vá­rosait, községeit a »szelídítek«, a tűzszerészek. Fahidy József be nézett, és rám fújta a füs­töt — Én egyenes ember va­gyok — ugrott a téma kö­zepébe —, és magát is an­nak ismerem. Ki vele hát, mi a kifogása a szocialista munkabrigád címek odaíté­lése ellen? — Bocsánatot kérek — hebegtem —, itt valami fél­reértés lesz! Én csak annyit mondtam József kartársnak a büfében, hogy igazán ad­hatna már egy új munkaru­hát! De ezt is csak a tréfa kedvéért— jegyeztem meg... Az igazgató közbevágott: — Kartársam, nyugodjék meg, ez nem felelősségre vonás. Értem a tréfát, és eszembe sem jut megsértőd­ni. Én nevetek a legjobban, legföljebb alkalomadtán fi­noman visszavágok! Válóban, megnyugodva jöttem el tőle, s még job­ban belevetettem magam a munkába; ennyivel is több lesz a nyereségrészesedés. Az eredmény nem maradt eh Hó végén nyilvánosan megdicsértek, külön jutal­mat kaptam és egy rend munkaruhát. Annál nagyobb volt a meglepetésem egy héttel ké­sőbb, amikor hivatalos papír tudattá velem, hogy áthe­lyeznek egy másik vállalat­hoz. Rohantam az igazgató­hoz. Meghallgatta panaszom, majd kezét széttárva csak ennyit mondott: »Népgazda­sági érdek!« Először nem értettem a dolgot. Hát a dicséret, a ju­talom nem azt bizonyítja, hogy jól dolgoztam? Azonban az igazgató hun­cutul elmosolyodott, és ek­kor megtaláltam á magyará­zatot: »finoman« visszavá­gott . ,j, — káté — SOfZOJK Elloptak egy villát Egy szajna-parti kis villa tulajdonosa az egyik vasár­napon nem tartózkodott oda­haza. Nem csekély megdöb­benésére hazatértekor házá­nak csak a hűlt helyét talál­ta. Megállapították, hogy a villát vakmerő tolvajok egy­szerűen lebontották, és az építőanyagokat elvitték. „Kétéltű“ miniatűr gépkocsi Kanadában az egyik otta­wai vállalat mérnökei a »Pingvin« nevet adták a szá­razföldön és vízen egyaránt jól használható miniatűr gépkocsijuknak. A csónak- gépkocsit egyhengeres, két­ütemű benzinmotor hajtja a jármű hátuljában. Szívjon ezentúl „sterilizált“ dohányt A bolgár dohánytermelők rájöttek, miként lehet a ká­ros nikotint a dohánylevél­ből kiküszöbölni. Az eljárás igen egyszerű: fiatal dohány­hajtást ráoltottak egy hasz­nos konyhanövényre, a para­dicsomra. Abból a harminc éve fölfedezett tényből in­dultak ki, hogy a nikotin nem a dohánylevélben, ha­nem a gyökérben képződik, és a növényi nedvekkel együtt jut be a levelekbe. Meg kell tehát akadályozni, hogy a nikotin eljusson a le­velekbe, vagyis a leveleknek nikotinmentes gyökerekből kell táplálkozniuk. Legalkal­masabb vendéggyökérnek a paradicsom bizonyult, amely — akárcsak a dohány — a burgonyafélék családjához tartozik. 1960-ban megkezdődtek a nagyszabású kísérletek, s a vizsgálat során kiderült, hogy a »paradicsomdohány« leveleiből teljesen eltűnik a nikotin. S ami a legfonto­sabb: a ráoltás nem változ­tatta meg a levelek ízét és szívhatóságát. Bulgária most »sterilizált dohány« néven akarja forgalomba hozni új termékét ■ Az osztrigának vírusölő hatása van Amerikai kutatók megálla­pították, hogy az osztrigaki­vonatoknak erőteljes vírus­ölő és baktériumellenes ha­tásuk van. 99—99,9 százalék­ban meggátolják a vírusok növekedését, és húsz-harminc százalékkal csökkentik a baktériumok hatékonyságát • * * Charlie Chaplint fölkeres­te egy fiatal író, és megkér­te, olvassa el színdarabját, s mondjon róla véleményt A nagy Charlie két nap múlva magához hívta a re­ményteljes ifjú színműírót — Nem rossz a darab — mondotta Chaplin —, csak egy kis változtatást végez­nék rajta. A főszereplő ne igyon mérget, hanem lője magát főbe, — Na de" miért? — érdek­lődött a fiatal író. — Hogy a lövés dörrenése fölébressze az alvó közönsé­get — magyarázta meg ja­vaslatát Charlie Chaplin. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye) Bizottsága és a Somogy megy«* Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft, Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latlnka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom