Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

Vasárnap, 1963. október 6. VI 7 SOMOGYI NÉPLAP KULTURÁLIS MELLÉKLET LŐRINCZ LÁSZLÓ: /galambos éppen gyúrta a mát a deszkára, akkor meg miféle kifogást lehetne találni szolt kőlapon billegették formákba, amikor meg- kell veregetni a forma há- bennük. De a csempék szépek egyenként őket, s a görbéket érkeztek a gépek. Azok majd ^ Azt mondják, ez hozzátar- v°ltak- Jöttek sorjában egy- odaveregették. Utána a klop- préselni fogják 3 csempéket, ' , másután, csak éppen le kellett folófával megveregették a kö­s nem kell többet gyömöszölni maK a csempeK'eszites szertár- emelni őket. Nem kellett se zepüket is, nehogy horpadtak kézzel az agyagot, örültek^ is tásához. Aki nem ütögeti meg rumf, se stokk, s az agyagot maradjanak. Annyi csempét neki meg viszolyogtak is tőle. a forma hátát, annak a esem- se taposták már a lányok. Csak gyűjtött maga elé, hogy semmi- Örültek, mert nem lesz olyan péje benne marad. Ilyen hun- beáztatták, s mehetett a keve- képpen se tudjon végezni a fáradságos a munka, s többet cut dolog m a csempekészítés, rőgépbe. Szépen ment minden, többiekkel. Várta, hogy egye- kereshetnek mégis. De hát nem jpe huncut minden más is. csakhát az agyag..; dűl maradjon. Végre kiürült könnyű az se, hogy az ember Huncutok a leányok, akik a Néha megvizezte az agyagot, a műhely. Ekkor beosont lo- ott ténferegjen a prés körűi, lábukkal tapossák az agyagot, egy-egy darabot olyanra gyúrt pakodva a raktárba, s káválasz- s csak irányítsa benne az agya- mert iiyerlkor a derekukhoz össze, amilyent, ahogy ő mond- tóttá azt a búzaszem mintájú got, amikor a tenyere azt szók- csíphetik a szoknyájuk alját ta: »állhatott a keze«, s figu- gipszformát, amelyikkel évti- ta meg, hogy megfogdossa. Huncutok a legények is, mert rákat csinált belőle. Kitűnően zedeken keresztül a legtöbb — Láttad a gépeket? —kér- golyócskákat gyúrnak és azok- tudott figurákat csinálni, csempét csinálta. Az össze- dezte Horváth Galambostól. kai dobálják a leányokat és Ilyenkor beszélgetett is a ű- vissza lerakott formák közül — Majd láthatom eleget — huncut maga az agyag is, mert guráivaL már messziről látta, hogy me­sodorta a két tenyere között egyik-másik darabocskája úgy _ Most megcsinálja Gálám- Wkkel szokott dolgozni. Ezek- Galambos az agyagot odatapad a megdobált leányok foácsi a te pufók kis pofi- nek annak idején csillagot vé­Messziről úgy látszott, mint- testére, hogy alig lehet leva- j^dat. 32 oldalára. Úgy ismerte KERÉK IMRE KÉT VERSE Páváskodik Páváskodik sárgán a délután kényesen szikráztál ja tolláit rigó rikkant egy vén cseresznyefán füttye a kéklő semmibe hasít a gyerekkor jaj tegnap megszökött kereshetem se hamva se híre lányos-szelid virágaim között ülök és nem gondolok semmire. kezed karni onnan, mint * * • ilyen mikor a gépeket beállí­ha szalámit tartana a között, máskor pedig, hogyha kolbászt. Az agyaghunkákból lehetett csinál- tották, azok egyetlen ni mindent. Kolbászt, perecet, nyomásra kiadták magukból a paprikajancsit meg mindent. A csempéket. Már csak rá kellett legelső, amit életében csinált, rajgnj őket egyenként a desz- az^ egy paprikajancsi volt, ^ ez- kára, s be keltett fúvatnd a te- előtt vagy ötven esztendővel, -tejüket a szép fehér kaolinos Azóta egyfolytában gyúrja az oldattal, hogy szebb legyen a formáit, akár a tenyerét. Itt a van például a búzaszem mintá­jú. Annak az egyik sarkában Aztán cipőcskét csinál ne- kopott kissé a nuttolása, ezért — Aztán süveget csinál te fejecskédre. Így ni. ked, hogy meg ne fázzon a Tudta mindenki, hogy ha­ragban van az új agyaggal. Ezért időnként gyúrtak neki külön, s biztatták is, hogy csi­náljon belőle valamit. Olyan a polírozó késsel utána kell igazítani. Hiába, szép forma. Nem csoda, hogyha kikopott. Olyan izgalommal vitte át a műhelybe, mint annak ide­jén, amikor az első formát ad­ták a kezébe. Abban vonalak agyagot A kályhagyárba, ahol raituk ’ máz Volt velük ÍTu. naijon belőle valamit. viyan az apja dolgozott, ő hordta ki raind való így is de svo-rsab- szenyec*ePye' csinált belőle sza],aütaik párhuzamosan. Ezt a az ebédet. Nyolcéves korában szaporábban’ ment mán- “ebéctet^tordte ^ búzaszem mintájút szerette megmutatta az apja a gyárat, den. csak úgy jöttek kifelé a iA k S amikor berakás “ *“ s azt mondta neki: eleg nagy cc^mnék a «résből Az a sva- apjanaR' , * amixor oeraiKas lag ls vojt meg mutatos is. Az már aWW h«™ ő wőia Hél- p R ? présből. Az agya volt a kemencékbe, mindig ~,ir. „áirte azonban a legjobban, mert há­már ahhoz, hogy ő hordja dél- g0^ sokkal keményebbre ben a kosztot. Ettől kezdve az kel­kemencékbe,^ mindig asztalnál már várta az agyag, pen a Kasztot, iurtoi Kezave az lett gyúrni, mert ha csak egy ^1« jnegmt, ^ Egesz ,nap ,fo* iskola után fogta az ételhordót, kicsit is puhábbra sikerült ak- ^u»Jak pe azt miarkolásztfa, hogy olyan le­s szaladt a koszttal. Szedte a kor a prds vagy nem" tudta ki- Na- milyen a tapintása? — gyen, amilyennek éppen lennie lábait: egyrészt, hogy ne kell- dobni a csempét, vagy össze- incselkedtek vele néha a fiata- kell. Amire kiborogatott egy jen az ételt megmelegáteni, vissza görbülve került ki. Meg amikor látták, hogy Ga- egész deszkára való csempét, másrészt, hogy mielőbb agya- iebet szokni ezt is, ezt á ke- lambos tapogatja az agyagot, ügy érezte, hogy most már sok- gozhasson. Ilyen jó dolog az mény agyagot. Galambos azon- — Taknyosak vagytok tí még kai nyugodtabb a tenyere. Nem agyagozás. Amiről mások csak ban nem tudott kibékülni ve- éhhez — morgolódott ilyen- markolász vele olyan idegesen, hallottak, vagy olvastak vala- Negyven éven át ugyan- kor, — majd hogyha mint amikor valamit fogdosni hol, azt ő mind meg is csinál- a^>p keménységű agyagban negyven esztendeig egy- szeretnénk, s nincsen. Hiába, ta. A Csipkerózsikát a gömbö- vájkált mindig, s most egy- folytában tapogatjátok, ak- ilyen az agyag. Aki megszokta, lyű arcocskájával, a Hófehér- gyérré másfajta kellett. Meg- kor megtudjátok. Olyan ez, hogy állandóan, a tenyerében két a hét törpével, s a rabló- szokott mozdulattal időnként fiaim, mint amikor az ember tegyen, annak olyan, mint az lovagok várait a négy sarkú- bele-belemarkolt az agyagba, a menyecskék ölelgetéséhez éhes ember gyomrának a ko­kon toronnyal. Ott kuncsorgott aztán kelletlenül visszadobta, van hozzászokva, s aztán egy nyér, amikor nincs. Az ilyen mindig a kemencék körül, hogy A fene egye meg — dörmögte vén asszonyt adnak neki. Más ember kétféle éhséget ismer, rakják be az övét is. Később — nem lehet tisztességesen a fogásuk a menyecskéknek is, Egyet a kenyér iránt, egy ma­Lebeg a dombra... Lebeg a dombra szürke pára mint selyemkendő tétován a nyírfa lenge zöld blúzán átsejlik hamvas üde válla szívem oly könnyű most akár a léggömb ha engedném talán átszállna szféránk szűk falán vágyai kéklő magasába s milyen szép lenne gondolom ha fönt az űri utakon száguldó piros rakétája öreg Földünk körül merész íveket rajzolgatna és szíved előtte szállna Márta. NÉMETH FERENC S Z É L F I Ú A töltésoldalon kis út Arra sietnek a lányok A legény szél pajkosan megsimogatja ruhájuk Sárgul az akác levele Az ágon aranypénzek Pazarló szélfiú keze csengő aranyon lépnek Ezüst fonalak szállnak szél úrfi nylon inge Bolondos keze lebben hajukba fonja a szálat Bolondos szája suttog fülükbe mondja a vágyat Elpirulnak a lányok s komolykodva vigyáznak. oda került inasnak, majd ott tett segéd. Ettől kezdve Galambos egy­folytában csinálta a csempéit. Minden műveletnek megvan a nem lehet még markolni se belőle. Ha ezt talán ismeritek, legalább fogdosni lehetne. Olyan hiányérzete támadt, sikat meg az agyag után. A , , ,,. hurkákat háromszor is újra- A 2 egy,ik: szo5r*at de*utan> gyúrta, hogy minél tovább amikor befejezték a érezze a fogásukat. Amikor volt közöttük egy-egy épebb da­Galambos elrohant. Ott — Jézusmária, mit csináltál hagyta a kikészített agyagot, a ruháddal — ijedezett a fele­magára kapta a zakóját, s ro- sége, amikor meglátta. — Csak hant a régi agyagfoányákhoz. nem akarod behozni a lakásba Oda hordták a törmeléket. A ezt a koszos gipszet?... mindenféle törmelék közül itt- — Ügy nézd meg — felelte ottkilátszot az összetöredezett Galambos —, hogy évtizede- gipszminták fehér húsa. Alig ken at ezzel a koszos gipsszel mint annak, aki a friss leve- munkát Galambos ott maradt végzett> a deszkára borogatott rab. Gondosan megvizsgálta kerestem a kenyeremet. Az maga szépsége és a maga for- szokta meg, s.most állan- Ügy intézte, hogy utolsónak csempéket felrakta a szárító mindeniket, hogy nem látja-e enyémet is, a télya. Amikor például már be- doan a sz°bal>an kcP 'a me: Az maradjon. Eppen PucoÁai 1 > tetejére. Legközelebb körülpu- a csillagot rajta. Az ő csilla- gyerekeikét is, asvaTot a formába. miatt mérgesk.edlp kez‘ volt> a szarado .csempéket meg colja 6ket „ berakja a többi gát. Méteres gödröket kapart, nőttek agyagot a iormaoa, dett a geDre 1S. Állandóan egvszer megvizsgálták, hogy j ____u.i___-,i. r“________, , , uoueit. t iedet is, s a amíg fei nem közé. Majd legfennebb csodál- hogy valahol rájuk találjon. Ezzel a formát féltette a dolgozta az agyagot a lormaoa, dett a gépre is. Állandóan egyszer megvizsgálták, hogy ^ ^ és óvatosan ráborította a for- vizsgálgatta a csempéket, hogy nem hajlottak-e meg. Egy esi- Tognak "hogftöbb van. StoT az első csillagjelzésű De ha több van, hát több van. tönmelékdarab a kezébe ke- szekrény tetejére. Ott volt egy Az ő titka, hogy honnan van xűlt, olyan nagyokat szipogott hétig. Ekkor az asszony nagy­több. az orrával, mint amikor az em- takarítást rendezett, s Intette Hazafelé menet úgy érezte, bér náthás. A formadarabot a kamrába A kamra azonban hogy frissebb az egész tényé- maga elé tette, s folytatta a w r...™ a * re. Mintha megfinomodott vol- kaparást. Nem szólt semmit, . na a fogása. Amikor az agyag még csak nem is káromkodott, tálán kerülgetni kellett. Egy megszívja kissé az ember te- csak kapart. Ha valaki meg- napon a felesége azt találta ki, nyerét, akkor más lesz a fogá- kérdezte volna, hogy ugyan bi- hogy jobb lenne, ha a pincébe _i\ /r .í _1_ JL „ t-A mvnir míf Irnívso iltrűTi TIOCfunTI t ennék. Ott igazán jól elférne. SHSHsasssHsasíisHsasssHsasHHHSHEHsasEsasaszsasasHsasHSHsasESHsasasasasssHszsHSHSHSHSHSHEE Egy újgörög novellapályázatról Nincs olyan görög, aki ne ismerné a ru- méliai kisközség, Koriszhadész nevét. Itt ülésezett 1944-ben, a német megszállás ide­jén a görög fasizmusellenes erők vezetősége, s így Koriszhadész a nemzeti ellenállás szim­bóluma, a mai hivatalos Görögországban pe­dig törvényen kívül álló falu. A sok mester­kedésből, amely arra irányult, hogy még az emlékét is eltöröljék, csupán egyet említünk: hatósági rendelet jelent meg, hogy átkeresz­telik: Koriszhadész ezentúl — Agia Triada! Az antidemokratikus eljárás a görög köz­vélemény felháborodását váltotta ki. A gö­rög népet sértő intézkedés elleni tiltakozás és egyszersmind az áldozatos antifasiszta harc előtti tisztelgés jeléül az epiteorlszi Technisz című folyóirat novellapályázatot hirdetett az ellenállás témakörében, s a pá­lyázatot a Koriszhadész névvel jelölte. Nemrég közölték az eredményt. A jutal- mazottak között van két politikai emigráns író is: Mitszosz Alexandropulosz (Felhő című elbeszélése kapta az első díjat), és Georgisz Grivasz. »Ez a tény — írja az Avji -— ismét figyelmeztet, hogy az ország jelentős kultu­rális ereje emigrációban van.« Állítása bizo­nyítékai közt megemlíti, hogy egy zenei pá­lyázat nyertese, V. Kszenákisz zeneszerző szintén emigráns, s egy embertani pályázat első díjasa, K. Puljanosz tudós is emigráció­ban él. »Nem mehetünk el szó nélkül e té­nyek mellett. Ezeknek a szellemi erőknek vissza kell térniük hazájukba, s szolgálniuk fejlődését, előmenetelét!« — hangoztatja. A hivatalos vélemény azonban tartózkodó, sőt ellenséges magatartást tanúsít még a hazai haladó irodalommal és művészettel szemben is. Igaz, Athén város első fokú bíró­sága a közelmúltban végre elismerte a Görög íróik és Művészek Szövetségét (OLKOE), mely az első ilyen jellegű és mérvű egyesü­lés az ország történetében, de ez önmagában még kevés ahhoz, hogy feladatát: »irányíta­ni az ország kulturális életét, gondoskodni a művészet valamennyi ágának fejlődéséről és gyarapodásáról, s éberen őrizni a művé­szet jogait« — sikeresen végrehajtsa, hisizen ebbe sok politikai és gazdasági tényező be­leszól. Csak egy jellemző esetet említünk meg ezzel kapcsolatban: az idén New Yorkban egy teljes terjedelmében a mai görög iroda lomnak szentelt folyóirat indult, Odisszea címen. Az első számban Jannisz Ritszosz ki­lenc költeményét is közli. A folyóirat megje­lenése heves ellenkezést váltott ki a New York-d görög nagykövetségen. Értesítették a szerkesztőséget, hogy egyetlen példányt sem szándékoznak venni, nem érdekli őket. »Az új kiadvány azt a nemes célt tűzte maga elé, hogy az amerikai olvasókat meg­ismerteti az újgörög irodalom legjobb alko­tásaival. Miért bojkottálja a görög nagykő vétség? Hiszen éppen annak a feladata len­ne az ilyen kezdeményezések támogatása/« Az okokat kutatva az Avji szemleírója meg­kérdezi, hogy »Talán a szerzők valamennyien nemkívánatos személyek a KIP-nek (Görög Biztonsági Titkosszolgálat)? Mi a magunk részéről ezt tartjuk a legvalószínűbbnek. Ugyanis a polgárháború (1947—48) után kü­lönböző haláltáborokban évekig sínylődő J. Ritszosz egyetemesen emberi, korszerű, ha­ladó eszmeiségű, minden antidemokratikus ellen határozottan tiltakozó művészete ért­hető módon nem valami népszerű a ma is mintegy másfél ezernyi politikai foglyot bör­tönben tartó hatóságok előtt. A költő mak- róniszoszi versei döbbenetes erővel leplezik le egy olyan korszakát a görög történelem­nek, mely méltatlan a görög kultúra és sza­badságszeretet, humánum hagyományaihoz» Mindenesetre »Az effajta politika nem­csak hogy nem jó propagandája a görög kul­túrának, hanem még csökkenti is Görög­ország tekintélyét az egész világ szemében» — figyelmeztet a haladó szellemű ellenzéki lap. Payp Árpád sa is. Másképp érzi a tárgya- zomy mit keres ilyen nagyon, kát, a kilincset, ha lenyomja nem felelt volna annak sem otthon, azt is másképp. Ilyen semmit. csodálatos az agyag. Három olyan darabot kapart uí * * * ki, amelyiknek csillag volt az A oldalán. Az egyik vonalas min­mikor alkalmasnak ta- tájú volt, a másik szemcsés, a lálta rá az időt, ott maradt harmadikról nem lehetett meg- máskor is a műhelyben. A állapítani semmit, mert hiány­zott teljesen a mintás részé. Végül talált egy olyat, amelyik- , „ , . , __ nek csak az egyik sarka hiány­kezdte gyúrni az agyagot. Egy zottj ekkor majdnem abbahagy­ta a kaparást. — Marhaság — ült le, hogy pihenjen egy kicsit. — Tiszta bolond vagyok. A gyárba úgy­se viheti vissza — dörmögte fejében, hogy vajon nem ven- —, mert csak kiröhögtetné ma- nék-e be valamelyik múzeum­van velük? Csak a komplikált gát. Emléknek pedig megfelel ba. De mit írjanak rá? Hogy ez is. Akármelyik — nézeget- a múlt hónapig ezzel csinálták te a darabokat. a csempéket? Marhaság. raktüírbál előkotorta valame­lyik kedvenc formáját, s él­alkalommal hiába maradt ott megint, hiába lopakodott nagy izgalommal a raktárba, üresen találta a polcokat. Úristen, a formák! Vajon mi Galambos nem szólt semmit, ságpapírral vette körül, s a hó­na alá fogva elindult vele. A pince helyett a formával kifor­dult a kapun. Nem akart veszekedni otthon a forma miatt. Ha egyszer út­ban van, hát útban van. Vala­mi olyan helyet kellene keres­ni neki, ahol békében lehet; Kár, hogy csempéket nem te­metnek. Akkor legalább meg­adhatná a végső tisztességet neki. Még az is megfordult a darabok formái maradtak a polcon, mivel ezeket még nem tudták préselni. Ilyenekkel azonban mostanában nem is dolgoztak. Galambos előbb kutatni kezdett. mindenhová, hogy nem XT iválasztotta a szemcsés Ügy döntött, hogy csináltat mintájút, s felállt. Az- neki egy szép kis pulitérozott, tán alkudozni kezdett magával, mintás ládikót. Olyant, amilye- hogy még csak vagy öt percig, nekben a leveleket s folytatta a kaparást. Végül Benyitogatott sorban kihúzta a törmelékből a búza­rak- szem mintájú formát. Még a lélegzete is elállt, amikor ki- ták-e más helyre a formákat, Teljesen ép volt. Csak aztán elrohant a kapushoz. az egyik oldalán tört le egy ^ róla mint gyúrja az agya_ A formák! Te, Mihály, a darabocska, a nuttjanal. Elő- formák hol vannak? - szu- ször az vlUant át rajm> ho^ S ' a leveleket szokták tartani. Pont akkorát, mint a forma. Még zárat is tetet rá. S odarakja azokat a fényképeket is, amelyeket a fiatalok csinál­jó lenne visszavinni mégis a szogta. raktárba, mert aKkor használ­— Ott valahol, ahová a snit- ni is tudná. Aztán úgy dön­tet hordják. Felhajigálták azo- tött, hogy hazaviszi. Ügy, kát is az autóra, s elvitték, ahogy kihúzta a törmelék kö­zül, olyan porosán es piszko­Hiába... ilyen most a teknő- san a hóna alá fogta, s elindult tisztességgel a csempének lógia j. j vei«, A mikor Galambos Gábor présmester, egykori csempekészítő a ládikót végül megrendelte, úgy érezte, hogy kissé megkönnyebbült. Mert tartozott még ezzel a végső is, meg a csempe készítőjének is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom