Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-30 / 254. szám

PERMETEZŐK MSZMP MEGYÉI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LÄPJ A j :> Ami még hiányzik... Megkezdődött az 1963/64-es művelődési év. A kulturális terveket a járási művelődés- ügyi osztályok felülvizsgálták, tehát lehetőség adódott a hi­bák kijavítására. A megye legnagyobb járásában, a ka­posváriban 74 község tervét vizsgálták meg. A napokban betekinthettünk több község jóváhagyott művelődési ter­vébe. Tapasztalataink szerint akad még sok kijavítanivaló menetközben is. Alapműveltség A tervkészítés időszakában például Kaposújlakon, Kapós- mérőn szóvátettük: ha idejé­ben nem mérik föl, kiknek kellene részt venniük a fel­nőtt oktatásban, s ha a szer­vezésben a falu vezetői a nép­művelés ügyvezetőjét magára hagyják, nem valósulhat meg az egyik legfontosabb cél: az alapműveltség megszerzése, így volt ez Kazsokon is. Nem indult meg a dolgozók esti iskolája, de nem is csoda. A helyi vb-titkár arról sem tu­dott, hogy egyáltalán hányán nem rendelkeznek a nyolc ál­talános iskolai végzettséggel. Tervükben a következő ol­vasható: »A dolgozók általá- nos iskoláját, az idén nem ter­vezzük. Újabb csoport szer­vezéséhez elegendő jelentkező nincs.« Csak egy gondolatot fűznénk ehhez az indokolás­hoz: olyan még nem volt, hogy az esti iskola »szervezé­séhez« tolongtak a jelentke­zők. Ellenkezőleg. A kaposvá­ri járásiban 62 tanulócsoport­ban több mint ezer hallgató végzi a dolgozók iskolája he­tedik-nyolcadik osztályát S a hallgatók többsége csak hosz- pzú, türelmes meggyőzés után Vállalta a tanulást. Klub-munhaterveket! Sajátos formája a népmű­velésnek a klub. Sokrétű és szinte határtalan lehetősége­ket nyújt a kulturális neve­lőmunkában. Van azonban egy nagy hiba. Népművelőink és községi vezetőink többsége távolról sem ismeri ezeket a lehetőségeket Következéskép­pen — bár évek óta megvan­nak a tárgyi feltételek —nem tudnak mihez kezdeni velük. Spontán tv-nézés, társasjáték, kártya, tánc: ebben merül ki a klubélet. Mindez természe­tesen része, eszköze a klubok életének, de még nem tarta­lom. Ilyen klub működik sok­helyütt, pL Mosdóson és Ka- pospulán is. A klubtervek, a heti vagy kéthetenkénti fog­lalkozások részletes munkater­vei azonban hiányoznak a művelődési tervekből. Még Kapospulán is, pedig a nyáron tanfolyamon vett részt a klub vezetője. Mi okozza ezt? »A klubfoglalkozásokon megvaló­sítjuk a tervszerű munkát« — olvastuk a kiskorpádi műve­lődési tervben. Ehhez hason­ló általánosságok képviselik a klubfeladatokat másutt is. A kaposvári járási művelődés- ügyi osztály észrevételezte (nem mindenütt) ezt a hibát. Később azonban a községi népművelők kérésére enge­délyezte, hogy havonta készít­senek (külön) klub-munkater- vet. Az időbeniség (egy hónap, negyedév stb.) részletkérdés itt. A lényeges: legalább any- nyit meg kellene követelnünk, hogy legyen elképzelésé az éves művelődési tervben ar­ról, hogy milyen fő nevelési célokat kívánnak megvalósíta­ni a klub életében. Főleg ett hiányzik az előrelátás, ahol a község tanácsi és párt­vezetői s a pedagógusok egye­dül hagyják a falu népműve­lési ügyvivőjét Művészeti munka Színházunk ebben a műve­lődési évben kevesebb tájelő­adást tart Ezért nagyobb, je­lentősebb feladat hárul mű­kedvelő művészeti csoport­jaink működésére. Különös­képpen a színjátszó csoportok feladata lesz, hogy gyakrab­ban és jobb, színvonalasabb csereműsorokat nyújtsanak. A csereműsorok miatt a dhrab megválasztása most még ne­hezebb, mint eddig. Ezért he­lyes lenne, ha művelődésügyi szerveink, a népművelési ta­nácsadó és a TIT számolná­nak ezzel a körülménnyel, és több segítséget nyújtanának a műsorválasztáshoz. Változatlanul fennáll a so­kat markolás, a meggondolat­lan tervezés veszélye. Tiszte­letreméltó, hogy a jól műkö­dő, rutinosabb csoportok lel­kesen és jó szándékkal terve­zik több háromfelvonásos színdarab előadását. Kiskor­pádon a KISZ-fiatalok Tahi László Különleges világnap, Esküvő, Molnár Ferenc Játék a kastélyban című háromfel­vonásos vígjáíékait és a Dal­lal, tánccal a világ körül cí­mű összeállítást kívánják, be­mutatni alig öt hónap lefor­gása alatt. Nem akarjuk ked­vüket szegni, de félő, hogy valaminek a rovására megy a zsúfoltság. S még egy ész­revétel: csak vígjátékokat be­mutatni hibás műsorpolitika; a Molnár darabok pedig álta­lában meghaladják a községi műkedvelő csoportok erejét, képességeit. EcsenybSL a kö­vetkező műveket kérték meg­küldeni: Kálmán Zsuzsi kis­asszony, Strauss Cigánybáró, Lehár Cigápyszerelem. Az ilyen elképzelések már ko­molytalanok. Sokhelyütt minden évben mutatnak be színdarabokat. Mégsincs a községben szín­játszó csoport vagy szakkör. Csak úgy összejönnek, »ami­kor szükséges«. Ezt tapasz­taltuk például Büssűben is. Két színdarabot terveznek a nőtanács, illetve a KISZ ren­dezésében. De még nem ju­tottak el addig, hogy önálló művészeti csoporttá, közös­séggé szervezzék a falu szín­játszóit. Pedig ez lenne a cél. Előbbre jutni, szakmailag fej­lődni csak ezen az úton lehet. Wallinger Endre VrnSOfiOK A ságvári Egyetértés Tsz 45 holdas búzatábláját a csócsárolók ellen permetezi Niksz Károly traktoros és Tóth János gépkezelő. Megmentették a délafrikai aranybányászokat A mentőosztagoknak sike­rült felszínre hozni mind a 63 szerencsétlenül járt bá­nyászt a Johannesburgtól 80 kilométernyire fekvő Carle- tonville-i aranybányában, dél­előtt' két zsúfolásig telt bá­nyalift elszabadult, s az égjük 300 méterre, a másik 1500 mé­terre zuhant, amíg a végkap­csoló a nyílt aknában megál­lította a felvonókat. A sze­rencsétlenség oka az volt, hogy egy csille a gépházban elszakította a drótköteleket (MTI) , Sikerre! záré!! a Csemege É!eFmiszerkereskedeini Vállalat NdegkoRyhai és cukrászati bemutatója Két napig tártott a Május 1. utcai 120-as Csemege-bolt­ban a reprezentatív hidegkonyhai és cukrászati bemutató. A siker megérdemelt volt, hiszen 45 féle hidegkonyhai és 58 féle cukrászati készítmény között válogathattak a vásárlók. Mintegy 25 000 forint értékű áru talált gazdára. A hűvös időjárás beköszöntével egyre inkább ráterelő­dött az emberek figyelme a hidegkonyhai készítményekre, s a Csemege Vállalat most már hetenként kétszer, kedden és pénteken is szállít árut kaposvári üzletébe. Üjdonság is. akad a Csemege-boltban. Rendelésre külön­böző dísztálakat készítenek. Ezek közül előreláthatólag nép­szerű lesz a 40 forintos »Randevú tál«. Sertéssültből, majo- nézes burgonyából, salátából, kaszinótojásból és sonkate­kercsből áll, három-négy személy részére elegendő. Ugyan­ennek 60 forintos változata a »Vacsora tál«. A tervek sze­rint az év végére szilveszteri tálakat is forgalomba hoznak, és nem hiányzik majd a boltokból a népszerű tv-tál sem. A hét könyvújdonságai Az Európa Kiadónál jelent meg két kötetben Thomas Mann a Varázshegy című mo­numentális regénye. A Mo­dern Könyvtár sorozatban ke­rült kiadásra Karl-Heinz Ja­kobs Egy nyár története cí­mű érdekes regénye. Fent és lent a címe Jez lengyel író most megjelent könyvének. August Strindberg kiváló svéd író kisregénye a múlt századvégi parasztok életét ábrázolja A hemsőiek cím­mel. A Szépirodalmi Kiadó Ol­csó Könyvtár sorozatban ke­rült megjelenésre Traven re­génye, A taliga, továbbá Mes­terházi Lajos A négylábú kutya című műve. Szentivá- nyi ' Kálmán új regénye A szerencse fiai címmel került kiadásra; A Magvető Kiadó jelentet­te meg Erdélyi József verses- kötetét Csillag és Tücsök cím­mel. Körmendi Zoltán már­tírhalált halt író legjelentő­sebb műve került most ki­adásra, a Nagyvárosi képes­könyv című. XJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCocoooocccooooooooooocooooooooocoooooooooooooooooooocoooooooo SENZI YAMAGUTTj A VÉGZETES NAP Első éves tanulója voltam Nagasakiban az Állami Tech­nikum esti tagozatának. 1945 májusában mozgósítottak min­ket a hadianyagyártásra, reg­gel nyolc órakor kezdtük és délután négykor hagytuk abba a munkát a gyárban, utána ta­nultunk, és este kilenckor ér­tünk haza lakásunkra. . A légitámadások akkor, má­jusban kezdtek erősödni Na­gasaki körül. Gyárunk július végén kezdte el az óvóárkok ásatását, naponta ment egy- egy csoport — minden mun­kanemből — árkot ásni. 1945. augusztus 9-én öt diák­társammal együtt én is szol­gálatba kerültem az árok- ásásnál. Egy szál gatyában, diáksapkában ástunk társaim­mal. Reggel légiriadó volt, de rövid idő múlva lefújták. Sok­szor előfordult ez Nagasaki­ban akkoriban. Mindenki nyu“ godtan dolgozott tovább. Ra­gyogó napsütés volt. Az óvóhely, amelyen mi is dolgoztunk, a gyárunk mel­lett nyugatra elterülő, terasz- szerűen fekvő tágas konyha­kertben volt. Már annyira előrehaladt a munka, hogy csupán a bejá­rati részből hiányzott valami. Ezt a részt ástam én derékig érő mélységben. A remek idő­ben oly szaporán ment a mun­ka, hogy éppen arra gondol­tam: fél óra se kell egészen, és készen vagyok, amikor ma­gasan az égbolton repülőgépet vettem észre. Riasztás nem volt. Már nem is ért volna semmit! Átrepülés, vagy nem is ellenséges gép! — gondol­tam, s többé rá se figyelve, nyomtam meg az ásómat. — Ah! Villám! Villám?! — Halványkék fénycsík nyilait szemembe, hasonló a villamos­gépek villanyszikráihoz... Fülsiketítő dörrenés utána, mintha az egész föld szétha­sadt volna!... A kertben szét­szórt növények, virágok között atyám különös alakban lebe­gett ... hívtam őt... kiáltot­tam hozzá ... válasz nem jött! Nem is jöhetett, csak képzelet volt! Mikor feleszméltem, az árokban feküdtem, ásómat szorongatva. Feltápászkodtam, körülnéztem. A kert teljesen eltűnt. Kopárság mindenütt! Se fű, se fa, se virág! A gyá­runk magasra lobogó lánggal ég! Ég köröskörül a dombocs­ka, minden!... Mindenütt csak tűz... tűz... lángok!... Borzalmas lángok!... Feketére égett emberi testek köröskö­rül ... Hiába kerestem öt diáktársamat, akikkel együtt dolgoztam, s valamivel bel­jebb voltak nálam ... Kifejez- hetetlen rémülettel eltelve fu­tottam ki az árokból. Minden­felé rohangáló, eszeveszetten futkosó emberek, nagyobbré- szük sisteregve égő, lángoló ruhában. Mozgósított diák­lánykák átizzón, égremeredő, tüzes hajjal, lángoló ruhács­káikban sikoltozva futnak. Sí­rás, jajveszékelés mindenütt és tűz! Tűz! Lángok! Mindenki rohant a hegy felé, én is közéjük sodródtam akaratlan. Magas meredélyről a vízbe ugrottam, úsztam, aho­gyan bírtam, míg a mások ol­dalra értem, s ott felmásztam a partra. Üttalan utakon me­nekült, futott mindenki, amer­re látott, átugrálva hullákat, égő, lángjukat szétlövellő fá­kat, bokrokat. Dombról domb­ra ugrálva értem el a belső hegyet. Ügy éreztem, megme­nekültem, hiszen itt maradt még valami zöld pázsit is, né­hány fa is körülötte... Élet! Életi Körülnéztem. Szörnyűség volt, amit láttam! Kisgyer­mek, akit fej nélkül hozott ide szüléje... Az egyik ül a pázsiton, férfiféleség, szemeit lábszárára mereszti, amit csak bőr tart még testéhez, élette­len fadarabként hever mellet­te... Köröskörül minden ide menekült embertársam arca feketére égett, felpuffadt. Csak a fogak fehérlenek, a szemek izzanak kínnal, szomorúsággal, gyűlölettel, borzalommal te­lítve. S jönnek, másznak, tö­mörülnek egymásután. — Jaj! Jajj! Uhh! ühh! Vi­zet! Vizet! — hangzik szünte­lenül könyörgőn, követelőn, hörögve, kétségbeesetten. Alig néhány áll csupán, a többi fekve vergődik a füves kis ré­szen, a csupasz földön. Anya szólítgatja halott kis­gyermekét, görcsösen szoron­gatva tűzperzselte karjaiban elégett kis holttestét. Diák­lányka rebegi halkan, utolsó lélegzéssel: — Isten vele, ta­nító néni! Isten vele! A má­sik hörögve — talán ugyan­ennek mondja?! —: Menj el édesanyámhoz és mondd meg, mondd meg, hogy meghaltam! — Talán nekem mondta? De szívesen segítenék! De hogyan segítsek? Mit tegyek? Akkor még nem tudtam, hogy magam is sebesült va­gyok, annyira nem éreztem testi fájdalmat a megrendülés­től, a többi embertársam irán­ti szánalomtól és együttérzés­től ... — Halló! Halló!... Heej! Heeej! — hallatszott valahon­nan alulról a kiáltozás. Min­denki elhallgatott az erélyes hang hatására. — Halló! Heej! — harsogott másodszor, majd többször is. Percek múlva megjelent két katona. — Innen a hegyről minden­ki azonnal tartozik lemenni! — mondták erélyesen. Itt sincs biztonság!... Biztonság? ... Kel van egyáltalán?... Tántorogva, egymást támo­gatva, imbolyogva indult hosz- szú sorban a »még élők« szomorú menete le a hegyrőL Odeértünk, ahonnan a leg­szélesebb látómező bontakozott ki előttünk Nagasakira. Elfedtem kezemmel szeme­met először. Nem! Ez nem bírható ki! Ez a látvány PO­KOL A FÖLDÖN!... Tűztenger, lángtenger! Még hatványozottabb annál, amit már átéltem!... Az emberek mint forróvízzel öntözött han­gyaboly szanaszét, összevissza rohangálnak, futkosnak ide- oda, jajveszékelve keresik a tűzmentes helyet... Semmi jele a nemeknek! Mind csak égett, vagy égő »alakok« lepör- zsölt hajjal, felpuffadt, meg­sült orcávaL Némelyik mel­lett mint madárijesztőn az üres kabátujj, libeg-lebeg két erőtlen karja futás közben ... Van, aki erőtlen égettebb ke­zét másik megpörkölt kezével mellére szorítva támolyog, a másik úgy mászik, meg-meg- roggyanó térddel, mint a riasz­tott állat... És feketére égett, szénné égett hullák minden­felé! A folyam, melyen átúsztam, égő és szénné égett holtteste­ket, embertársakat hömpöly- getett, félig merülten, tétován úszva tovább, tovább! A folyón túli kertben is hul­lahegyek, széthasított fejjel földrecsapott, megsült ember­testek, széttárt karokkal ha- nyattfekvő szénszobrok. Egyik pörkölt test mellett a szétha­sadt gyomorból kilógó bél még lüktet, az orcát vérmo­csok borítja és mintha gyen­gén lélegzene még!... Fuldokolva rohantam to­vább, ahogyan bírtam, a ször­nyűségeken át, a vasúttöltés felé. íFolytatjuk) Csodakakas Zamárdiban Azt mondják, hogy minden szárnyas közt a tyúk a leg­gondosabb csirkeőrző, a leg­jobb sereg-anya. Galló György- né (Zamárdi, Batthyány utca 45.) Piri nevű kakasa alapo­san rácáfol erre. A kotló rá­ugrott a csibére, s az egyik nyomorék lett. A háziaknak nem volt szívük bántani az esetlenül tib-láboló jószágot. Meghagyták. A kacsákkal együtt kelt ki Piri, a kakas. Bezzeg eJíGsodálkoztak a há­ziak, amikor észrevették, hogy Piri állandóan vigyázza nyo­morék »testvérét«. Amikor a kis béna csirke enni kap gazdaasszonyától, Piri méltó­ságteljesen odalépked hozzá, megáll mellette. Az ennivaló­hoz nem nyúl, mozdulatlan strázsál a tányér mellett. Min­den lépését vigyázza a kis nyomoréknak. Míg kisebb volt, együtt aludt vele a kosárban. Amióta megnőtt, a kosár mel­lett tér nyugovóra, szárnyát azonban — mint régen — ol­talmazó an a remegő apróság fölé terjeszti — betakargatja. * * * Egy readingi fodrász te­kintélyes összeget hagyott macskájára, mely őrizte üz­letét, míg ő a szomszéd kocsmába ment. A macskát öröklő barát 7400 frank ér­tékű összeget kapott azzal a végrendelettel, hogy míg a macska él, addig nem tarthat kutyát. * * * *=» Furcsa dolog történt velem — meséli Klokocska a barátainak. ' — A moziban voltam, és 25 percen át gyönyörköd­tem egy . szerelmi jelenet­ben, amikor kiderült, hogy háttal ülök a vászonnak. „Fertőtlenítik* a párizsi clochardokat A »clochardok«, vagyis a Szajna hidak alatt háló pá­rizsi csavargók szinte hoz­zátartoznak a francia fő­város képéhez. A párizsiak azért szemlélik különös életmíódjukat olyan elné­zéssel, mert valamiképpen a »szabadság« (a híd alatt alvás szabadsága) jelképét látják bennük; A párizsi rendőrség négy osztaga most parancsot ka­pott, hogy »gumikesztyűs kézzel« nyúljon hozzá a clochardok ügyéhez. ASzaj- na-parti csavargókat »be­gyűjtik«, erőnek erejével megmosdatják, tetvetlenítik és fertőtlentíik. A rászoru­lók orvosi ellátást is kap­nak. • • • Zürichből a napokban orr­szarvú érkezett repülőgépén New Yorkba. A 19 hónapos indiai származású hatalmas példányt, amelynek súlya 1360 kilogramm, é califor- niai San Diegóba szállít­ják. Az állatkert 15 ezer dollárra biztosította az álla­tot. Állatorvosok New York­ban megvizsgálták és meg­állapították, hogy kitünően viselte el a légiutat. * * * Ketten beszélgetnek. — Tegnap este láttam a televízióban egy nagyon rossz hazai filmet. — Bizony — mondja büszkén a másik —, most már mi is tudunk egészen rossz filmeket csinálni. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. n. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor, utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom