Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-25 / 250. szám

Somogyi Néplap MSZMP MEGVÉ1 BIZOTTSÁGA ES A: MEGYEI TANACS LAPJA Táj, emberekkel ALMASZÜRET Szentmihályhsgjrnek hatszáz- ötven lakója van. A házaik szétszórtan fehérlenek elő a rozsdásodó lombok mögül, dombra fel és dombról le hú­zódik ez a település. Horhókon, gyalogösvényeken visz az út, sokat kell gyalogolni annak, aki ide születik, itt honos és itt is marad. Márpedig sokan maradnak itt, jóllehet a hegy­községi élet istenhátamögötti- sége kemény küzdést szán a lakóknak. Már nem kell örti- losba járni a gyerekeknek is­kolába, de akik a község túlsó felén élnek, így is meggyalo­golnak a kenyérért, a sóért, minden vásárolnivalóért A gyerekek sem könnyű séta árán jutnak el az iskolába a napi szellemi táplálókért, nyolc éven át.;. Szentmihályhegy a megye legelzártabb települései közé tartozik és most éppen ezért kerestük fel e?t a tájszépsé­gekben oly dúsgazdag vidéket. Hogyan élték és hogyan élnek itt ma az emberek. Napközben, pontosabban héfcközben nehéz kielégíteni az ilyenfajta kí­váncsiságot A fiatalok — a tizennyolctól negyven évesek — dolgoznak. Ki Gyékényesen, ki Zákánytelepen, ki pedig ennél is messzebb. Sokan csak heten­te egyszer tudnak hazajönni a családhoz. A nappal a munkáé és sokszor csak a hétvégiek -ta­lálják együtt a családokat A gyerekeket kérdezzük? Mit tudnak még ők a világról? Legfeljebb annyit, amennyit a felnőttek beszédéből eä lehet lesmi-hallgatni. S mennyi ab­ban a hiteles történelem? Ezt majd csalc később látják meg maguk is. Egyelőre a szülők, nagyszülők szemével nézik a szűkebb hazai tájait Vagy ta­nítójukra figyelve isszák a szót, tanulják, hogy mint min­den emberlakta helynek, Szent- mihályhegynek is története van, a múltba gyökerező jele­ne.;. Az öregek itthon vannak. Igen, azok, akik éveik számát tekintve túlléptek már az őszön, akik akkor voltak gye­rekek, ifjak, életet kezdő fia­talemberek, amikor még cuda- rabb volt az élet itt itávol a vi­lágtól, és kegyetlenül meg kel­lett dolgozni a falat kenyérért, a ruháért, a házért, az egy-két hold földért. A legtöbb egy­két holdas »birtok-« 11—12 ember eltartója volt. Milyen volt itt az élet? Végig kell néz­ni az idősek barázdált arcán, görnyedt alakján és hallgatni kell arra, amit elmondanak! Igen, az igaz, hogy messze van minden: Őritilos, a falu az iskolától négy kilométerre. Közigazgatásilag ide tartoznak. De ügyes-bajos dolgokkal meg lehet keresni a tanácsi kiren­deltséget Van iskola, televízió, könyvtár és mozi. Feljött a hegyre a villany. A villannyal a XX. század! Villany..; no persze nem egyszerű villamo­sítani egy hegyközséget ami, ha nem dimb-dombra épült volna, egymástól messze eső házaival, az alföldi tanyavilá­got idézhetné akárki emlékeze­tébe. A házak... sok közöttük az új, de sok a majd százéves, nádfedeles, tömésfalú hajlék, ezekre mondaná az ember, hogy csak a szentlélek tartja őket. Itt van özvegy Nagy Kál­mánná Sabián Szidónia. A fér­je hegypásztor volt. Ott nyug­szik a hegyi temetőben és a hét gyerek, és a hét gyerek gyere­kei számosán szintén oda ke­rültek. Az »ezernyi fajta nép­betegség« közül talán a leg- gyilkosabb, a fcubrekulózis öz- vegyítette el itt a legtöbb há- zastársat; tette árvává a gye­rekeket. Sanyarú élet, rossz táplálkozás és ruházkodás. Or­vos? Gyógykezelés? »A sze­gény ember nem ér rá meg­halni sem.« Így tartották. Szi- di néni olvasott-e könyvet, új­ságot, látott-e mozit, mi volt a legkedvesebb mulatsága ak­kor még, amikor harminc­negyven évvel kevesebbet szá­molhatott? Sok idős emberrel beszéltem. Könyv, mozi, szórakozás, tele­vízió? Nem, abból nem jutott. Pavlov Cyörgyné, aki öregsé­gére szántén magányosan él, mert elhaltak mellőle a hozzá­tartozók, kapált, kaszált amíg bírta. Ma, megnyomorodva a munkától, botra szorulva a já­rásiban, még mindig hajszolja magát. Napszámot vállal. Hív­ják televíziót nézni. Nem megy. »Tem rútomban is olyan, régen voltam már, hogy az rös telkmvaló.« Hát sohasem hiányzott sem­mi? De igen. — Tetszik tudni, ha lenne valami zenélőm... az jó lenne pihen tetőnek. — Rádió? — Az. — Mari néni, maga sokat lá­tott mióta itt él. Azt mondja, úgy élnek-e a mai fiatalok, mint maguk éltek? Szomorkásán ingatja a fe­jét. Hogyan kérdezhetek ilyet! Nézném csak meg vasárnap a fiatalokat, amikor idehaza vannak, és kihúzakodnak az ünnep tiszteletére, a maguk kedvéért, meg egymás kedvé­ért is, hogy ki-ki megmutat­hassa, mire viszi a munkában. Tudom-e én — ugyan hon­nan tudnám, míg nem mondják —, hogy Zákányba jártak in­nen vásárolni? Nem volt köze­lebb bolt. És az iskola? Innen, az öreg háztól több, mint hat kilométert kellett gyalogolni odafel«, vissza ugyanúgy. Cso­da, ha a szegényember gyere­ke, ha már elbírta a kapát, nem ment iskolába? Sáránké bácsi tázenhárom gyereke közül hetet tudott fel­nevelni. A szegénységről be­szélnek ezek a számok. Min­den házban sok volt a gyerek, kicsiny a kenyér. Báránkóék- nak, akik akkor fiatalok vol­tak, Fityeházáról kellett ide bújdosmuk. Megértem, ha csak sírva tudja idézni, mit je­lentett 1934-ben kommunista gyanúsként élni. Sokszor ke­resték, kergették a kakastolla­sok. Hogyan éltek? Nem úgy, mint a mai fiatalok. A gyere­kek alig cseperedtek fel, ha csak annyira voltak nagyocs­kák, hogy elbírta a karjuk a vizeskorsót, mentek sommás­nak. Vízhordás... mind így kezdték. Ebben a házban vi­szont, mert a harchoz ismerni kellett a nyomorúság forrását, az emberi rend megváltásának társadalmi törvényszerűségeit, nem volt soha ismeretlen a be­tű öröme, világossága. Az új­ság is fcellendő, noha egy nap­pal később tud csak krónikát mondani. A keddi újság egy napot öregedve, szerdán jön. De szívesen látott vendég így is. Nélkülöznék, ha nem jön­ne. A gyerekek szétszóródtak, jól megy a soruk. Van mind­nek szép otthona, könyvek, rá­dió, televízió. Miattuk érdemes volt tűnni, álmodni. Miért él­nek itt? A gyerekek hívják őket! Szülőszerető, komoly em­berekké lettek, italán jobb vol­na velük, mint egyedül a sok bajjal járó öregséggeL Télen elmennek, de úgy... örökre? Nem lehet... Emlékekkel van tele a ház, a környék, itt telt a fiatalság, ami nehéz, de szép volt. Az meg, hogy a gyerekek egész emberekké lettek, nélkü­lözést nem isimerő életet élnek, megérte az ötven évnyi har­cot. Februárban lesz az arany­lakodalmuk. A mai fiatalság? Kalinics Józsi bácsi hatvannégy évét bízvást letagadhatná még, jó negyvenö'tösnek nézné az em bér. Pedig ő is, mint ezen a tá­jon annyian, már tizenegy éves korában kenyérkereső volt. Akkor vitte először magával l az apja aranyat mosni a Szá­vára. Játék, iskola, könyvek? Mozi, parádés öltözködés? Az aranymósók munkanapja haj­naltól vakulásig tártott lent a vízen. Elnézően mosolyog, mi­közben kukoricaszárat kötöz és rak kúpokba. Fiatalosan mo­zog, és nemcsak azért, mert a mai fiatalokról beszélünk. — Ezek a gyerekek nem Is tudják igazán, milyen más­ként élnek, mint mi éltünk! Szidi néni az első házban elárulta, hogy szokta bosszan­tani a fiatalokat. Nem komo­lyan, legfeljebb édes önnyug- tatásul dicséri a maga fiatalsá­gának idejét, mire a fiatalok hamari mérgükben rászólnak: — Nem tudja azt maga, Sza­di nőném, mennyivel jobb most! & csakugyan jobb, ha nem is sokkal könnyebb Szentmi- hályhegyen az élét. Az iskola anyakönyvi naplója viszont nem őrzi özönével azoknak a nevét, akik korai kenyérkere­sésre szánva kimaradtak az is­kolából. Kevesebbszer sirat ha­lottat a lélekharang. A beteg ember nem marad orvos nél­kül..; Könyvek, rádió, televízió, mozi.;; ha valaki azt találta volna mondani ezelőtt huszon­öt évvél, hogy mindez eljut egyszer Szentmihályhegyre, ami nem is kicsit a számkive­tettek, summások ős egyéb sze­gényemberek lakhelye volt, ak­kor bizony kinevetik, vagy messze űző bélyeget ütnek rá, mint a Báránkó bácsi félékre... Élénk pirosra színezte az ősz a kecskerágó bogyóját. Feste- nivalóan szép ez a vidék ta­vasszal és ősszel, talán a békes­sége á legszebb. Vagy mégsem az? Meglehet. A táj és az em­berek összetartozó, egymásra ható élete — ha szabad így mondani — harmonikusabb lett. Huszadik századibb.;; László Ibolya A tábornok „ébersége" Az amerikai militarista és szélső jobboldali körök meg­nyugtatására Thomas S. Power tábornok, az Egyesült Államok stratégiai léglhaderejének pa­rancsnoka olyan tüntető mó­don fejlesztette ki az »állandó éberséget«, hogy midőn egy labdarúgó-mérkőzésit nézett vé­gig, külön telefonvonalat sze­reltetett a tribünön lévő ülőhe­lyéről a földalatti parancsnoki főhadiszállásához. Golfozás közben is mindig kétirányú rá- diadó-vevő készüléket visz magával a pályára. A porrogszemtkirályi Aranymeze Tsz gyümölcsösében október 7-én megkezdték az alma leszedését. A tsz-nek 210 hold gyümölcsöse van, melyből 35 hold termő. 10 vagon almára számítanak, melyből 500 ezer forint be­vételre tesznek szert. Gázolt, cserfoenlis&gyta áldozatait Két évi szabadságvesztésre ítélték A közelmúltban tárgyalta a Megyei Bíróság Szabó László, Budapest, IX. kerület, József Attila utca 4. szám alatti la­kos bűnügyét. Szabó László jú­liusban kisfiával együtt sza­badságra utazott saját, CB 12-83 rendszámú Moszkvics gépkocsiján. Egyik este elfo­gyasztott másfél üveg Balaton sört és 6—7 deci bort, majd kisfia társaságában Tihanyból Balatonföldváríra indult. A szántódi révtől a 712-es úton hajtott Földvár felé, s a MÁV Üdülő közelében elütötte Cs. Szilviát és B. Tamást. A gép­kocsi jobboldali lámpája a bal­eset következtében összetört, elaludt A csattanást is halla­nia kellett Szabónak, ő azon­ban — bár kisfia is figyelmez­tette, csak ennyilt mondott: »Egy kő vágódott fel az úttest­ről ...« Néhány másodperccel a bal­eset után érkezett a helyszínre ifjú Tóth János motorkerék­párral. Hallotta a csattanást, látta a porfelhőt és a két sé­rültet A sérültek mellett hagyta pótutasát, ő pedig a Moszkvics után hajtott. Megál­lította és visszafordíttatta Szabó László gépkocsiját, aki egyáltalán »nem akart« emlé­kezni arra, hogy valakit el­ütött ... A sérülteket gépko­csival orvoshoz, majd mentő­vel kórházba szállították. Mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. A helyszínre érkező közle­kedésrendészeti járőr észlelte, hogy a vádlott ittas, ezt igazol­ta a későbbi véralkoholvizsgá­lat is. Szabó László a bírósági tár­gyaláson a cselekmény elköve­tését nem tagadta, de vallo­mása szerint a cselekmény el­követésekor »nem tudta«, hogy valakit elütött.;; A Megyei Bíróság foglalko­zás körében elkövetett, súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés és segítségnyúj­tás elmulasztása bűntettében vétkesnek mondta ki Szabó Lászlót, ezért főbüntetésül két évi szabadságvesztésre ítélte, három évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától, öt évre pedig a gépjárművek vezeté­sétől. XX>DCO(^OCOCX>3CCXDCOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOO(XXXX>OOOOOOOOOCOCOOOOOOOOOOC ACILIN Gyanúsan pislogott rám a körzeti orvos. — Szávai azt mondod, hogy megfáztál. Na, mutasd a tor­kod... ááá.,, na, még egy­szer ódái — Á... A.t. Á — és majd lenyeltem azt a nyelv-feszítő fényes kanalat, amit benyo­mott a számba. — Semmi ez barátom, sem­miség. Egy forró tea leviszi az egészet, meg három szem Kal- mopirin. — Aztán váratlanul felkapta a szemöldökét. — Csak nem oraeilin-kúrát dkasz te is? — Hát az meg mi? — kér­deztem gyanakodva, mert ész­revettem, hogy gyanús mo­soly játszadozik a szája szög­letében. Mesélni kezdett Állandó páciense volt a múltkoriban egy idős néni. Minden héten ugyanazon a na­pon beállított hozzá. Mindig csak panaszkodott, hogy fáj a torka, a feje, szédül, köhög és alig kap levegőt Vizsgálja meg a doktor úr... »Bizonyo­san szükségem lesz az oraci- lin-kúrára!« A veje ajánlotta, aki állatgondozó a faluban. Azt mondta, olyan orvosság az, hogy még a marha is kihe­veri tőle a betegséget. »Írja föl nekem is doktor úr/« — Hát megvizsgáltam. Bosz- szantott a dolog, hogy ilyen könnyen félrevezethetik a hi­székeny embereket. Felbiztat­ják, előre orvosságot ajánla­nak neki, anélkül, hogy tud­nák, mi is a baja tulajdonkép­pen. Mondanom sem kell, a néninek kutya baja. Azt mond­tam neki is mint neked: men­jen szépen haza, és igyon egy forró teát, aludja ki magát, és minden rendbe jön. El is ment szépen! Másnap ismét a rendelőben várakozott. Ugyanaz a panasz, ugyanaz a kérés, ugyanaz o vizsgálat, mintha tegnap a rendelő táján se járt volna, »Csak egy kit oracilint doktor úr, írja fel, az istenért!« — Megint elküldtem. Sem­mi baja. Megy kifelé az öreg­asszony és szemben vele be­lép egy fiatal gyerek, torok­lobbal. Tapogatom a nyakát. Ki figyeli ilyenkor, hogy a né­niké az ajtóban áll és lesi, hogy mit csinálok, mit írok fel a gyereknek. Mikor végeztem a vizittel, odajön hozzám: — Doktor úr, nézze már meg az én nyakamat is. Hátha arra felírhatná az oracilint! — Elküldtem isten hírével... Most várom, hogy mikor jön újra, tálán már kint ül a vá­róban, hogy megszerezze a cso­daszert, amit az állatgondozó veje ajánlott neki... Hm! Szóval oracilint! Talán nem is olyan rossz gyógyszer az. S az orvoshoz fordultam: — Ha meg nem sértelek ... Csak úgy megkérdezem ... Ne­kem ne lenne jó felírni egy kis oracilint...? Gáldonyi Béla Magyarázat A mézeshetek utáni első kimenőjén van a jóvágású ifjú férj az eszpresszóban. Vele szemben felesége három barátnője ül. A hölgyek ár­gus szemmel nézik az újdon­sült férjet. — Nem tudom, hogy mit eszik Joli ezen a Pistán? — jegyzi meg epésen Klári, az asztaltársaság egyetlen asz- szony tagja. Majd barátnői legnagyobb megdöbbenésére szemezni kezd a férfival — De Klári, mit szól majd Joli, ha megtudja — aggo­dalmaskodik az egyik lány. Klári elmosolyodik, felhúz­za a vállát: — Éva, te nem ismered a kilencedik parancsolatot! Hol van abban, hogy ne kí­vánd felebarátnöd férjét?! Bosszú Buchheim német könyvki- adónák peres ügye volt Kan­dinsky, az elhunyt absztrakt festő özvegyével. Rossz nyelvek szerint efe­lett ' való bosszúságában könyvet jelentetett meg arról a »dicséretes« indiai szokás­ról, hogy az özvegyeket mág­lyán elégetik. * * * A szalmaözvegyek osztálya A párizsi Bon Marché áru­ház új osztályt rendezett be szalmaözvegyek számára. Az osztály alkalmazottainak az a feladatuk, hogy fel varrják az »elhagyott férjek« lesza­kadt gombjait, kivasalják az ingüket, s általában »rend­ben tartsák« őket feleségük hazatértéig. » • • Az író utolsó levele A napokban elhunyt fran­cia költő alig egy hónappal halála előtt levelet intézett az osztrák irodalmi társaság elnökéhez, aki meghívta Bécsbe. Cocteau levelében, ame­lyet saját »Orfeusz« rajza díszít, a következőket írja dr. Wolfgang Krausnak, aki meghívta, hogy tisztelje meg látogatásával a műveinek szentelt bécsi előadássoroza­tot: »Sajnos, áldozata va­gyok az antibiotikumoknak, ezeknek a furcsa »bombák­nak«, amelyek megölik ugyan a halált, de nem hagy­nak élni.« Levele végén Coc­teau sajnálkozva kijelenti: »Nem merek semmiféle kö­telezettséget vállalni, mert nem tvidhatom, lesz-e mó­dom, betartani ígéreteimet.« A „jó mondások'1 gyűjteményéből Friedrich Sieburg, az is­mert német író egy ízben így nyilatkozott a francia nőkről: »Mindig kevés jog­gal, de nagyon sok hatalom­mal rendelkeztek.« * * * Bizalomgerjesztő... Marseilleben egy kereske­dő kirakatában látható a kö­vetkező felhívás: »Ne tűrje, hogy mások becsapják! Jöj­jön hozzám!« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Sizoltsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LATOS. Szerkesztőség: Kanosvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és posíáskézbesítrknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index* 25067 Készült a Somosv meevei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utca

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom